Szigorúan Nyilvános

  Szerintem mindenki egyetért velem abban, hogy most már igazán lehetne hűvösebb, vagy legalább eshetne valami eső, mert ezek áldatlan állapotok, hogy ilyen finoman fogalmazzak. Már csak azért is, mert képtelen vagyok kialudni magam rendesen, mert nincs egy normális függönyöm és az ágyra süt a nap, és felébreszt. 

  Összegezve: történtek velem dolgok. Munkahelyen főleg, meg úgy a magánéletben is, és nyilvánvalóan ezt a posztot is körülbelül hetek óta próbálom fedél alá hozni, de hogy azt hiszitek sikerül?  Egy frászt sikerül. Megint az van, hogy van vagy időm, vagy energiám, vagy ihletem, de valami mindig hiányzik és sose fejezem be, ha meg minden összejön, akkor meg inkább szerkesztek, hogy egyszer tényleg legyenek készen dolgaim és publikálhassam végre őket. 

Az öcsém azt mondta, hogy ez a 2022 idáig messze nem más, mint 2021 stáblista utáni jelenete, és az a szomorú igazság, hogy így van. Én nem tudom, hogy mi a fene baja van ennek a hónapnak, ki bántotta és miért, de egy folyamatos szopórollernek tűnik. Nem csak nekem, hanem úgy an block a környezetemnek is, ami meg aztán nyilván engem is megvisel, mert az ember azért csak aggódik meg együttérez, főleg ha a barátairól van szó.  És mindenkinél szinte beütött valami kisebb-nagyobb szarság, és valahogy mindenkinél egyszerre és így nézünk egymásra, hogy jó, akkor igazából ebből elég is volt ennyi, köszönjük, lemondanánk a próbaidőszakot. 

  Onnan tudom, hogy öregszem, hogy már én is kezdem megérezni, hogy egyre hamarabb érkezik a karácsony, és valamikor az évben ki is csúszott a számon, hogy "Mindjárt itt a karácsony!" Ősszel.  Meg is álltam egy pillanatra a növésben, hogy én ezt most tulajdonképpen miért is mondtam? Hát én szoktam ezellen a legjobban ágálni, mert mi a fenének siettessünk mindig mindent? Majd odaérünk, ha odaérünk. I have an anxiety, így is épp elég dolog miatt aggódok feleslegesen meg hamar elvesztem a kapcsolatot a valósággal, szóval amit lehet, azt igy igyekszem kicselezni.  Sajnos ennek ellenére tényleg iszonyatosan gyorsan ideért. 

Ezt a posztot már szeptemberben elkezdtem írni, csak aztán megint hetekig nem nyúltam hozzá, mert teljesen más dolgokkal foglalkoztam, aztán kitöröltem, megint újraírtam, azt is kitöröltem, és most megint újrakezdtem. Ha ezt a mondatot olvasod, az azt jelenti, hogy végül sikerült befejeznem.  Ez az egész valószínűleg sokkal könnyebb lenne, hogyha nem írnék hetekig egy darab blogposztot, hanem csak elkezdeném és befejezném, de hát hova vezetne az?  Rendezettebb blogposztokhoz, ahhoz. 

Remélem mindenki érzi a címből áradó őszinte boldogságot. Most, hogy végre vége a nyárnak, és élhető húsz fokok körül alakul a hőmérséklet én is annyival jobban érzem magam! Végre nem azt érzem, hogy kifolyok az összes pórusomon, és nem tudok semmivel sem érdemben foglalkozni, mert hogy így annyira meleg van, hogy képtelen vagyok gondolkodni is. Mondjuk azt az egyet a számlájára írom, hogy annyira borzalmas nem volt, mint amennyire lehetett volna. De én nagyon örülök, hogy végre vége van. 

Továbbra sem szeretem a hőséget. Sem a nyarat. Meg mondjuk azt, hogy a melóhelyen továbbra sem képesek minimális szervezettséget mutatni.