2015. augusztus 28., péntek

Ébredés


Egyedül sétálok az utcán,
a lámpafény vicsorog rám,
a Hold hideg idegen,
s a csillagfény sem üzen nekem.

Körülvesz engem a sötétség,
nem segít már a magas ég,
sem a lenti hatalmak.
Küzdj tovább, vagy add meg magadat!

Nyomomban lihegnek a rémek,
szembefordulni nem merek.
Szaladok hát, a perc után,
mi győztes változást hoz talán.

A hajnal még olyan messze van!
Én vagyok csak itt, egymagam.
Másra nem számíthatok.
Meghalni pedig, még nem fogok!

Ennyi volt hát, préda nem leszek!
Én uralom a szörnyeket!
Megvetésből pont elég,
küzdöttem eleget magamért!

Bocsánatot ezért nem kérek,
és megtartom a lelkemet.
Az Éj újra velem van,
többé már nem adom meg magam.

Egyedül sétálok az utcán,
a lámpafény vigyorog rám,
a Hold cinkosan kacsint.
Pokolba, otthon vagyok megint.


Nos ez a vers, számomra egy lezárás, és ennél többet nem is nagyon akarok hozzáfűzni, a mondanivalóhoz, nem akarom túlragozni. Ez egy ilyen ki-kell-irnom-magamból dolog :)
Viszont megjegyezném, hogy a szótagszámok 9-8-7-9 és annyira nagyon büszke vagyok magamra, hogy ezt sikerült összehoznom! Mindig is érdekeltek a kötött versformák, szóval nem kizárt, hogy előkapok egy irodalomkönyvet, utánaolvasok megint a témának, és így fognak születnia  verseim. Szeretem a kihivásokat :D

2015. augusztus 26., szerda

#01 - Azt hittétek, mi?


Hogy nem foglak zargatni titeket, normál, sima bloggal?
Kis naivok!
Oké, eredetileg nem ez volt a tervem, de már megszokhattam volna, hogy a terveim sosem úgy sikerülnek, mint ahogy én azt kigondoltam. Ez is ennek az iskolapéldája. Mert mit terveztem én? Hogy fogom a mindennapi, unalmas kis életemet, no meg a fejemben szabadon rohangáló Mary Sue fickezdeményeimet, egybegyúrom, és azt találó blog cimszó alatt közlöm. No mármost, ennek az első részét már olvashatjátok, amit amúgy egyébként marhára bétáznom kéne, viszont rájöttem, hogy az információközlési vágyamat, ez nem elégiti ki. Ráadásul beparáztam, hogy tejóságosLucifer, hogy a viharba fogom én visszaadni a Team Free Willt? Valszeg sehogy, de azért megteszem, ami tőlem telik. Vicces lesz, vagy olyan borzalmas, hogy az már vicces. Azta, micsoda önbizalom!
A lényeg, hogy az egy ilyen külön száló futó valami lesz, ami azért is kapta a kaland-játék-kockázat cimkét,mert... hadd ne kelljen már elmagyaráznom! Kövesse mindenki azt a kristálytiszta logikámat!
Lényeg, a lényeg, hogy normál blogba is fogok nektek magyarázni, mert muszáj közölnöm, hogy melyik projektem, hogy áll és miért.
Kezdjük a feltöltéseknél. A másik blogomra érkezett egy rakat hsz, amire én nem találok szavakat, és rémesen hálás vagyok nekik, tényleg, annak ellenére, hogy ők nem látják, ahogy csak pislogok a monitorra és nézem, és próbálom feldolgozni, hogy ezt mind én kaptam. Majd válaszolok is igérem! Tehát, ebből kiindulva, melyik sztorikat dobáljam fel ide újfent? Egyáltalán, melyik fandommal kezdjem? Már, amelyik nem az SPN, abból lesz még úgyis orrvérzésig elég, mert nagyon, nagyon, nagyon betalált az a fandom, de erről később. Avangershez mit szólnátok? Lokit mindenki imádja, még az is, aki nem. Aztán, nem tudom, mondjuk a versek? Meg esetleg néhány újabb keletű szösz. Sajnálom, a véleményeket, nem tudom átmenteni, de szerintem csinálhatok egy linket, ami majd visszavezet, és így megmarad a káposzta is, meg talán a kecske sem döglik éhen. Na, akkor majd igy csinálom, aztán esetleg majd kiabálhattok, hogy melyik legyen a következő. Előre szólok, hogy nem mindent pakolok vissza, mert vannak, amik, hát, jobb, ha a múlt ködébe vesznek. Nem tagadom le, csak hát azok a fejlődésemnek egy olyan lépcsői, amiket, őszintén remélem, hogy túlhaladtam. És még ezzel is túlragoztam a dolgot. A lényeg: kaptok valami Lokit.
No, ha már ezt így megbeszéltem magammal, lássuk a többi felhozatalt, úgymint, mi a vihart is kéne nekem villámgyorsan megirni?
Tudom a punkokat. Igen, irom is őket, legalábbis a felén már tuti túlvagyok, vagyis remélem, hogy ahol tartok, az már meghaladta a felét. A lényeg, hogy tényleg a megirási fázissal kell rugdosnom magam, mert minden szépen ki van fejtve jegyzetbe. Mondjuk lehet Halálnak kéne még egy kis szerep, és egyetlen jávorom tanácsát is meg kéne fogadnom, hogy feljavítsam Gabe jellemét, de ezeket aztán még úgyse igérhetem meg, mert már minden le van vezetve, úgyhogy inkább azon kéne dolgoznom, hogy abba ne csalódjatok. Túlléptem a harminc oldalt, és ez csak nő. Sírok.
Utána következő, szintén nagyon sürgető projekt, az a jávor szülinapi ficcje. A szülinapja, persze, már pár hónapja volt, és csak azért hivom így, mert eredetileg addigra akartam megirni. Aki nagyon figyel, az most hallhatja a gúnyos kacajt a háttérben. A lényeg, hogy egy HP/SPN crossower, kezdeti Deanleyvel, amiből majd Crevin lesz (erről a shipről majd később), és szépen, állandóan jelenlévő Sabriellel. Na most, én irtam nyolc oldalt, de azt úgy fogom törölni, mint a huzat, mert én érzem kínosnak, ahogy ordít az író a sorok közül. Mihelyt lesz elég lelkierőm, mert mégiscsak nyolc oldal! Sztoriilag semmi extra, szeret-nem-szeret, ha igen, miért nem, és így tovább. Jah és kviddics, meg bál, szóval olyan laza, kis egyetemista, varázslós semmiség.
Aztán ugye ott van a blogregény, aminek a következő részében, hát összeszedem a csipet-csapatot, teleportálunk és ilyenek. És igazából arra megy ki az egész, hogy kifakadhassak szemtől-szembe is a Winchestereknek. Mert élvezek fejjel rohanni a falnak, annak ellenére, hogy ez jócskán odébb lesz majd még.
Következő projektem, huh, mit is kéne még befejeznem, te jó ég? Mondjuk úgy azt a két PWP Deanleymet, aztán jó kérdés, hogy mi a frászt terveztem még velük, mert bármi is volt, tuti elfelejtettem. Vagy átalakultak valami mássá, és csak azért van ez a kettő, mert ezek el vannak kezdve. Nem árulom el, hány darab sor van kész.
Óh és ott van az a Mooseley-friendship, ami, hát, rendes shipből, ezzé degradálódott, és amit én még mindig nem dolgoztam fel teljesen, de okokat, majd csak a bejegyzés végén mondok, mert hosszú és bonyolult, és nagyon hisztis. Maradjunk ennél, ami igazából egy réges-régi hsz-m hibája, na meg a jávornak adott reakcióm, amikor szembesített a múltammal. Konkrétan nekem volt egy olyan korszakom, amikor Moffatot még zseninek tartottam, és ezt hánytorgatta fel Gabi, én meg kifakadtam, hogy fiatal voltam és kellett a pénz! Innentől kezdve lett az, hogy Crow egy füstös bárba rúd-avagy öltáncol, hogy valahogy fizetni tudja az albit, aztán valahogy az albitársa lesz Sam, és igy mindenki bejön a képbe, kivéve a drága bátyót, meg Cast, mert csak. Ők úgyis mindenhol ott vannak, és mindenki túl fogja élni, ha itt csak említve lesznek. Amúgy laza, vicces, domestic ficinek van betervezve, bár egy hajnalon majdnem angst lett, de kialudtam magam, és elvetettem az ötletet.
Természetesen terítéken van még mindig a steampunk SPN ficim, aminek kéne egy munkavázlat, mert anélkül mostanában nem tudok dolgozni, annál is inkább, mert van még néhány homályos folt, amit le kell tisztáznom, és az csak úgy megy, ha leirom, kézzel, füzetbe. Már rutinos gépelő vagyok, és összebarátkoztam a Worddel, meg a google doksikkal is, de ez szükséges eljárás marad. Amúgy ebbe is akartam Deanleyt, de a Crevin kitúrta, úgyhogy marad nekem is a mesterhármas: Destiel, Sabriel, Crevin. Amúgy a műszaki részekkel még mindig nem vagyok tisztában, de mechanikus angyalok, meg viktóriánus kor, az így egész jól hangzik nem?
És ha már szóba került a technika, akkor kerüljön terítékre a legújabb agymenésem, ami az új legkedvesebb műfajomhoz kapcsolódik. Oké, talán nem is annyira újkeletű a sci-fihez való vonzódásom, de az biztos, hogy szintet lépett, mert eldöntöttem, hogy irok egy sci-fi SPN AU-t. És hogy mindenki utáljon, ez is többfejezetes lesz, mert egyszerűen mostanában csak nagyon kevés dolgom marad tíz oldal alatt. Említettem már, hogy mennyire kiakasztóan jó dolog ez? Akkor most mondom még egyszer. A történet, háááát, az egy nagyon jó kérdés, annyi biztos, hogy a háttér az Apokalipszis elől kirajzott emberiség, ami kialakított magának egy egész jól működő rendszert a világűrben, aztán persze bejönnek a képbe a Winchesterek, meg a többiek. A terv, hogy nincs természetfeletti, elvégre mégiscsak sci-fi, hanem az angyalok is létező lények, csak visszahúzódtak a mélyűrbe, bár, hogy miként lépnek kapcsolatba az emberiséggel, az még rejtély. A titokzatos lények mellett nem maradhatnak ki a Mesterséges Intelligenciák sem, továbbiakban MI-k, és persze, hogy Crowley is ilyen lesz. Meglátszik, hogy ki a kedvencem. Kevin meg nyelvész, mert az jó, a Winchesterék pedig, hát vadászok, csak találnom kell nekik egy űberebb nevet. Párosilag... tippeljetek. Óh, és drukkoljatok, hogy ne legyen nagyon Hyperion koppintás. (Aki nem tudja, mi az a Hyperion, az nem eléggé hardcore sci-fi rajongó)
Nah, de a végére hagytam a legnagyobb elmebajomat, ami egyszerűen KELL, mert úgy érzem, hogy egyenes arányban kristályodott ki benne az őrültségem, a rajongásom és a zsenialitásom. Agents of S.H.I.E.L.D./ Jurassic World crossower. Emésztgessétek kicsit. Addig én közölném, hogy human!raptorok lesznek benne, akik egy ponton majd tényleg őshüllővé változnak, aztán vissza.
Nincs több hozzáfűznivalóm, csak érezzétek át.
Most pedig elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor megmagyarázom, hogy mi a fene történt a Crowley/mindenki shippel, A legjobb az lesz, ha megmutatom:


Na most ez, nekünk, akik már hetek óta szenvedünk egymás vállán, hogy DE MIÉRT NINCS SEHOL EGY KEVIN???, ez felért egy atombombával. Gabi is érezte, hogy ez igy annyira evidens, és magától értetődő, természetes, hogy felülir MINDENT, de én... én éreztem felrobbanni a világomat. Mert igaz, hogy eddig főként azért shippeltem boldog-boldogtalannal egyetlen pokolbéli királyunkat, hogy ne legyen magányos, de most, hogy leltem egyet, akivel így tökéletesen összeillenek, az összes többi, vele kapcsolatos shippem, összedölt, ledegradálódott és szétszórodott, én meg így ülök a világromok közepén és meredek magam elé, hogy Baszki... Durván odavágott, és ezzel nem fejeztem ki. Szóval én tényleg, igazán, őszintén be akarom fejezni azt a rohadt Destiel-Mooseley regényt, mert megigértem, mert vannak a fejemben szép jelenetek hozzá, és mert senkit nem akarok lógva hagyni vele, de azt most mondom, ha nem lett volna elég nyilvánvaló, hogy rohadt lassan, sokára és életem végén fogom csak befejezni, amiért elnézést, bocsánat, és türelem mindenkitől, de most ez így betett mindennek. A Deanleynek is, igen, bár ott még egy szerelmi háromszöget felvázolhatok, amiből, Crow majd igy kihatárál, és bejön a képbe neki Kev, de hát ez már nem ugyanaz, mint amikor elkapott az ékszíj. A Crobby, háááát, azt nem tudom, azt csak igy látensen shippeltem eddig is, főleg fanartjaim vannak, szóval az ott nem zavar sok vizet, viszont a Mooseley, az igy: megsemmisült.
Nekem miért nem szólt senki az OTP hátrányairól???
Persze, tökre örülök, hogy lett egy stabil shippem, de azért vérzik a szivem a többiért. 
Ja, és ha valaki ismerne, találkozik, beszél egy Kevinnel, aki jellemeileg olyan, mint a próféta, akkor az ugyan mutasson be már minket neki! Az illető lekötelezne minket.
Oké, sirámomat befejezve, mit is akartam még mondani? Jah, igen, őszi conra, úgy néz ki, hogy mégis összejön az a közös SPN cp, már alig várom(!), szeptember tizedikén újra Nyílt nap a kulisszák mögött, korlátlan szerelmi nyálcsorgatás várható, plusz valamikor jön egy bocim is, akinek be fogom mutatni az öcsémet, és akivel majd dobozban naranccsal fogunk gitározni. Felváltva, mert nem tudok olyan nagy dobozt szerezni, amibe mindketten beleférnénk.
Nos, egyelőre ennyi volt, aztán majd még jelentkezem. 
És ezt vegyétek fenyegetésnek.

2015. augusztus 21., péntek

Gondolatzaj


Nem tudom, hol kéne kezdenem,
talán ott, ahol elkezdődött minden?
De ki tudja hol van a kezdet,
és merre rejtőzik a vég?
Úgyis csak akkor derül ki, mikor odaérsz.

Alfa és Omega között állok,
pontosan ugyanúgy, ahogy mások,
s közben olyat játszok,
hogy talán mégis más vagyok.

Ezért hát elképzeltem,
hogy nem az vagyok kinek születtem.
Ember, angyal, most éppen ördög,
de úgyis majd másik orcát öltök.

Mégis azt kívánom, hogy valaki lásson végre,
bár tudom, hogy látnak, mégse így kéne.
ostoba szeszély, múló vágyak,
égbe emelő, földre húzó ágak.

Mikor zokogok, hidd azt, hogy nevetek.
És mikor nevetek, vedd észre könnyemet.
És egyiket se tartsd igaznak,
az arcok úgyis mindig hazudnak.

A szívem is, ostoba izomcsomó,
az agy, szintén gúnyolni való.
Megpróbáltam jó lenni, hiába,
a gonoszságnak meg túl nagy az ára.

Maradtam ember, semmivel se különb,
megvédeni se tudnálak, nincs erőm.
Mégis, szólj, vagy mondj valamit
húzz magadhoz, vagy taszíts.

Bizonytalan vagyok és ostoba,
gyenge és talán mihaszna.
Szeretlek, micsoda hülye szó,
mindent akar, és semmire sem jó.

Mégis így alakult, minő tragédia,
bár inkább lenne színtiszta komédia.
Egyszer véget ér, hisz nincs örökkévaló
és csak remélem, hogy a vége jó.


Nos, ez egy olyan vers, amit a tavaszi-nyári időszakban irtam, aztán el is felejtettem, hogy van, és most, hogy rendezgettrm a cuccaim, újra felfedeztem. És rá kellett jönnöm, hogy valójában ciklikusan alkalmazható a nagyon mélypontjaimra. Mondjuk ez még vállalható is.


2015. augusztus 5., szerda

Szabadnak születtek (1.rész)


Tartalom: Dean az új fiú a kollégiumban, no meg persze az egyetemen is, de ez nem akadályozza meg, hogy rögvest az első koleszbulin alaposan leigya magát. Még szerencse, hogy mellette van a szervező, vagyis Crowley, aki nem engedi, hogy baja essék, ám ezzel olyan láncreakció indul el, amivel Crowley sem számolt. Dean pedig egy bandaháború kellős közepén találja magát, ám ez még csak az egyik része a problémáinak. A másik maga Crowley.
Páros: Deanley, Sabriel, Megstiel (említés szintjén)
Fandom: Supernatural
Műfaj: hurt/comfort egyetemi AU
Korhatár: 16+
Figyelmeztetés: slash, vér, verekedés, káromkodások, headcanonok, OOC
Zene: Punk, rock és ilyenek (Elméletileg ez egy youtube-lista. Remélem gyakorlatilag is)
Ajánlás: Fruzsinak, az én Deanemnek, hát, úgy körülbelül mindenért. (Nem érdekel, hogy már mikor elkezdtem, ajánláson nem változtatok és pont.)
Megjegyzés: Higgyétek el, hogy tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy Dean csakis és kizárólag Castielé, mert nagyon komoly fejtörést igényelt, hogy valahogy letudjam ezt az akadályt, és szabadon shippelhessem Deant és Crowleyt, mert hát az én multishipper lelkem sehogy se tudta elfogadni a tényt, hogy nem boronálhat össze valakiket, mert egy másik ship az útjába áll. Nos, végül sikerült eltörölni a falakat, és ennek eredményeképpen prezentálom nektek első novellámat a párossal. Igen, tervezek még velük írni, nem is akármilyet, csak hát mindig szerettem volna egy egyetemi AU-t alkotni, aztán megihletett Mark szerepe a Slidersben, oké kifejezetten csak miatta szenvedtem végig az amúgy halál unalmas epizódot, és ezzel meg is lett az alapötlet. A punkok jöttek, láttak, győztek, én meg jó szórakozást kívánok mindenhez! Muszáj volt több részre szednem, mert rohadt hosszú, most harminc oldalnál jár, és nem lesz ember, aki egyben elolvassa.

#00 – Indulásra készen


Nos, mint azt megígértem, itt van az új blogom, aminek az elegáns kinézetét egy az egyben Candynek köszönhetem, és akit Zs-könyvekbe, meg teába fogok belefullasztani hálám jeléül.
Nos, hogy miért kezdtem egy újat, és miért nem poroltam le a régit? Egyrészt nem volt lelkierőm nekiállni és rendet rakni, leporolni, és a többi, másrészt meg nem éreztem már azt, hogy én vagyok. De főleg lustaságból, és mert ahogy megismertem az új családomat, rájöttem, hogy nem is vagyok én annyira furcsa. Bár azért, talán, annyira hétköznapi sem.
Viszont blogolni (szövegelni), írni és random megnyilvánulni továbbra is szeretek, tehát itt kezdem újra. Átmentem, ami átmentésre érdemes, bár attól tartok, hogy a kommentek már csak a régi oldalamon lesznek elérhetőek. El nem vesztek, csak ottmaradtak. Azonban az olvasóimat is szívesen látom, feltéve, ha még érdekli őket szerénytelen, ámde visszajelzésekre éhes személyem.
Ezzel pedig el is érkeztünk egy nagyon fontos figyelmeztetéshez, amit kéretik mindenkinek a fejébe vésni, nehogy a későbbiekben sértődés legyen belőlük. (Természetesen ki fogom tenni majd oldalra, külön, de itt is jónak látom leszögezni).
A blog blogrészében felbukkanó OC szereplők minimum hetven százalékba, ha nem nyolcvan, élő, lélegző, valódi személyiség, akikkel már volt szerencsém, vagy lesz, találkozni, és napi szinten tartjuk a kapcsolatot. Ám ez még nem egyenlő azzal, hogy pontosan, töviről-hegyire ismerném őket, hogy kiválóan tudnám miként reagálnak egy-egy helyzetben, így minden tettük, megszólalásuk kéretik úgy kezelni, és elfogadni, hogy a valóságban ez teljesen máskép történhet. Persze szégyen és gyalázat, de én is csak önző ember vagyok, aki magából indul ki, így hát inkább egy olyan képet kaptok róluk, ahogy én látom őket.
Itt tartozok egy hatalmas, és előzetes, bocsánatkéréssel azok felé, akik így vagy úgy, de szerepelni fognak a történetben, és őszintén kérek mindenkit, hogy azért ne fojtsanak szenteltvízbe, nem áll szándékomban senkit méltóságában megsérteni, érzéseiben megbántani, vagy a lelkébe tiporni, és igyekszem, hogy még véletlenül se fordulhasson elő ilyesmi.
Mert hát ennek a blognak azért a szórakoztatás lényege. Minden más sallangot leszedve ezért jött létre, hogy szórakoztassak másokat, és magamat. Úgyis elég szar az élet, hát legalább legyen, ami kicsit kiszakít.
Próbálok mindent hozni, ami szem-szájnak ingere, blogbejegyzéseket, fanfictionokat, verseket, ajánlókat és egyikkel sem csalódást okozni.
A végére pedig csak annyit, hogy az események kilencven százaléka kitaláció, a maradék tíz pedig a véletlen bizarr játéka csupán.
Mindent elmondtam, amit akartam előzetesbe, tehát nincs más dolgom, mint jó szórakozást kívánni, kellemes itt tartózkodást és időtöltést!


U.i.: A napokban még kisebb átalakítások előfordulhatnak, de ezen senki ne lepődjön meg.