#74 - Zűrös január

Az öcsém azt mondta, hogy ez a 2022 idáig messze nem más, mint 2021 stáblista utáni jelenete, és az a szomorú igazság, hogy így van. Én nem tudom, hogy mi a fene baja van ennek a hónapnak, ki bántotta és miért, de egy folyamatos szopórollernek tűnik. Nem csak nekem, hanem úgy an block a környezetemnek is, ami meg aztán nyilván engem is megvisel, mert az ember azért csak aggódik meg együttérez, főleg ha a barátairól van szó. 

És mindenkinél szinte beütött valami kisebb-nagyobb szarság, és valahogy mindenkinél egyszerre és így nézünk egymásra, hogy jó, akkor igazából ebből elég is volt ennyi, köszönjük, lemondanánk a próbaidőszakot. 

Nekem indításképpen a telefonom lopták el, úgyhogy nagyon jó volt, azt se tudtam baszki ilyenkor mit kell csinálni, hova kell menni, meg egyáltalán. Soha nem történt még ilyesmi velem: iratokat hagytam el, meg kulcsot is, de telefont még soha, és fuh, csak az ellenségeimnek kívánom ezt az érzést. Ami viszont abszolút öröm az ürümben, hogy beirtam discordra, hogy mi történt és egyből jöttek oda segíteni, meg mondani, hogy merre hány méter, sőt Vinnie meg Mena át is jöttek hozzám, mert így mondtam, hogy jó, a rendőrségre el tudok menni egyedül, de utána szükségem lesz erkölcsi támogatásra. 
És annyira jó volt látni, meg érezni, hogy mennyi embernek vagyok fontos, és mennyien szeretnének segíteni és nem egy ember mondta, hogy nála van egy régebbi teló, amit szivesen kölcsönad, én meg így ültem, hogy: Oké én istentelenül hálás vagyok nektek, és mindannyiótokat nagyon szeretlek, de jelenleg még tart a pánik utóhatása, úgyhogy ne haragudjatok, de nem tudom rendesen kimutatni. 

Tettem nyilván feljelentést a rendőrségen is, ahol vagy két órát vártam egy olyan helyiségben, aminél még a posztkádárista évek során állandóan felújítás alatt álló mucsaröcsögei volánbusz megálló is valóságos kéjtanya. Aki meg bejött felvenni a panaszom be sem mutatkozott, azt se mondta, hogy jó napot, semmi, szóval én se mutatkoztam be neki. Ezekután viszonylag gyorsan végeztem, bár eredményre nem számítok. Aztán másnap mentem vissza a szolgáltatómhoz, hogy jó, oké, akkor megvan a jegyzőkönyv is, csinálj valamit légyszi. 
Hát valamit tuti csinált, úgyhogy elméletileg az a készülék már nem aktív, viszont ami teljesen fura számomra, hogy bár kaptam új SIM kártyát, amit anyám intézett Győrben, mégis visszakaptam a régi számomat. Aminek örülök, csak hogy, mikor azzal kezdtem aznap miután meglovasították a telómat, hogy tiltsa le a számot. 
Nem nagyon értem, de hát valószínűleg nem az én tisztem, és ő egészen biztosan tudta, hogy mit csinál, úgyhogy én ezt csak így elfogadtam. Meg az öcsém odaadta az általa nem használt Xiaomiját, mert hogy átnyergel Iphonera, és gyakorlatilag a Xiaomi két hónapot se volt használva általa, úgyhogy kaptam egy rohadt jó telefont ingyen. Ami pont olyan márkájú volt, mint az enyém, és nagyon szerettem. Én megtaláltam magam ebben a márkában. 
Szóval az egész ostoba helyzet egész olcsón meg lett úszva, és anyám se oktatott ki annyira, mint amennyire számítottam rá. Persze az áldozathibáztatás rendesen megvolt így is, mert nyilván az ősök velem ellentétben nem tudják, hogy terápiára szorulnak. Meg már én is jobban ismerem magam és a triggereim, úgyhogy emlékeztettem magam dolgokra, meg amikor anyám felhivott messengeren, és hallottam, hogy apám a háttérből nyomja a faszságait, akkor közöltem, hogy semmi kedvem ezt még hallgatni, nem vagyok kiváncsi az áldozathibáztatásra és hívjon vissza, amikor ezt befejezték. 
Aztán letettem. 
Mert tényleg nem volt se energiám, se idegzetem. 

Fuh, mostanában nagyon elfogyott a türelmem, és ezen nem segítenek a benti állapotok. 
Lecserélték a vezetőséget, meg át is szervezték kicsit a dolgokat, úgyhogy nincsenek TEV-ek, és nem lógnak a nyakunkon, amitől nekem sokkal kellemesebb lett az egész benti hangulat. Főleg azért, mert nem szólnak rám, hogy miért rakom be a lábam a padba és ülök törökülésben. Mert amúgy nekem az sokkal kényelmesebb és amúgy ugyanúgy dolgozom, szóval nem mindegy? Mert hogy balesetveszélyes. 
Hallod fiam, az is veszélyes, mikor fellépek a kislétrára és megkapaszkodom a pálcatárolóba, mert az is eléggé ingatag holmi. Meg így felnőtt fejjel szerintem el tudom dönteni, hogy miként szeretnék aludni, és hogy tudok vigyázni magamra. 
Fuh, de fel szokott húzni, mikor úgy érzem, hogy gyerekként kezelnek. 

Na, most viszont ezek az arcok nincsenek, a feladataikból átvettek a szóvívők, akik most már team vezetők, igazi hunglish módon, ahogy azt illik. A többit meg a, hát fogalmam nincs, mi a hivatalos megnevezésük, de ők, és ők legalább nem cirkálnak lent naponta. Amiben meg mondjuk még reménykedem, hogy ezzel eltűnik a csókosság is, amitől meg aztán főleg a fára mászok. 
Volt a szóvivőinknek valami vizsgája/tesztje, hogy mennyire felelnek meg a feladatuknak, és a biodiszlet Zsolt, akit amúgy szívem szerint szintén meg tudnék verni, na ő amúgy úgy megbukott rajta, mint annak a rendje és módja, de csak azért maradhatott a tisztségében, mert az akkori TEVekkel haverságba volt, és azok előadták, hogy jaj hát senki mást nem tudnának betanítani. 
Aha, aha, hát amennyire ő csinálja, annyira én is meg tudom csinálni, köszönöm szépen. 
Meg így állandóan bejártak cseverészni, mert nem tudom, melóhelyen kell élni az összes szociális életet. Amire amúgy nem haragudnék ennyire, ha lehetne egy kicsit is számítani rá, de hát nem lehet. És mindenki körülöttem Margitot szidja, akinek oké, szintén vannak problémái, nem állítom, hogy nincsenek, viszont legalább beáll, meg nem röhög pofán, mikor közlöm, hogy amit szeretne, az kvázi lehetetlen ennyi emberrel. Meg hogy így visszakapcsolja a pisztolyt, miután kitakarította a fülkét. 
Meg általában véve Margit nem szarik bele az egészbe. 

Nyilván az is lehet, hogy az új vezetőség alatt rosszabb lesz a minden, de én még megengedem neki, hogy akár még jobb is legyen. Nem nagyon számítok rá, de megengedem, hogy akár még jobb is legyen. 
Ami eddig mindenképp előny, hogy megszabadultak jópár olyan embertől, akire már mondjuk egy ideje, hogy csak többen vagyunk velük, de nem előrébb. Sajnos az összestől, mert a vén perverz fasz még mindig itt van, pedig az is csak egy ócska bohóc, és akkor még enyhítettem a valóságon. Viszont legalább nem az én műszakomba van, úgyhogy nem kell hallgatnom az undorító megjegyzéseit meg azt a borzasztó nevetését, amitől kinyílik a lézerbicska a zsebemben. 
Cserébe van egy másik, Ms. Pufidzseki, aki meg magasról leszarja, hogy mi történik és miért. Nem az, hogy nem tud dolgozni, hanem nem akar, és még azt a minimumot is, amit megcsinál, azt is olyan kínlódva teszi. Folyamatosan lehagyja az anyagot a pálcáról, ilyen egy-egy darabokat, meg nem hozza vissza azokat a darabokat, amikbe beleér, és a kilences házaknál valami huszonvalahány ilyen beleéréses hibát csinált, ami nagyon sok. Ha lefújja és visszahozza, akkor nem, mert lefestjük újra és probléma megoldva, de így, hogy be is lett égetve akkor már igen. 
Meg hússzor szólunk neki dolgokért, és nem veszi észre magát, meg nem hajlandó észrevenni a munkát, és inkább áll két percig a hátad mögött, semmint elmenjne dugózni, vagy oda, ahova épp kell ember. 
Azért hívom Ms. Pufidzsekinek, mert szinte soha nem szakad le róla a pulóverje, és ez most már rohadtul idegesít, mert hogy nyilván ha dolgozol, akkor meleged van, tehát nem kell állandóan a pulóver. Jó, nyilván van amikor az istennek nem akar felmelegedni az egész hely, mert mondjuk blende van, de hogy ez nem egy állandó helyzet, még így télen se. 
Szóval nagyon jó lenne, ha legalább azt látnám, hogy leveszi a pulóverjét, mint aki dolgozik és megerölteti magát. 

Nagyon benne van a bögyömbe, mert én ebbe a műszakba azért jöttem át, hogy Erikával dolgozzak együtt. Erikát nagyon szeretem, iszonyatosan jókat szoktunk hülyülni együtt, és nem olyan, mint Klau, aki képtelen azután megállni, hogy szóltam neki konkrétan, hogy a vicc az már nem vicces és legyen szíves abbahagyni. Meg így végtelen negatív, ami nagyon nem tetszik feltétlenül, mert hogy köszönöm, nekem is megvan a személyre szóló depresszióm, nem muszáj rátenned még egy lapáttal. Nyilván az se jó, ha valaki állandóan és eröltetten pozitiv, de hogy a másik véglet se okés, főleg nem hallgatni, főleg mikor a te fejedben alapjáraton is megy a buli. 
De Erika tök okés, kedvelem, és végre, így három hét után, láttam is. 
Mert dolgoztunk együtt egy hetet, aztán így betegszabira/szabira ment, és csütörtökön láttam először, és már nagyon-nagyon hiányzott, mert én voltam a dilihoppmester az egész bolhacirkuszban. Kellett Ms. Pufidzsekit irányítgatnom, meg akkor nyilván a beküldött sorjázóst és akkor még a magam dolgát is csináljam. Jó, jött Győző segíteni, de hogy így is úgy éreztem, hogy megbolondulok. 
Nagyon kimerültem már, és nagyon elegem volt és nagyon nem maradt egy hangyafasznyi türelmem se. 

Amin nem segített, hogy állandóan ügyet intéztem a telefonom miatt, meg bankba is kellett rohangálnom, ami szintén nem egy egyszerű mutatvány, mert a kapitalizmus érzi, hogy gyülőlöm és viszontgyűlöl. Mert hogy a telefonomon volt internetbank elérés, és azt azonnal megszüntettem, mert régi és nagy félelmem, hogy lelopják online a pénzem, jelszó meg ujjlenyomat meg minden fiszemfaszom ellenére. Na, de vissza akartam regisztrálni, és az egyik bankba straight up hülyét csináltam magamból, bár igazából csak szimplán nem tudok rendesen beszélni. Az vigasztal, hogy ő perceken belül elfelejtett a távozásom után, hiszen én csak egy sokadik ügyfél voltam a sorban. 
A telefonom valamiért nem akarta betölteni az egyik dokumentumot, amit el kellett volna fogadnom, és nyilván azt csak úgy lehet, ha megnyitsz és belegörgetsz. 
Aztán másnap mentem másik bankba, ahol a srác közölte velem tök rendesen, hogy neten keresztül hogy tudom megoldani, és aztán otthon végül is sikerült megoldanom, és most már újra van netbankom. 
Ami nem csak azért végtelen kényelmes, mert hogy így könnyedén tudok utalni bárkinek, bárhova, meg hogy így akkor megkérdezi bármilyen internetes vásárlás esetén, hogy hagyjam jóvá a bankon keresztül is, de hogy látom az egyenlegem. 

Ami egy végtelen megnyugtató dolog számomra. Nagyon sokáig nem követtem, hogy mire mennyit költök, meg mennyi pénzem van még, és egyáltalán, hogy állok anyagilag, és nyilván fogalmam se volt, hogy mire megy el az egész. Meg nagyon szorongtam is az egészen, jó, oké, a pénzen bármikor, bármennyit lehet szorongani, nem azt mondom, hanem hogy így látom. Tudom. És a tudás nagyon hatásos fegyver tud lenni a szorongás ellen.
Nem feltétlenül tudtam azonnal követni, meg mindent felvinni, de aztán az utóbbi egy évben valahogy sikerült ezt megugornom és rendesen vezetnem. 

Aztán ugye ellopták a telefonom, és akkor csinálhattam az egészet előről, és a januárt így is elengedtem, mert így költöztem, és arra így lazán otthagytam háromszázezret, amit meg kifizetni is elég, nem hogy még akkor én ezt be is iktassam valahova! De majd februártól megint tudom majd rendesen követni! És akkor nem csak az appon keresztül, hanem van egy külön kiadáskövető appom is, akkor majd ott is. 

Gondolkodom, hogy esetleg felviszem a SZÉP kártyámat is, de azt igazából mindig az ő appján keresztül csekkolom. Amit szintén be kell üzemelnem, nagyon jó. 

Óh meg szeretnék egy revolut cuccot is, mert hihetetlenül nagy félelmem az, hogy lelopják a pénzem online, és oké van paypalom, meg így elég erős jelszavam, meg minden ami kell, de hogy még mindig kell valami plusz. És Mena egész jókat mesélt erről a dologról, úgyhogy ha megjön a fizum, akkor ki is próbálom. És szerintem össze fogom kötni minden előfizetéses dolgommal, hogy akkor arról vonja le a pénzt, mikor le kell vonnia a pénzt, és így sokkal könnyebb lesz spórolnom. Legalábbis is ez a gondolat van bennem, és most a magam érdekében se megyek bele abba, hogy mennyire nem lehet megélni fizetésből, mert már így is volt egy összeomlásom ebből.
Háromszázezer azért mégiscsak háromszázezer. Tudjátok elkérnek kéthavi kaukciót meg egyhavi lakbért, meg két szűz lány vérét és a local sárkány kincseit. 

Nyilván ha nem érezném úgy, hogy anyagi csőd nélkül tudnám fizetni az albit, akkor nem vállaltam volna be, de hogy nyilván nem tetszik, hogy a fél havi béremet elkérik csak azért, hogy tető legyen a fejem felett. 
Viszont legalább egyedül vagyok, ami nagyon nagyon rámfért már. Alapvetően se nagyon vagyok jó abban, hogy idegen emberekkel szocializálódjak, ha nem vagyok rákényszerítve, mint mondjuk a munkahelyen. Konyhát meg akkor nem szeretek használni, ha más is van kint, fürdőt, mosdót értelemszerűen nem tudsz mással együtt használni, és én meg aztán még takarítani se tudok úgy, hogyha valaki mászkál körülöttem. Meg amikor így teljesen random összetalálkoznak és leülnek beszélgetni, én meg aludnék a szobámba, de beszűrödik a fény és hang. Ami nem hangos, de a tudat, hogy ott vannak, azért az piszkálja valamelyik mentális izémet.
A házibulikról nem is beszélve. 

Jó, ott nálunk, konkrétan a lakásban egyszer volt házibuli, de az aztán az elég is volt mondjuk. Viszont a házban valakik nagyon élik ezt a dolgot olyan november/december óta, de nagyon durván. Szinte minden hétvégén péntek-szombat este tolták a tucc-tuccot, és ez akkor volt különösen fun, mikor egész héten délelöttösbe dolgoztam és akkor még szombaton mentem túlórázni is, viszont nem tudtam aludni egy percet se, mert szabályosan rezgett a padló a basszustól.
(A padlón aludtam, mert nagyon szar volt az ágyon a matrac és nem éreztem azt, hogy én nagyon bele akarnék invesztálódni egy új matrac megvételébe oda.)

Én meg feküdtem, szabályosan könnyezve a fáradtságtól és a szorongástól, hogy aludni akarok! Életembe először megcsináltam azt, hogy megkerestem őket, és megmondtam nekik, hogy jó lenne ha minél előbb végeznének a bulival, mert így mások dolgozni járnak. Nyilván nem így, meg végtelen udvariasan, de ez volt a lényege.
Nagyon jó kis kaland volt télen, minusz akárhány fokba, egy boxerbe meg pólóba, cipőben kerengeni az udvaron, mint valami holdkóros és keresni azt, hogy végül is merről jön az az átkozott zaj. Aztán meglettek, viszont a következő héten meg már máshonnan jött, akiket meg nem találtam meg, viszont aludni, na azt tőlük se sikerült. 

Úgyhogy az elköltözésnél is nagyfokú prioritást élvezett az a kikötés, hogy csendes legyen. Leszarom a közlekedést, nem fáj ha főútra néz, csak ne legyen mellette diszkó, és senki ne legyen bulikázós a lakók közül. Egyelőre úgy néz ki, hogy minden okés lesz, bár aztán ezt pont tök korai kijelenteni, úgy, hogy a hétvégén költöztem át.
De én lakok legfelül, a harmadik emeleten - lift nincs, és nagyon hiányzott a költözés alatt -, és alapvetően is kevés lakójú a tömb, szóval ha valaki bulizik is, azt hamar meg fogom találni. A szomszédokat, mármint a szomszédos épületeket meg nem tudom még, de remélem, hogy semmi tragikus nem lesz. Azt se tudom így hirtelen, hogy egyáltalán házhoz kapcsolódunk-e. 

Na, ezt jól megaszontam, de nézzétek el. 
Mostanság úgyis kezdek ott tartani, hogy szóban egyre kevésbé tudok normálisan fogalmazni, csakis és kizárólag akkor, hogyha valamit írok. De akkor meg mennek a többszörösen összetett, írói képekkel telezsúfolt mondatok, amit igazából nem is értek, hogy miként működik. Meg ezt mindig ilyen nagyon klisének éreztem, de kiderült, hogy ez sem véletlen lett klisé.
Meg ugyanez ha írásban beszélgetek, akkor is olyan gondolatíveket tudok kihagyni, hogy két perccel utána én is csak nézek, hogy jó, oké, akkor itt mégis mi a fenére gondolt a költő? 

Maga a költözés amúgy nagyon kalandosan zajlott - hogy ilyen finoman fogalmazzak -, mint szinte minden más így januárban. Kezdődött azzal, hogy egész héten ugye evett csendben a szorongás a minden miatt, bár főleg a pénz miatt. Aztán pénteken úgy volt vele, hogy jó, eléggé fáradt vagyok én már az egész napos munka miatt, nem megyek el levenni a pénzt. Úgyis lesz rá időm szombaton, elég közel van egymáshoz a két lakás, ugyan mi baj történhetne.
Aha, aha, meg ahogy Móricka elképzelte.
Megyek a közeli automatához, hát közli velem, hogy nem tudja teljesíteni a kérést, mert nincs valami keret. Nézek rá, a szorongásom már ennyitől csúcsra járt, de így eszembe jutott, hogy van a Keletinél bank.
Söprés oda, igen ám, de az a bank meg zárva van.
Az automata meg egyáltalán nem akart kiadni pénzt.
Ekkor, miután azt hittem, hogy elájulok az idegességtől, eszembe jutott, hogy az appon keresztül át tudom állítani az egy nap levehető készpénzlimitet. Átállítottam, aztán rohantam vissza a másik automatához, ahol így más le tudtam venni a pénzt, de nyilván addigra már tíz óra volt, úgyhogy írnom kellett a főbérlőnek, hogy késni fogok. 

Közben próbáltam nem elájulni a bennem tomboló minden szorongások öreganyjától, ami nyilván már ott tartott, hogy húsz perc késés miatt mégse fogja kiadni nekem, mert hogy megbízhatatlan vagyok. Ráadásul Béka eljött, mint tanú, aki meg nyilván időbe odaért, és így amiatt is égett a pofám.
De végül is odaértem, aláírtuk a szerződést, kifizettem amit ki kellett fizetni, és át lettek adva nekem a kulcsok. Olyan kulccsomót kaptam, hogy ölni lehetne vele. Meg az is kiderült, hogy a tömbhöz tartozik egy kis kert, ami így nem nagy szám, de hogy zöldterület, és nagyon fasza lesz majd nyáron, amikor kiülök oda hesszelni. Azt nem tudom, hogy a mennyi fa mennyi árnyékot ad, de ez majd akkor ki fog derülni. 

Na, aztán Béka segített nekem felhozni a könyveimet, meg az ágyneműimet, végtelen rendesen. A könyveket egyedül nem biztos, hogy fel tudtam volna hozni, merthogy azok a legnehezebbek minden közül. Minden más csak macerás, meg kicsi hülyeség, meg ilyesmi, de a könyvek nehezek. Nem mintha nem azért kaptam volna karácsonyra egy ebook olvasót, hogy akkor digitálisan olvassak, de az az igazság, hogy a kedvenc szerzőim könyvét így is megveszem fizikailag is. 

Vasárnap meg felhoztam a maradékot, ami szintén volt egy húzós nap. Főleg, hogy az időjárás is eléggé kitett magáért az apokaliptikus skálán, mert olyan szél fújt, hogy a sokkilós cuccommal együtt is szabályosan megállított. Pedig aztán én se vagyok éppen nádszálvékony, plusz a cucc, de még így is épp, hogy vissza nem fújt.
Aztán ezt néha megtarkította ilyen csapadék, amiről aztán fogalmam nincs, hogy eső, hó, vagy ezeknek valamelyik variációja volt, de cserébe az arcomba kaptam, hogy még annyit se lássak, amennyit a maszk+szemüveg kombó engedett.
Meg akkor a kettes metró is mókázott egy sort, ami nem is tudom mi volt, mert épp ment a zene a fülemben.
Meg valamiért a jobb talpam/lábfejem is egészen úgy működik ahogy kéne, és sztem el kéne mennem vele valami orvoshoz, de tudod kinek hiányzik az, hogy közöljék vele, hogy hát fogyjon le, és akkor majd minden elmúlik. Viszont ebbe se megyek bele, mert tudod kinek van két napos költözés után erre is energiája. 

És még így is maradtak a cuccaim, amiket hétfőn csomagoltam ki. Bár azok már olyanok is, amik így megvárnak, nem kell sietnem.
Mondjuk írni, nem tudom, hogy fogok, mert van egy csomó lemaradásom, kecses ötezer szó, mert nyilván így nem igazán jutottam oda, hogy rendesen írjak. Meg az egész gywo táblázata is csak összezavart, és azt hittem tök jól állok, de kiderült, hogy nem. Mert valamit rosszul vezettem fel, és most találtam meg, hogy mit, és nyilvánvalóan a kutya nem nézi, hogy jó, akkor vajon tényleg az a szószámod van-e, amit beleírtál, mert becsületkasszás az egész, viszont engem nagyon zavart. Úgyhogy kivettem, amit rosszul számoltam, és bumm! Így lett a Chocapic! Meg az ötezres szó lemaradásom.
De hogy nekem így most okésabb, bár nyilvánvalóan most aztán rendesen meg kell tolnom, hogy ne legyen elmaradásom. 

Persze, tudtam, hogy nem ennek a 350k-s kihívásnak kellett volna nekifutnom feltétlenül, és az a baj, hogy senkit nem hibáztathatok, mert igazából én is pontosan tudtam, hogy ez így nem lesz nagyon jó, de hát megkérdezték, hogy: Nyuszi vagy Mcfly? És sajnos Mcfly nem nyuszi, szóval beleálltam.
Meg elméletielg kilencsszáz szó naponta, nem annyira nagy tragédia, sőt, igazából tökre tartható, csak ez a január annyira fostalicska volt, hogy képtelen voltam leülni normálisan írni.
Mondjuk mindenki másnak is ilyen-olyan okokból borzalmas volt a hónapja, és nem tudtam, hogy mégis micsoda ez a Balszerencse áradása, és miért Lemony Snicket narrálja hirtelen az életünk. De remélem, hogy a február okésabb lesz majd, főleg azért, mert így a kínai horoszkóp azt mondta, hogy nagyon jó évem lesz, lévén kakas vagyok. Általában nem hiszek a horoszkópban, de valamiért a kínaiban kicsit jobban, szóval ezt így akár el is kezdhetné mutatni. Bár aztán lehet, hogy még nincs is kínai újév a kinaiak szerint, nem tudom. Ennek aztán utána is nézhetnék, de nem hiszem, hogy nagyon utána fogok.
Annyira, azért nem érdekel.

A lényeg a lényeg, hogy így összekaphatná magát már végre az év, mert ez így nem hogy harmatgyenge volt, hanem kifejezetten ótvaros és így igazán abbahagyhatná már ezt az egészet.
Ott tartottam, hogy írás.
Meg hogy van elmaradásom.
Pedig aztán a HuNo szerver igazán rajta van azon az ügyön, hogy nehogy projekt nélkül maradjon a jónép. Olyan, de olyan fasza dolgot találtak ki, teljes lázban ég miatta mindenki, és teljes joggal! Szív küldi fantázianév alatt futó, egymás promptjaira sztorit írós dolog, aminek aztán simán lehet, hogy nem ez is a rendes neve, csak így ez maradt meg, mert Szívküldi néven emlegetjük. És nyilván minek csekkolnám le a discordon? 

A dolog lényege, hogy küldhetsz be promptot, megadhatsz egyéb paramétereket, és onnantól kezdve az kikerül a megfelelő csatiba, ahol aztán kitöltve a megfelelő doksit, lefoglalható mások számára. Nyilván ha küldesz be promptot, akkor neked is irnod kell legalább egyet valaki más promptjára.
És akkor egymásnak írunk sztorikat, ami egy ilyen nagyon nagy flash, és nagyon lelkesek vagyunk, és nyílván én is írok, és annyira élvezem! Természetesen Star Wars fici, mert megnéztem, hogy a prompt, amit választottam, az lehet-e az, és igen! Mert ahol megadtuk a promptot, ami szintén egy google doksi, ott lehetett beírni a fandomokat, meg párosokat, meg minden ilyesmit.

Nagyon szívesen leírnám, hogy mit írok, de nem lehet, mert elég csekély az esély arra, hogy olvassa a blogom. Megosztom ugyan csatimba, de hát aztán érted, ki tudja ki olvassa, főleg, hogy anomiman lett beküldve az a prompt, szóval nem kockáztathatok.
Ami így megvisel, mert én az a fajta vagyok, aki a világot is összeszenvedi amikor ír, mert nem tudom. Egyszer felvettem ezt a hattyú halála attitűdöt, és ez azóta nem bír kikopni egész egyszerűen.
Úgyhogy érjétek be annyival, hogy szerintem nagyon fasza novella lesz.  

És legalább megáll húszezer szó alatt, és ahogy nézem, szerintem elég hamar be fogom tudni fejezni, és akkor talán marad időm egy másikra is. Már ha el nem vitték előlem a promptot. Időnként csekkolom ezt is, nyilvánvalóan. 

Jaj, de ha már írás, el kell mesélnem valamit. Nem tudom hol tartottam, mert igen még mindig nem olvasom vissza, amit eddig írtam blogposztba, és még mindig napokon át írok egyet.
Ez ma történt, vagyis hát inkább úgy írom, hogy hétfőn, amikor még itthon voltam, mert nagyon ügyesen kikértem magamnak két napot a hétből, hogy pihenjek meg tényleg berendezzem magamnak a lakást.
És azt hiszem nagyon jól sikerült, végre van íróasztalom, bár kéne hozzá egy kényelmesebb, gurolós szék, de egyelőre okés ez, úgyse nagyon ülök asztalnál, hamar elfáradok. De hogy van íróasztalom! 

Meg feltettem a plakátjaimat is, és még maradt is hely másoknak, úgyhogy körülnézek a secondheand mercheim között, hogy van-e még olyan, amit esetleg ki szeretnék tenni.
Mondjuk a netem az igy még nincs, úgyhogy mobilnetről csapatom, mert bár megkötöttem a szerződést, meg odaadták a modemet, amiről azt hazudták, hogy bekötjük, várunk fél órát és okés lesz, de hát nyilván nem lett. Úgyhogy mentem is vissza hozzájuk és kedden majd küldenek ki egy szerelőt, aki remélhetőleg rendbeteszi az egészet, mert hát azért nem olyan jó mégse pazarolni úgymond a mobilnetem. 

Na, de ott tartottam, hogy írás, és ebből igazából az volt a lényeg, hogy itthon voltam, és írtam mint a güzü. És hát amikor szünetet tartottam, akkor láttam, hogy valaki küldött nekem valamit, és Blaider küldött egy Star Wars mémet.
Amit így megláttam, nagyon jót nevettem, majd rájöttem, hogy igazából ez rohadt jó sztori lehetne.
Nektek is megmutatom, úgy mégis egyszerűbb róla beszélni. 

És így másodpercek alatt megszületett bennem az ötlet, hogy jó, de ez mennyire menő lenne? Hogy Kylo végül is nem világuralomra akar törni, meg nem így a hatalom érdekli igazából, hanem így komolyan azon van, hogy megszüntesse ezt az egész Első Rendes faszságot, mert köszöni szépen ő többnyire békésen szereti a galaxist. És mivel Padmé a példaképe, ezért aztán úgy dönt, hogy akkor kézbe veszi a dolgokat, és megoldja ezt az egész szituációt. Szóval beáll hát kémnek az Első Rendhez, mert így nyilván omlasszuk össze belülről a rendszert. És mivel Erőérzékeny, ezért aztán előadja nekik is a nagy, gonosz sithet, miközben közben igyekszik mindent akadályozni, amit csak lehet, meg nyilván elterelni magáról a figyelmet. 

Általában Huxra, mert sajnos én nem szeretem annyira Huxot, csak egy poorly written agent Kallus, úgyhogy megérdemli, hogy szenvedjen. Azt nem tudom, hogy Kallus benne lesz-e, mert én nagyon szeretem Kallust, de nem hiszem, hogy nagyon beleférne ebbe az idővonalba. Mondjuk ott volt az a dadogós csávó, akit én nagyon bírtam és sajnáltam is, hogy nem jutott neki több szerep. Na, de lehet majd most. 

Ja igen, mivel Kylonak el kell adnia magáról, hogy sith, ezért aztán ugyanúgy megöli az apját, hogy bizonyítson. Meg nagyon szerettem azt a jelenetet. Ezt most így nagyon fura kimondani, de hogy nekem így nagyon tetszett az a jelenet, nagyon jó volt vizuálisan is kialakítva, meg úgy az egész ott engem nagyon. Úgyhogy ezt bele fogom írni, és Kylo utána úgy kiakad, de úgy. Épp, hogy csak le nem bukik. 

És az lesz a szép, mikor el kell majd magyaráznia Lukenak, hogy megölte a barátját. Mert amúgy meg jó kapcsolatba lesz Lukeval, mert így megbeszélik egymás között, hogy ahhoz, hogy így egyáltalán figyeljenek Kylora, tennie kell valamit, és hát a jeditábor lerombolása pontosan ez lesz. 

Nyilván senki nem sérül meg, de hát ezt az Első Rendnek nem kell tudnia. És a younglings társaiból szintén kémek lesznek, meg összekötők, mert hát na. Lehet, hogy Grogut is bele tudom vinni ebbe, mert ő meg pont ebbe a timelineba van, és ha valakiből kinézem, hogy végtelen lelkesen gyújtogat dolgokat, az pont Grogu. 
De ez még majd egy késöbbi gondolatmenet lesz. 

És bár nyilván az olvasó tudni fogja, hogy merre hány méter Kyloval, attól Rey még nem, és így totál abba lesz, hogy a csávó az ellenségük, ami meg jól is jön Kylonak. A szerelmi szálat szeretném megtartani, mert kevés hetero shippem van, de ők valahogy pont azok, bár aztán ezt majd a sztori eldönti, hogy mit akar. Meg amúgy is, mindig a sztori dönti el, hogy mit akar, ez nem feltétlenül olyan dolog, amit én befolyásolok. 

Meg a vége így az lesz, hogy jó, akkor megbukott a fenébe az Első Rend, éljen, hurrá, és Kylo úgy tesz le az egész jedi/sith dologról, mint annak a rendje és módja, mert első körbe se akart igazán az lenni. 

Erről most eszembe jutott, hogy írok egy ficit, ahol Benből soha nem lett Kylo, mert így történt egy Din Djarin és az ő atyai ösztönei. Mondjuk az írás kifejezés kissé talán erős, tekintve, hogy megvan belőle olyan ezervalamennyi szó, aztán hónapok óta ott van hagyva. De hogy attól még van, és lehet, hogy egyszer be is fogom fejezni. 

Na, de visszatérve erre az ötletemre, Kylo utána beáll szenátornak, vagy valami hasonlónak, még nem tudom, majd megkérdezem a gyereket, hogy miként kíván egész pontosan a nagyanyja nyomdokaiba lépni. Meg majd utána kell néznem, hogy mi a nabooi férfidivat, mert Kylo pont olyannak tűnik, akihez nagyon illik egy epic beöltözős rész. 

És a Star Wars fandomot ismerve egészen biztosan van valahol szó ilyesmiről is a wookipedia egyik eldugott sarkában. Amit csak meg kell találnom, nekem, akit még a google se nagyon szeret és nem tud normálisan keresni, de hát ez van. 

Padmé nyilván meg így meghatottan törölgeti a szemeit a háttérben, mint Force ghost, hogy ez az én unokám. 

És ez egy mémből indult, de hogy aztán jöttek emberek lelkesedni, meg beszélgetni, meg minden, úgyhogy bele lett téve a bogár a fülembe, és meg szeretném írni. Nem mintha nem lenne ott ezer másik projectem, és nem tartanék szinte sehol a jedi Maul ficisorozatommal, meg nem mintha nem akarnék foglalkozni érdemben a buzi táltosaimmal is, meg a hangjáték dologról se tettem le, úgyhogy igazából pont belefér az is, hogy újraírjam az egész új trilógiát. 

Amihez rendesen meg kéne nézni, hogy kijegyzeteljem a fontos részeket, meg eseményeket és nagyjából lássam a timelinet is, amit aztán majd elegánsan kihajítok az ablakon. Plusz azt is tudom, hogy Lukenak és Reynek egy normális mentor-tanítvány kapcsolata lesz, mert az azért fáj, hogy nem volt. Én annyira nem voltam kiakadva a filmekre, mint sokan mások, és elvoltam vele, meg tök jó hímzős filmek, meg nekem így igazából tökre elfogadtam a filmtől, hogy ja megkeseredett öregkorára, de ettől függetlenül fájt, hogy nem volt egy jó kapcsolatuk. 
Szóval végre megírhatom én nekik. 

Már előre sírok az egésznek. 

Jaj meg hát ugye ott van Finn meg Poe, akikkel szintén kezdeni kell valamit, de semmi ötletem nincs rá. Meg egyáltalán emberek hogy csinálnak újraírásokat? Kivesznek konkrét párbeszédeket a filmből? Én azt nem nagyon akarom, furának érződik, de rendesen, viszont mi van, ha a saját stílusom meg nem passzol hozzá? 

Még bele se vágtam, de máris annyi de annyi kérdésem van! 

De ezeket nem most fogom feltenni, mert ez is lassan ötezres szószámú poszt lesz, és senki nem mossa le rólam, hogy nem a gywo miatt van, amiben amúgy is még mindig van háromezer szavas elmaradásom.. De ezt már megbeszélgettem valamikor, az az érzésem. Úgyhogy le is zárom ezt a posztot igazából. 

Legyetek rosszak és az Erő legyen veletek!

U.I: Annyira csodálatos lenne, ha ez legalább januárba ment volna ki.