2016. augusztus 7., vasárnap

Keresztút


Tartalom: Ott álltunk a keresztútnál csak te, meg én, /kezünkben holdfénytől ezüst vasedény. /Elástuk, el, mélyen a föld alá/s lehetetlen álmot kívántunk hozzá./ Ám a démon nem, csak a hangja érkezett:/ Szeressétek azt, aki nektek örökre elveszett! (Részlet egy meg nem írt versből)
Páros: Steve/Earl
Fandom: Welcome to Night Vale
Műfaj: hurt/comfort
Korhatár: 14+
Figyelmeztetés: headcanonok, első írásom a fandomban, nem lett belőle slash, no cselekmény
Megjegyzés: Mivel én a fordítással egy időben haladok, ez a kis szösz a 19. és 20. adás között helyezkedik el valahol, de egyikkel sincs közvetlen kapcsolatban. Csak úgy van. A tartalomban szereplő vers saját találmány, és ha nem rugdostok el a fandomból, lehet, hogy ez lesz az én verzióm az időjárásra. Tudjátok, hogy értem. Az, hogy Steve lepalmerezi Cecilt engedélyezte Tinuviel, és nálam mindenki sóhajtozik. Én is, afeletti bánatomban, hogy már megint nem azzal foglalkoztam, amivel kellene.
Megjegyzés 2: Szeretem a mellőzött karaktereket, főleg, ha még utálva is vannak. Ez valami hepp lehet nálam. Mindegy, azt hiszem nem lett annyira vészes, bár hogy mennyire sikerült visszaadnom a hangulatot!
Share:

2016. augusztus 4., csütörtök

#17 - Apró nyári helyzetjelentés


Végre nekem is kitört a nyár, még ha nem is egészen úgy, ahogy azt akartam volna.
Eredetileg Candym is meglátogatott és itt csövezett volna nálam pár napig, amíg az ősök nyaralnak, de aztán az Univerzum közbeszólt. Szokása szerint, hogy rúgjam fel... Így hát egyedül ücsörgök itthon, és élvezem az egyedüllétet, de azért hiányzik Candy.
Ha azt hittétek, hogy több lesz a friss, akkor megjártátok, mert bőven boldog leszek, ha a három blogomat rendbe tudom vágni.
Meg végre, végre pihenhetek, lazulhatok és senki nem ordibál a fülembe. Ahogy melóhelyen. Gyerekek, hogy ott micsoda vircsaft tud lenni! Borzalmas főnöknőnk van és per pillanat ott tartok, hogy összekalapozok neki egy prostira való pénzt, mert akkor talán kicsit lehiggadna. Az egyik nap azért tépte le valamelyik ügyintéző fejét, mert kérdezni mert. Ráadásul valami olyasmit, amit aztán két kattintással el lehetett intézni, de ő még nem futott bele ilyenbe. Meg egyáltalán, milyen főnöknő az, akitől nem lehet kérdezni, mert rögtön leordítja a fejed, ahelyett, hogy segítene? Ehhez meg álló nap tud úgy kaffogni, hogy attól még egy csorda krokodil is megfutamodna. És ez most nem pozitiv jelző.
Összességében élvezem a csendet vagy a zenét, mikor hogy.
Na, de mit is tervezek, hogyan használom ki a szabadságom? Itt helyrehozom az Íróasztal menüpontot, majd a Könyvturit és a Kelléktárat is kicsit felrázom, és megkeresem azt a WTNV ficit is. Jó lenne tudni, merre van.
Egyelőre csak ennyi voltam, úgyhogy most ciao! Legyetek rosszak!
Share: