Eredetileg Candym is meglátogatott és itt csövezett volna nálam pár napig, amíg az ősök nyaralnak, de aztán az Univerzum közbeszólt. Szokása szerint, hogy rúgjam fel... Így hát egyedül ücsörgök itthon, és élvezem az egyedüllétet, de azért hiányzik Candy.
Ha azt hittétek, hogy több lesz a friss, akkor megjártátok, mert bőven boldog leszek, ha a három blogomat rendbe tudom vágni.
Meg végre, végre pihenhetek, lazulhatok és senki nem ordibál a fülembe. Ahogy melóhelyen. Gyerekek, hogy ott micsoda vircsaft tud lenni! Borzalmas főnöknőnk van és per pillanat ott tartok, hogy összekalapozok neki egy prostira való pénzt, mert akkor talán kicsit lehiggadna. Az egyik nap azért tépte le valamelyik ügyintéző fejét, mert kérdezni mert. Ráadásul valami olyasmit, amit aztán két kattintással el lehetett intézni, de ő még nem futott bele ilyenbe. Meg egyáltalán, milyen főnöknő az, akitől nem lehet kérdezni, mert rögtön leordítja a fejed, ahelyett, hogy segítene? Ehhez meg álló nap tud úgy kaffogni, hogy attól még egy csorda krokodil is megfutamodna. És ez most nem pozitiv jelző.
Összességében élvezem a csendet vagy a zenét, mikor hogy.
Na, de mit is tervezek, hogyan használom ki a szabadságom? Itt helyrehozom az Íróasztal menüpontot, majd a Könyvturit és a Kelléktárat is kicsit felrázom, és megkeresem azt a WTNV ficit is. Jó lenne tudni, merre van.
Egyelőre csak ennyi voltam, úgyhogy most ciao! Legyetek rosszak!
