2016. július 30., szombat

#16 - Megint random


A napokban elővettem a régi blogom és teljesen ledöbbentem, hogy mennyit frissítettem, igaz, gyakran csak pár bekezdéses szöszöket, hogy hol vagyok, mit csinálok éppen. A másik igazi meglepetéssel szolgáló dolog, hogy mennyit fejlődtem, változtam, mennyire nyitott lettem, mióta elkezdtem a blogolást. Sokkal elfogadóbb lettem, és lekerült rólam a szemellenző is, szóval random köszönöm mindenkinek, aki tudatosan vagy öntudatlanul is a segítségemre volt ebben. Mondjuk az spec nem látszik, hogy érettebb lennék, de higgyétek el, hogy így van, mert már lelkeket is sokkal jobban szerzek meg.



Most pedig visszatérek az első ponthoz, a gyakori frisshez, vagy legalábbis életjelekhez. Régebben mindent először megírtam kézzel, aztán gépeltem csak át és úgy érzem, hogy visszacsámborgok a járt útra. Így biztosan hatékonyabb leszek majd, arról nem is beszélve, hogy a munkavázlataimat eleve csak kézzel tudom leírni, mert jobban összeszedi a gondolataim és könnyebben vezetem végig a sztorit , ráadásul mikor elkezdem átgépelni, akkor jobban látom, hogy honnan, mi hiányzik. Szoktam használni diktafont is a felesleges blabala rögzítésére, de azt nem lehet gyakran, mert egyedül kell hozzá lennem, és az nem fordul elő olyan sokszor.
Most random rájöttem, hogy hiányzott a hozzátok való beszélgetés is.



Ha valakit érdekel, hogy minek túrtam fel azt a porosodó ládát, elárulom, hogy készülök egy hosszú kirohanásra arról, hogy miért az őszinte szerelmem/lélekállatom/nyugibogyóm/életem értelme Mark Sheppard. A jávorom lelépett barátnőzni egy hétre, aminek nagyon örülök, persze, menjen csak, érezze jól magát, csak a hirtelen hiánya belelökött valamiféle depresszióba. Mindennapos kapcsolattartás után azért éles váltás ám! Úgyhogy három napig délutánonként paneleket nézegettem, mert kellett valami, ami életben tart.
Túlreagálom?
Teljes szívvel és lélekkel.
Viszont mellékesen kiújult a rajongásom, amit kezdek őszintén szégyellni, mert minden barátomat halálra idegesítem vele, szóval itt fogom magam kiélni blogon. Vicces lesz, mert nem tudok úgy beszélni róla, hogy ne csússzak bele némi önismeretbe.
A régi blogom meg úgy jön ide, hogy meg akartam nézni, mikor kezdtem el a Supnatot nézni, de persze azt nem jegyeztem fel. Úgyhogy ebből tanulva álljon itt jövendőbeli énem számára, hogy a Gravity Falls nevezetű istencsapását július utolsó heteiben daráltam le.


Igen, igen, engem is megvett az őrület.
Egy ideig idegenkedtem tőle, mert olyan fura a rajzolása, ami tőlem kicsit távol áll, de annyit mondogatták, annyiszor jött velem szembe, hogy megadtam magam.
Aztán felrobbant az agyam.



Ez a legszebb, leglogikusabb, legőrültebb, az írói önbizalmat legjobban tönkretevő, legbrilliánsabb dolog, amihez a Hyperion óta szerencsétlenségem volt. (Ennél nagyobb dícséretet nem tudok mondani, mint hogy a sci-fi Gyűrűk Urájához hasonlítom. Nem és kész).
Annyi utalás, annyi kis részlet és annyi nyom van benne, annyi abszurd dolog, hogy én még azóta sem szedtem össze az állam a padlóról. Ott gubbasztottam éjfélkor a telefonom felett, remegve izgulva Gravity Falls sorsáért - mellesleg a "Vondd vissza a zuhanást!" egy annyira bizsergető felkiáltás, hogy szívem szerint kiállnám üvöltözni -, és a kispárnát a szám elé gyűrve szidtam Alex összes felmenőit. Az, hogy másnap a szemeim alatt lévő táskákkal verekedni lehetett volna, nem érdekes.
M e g é r t e.



Minél többet foglalkozom a fandommal, annál több minden finomság kerül elő, és én csak nézek magam elé és érzem a teljes megsemmisülést. Alapból is imádom a fura dolgokat, amik már áthajlanak a bizarrba és WTF-el csókolóznak, szóval már ezzel megfogott, de az utalás az utalásban, nyom a nyomban dolog! Egyszerűen ferge-most figyelj-teges! Menj és nézd meg. Nem érdekel mit csinálsz, menj és nézd meg.

Billt, mint mindenki más, én is bebúrtam a pszichopatáim közé, nem hiányozhatott a díszes társaságból. Az a sárga háromszög az maga az alkotó, senki és semmi nem tud meggyőzni az ellenkezőjéről.

Az, hogy kiket shippelek, még nem tiszta előttem, ahhoz még rá kell próbálnom, hogy melyik jön be. Rendben ott van a BillDipp, mert szeretjük az ön-és másokat pusztító kapcsolatokat (Lsd: Frostiron), viszont a Dipper-Pacifica is a kedvemre való. Nekem nagyon rokonszenvesek voltak, és előre látom, hogy ezzel a hármassal én még kezdeni fogok valamit. Ez még bizonytalan, akárcsak a legtöbb tervem, de most bennem van, hogy akarok egy Gravity Falls/Night Vale crossowert, bár a rádióadásból eléggé kiestem. És már jó ideje nem is néztem felé, de az életembe kell egy Billtől megszállt Carlsberg, és attól a ténytől kibukó Bill, hogy ő itt nem is annyira abszurd. (Most elkezdtem Carlsberget és Andersont shippelni, mert szeretem a két végletű karaktereket, na)

Egyszóval beleszerettem a fandomba.
Olyannyira, hogy egyszer mindenképpen akarok egy Stan cp-t, mert Stan a legbadasabb. Nem tudom, hogy miért utálom magam. Mondjuk egy Bill cp is érdekes lenne, de ahhoz nincs meg a kellő tudásom, így hát marad Stan. legalább fogjukráhogyöltönyt visel.
Nem szeretem magam. Nem  és kész.



Mert a cpzésben is elkapott a gépszíj, Én lettem volna a legutolsó ember, aki azt mondja magáról, hogy elkapja a cosplay-láz, de tévedtem magammal kapcsolatban. Igaz én csak ilyen turis cp-ket tolok, mert a kézügyességem olyan pocsék, mint a nagyon, de meg akarok tanulni géppel varrni, csak valaki kéne aki mutogat, és türelmes hozzám. Mert gép az van, ha jól dereng.
Emellett meg vannak terveim, komolyan, én se értem, hogy mi történik, de az nagyon. Még megfigyeléseket is tettem, hogy előszeretettel választok sötét, alvilági, középkorú, lehetőleg arcszőrzettel rendelkező férfiakat. Igen, Mark Sheppard, köszönöm, tudom én is, de ezt most hagyjuk. Inkább arra szeretnék rámutatni, hogy eleve szeretek olyan karaktert választani, akihez alkatilag is hasonlítok, így a női karakterek erős kilencven százaléka kiesett, mert a filmkészítők szeretik elfelejteni, hogy nem csak az ötvenkilósoké a világ. Meg ki nem állhatom a szoknyát.
A melleim is bosszantanak néha, oké, elég gyakran, de hát ez van.
A férfiak közül is kiesik egy szép nagy hányad a testsúly miatt, és ez csak lehet, hogy nekem a heppem, de nem tudok vele mit kezdeni.
A következő szempont, hogy a testi kinézet mellett, akkor a lélekben is hasonlítsunk, és nem zavar, hogy épp most találtam fel a spanyolviaszt. De hát nyilván nem fogok beöltözni olyannak, akinek a bőrében nem érezném jól magam. Ripacs vagyok, nem színész.
Harmadszor meg, meg tudjam venni a ruházatot. Mondtam, hogy nem tudok varrni.
Ezeknek a kritériumoknak nagyon kevés felel meg, meg aztán szeretem a körszakállat, vagy legalábbis az arcszörzetet.
És bár szombaton nem akartam Crowley lenni, de kitaláltam, hogy egy kis csavarral talán mégis. Angyal!Crow leszek, vagyis nagy valószínűséggel fehér ruhában leszek, de még nem tudom pontosan, hogy akkor mindenből kell-e fehér, vagy zakóból jó lesz esetleg a fekete és a kabátból, meg cipőből is. Mert akkor kvázi mindenem van, csak egy szegfű kell még.
Vasárnap meg Deacon leszek a 12 Monkeysból - ha valaki nem tudná, és valószínűleg nem tudja, akkor erre van hozzá útmutató -, és igen szintén pszichopata, alig láttam, de már shippelem Crowval, mert ah, nagyon jó páros lehetnének. :3 Oké, ez mellékvágány.
Egyébként szeretnék még Tad Cooper is lenni, a sárkángyík a Galavantból, kóbor steampunk Trekker, meg Darcy, és ha be tudom fűzni magam mellé Candyt egy fem!Lokira, akkor rohadt jó vagyok. Meg szeretnék még Gabival Cornettot cpzni még egyszer valamikor, ha épp nincs jobb dolga.

A cp-ken való kattogásnak azonban volt még egy mellékhatása. Elkezdtem azon filozofálgatni, hogy milyen női karakter bőrébe bújnék bele szivesen, és arra jutottam, hogyha találni nem találtam, kivéve Darcyt, akkor írnom kell egyet. Ez mind szép és jó, csakhogy az nálam nem úgy megy, hogy jó, akkor most lesz egy ilyen női karakterem, hanem ki kell találni, hogy akkor hova is illene, meg rendesen beleépíteni valahova, vagy adni neki egy egész sztorit.
Az összkép érdekében tudni kell, hogy van nekem egy erősen kezdetleges cyberpunk novellám, ahol Ádám és Éva egy laborkísérlet lesznek, még nem tudom miért, vagy hogy hogyan, de jönne a képbe a fent leírt karakterem, aki így lazán átverne mindenkit, de a végén azért csak a jó oldalon állna. És öltönyt hordana, az biztos, és az egész nőt ilyen halál lazának képzelem el. Pedig még neve sincs. De bezzeg az egésznek a zárójelenete már itt van a fejemben! Hihetetlen komolyan mondom, semmi nincs, de már tudom miként zárom le. "vesz egy mély levegőt és csak legyint magának"
A másik, ha már saját novellákat nevelgetek és van egy másik, ami szintén bibliai vonatkozású, és amiből szintén nincs meg semmi, de az már biztos, hogy Éva lesz a Pokol Úrnője.
Túl sok Mark Sheppard/Crowley, túl sok, valamint nagyon bizarr a saját nevedet viszontolvasni, leírni pedig még inkább. De nem tehetek róla! Egyszerűen nagyon birizgál az egész Tudás gyümölcse dolog, meg, hogy Éva az ősbűnbak, és aajjjjjhh...egy nyomorult trilógia tehet az egészről különben, ami magyar, kedvenc szerzőm alkotása, de sajnos a vége random dühkitörést okozott, és soha nem sikerült teljesen feldolgoznom. Szóval meg kell mutassam a világnak, hogy azért ő sem olyan ostoba. Ezért megtettem a Pokol fejének. Ezek szerint Lucifer a férje? Ezen még nem gondolkodtam, hogy vele mi is van. Nem, nem lehet a férje, de megtűrné maga mellett. Lucifer úgyis Lilithel fekszik össze, de egyéb cselekményem még mindig nincs, csak megpróbálok jó női karaktereket összehozni. "gúnyos röhögés és egy Úgyse fog menni! a háttérből"
Mostanában újra elkapott a késztetés, hogy saját novellákat írjak, talán a sok pályázatböngészés miatt, meg hogy ott lett a Kelléktár, amivel szintén nagyon foglalkoznom kellene, szóval lehet, majd oda is kitalálok valamit.

Na, de akkor mi a helyzet a ficikkel?
Hát, köszönik szépen jól érzik magukat. Hirtelenjében nem is tudom, mihez lenne kedvem, a sci-fimen csiszolgatni kéne, jóóóó sokat, meg van most egy elmegyógyintézetes Supnat Au-m, meg Lokikámra is rá kéne már nyitni az ajtót.
Vagy van egy új elmebajom, sajnos nem tudom magamat lebeszélni, szóval valaki tegye meg helyettem. Egy Spn cast Au, nem tudom van-e erre külön megnevezés, mikor magával a stábbal, és nem a soribeli szerepeikkel akarsz dolgozni, szóval Pellegrino egy nyomozó és Mark sorozatgyilkos.
Egen. Mondtam, hogy nem stimmel valami velem.
Más fandomban, hát a Gravity Fallsal kéne megismerkednem, meg visszarázódnom a Sherlockba és nyahahaj, egy nyomorult lajhár vagyok.
Úgyhogy ez a helyzet. Nem sok, de legalább van.
Legyetek rosszak!

2016. július 9., szombat

#15 - Kelléktár Írói Műhely és egyéb iródolgok



Az a nagy baj, hogy amikor tudnék blogolni, akkor nem lehet, amikor meg lehet, akkor meg már nem tudok. A munka sok energiámat leszívja, ami még mondjuk nem lenne akkora baj, hogyha normális helyen lennék. Volt szerencsém úgy fél évig megtapasztalni, hogy milyen egy ideális munkaköri légkör, aztán hirtelen visszasöpörtek a pokolba. És sajnos csak átvitt értelemben, komolyan az igazinak jobban örülnék, ott legalább szabadon üthetném a hülyéket, de itt sajnos nem tehetem meg. Pedig néha csak a civilizáció máza választ el attól, hogy ne rúgjam le a lépcsőn. "mély sóhaj" De nem is erről akartam nektek beszélni, csak felütésként használtam, de túl jól sikerült.
Azt akartam kihozni belőle, hogy amúgy én gondolkozok fejben a blogon, csak amikor jönnek az ötletek, vagy átlagban a késztetés, akkor épp mást csinálok, így nem tudom egyből fellőni, mire meg hazaérek addigra meg elfog a punnyadás. De ma összeszedtem magam, úgyhogy nektek is összeszedem, hogy mit és merre fogok elkövetni.
Először is viharos sebességgel közeledik a con, és nekem még mindig nincs meg a cp-m. Lehet, hogy be fogok pánikolni, és valami mást gyorsan összedobok, mondjuk így is csak turiznom kéne főleg, de ez a kibaszott flamingós kitűző tönkretesz. Melyik zseniális jelmeztervezőnek jutott eszébe? Azzal a csokor bizbasszal mellette... Elismerem, nem néz ki rosszul, de az én nulla kézügyességemmel, alapos kihívást jelent. De azért majd megoldom az utolsó pillanatban valahogy, bár szerintem a flamingót hanyagolnom kell. Mindegy, úgyis az fog lekötni, hogy meg fogok sülni. Édesem miért vagy ennyire kibaszottul angol? Aki képes egy istenhátamögötti, negyven-fok-árnyékban klímájú porbolygón teázni (!!!) az már kibaszottul angol, tök mindegy hol él.



És most jöttem rá, hogy másfél hét múlva con... Gyerekek, magamra kapok egy öltönyt, összevérezek egy fehér kötényt, viszek játékkést és akkor leszek a Médiumbeli szerepe. Vaaaagy, marad a véres kötény, és akkor csak random Crow... Oké, vannak B terveim. "kicsit megkönnyebbül"



Viszont, ha már határidők, villámgyorsan bele kell fognom a Fantorziós dologba, hogyha készen akarok lenni vele hónap végére. Gyerekek, valaki árulja már el nekem, mire fel vagyok ilyen mazochista!
Legalább a sztori váza megvan, még neki kell ülnöm kidolgozni, de szerintem teljesíthető az egész, és vannak benne olyan momentumaim, amik nekem nagyon tetszenek, és ez nagy szó, mert általában minden munkámat utálom. Ha nem is az elején, akkor a közepe vagy vége felé már tuti, mert egyszerűen megunom, megutálom és különben is tiszta pocsék, unalmas, karakterhűtlen, egyszóval maximumon megy a nyifi-nyafi. Amiben bízok, hogy sikerül egyedinek, izgalmasnak és olvasmányosnak lennem, mert talán ezek még mennek, mert a karatkeralkotás, világkidolgozás... huh, nem egyszerű, de mindent megteszek, hogy egyikük se legyen kétdimenziós. Ami külön tetszik, hogy van két szereplő is, akit élő alakról mintázok, hát az külön vicces lesz. Mondjuk a vele kapcsolatos sztori is az, de nem publikus. "ezen elgondolkodik, majd megerősíti" Nem, nem az.
A lényeg, hogy készülök ezzel is, és még ha nem is sikerül bekerülni, legalább lesz egy jó sztorim.

És ha már sztorik, akkor ideje a fanficekről is pár szót ejtenem, és át is kell irnom azt a menüpontot. A múltkor már kicsit átszabtam, de nem eléggé, mert rájöttem, hogy teljesen más a fontossági sorrendem.
Először is akarok valami Lokit. Ebben a rohadt nagy nyári melegben, ami még pluszban leszív, kell valami északi hideg, és amúgy is régen írtam már Lokival :3 Nienorral beszélgettünk, mikor náluk voltam, hogy ez vajon miért lehet, és arra jutott, hogy őt érzem magamhoz a legközelebb. Namármost az ember általában azokkal szeret azonosulni, aki olyan, mint ő, és amilyenné akar válni. Nyilvánvaló, hogy nálam a második játszik, és mondjuk még úgyis kiegyeznék, hogyha alkatra kellene érteni, de ez úgyis tudjuk, hogy lélekre kell. És ezt most nem fogom boncolgatni, max némi alkohol mellett valamelyik barátnőmmel. A lényeg, hogy Lokit akarok.
Útközben, mivel már két napja gépelem ezt a bejegyzést, megvilágosodtam, hogy miért írok eperegyben Lokival, de némileg és enyhén szólva is depresszív, szóval nem fogom elmondani, nekem is bőven elég megbarátkozni a dolgokkal. Az önismeret gyászos feladat. "sóhajt, majd legyint és folytatja"
Párosilag ezúttal, egészen meglepő módon, egy heteróban is gondolkodok, méghozzá a Loki/Darcy-ban, mert egyszerűen adja magát a dolog, hogyha már Jane megkapta Thort, akkor Darcynak jusson Loki. A stílusuk amúgy is jól kiegészíti egymást, és már megvan, hogy miként találkoznak :3 A történet meg azt hiszem az lesz, amit én eredetileg SPN AU-nak gondoltam, de rájöttem, hogy a végkifejlete jobban passzolna a másik kedvenc bajkeverőmhöz. Ugye az lett volna eredetileg, hogy Gabe&Crow friendship ilyen totál lazán bemutat minden világnak és ellesznek magukban, de ahogy igyekeztem valami sztorit kerekíteni hozzá, rájöttem, hogy a végkifejlet érzelmi és karakteri felépítése nem igazán illik ahhoz, ahogy én ebbe szeretném Crow jellemét felépíteni, és beugrott, hogy Lokihoz meg simán passzol. Így már sejthető, hogy nem lesz vidám a vége. Viszont még így is kell hozzá valami történet.
A másik, ami itt kattog a fejemben, az... az... az, hogy rohadjon meg, nem ugrik be. Komolyan, egész nap itten zakatol bent, hogy foglalkozzak vele, erre meg mikor leírnám, baszik megjelenni. Talán valami Crevin. Oké, eddig jó, biztos, hogy Crevin. És ez is meglett, hogy egy elmegyógyintézetes AU-t szeretnék, mert az jó, és nem kell annyira belőnöm se a helyszínt, se, hogy mikor játszódik, csak így lebeg az univerzumban, elvontan hintázva a körmondatain. Yepp. Kicsit megihlettek a hétvégén nézett horrofilmek. (Megnéztük a Kört, eddig nem nagyon érdekelt, tudtam miről van szó nagyjából, de nekem senki nem mondta, hogy ennek ilyen gyönyörű képi világa van! Meg a hangulata is, valami csodálatos, imádtam, többször újranézős lesz az fix).
Aztán talán még a mese AU-t fogom folytatni, csak ahhoz is hangulat kell, és hangulatom jó egy hete Lokira van.
Többi fandomban azt hiszem most nem nagyon tervezgetek, szóval egyelőre, csak ezek vannak fő projektek, van viszont más újdonság!

Aki régebb óta követ, az tudja, hogy elő szoktam hozakodni, főleg blogdíjas kérdéseknél, hogy hol, mikor, miként kezdtem el publikálni, azzal a gportálos közösséggel, ahol nekifutottam ennek az egész dolognak, és hogy imádtam az ott kialakult közösséget. Na mármost Candyvel gondolkodtunk, illetve az ő fejéből kipattant az ötlet, hogy kéne egy ehhez hasonló hely, ahol bárki szabadon publikálhat, kap az írással kapcsolatos ötleteket, tippeket, kihívásokat, normális véleményeket és építő kritikákat. Az én szemeim csillagszórót játszottak, hogy csináljuk már meg és gyerekek: Megcsináltuk.
Úgy bő két hónapnyi tervezgetés, csiszolgatás után megnyitottuk kapuinkat a nagyközönség előtt, tárt karokkal várunk mindenkit, aki fejlődni, tanulni vágyik, vagy csak szereti a közösségi élményt. Mivel még nagyon friss a dolog, nem sok mindent fog találni, és nekünk is idő kell, mire beleszokunk, de hát nélkületek nem is fog működni, mi pedig igyekszünk majd mindenben ott lenni és magyarázni, vagy amit kell.
Na, gyertek, nézegessétek, csatlakozzatok!



Más nagy projektem nincs is, szóval most csak ennyi lettem volna, és szerintem GwenPage lesz a következő kommentáldozatom, mert kell a fagyos észak.
Legyetek rosszak!

2016. július 4., hétfő

Romba dőlt hídjaink



Tartalom: Loki elmegyógyintézetbe kerül, Thor rendszeresen látogatja, mert azt hiszi, hogy a szeretete és a támogatása segíthet neki.
Páros: Frostiron és némi Thorki
Fandom: Avangers + mitológia
Műfaj: angst
Korhatár: 16+
Figyelmeztetés: slash, vér, szereplő halála, durva beszéd, AU, dőlt betűs visszaemlékezős részek, saját karakterek, és enyhe OOC
Megjegyzés: Inkább nem nyilatkoznék erről. Lassan született, hosszú, teljeséggel önkényesen bántam a film történéseivel, és mindezek tetejébe komplett zenelistám van hozzá. Hát, gyerekek lehet, hogy megvertek vaslapáttal, de hát talán azért találtok benne valami értékelhetőt. Mikroszkóppal. 
Megjegyzés 2: Ez volt az első novellám, amihez rendes munkavázlatot írtam, szóval azt hiszem méltán nevezhetem mérföldkőnek. (Ez de nagyzolós volt, még tőlem is). És utólag rohadt büszke vagyok rá.