#22 - Technikai előrejelzés

Volt egy hetem.
Egy szubjektív szempontból nézve nagyon is kemény hetem, amiből két dolgot tanultam meg. Egy az, hogy olyan gyorsan dobbantanom kell itthonról, amilyen gyorsan csak lehet. Másodszor pedig azt, hogy sokkal keményebb vagyok, mint hittem. Ez nem jelenti azt, hogy ne ültem volna néha itthon iszonyatos gyomorgörccsel, mert de, hanem azt, hogy éreztem magamban végbemenni a változást.

Tulajdonképpen nem rossz dolog ha az ember ismeri önmagát, még akkor se, ha úgy látja, hogy átlagos. Ismerni az erősségeid valamint a gyengéid nem egy hátrányos dolog, mert így könnyebben tanulsz meg a hátrányaidból is előnyt kovácsolni. Mondjuk nem könnyű dolog, és nem is zökkenő mentes, de nem is lehetetlen. Nekem azt hiszem most ért be igazán, ami nem jelenti azt, hogy én akkor most hirtelen felnőtt lettem, mert nem. Csak annyit, hogy tisztábban látom magamat, és ez segít a nehézségek leküzdésében, mert azért hamarabb megtalálod a sérülési pontot és gyorsabban be tudod tapasztani.
Vagy csak nekem ment most ezt gyorsabban, a helyzethez képest. Meg azért, mert átbeszélgethettem Candyvel. Az önismeret mellett ez segít még rengeteget. ha meg tudod valakivel beszélni.

Viszont én nem lelkizni akartam! Mert az egy másik poszt lesz majd! Ez most megint ilyen szolgálati közleményes, akármilyened blog poszt. Nincs fici, illetve… valaki szóljon már rám, hogy újra feltöltés! Nagyon elfelejtkezek róluk.

A héten egyáltalán nem volt wifi, most van, de nem tudom meddig, úgyhogy igyekszem kihasználni, és kicsit felpörgetni a dolgokat. Még mindig nem írok gyorsabban, DE! Van más!

Először is frissítem az elérhetőségeket, aztán majd kirakok egy rendes bemutatkozást. Az se rendes, de se gáz. Csak előbb drága Candymnek meg kell oldania, hogy látszódon, mert valami a kódokban van elbaszódva, ahhoz meg ő ért.
Aztán a blogoknak készítettem egyik nap egy egyenmatricát, úgyhogy majd mindenki szépen megkapja és akkor a Flotta is kap egy egységes jelleget. Csak mire azt is összeszöszölöm! Mert a kép kész, csak rá kell tennem a blog címét, majd alá némi összefoglalót, hogy azért ne folyjon egybe… nem két perc na.
Más technikai dolgot aztán nem is kell a bloghoz csinálnom.
Végre készen leszek! Jó pár hónappal a költözés után a blog úgy néz ki, ahogy kell. XD El se hiszem :D

Mást most nem is akartam közölni, még magam se tudom mivel jelentkezem legközelebb, de addig is ne feledjétek a csatakiáltást:
Legyetek rosszak!

#21 - Ünnepek közelegnek

Még nem a karácsony, egyelőre csak a Mindenszentek/Halloween - ki, mit ünnepel -, viszont idén úgy döntöttem, hogy tényleg időben nekiállok az ajándékoknak, mert így is el fogok csúszni. Komolyan, különleges tehetségem van hozzá, hogy alaposan elhúzzam a dolgokat, és mindennel csak az utolsó utáni pillanatban legyek kész. De mindig megígérem magamnak, hogy idén aztán másképp lesz.

Ami a furcsa, hogy kezdem úgy érezni, hogy idén talán időben végzek, de ezt gyorsan lekopogom. Összeszámoltam hány embernek kell karácsonyi ajándék, és már megint el fogok jutni tíz emberig. Max nyolcig, és nem értem, hogy csinálom. Év közben ugyanezen szám három-négy, csak ilyenkor, az ünnep közeledtével hízik fel. Nem panaszkodom, mert királyság, hogy van ekkora a baráti köröm, csak szolid értetlenséggel állok az ügy előtt.
De hogy aztán ki mit kap?! Az egy jobb kérdés, mert csak pár embernél tudom biztosan, és még náluk se érzem azt, hogy ez így korrekt. A problémát nehezíti, hogy nincs kézügyességem, így aztán arra nem támaszkodhatok, hogy akkor most rajzolok valamit, vagy varrok. De ennek a fele megint nem igaz, mert Madnak akarok egy Billt varrni, ami onnan indult, hogy anyám egyik varrós újságjában megláttam, hogyan lehet ilyen kis háromszöget csinálni, és ettől megjött a kedvem. Nyomokban tán még hasonlítani is fog. Sárgának sárga lesz az biztos.
Candynek meg egy macskát keresztszemezek, amit én könyvjelzőnek gondoltam, de így elnézve, kicsit nagyobb lesz annál. Hát... lehet, hogy csinálok egy rendes könyvjelzőt, vagy nem tudom. És még könyvet is kell néznem. Tudom milyen szeret, csak találni! Na, majd szépen lassan azt is megoldom.
Aztán jávoromnak akartam egy Hufflepuff címert, szintén keresztöltéssel, csak az a buzi nyomtató egyszerűen nem volt hajlandó rendesen kinyomtatni a mintát és egyszerűen kivehetetlenek voltak a kockák, meg a fekete árnyalatai. Pedig az összes létező variációban kipróbáltam, és nem. Úgyhogy ez most ugrott neki, de a múltkor valamelyik csángálásom során láttam egy művészellátót. Oda benézek, csak jó lenne tudni, hogy pontosan merre is volt.
A családnak meg... na nekik egyáltalán nem tudom. Győri öreganyám csokit kap, ez fix, barbacsi valami alkoholt, apám szerintem valami konyhai eszközt, anyám nem tudom, gyönyöket meg könyvet, öcsém meg... talán a PlayIt-en is vannak valami vásárosok, ott nézek valami gamer cuccot, vagy hozzá kapcsolódó bizbaszt, úgyis rá van függve a játékokra. Hmm... akkor ezzel nagyjából el is dölt, kösz skacok a segítséget!

És most valami hír az írásról.
Nem leszek gyorsabb. Ez gondolom senkit nem lepett meg.
A jelenlegi fő projektemmel haladok, de egyrészt a varrogatásba most nagyon belejöttem, másrészt meg elértem az első fő részhez és nagyon pocsék lett. Sikeresen beletapicskoltam két olyan dologba, ami mindig nehézséget okozott az írás terén. Az egyik a tájleírás, amiről nem tudom az oroszok miként képesek három oldalakat megtölteni, de taníthatnának. A másik pedig, amiről itt nem panaszkodhatok, mert túl nyilvános, de legyen elég annyi, hogy bele fogok őszülni, mire sikerül úgy kipofoznom, hogy az jó legyen és azt adja át, amit én akarok, hogy átadjon.
Utána már talán könnyebben fog menni, és jobban ráérzek majd, de ez... Ez nagyon szivat.
Aztán mostanában megint azt érzem, hogy csak foglalkozni kéne a sci-fi AU-val, de az annyira nagy projekt, hogy nem tudom mikor láttok belőle értékelhető formát. Nem akarom elsietni, mert az senkinek nem használ, főleg nekem nem, úgyhogy egy darabig még csak ígérgetve lesz. A többi fici meg, nem tudom. Egyszer csak érkeznek, mert annyira hangulatfüggő mind, hogy az valami undorító. Van egy, amin dolgozok, és akkor ahhoz igyekszek minden nap hozzányúlni, de a többi így elvan magába. Sorry guys, de ez van.

Jah és akkor nem beszéltem még a saját novellákról, regényeimről, amikkel szintén haladni kéne. Pályázatost veszem előbbre, ami robotok a munkahelyen jeligére halad, és már van egy jó kis ötletem ezzel kapcsolatban, de azt is ki kéne dolgoznom.
Aztán van egy steampunk kisregényem, amit szintén pályázatra akartam, de kibaszottul nem készült el időre. Maga a koncepció okés, mármint készen van, de simán ki tudnám bőviteni, és akkor több idő jutna megismerni a karaktereket, meg a mozgatórugóikat. Amúgy a funny az az benne, hogy egyrészt Győrben játszódna, mert rohadtul unom, hogy Budapesten kívül más város nem létezik. Valamint belepofátlankodott egy Gabriel és szó szerint kitúrta Michaelt. Mert úgy a negyedik oldalnyi vázlat után vettem észre, hogy mindenhova Gabet irtam Michael helyett. Úgyhogy marad, de arról ne is álmodjon, hogy valami SPN értelmezésű karaktere lesz. (Dehogynem... Köcsög, kierőszakolja magának)
Aztán ott van az évek óta húzódó két Nagy projektem, egy novelláskötet meg egy regény, de a regénynek m é g m i n d i g hiányzik az átfogó koncepciója, mert mindig túl sok kérdés és logikai bukfenc van a rohadékban, szóval azt még pihentetem. A novelláknak meg kéne egy normális munkavázlat.

Asszem hirtelen ennyi az írásról, meg minden másról is.
Legyetek rosszak!

U.I.: Igen, megint nem volt energiám giffeket keresni, ezért a zene az elején

#20- Benéz az ősz az ablakon

Amitől a kislámpám úgy megijedt, hogy nem csupán kiégett, hanem egyenesen elszakadtak a vezetékei. Úgyhogy most gyakorlatilag vakon gépelek, csak a laptopom ad némi fényt, mert bár már lett másik lámpa, csak nincs hova bedugni. Kívülről nézve ez vicces lehet, de én nem élvezem annyira. Mert így aztán csak még lassabban haladok bármivel is. Főleg az írással, amikhez megint lett egy rakat ötletem. Rossebb, hogy ezek csak jönnek és jönnek, de alig tudok belőlük valamit felmutatni.
Bár, most már lement az őszi mondocon is, amiről meglehet, hogy érkezik egy beszámoló is, még meglátom, mennyire lesz kedvem bepötyögni, vagy csak megemlékezek róla annyival, hogy egész jó volt. Nem a legjobb, de nem is a legrosszabb. Mondjuk én a végére annyira kimerültem, hogy még a táskám is táskás volt. És ezt én még nem pihentem ki, de bojkottálom a szombati munkanapot, és itthon maradok. Aludni akarok, legalább kilenc órát, nem hiszem, hogy ez olyan nagy kérés lenne.

Mondjuk, ez nem azt jelenti, hogy ne tudnám magam túlszervezni, mert túl tudom, de most úgy érzem, hogy fel vagyok töltve szellemileg, lelkileg, és vannak terveim! Nem kell félni, nem fog fájni, annál is inkább mert még én se tudom, hogy mi lesz kész belőlük. A biztonság kedvéért, most listázom, hogy legyen valami rálátásotok. 

Készül a Valóság az, ami megtörtént folytatása, komolyan írom, gépelem, de még mindig örülök, hogyha egy nap három bekezdésnyi megy, az egy oldal pedig már kész csoda. Ráadásul nem egy rövid lélegzetvételű történet, mert én egyszerűen olyat nem tudok, úgyhogy még jobban húzódik. 

Ok, tudok, csak azokat is egy külön élet mire feltolom, pedig most el van kezdve az a két kis szösz, csak így... hangulat is kéne. Hangulatom meg az máshoz van, például a sci-fi AU-hoz. Random rám jön, hogy amúgy azt nagyon szívesen írnám, csak háttérmunka kell hozzá dögivel, plusz valami, amibe külön kigyűjtöm az infókat, térképeket, mert nekem nincs tájékozódási képességem. (Erre bizonyíték, hogy én lehettem az egyetlen gyerek, aki belekeveredett az "Előttem van észak" kezdetű rigmusba. Sose értettem, hogy lehet előttünk észak, ha közben megfordulunk, és akkor ami eddig elöttünk volt az mögöttünk lesz...). De amúgy szerintem halál laza lesz, vagy legalábbis igyekszem ilyenre megalkotni. És rájöttem arra, hogy nálam a táj az kábé csak egy díszlet, mert amilyen kevés szót fordítok rá! És hogy ez mennyire mellékvágány volt!
Mivel kifejezetten utálom magam, ezért aztán beterveztem még néhány nagy lélegzetvételű crossovert. Az egyik a 12Monkeys/Gf, mert zombiszellemcápamajmok, másrészt meg... áh, a sírba fogom kergetni magamat azzal, hogy nem értek az időutazáshoz. 

Meg még az eszembe volt valami, amit szeretnék és óh igen! Nagyon szeretnék valami önálló GF történetet írni, még én se tudom, hogy pontosan mi lesz benne, de az biztos, hogy csak hetero shippekkel fogok dolgozni, mármint ami a jelentősebb szerelmi szálakat illeti, vagyis Dipper/Pacifica és Dipper/Mabel. Nem tudom mi lesz a sztori, ami nálam azért nem szerencsés mert cselekményközpontú vagyok, és ha nincs cselekmény, nincs történet. Szóval ez még érik kicsit.

Eh, nem tudom még mik lesznek, de azok biztosan! Mindig akkor jutnak eszembe, mikor nem blogposztot írok és sose jegyzem le. 

Aztán a Könyvturit is végre frissíteni fogom, mert van egy rakat könyvem conokról és könyvtárakból, úgyhogy asszem magyar napok lesznek csapva. Mert nekem lett az az irracionális gondolatom, hogy belevágok a Mysterious Universébe. Ez alsó hangon is harminc könyvet számlál, vagy harminc éve van a piacon. Ezt az infót keverem, de az fix, hogy sok és szerteágazó, de nem érdekel, mert magyar és sci-fi, és az irótársulat nagyon szimpatikus a számomra.

A Kelléktárra pedig majd érkezik egy versenyféle-fajta, meg lesz fészbúkcsopija is, és rendesen nekiesek, most, hogy már tényleg lement ez az idegbajos időszak.

Jah, nekem is van fészbúk oldalam, mármint így, bloggerként, mert... az most menő, és különben is teljesen jó apró kirohanásokra.
Más, amit el akartam volna mondani, azt hiszem nincs. Jah, giffeket most nem volt erőm keresni, de kaptok szép őszi zenét.
Legyetek rosszak

U.I.: Lett lámpám! Van fény az éjszakába! 

#19 - Egy kis ez, egy kis az

Kivételesen nem kell elnézést kérnem, mert frissítettem! Elvileg meg akartam írni az egészet és úgy feltenni, de nem bírtam megállni, hogy körbe ne lobogtassam ami kész van és vállalható. Így legalább rám lett szólva, hogy kicsit kevesebb felkiáltójelet használjak és hogy végig rosszul írtam azt, hogy Cipher.  De ezekből tanul az ember.

Ezek mellett volt vagy négy programom, amin részt vettem, mert egy randa extrovertált féldémon volnék, aki igazán a tömegrendezvények töltenek fel. Élvezem a kicsi, baráti összejöveteleket is, természetesen, csak mellette szükségem van ilyenekre is. Gondolkodtam is róla, hogy egy külön fülön menüpontot csinálok ezeknek az élménybeszámoló bizbaszoknak. Hátha valakit érdekel, hogy zajlanak az ilyenek, már amennyit látok belőlük, mert Hungaroconon hajlamos vagyok bebarikádozni magamat az irodalmi előadásokra. 

Aztán végre rájöttem, hogy ebből a blogból én egy léghajót akarok csinálni, és amint az látható, többé-kevésbé sikerült is. Mindig is nagyon vonzottak azok a tematikus blogok, amik képesek voltak koherensen felépíteni. Na ez nekem sose ment, mert mindig annyi mindenben akartam jelen lenni, hogy képtelennek bizonyultam választani. Kicsit úgy érzem magam ilyenkor, mind az internet vs. valóság képek, hogy látok valami nagyon királyt, amit én is akarok, csak mire megcsinálnám, akkor lesz belőle egy katyvasz. Ez főleg az alteregókra vonatkozik, mert én sose tudtam magamnak kitalálni egyetlen jó karaktert, akinek előadom magam. Részint azért, mert annyi minden volt/van, amit bele akartam tenni, részint azért, mert képtelen vagyok a rendes színészkedésre. Én csak ripacskodni tudok, bár azt egész jól. Szóval ezért volt itt mindig akkora káosz, bár szerintem megtaláltam a tökéletest, ezt a kapitány dolgot, mert ezzel sok mindenbe belekaphatok és nem lesz túlzás sem. Jah, erre eltartott egy ideig, mire rájöttem. 

Továbbá újfent elkezdtem kommentározgatni, bár még csak az elején járok, de lassan kezdek visszarázódni, úgyhogy nem kizárt, hogy teljesen random felbukkanok itt-ott. Főleg, ha GF fici is van, az most nagyon vonzz. De tényleg, muszáj visszaszokni a kommentárokra, mert azokból él a blogger. Én meg amúgy is az a lelkes fajta vagyok, igazi Mabel ezen a téren. 

A blogjaimmal is elkezdek rendesen foglalkozni, szégyellem, hogy elhanyagoltam mindent, de már vannak ötleteim a visszatérésre! A Könyvturira változatlanul egy filmes lista érkezik majd, míg a Kelléktárra egy feladatot szeretnék majd hozni a héten. Meg egy fészbúk csopit, mert az elmaradhatatlan. 

Asszem hirtelen csak ennyi, majd lehet, hogy egy kis őszt még becsempészek a fészbúk oldalamra. Mert nekem olyanom is van, beza :"D Nem tudom miért, de van.
Noh, egyelőre ennyit, legyetek rosszak!