#72 - Preptober in the house!

Ezt a posztot már szeptemberben elkezdtem írni, csak aztán megint hetekig nem nyúltam hozzá, mert teljesen más dolgokkal foglalkoztam, aztán kitöröltem, megint újraírtam, azt is kitöröltem, és most megint újrakezdtem. Ha ezt a mondatot olvasod, az azt jelenti, hogy végül sikerült befejeznem. 

Ez az egész valószínűleg sokkal könnyebb lenne, hogyha nem írnék hetekig egy darab blogposztot, hanem csak elkezdeném és befejezném, de hát hova vezetne az? 
Rendezettebb blogposztokhoz, ahhoz. 

Az se segít, hogy igazából annyira nincs kedvem gifeket meg képeket keresnem a szövegbe! Egész egyszerűen túl sok effort. Nem tudom, hogy pontosan miért, de az és kész. Úgyhogy igazából le is mondok róla, mert félúton elunom az egészet, meg csak leszív feleslegesen. Aki akarja az valószínűleg végigolvassa gifek nélkül is, aki meg nem, azon nem segít ez az eljárás. 
Nekem meg csakis és kizárólag könnyebbség, hogyha elhagyom a fenébe. 
Megnézzük így, és ha ez a módszer sem válik be, akkor kénytelen leszek belátni, hogy egész egyszerűen csak hetekbe telik összetákolni egy blogposztot. Mondjuk a fene tudja ki olvassa ezeket, de mivel úgyis átlényegült az egész sima naplóba, ez annyira nem is zavar. 
Van aki bujozik, én meg posztokat írok. 

Ha már írás, srácok, én úgy, de ÚGY várom a novembert, mint talán még soha életemben. Aki olvas itt, vagy követ social median az tudja, hogy minden évben csinálom a NaNoWriMot, aminek az a célja, hogy ötvenezer szót megírj egy hónap alatt. Nem lehetetlen, de végtelen kimerítő. 
A hagyományos nano az, mikor egy regényt ülsz le és írsz, de amúgy lehet rebelkedni és azt irsz és annyi projekten dolgozol, amennyin nem szégyellsz. 
Én ezt kihasználva szoktam jelentkezni Kalandzónát írni, ami egy choose-your-own adventure cucc a szerveren. Minden hónapban más-más író mesél egy sztorit, ahol mi választjuk meg, hogy mi történjen, ki legyen a főkarakter, meg hát értitek: kaland-játék-kockázat csak kockák nélkül. Ha valaki ismeri a lapozgatós könyveket, akkor egészen biztosan tudja, hogy miről beszélek. 
Nekem ez lesz a harmadik évem, hogy bevállom novemberben a mesélést, és mindig tökre szerettem, mert így tudtam ugrálni a projektjeim között, nem volt az, hogy egyre ráuntam volna, és még ha kevés is volt a visszajelzés - november, MINDENKI IS ír, úgyhogy ez nem zavart -, akkor is tök jó volt, hogy olvassák a sztorimat. Idén pedig Star Wars sztorit fogok mesélni!
Nem tudom szavakkal kifejezni, hogy mennyire izgatott vagyok! Nem és kész! 

Ha bárki tavaly közli velem, hogy jövő ilyenkorra én egy megszállott SW fan leszek, akkor szolidan körberöhögöm. Hát ha még azt is hozzáteszi, hogy ebben a világban fogok mesélni, akkor egész egyszerűen hülyének nézem. Adn here we are. 
Engem tényleg nagyon jókor talált meg ez az egész, és tekintve, hogy még mindig nem látom ennek a nyúlüregnek a mélyét, szerintem még itt leszünk egy darabig. 
De hogy annyira nagyon elvarázsolt az egész, és van vagy öt ficim, amit szimultán írok és tervezek - és ezért nem érek soha, semminek a végére, ami nem igaz, csak kezdem érezni, hogy kezd elszaladni a szekér. És akkor még jön a Kalandzóna, és annyira de nagyon izgulok neki!
Igyekeztem olyan sztorit kitalálni, ami minden különösebb ismeret nélkül is élvezhető, és szerintem sikerült, de nyilván az összes utalást bele fogom préselni. Szintén úgy, hogy aki észreveszi az észreveszi, de ne legyen az, hogyha nem láttál öt filmet, két sorozatot és nem olvastál el négy könyvet, akkor nem fogod érteni az egészet. Eddig még egész jól sikerül balanszolnom, aztán meg ki tudja. 
Meg ami még nagyon fontos lesz, hogy teszek be képeket az adott fajokról, mert nekem ilyen szemtikkelős élmény, mikor odavágják egy lény nevét, anélkül, hogy leírnák, hogy hogy néz ki, mert azt hiszik, hogy én ismerem.
Wrong!
A munkatársaim arcát is tök nehezen jegyzem meg, pedig aztán velük napi szinten találkozok, miért hiszed, hogy egy egyszer látott lény nevét és külsejét majd fogom neked tudni? Pláne, ha nincs is benne a filmekben, csak te használtad először, for plot meg világépítés. 
Nagyon szokott zavarni, igen. 
Úgyhogy én jobb szeretném ezt elkerülni, és leírást adni mindenről, meg képet, mert például én tudom, hogy a twi'lekek fejcsápjait lekkunak hívjuk, de szerintem aki max az eredeti trilógiát látta, az így csak néz majd, hogy jó oké, és akkor ezt most eszik-e vagy isszák. 

Magáról a sztoriról szerintem elmondhatok annyit, hogy a Birodalom felemelkedése után leszünk, amikor még épp hogy csak elkezdődött szerveződni a lázadás. Mert bár a Clone Warst a hideg, halott, kezeimből SE húzzák ki, azért nem akarok nagyon átélni egy hatvanhatos parancsot. Plusz lehet, hogy egy fix-it fici kerekedni ki belőle, amit meg most itt annyira nem akarnék, mert nem tudom, nem érzem, hogy passzolna az egészhez. 
Szóval a második kedvenc korszakomra esett a választásom: a lázadó érára. 
Inkább a Rebels idejében, mint az eredeti trilógiáéban, de szintén, nem kell látni a Rebelst ahhoz, hogy értsék. Aztán meg, hogy a végére tényleg lázadók leszünk-e vagy esetleg valami mások, az meg majd tőlük függ. 

Nyilvánvalóan egy kisebbfajta clusterfuck megtervezni úgy bármilyen sztorit, hogy közben nem tőled függ egészében a történések iránya, de ez nem akadályoz meg abban, hogy tervezzek. Maiev előadása sokat segített, hogy megértsem ezeket a tervezős dolgokat, mint például a Hero's journey, amik ilyen indokolatlanul ijesztőek és érthetetlenek voltak sokáig nekem, de most már vágom, és alkalmazom is mindenhez! Aminek köszönhetően a zóna tervezése közben úgy érzem magam, mintha egy evolúciót terveznék, amibe aztán majd jól beleszól a randomfaktor. Nagyon izgalmas, és teljesen átlátom az egészet, ez az igazán vicces. 
Persze nyilvánvalóan fognak történni előre nem látott dolgok, mert mindig történnek előre nem látott dolgok, ez hozzá tartozik az íráshoz, de az, hogy látom hogyan fog történni az ív, és adott választási lehetőség majd még milyen irányba viszi el, az nagyon megnyugtató. Mondjuk egyedül a választási lehetőségek beiktatása az, ami nehézséget okoz, nem nagyon érzem, hogy ez okés lenne vagy elég, de aztán ki tudja, még az is lehet, hogy tök jól meg fogom tudni oldani. 
Meg igazából november lesz. Mindenki saját magára fog koncentrálni, úgyhogy felesleges erre ráfeszülnöm. 

A zóna mellett, hogy mit fogok írni, arról fogalmam sincs. 
Szerettem volna befejezni a jedi Maul ficisorozatom második részét, de abszolút megakadtam benne a kulcsjelenetnél, és az istennek nem akart összeállni, úgyhogy nem volt más választásom, mint visszaülni a tervezőasztalhoz és megnézni, hogy mégis mit és hol kell kijavítani. Nagyjából mondjuk már sikerült kiküszöbölnöm dolgokat, és már csak egy szálat kell végigvinnem, aztán összekapcsolni és végre meg is írhatom, de hát ez idő. 
Olyan lassan irok, hogy az valami botrányos. 
Szóval októberben szerintem tuti, hogy nem fogom tudni befejezni, ami tök szomorú, mert nyilvánvalóan publikálnám és haladnék a sztorival, de hát ott még nem tartok. 
Szóval szerintem ez lesz az egyik projektem amivel foglalkozni fogok. 

A másik meg nyilvánvalóan a hangjátékom, amit nem adtam fel, csak mivel teljesen új formátum, ezért aztán nagyon nehezen állok neki. Plusz a sztori se akar úgy összeállni a fejemben, hogy magát vigye előre, ami meg aztán egy végképp rude dolog. Bármennyire is drámázok azon, hogy olyan dolgok történnek a sztoriban, amiket én nem láttam előre, végső soron örülök nekik, mert ez azt jelenti, hogy él az egész, fejlődik, és nem nekem kell vérrel-verítékkel előre görgetni, hanem hogy így tudja mit akar, és hova akar menni, és nem lesz olyan nyögvenyelős az egész. 
De itt még nincs ez és ezért is ülök neki olyan nehezen. 
Mondjuk egy brainstorming lehet megoldaná ezt a problémám, de amig nincs meg egy váz, addig az se segít sokat. Tudjátok az a szituáció mikor azt se tudjátok, hogy mit kérdezzetek, mit nem értettetek, mert annyira nem vágjátok az egészet, hogy még kérdezni se tudtok. 
Ettől függetlenül azonban nekiülök, mert egyrészt megígértem, másrészt pedig szeretném megcsinálni. I want to make a hangjáték, dammit! Akkor is ha csak annyi közöm van hozzá, hogy szeretem hallgatni őket. 
Meg nyilván eredetileg podcastet akartam, de egész egyszerűen az, amit el akarok mesélni ezzel a formátummal, nem illeszkedik hozzá. Bonyolítom a saját dolgomat gőzerővel, de mázlimra van mellettem egy rakat ember, akik szívesen segítenek mindenben, és van egy új laptopom is, úgyhogy a háttér nem lehet probléma. Csak hozzak össze egy sztorit rá, végre. 

Vettem egy új laptopot, igen, mert egész egyszerűen a régi nem bírta. Fél óra alatt állt fel, döcögött, minden baja volt, úgyhogy nem bírtam már tovább. Meg amúgy is nyolc éves volt már a szerencsétlen, ha nem idősebb, úgyhogy tényleg érett már az, hogy vegyek egy újat. Pénzügyileg meg most éreztem úgy, hogy bár nyilvánvalóan rohadtul fog fájni kiadni kétszázezret egy új laptopra, nem fog egészen a földhöz vágni. Sajnos többet nem nagyon szánhattam rá, mert továbbra se keresek úgy, hogy esetleg megengedhessek magamnak egy gamer laptopot, de igazából az annyira nem is kell. 
Meg tök elégedett vagyok azzal idáig, amit választottam. Egy Lenovo Ideapad 5-s, kisebb, mint a Dellem volt, de nem érzem ezt abszolút hátránynak, főleg mert sokkal jobban kihasználja a képernyőt. Nem vagyok informatikus na, nem tudom, hogy mondják ezt szépen, szóval csak remélem, hogy értitek, mire gondolok. 
Plusz van billentyűvilágítás, ami nélkül nem tudom, hogy hogy élhettem idáig, annyira istenáldása. Meg nagyon gyors, tehát az, hogy bekapcsolom és gyakorlatilag egy perc alatt már használhatom, nem fagy le random, nem kell imádkozni, hogy elinduljon valami, hát ez nekem egy whole new world.
A régi laptopomat meg felvásároltattam, és kiderült, hogy szerencsétlennek annyi baja volt, amiről én nem is tudtam! De hát honnan is kellett volna tudnom, ha soha senki nem mondta el? Én meg nyilvánvalóan nem kérdeztem, mert hát honnan kellett volna kérdeznem, ha nem is tudok róla? De most már tudok, úgyhogy ennek fényében fogom gondját viselni Elinek. 
Elneveztem, mert úgy éreztem megérdemli, és hát Eli Vanto egy végtelenül zseniális karakter, és nagyon mély hatást tett rám a Thrawn sorozat. (Menjetek és olvassatok TImothy Zahnt, jó lesz nektek.) És remélem, hogy a laptop is fel fog nőni ehhez. Bár a szememben már sikerült, még úgy is, hogy amúgy nem vagyok nagy tárgyelnevezgetős egyén. Egy ideig próbálkoztam ezzel, de a telefonomnak továbbra sincs neve. Viszont mindenhez is beszélek. 
Ami meg még nagyon jó ebben a laptopban, hogy sokkal könnyebb is, mint az elődje volt, ami azt jelenti, hogy könnyebben fogom cipelni helyekre. Mert annak ellenére, hogy nem szervezhetünk hivatalosan semmi élő eseményt a nano égisze alatt, az nem azt jelenti, hogy a barátaimmal nem futok össze valahol. Vagy akár csak egyedül beülök valahova, meg nyilvánvalóan ha hazamegyek, akkor is jó, hogy ilyen kis kompakt a gép. 
Plusz, ha majd egyszer belevágunk a hangjáték projektbe, akkor ott is nagyon-nagyon jól fog jönni, hogy könnyedén tudom hurcolni ide-oda. 

Nyilván a régi gépről átmentettem dolgokat, de nem is én lennék, hogyha nem ment volna valami félre, mert hát kiderült, hogy a saját írásaim valamiért nem mentek fel google drivera, amit így abszolút nem értek, de igazából, ami fontos, az fent van blogon, és különben is, fanfictiont irtam többet, szóval annyira nem siratom. 
Csak így meh. 
Ez nagyon rosszul hangozhat, de vegyétek figyelembe, hogy én vagyok az az arc, aki simán kidobja a régi füzeteit is, hogyha beteltek, mert hát akkor mire használjam tovább? Úgyhogy tényleg nem egy nagy törés, csak közepesen keserű sóhaj, hogy hülye volt valaki ebben az egyenletben, és szerintem az én voltam. 
Tervezek venni majd a közeljövőben egy külső háttértárat is, az ilyesmi szituációk elkerülésére, de az nem mostanában lesz, mert jön a karácsony, arra meg félre kell tenni azért, és amúgy is most vettem egy laptopot. Meg rendberaktam a driveomat is, ami egész nagy szó, tekintve, hogy szerintem azóta nem volt az rendszerezve, mikor lett egy. 
Meg rászoktam most már a mindenhova is mentsek dologra, bár ez kissé kényelmetlen, mikor az összes mentésem felhőalapú és épp nincs net valami miatt. De majd Ada hoz nekem egy Wordot és minden szép, minden jó lesz. 

A munkahelyemre nyilvánvalóan ezek a dolgok nem feltétlenül vonatkoznak, mert már megint olyan emberekkel kell együtt dolgoznom, hogy agyfaszt kapok. Oké, csak eggyel vannak problémáim, ilyen szeretném-magam-átkéretni-másik-műszakba problémáim. Annyira undorítóan vulgárisan beszél, hogy olyat még ti nem értetek. Nem, nem káromkodik, mert ha csak káromkodna, azt még elviselném, hanem végtelenül perverz és szexista. Ráadásul a hatvan és a halál között van, és úgy néz ki a feje, mintha egy szopottgombócot bedobtál volna pár körre a mosógépbe. Ronda, undorító és már a puszta jelenlététől is legszívesebben megfürödnék egy kád hipóban. Olyanokon nevet, hogy "pókhálós a puncija" ami szerintem már húsz évvel ezelött se volt igazából vicces, és az ember amúgy is kinövi a pisi-kaki-punci-fasz poénokat, de aztán szemlátomást én gondolom rosszul. 
Mindezt nyolc órában, úgy, hogy a munkát nem látja át, fogalma sincs mi és miért történik, leszedni sem bírja a hatos házat, a négyesek kidugózásánál elúszik, de valami miatt mégis meg van tartva. Bohócnak, mert az az ostoba biodíszlet szóvivő is pontosan ugyanolyan habitus és jókat röhög rajta. Csak azt nem veszi figyelembe, hogy mi meg rohadtul szívunk miatta, mert dolgozni azt nem tud. 
Nyilvánvalóan rá szoktam szolni, mert baszki, kibaszott undorító, és nem is vagyok rá kíváncsi, de nem volt túl sok hatása. Úgyhogy novemberben megpróbálom átkéretni magam. Úgyis meg lettem hosszabbítva, jelentse már ez azt, hogy az én szavam nagyobb súllyal esik a latba. 

Rosszul mondtam, nem meghosszabbítva, hanem felvettek végre állandóra! Nem fognak félévenként hosszabbítgatni, és nem lesz nekem se gyomorgörcsöm azért, hogy ó vajon, akkor most meghosszabbítanak-e, vagyok-e olyan jó munkás, hogy kellek továbbra is, vagy mi van. Annyi, de annyi szorongást megspóroltak nekem most ezzel, hogy el se tudom mondani. 
Természetesen úgy kezdte az egészet, hogy attól megállt bennem az ütő és lepergett előttem az életem, de végül is nagyon jól sült el. Nyilvánvalóan igyekszem továbbra is úgy hozzáállni a munkához, hogy ne bánják meg, de hát nyilvánvalóan annyival nyugodtabb vagyok! A fizetésem is emelkedett egy kicsit, nem sokkal, meg értitek ki tudja, hogy mennyit látok belőle hó végén, hála a különféle juttatásoknak, meg műszakpótléknak, meg egyáltalán, fogalmam sincs, hogy miként számolják ki. 
De felvettek és csakis ez a lényeg. 

Novemberbe meg kiveszem azt a maradék pár nap szabimat, ami így időarányosan jár, rögtön az első hetében, hogy meg tudjam tolni a nanot magát. Mindig úgy szoktam, hogy az első hetet kiveszem és akkor itthon maradok, és annyit irok, amennyit csak bírok, mert ha később ki is marad pár nap fáradtság, vagy bármi más miatt, akkor sem lesz az, hogy nagyon elúszik a statisztikám. 
Igen, én győzelemre játszom. Mert minden egyes szó, amit leirsz számít, és győztél, mert csinálod, és mindenkinek más a ritmusa, meg más fér bele, és akkor az életről magáról ne is beszéljek. Én viszont nagyon szeretek beleállni ebbe az egészbe, mert nagyon szeretem a kihívásokat, meg a versenyszellememet is eléggé birizgálja. Plusz már háromszor megnyertem, nem áll szándékomban itt megszakítani. 
Annyiban viszont változtatni fogok, hogy igyekszem nem olyan görcsösen hozzáállni, hogy mindenáron nyerni kell. Ha közbejön valami olyan tényező, vagy egész egyszerűen én nem leszek olyan formában, akkor vissza fogok venni és nem összezuhanni attól, hogy még erre sem vagyok képes. Beleadok mindent, meg megteszek még egy lépéssel többet, mint amiről azt hittem, hogy meg tudom tenni, de nem hajtom magam olyan borzasztóan. 
Ezzel a hozzáállással nyertem meg mind a két campet is, ami számomra egy teljesen új világ, mert eddig ahhoz voltam szokva, hogy én ezeket elbukom. Ebből ki is fejlesztettem egy olyan babonát, hogyha megnyerem a campet, elveszítem a nanot, ami még mindig tartja magát, de leépítem. Elvégre van egy rakat projektem, plusz a Kalandzóna, na meg ott van a végtelenül király közösségem, úgyhogy nagy probléma ebből valószínűleg nem lesz. 

Meg vennem kell nasikat. 
Nasi nélkül nem november a november. 
Meg szerintem a kedvenc fahéjas teámra is beruházok, plusz koffeinmentes kávéra, mert hogy ezek nélkül nincsen nano. 
Csokit annyit nem fogok venni, viszont chipset definitly igen, mert mostanában a sós az, ami jobban megmozgat. Édesből viszont az ilyen valamivel-bevont-magokat imádom végtelenül, és tudok is pár helyet, ahol fel tudok vásárolni indokolatlan mennyiséget. Ez ilyen kettő az egyben dolog, hiszen édes is, de mivel mag alkotja, ezért aztán ráfoghatjuk, hogy egészséges. Meg úgysem eszek belőlük túl sokat egyszerre. Kivéve, ha sharkweek van, de az megint egy másik történet.
Úgyhogy veszek egy csomó király és finom dolgot, és írni fogok! 

A másik jó tanács, hogy ne szervezz semmi nagy programot novemberre és/vagy olyat, ami leszívja az energiádat - nem feltétlenül rossz értelemben értendő -, amit én meg is szoktam fogadni. Ennek szellemében, hatodikán és hetedikén is megyek színházba. Mentségemre legyen mondva, hogy nagyon hiányzott már a színház, elvégre két éve nem voltam egy előadáson sem! Köszönjük covid. És ki tudja, hogy meddig lehet még menni ugye. 
Oké, pont múlt hét vasárnap voltam végre Győrben is, és ajh annyira jó volt! Nem maga a darab, ami inkább egy erős közepesként végzett, tekintve, hogy a Szerelmes Shakespearet néztük, ami indokolatlan sok heteronormativ jelenettel járt, plusz egyetlenegy meleg csók lett volna benne, de azt is elsumákolták, pedig még érzelmi töltete se lett volna, de hát mindegy. Meg valamiért továbbra is vicces, hogy férfi női ruhában van, amin nem tudom, hogy miért nem tudunk túllépni az Úr 2021. évében. 
De legalább mellette ezt ellensúlyozták végtelen jópofa csapatdinamikával, meg átérezhető írói momentekkel. Volt egy pont, ami egy íráshoz kapcsolódó poén volt, ne kérdezzétek meg, hogy egész biztosan micsoda, de ott szerintem csakis én nevettem fel, mert hogy annyira átéreztem. Az is tetszett, amit így a színházi társulattal, meg próbákkal összekínlódtak. Szóval igazából szinte minden, aminek kevés vagy semmi köze nem volt a szerelmi szálhoz. 
Meg nyilván játszott benne szinte az összes kedvenc színészem, úgyhogy naná, hogy élveztem! Meg na, két éve nem voltam abban a színházban. HIÁNYZOTT. 
Sajnos átszellemülni nem tudtam igazán, mert győri öreganyám mindent megtett azért, hogy ez ne sikerüljön. Literálisan az első mondata az volt hozzám, hogy: Ez nem színházba járós ruha, más nadrágod nem volt?
Nem, nem köszönt. Rögtön ezt vágta hozzám, csak azért mert nem fekete nadrágba voltam, hanem egy hétköznap is használatos piros nadrágomba, mert aznap jöttem rá, hogy a nálam lévő fekete nadrág félhosszú, amiben meg nyilván nem fogok menni így ősz közepén. Szóval kellemes az, mikor a rokonodnak az első szava az hozzá, hogy fuj baszdmeg, hogy nézel ki. 
És ezt anyám is rendszeresen el szokta játszani velem. 
Én meg csodálkozom, hogy vajon miért nem létezik az önbizalmam és önbecsülésem :)

Ne aggódjatok, azon nyomban visszavágtam, hogy eljöttem benne, tehát színházba járós ruha, plusz ha a színháznak nem tetszik, majd szól. Igazából nem szeretik ezeket az elmésségeimet, meg amikor mellette nagyon határozottan meghúzom a határaimat, oszt aztán felőlem hisztizhetnek, meg mártirkodhatnak! Nyilván bosszant az egész, mert sajnos teljesen nem tudom kizárni őket, de nem is hagyom, hogy annyira befolyásoljon.

Na mindegy, a darab jó volt, és hatodikán megyek a jávorral meg Teóval a S.Ö.R.re amire már akarunk menni jó ideje, és volt is jegyünk, csak történt egy covid. De most újra van, és remélem két hét alatt már csak nem történik semmi! Le is kopogtam, szóval tényleg ne történjen semmi. Légyszi Univerzum. 
Sajna rizsveszélyes övezetbe már nem sikerült jegyet kapni, de a tizedik sor is egészen pofás és szerethető, fogunk látni onnan. Már ha nem ül elénk valami hegyijeti, de hát ez legyen a legkisebb bajunk. Legyünk ott és tartsák meg az előadást. Meg azon a napon még ott fogunk hesszelni Mo munkahelyén és nézzük ahogy dolgozik. Mivel az egyik Frei Caféban csapatja, ezért aztán én írni is fogok stalkolás közbe. Nagyon jó lesz, érzem a zsigereimben. 

Vasárnap, vagyis hetedikén pedig a Don Carlost fogom nézni, nem operaként, mert én és az opera nem jövünk ki nagyon jól. Nyilvánvalóan öreganyám erősködött, hogy de, az opera, és öt felvonásos operát fogok nézni, és nem hitte el sem az oldalnak, sem annak az ismerősömnek, aki ajánlotta az egészet. 
Alig várom, ki fogja tépni a szívem és a lelkem, olyan jó lesz. A dráma a legkedvesebb színházi műfajom, én azért megyek színházba, hogy nagyon fájjon. Jó, nyilván néha jó nevetni is, de a szívkitépés sokkal személyesebb élmény. 

Nyilván a hétvégéim ilyen tervezési cluesterfuckok amúgy, mert nyilvánvalóan a melóhelyem annyira stabil, megbízható és szavahihető, mint egy homokvihar közepére hurcolt rőzsehalom. Kitalálták, hogy mivel huszonharmadikán nemzeti ünnep miatt nincs munkavégzés, ezért aztán legyen vasárnap túlóra. Ami nekem olyan szempontból rossz kicsit, hogy huszonnegyedikén csapatjuk a Star Wars szerepjátékot délután kettőtöl. Na mármost ha vasárnap délelöttösbe lesz túlóra, akkor igazából ha háromkor kezdünk, az is simán jó.
És akkor utána való hétvégén szombaton nem kéne bejönnöm túlórázni, mert hogy pihenőidő meg kell legyen, tehát haza tudnék menni három napra falura, és az tökéletes lenne. 
De nyilvánvalóan mihelyt bevállaltam a vasárnapi túlórát, rá három órára jött szólni a Győző, hogy ne éljük bele magunkat, mert lehet, hogy inkább szombatra akarnak túlórát, és ha vasárnap lesz, akkor nyilvánvalóan mi nem jöhetünk szombaton. Szóval a halzabáló Hanyistók szopogassa ki a velőt a csontjukból. 

Na, ezt pont jó lesz zárómondatnak. 
Legyetek rosszak és az Erő legyen veletek!

U.I: Van valaki nanozik és tolja a 4theWordsot? Lehetnénk barik :3