2015. december 27., vasárnap

#04 - Helyzetjelentés a rendszeren túlról


Ha most se sikerül összehoznom egy normális élek-még posztot, akkor az egészet a Hydrára fogom és hívom Coulsont, hogy rakjon rendet. Ha valakinek akkor neki tuti sikerül. Így belegondolva lenne is értelme, mert az egész blogspot olyan köcsög, hogy simán kinézem, hogy a Hydra csápjai vannak benne. Coulson! Szükség van rád! (Candyvel úgyis megbeszéltük, hogy ügynökök leszünk a S.H.I.E.L.D.-nél)
Na, de akkor most jöjjön valami csapongás, amíg össze nem omlik a rendszer. Megint. Nem ártana már frissíteni. Meg ne kérdezzétek mi ez a szöveg, maradjunk annyiban, hogy lehetséges a túl sok sci-fi.
Szóval voltam pár helyen, őszi Mondoconon, Hungaroconon, magamon kívül, ahol sok mindent csináltam, lelkeket gyűjtöttem, könyveket szereztem, mások idegeire mentem és ami a legszebb, hogy egyikről se lesz beszámoló, mert már aktualitásukat vesztették. Annyit mondhatok, hogy remekül éreztem magam, és jövőre is megyek rájuk, már csak azért is, mert találkoztam az egyik kedvenc magyar írómmal, akiről egy színpadi beszélgetés során kiderült, hogy a szintén jelen lévő író barátjával közösen terveznek egy olyat, hogy a köteteiket egy fedél alá hozzák ami a Mysteries Univers név alatt fog futni, és én alig várom, hogy levadászhassam. De előtte még utána nézek a munkásságának, mert annyira jóizűen beszélgettek! Meg is kivántam tőlük, és én is akarok Candyvel egy borozgatós, beszélgetős, világépítős, hajnalba nyúló éjszakázást. Plusz, ami miatt körberepültem hirtelen egész Budapestet az az volt, hogy kaptam tőle egy autogrammot. Van egy kibaszott autogrammom Anthony Shenardtól!!! Ez egyszerre lelkesít és tesz nyáladzóan boldoggá.
Aztán végre befejeztem azt a novellát, amit egy netes pályázatra írtam. Ennek van egy története, és annyira én vagyok, hogy sírva röhögök a saját szerencsétlenségemen. Az volt, hogy már tavaly is jelentkeztem a Heroes in the Maze nevezetű kihívásra, ami idén is megrendezésre került, én pedig nem akartam kihagyni. Végigzongoráztam a kulcsokat és úgy elfelejtettem az egészet, de úgy! Tanítani lehetett volna. Aztán a beküldési határidő előtt öt nappal szólt a szervező, hogy gyerekek haladni kéne. Szívrohamot kaptam. Aztán nekiálltam vázlatolni és olyannyira elkapott a gépszíj, hogy húsz oldalas, kézzel írt, munkavázlatom lett. Erre ráment három napom, de legalább olyan lett, amit már csak meg kellett írnom, mert még az is benne volt, hogy mikor, ki mit mondd, vagy legalábbis az, hogy miről beszélgetnek. Természetesen nem lettem kész, de nem voltam egyedül ezzel, így tolva lett a határidő, és én hisztérikus kacagással vetettem bele magam a folytatásba és az összes drukk ellenére, amit a nyakamba kaptam a legkülönfélébb emberektől, így késtem le ezt is. Nem is én lettem volna, nem is én. A sztori ekkora már olyan húsz-huszonöt gépelt oldalnál tartott, és az még hagyján, hogy csak kacsintgatott a befejezés felé, de hogy alig történik valami! Mármint valami van, többek között a világ felskiccelése, szereplők felsoroltatása, ismerkedés, beszéd, beszéd, beszéd, szereplők közti interakciók, de az összes látványelem és akció az utolsó öt oldalban sürüsödött össze! Én nem tudom, hogyan csináltam, csak érzem, hogy a végébe még bele kellett volna toldanom, de egyszerűen annyira frusztrált, hogy még mindig nem adtam le, és már így is vért izzadtam a kockásra ült fenekemből, legszebb hasonlat valaha, úgyhogy hagytam és bedobtam a közösbe. Viszont a kívánt hatást ennek ellenére elértem, úgyhogy volt a fürdőszobában egy "EZAZ, TUDOK ÍRNI!" kitörésem, mert fontos az egészséges önbizalom (ami aztán úgyis eltűnik a süllyesztőben). Amikor pedig véget ér a verseny, ide is felteszem, aztán ítéljetek meg, hogy mennyire lett bármilyen. Update: megkaptam az első kritikát hozzá. Inkább hideg, mint meleg, de nagyon korrekt, és elismerően bólogatok, hogy kéremszépen így kell előbbre vinni az embert érdemben. Annak ellenére, hogy hát az embert persze kicsit megingatja, de azért hosszútávon megéri, mert lehet belőle tanulni. És igen, az önbizalom egy időre ment a kukába, de kialszom magam, és megmutatom, hogy tudom jól csinálni.
Ez így mondjuk vitte is az időmet rendesen, utána meg olyan szar hetem volt, hogy akár egy pocsolyában is feküdhettem volna. És kivételesen nem Gabi által ajánlott filmek vagy olvasmányok tettek tönkre, vagy legalábbis nem teljesen. Mert a Cornetto filmek ( Haláli hullák hajnala, Hot Fuzz, The World'S End), úgy belevittek a susnyásba, hogy lett egy új OTP-m. Az Angelbutter a Crevinnel együtt sütkérezik a napfényben, én meg boldogan ölelgetem őket. A The World's End pedig egy fél éves periódus, mire teljesen feldolgozom. A Fantommal együtt.
Ugyanis Gabitól kölcsönkaptam három könyvet, de ebből csak a két Operaház Fantomjáról szóló, illetve az alaptörténetet kibontó regényt, sikerült elolvasnom. Ugyanígy vagyok mellesleg a könyvtári könyvekkel, hogy kiveszek tizet és nyolcat olvasok csak el.
A Manhattan fantomja jó volt, szépen összerakott, a kedvenceimnek az újságíró szemszögéből írt részeket mondom. Viszont A Fantom! A Fantom! Az! Te. Jóságos. Atya. Úr. Isten! Miután elolvastam, bekucorodtam a sarokba, betettem a Zene az kell-t Gabi tanácsára, és csendesen véreztem összetört lelkem szilánkjain kuporogva. Hozzáteszem, hogy a POTO (Phantom of the Opera) továbbra is komoly összecsengéseket mutat a Deanleyvel. A fájdalom túllépte az elviselhetőség határát, és nagyon finoman fogalmaztam. Annak viszont kifejezetten örültem, hogy Gabi az ország másik végén lakik, mert volt néhány pillanatom, amikor komolyan felpofoztam volna, annyira kiborultam. Tudom, hogy ez viccként hangzik, lévén én állandóan ilyen sistergős hangulatban vagyok, ami nálam normális, de most a legkevésbé sem volt az. Nem csupán összetört, hanem kizsigerelt, megnyúzott, élve eltemetett aztán otthagyott. Két teljes napig olyan mély letargiába kerültem, amit csak mély traumákkor tapasztalok ki.
Csodálkozom is azon, hogy Gabi hogyan juthatott haza élve a talink után, holott feltett szándékom volt Győr összes folyójába, termálvizébe, medencéjébe, pocsolyájába belefojtani! De helyette Mandaláztunk, és volt pofája bemutatni Scott Pilgrimnek. Végeredmény: Kell Egy Wallace. Ez amúgy egy kiváló képregényadaptáció, és jávorom bele van buzulódva a képregénybe, és nem győzött kommentálni, hogy mi hogyan van az alapanyagban, amit nem bántam, élvezet volt hallgatni. Viszont tudom, hogy soha nem fogom elolvasni. Nem mintha nem tisztelném az egyedi stílusukat és rajzokat, a fantasztikus történeteiket, mert tudom, hogyan olyan sokfélék lehetnek akár a könyvek, és én is ugyanúgy leülök nyáladzani egy Marvel film elé, de egyszerűen kevés. Oldalszámilag. Egy nap alatt el tudok fogyasztani egy háromszáz oldalas könyvet értő olvassással, vagyis felfogom az értelmét, nem csak átlapozom, de egy képregényre ránézek és már el is fogyott. Persze lehet, ha hozzámvágnának egy ötven darabot az biztos lekötne, de magamtól nem fogom elkedeni gyűjteni, mert az ár/olvasási idő arány miatt nem igazán éri meg nekem. Oké, online is vannak, de ismerem magam annyira, hogy tudjam, nem fogok belekezdeni. Hát, most mondjátok meg, se játékokkal nem játszom, képregényeket se olvasok, sose lesz belőlem igazi kocka. Megmaradok szégyenszemre kocakockának. Pedig még eddig ez az a szubkultúra, amivel kapcsolatban volt egy "Hazaértem!" megvilágosodásom. (Kiváncsi vagyok, hogy belém köt-e a jávorom, vagy nem. Azt hiszem még csalódott is lennék, hogyha nem tenné. Megrendülne a világ rendjébe vetett hitem.)
Aztán ha már rajongás felfedeztem magamnak Szirmai Gergely urat és már az összes Hollywood Hírügynökség videót végignéztem, és úgy döntöttem, hogy ez az ember rohadt inspiráló. Egy jávor bőszen bólogat a háttérben, már csak azért is, mert ő mutatott be neki. Szóval eldöntöttem, hogy erőt merítek lelkes természetéből és kitartóbb leszek és hetente egyszer teszek fel valami frisset, akár verset, novellát, regényt, blogbejegyzést, régi munkát, ajánlót, mert a blognak élnie kell!  "lángoló tekintettel és csattogó köpennyel mered a távolba"
Ennek érdekében leszedem a blogregényt, hogy előről kezdhessem, csak ezúttal jól is fogom csinálni. Ezt nemcsak Szirmai úr hozzállása miatt gondolom így, hanem mert volt szerencsém megismerkedni közelebbről is két nagyon szimpatikus lánnyal, Dórival és Lizyvel, akik ott voltak őszi conon, de így pár hete kezdtünk el beszélgetni rendszeresen. És huszadikán lesz egy hármas tali, amit meglepően könnyű volt összehozni, az én mércém szerint, mert Lizy győri és ennek azóta is meg tudok örülni, mert van egy győri rajongótársam! Nos, ők meséltek arról, hogy miként dolgoztak ki saját karaktereket és építették bele őket a soriba. Én meg csak pislogtam rácsodálkozva, majd szépen lassan eldöntöttem, hogy a fene egye meg, hát ha egyszer tudok írni, meg napokat áriázok a karakterhűtlenség, a nem-tudok-élő-embereket-belevinni-téma és a történetnélküliség felett, akkor már kezdhetem előről. Jó, jávorom is rengeteget beszélt a saját Narutos karaktereiről, de azt valahogy úgy fogtam fel, mint egy esti mesét, mert este volt, ő az ágyon ült és beszélt, én meg mellette elfekve, az oldalánál pihentetve a fejemet, hallgattam az egészet, és az is lenyügözött, de ez a gondolat, csak most érett meg úgy istenigazából bennem. Viszont lehet, ha nem regéli el nekem, akkor a két lány karakterről való beszámolása sem hullik termékeny talajra, bár ezt már sose tudjuk meg. Zárójel bezárva. Mert igaz, hogy én teljesen poénnak veszem ezt az egész írjuk-bele-magunkat-a-sztoriba dolgot, és hogy igazából csak a saját szórakoztatásomra csinálom, de azért még írhatom úgy, hogy az ne valami összegányolt levélkupac legyen. Ez mondjuk azt is megmagyarázza, hogy miért haladtam olyan kínkeservesen. Úgyhogy leszedem, csinálok neki egy normális alapsztorit, aztán munkavázlatot és úgy írom meg és töltöm fel. Mindenki jobban fog járni.
Update: Azóta megvolt a tali, és megtartom őket. Meg talán ők is engemet. És akkor még nem is meséltem, hogy voltunk korcsolyázni. Annyi elég, hogy a Pokolban nincs hó, hogy én értsek ehhez. Mondjuk legalább ők jókat röhögtek, és a végére már nekem is sikerült mennem egy kört elesés nélkül. Csak a büszkeségem fájt, meg utána a térdem és a derekam.
De nem csak a blogregény, amit újrakezdek, hanem a sci-fim is. Nem vagyok teljesen ép, hogy ezt én tényleg meg akarom írni, de egyszerűen muszáj. A fejembe befészkelte magát az a gondolat, hogy Crow mesterséges intelligencia. Tsss... csak fogadjátok el. (Igen, meguntam, hogy Cas kapja az ilyen szerepeket, meg hát szeretem az MI-ket, innentől kezdve pedig nem volt kérdés, hogy ki kapja meg). Na ennek volt készen egy fejezete, megírtam, és erre úgy fogom előröl kezdeni, hogy csak na! Vagyis inkább a felétől kell átírnom, és az elejébe meg belejavítanom. Vicc, hogy mindenkivel tudok bánni, csak a két Winchester nem hagyja magát! Komolyan, srácok lehetnétek kicsit együttműködőbbek. Karakterhalált nem is tervezek.
Aztán ott van még a steampunk Au, aminek szintén van egy minimális munkavázlata, mert nagy vonalakba megvan a dolog, de hiányoznak a részletek. És mostanában nagyon háklis vagyok, ha nincs normálisan kidolgozva egy világ. Nem tudom, honnan jött, de zavar, hogyha nem értem mi, miért, és hogyan működik. Hagyhat nyitott kérdéseket, de azért olyanokat, amiket el lehet helyezni. És szerintem ezért nem bírtam a Végtelen történetet könyvben, mert mindig ott volt, hogy "Ez már egy másik történet" és nem volt ott a folytatás, és a végére már rohadtul idegesített. Felfogtam, hogy igen, ezért végtelen, hogy mindig akad egy másik sztori, amit el lehet regélni, de akkor is, mérhetetlenül zavart, hogy ilyen durván kilógó szálak maradtak ott. Így hiába volt kerek maga a központi történet, nem élveztem ezek miatt. Ha valakinek van erről tudomása, hogy meg lettek írva ezek a mellékszálak, adjon már valami infót, és akkor talán már jobban fogok viszonyulni ehhez a regényhez. Kissé elkalandoztam. Ott tartottam, hogy csak nagy vonalaim vannak, ennek ellenére Dóri rajzolt hozzá egy Kevint, amin én elfolytam. Rózsaszín paca lettem, és szívecskéket bugyborékoltam.
Ahhoz a sztorihoz rajzolta, ami még nincs is kész. Sírva vigadok.
Vannak ám még terveim, csak ilyenkor semmi nem jut eszembe, holott annyi van! Bezzeg amikor csak random kerülnek szóba, le se lehet lőni, mert csak úgy jönnek a tervecskék. A tervkecskék. Mekegnek a fejemben a tervkecskék és lerágják az agyfaszerdőm leveleit. Kicsit fáradt vagyok elnézést, nem is értem mitől.
Maradjunk Spn-nél még egy kicsit, úgyis ez az alapfandomom, amíg el nem intézi, hogy végleg szakítsak vele. Végleg. Nagyon jó úton jár, és félek, hogy eljön az a pillanat, amikor már semmivel nem tud rávenni, hogy folytassam. Ezért is drukkolok, hogy Crow kapjon végre egy méltó halál, mert sokkal könnyebb búcsút mondani, ha már nem szerepel benne. (Fúh az az új trailer, még mindig nem dolgoztam fel teljesen. Nem). Meg amúgy is, ha már nem tisztelnek engem, mint rajongót, és nem tisztelik a sorozatot sem, akkor minek tartsak ki? Rád is nézek ám DW, rád is nézek! Capaldi sziszifuszi munkát végez és ez csak azt nem veszi észre, akinek a legjobban kéne. De most nincs hangulatom, hogy mérges legyek.
Ebből azt akarom kihozni, hogy főleg ezért foglalkoztatnak az AU és a sorozat átírása. Egészen konkrétan a kilencedik évadé, de annyira félek hozzányúlni! Az alapelgondolás annyi, hogy Kevin felügyelete alá kerül Crow, hiszen amúgy is az ő vérével lövi magát és ebből szépen fel lehetne építeni a Crevint. De én ehhez mennyire kevés vagyok! Nagyon szeretném megírni, de nagyon rettegek belefogni, mert én nem tudok még negyedannyira sem a késhegyén érzelmekkel táncolni, mint Nienor. Pedig ehhez pontosan az kéne és ilyenkor siratom meg, hogy csak egy párosos. Tudom, tudom, ezerszer átrágtuk és csak átlágba hisztizek, mert ez a szakterületed, én meg csak pislogok, hogy hát ezt én soha az életben nem fogom tudni megközelíteni. Pedig az érzelmi szálakat kéne kifejtenem, megragadnom és akkor olyan szép, fájdalmas sztorit lehetne kihozni, hogy a fal adná a másikat! Crowley emberré válása, vívódásai (szeretem érzelmileg kínozni a drágámat), aztán Kevinhez való viszonya, meg Kevin, ahogy feldolgozza, hogy akkor arra kell felügyelnie, aki megölte a barátnőjét, őt magát megkínozta, valamint az egymás elfogadása, a múlt lezárása! És annyira nem tudom, hogyan fogom ezt megírni! " az asztalra borul és sír egy sort"
Be fogom fejezni a punk AU-t, de egyszerűen nem megy, nem tudom miért, de válságba került az a sztori. Majd kitalálom mi bajunk van egymással.
Aztán ott van még az a HP/Spn crossower, amit szintén előröl fogok kezdeni, mert túl sok benne az olyan, aminek semmi keresnivalója benne. És mert tetszik az, hogy a Szükség Szobája tökéletes hely egy gyors szerelmi légyott lebonyolítására. Ne mondjátok, hogy nem jutott ez eszetekbe. A másik amit meg fogok hagyni a tetőjelenet, mert fucking POTO referencia.
És amit még nagyon el kéne kezdeni az a Mooseley-flatmate. Nem tudom említettem-e már, de Gabival van egy olyan random agyfaszunk, hogy Sam és Crow együtt bérelnek egy albit. (Fun fact: a füzetemben Sam helyett Gabit irtam :"D Kicsit összemosódtak bennem a dolgok :"D ) Na, ennek kéne megirni valahogy az elejét, és egyáltalán hogy a viharba kerültek ezek össze? No meg le kell fektetni az alapszabályokat, és most jöttem rá, hogy míg ezen elmélkedtem Samet következetesen Gabinak irtam. És ez csak most esett le. Abba is hagyom, a lényeg, hogy írni kéne, de nem tudom elkezdeni.
Huuuuh... mi is van még? Kéne egy karácsonyi fici is, mert karácsony és vásár és cuki fluff. Addig kell megírnom, amíg még szezonja van. És a szentségit annak a trailernek! Tudom, feleslegesen dühöngök, és más szemmel kéne néznem rá, de ez még a gyújtogatós dührohamos szakasz. Mondjuk Lizy megigérte, hogy megnézi előttem és tájékoztat, szóval addig nincs más dolgom, mint valahogy megbeszélni önmagammal, hogy felesleges a sárkány üzemmód.
Több tervem nincs, jó, voltak Deanleyk, amiket taaaaalán meg fogok írni. Jó, tudom, punkok, de valamit tényleg nagyon nem érzek a sztorival kapcsolatban. Lehet, hogy azt is újra kéne kezdenem? Nem, nem akarom, nincs az az isten. Tudom, jávorom tudom és próbálkozom, oké? De ez már így marad, mert nincs erőm újra belekezdeni. Mondjuk mindenki random nyáladzásba tört ki a gimnazista Halál miatt, tehát meglehet, hogy valamit kezdeni kéne valamit egy külön sztoriba. Mondjuk érdekes lenne egy Sherlock/SPN crossoweres AU. Íme így kezdtem el shippelni Mycroftot és a Halált.
Szerintem hagyjuk ezt most egy kicsit és inkább térjünk most át más fandomokra. Rájöttem, hogy hiányzik a Sherlock, szóval lehet újranézem és kaptok ficiket. Mystrade, mert a Brit Kormány és a Scotland Yard nagyon ütőképesek, Johniarty vagy mi, mert kell a szevezetemnek, volt asszem egy Mycroft/Moriarty tervem is. Itt jöttem rá, hogy szeretem a gonoszokat végigshippelni a casttal. De hát ha egyszer viszi a vérük őket! Mondjuk Lokit csak Tonyval shippelem. Meg Darcyval. Meg Thorral. És egy elvetemült pillanatban Coulsonnal.
FRANCBA! "rávág az asztalra és le is fejeli"
Tudom nagyon vicces mikor én ébredek rá olyan dologra, amit mindenki tudott rólam. Viszont innentől kezdve már tényleg fogalmam sincs, hogy hova is akartam kilyukadni eredetileg. Mert igen, volt valami célom, csak aztán elfelejtettem útközben. Na mindegy, tartjuk az irányt: előre.
Az Spn-t felsoroltam, és más fandomból van nekem még valamim? Dw-ből kéne még valami, talán crossower, asszem Spn. Már látom is, ahogy az édes kis Clara eladja a lelkét. Nem, nem személyesen Crowleynak, olyan verzió szóba se jöhet, ahol az a kidekorált biodiszlet testi érintkezésbe lép a királyunkkal. Nem. Pflej. Undorító. Csak szimplán haljon meg. És ha már meghalás volt nekem egy olyan ötletem, hogy Avangers/Spn, ahol Loki megöli Cast. Ez még úgy a Deanley kibontakozása körül, vagy még inkább előtte lehetett és igazából csak Edit agyát húztam vele. Azóta is váro a buzibár mögötti rózsaszín, szivárványt fingó unikornisokkal díszített kukáknál bekövetkező halálomra. A sztoriból viszont nem lesz semmi, mert alapból nem tudtam összehozni egy normális ok-okozati viszonyt, másrészt meg Steve halálával is cseszthetem. Fun fact: Az Amcsikapcsi hármat két Steve fannal fogom végignézni. Jó, ficikbe már úgy, ahogy el tudom fogadni, de a képernyőn való szereplésétől még spontán rángógörcsöt kapok. Van valami a személyiségében, ami nagyon irritál. Biztos van mindenkinek egy ilyen karakter az életében, aki tökre népszerű, de ő mégis palacsintasütővel döngölné bele a földbe. Szerintem nem jövök ki élve a moziteremből. Megfojtanak egy popcornnal és egy szívószállal. Hülye halálom lesz. Viszont senki ne haljon meg, ezt én is mantrázom magamban. Coulson tegyen rendet és kész.
Említettem már, hogy akarok egy Avangers/Jurassic World AU-t? Regény akar ez is lenni, ő szeret, én gyűlölöm ezért. A sztori lényegében annyi, hogy a raptorok ezúttal emberek, de Owen ugyanúgy a kiképzőjük, csak hát SHIELD-es lesz, a csajok pedig a csapata, és az egyik leghatékonyabbak is. A történet egy pontján viszont tényleg raptorokká változnak, majd aztán x idő múltán vissza. Nagyon mazohista vagyok, mert megint olyanba futottam bele, amihez a leggyatrább írói készségem kell, vagyis az érzelmekkel való bánásmód. De hát ami nem öl meg, az megerősít. Kivéve a medve. Mert a medve tényleg megöl, mondás a'la Lizy. Ja, és főellenségnek a Hattyú lesz, mert kell referencia a Hot Fuzzból is, na meg mert Gabi remek ötleteket ad. Egyelőre ennyi van meg, ja és hogy Tonyt akarom-e Owennel shippelni? Inkább csak olyan felületesen. Különben is van másik JW shippem.
Ha azt hiszitek, hogy ennél lejjebb már nem lehet, akkor tévedtek. Candyvel összehoztunk egy Avangers/Minionok agyfaszt. Mert a minionok azt hiszik Furyról a szemkötője miatt, hogy gonosz és megszállják a bázist. És aztán csak képzeljétek el, ahogy azok a sárga kis izék közösen elvinnyogják, hogy: Heil Hydra! Remélem nektek is fájt.
Aztán asszem ennyi, ami tervbe van véve, a Good Omensből szerintem nem nagyon lesz. Továbbra is imádom, de fici nem fog érkezni belőle, nincs hozzá semmi ötletem. A Fargoból, ha végre végignézem, szerintem hozni fogok valamit, mert érdekel és kihívásnak tartom. A Csengetett Mylord?-ból is szeretnék még, mert nagyon magaménak érzem ezt a fajta csipkelődést és humort, már csak P. G. Wodehouse miatt is. Akiről eszembe jutott, hogy jávorommal beszélgettünk valami Stonyt és míg ő oda jutott, hogy Tonynak milyen jól állna az ipari forradalom, addig én csináltam az egész Bosszúállókból egy dzsentri bandát. Mondtam, hogy szeretem ezt a műfajt, no.
De ezzel, talán, végre végeztem a fanficekkel, bár, hogy mikor írom meg őket, az egy rohadt jó kérdés. Mert karácsony és ünnepek, és én úgy el voltam havazva, Megint, ahogy annak a rendje és módja. És nem vagyok hajlandó leirni sem azt a hajcihőt.
Viszont ha már ünnepek. először is késve hadd kívánjak mindenkinek Boldog Vadkanlesést! Ami olyan, mint a karácsony, de az kicsit snassz, viszont Terry Pratchett mindig menő. Aztán remélem, hogy nyugalomban telnek az ünnepek, kevés rokonnal, vagy sokkal, de mindenképpen olyanokkal, akiket szerettek és kedveltek, lehetőleg veszekedés nélkül. Valamint olyan ajándékokkal, amiket élveztetek! Én voltam Pesten és olyan csudiságokat kaptam! Asimov: Fekete Özvegyek Klubját meg a Vének háborúját, egy Keep calmos poharat, egy Crowleys kulcstartót, csokit, ilyen cicás fakanalat, ja és persze egy zöld, galaxisos szebórát, amitől egyszerre érzem magam Timeladynek és mardekárosnak :3 Még egyszer köszönöm csajok, az ajándékokat is, és hogy kialudhattam magam! :D Aztán Dóritól kaptam egy DW-s könyvet, a Halál városát, és egy ilyen cunci kis kulcstartót, ami egy kis lilás üvegcse, rajta meg egy kis trón :3 Le sem tagadhatnám magam :D
Amúgy a Fekete Özvegyek Klubját már kiolvastam, ahogy a DW könyvet is és jahahajajjjj!! Imádtam :3 Itthon amúgy kaptam egy ujjas takarót, ami takaró, puha, kék, és van két ujja, ergo nem fázik benne a kezem, ha betakarózom, bundás bögrét (nem lehet inni a bundájától, viszont melegen tartja az italt), könyveket, ééés angol sört, szóval eddig okés vagyok. A rokonokat meg elviselem valahogy.
Viszont eleget beszéltem. Jövő héten találkozunk. Legyetek rosszak!

Share:

2015. október 8., csütörtök

Novemberi est


És hallgatnak a fák.
És sír az éjszaka.
Mert tudja már, amit sejtettél,
hogy nem jutsz ma haza.

Rád simult a magány,
mint rongyos, rossz kabát.
Lyukas zsebéből minden emlék,
az útra hullott már.

A köd lassan leszáll.
Ezüst hintója vár.
Hideg reménnyel csábit téged:
Ne legyél más, csak árny!

Az út már nincs sehol.
Csalóka hang dalol.
Ismerős parkból ismeretlen,
elveszve valahol.

Hát menj, csak menj tovább!
Kövesd az ősz szavát!
A lágy ködfolyam odavezet,
ahol semmi se fáj.


Share:

2015. október 2., péntek

Beteglátogatás


Tartalom: Mark lebetegszik, Osric pedig meglátogatja.
Páros: Mark Sheppard/Osric Chau
Fandom: Supernatural
Műfaj: fluff
Korhatár: 12+
Figyelmeztetés: enyhe slash, RP, OOC, headcanonok
Megjegyzés: Én ezt Crevinnek akartam. Tényleg. Csak közben valahogy fordult a kocka, és ez lett belőle, valami istentelenül cukros limonádé, amire nincs semmi mentségem. Bár, hogy hogyan tudok lejjebb menni, az egy fogós kérdés, de biztos sikerülni fog. Addig is próbáljátok meg élvezni ezt a fogszuvasodást okozó vackot.

Share:

2015. szeptember 18., péntek

#03 - A hiányosság teljességével, néhány díj


Naszóval, még egyszer nekifutok, ha már egyszer ez a felhasználóbarátlan blogspot egyszeráen nem volt hajlandó rendesen megcsinálni. Szóval, előszőr a rajz jávorom, alias blueyesgirl munkája, és rohadt cuki, és Crevin chibi és asdasdasd.
Másodszor tudom, hogy ennél sokkal, de sokkal több dijam van, de szerintem azokat nem fogom megcsinálni. Nem azért, mert bármi bajom lenne a tündérbogaras személyiségetekkel, egyszeráen én vagyok egy lusta dímon, és ennél tovább nem magyarázom, emrt abból tuti sértődés lenne. Majd a következőket bepótolom, hiszen ezek úgyis félévente jönnek, mind a sáskák ("Jönnek, esznek, elmennek. Jönnek, esznek, elmennek. Jönnek, esznek, elmennek"). És még azt a "tizenegy pont magamról" dolgot is rendhagyóan használom fel.

1) I
2) L
3) O
4) V
5) E
6) C
7) R
8) E
9) V
10) I
11) N

GwenPage kérdései:

1)Hiszel a sorsszerűségben? (Például, hogy az emberekkel, akikkel találkozol, van valami elrendezetlen ügyed, tartozásod, vagy épp ők tartoznak neked.)
Nem, egyáltalán nem. Abban hiszek, hogy nem véletlenül találkoztunk, de nem a múlt, hanem a jelen miatt.

2) Mi a legkellemesebb illat számodra?
Esőillat :3

3) És a legrosszabb?
Hányás

4) Szokták mondani, hogy minden emberben két személyiség él: a Jó és a Rossz oldal. Képzeld el a rossz oldalad; hogy néz ki? Mi jár a fejében?
Háháháhá! Crowley! Háháháhá! :D Mármint az SPN féle, és hogy mi jár a fejében? Egyrészt, hogy miért ez a nyomorult pécézte ki magának, másrészt meg, csak a szokásos. Vagyis fogalmam sincs, mert az a rohadék mostanában egyre többet van házon kivül, és sajnos Gabinál van látogatóba, mert ott van Kevin, de ez se Gabinak, se nekem nem tetszik, és már volt egy beszélgetésünk, aminek nem lett végeredménye, de ha nem fogja fel, hogy azért szerencséje van velem, akkor hajléktalant csinálok belőle. Ne hogy már azt higgye, hogy büntetlenül cseszekedhet velem! (Na, most se a kérdésre válaszoltam...)

5) Egy fura kérdés, de: ha szobor lennél, hogy néznél ki: állatot formáznál, vagy egy klasszikus reneszánsz mestermű lennél? Hol állítanának ki?
Én valami névtelenebb szobor lennék, amit egy tehetséges, bár felfedezetlen illető faragott ki kőből, és egy téren állnék, fákkal körülvéve. Egy szakadt ruhájú steampunk utcagyerek lennék, félrevágott svájcisapkával, félredöntött fejjel, fütyürészve, egyik kezem zsebre vágva, és ilyen vidám, kihivó hangulatom lenne. (Asszem kicsit túl sokat, és túl rosszul képzelek magamról)

6)  Ha kipróbálhatnál valamilyen extrém sportot, melyikbe vágnál bele? Belevágnál egyáltalán?
Bungee jumping! Az ér?  Azt nagyon akarok! Meg van az a sikló, sárkányrepülő, asszem az a neve, emg ejtőernyőzni :3 Szóval bármit, csak legyen köze a repüléshez, valamilyen szinten XD

7) Egy reggel arra ébredsz, hogy egy másik Te vette át a helyed. Ugyanolyan, mint te, de mégsem te vagy, téged pedig nem lát senki. Mit teszel? (Azon túl, hogy felébredsz :D)
Elmegyek felfedezni a világot! Könyvtárban csövezek éjjel, utazok, meg minden. Kiélvezem, hogy mindenki nyugton hagy, hogy addig alszok, ameddig akarok, a kommunikációt azokkal akikkel tartani akarom, majd valahogy kieszközölöm. Szabadságot vizionálok

8) Éltek szörnyek a szobádban gyermekkorodban? Ha igen, milyenek?
Nem, bár külön szobám se volt.

9) Mi a véleményed a netes barátságról? Amikor csak üzenetben érintkeztek, de személyesen még sohasem? Lehet ez olyan mély, mint a személyes kapcsolat? (Régóta érdekel ez a kérdés, mert személyes tapasztalataim szerint, lehet). 
TERMÉSZETESEN! Sőt, szerintem még személyesebb is, mert az ember könyebben nyilik meg, hamarabb talál hasonló érdeklésű embert, akivel aztán, ha minden jól megy, tud találkozni személyesen is. De a netes barátság egy kurvajó dolog, én is nekik köszönhetem a legközelebbi barátaimat, akik nélkül valszeg én is kevesebb lennék. Úgyhogy nem származik az ördögtől, a köztévhittel ellentétben.

Nienor kérdései:

1) AU vagy canon verse?
Mindkettő

2) Miért?
Mert...mert... mert... MINDKETTŐ KIRÁLY DOLOG! Amit nem tudsz a canonba beletenni, azt kiirhatod AU-ba, vagy van egy AU-d és akkor keresheted neki a canon jeleit, és ez tök jó móka :3 Meg élvezet is, mert minden világ tárva van elötted

3) Hány shiped van?
HA.
HAHA.
HAHAHAHAHA!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Ez egy nagyon gonosz, gonosz, gonosz, gonosz, GONOSZ, G O N O S Z kérdés!!!! Mert fogalmam sincs, és NEM FOGOM MEGSZÁMOLNI!
Fuuuuuuh, de utállak asszony...

4) Ebből hány canon? :D (tudom, gonosz vagyok)
Mit mondottam volt, azt se tudom hány shippem van. Szóval drágám, majd ha te megszámoltad, akkor majd én megmondom, hogy hány canon belőle... De azért megcsapkodlak

5) Miért kezdtél el írni?
Mindenkinek van egy megható sztorija, hogy milyen szép gondolatokat akart átadni, hogy szórakoztatni, nevelni akart és a többi, és a többi... Nos, én nem. Én ott akarok lenni a könyvespolcokon, és pénzt akarok keresni. Hogy közben még élvezem is, meg azok is, akik olvassák, nos az egy kellemes mellékhatás.

6) Egyszerre hány történeten szoktál dolgozni?
Te! Ezeket DIREKT az ÉN cseszegetésemre találod ki? Mert nagyon jól csinálod :"D
Sokon. Túl sokon. "megy és elássa magát"

7) Kék vagy zöld? :D
VÖRÖS.
Én nem fogok lezuhanni a Halál Hídjáról!

8) Meséld el nekem a kedvenc headcanonodat! :) Bármelyik fandomból. :)
Phu... Ha én azt tudnám, hogy melyik! De Crevin lesz, és bár nem saját kútfőből származik, az értelmi szerző az a drága jávorom, azért nagyon szeretem :3 Tulajdonképpen annyi, hogy a kilencedik évadban Gabriel gyógyitja meg Samet és Kevin életben marad, Crow meg segit és végül is összebékülnek, és aaahhhwwww :3 :3 :3 "elúszik a rózsaszín felhőin. Igen a föld alatt, nem kell kötekedni!"

9) Mi inspirálta az alkotói nevedet?
Semmi :"D A Reyklani a Reykjavik helységnévből alkotódott a tudatallattim által, az Eva-t meg véletlenül odairtam egy chatbe, imigyen "lebuktatva" magam, szóval minden mindegy alapon, egyberaktam a kettőt. De tök jól hangzik nem? :D 

10) Jegyzetfüzet + toll vagy Word/Openoffice stb.?
Mindegyik :D A füzetbe lesz egy munkavázlat, aminek lesz egy kivonata a noteszembe (Catrinába), ami aztán végleges formát ölt egy Word doksiban

11) Melyik a kedvenc fanvideód?

EZ :3


Babu Miriel kérdései:

1) Van kedvenc fanfiction blogod/íród? Ha igen, melyik?
A teljesség igénye nélkül: a jávor (blueyesgirl), a mókus (Olora Baltoh), Nienor, Candy, Tatsu, GwenPage. Imádatosak a munkáik :33

2) Van kedvenc rajzolód? (fanart)
HardCandy :3333 Ja meg a jávor :333 Szeretem, hogy tehetségesekkel vagyok körülvéve :3

3) Mi ad  ihletet az íráshoz?
A kicsinálásomra utaztok, vagy mi? Még ezek a kérdések, te jó ég! Én ezekre nem tudok normálisan válaszolni! Szóval az ihlet? Mi adja? Fogggalmam nincs :") de feltünően gyakran keletkezik akkor, mikor dolgozom, szóval biztos, hogy fontos, hogy az agyam ne azon kattogjon, hogy irni kell. Aztán zene. Vagy egy jó kis csetbeszélgetés, amikor igy beüt a szikra, hogy bamm! ebből kurva jó fici lehetne. 

4) Hol írsz szívesen?
Kézzel egyetemi beülős helyeken, teázókban, gépen, a kedvenc sarkomban az ágyon. Bár kéne valami szilárd felület, amire rá tudom tenni a laptopot.

5)  Mi a kedvenc fandomod?
Superwhomarvelfargogoodomenslock XD XD XD

6) Ki a kedvenc színészed?
JÁRAI MÁTÉ, MARK A. SHEPPARD!!!!
Nekem ők ketten a bestek, ők állnak a leglegleglegleglegelső helyen.

7) Shippelsz valakit? (Johnlock, Sheriarty, stb.)
HA.
HAHA.
HAHAHAHAHA!!!!!
Mindenkit mindenkivel édes sziveim, mindenkit mindenkivel

8)  Írsz saját történetet, ami nem fanfiction?
Igen! Egy regényt, meg egy novelláskötetet. Remélem egyszer sikerül őket megjelentetni.

9) Mi a kedvenc könyved?
Könyvmolytól NEM kérdezünk ilyet! De ha már muszáj egyet mondani: Galaxis Útikalauz stopposoknak

10) Mióta írsz?
Azt hiszem tizenöt-tizenhat éves korom óta.
Share:

2015. szeptember 14., hétfő

#02 - Teendőim - Első cetli


Úgy döntöttem, hogy önmagam motivációjaként, minden hétfön fogok irni egy kis listát, amiket mindenképpen meg kell tennem.
Rájöttem ugyanis, hogy szép dolog ugyan a baráti seggbe- vagy oldalbarúgás, mégsem mindig használ, meg hát, egy idő után, csak beleunnak. Szóval kellett találnom magamnak egy másik módszert, ami hasonló elven müködik, csak nem kell igénybe vennem mások lábait. (Ez se hangzott furán)
A lényege a dolognak, hogy felsorolom, miket is akarok elvégezni a héten, úgy, hogy ne essek át a ló semelyik oldalára, majd vasárnap egy kis piros pipát teszek amellé, amelyiket betartottam, és x-t oda, amilyekt bebuktam. Remélhetőleg ezzel a lustaságomból is sikerül lefaragnom valamelyest.
No, de lássuk a teendőket!

- Megirni, és feltenni, a beszámolót a "Nyilt nap a kulisszák mögött"-ről. Merthogy a Színház a szerelmem, és ezt ki is kell nyilvánitanom, minden adandó alkalommal.

- Megirni, és feltenni, a blogregényem következő fejezetét. Elkezdtem, de megakadtam olyannál, hogy karakterhűség. (Nyilván nem kéne mindent megpróbálnom kiviteleznem, ami eszembe jut, de kicsit késő visszafordulni)

- Bepótolni jávornál a hsz-ket. Úgy döntöttem, hogy egy-két hetet szánok egy blogra, mert remélhetőleg annyi elég, hogy kellö mennyiségű irását olvashassam el, és nem leszek lemaradva annyira.

- Kitenni néhány díjas posztot. Tudom, reeengeteggel lógok, és nem is állitom biztosra, hogy mindent bepótolok, de néhányat megválaszolok. Aztán utána fél év nyugi, majd megint felbukkannak. Mint az Egy Bogár életében: Jönnek, esznek, elmennek. Jönnek, esznek, elmennek. Jönnek, esznek, elmennek.

- Kibőviteni a fandomlistát. Egyszer már megpróbáltam, de a blogspot lefagyott, és eltüntette amit addig irtam, nekem nem volt energiám újrakezdenem. Tudom Word.

- Kibőviteni a Könyvespolc menüpontot. Vannak terveim ugyanis, jócskán vannak.

Ennyi jutott most hirtelen eszembe, amit mindenképp el kell végeznem, plusz még egy olyan, ami inkább csak érdekesség.
Mint páran tudjátok már, saját regényen és novellásköteten is dolgozom, már amennyire haladok velük, és arra gondoltam  hogy esetleg megoszthatnátok veletek karakterleírásokat, helyszineket, kis történetmorzsákat, meg, ami még jön. Természetesen minden változik, és lehet, hogy mire kijön a könyv a vörös főhősnőből fekete férfi lesz, vagy eltemetődik ez a blog az idő homokja alá, de azért érdekelne, hogy érdekel-e titeket.
Plsuz, mivel kezdem magam otthon érezni a Pixlr nevezetű képszerkesztőben, ezért a képeket is igyekszem majd egyedibbre venni, valamint, ha lesz videószerkesztőm, videók is várhatóak lesznek.
Nos, ennyi lettem volna mára.
Legyetek rosszak! Ciao!
Share:

2015. szeptember 9., szerda

Túl az életen


Tartalom: Loki a büntetését tölti. Stark meglátogatja.
Műfaj: angst
Páros: Frostiron
Fandom: Avengers
Korhatár: 14 +
Figyelmeztetés: enyhe slash, Loki POV, kicsit OOC, cseppet eseménytelen
Megjegyzés: Tegnap este ezt begépeltem telefonomba, vagyis éjjel. Sirok. Szerintem ti is fogtok, ha ezt elolvassátok. Az már más kérdés, hogy attól, mert tetszett, vagy attól, hogy gyakorlatilag sikerült megerőszakolnom a fandomot. Megint.
Megjegyzés 2: Újrafeltöltés. A régi kommentek erreelérhetőek. És a szerda lesz az újrafeltöltések napja.
Share:

2015. szeptember 2., szerda

A kutya és a skorpió


Tartalom: Loki újra szabad, de a földre száműzik, ahol Tonyhoz kerül.
Páros: Frostiron
Fandom: Avangers + Classic Loki
Műfaj: hurt/comfort
Korhatár: 16+
Figyelmeztetés: slash, POV, nyomokban durva beszéd
Megjegyzés: Változatlanul ijesztő számomra, hogy ilyen hamar ilyen gyümölcsöző párost alkotunk Lokival, de ha egyszer sehol sincs egy pszichológus, mikor szükség lenne rá, így emiatt nem rágódok annyit. Jó hír, hogy ez hosszabb, mint az előző, és van benne mitológia, mert abba is beleszerettem. Olvassatok ti is germán mitológiát!
Megjegyzés 2: Újrafeltöltés. A régi kommentek erre elérhetőek.

Share:

2015. augusztus 28., péntek

Ébredés


Egyedül sétálok az utcán,
a lámpafény vicsorog rám,
a Hold hideg idegen,
s a csillagfény sem üzen nekem.

Körülvesz engem a sötétség,
nem segít már a magas ég,
sem a lenti hatalmak.
Küzdj tovább, vagy add meg magadat!

Nyomomban lihegnek a rémek,
szembefordulni nem merek.
Szaladok hát, a perc után,
mi győztes változást hoz talán.

A hajnal még olyan messze van!
Én vagyok csak itt, egymagam.
Másra nem számíthatok.
Meghalni pedig, még nem fogok!

Ennyi volt hát, préda nem leszek!
Én uralom a szörnyeket!
Megvetésből pont elég,
küzdöttem eleget magamért!

Bocsánatot ezért nem kérek,
és megtartom a lelkemet.
Az Éj újra velem van,
többé már nem adom meg magam.

Egyedül sétálok az utcán,
a lámpafény vigyorog rám,
a Hold cinkosan kacsint.
Pokolba, otthon vagyok megint.


Nos ez a vers, számomra egy lezárás, és ennél többet nem is nagyon akarok hozzáfűzni, a mondanivalóhoz, nem akarom túlragozni. Ez egy ilyen ki-kell-irnom-magamból dolog :)
Viszont megjegyezném, hogy a szótagszámok 9-8-7-9 és annyira nagyon büszke vagyok magamra, hogy ezt sikerült összehoznom! Mindig is érdekeltek a kötött versformák, szóval nem kizárt, hogy előkapok egy irodalomkönyvet, utánaolvasok megint a témának, és így fognak születnia  verseim. Szeretem a kihivásokat :D
Share:

2015. augusztus 26., szerda

#01 - Azt hittétek, mi?


Hogy nem foglak zargatni titeket, normál, sima bloggal?
Kis naivok!
Oké, eredetileg nem ez volt a tervem, de már megszokhattam volna, hogy a terveim sosem úgy sikerülnek, mint ahogy én azt kigondoltam. Ez is ennek az iskolapéldája. Mert mit terveztem én? Hogy fogom a mindennapi, unalmas kis életemet, no meg a fejemben szabadon rohangáló Mary Sue fickezdeményeimet, egybegyúrom, és azt találó blog cimszó alatt közlöm. No mármost, ennek az első részét már olvashatjátok, amit amúgy egyébként marhára bétáznom kéne, viszont rájöttem, hogy az információközlési vágyamat, ez nem elégiti ki. Ráadásul beparáztam, hogy tejóságosLucifer, hogy a viharba fogom én visszaadni a Team Free Willt? Valszeg sehogy, de azért megteszem, ami tőlem telik. Vicces lesz, vagy olyan borzalmas, hogy az már vicces. Azta, micsoda önbizalom!
A lényeg, hogy az egy ilyen külön száló futó valami lesz, ami azért is kapta a kaland-játék-kockázat cimkét,mert... hadd ne kelljen már elmagyaráznom! Kövesse mindenki azt a kristálytiszta logikámat!
Lényeg, a lényeg, hogy normál blogba is fogok nektek magyarázni, mert muszáj közölnöm, hogy melyik projektem, hogy áll és miért.
Kezdjük a feltöltéseknél. A másik blogomra érkezett egy rakat hsz, amire én nem találok szavakat, és rémesen hálás vagyok nekik, tényleg, annak ellenére, hogy ők nem látják, ahogy csak pislogok a monitorra és nézem, és próbálom feldolgozni, hogy ezt mind én kaptam. Majd válaszolok is igérem! Tehát, ebből kiindulva, melyik sztorikat dobáljam fel ide újfent? Egyáltalán, melyik fandommal kezdjem? Már, amelyik nem az SPN, abból lesz még úgyis orrvérzésig elég, mert nagyon, nagyon, nagyon betalált az a fandom, de erről később. Avangershez mit szólnátok? Lokit mindenki imádja, még az is, aki nem. Aztán, nem tudom, mondjuk a versek? Meg esetleg néhány újabb keletű szösz. Sajnálom, a véleményeket, nem tudom átmenteni, de szerintem csinálhatok egy linket, ami majd visszavezet, és így megmarad a káposzta is, meg talán a kecske sem döglik éhen. Na, akkor majd igy csinálom, aztán esetleg majd kiabálhattok, hogy melyik legyen a következő. Előre szólok, hogy nem mindent pakolok vissza, mert vannak, amik, hát, jobb, ha a múlt ködébe vesznek. Nem tagadom le, csak hát azok a fejlődésemnek egy olyan lépcsői, amiket, őszintén remélem, hogy túlhaladtam. És még ezzel is túlragoztam a dolgot. A lényeg: kaptok valami Lokit.
No, ha már ezt így megbeszéltem magammal, lássuk a többi felhozatalt, úgymint, mi a vihart is kéne nekem villámgyorsan megirni?
Tudom a punkokat. Igen, irom is őket, legalábbis a felén már tuti túlvagyok, vagyis remélem, hogy ahol tartok, az már meghaladta a felét. A lényeg, hogy tényleg a megirási fázissal kell rugdosnom magam, mert minden szépen ki van fejtve jegyzetbe. Mondjuk lehet Halálnak kéne még egy kis szerep, és egyetlen jávorom tanácsát is meg kéne fogadnom, hogy feljavítsam Gabe jellemét, de ezeket aztán még úgyse igérhetem meg, mert már minden le van vezetve, úgyhogy inkább azon kéne dolgoznom, hogy abba ne csalódjatok. Túlléptem a harminc oldalt, és ez csak nő. Sírok.
Utána következő, szintén nagyon sürgető projekt, az a jávor szülinapi ficcje. A szülinapja, persze, már pár hónapja volt, és csak azért hivom így, mert eredetileg addigra akartam megirni. Aki nagyon figyel, az most hallhatja a gúnyos kacajt a háttérben. A lényeg, hogy egy HP/SPN crossower, kezdeti Deanleyvel, amiből majd Crevin lesz (erről a shipről majd később), és szépen, állandóan jelenlévő Sabriellel. Na most, én irtam nyolc oldalt, de azt úgy fogom törölni, mint a huzat, mert én érzem kínosnak, ahogy ordít az író a sorok közül. Mihelyt lesz elég lelkierőm, mert mégiscsak nyolc oldal! Sztoriilag semmi extra, szeret-nem-szeret, ha igen, miért nem, és így tovább. Jah és kviddics, meg bál, szóval olyan laza, kis egyetemista, varázslós semmiség.
Aztán ugye ott van a blogregény, aminek a következő részében, hát összeszedem a csipet-csapatot, teleportálunk és ilyenek. És igazából arra megy ki az egész, hogy kifakadhassak szemtől-szembe is a Winchestereknek. Mert élvezek fejjel rohanni a falnak, annak ellenére, hogy ez jócskán odébb lesz majd még.
Következő projektem, huh, mit is kéne még befejeznem, te jó ég? Mondjuk úgy azt a két PWP Deanleymet, aztán jó kérdés, hogy mi a frászt terveztem még velük, mert bármi is volt, tuti elfelejtettem. Vagy átalakultak valami mássá, és csak azért van ez a kettő, mert ezek el vannak kezdve. Nem árulom el, hány darab sor van kész.
Óh és ott van az a Mooseley-friendship, ami, hát, rendes shipből, ezzé degradálódott, és amit én még mindig nem dolgoztam fel teljesen, de okokat, majd csak a bejegyzés végén mondok, mert hosszú és bonyolult, és nagyon hisztis. Maradjunk ennél, ami igazából egy réges-régi hsz-m hibája, na meg a jávornak adott reakcióm, amikor szembesített a múltammal. Konkrétan nekem volt egy olyan korszakom, amikor Moffatot még zseninek tartottam, és ezt hánytorgatta fel Gabi, én meg kifakadtam, hogy fiatal voltam és kellett a pénz! Innentől kezdve lett az, hogy Crow egy füstös bárba rúd-avagy öltáncol, hogy valahogy fizetni tudja az albit, aztán valahogy az albitársa lesz Sam, és igy mindenki bejön a képbe, kivéve a drága bátyót, meg Cast, mert csak. Ők úgyis mindenhol ott vannak, és mindenki túl fogja élni, ha itt csak említve lesznek. Amúgy laza, vicces, domestic ficinek van betervezve, bár egy hajnalon majdnem angst lett, de kialudtam magam, és elvetettem az ötletet.
Természetesen terítéken van még mindig a steampunk SPN ficim, aminek kéne egy munkavázlat, mert anélkül mostanában nem tudok dolgozni, annál is inkább, mert van még néhány homályos folt, amit le kell tisztáznom, és az csak úgy megy, ha leirom, kézzel, füzetbe. Már rutinos gépelő vagyok, és összebarátkoztam a Worddel, meg a google doksikkal is, de ez szükséges eljárás marad. Amúgy ebbe is akartam Deanleyt, de a Crevin kitúrta, úgyhogy marad nekem is a mesterhármas: Destiel, Sabriel, Crevin. Amúgy a műszaki részekkel még mindig nem vagyok tisztában, de mechanikus angyalok, meg viktóriánus kor, az így egész jól hangzik nem?
És ha már szóba került a technika, akkor kerüljön terítékre a legújabb agymenésem, ami az új legkedvesebb műfajomhoz kapcsolódik. Oké, talán nem is annyira újkeletű a sci-fihez való vonzódásom, de az biztos, hogy szintet lépett, mert eldöntöttem, hogy irok egy sci-fi SPN AU-t. És hogy mindenki utáljon, ez is többfejezetes lesz, mert egyszerűen mostanában csak nagyon kevés dolgom marad tíz oldal alatt. Említettem már, hogy mennyire kiakasztóan jó dolog ez? Akkor most mondom még egyszer. A történet, háááát, az egy nagyon jó kérdés, annyi biztos, hogy a háttér az Apokalipszis elől kirajzott emberiség, ami kialakított magának egy egész jól működő rendszert a világűrben, aztán persze bejönnek a képbe a Winchesterek, meg a többiek. A terv, hogy nincs természetfeletti, elvégre mégiscsak sci-fi, hanem az angyalok is létező lények, csak visszahúzódtak a mélyűrbe, bár, hogy miként lépnek kapcsolatba az emberiséggel, az még rejtély. A titokzatos lények mellett nem maradhatnak ki a Mesterséges Intelligenciák sem, továbbiakban MI-k, és persze, hogy Crowley is ilyen lesz. Meglátszik, hogy ki a kedvencem. Kevin meg nyelvész, mert az jó, a Winchesterék pedig, hát vadászok, csak találnom kell nekik egy űberebb nevet. Párosilag... tippeljetek. Óh, és drukkoljatok, hogy ne legyen nagyon Hyperion koppintás. (Aki nem tudja, mi az a Hyperion, az nem eléggé hardcore sci-fi rajongó)
Nah, de a végére hagytam a legnagyobb elmebajomat, ami egyszerűen KELL, mert úgy érzem, hogy egyenes arányban kristályodott ki benne az őrültségem, a rajongásom és a zsenialitásom. Agents of S.H.I.E.L.D./ Jurassic World crossower. Emésztgessétek kicsit. Addig én közölném, hogy human!raptorok lesznek benne, akik egy ponton majd tényleg őshüllővé változnak, aztán vissza.
Nincs több hozzáfűznivalóm, csak érezzétek át.
Most pedig elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor megmagyarázom, hogy mi a fene történt a Crowley/mindenki shippel, A legjobb az lesz, ha megmutatom:


Na most ez, nekünk, akik már hetek óta szenvedünk egymás vállán, hogy DE MIÉRT NINCS SEHOL EGY KEVIN???, ez felért egy atombombával. Gabi is érezte, hogy ez igy annyira evidens, és magától értetődő, természetes, hogy felülir MINDENT, de én... én éreztem felrobbanni a világomat. Mert igaz, hogy eddig főként azért shippeltem boldog-boldogtalannal egyetlen pokolbéli királyunkat, hogy ne legyen magányos, de most, hogy leltem egyet, akivel így tökéletesen összeillenek, az összes többi, vele kapcsolatos shippem, összedölt, ledegradálódott és szétszórodott, én meg így ülök a világromok közepén és meredek magam elé, hogy Baszki... Durván odavágott, és ezzel nem fejeztem ki. Szóval én tényleg, igazán, őszintén be akarom fejezni azt a rohadt Destiel-Mooseley regényt, mert megigértem, mert vannak a fejemben szép jelenetek hozzá, és mert senkit nem akarok lógva hagyni vele, de azt most mondom, ha nem lett volna elég nyilvánvaló, hogy rohadt lassan, sokára és életem végén fogom csak befejezni, amiért elnézést, bocsánat, és türelem mindenkitől, de most ez így betett mindennek. A Deanleynek is, igen, bár ott még egy szerelmi háromszöget felvázolhatok, amiből, Crow majd igy kihatárál, és bejön a képbe neki Kev, de hát ez már nem ugyanaz, mint amikor elkapott az ékszíj. A Crobby, háááát, azt nem tudom, azt csak igy látensen shippeltem eddig is, főleg fanartjaim vannak, szóval az ott nem zavar sok vizet, viszont a Mooseley, az igy: megsemmisült.
Nekem miért nem szólt senki az OTP hátrányairól???
Persze, tökre örülök, hogy lett egy stabil shippem, de azért vérzik a szivem a többiért. 
Ja, és ha valaki ismerne, találkozik, beszél egy Kevinnel, aki jellemeileg olyan, mint a próféta, akkor az ugyan mutasson be már minket neki! Az illető lekötelezne minket.
Oké, sirámomat befejezve, mit is akartam még mondani? Jah, igen, őszi conra, úgy néz ki, hogy mégis összejön az a közös SPN cp, már alig várom(!), szeptember tizedikén újra Nyílt nap a kulisszák mögött, korlátlan szerelmi nyálcsorgatás várható, plusz valamikor jön egy bocim is, akinek be fogom mutatni az öcsémet, és akivel majd dobozban naranccsal fogunk gitározni. Felváltva, mert nem tudok olyan nagy dobozt szerezni, amibe mindketten beleférnénk.
Nos, egyelőre ennyi volt, aztán majd még jelentkezem. 
És ezt vegyétek fenyegetésnek.

Share:

2015. augusztus 21., péntek

Gondolatzaj


Nem tudom, hol kéne kezdenem,
talán ott, ahol elkezdődött minden?
De ki tudja hol van a kezdet,
és merre rejtőzik a vég?
Úgyis csak akkor derül ki, mikor odaérsz.

Alfa és Omega között állok,
pontosan ugyanúgy, ahogy mások,
s közben olyat játszok,
hogy talán mégis más vagyok.

Ezért hát elképzeltem,
hogy nem az vagyok kinek születtem.
Ember, angyal, most éppen ördög,
de úgyis majd másik orcát öltök.

Mégis azt kívánom, hogy valaki lásson végre,
bár tudom, hogy látnak, mégse így kéne.
ostoba szeszély, múló vágyak,
égbe emelő, földre húzó ágak.

Mikor zokogok, hidd azt, hogy nevetek.
És mikor nevetek, vedd észre könnyemet.
És egyiket se tartsd igaznak,
az arcok úgyis mindig hazudnak.

A szívem is, ostoba izomcsomó,
az agy, szintén gúnyolni való.
Megpróbáltam jó lenni, hiába,
a gonoszságnak meg túl nagy az ára.

Maradtam ember, semmivel se különb,
megvédeni se tudnálak, nincs erőm.
Mégis, szólj, vagy mondj valamit
húzz magadhoz, vagy taszíts.

Bizonytalan vagyok és ostoba,
gyenge és talán mihaszna.
Szeretlek, micsoda hülye szó,
mindent akar, és semmire sem jó.

Mégis így alakult, minő tragédia,
bár inkább lenne színtiszta komédia.
Egyszer véget ér, hisz nincs örökkévaló
és csak remélem, hogy a vége jó.


Nos, ez egy olyan vers, amit a tavaszi-nyári időszakban irtam, aztán el is felejtettem, hogy van, és most, hogy rendezgettrm a cuccaim, újra felfedeztem. És rá kellett jönnöm, hogy valójában ciklikusan alkalmazható a nagyon mélypontjaimra. Mondjuk ez még vállalható is.


Share:

2015. augusztus 5., szerda

Szabadnak születtek (1.rész)


Tartalom: Dean az új fiú a kollégiumban, no meg persze az egyetemen is, de ez nem akadályozza meg, hogy rögvest az első koleszbulin alaposan leigya magát. Még szerencse, hogy mellette van a szervező, vagyis Crowley, aki nem engedi, hogy baja essék, ám ezzel olyan láncreakció indul el, amivel Crowley sem számolt. Dean pedig egy bandaháború kellős közepén találja magát, ám ez még csak az egyik része a problémáinak. A másik maga Crowley.
Páros: Deanley, Sabriel, Megstiel (említés szintjén)
Fandom: Supernatural
Műfaj: hurt/comfort egyetemi AU
Korhatár: 16+
Figyelmeztetés: slash, vér, verekedés, káromkodások, headcanonok, OOC
Zene: Punk, rock és ilyenek (Elméletileg ez egy youtube-lista. Remélem gyakorlatilag is)
Ajánlás: Fruzsinak, az én Deanemnek, hát, úgy körülbelül mindenért. (Nem érdekel, hogy már mikor elkezdtem, ajánláson nem változtatok és pont.)
Megjegyzés: Higgyétek el, hogy tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy Dean csakis és kizárólag Castielé, mert nagyon komoly fejtörést igényelt, hogy valahogy letudjam ezt az akadályt, és szabadon shippelhessem Deant és Crowleyt, mert hát az én multishipper lelkem sehogy se tudta elfogadni a tényt, hogy nem boronálhat össze valakiket, mert egy másik ship az útjába áll. Nos, végül sikerült eltörölni a falakat, és ennek eredményeképpen prezentálom nektek első novellámat a párossal. Igen, tervezek még velük írni, nem is akármilyet, csak hát mindig szerettem volna egy egyetemi AU-t alkotni, aztán megihletett Mark szerepe a Slidersben, oké kifejezetten csak miatta szenvedtem végig az amúgy halál unalmas epizódot, és ezzel meg is lett az alapötlet. A punkok jöttek, láttak, győztek, én meg jó szórakozást kívánok mindenhez! Muszáj volt több részre szednem, mert rohadt hosszú, most harminc oldalnál jár, és nem lesz ember, aki egyben elolvassa.

Share:

#00 – Indulásra készen


Nos, mint azt megígértem, itt van az új blogom, aminek az elegáns kinézetét egy az egyben Candynek köszönhetem, és akit Zs-könyvekbe, meg teába fogok belefullasztani hálám jeléül.
Nos, hogy miért kezdtem egy újat, és miért nem poroltam le a régit? Egyrészt nem volt lelkierőm nekiállni és rendet rakni, leporolni, és a többi, másrészt meg nem éreztem már azt, hogy én vagyok. De főleg lustaságból, és mert ahogy megismertem az új családomat, rájöttem, hogy nem is vagyok én annyira furcsa. Bár azért, talán, annyira hétköznapi sem.
Viszont blogolni (szövegelni), írni és random megnyilvánulni továbbra is szeretek, tehát itt kezdem újra. Átmentem, ami átmentésre érdemes, bár attól tartok, hogy a kommentek már csak a régi oldalamon lesznek elérhetőek. El nem vesztek, csak ottmaradtak. Azonban az olvasóimat is szívesen látom, feltéve, ha még érdekli őket szerénytelen, ámde visszajelzésekre éhes személyem.
Ezzel pedig el is érkeztünk egy nagyon fontos figyelmeztetéshez, amit kéretik mindenkinek a fejébe vésni, nehogy a későbbiekben sértődés legyen belőlük. (Természetesen ki fogom tenni majd oldalra, külön, de itt is jónak látom leszögezni).
A blog blogrészében felbukkanó OC szereplők minimum hetven százalékba, ha nem nyolcvan, élő, lélegző, valódi személyiség, akikkel már volt szerencsém, vagy lesz, találkozni, és napi szinten tartjuk a kapcsolatot. Ám ez még nem egyenlő azzal, hogy pontosan, töviről-hegyire ismerném őket, hogy kiválóan tudnám miként reagálnak egy-egy helyzetben, így minden tettük, megszólalásuk kéretik úgy kezelni, és elfogadni, hogy a valóságban ez teljesen máskép történhet. Persze szégyen és gyalázat, de én is csak önző ember vagyok, aki magából indul ki, így hát inkább egy olyan képet kaptok róluk, ahogy én látom őket.
Itt tartozok egy hatalmas, és előzetes, bocsánatkéréssel azok felé, akik így vagy úgy, de szerepelni fognak a történetben, és őszintén kérek mindenkit, hogy azért ne fojtsanak szenteltvízbe, nem áll szándékomban senkit méltóságában megsérteni, érzéseiben megbántani, vagy a lelkébe tiporni, és igyekszem, hogy még véletlenül se fordulhasson elő ilyesmi.
Mert hát ennek a blognak azért a szórakoztatás lényege. Minden más sallangot leszedve ezért jött létre, hogy szórakoztassak másokat, és magamat. Úgyis elég szar az élet, hát legalább legyen, ami kicsit kiszakít.
Próbálok mindent hozni, ami szem-szájnak ingere, blogbejegyzéseket, fanfictionokat, verseket, ajánlókat és egyikkel sem csalódást okozni.
A végére pedig csak annyit, hogy az események kilencven százaléka kitaláció, a maradék tíz pedig a véletlen bizarr játéka csupán.
Mindent elmondtam, amit akartam előzetesbe, tehát nincs más dolgom, mint jó szórakozást kívánni, kellemes itt tartózkodást és időtöltést!


U.i.: A napokban még kisebb átalakítások előfordulhatnak, de ezen senki ne lepődjön meg. 
Share: