2016. február 22., hétfő

Láng emésztett fel mindent


Tartalom: Crowleynak végképp elege lesz.
Páros: nincs
Fandom: Supernatural
Korhatár: 16+
Műfaj: hurt/comfort
Figyelmeztetés: vér, verekedés, kínzás említése, káromkodások
Megjegyzés: Elegem lett abból, hogy mihelyt Crowley tisztességesen visszatérne a játékba, jön valaki, letaszítja a trónról, mire kezdheti előröl az egészet, és hiába küzd meg újra és újra a trónért, valahogy a sorozat nem akarja neki elismerni, hogy most már tényleg megérdemelné. Úgyhogy én most adtam egy pofont a rendszernek. A képet és a zenét is köszönöm a jávoromnak!

2016. február 15., hétfő

Az öngyilkosság hátrányai


Tartalom: Az eseményeknek általában kétféle következménye van: azzal, amivel számolni lehet, és az, amelyikkel nem.
Páros: Sherlock/Mycroft
Fandom: Sherlock BBC
Műfaj: egyperces post-Reichenbach
Korhatár: 12+
Figyelmeztetés: a humorom, az események pontosan a zuhanás után játszódnak
Megjegyzés: Ez pontosan egypercnyi indok arra, hogy miért nem szabad engem két órás edzés, két forralt bor és éjféli fekvés után papír és toll közelébe engedni.
Megjegyzés 2.: Újrafeltöltés. És nem, nem sikerült összehoznom a Téli mese ajánlót, de dolgozom rajta. 

Sherlock ketrecbe zárt vadállatként járkál fel-alá a jellegtelen motelszobában és lassan kezdett tényleg és igazán beleszédülni.
A feje tompán lüktet, és hiába kapaszkodik elfehéredő ujjakkal az asztallapba, a tárgyak körvonalai csak késve zökkennek vissza helyükre.
Maga elé meredve, pislogás nélkül összpontosít a mogyorószín szőnyegre, csak annyit ér el, hogy tizedpontossággal be tudja határolni a teste hőmérséklet ingadozását.
Egyik pillanatban a szoba levegője metszően hidegnek bizonyul, mint a zuhanás, éles és kiküszöbölhetetlen, (talán nem is biztos, hogy beválik a trükk), a következőben pedig forró, mint John ujjai a csuklóján, (de a holtak nem beszélhetnek az élőkkel), és minden lélegzetvétel nehéz.
Lassú, kimért léptekkel sétál el az ágyig, (mitől imbolyog így a hajó Apu?), és először két kézzel kell megtámaszkodnia, hogy meggyőződhessen róla, hogy igazi. Aztán felkecmereg rá, a hátára gördül és lehunyja a szemeit.
Fájnak a végtagjai, természetesen, hiszen épp az imént ugrott le egy kórháztetőről (tényleg leugrott?), természetes, nem nem egyáltalán nem az, hogy fáj, a teste csak egy tartály, a tartály nem lázadhat. Alárendelt, tud parancsolni neki.
A torka kapar, iszonyatosan szomjas, és álmos, pihenni kéne, de nem lehet, vadásznak rá, de mégis, e nélkül nem bírja.
Haldoklik?
Az ébrenlét és álom határán, hideg, izzó testtel, iszapban kavargó elmével (kincset vadászunk, Apu, de jó!) érzékeli, hogy kinyílik az ajtó, kopogó léptekkel jön valaki.
Mycroft.
- Mit akarsz? – kérdezi, de lehet, hogy csak gondolja. Idegesítő ez a bizonytalanság.
- Rosszul nézel ki – mintha egy cseppnyi aggodalom rezegne a hangjában.
- Haldoklom – nyöszörgi Sherlock. Hiszen most ez a szerepe. Csak túl jól sikerült.
Kellemesen hűvös tenyér simul a homlokára, (John kérlek, nincs semmi bajom!).
- Attól tartok ki kell, hogy ábrándítsalak, drága öcsém, mert a valóság ennél sokkal prózaibb. Csak megfáztál.


2016. február 10., szerda

#09 - Szülinap, meg gyors tervvázlatolás


Huszonhárom éves lettem, nincs ezen semmi meglepő, csak én csodálkoztam rá jólesően, hogy mennyien köszöntöttek fel, mint a "Pokol királyát". Tudom, én terjesztem, szóval mit teszek úgy, mintha derült égből villámcsapás lenne, csakhogy egész más ezt így mondogatni magadnak, s megint más, amikor megkapod a visszajelzéseket. Nagyon kellemes érzés, és nagyon boldoggá tettek. Igaz mostanában elég sokat gondolkodok magamon, meg hogy ez az egész miért és hogyan, de azt hiszem kicsit túljártattam a motort. Szokásom néha, de végül is elég, hogyha csak élvezem.
Jó szülinap volt ez, és hétvégén jön hozzám jávorom, szóval addig megpróbálom összehozni a Téli mese ajánlóját, mert azt a film egy Valentin napi gyöngyszem. Nem hazudok. Hosszú lesz, részletes és erősen spoileres, mert másképpen nem tudok róla beszélni.
A kép, amúgy őszi conon készült, nekem azért van ilyen boldog fejem, mert sikerült széttrolkodnom az egész képet. Amúgy kerülnek elő random fényképek és nem értem miért nem szólt senki, hogy moderáljam már a fejem, mert valami borzadvány. Ez mától egy létező szó. Nekem semmi bajom nincs azzal, ha fényképeznek, csak utána a fénykép megtekintésével, mert sehogy se sikerül normálisan beállnom. Valami mindig hibádzik, viszont ez nem akadályoz meg abban, hogy lencse elé álljak.
Ha már lencse. Gőzerővel folynak a tavaszi conos előkészületek, ami biztos, hogy ott leszünk, nagyon ott, aztán majd hogy hogy sikerül és mennyire torkollik katasztrófába, nos az majd kiderül, de hát mindent el kell kezdeni valahol. Mindenesetre érdemes lesz minket keresni. ;) Jövő hét vasárnap lesz egy próba, hát kíváncsian várom mi lesz belőle.
Úgyhogy igen, akarok arra a hétre is hozni valamit, méghozzá egy Crevint, amit igazából csak azért írok, hogy a világépítés mellett lássam, mennyire estem ki magából az írásból. Remélem nem lesz annyira rémes, mint amilyennek gondolom. És Lizy segített, hogy legyen valami története, amiért igazán hálás vagyok. Valamint tőlem szokatlan és teljességgel egyedülálló módon akarok hozni egy karakter/saját karakter ficit is. Dórival szerepezünk, és én egészen megszerettem a Crowbellt, Crowley/Isabell, úgyhogy irok neki majd valami jófélét, mert megigértem, és mert ilyet még úgyse csináltam. És nem is tennék most se, de Dóri kivétel, és megérdemli. Bár amilyen sebességgel dolgozok!
Aztán majd tartok egy gyors szervizelést a blogok között, néhányan új címre mentek, mások nem élnek, szóval majd lecsekkolom őket, és megteszem a kellő lépéseket.
Asszem körülbelül most ennyi lennék, a múlt héten megint nem volt semmi, határozottan rossz érzés volt, úgyhogy tényleg igyekszem tartani magam. Minden szempontból.
No, legyetek rosszak!