#89 - Ha eljő szép karácsony

 

Igazából fogalmam sincs, hogy miért hiszem azt, hogy majd idén nyugalmas és lassú lesz a december, és lesz időm kiélvezni a dolgokat, amikor eddig még soha nem volt nyugalmas vagy lassú a karácsony előtti időszak. 
A karácsony meg amúgy is mindig őrültekháza, főleg a szüleimnek köszönhetően. Igaz, főleg anyámnak köszönhetően, meg az anyai ági rokonoknak, akik a hangosabb idióták a családban. Apám meg amúgy is inni fog, mint mindig, hiába esküdözik anyám, hogy most már kevesebbet teszi, amikor most is vannak érdekes húzásai. Főleg azért, mert baszik enni az alkoholra. Mondanám, hogy nem olyan vészes, mint amilyennek ezt leírtam, de... igazából pontosan olyan pocsék. Oké, mostanság már nem kell azon gondolkozni, hogy vajon mennyire tudom gyorsan tárcsázni a rendőrséget, ha eldurvulnának a dolgok, de nem érzem, hogy olyan nagy fejlődések történtek volna. Kivéve engem. Én elég nagyot változtam. Mázlimra. Úgyhogy idén azon leszek, hogy az energiáim ne arra menjenek el, hogy egy hologramot tartok fent nekik, hanem arra, hogy a saját pajzsaimat erősítsem. Ami egyáltalán nem ugyanaz! Érdekes lesz, ez biztos. 

#88 - It' terror time again!

 

Végre megint október van! Túléltem a nyarat! Meg a munkakeresési depressziót is vele együtt! És most már megint hordhatok ruhákat! És tudok aludni normálisan! Már amikor nem ébredek fel teljesen indokolatlanul hajnali egy órakor és nem bírok visszaaludni. De ezt ráfogom az időjárásra, mert az amúgy is egy fasz mostanság. Köszönjük klímakatasztrófa, és multimilliárdosok, akiknek nem igénye megváltoztatni a rendszert, hiszen ők a nyertesek. 
De egyszer majd úgyis felgyújtom a kapitalizmust és minden sokkal szebb lesz, meglátjátok.
Addig is, ebből a helyzetből igyekszem kihozni a legtöbbet. 

#87 - I'm pissed off

Oké srácok, brace yourself, mert ez bizony egy kiakadós poszt lesz. Az utóbbi időben elég sok szarság történt velem, és nem érzem úgy, hogy sikerült volna feldolgoznom a dolgokat, valamint a pszichológusomhoz is ki tudja mikor jutok el legközelebb - főleg, mert sírógörcsöt kapok a telefonálás gondolatától is -, és valahol ki kell adnom a dolgokat. Persze a barátaim meg az írópajtijaim is nagyon rendesek, türelmesek és normális tanácsot adnak, de nagyon azt érzem, hogy kezdek átmenni egy egészségtelenebb állapotba, viszont emellett valahol ki kell adnom. 
És ekkor eszembe jutott a blogom. 
Hogy használhatom erre is. 
Így most a tófenekek kikaparásának mentális megfelelője fog következni, ghouls, monsters, and everything between in the shadows and lights.

#86 - Kezünk alatt ég a munka

Egyszer, egyszer srácok leülök egy szép napon, és végig írom egyszerre a blogbejegyzéseim, mert vagy ötödszörre kezdem újra ezt a nyamvadt posztot, és tudjátok mikor kezdtem el írni? Júliusban! Értitek? Júliusban! És még mindig csak ott tartok, hogy újra meg újra meg újrakezdem, mert egyszerűen annyi minden történik, hogy nem bírom léptékkel. 
És tudom, hogy egyszerűen nem tudom úgy csinálni, hogy jó, akkor most leülök és megírom, mert szakaszosan történnek velem dolgok - mint valószínűleg mindenki mással is az életében -, és az úgyse megy.
Anyway, ha ezt sikerül végig írnom és kimegy, akkor mindenki tekintse magát kibaszott szerencsésnek, hogy még mindig tájékoztatva van a random queer dolgaimról a netsztyeppén.

#85 - Révek és vámok

 

Sokadszorra kezdem újra ezt a posztot, ezen a ponton inkább már meg sem számolom, hogy hányadszorra, mert MINDIG történik valami. De hogy mindig történik valami, ami miatt át kell gondolnom, meg kell változtatni az egészet, vagy előröl kezdeni, mert egyszerűen már nem az van, amit leírtam. Alapjáraton is hetekig írok egy posztot - ezért kaptok hónaponként egyet, maximum kettőt -, de hogy ezt már május óta folyamatosan elkezdem és kitörlöm, mert annyi minden történik.
És még kétezerhúsz volt kemény év. 

#84 - Nyugaton a helyzet fokozódik

 

Végre vége az áprilisnak! El se hiszem! Ti se hiszitek el, mi? Én is alig. De ez nem akadályoz meg abban, hogy megkönnyebbüljek ettől a ténytől. És eddig a május máris sokkal kegyesebb volt hozzám, azt kell, hogy mondjam. Ó, és még mielőtt elfelejtem: May the 4the be with you! És: This is the May!
Mert nyilván, ki tudja, hogy ez mikor megy ki. 
Remélhetőleg mondjuk még májusban. 

#83 - Fele sem tréfa

 

Na srácok, ez az április nagyon megtolja nekem az életet. Illetve úgy fest, hogy ez az év is kezdi utolérni magát, hogy így annyi minden történik velem! Bár ezek úgy fest, hogy inkább jobbak, ha más nem, legalábbis hosszútávon, és én se érzem konstans úgy, hogy lángolnak körülöttem a falak. Legalábbis egyelőre még nem tartunk ott, de ez nem azt jelenti, hogy később se fogunk. Viszont az biztos, hogy a gyógyszerek meg a terápia használnak és nagyon örülök, hogy mindkettő van, mert ezek nélkül - na meg a végtelenül támogató barátaim nélkül -, nem biztos, hogy végig tudnám ezt csinálni. 

#82 - Munkás hétköznapok

 

Az élet már megint annyira történik, mintha minimum fizetnének neki, hogy történjen. Mert ha nem történne, akkor még a végén esetleg ki tudnánk pihenni magunkat, vagy valami hasonlót tenni. Az pedig nem megengedhető, ugyebár. 
Mondjuk megnéztem a kínai horoszkópomat - az egyetlen, amit egy kicsit is hajlandó vagyok komolyan venni és azt is főleg azért, mert a Kakas még mindig közelebb áll hozzám, mint a Vízöntő. Még az is azt ígérte, hogy lesznek így kihívások, de hogy ezek is azért vannak, hogy megmutassam, hogy mire vagyok képes. 
Amit értékelek, de hogy miért. 

#81 - Dolgok, többnyire dolgok

 

Amennyire lila címeket tudok kitalálni az írós projektjeimnek, annyira képtelen vagyok normálisat kitalálni a blogposztjaimnak. De hát úgy fest, hogy ez is olyan, mint a beszéd, hogy az írás nagyon jól megy, de mihelyt beszélnem kell, teljesen elveszek.
Mondjuk ha nem tetszene valakinek, akkor is ezek maradnának, mert ez az én blogom, and I woke up and choose violence. Jó, ebbe közrejátszik, hogy éppen sharkweek van és így a szokottnál is jobban instabilabb vagyok.

 

#80 - Projektek projektek hátán

 

Na, végre elérkeztünk ehhez a részhez is, amikor számba veszem, hogy mégis miket akarok és miket nem fogok ebből megírni. Attól tartok, hogyha több időm lenne, akkor se haladnék feltétlenül gyorsabban. De így munka mellett szinte lehetetlen.

# 79 – Megint egy új év

 

Én komolyan akartam egy posztot kitenni még decemberben, de sehogy nem sikerült összehozni. Ötször újrakezdtem, és semmi. Egyszer még valami hatezer szót is összehoztam, de azt bevallom, hogy puszta szószámbányászat volt. Mondjuk a blogposztjaimat erős hatvan százalékban erre használom, mert a 4thewordson pötyögöm őket. 
Nem, sajnos nem fizetnek nekem, hogy reklámozzam őket, pedig ezen a ponton igazán megtehetnék. Itt csak én fizetek - nem mintha amúgy bánnám, nagyon szeretem ezt az oldalt és nagyon sokat segít abban, hogy tényleg írjak. Még ha nem is feltétlenül látszik az eredménye. 
De ebbe inkább bele se menjünk most. Magamat ismerve úgyis fel lesz még hozva, de egyelőre szeretném még azt az illúziót megőrizni, hogy ez egy évösszefoglaló lesz. 
"mély sóhaj" Ezt is egy hétig fogom írni.