Legalábbis a Supernatural 11. évadában, illetve ameddig láttam és továbbra sem tudok jó bejegyzéscímeket adni, de ez legalább lefedi, hogy mégis miről akarok beszélni. SPOILERESEN. Úgyhogy mindenki saját felelőtlenségére olvasson tovább,
Tegnap éjjel, úgy döntöttem, hogy nekem már nagyon hiányzik Mark hangja, és hát akkor kössük össze a kellemest a hasznossal, folytassuk a tizenegyedik évadot.
Hát.
HÁT.
Hát a színészek most is hozták az elvárt színvonalat, és könyörgöm valaki énekeltessen Markkal egy altatódalt, vagy valamit és tegye fel a netre, hogy elalvás előtt rongyosra tudjam hallgatni! Nagyon szépen kérem! Úgyis mindenki énekelt már a castból, nem hiszem, hogy ez akkora kérés lenne.
Tehát mindenki hozza azt, amit kell, tényleg becsülettel dolgoznak, ezt el kell ismernem nekik, és egyre viszik a hátukon azt, amit csak szép adag jóindulattal tudok történetnek nevezni. És itt kezdődnek a fő bajaim.
A sorin már évek óta érezhető az a bizonyos színvonalbeli csökkenés, ami miatt nem tudom pontosan ki felelős, de az illetővel szívesen elbeszélgetnék egy sötét sikátorban, hogy akkor most hogyan is gondolta ezt? És még másokat is vinnénk, hogy megbosszuljuk egy remek sorozat leépítését. Mert emögött vagy nagyon is tudatos munka van, és a színészek, meg a rajongók meg nem becsülése, vagy nagyon tudattalan, hogy nem fogják fel micsoda kárt okoznak. És ha az első verzió van érvényben, akkor meg rajtunk is múlott, hogy engedtük ezt. Szirmaitól átvettem az elgondolást, hogy igenis a rajongónak is van valami beleszólása ebbe, elvégre normális esetben nekünk csinálják, és a mi visszajelzéseink is számítanak egy bizonyos szinten. Bár nem úgy ismerem a fandomot, mint aki megelégedne ezzel, és ez esetben az történhetett, hogy figyelmen kívül hagyták a jelzéseinket, és csináltak a saját szájízük szerint. De ezt se értem, mert nyilvánvalóan rossz úton járnak, egyre több rajongó pártol el tőlük, ami a nézettség csökkenésével jár, ergo a bevétel sem lesz akkora.
Tudom, én vagyok a naiv, meg minden ilyen, de én igenis szerettem ezt a sorozatot, és gyalázat, hogy csak egy színész miatt nézem még mindig, holott annak idején még a történet miatt is figyelemmel követtem. Most meg már Gabival karöltve van egy olyan univerzumunk, ami nemes egyszerűséggel nem veszi figyelembe ezt a lefelé tartó irányt. Ő pedig már nem is nézi, és a lehető legteljesebben megértem, mert amit műveltek! Jesszus. Maris. Nagy a züllés. Odáig még nem jutott el, hogy akkor megjelenjen egy cápavihar a semmiből, de a helyzet ennek ellenére nem rózsás.
Kezdjük ott, hogy nincs főszál. Az első évadokban még simán működött, hogy inkább a szörnyölős részek domináltak, és az átívelő cselekmény kis darabkákban volt elhintve, elvégre fel kellett építeni a világot, az univerzumot, meg minden egyebet, és ehhez a negyedik évadban nagyon okosan behozták a Mennyet, aztán szép sorban mindent, és közben a lényirtás a háttérbe húzódott, hogy helyet adhasson a karakterdrámáknak. Hangsúlyozom karakterdráma és nem az a szappanopera szerű tinglitangli, amit most nekünk előadnak! De ezt majd a következő pontokban, most maradjunk csak meg annál, hogy nincs történet, és a nyolcadik évadban volt egy rendesen összerakott cselekmény, amibe bőven jutott a főszálból, voltak értelmes, magát a cselekményt is előrevivő öldöklős részek, és még a karakterek is a helyükön voltak. Aztán valahogy elfelejtették hogyan is csinálták, vagy kiégtek, vagy mit tudom én, de nem sikerült ezt megismételni. Most ugye itt van a Sötétség, amitől én minden egyes pillanatban várom, hogy feltűnjön az Enterprise, ami hű de erős, meg minden, mind meghalunk, de gyerekek én valahogy nem tudom komolyan venni. A srácok csak mondogatják, hogy nyomoznak utána, de amúgy nem szakadnak bele a munkába, az angyalt kispadra tették, megint, és mindenki csak lityeg-lötyög, mint egy partin hajnali fél négykor, amikor a DJ már minden jó számát ellőtte, de mégis ott maradnak, mert nem indulnak még a buszok.
És akkor megpróbálnak valamit csinálni, de nem igazán hat meg a dolog. Túl kevés a nyomozás, a pörgés, nem érzem, hogy Amara tényleg olyan nagy ellenfél lenne, plusz még a szörnyes részek se pillanatnyi szusszanások az izgalmak közepette, hanem ellenkezőleg, végre valami történés az unalomban.
És ennek nagyon nem így kéne lennie.
Mert ugye Isten, aki Chuck, Gabriel meg a még életben lévő angyalbanda, akiknek nem tollas csicskáknak kéne lennie, de erről is majd kicsit később, ők simán visszatérhetnének, és nem csak Lucifer. Aztán akkor lehetne még hogy Crow is belelendül a dolgokba és nem magát sajnálja azon a kibaszott trónon, meg a fiúk is általában lehetnének kicsit kompetensebbek. Mert lehetne ebből egy világrengető harcot kihozni, simán, mégiscsak a Sötétségről beszélünk, aki erősebb mindennél, ehhez képest? Van egy kiscsaj, aki lelkeket eszik és... igazából ennyi. Lelkeket eszik.
Nem egy kellemes dolog, de nem rohanok sikítva ki a világból. Esküszöm az a gyilkos nyuszi ijesztőbb volt. Jah meg néha beszél is, illetve Dean után csorgatja a nyálát, amitől instant idegbajt okoz mindenkinek. Most komolyan? Tényleg? Ennyi az egész? Akkor inkább Eve Mindenek Anyja, vagy Lilith, tőlük még tartottam is, mert csináltak valamit.
Jah, meg hát ott van a démontábla is Metánál, legalább ez a köcsög csináljon már valamit, nem hiszem el erről a faszfejről, hogy sutyiba nem kavar valamit! Ember lett, na és? Nem az a fajta, aki bosszú nélkül hagyná ezt. Szóval van ebbe potenciál, csak éppen mindenki figyelmen kívül hagyja. És ettől érzem én a ZS-t rajta, mert azokban szokott terjengeni ilyen fajta unalom. És még a nem is nagyon rosszakba, mert azokon legalább tudsz röhögni, hogy milyen szánalmas, hanem ezekben a középkategóriásokban, és ez nagyon, de nagyon fáj, mert láttam, hogy tudnak azért cselekményt felépíteni.
A második a karakterek, és ez hosszabb lesz. Igaz, eddig se voltam vegytiszta, mert az nem az én műfajom, de igyekszem nem keverni.
Ha a történet Zs, akkor a karakterek már nem is szappanoperásak, hanem egyenesen YA-sak. Ha valaki nem tudná, akkor ez a Young Adult kifejezés, vagyis az ifjúsági irodalomra vonatkozik, ahol jellemzően hemzsegnek a kategórián aluli izék, amik totál hülyének nézik az olvasót. Jellemző főszereplőjük Mary Sue, aki az író jobb, tökéletesebb, szebb hasonmása, viszont jelentéktelen, aztán később mégis kiderül, hogy ő Atlantisz királynője, valamint mindenki szerelmes belé. Vagy ha nem is, akkor két fiú, vagy két lány egészen biztosan, hogy meglegyen a szerelmi háromszög. E mellé még társul valami látszatcselekmény, de a lényeg az, hogy a főszereplő kit választ és kivel fekszik le. Biztos vannak ebben is jó könyvek, csak én nem találtam meg őket, és elve az SPNbe egy ilyen, hát finoman szólva is totál műfajtévesztés, de van, szóval foglalkoznom kell vele.
Az aktuális szépfiúnk természetesen Dean, bár rejtély, hogy mi a fenéért zsongja mindenki körül, annyira azért nem is néz ki jól, és a komplexusai is megérnek pár misét. Belé szerelmes Amara, de MIÉRT? MINEK? És Dean igy totál megfagy a közelében, szintén MIÉRT? MINEK? Ott van Castiel, hahó, szivemszotty, kihúzott a Pokolból, feláldozta magát érted, ezek így rémlenek még? És most jöttem rá, hogy ez már szerelmi négyszög, jajadejó.
Csakhogy amig a Cas és Crow vetélkedése nagyon szép és fájdalmas volt, tényleg meg tudtam fojtani azt a rohadt ballonkabátost, mert hadd legyen már boldog az a nyamvadt király is egyszer! Aztán persze mégis maradt a Destiel, és ez gyönyörűen át volt vezetve, remélem mindenkinek megvan még, ahogy Dean Casnek adja a Pengét és nem Crownak, mert én ott meghaltam. Persze, én is tudtam, hogy nem lehetnek együtt, de azért nem úsztam meg könnyek nélkül. Tehát ez a háromszög hozta azt, amit az ember várt tőle, hogy megölje, minden szappanoperás felhang ellenére. Viszont Amara!
Jézusom! Nem, nagyon nem jó! Amara ugyanis nem a Sötétség, csak egy hisztis liba, aki mellesleg lelkeket eszik. És magának akarja Deant, mert hogy ő Isten teremtménye. Vagy valami ilyesmi, igazából nem értettem, hogy pontosan miért nyáladzik utána, csak nyáladzik. Motiváció nulla, és hiába játszanak jól a színésznők, nem mentik meg nekem magát a karaktert. Aki nem mellesleg Isten húga.
Hagyom, hogy megemésszétek.
A Sötétség Isten húga.
Én nem is... én nem... egyáltalán nem értem, hogy ezt hogy.
Pedig eddig ügyeltek a bibliai hűségre, és elismerem a benne lévő teremtéstörténet zavarosabb, mint a felkavart iszapú Balaton vize, de tényleg nem értem, hogy ezt hogyan hozták ki. A sci-fi rajongó énem pedig rituális öngyilkosságot követett el ekkora faszság hallatán. Minden elmélet szerint a teremtés, vagy az élet kialakulása ELŐTT volt itt az a sötétség, sötét anyag, semmi, ki hogy akarja nevezni, ergo nem lehetséges, hogy Isten húga legyen, pusztán azért, mert idősebb! Én nem tudom mit szívtak, de igazán adhattak volna belőle. Hátha úgy megérteném, hogy miként lehetséges egy idősebb, erősebb erő egy utána következőnek a húga. Asimov segíts meg!
Viszont tök mindegy, mert nem tudjuk róla elképzelni, egyszerűen nincs bemutatva, hogy erős lenne. Oké, Crowot kis híján megöli, és kijelenti, hogy nem kér a védelméből, pedig Crow most nagyon logikus volt, édesem összeszedte azért magát, és a kis luvnya igazán felfoghatta volna. Ott vagy a Pokol királya előtt, aki azt mondja neked, hogy megtanít mindenre, átadja a tudását neked, segít, hogy teljesen kiaknázd az erődet, persze, hogy maradsz! Az elérhető legnagyobb védelem áll a rendelkezésedre, mert ugye Isten kilőve, az angyalokról nem beszélünk, a vadászok nullák, szóval némi logikus gondolkodás után belemész. Erre mit csinál ez a csitri? Meg akarja ölni, mert jaj, bántottad a barátomat!
Baszki! Mi ez? Crow nem ért a gyerekneveléshez, ezt tudjuk, köszönjük, de ettől függetlenül Amara is maga alatt vágta a fát! Oké, hogy Deant akarja, de a Winchesterek meg a halálát, és ugye ott van Lucy is, aki még nem tudom, hogyan csatlakozik ide, de könyörgöm! Gondolkodjunk! Ott van a net, simán utánanézhetett Winchesteréknek, tudhatja, hogy ők az emberiség adu ászai, és amíg ő nincs ereje teljében, akkor engedjük, hogy vigyázzanak ránk. És nem szipkázzuk ki, csak azért is a ránk ügyelő hadsereg lelkét, nem hisztizünk és nem makacskodunk, hanem belátjuk, hogy erre szükség van. Mondjuk, ő nem látja be, mert nem a Sötétség, csak egy hisztis kamasz, abból is a legrosszabb fajta, aki meg akarja mutatni, hogy nagyon ő a főnök, és igenis a szépfiúval fog bálozni, de körülbelül azt érte el, hogy már Crow is rá vadászik. Gratulálunk Amara.
Megérte magadra haragítanod?
Nos, nézzük a szerelmi négyszögünk negyedik alakját, az angyalt, aki csak úgy van. Tényleg, szó szerint csak úgy van és tévézget. Én még ilyen erőltetett karakterfélreállítást csak ritkán láttam, de ez benne van a top tízben, És ezt azzal próbálják magyarázni, hogy Rowena átka ennyire megviselte. (Amúgy azok az átkok nagyon furán működnek. Miért hatnak egy angyalra, és Crow hogyan élte túl az átokzsákot? Csak úgy kérdem.)
Fenomenális. Jár a keksz.
Arról az angyalról beszélünk ám, aki megnyitotta a Purgatóriumot! Aki az évek során amúgy is a család teljes jogú tagja lett, szóval az a Castiel, akit én ismerek, az nem csak tévézik, hanem megy, segít, harcol értük. És oké, megtalálta Metatront, szép volt, de előtte részeken át csak ült a bunkerben! Egyszerűen azért, mert basztak neki szerepet adni. Hogy higgyem el ezek után, hogy ő az igazi szerelem Deannek? Ha semmit nem csinál? Ha nem fejezheti ki tettekkel, mert félre van állítva? És még azt se tudom mondani teljes szívből, hogy azért van hanyagolva, mert az "alkotók" félnek meglépni ezt a szálat! Ugyan, nem abban a világban élünk már! Rengeteg sztorit hallottam, hogy megmutattak kisgyereknek egy szolid fanartot, mire az közölte, hogy szerelmesek, plusz a Deanley meg ott van keményen, így tolja bele az arcodba. Ki is lett mondva kereken, hogy Crow szerelmes Deanbe, tehát valami harmadik oka kell, hogy legyen, hogy nem szerepeltetik Mishát. Viszont ezek után senki ne csodálkozzon, hogy kiestem a Destielből. Viszont a jelenléte nem tagadható el, ezért van nekünk egy szerelmi négyszögünk, ami már egész haladó YA húzás. A vadász, az angyal, a démonkirály és a lelkeket evő hisztis kamasz. Csodálatos.
Szegény Sam, meg hát ő van, létezik, és még mindig nem engednek elég teret a karakterének, bár most mintha egész okosakat mondikálna, legalábbis igyekszik visszahozni a régi mottót, de nem tudom, hogy feltűnt neki, hogy ez kicsit álszentség. Itten prédikál mindenki családról, de ehhez képest meg akarta ölni Crowot, aki azért segített nekik, és külön tetszett, hogy még le is bunkózta, amiért nem felelte a hívásukra. Nem is tudom, de ha engem meg akarnának ölni, miután mindent kockára tettem, hát nem hiszem, hogy sok kedvem lenne velük cseverészni. Ennyit a családról. Meg aztán az átlag rémek irtása, arra ott lenne a többi vadász, ha nem hagynák figyelmen kívül ezt a szálat, ami történetszövésileg megint egy akkora hiba, hogy sírni támad kedvem. Sam mindenesetre próbálkozik, bár ezt se nagyon értem, hogy miért akkor áll neki, amikor életveszélyben van. Ezen kívül nála nem érzek karakterfejlődést, a látomások csak arra kellennek, hogy felvezessék Lucyt, akit szerintem közönségvisszacsábítónak akarnak, és be is jött. De ez magát a karaktert akkor sem nagyon viszi előbbre. Fájdalmas dolog ez, mert szegény valahogy sose kapott elég teret, vagy elég karaktert, hogy úgy igazán kibontakozhasson. Megint az a kisöcsi, aki okosakat mondd, figyel a bátyjára, de úgy ennyi. És ez nekem kevés.
Akárcsak ez az egész, amit kapok. A történet lagymatag és zuhan lefelé, a karakterek mintha egy ifjúsági könyvből léptek volna ki, és egyedül a színészek mentik még meg, úgy ahogy.
Mindent elmondtam, amit akartam? Nagyjából. Menet közben biztos elfelejtettem, ezt meg azt, de a lényeg itt van, hogy miért is érzem azt, hogy lökdös el magától az egész sorozat. Persze, lehet rá némi remény, hogy összeszedi magát, de amíg a mostani gárda ír, addig nem sok jót jósolok neki.
Főleg, amíg nem veszik ki ezt az ostoba négyszöget, amíg nem hajlandóak azzal foglalkozni, hogy a Sötétség egy hihető, és komolyan vehető főellenség legyen, amíg nem fekszenek rá arra, hogy rendesen kidolgozzák a történetszálat, addig ne is számítsanak kedvező hangvételre a rajongók köréből.
A gifeket köszönöm a jávoromnak, sokat segített. Meg a beszélgetéseink is sokat segítettek, szóval ha hasonlóság van, akkor az azért van, mert magamévá tettem pár dolgot, de többnyire igyekeztem saját kűtfőből dolgozni. Elismerem, nem annyira összeszedett, és kicsit kevés is, de valahol el kell kezdeni. Na meg nekem jólesett leírni a nyűgjeimet is. Ha valaki válaszolni tud kérdésekre, vagy másként látja, vagy bármi, akkor lehet velem kommunikálni. Érdekelne, hogy mások hogyan vélekednek.
Nos, de erre a hétre ennyi lettem volna.
Ciao!
Legyetek rosszak!
