Bejegyzések

#106 - Véremet a cégért

-
Kép
Az a nagy helyzet fiaim, hogy szerintem engem a munkahelyen kísért egy démon, mert mással nem tudom megmagyarázni, hogy miként szerzek random sebeket, meg karcolásokat. Másokat otthon kísért, engem meg munkában talál meg, bárhol is legyen az a munka, de legalább nagyon megértő, és haza eddig még egyszer nem követett. Bár kíváncsi vagyok, hogyha beszereznék eBayről egy haunted dollt, akkor vajon hazajönne velem? Nem mintha annyira akarnék itthonra egy random démont, de érdekelne, hogy tényleg ennyire udvarias, vagy csak hiányzik neki a megfelelő vessel. Szeretem ilyenekkel szórakoztatni magam. Mondjuk tényleg nem értem, hogy honnan szerzek random sebeket, mert hogy akkor se érzem őket, mikor megtörténik a random baleset, csak észreveszem, hogy hoppá van egy új sebem, de fogalmam nincs, hogy mikor és miért. De hát ez csak ilyen random sebekre vonatkozik, sajna az igazi munkahelyi balesetekre ez a blissful ignorance nem vonatkozik, mert azokat észre szoktam venni. Jelenleg a Külhwasse...
Megjegyzés küldése
Tovább is van

#105 - Pride, Pride, szív

-
Kép
Ha őszinte akarok lenni hozzátok fiaim, akkor fogalmam sincs, hogy honnan jött a "zászló, zászló, szív" dolog és hogy egészen pontosan mit jelent, és most már nem is merem megkérdezni, de annyira azért nem szégyellem eme kimaradást, hogy ne használjam, mint blogcím. Mentségemre legyen mondva, szinte nulla mennyiségű hírt fogyasztok, és a Harcosok Klubja agyfaszt is csak hetekkel később tudtam meg, hogy mégis micsoda, és hát srácok, az az igazság, hogy boldogabb voltam tudatlanul. Úgyhogy szerintem most se éri meg felvilágosodnom, mert csak indokolatlanul felmenne az agyvizem és az ebben a melegben nem épp a legjobb ötlet. Főleg, hogy most éppen vissza van adva a hitem az országban.
Megjegyzés küldése
Tovább is van

#104 - És már megint nyár

-
Kép
  Ha valaki meg tudná nekem magyarázni, hogy mégis hova ment el az év első fele, azért nagyon hálás vagyok, mert esküszöm, hogy tisztára olyan érzésem van, mintha csak tegnap lett volna április. Erre fel már megint hőhullámok, melegfrontok és harmincöt fokok árnyékban, amitől még az életkedvem is elmegy, az alkotóiról meg nem is beszélve. Őszintén irigylek mindenkit, akit nem szív le ez a hőség, mert hogy nekem a létezés is kínszenvedés ilyenkor. És ha ehhez még hozzáveszem az utolsó hónapnyi próbaidős pánikot, akkor meg aztán végképp visszavonulnék egy finom, hűvös barlangba és átaludnám az egészet.
Megjegyzés küldése
Tovább is van

#103 - A daruk alszanak az építési területen

-
Kép
Bár még mindig velem van a próbaidős pánik, és továbbra is csak külső segítséggel tudtam kifizetni a májusi albimat, azért vannak jó oldalai is a helyzetemnek. Például az, hogy a melóhelyem előtt van valami építési terület és indokolatlan sok daru egy helyen, amik olyan békésen álldogálnak a helyükön! Van valami mélyen megnyugtató abban, ahogy hajnalban elsétálok az elkerített terület mellett, és ott vannak: a daruk. Némán, mozdulatlanul, csak egy piros fény világít, ahogy várják, hogy nekik is elkezdődjön a nap. They're fellow workers to me, és egyszer le fogom fényképezni őket a liminal bliss jeligével.
Megjegyzés küldése
Tovább is van

#102 - Nyugaton a helyzet változik!

-
Kép
  El se fogjátok hinni srácok, de végre valami pozitív irányba változik! Én se akarom elhinni, mert bennem van az, hogy el fogom kiabálni, amit meghallanak az égiek, és aztán Kálid Artúr se fog megvédeni attól, hogy ki ne basszanak velem valahogy.  Rendben, hajlandó vagyok elismerni, hogy túldramatizálom, és több, mint biztos, hogy csak a szorongás beszél belőlem, de sajnos valamiért elég gyakran szoktam inni a medve bőrére, így aztán az a pattern alakult ki bennem, hogyha valaminek előre örülök, azt elkiabálom és nem fog beteljesülni. Human brain is weird, fiaim.
Megjegyzés küldése
Tovább is van

#101 - Tavaszi remények

-
Kép
  Március van, aminek egyrészt örülök, mert tavasz, és a tavasz a kedvenc évszakom az ősz után, másrészt meg el vagyok keseredve, mert még mindig a munkakeresési limbóba vagyok, és ez kiszopkodja belőlem az összes életet, pedig gyerekek, ezen a ponton már a nemlétező elvárásaimat is feladtam. Elmegyek én takarítónak is, csak adjanak érte pénzt!
Megjegyzés küldése
Tovább is van

#100 - Szülinapi jelentés

-
Kép
  Fiaim, az a nagy helyzet, hogy beléptem abba a korba, amit az emberek általában középkorúnak mondanak, bár én nem sorolom magamat ide, mert hát nekem ez a megnevezés az anyám korosztályára vonatkozik. Oké, hogy állandóan testvéreknek néznek minket első ránézésre, holott nem is lehetne eltérőbb személyiségünk, de ettől még nem leszünk egy korosztály. Én meg nem fogom magamra használni a középkorút. Csak simán felnőtt, még hobbit mértékkel nézve is. Nagyon durva, ha engem kérdeztek.
Megjegyzés küldése
Tovább is van