#108 - Na, akkor toljuk meg

Ez egy nagyon bátor kijelentés tőlem, annak fényében, hogy elment a szeptember és még egy kardot se rajzoltam. Mert I'm not like the other girls, és az inktober helyett a swordtembert követem, de hogy eddig még nem sikerült semmit alkotnom rá. És akkor arról nem is beszéltünk, hogy elkaptam az aktuális Őszi Takony TM-et, úgyhogy egy hétre ki is dőltem.
De itt van a kanyarban a preptober, és szép őszi idő van és a kreatív energiáim is visszatértek, szóval abszolút meg fogjuk tolni!

Igaz, idén nem is sokat rajzoltam, de minden mentségem az, hogy az egész munkakereséses stressz teljesen leterhelt az év első felében, aztán ott volt a próbaidős időszak, amiről mind tudtok, meg a nyár, ami alatt még írni se nagyon írtam, nemhogy rajzolni!
Reméltem, hogy így szeptemberben kicsit visszatérünk azzal, hogy fegyvereket rajzolunk, de eddig még nem jött össze, bár még van három napunk erre az egészre, és amúgy se az összes promptra szoktam rajzolni, csak arra, ami megfog, úgyhogy egy-kettő kard szerintem még bele fog férni.
Főleg ha végre neki is állok, de hát az mindig olyan nehéz az agyban lévő Láthatatlan Fal miatt, és őszintén kitalálhatnának erre valami megoldást. Hajlandó lennék az összes kísérleti klinikára befeküdni miatta.

Anyway, swordtember.

Kardok.

Menőség.

Plusz az inktoberre úgyse lenne sok lehetőségem, mert hogy akkor nekem preptober van, és gyerekek, annyira várom már! Több, mint valószínű, hogy rám fognak törni random szomorúságok, mert hogy ez már nem a régi preptober, amihez nyolc év alatt hozzászoktam, de ez a gyász teljesen normális, hiszen sokat jelentett, és ér rosszul érezni magam, még akkor is, ha a jelenlegi preptoberünk is fantasztikus volt, van és lesz, és nagyon várom.

Csak számítok arra, hogy be fog ütni egy ponton, hogy hát egy csomó sajnálatos szarság történt és szomorú leszek miatta.

Bár az is tény, hogy amikor mentem write-inre, mert hogy akkora már lement rólam a takony legrosszabbja, és olyan szép őszi idő volt, hogy a szomorúságnak esélye se volt megtalálnia.

A CCC-be meg volt pumpkin spice latte, ami ugyan nem volt elég fűszeres az én ízlésemnek, de hogy kellemes íze volt, és a barista rajzolt a habra egy kis tököt is, ami megmosolyogtatott.
Bár asztalt, na azt továbbra se sikerült szerezniük, ami ezen a ponton csak kriminális, mert mindjárt október, és elkezdünk egyre többen és többen lenni.

Legalábbis őszintén remélem, mert hogy azért nekem hiányoznak a nagy write-inek, amikor sokan vagyunk tíz-húsz percekre totál kussban, és csak a billentyűzetek kopácsolása hallatszik, meg a halk beszélgetések, és az ötletekkel való pingpongozás, a közös játékok, meg általában véve a hangulat.
Nincs baj azzal se, hogyha kevesen vagyunk, de azért egy nagy write-in azért mégiscsak egy nagy write-in.

A tavalyi egyik kedvenc helyszínem egyértelműen a palotatermek voltak, mert én nem tudtam, hogy ilyen is van a Központi Könyvtárban! De hogy azóta is vissza akarok menni, és csak egyszer sikerült, amiért nagyon szomorú vagyok, de hogy talán majd ebben a sessionban.
Úgyis lesznek délutános műszakjaim, szóval mindenképpen fogok magamnak külön írós sessionokat szervezni hétvégékre, mert hogy nem akarok dolgokból kimaradni, és mások jelenléte amúgy is inspirál.

Meg lesz GWIC is! Ne tudjátok meg, hogy mennyire rá vagyok kattanva erre a specifikus írós közösségi programra! Annyira fun szokott lenni, és imádok DJ-t játszani a megállónknál.

Lehetséges, hogy a mostanira nem ártana végre felkészülnöm, és összeállítanom egy listát, hogy mégis miket akarok megmutogatni, bár az az igazság, hogy kezdek kifogyni kicsit az ötletekből. Na, majd ezen még meditálok pár sort.

Összességében nagyon izgatott vagyok ennek az egésznek, nagyon várom, nagyon jó lesz!
Kicsit kíváncsi vagyok, hogy valami történni fog-e az eredeti NaNo körül, vagy azt most már végleg eltemettük. Még mindig sajnálom, hogy nincs több sokórás videóesszé az egészről, bár az is lehet, hogy simán csak a rossz sarkába vagyok az internetnek.
Az ember azt hinné, hogy a legnagyobb nemzetközi írós nonprofit szervezet bukása több figyelmet vált ki az internetből, de úgy fest, hogy tévedtem.

Vagy csak nem volt eléggé jelen a TikTokon ahhoz, hogy észrevegyék, mert mostanában minden dráma, amivel találkozom a TikTokról jön, és őszintén szólva, emiatt felmerül bennem, hogy felregisztráljak, mert szeretek olyanokról tudni, amiben semmiféle érdekeltségem nincs.
Mit gondoltok, miért kommunikálok csak nagyon kevés Star Wars fannal? A fene se akar belefutni a hangos hülyékbe és elrontani az abszolút rossz meglátásukkal a saját napját.

Szerencsére a booktube community azért rendszeresen szállítja a szórakozást nekem, és most már kezdek eljutni arra a szintre, hogy van egy videós köröm, mert többen referálnak a másikra, ami olyan érzéssel tölt el, mintha megismerném a virtuális szomszédságot a könyvkritikusok városában. (Ami egy új érzés, mert hogy én általában nem szoktam érdeklődést mutatni bármiféle szomszédság iránt, lévén, hogy szeretem ha tökéletesen és abszolút békén vagyok hagyva.) 

Úgyhogy gondolhatjátok, hogy majdnem kiugrottam a bőrömből, mikor az elejétől kezdve elkaptam egy booktok drámát! Eddig mindenről lemaradásokkal értesültem, de most! Most ott voltam a kezdetektől, és bár nagyon úgy fest, hogy lefutott az első season, a második is érkezni fog egy ponton. Mert hiába is szeretném, hogy ez az egész itt véget érjen, és elcsituljanak a hullámok, és a dráma középpontja megkapja azt a terápiát, amire egyértelműen szüksége van, tuti, hogy vissza fogunk térni még egy körre, mert a delulu a river in Egypt, and she is an olimpic swimmer.

Természetesen az Audra Winter drámáról beszélek, aminek imádtam minden egyes percét, a legforróbb tea volt abban a pár hónapban, amíg tartott, és olyan boldogan mesélem el mindenkinek, aki nem volt ott!

Nem feltétlenül káröröm, mert szerencsétlen csaj abszolút valami segítségre szorul, miután elmondta, hogy mennyire bebábozódott a könyvvilágába, és mennyire nem létezik neki semmi más, csak az a tény, hogy az emberek elhitték, hogy ez egy jó könyv lesz!
Nem tanultunk semmit az előző esetekből? Hát nem volt senkinek iszonyatosan világos, hogy mi lesz ennek a vége?
Apparently nem.

Úgyhogy a káröröm leginkább ehhez kötődik, a maradék meg igazából csak az az állapot, hogy ehhez a drámához abszolút semmi közöm nincs, és teljesen kiélvezhetem az összes pletykát, hírt, meg esszét az egész helyzetről. Legjobb cucc és enyhén addiktív is.

A vélemények megoszlanak, hogy kéne ezért visszatérítenie pénzt, és szerintem igen. Mert attól a ponttól kezdve, hogy valami dolgod kikerül a piacra, onnantól kezdve a vásárlók véleménye az ami számít, és a terméknek önmagának meg kell állnia.
És ha te megrendelsz egy könyvet, de cserébe kapsz egy le nem szerkesztett, átolvasatlan, összefüggéstelen, angol anyanyelvűek számára is kibogozhatatlan first draftot, akkor szerintem teljesen jogos az, hogy vissza akarod kapni a pénzed. És én ezt teljes egészében támogatom ezt, mert talán precedenst teremtene, hogy két hétnél több szerkesztést öljenek ezekbe a TikTok sikerkönyvekbe.  

 Persze, azt is megértem, hogy ez egy nagyon csúszós lejtő, mert ha ennél visszatérítjük, akkor másnál is megtehetnénk, de honnan tudjuk, abszolút objektív szempontból, hogy valami nem éri el a kiadatás szintjét.

Plusz ha egy kivételt teszünk, akkor onnantól kezdve lehet erre hivatkozni, hogy de hát ott visszaadták!

Yeah, azt hiszem, hogy csak elméletben támogatom a pénzvisszatérítést, de elméletben teljes mellszélességgel.

Főleg ennél.
Ez valami hihetetlenül amatőr írás.

És nem véletlenül, mert hogy a csaj tizenkét éves korában kezdte el írni, és hát nem írt semmi mást, arról nem is beszélve, hogy egyáltalán nem szerkesztette le, csak újraírta az elejétől. Ennek köszönhetően pedig az egész pontosan úgy néz ki, mintha egy tizenkét éves írta volna, mert azzal, hogy órákat töltött el ezzel a világgal, hogy nem pihentette, nem csinált mást, ezért aztán nem is tanulta meg az írás szabályait, nüanszait, és azt, hogy mégis miként kerülje ki az ember őket.

És ez meglátszik.  

Nem tudom, hogy pontosan hol olvastam, vagy esetleg egy videós mondta, hogy Audra-nak azért nem lehet jól segíteni egy szerkesztői szemszögből, mert hogy az alapvető fogások sincsenek meg neki, és ezen a ponton jobban járna egy tanárral, aki meg tudja neki tanítani ezeket, és segít, hogy rájöjjön a saját hangjára, meg hogy miket is szeret pontosan írni.

Értem én, hogy az ember hajlamos elveszni egyetlen daydreamben, és hogy újra ugyanazt átélni és csak azzal foglalkozni, de ez egy ponton túl már nem működik, különösen akkor, hogyha ezt a világot meg akarod mutatni a világnak. Különösen ha azt akarod, hogy te legyél a legújabb girlboss.
Mert a daydream nagyon jó, hasznos is és bárkivel leharcolom, hogy része az írói progressnek, viszont azt is fontos észben tartani, hogy ez csak egy része. Nem pedig az egész, és nem váltja ki a reasearchet, a világépítést, a hosszú káromkodásokat és visszatörléseket, a szenvedést és kemény munkát, viszont Audra ezt szemmel láthatóan nem tudja.
Jó, beletett x ezer órát, de hogy nem fejlődött, csak bebetonozta a kezdő hibáit, és túl sok a személyes mentális kötődése ahhoz, hogy ezeket feltétlenül lássa.

Ezért is kell pihentetni mindig a kész draftot, mert hogy akkor az ember ki tud lépni, tud pihenni, és amikor visszatér hozzá, akkor már világosabban látja, hogy mégis mi az, ami hiba, mitől kell elbúcsúzni, mit kell kibővíteni. Na meg az se ártana, hogyha meg tudná fogadni a szerkesztői tanácsát, meg lenne pár valódi béta olvasója, és a többi, és a többi, de az a helyzet, hogy itt ilyesmi nem történik.

Hogy helyette mi történik, azt tudja az Öregisten, meg a sánta kutya, de nem mi. Szerintem még Audra maga se, de nagyon szeretné eladni ezt a girlboss dolgot, csak így fogalmunk nincs, hogy mégis miből.
Meg hogy egyáltalán minek, elvégre senki nem rajzokat meg multimédiás cuccot akar, hanem egy értékelhető könyvet, amitől mondjuk az angol anyanyelvűek se érzik úgy, hogy éppen stroke-t hordanak ki lábon.

Mert valamiért felbérelt egy rakat artistot, és folyamatosan úgy nyilatkozott róluk mint a beosztottjairól, ami már önmagában is kétségekre adott okot, mert hogy így miből fizeted ki őket? És hogy egyáltalán nyolc órában neked dolgoznak, vagy egy-egy rajzot készítettek neked, vagy egyáltalán ezt hogy kell elképzelnünk? Meg miből fizetted ki őket? Oké, hogy egy csomó előrendelésed volt, de hogy arra mégse lehet egy komplett üzletet alapozni!

Persze, megpróbálta menteni a menthetőt, de hogy csak még mélyebbre ásta magát, mert valamiért a fejébe vette, hogy mindennek az volt a hibája, hogy nem volt benne elég rajz? Meg hogy mindenféle vicik-vacak hiányzott az egészből, mint például élfestés. Mert nyilvánvalóan ezért nem volt jó a fogadtatása.
Nyilvánvalóan.
Na meg hogy akkor lesznek heti frissítések a patreonon, és a követői közül választ magának bétát, meg hogy minden héten rendszeres, órákig tartó meetinget tart az artistokkal, amit én se értenek, nem hogy te, meg hogy minden héten új fejezetet néz át és szerkeszt, ami oké, de hogy a részletektől nem látja az egészet.

Az, hogy patreonon paywall mögé rakott dolgokat, annyira nem zavarna, hogyha nem lenne végtelenül "pénzre van szükségem" felhangja az egésznek, meg hogy valahonnan máshonnan is pénzhez akar jutni. Ezt őszintén szólva én se értettem teljesen, mert hogy nem vágom azt a dolgot, ahova fordult, de kvázi bemutatod az ötleted, aztán a pénzes csávók meg eldöntik, hogy támogatnak-e vagy sem.
Mondanom se kell, hogy egy petákot annyit se kapott.

Ennek az egésznek az lett a vége, hogy bejelentette, hogy decemberbe fut egy második kört az első benyomással, majd ezt módosította jövő tavaszra, és igazából ezzel lezárult az első évad.
Biztos vagyok benne, hogy vissza fogunk ehhez még térni jövőre, de addig is emésztgetjük ezt az egész drámát.

Most eszembe jutott, hogy tudjátok kiről hallottunk még régen? Aki a Lightlark sorozatot firkálja.
Elméletileg még idénre ígért két könyvet, és én valahol bíztam benne, hogy ki is jönnek, mert pont olyan igénytelennek tűntek az eddigi munkái is, mint amiket nulla gondolkodással, egy hónap alatt ki lehet tolni magadból, és akkor valószínűleg még hosszú határidőt is adtam meg neki.
De egyik booktuberem se említette meg ezeket, szóval valszeg mégse készült el velük. Bár, ha jól dereng, akkor írt egy másik, sima romantikus könyvet, de hogy arról meg csak elvétve hallottam, és őszintén szólva az annyira nem érdekel, mint a romantasy dumpsterfire.  

Más dráma meg jelenleg nagyon nincs, kivéve talán a bookconokat, de hogy ezek egész évben műsoron vannak, mert hogy valamiért rengetegen hiszik azt, hogy ezekkel gyorsan és könnyen meg lehet gazdagodni, amit rohadtul nem értek, hogy honnan jött ez az ötlet. Az összes csaló nosztalgiával nézett vissza arra a botrányos Alice in Wonderland rendezvényre Glasgow-ban és úgy döntött, hogy megcsinálja, csak a romantika zsánerrel? Vagy mégis mi történt? Mert senki ne mondja nekem, hogy ezek a legjobb módszerek a pénz kicsalására. (Mondjuk az egy jó kérdés, hogy tényleg Glasgow-ba volt e, vagy csak simán rosszul emlékszem, és még a Google-t sincs sok kedvem megkérdezni, mert a hülye GenAI miatt semmit nem lehet rajta keresni jószerével.)

Pont ma reggel találtam egy újabbat, amit ugyan ezúttal még időbe lefújtak, de csakis és kizárólag a közösségi nyomásra, mert voltak emberek akik tanultak az elmúlt katasztrófákból, és felhívták a helyszínt, hogy lecsekkolják tényleg lesz-e ott rendezvény, vagy mi van, és sose fogjátok elhinni.
Nem volt lefoglalva se.
És ha nem lettek volna ezek az emberek, akkor ez csak akkor derült volna ki, hogyha már mindenki odament volna.

Ha pedig mindez nem lenne elég, ugyanez az illető úgy döntött, hogy kettő-az-egyben akciót csinál, és beleállt a book box bizniszbe, ugyanolyan fantasztikus sikerrel, mint ahogy azt a cont "megszervezte". Hirtelen nem dereng, hogy megkapta-e bárki azt, amit megrendelt, de abban biztos vagyok, hogy ők voltak kisebbségben, és még ők is hatalmas késéssel kapták kézhez.
Aztán persze itt is ment az általános tagadás, meg mismásolás, na meg a nyilvános kiakadás, hogy hát őt mindenki csak bántja, nyifi-nyafi.
Tudjátok, csak a szokásos.
Hogy ezt végül bezárta, vagy mi lett vele, az most szintén nem ugrik be, mert természetesen ezt a posztot is napokon át írom, és kicsit kezd a háttérbe szorulni az információ, amit összegyűjtöttem a videóból, mert felülírta az egész rapturetok jelenség. Akárhogy is, az egész egyetlen shitshow, és ha megvernek se fogom érteni, hogy mi az isten van idén ezzel a rengeteg könyves csalással. 

Mármint a book box dolgot még megértem, mert ott egész stabilan ki lehet csalni pénzt emberekből anélkül, hogy bármit is csinálnál, vagy legalábbis csak a minimumot, ami ahhoz kell, hogy el tudd magad adni stabil üzletként, de egy connál? Az, ezekben az esetekben, egyszer történik, limitált emberszámmal, egyetlen helyen, szóval tényleg nem értem, hogy miért támaszkodna bárki erre, mint gyors meggazdagodási lehetőség.
Azt meg nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy hát először rendeznek cont és nem értenek hozzá, mert van különbség a gyerekbetegségben szenvedő első rendezvények között, amibe belerakták a gondolatot és a törődést, meg aközött amikor még csak székek sincsenek az előadóteremben.

Azt el tudom fogadni, hogy vannak, akik beleestek abba a hibába, hogy egész egyszerűen túl sokat akartam elsőre, és rosszul mérték fel a határaikat és lehetőségeket, de a legtöbb esetben olyan nyilvánvaló lehúzásnak látszik, hogy még ennyit se tudok megadni nekik.
Egész egyszerűen csak nem értem az egész jelenségsorozatot, és hogy miért pont idén csavarták fel. Bár aztán lehet, hogy csak egész egyszerűen az internetnek köszönhetően gyorsan és egyszerűen értesülök ezekről.

Ugyanígy, ahogy az összes pocsék sikerkönyvről szinte azonnal értesülsz, elvégre az internet egyik csodálatos előnye, hogy összeköt mindenkit, de hogy ez az egyik hátránya is, mert mindenről azonnal értesülsz, és ez eléggé megterhelő tud lenni.
Ezért kapok minden egyes alkalommal idegrángást, mikor valamelyik videós előadja a nagyhalált, hogy a romantasy könyvek megölik az irodalmat meg hogy nincsenek már nagy írók, meg az összes többi hülyeség, amit már azóta hallgatunk, mióta az első könyv megszületett. Mindig is lesznek ponyvák, meg megkérdőjelezhető minőségű munkák, mindig is voltak, most, hogy az internet miatt egyszerűbb hozzájuk férni, és a kritikájukhoz is, az nem jelenti azt, hogy akkor összedől a világirodalom.

Már csak azért sem, mert te csak a jéghegy csúcsát kapargatod, lévén az angol anyanyelvű sikerkönyvekre koncentrálnak előszeretettel, és én is ezekről értesülök, de hogy az angolon kívül van még csilliárd másik nyelv, amikről lófaszt se tudsz, én se tudok lófaszt se, meg minden felkapott TikTok sikerkönyv mellé jut vagy ötvenezer másik, ami ugyanolyan minőségű, csak éppen az algoritmus nem kapta fel őket.

Úgyhogy teljesen felesleges beparázni azon, hogy jajaj, hát mind elbutulunk, meg a kultúránk felzabálja önmagát, mert csak egy nagyon kis részét látod annak az irgalmatlan mennyiségű irodalomnak, amit az emberiség alkotott. Mert itt még mindig csak a kiadott könyvekről beszélünk, és nem vettük hozzá a fanfictionokat, az original sztorikat, amiket wattpadra, blogokra, ide-oda raknak fel, vagy azokat, amiket egy füzetbe írtak le.
Semmi oka nincs senkinek kétségbeesni hogy elpusztul az irodalom, mert amíg van ember, addig történetek is lesznek, sőt, történetek azután is lesznek, hogy emberek már nem. Lehet azon vitatkozni, hogy ez a jelenlegi divat mennyire rontja meg a fiatalokat, de teljesen felesleges.

Magára a történetre irányuló kritika már sokkal értékelhetőbb, és sokkal hasznosabb is, mert hogy semmiből nem lehet olyan villámgyorsan fejlődni és plusz írói boostra szert tenni, mint egy ilyen könyvnek a szakszerű elemzéséből. Egyrészt megmutatja gyakorlatban, hogy hol lehet nagyon könnyen elhasalni, mire kell odafigyelni, és egyes dolgok hogy működnek kontextusban, másrészt pedig azzal az elégedett gondolattal távozhatsz, hogy hát ennél még te is jobbat írsz.
Ez viszont nem azt jelenti, hogy akkor megölnék az irodalmat! Ne legyünk már ennyire drámaiak teljesen indokolatlanul. Mert ennyi erővel azt is mondhatnánk, hogy az Asylum filmek megölik a horror zsánert.
Teljes nonszensz.

Meg azzal se értek egyet, hogy emberek ne írhatnának végtelenül problémás dolgokat, mert ne kezdjünk már el cenzúrázni az alapján! Ha valaki meg akarja írni az istentelenül elbaszott sztoriját és kiadatni, akkor nyugodtan írja meg az istentelenül elbaszott sztoriját, és ha van, ami kiadatja, good for the szerző. Nem kell erkölcsrendészetet játszani. Lehet a könyvről és tartalmáról úgy beszélni, hogy akkor nem megyünk át abba, hogy jaj hát erről nem kéne írnia, meg romantizálni, mert ilyen meg olyan káros. Hadd írjon meg hadd romantizálja, ha a szíve úgy kívánja! Mi meg nyugodtan beszélhetünk arról, hogy a könyvben ábrázolt dinamika nincsen rendben, anélkül, hogy nekiállnánk cenzúrázni.
Meggyőződésem, hogy lehet ezekről a dolgokról úgy beszélni, hogy közben ne akarjunk betiltani semmit. Mert bár pontosan tudom, hogy milyen hatással van az irodalom, meg általában a történetmesélés bármilyen médiája az egyénre, de hogy nem szabadna önmagában erre támaszkodni az ügyben, hogy akkor kihozzuk az egyént a szituációból. A szociális háló, támogatói háttér, elérhető mentális és pénzügyi segítség mind mind szükséges ahhoz, hogy kihozzuk a rossz szituációból.
Egy könyv segíthet ráébredni, hogy baszki, rossz helyzetben vagyok, és adhat lelki támogatást, de hogyha nincs mellette valódi, kézzelfogható segítség, akkor baszhatjuk. És azt mondani, hogy ezek miatt kerülnek bele emberek olyan dolgokba, amilyenekbe, mert rengeteg ilyen történetet olvastak, egész egyszerűen csak bullshit, hagyjuk ezt abba, köszönöm szépen.
Lehetséges, hogy kipróbálják, mert istenem, az emberek szeretnek kipróbálni dolgokat, meg hülyeségeket csinálni, de hogy nem a média csakis és kizárólagos hibája, és rengeteg másik jele is van annak, hogyha valaki elkezd csúszni egy nagyon kényelmetlen irányba, nem csak az, hogy akkor hirtelen az összes dark romantic könyvet megveszi.

Ez valahol ugyanaz a logika, mint hogy a videójátékok agresszívvá teszik a fiatalokat.
Létezik a függőség? Igen.
Vannak káros közösségek különböző játékoknál? Igen.
Elindulnak-e tömeges lövöldözésekbe, csak azért, mert ilyenekkel játszanak? Nem.
Szóval miért lenne ez más a regényeknél?

Lehet a hatásokról beszélni, és kell is, meg arról, hogy a történetben megjelenített dinamika káros a való életben - rád nézek Collen Hoover -, de hogy ettől még nem kell beszüntetését követelni.
Meg amúgy is, hogyha csak a tiptop, etikailag elfogadható történetek léteznének, az hova vezetne? Semmi jóra, én mondom nektek. Collen Hoovernek - akinek szerintem nem így kell írni a nevét de hogy nem fogok most utánanézni -, meg On Sainak, meg még annak a szerencsétlennek aki a Lightlarkot írta, ugyanúgy megvan a joga arra, hogy faszságokat írjon, mint bárki másnak.

Nekünk meg arra van meg a jogunk, hogy ezeket a faszságokat kritizáljuk, mert ha már egyszer kitetted a nagyvilágnak, akkor ne lepődj meg azon, hogyha a nagyvilág reagál rá.

Erről mindig eszembe jut egy felszólalásom tinikoromból egy fantasy expón. Az akkori gondolkodásmódomat már jócskán kinőttem azóta, de hogy mindig kicsit basztat az a tény, hogy nem kaptam rá választ, pedig szerintem sokat segített volna, hogy hamarabb visszataláljak a realitás talajára.
Mert hát nyilván I was not like the other girls, bár akkor még nem tudtam, hogy I'm not a girl egyáltalán. Lenéztem az emósokat, utáltam a Twilightot, metált hallgattam, és ehhez az egészhez remekül illett, hogy a gimibe is én voltam az első számú célpont, mint mindig. Bár tartom, hogy az előző két dolog csak általános tini dolog volt, míg az utolsóról nem igazán tudom, hogy miért történt.

A lényeg, hogy nagyon fent ültem a magas lovon, és hát rettenetesen érdekelt, hogy a hozzám hasonló kifinomult ízlésű íróknak mégis milyen véleményen vannak és miféle megosztható tudásmorzsájuk van a számunkra.
A panelre magára nem emlékszem, hogy mégis miről szólt, de azt tudom, hogy több író beszélgetett és a végén lehetett feltenni kérdéseket. Többen is jelentkeztek, és hamar kiderült, hogy nem vagyok egyedül írópalánta a teremben, de sajnos ez egyáltalán nem akadályozott meg abban, hogy feltegyem a kiskacsómat, és a lehető legudvariasabb hanghordozással megkérdezzem, hogy: Önök szerint kinek nem kellene írnia?
Azt a csendet vágni lehetett volna.
És egyedül nekem nem tűnt fel, aki halál komolyan és várakozva nézett a nagy, kiadott írókra, hogy tessék velem megosztani a tudást. Ráadásul amikor valami végtelenül kitérő megjegyzés érkezett, utána még órákig mérges voltam, hogy de hát miért nem válaszoltak, mikor ők is tisztában vannak vele, hogy a világ nem vesztene sokat, hogyha nem létezne az Alkonyat.

Egy kicsit még most is fújok rájuk, pedig most már azt se tudom, hogy kik voltak ott a panelon, és jó magam is sokat fejlődtem, de hogyha erre egy átgondolt választ kaptam volna, amiben ott lett volna az, hogy nem gatekeepeljük az írást mások elől, akkor sokkal hamarabb leszálltam volna a magas lóról.
El is szoktam gondolkodni, hogy én mit válaszolnék erre a kérdésre, és arra szoktam jutni, hogy mindenki írhat azt amit akar, nem kell eltiltani senkit, ahogy az olvasástól sem, és ha valamit kritikusan akarunk megvizsgálni, akkor tovább kell tekinteni azon, hogy hát ezt kár volt kinyomtatni. 

A szerző halálába meg bele se megyünk, csak annyira, hogyha továbbra is azt hiszed, hogy a Harry Potter termékek megvásárlása, reklámozása, és bármilyen téren való asszociáció, amiből JKR pénzt nyer, az nem nagy dolog, akkor legyintsen téged szájba egy langyos nyári reggelen két kiló tégla.
Mert egy dolog elválasztani az írótól a művét, de amikor az író a művét használja arra, hogy támogassa a transzellenes szervezeteket, akkor ott az író nagyon is él és nem választható el a regényétől.
Fuck Rowling.

Hát srácok, ez a poszt nagyon ilyen írós, filozofálgatós cucc lett, remélem nem bánjátok. Megszólalt belőlem a jedimester, de elteszem csicsikálni.

Magától az írás témától meg nem megyünk messzire, mert hogy beütött a preptober! Valószínűleg ezt a poszt elején már beharangoztam, vannak ilyesféle emlékeim, de ismertek, tudjátok, hogy nem olvasok vissza.
Voltam már két write-inen is, a könyvtárosra végül nem jutottam el, mert erőteljes recovery folyt, aka átaludtam, de hogy ettől függetlenül is olyan jó volt látni a sok embert! Olyan jó, hogy megint kezdünk sokan lenni!

Bár, hogy miként fogunk elférni, ha továbbra is exponenciálisan növekedünk, arról fogalmam sincs, mert még mindig nincsen hosszú asztalunk, és kicsiből is öt-hat ha akad, amik ráadásul kör alakúak, hogyha akarod, akkor se tudd összetolni őket.
Nem tudom, hogy ez micsoda hülye szokás, de hát ez van, ezt kell megszokni. Legalább most már nem lóg egy random kábel a plafonból. Bár a világítás fényerejének a csavaróját még mindig nem burkolták újra, hogy gyakorlatilag csak egy pöcök, amit fel kell csavarnod, ha azt akarod, hogy láss is.
Bár csak a lámpák felére hat, szóval nem tudom, hogy miféle megoldás ez, de nem teszek fel kérdéseket.

Úgyis az a lényeg, hogy együtt vagyunk, és játsszunk meg írunk és nagyon boldog vagyok hogy láthatok új és régi arcokat is.
És van egy másik Márk!
Teljesen kikértem magamnak, és lefektettem, hogy én voltam itt előbb, mert na, hierarchia, fiaim, hierarchia!
Persze, ez csak afféle szívatás, semmi komoly, és tök jó fej a gyerek, múltkor például nagyon jót elbeszélgettünk a Hollow Knightról, meg a Silksongról, és most már jobban fáj a Hollow Knight is. Mert hát eddig én még nem nagyon raktam össze a lore-t, annak ellenére, hogy mindent elolvasok, és nem bír olyan istenesen bonyolult angol nyelvezettel, de mégse sikerült rájönnöm, hogy mégis mi történik itt. Csak nagyon lelkesen rohangálok bele a világba és harcolok mindenkivel, aki szembejön.
Meg morgok az összes tüskének és primal aspidnak. Nem tudom, hogy ki találta ki ezeket a típusú szörnyeket, de hogy szeretnék vele elbeszélgetni egy sötét sikátorban, kettesben.
Hashtag szeretem-ezt-a-játékot.

Ott tartottam, hogy preptóber!
És én nyilván a kalandzónámon dolgozom, mert a hagyományoknak megfelelően, én viszem a hónapba, viszont idén kicsit eltérek a hagyományoktól, mert továbbnyújtom decemberbe. Mert most, hogy nincs már official NaNoWriMo, nem hajtok rá annyira az ötvenezerre, így nem égek ki november végére, és marad energiám decemberre. Ezt tavaly már leteszteltem és működött, úgyhogy nincs semmi indokom azt hinni, hogy idén nem fog, ráadásul, ami az igazi indok emögött az egész mögött, az az, hogy végre elmesélhessem úgy a sztorit, amit kitaláltam, hogy bármit is ki kéne hagyni belőle.

Mert egy hónapba egész egyszerűen sose sikerül úgy elmesélnem, hogy ne kelljen kihagynom, levágnom, vagy rövidre fognom, ráadásul úgy, hogy olyan háromezer szavas posztokat dobok oda a népnek.
Persze előbb is kipróbálhattam volna, de nem volt rá alkalom, mert eleinte minden hónap foglalt volt, aztán simán csak nem jutott eszembe ez a megoldás.
Egészen idáig.
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ebből, és természetesen már most izgulok azon, hogy vajon sikerült-e két hónapot teljesen megtölteni. Meg azon is, hogy vajon ki tudok-e találni elég választási lehetőséget, és hogy azok vajon tényleg elég jelentőségteljesek-e, meg hogy nem hagyok-e cserben senkit, és a többi, és a többi, amit minden évben eljátszok.
Teljesen mindegy, hogy hányszor viszem végig a zónát, minden egyest úgy kezdek el, hogy most egész biztosan katasztrofális lesz, és nem lehet meggyőzni az ellenkezőjéről.

Az alapötlet már megvan, a Szívküldire írt novellámat veszem alapul és afféle folytatást írok neki. Egy nagyon távoli jövőben járó folytatást, hogy mindenki fel tudja venni a fonalat, és tudjon kapcsolódni hozzá, meg minden el is lesz magyarázva, csak éppen örülök, hogy van egy világ és egy ötlet, amivel dolgozhatom, így nem kell a nulláról kezdenem.

Az egész gyakorlatilag egy magical girl or magical boys in space lesz, űrhajókkal meg mágiával, meg csilli-villi átváltozásokkal, amikhez sajna még nincs háttérzene, de ez csak idő kérdése. Az, hogy csak lányok lesznek vagy csak fiúk majd megszavazzák maguknak, főleg mert nekem nincs kedvem eldönteni.
Így is indokolatlanul sok energiát vesz el az, hogy lemecseljem magammal, hogy nem kell gender studyba átmennem, ha nem akarok.

Mert az egy dolog, hogy olyan queer vagyok, hogy magam se értem miért nem lettem még kormányilag befóliázva, de nem szeretek és nem is nagyon akarok reprezentációs sztorit írni. Én ezekbe nem vagyok jó, még akkor se, hogyha velem történik.
A karakterek eldöntik magukról, hogy kit és mit és hogyan akarnak szeretni, én hisztizek ezen egy sort, mert fogalmam sincs, hogy talál a szerelmi szál utat magának, de hogy ennyi. És mindig kicsit rosszul érzem magam emiatt, mert hogy úgy érzem többet kéne tennem, ha már én is beleszülettem ebbe a csoportba, és ha már szeretek írni, akkor az lenne a logikus megoldás, hogy jobban kihasználom erre, de közben meg egy szem ilyen ötletem nincs.

Hogy honnan jött az, hogy mivel queer vagyok reprezentációt kell írnom, meg ne kérdezzétek, de sajnos integrálódott a gondolkodásmódomba és kemény harcokat kell vívnom azért, hogy ne legyen bűntudatom.
My brain is a weird place.

A Szívküldimbe magical boyok voltak, természetesen magyarok, mert hogy ebből a komfortzónából se vagyok hajlandó kimozdulni, ami kifejezetten a prompt kérése volt, és élveztem dolgozni vele. Igazából már az első másodpercben sikítoztam, hogy azt a promptot én akarom megírni, senki más még csak rá se nézzen!
Nagyon jó volt vele dolgoznom, az összes W.I.T.C.H. meg Winx meg Sailor Moon nosztalgiaérzést beletettem, csak éppen srácokkal, és igen, a srácok kaptak csillivilli ruhát meg szárnyakat.
Elgondolkodtam, hogy vajon szoknyájuk legyen-e, de végül erről lemondtam, viszont pótoltam az egészet glitterrel, meg csillogással, meg mágiával, és mind a prompt gazdája, mind a többi hunós is élvezte.
Egy ponton át fogom dolgozni, kibővíteni meg minden, és megosztom veletek. Egy nap mindent is befejezek és elolvashatjátok. Addig is reménykedjünk, hogy a Mennyekben van számítógép és erős a wifi.

Mondjuk, hogy a sima urban fantasyból miért lett egy ponton űropera, azt én se tudom, de ezen a vonalon fogok továbbhaladni, és a távoli jövőben fogunk járni, amikor az emberek már felvették a kapcsolatot az idegenekkel, megtörtént a technológiai robbanás, vannak űrhajók és a Szívküldis novellámban szereplő gonoszt is réges-rég legyőzték már, így aztán nyilván nem sok indok lenne arra, hogy megjelenjen egy újabb generáció a kiválasztottakból. Persze ezt megoldottam, mert máskülönben nem lenne sztori, és hazudnék ha azt mondanám, hogy nem éreztem egy szikrányi elégedettséget afelett, hogy nálam nem lett egy "somehow Palpatine returned" fordulat. Amit oké, nem nagy dolog megugrani, de közben azért jólesik amikor átlépem a földön fekvő lécet.

Az, hogy kikkel történik a plot, meg miért és hogyan, abból nem árulhatok el sokat, és jelenleg azért, mert még én se tudom pontosan. Ha befejeztem ezt a blogposztot, akkor neki is ülök megtervezni. A csontváz már megvan, de hát az messze van még a tökéletestől.

Most elgondolkodtam, hogy esetleg felrakom Wattpadra is, csak éppen szavazások nélkül, mert hát az nem lenne fair a hunó szerver lakóival szemben, de hátha érdekelne másokat is ez a rettenetesen first draft kaland-játék-kockázat. Jelezzétek kommentben, fiaim!

A cím már megvan, és ezt nyugodt szívvel elárulhatom: Tündöklők.
És már azt is tudom, hogy mire utal, amire szintén büszke vagyok.

De hogy a zóna mellett mivel fogok foglalkozni, arról halványlila fogalmam sincs.
Egyrészt ott van három karácsonyi novellám, amik közül ha egyen elkezdenék dolgozni már most, akkor szerintem tudnám publikálni decemberre, főleg, hogyha találnék egy ultragyors bétát. De először legyen kész, mert a semmit nem lehet javítani, ugyebár.
Az első problémám úgyis mindenképpen az, hogy vajon melyiket kezdjem el egyáltalán írni.

Ezenkívül ott van a Star Wars/Utódok (Disney+) crossoverem, ami sajnos megakadt továbbra is ott, hogy nekem itt családneveket kéne adni karaktereknek.
Jó, ha teljesen őszinte akarok lenni magamhoz, akkor maga a sztori is alapos átgondolásra meg felépítésre szorul és lehetséges, hogy ezért is nem tudok haladni, mert van valahol valami probléma amit nem veszek észre. De megint: le kéne ülni és dolgozni rajta. Ami, mint tudjuk, az egyik legnehezebb dolog.

És ha már Star Wars, az újraírásomat is folytathatnám, aminek actually egész jól halad a tervezése, találtam egy fantasztikus segítséget ahhoz, hogy miként érdemes sorozatot tervezni, csak aztán egy ponton félretettem és a többit már tudjátok.

Hihetetlen hogy mennyi dolgot meg lehetne azzal oldani, hogy egész egyszerűen csak leülök és dolgozok rajta, de hát mind tudjátok, hogy valamiért ez a legnehezebb dolog az egészben.

Eh, nyifi-nyafi, fiaim, nyifi-nyafi. Majd valahogy zöld ágra vergődök magammal, aztán egyszer majd ti is meglátjátok ennek az eredményét.
Addig is legyetek rosszak és az Erő legyen veletek!

Ui.: ha valaki tudja hol lehet viszonylag olcsón és nagy mennyiségben chai teát beszerezni, az ne tartsa magában