Szigorúan Nyilvános

Azt hiszem ideje lesz beleállnom, hogy valójában csak személyes naplónak használom ezt a blogot, és ennek megfelelően átalakíthatnám az egészet. A fanfices korszakom határozottan mögöttem maradt, vagy egyszerűen csak feltettem a polcra pihenni, de akárhogy is, valamit ki kell találnom, hogy kicsit kényelmesebbé tegyem, és az esetleges idetévedők se essenek abba a hibába, hogy ez még egy fanfices blog. Vagy netalántán bármi vállalható megjelenik rajta a személyes nyavalygásomon kívül. Hmmm... ezen határozottan el kell gondolkodnom, hogy mit rakjak hova, meg hogy miként maradjanak meg az írásaim, mert hát azokra azért mégiscsak büszke vagyok, meg nem nagyon akarom őket leszedni. Csak valahogy át kell variálnom, ennyi az egész. Mert azért a blog megmarad. Szeretem kiüvöltözni magam a netre, még akkor is ha ez senkit nem érdekel. Engem megnyugtat és segít, és ez a lényeg. Amúgy persze mehetnék én is véleményezni másokhoz, mint pár éve, vagy akár elővehetném azt a projektet, hogy ...

Szóval akkor megpróbálkozok azzal, hogy napi lebontásban írom meg a posztot, és akkor biztos minden benne lesz, amit akarok, ráadásul azzal se kell vacakolnom, hogy nem összefüggő a szöveg. Hétfő Nos, ez még nem volt annyira rossz nap, attól eltekintve, hogy lett egy kicsi hiányom, de ma mindenkinek volt hiánya. Szerintem mindenki annyira megörült, hogy nincs Timike, hogy senki nem figyelt oda kellően a munkára, mert végre nem kellett minden idegszáladdal arra koncentrálnod, hogy kizárd. Úgy fest, hogy ennek is van hátránya, vagy csak szimplán volt valami a levegőben. Akárhogy is, annyira nem volt vészes, bár az igazi káosz majd csak holnap kezdődik. Két állásinterjú, ráadásul két egymástól kurva messzire eső helyen, és akkor nekem még be is kell érnem dolgozni. De ha a holnapit túlélem, akkor gyakorlatilag már jó vagyok. Mondjuk nagyon örülnék, ha már felvennének valahova, mert kezd egy kicsit csömöröm lenni, hogy én keresek, küldözgetek, valahova visszahívnak, aztán amel...

Alapvetően nem szeretem a zombis témát, mert igazából elég klisés és nem könnyen megújítható dolog, ráadásul ha választani lehet a világvégék közül, akkor már inkább a hagyományos, kilovagolnak a Lovasok opciót támogatom teljes mellszélességgel, mert azért annak mégiscsak van valami stílusa. Meg egész egyszerűen nem tudom megunni, mindegy hány feldolgozásban olvasok róluk. De! Visszatérve a zombis témára, bármelyik történelmi esemény automatikusan izgalmasabbá tehető, ha hozzávágunk néhány zombit a képlethez. Meg fogyaszthatóbbá teszi, és attól mert belevágunk néhány nyáladzó, félig rothadt mozgó hullát a csatához nem kell megváltozni a történelmi tényekhez. Most valljátok be őszintén, hogy ti mire ülnétek be szívesebben: A sima Egri csillagokra, vagy az Egri csillagok meg a zombikra? Na ugye, hogy ugye. Meg ugyanígy lehetne a Szigeti veszedelemmel is, akár. De mondom gyakorlatilag bármilyen történelmi eseményhez hozzá lehetne csapni, és az elsők között lennék, aki beülne rá...

Eredetileg azt akartam írni, hogy bohóságok, csak aztán elgépeltem és úgy döntöttem, hogy így is elég fasza, tulajdonképpen még találóbb is, és hát így hagytam. Amúgy múlt héten huszonhat éves lettem és ezt még mindig fizikai nonszensznek érzem, meg nem igazán tudom hova tenni így magamban. Nem tudom pontosan, hogy milyen szabályok szerint kéne játszanom most, hogy így ennyi éves lettem, de megnyugtat a tudat, hogy valószínűleg mindenki másnak is csak ködös elképzelése van erről, valamint, hogy csak az számít, hogy elkezdtem rendbe tenni az életem. Meg aztán eddig se nagyon tudtam, hogy miként illik viselkedni ha az ember tizenhat, tizennyolc, huszonöt éves szóval igazából én már fel is adtam ezt az egészet, és egész egyszerűen csak megpróbálok rendesebb ember lenni magamnál. Az egyetlen ami tényleg fáj, és ami szíven ütött, hogy lejárt az utolsó kedvezményem is a MÁV-nál, és most már kénytelen vagyok drágán utazni. Ha esetlegesen tömegközlekedéssel utaztok, akkor most pontosan ...

Igazából még mindig nem tudok címeket adni. Nem tudom, hogy amúgy erre van-e valami kurzus, vagy távoktatási anyag, de nagyon örülnék neki, hátha kicsit előbbre lennék. Mert megint kezdek ott tartani, hogy a cím és a tartalom nagyon nem fogja egymást fedni. Meg igazából egy Bikini refrénből vettem most ezt, úgyhogy most már aztán tényleg két, egymást nem fedő halmaz lett a fent említett két dolog. Tudom, hogy ezt múlt héten kellett volna hoznom, de kicsit megzuhantam, köbö négy napra és így nem igazán tudtam blogbejegyzést írni. Meg amúgy is a munkakeresés miatt eléggé erőteljesen tombol bennem az anxiety, meg így amúgy a writers blockom van tőle, szóval meh. Viszont útközben február lett, ami két dolgot jelent: Egyrészt szülihónapom, úgyhogy elvesztem a MÁVos utolsó kedvezményemet is, ami jobban odavág, mint az a tény, hogy közelebb leszek a harminchoz, mint a húszhoz. Ha bárki engem kérdez, ez egész egyszerűen csak egy biológiai nonszensz, mivelhogy nem is nézek ki annyinak, ...

Ha, ez a harmadik hét, és megint hoztam egy kis friss blogbejegyzést! Mik meg nem esnek velem! Mondjuk annak jobban örülnék, hogyha valami értelmesebb írással lephetnélek meg titeket - bárkik is vagytok azok a ti -, de talán majd legközelebb. Lehet, hogy amúgy Fülöp olvassa a blogom? Hmmm... ez megnyugtató gondolat. Ja, igen, szerintem ti nem igazán ismeritek Fülöpöt, de rögvest elmagyarázom a személyét. Tudjátok, vannak azok a konteók, hogy mindenkit megfigyelnek, és mindenkinek lehet egy külön ügynöke, aki csak őt figyeli. Mondjuk a magam részéről ezt erősen kétségbe vonom, már csak azért is, mert önként és dalolva osztunk meg szinte bármit az internettel, és így az egész világgal, úgyhogy a legtöbb esetben a megfigyelés az olyan valami, amit nem lehet elkerülni. Ezért fontos a tudatos internethasználat, vagy legyél egy mesterbűnöző, akit úgysem fognak el. Vagy tényleg kerüld a kompromittáló helyzeteket. Visszatérve a megfigyelő ügynökökre, én úgy döntöttem, hogy a részemről ...

Na tessék, most eszembe jutott, hogy mennyire rég olvastam P. G. Wodehouset. Pedig az egyik kedvenc íróm, és azon kevesek közé tartozik, akitől nem hogy nem zavar a szerelmi szál, de kötelezően elvárom, hogy legyen. Pedig igazából csak nem jutott eszembe semmi jobb cím, és most elkezdett hiányozni. Pedig én inkább a Blandingsi kastélyos történeteit olvastam nagyrészt, viszont a Folytassa Jeevesből van egy remek sorozat. Ha valaki szereti a Csengett, Mylordot? vagy esetleg érdekli egy semmitevő arisztokrata és egy minden tekintetben kiváló komornyik vesszőfutása többek között nagynénik elől, akkor annak bátran ajánlom. Bónusz fiatal Hugh Laurie és Stephen Fry. Csodálatos sorozat, nézzétek. És olvassátok. Kell ennyi kikapcsolás a mindennapokból. Én meg tökre nem erről akartam amúgy beszélni, igazából számomra is meglepetésként ért, hogy amúgy így random reklámoztam egy sort. Bár velem előfordul az ilyesmi, ti meg úgyis megszoktátok már, hogy igencsak csapongó a stílusom. Pe...