Szigorúan Nyilvános

Én meg teljesen pánikban vagyok. MÁR. El. Vagyok. Késve. Én nem tudom, hogy csinálom. Illetve igen, csak nagyon nem tetszik. Úgyhogy lehet, hogy ezentúl úgy veszem ezt, mint egy képességet. Beza. Megvan az a laza arc, aki a legnagyobb veszélyt beharangozó hírekre is legyint? Inkább elmegy kocsmázni, filmezni, ledől egyet szunyálni, és amíg a többiek idegbajt kapnak a felgyülemlett feszültségtől, ő csak így elvan a maga dolgaival. Aztán mikor már nagyon beüt a krach, feláll, odabattyog a csapathoz, majd jóóóól agyonveri a támadó alieneket. Úgy döntöttem, hogy én leszek ez az arc. Mert az menő. Viccet félretéve, én teljesen le vagyok sokkolódva, hogy jövő héten már advent. Advent. Csak engem akaszt ki, hogy az advent első vasárnapja előbb van, mint december elseje? Bizonyára. Mert nekem van egy futó pályázatom, amit már nagyon meg kéne már írni. Igazából csak egy munkavázlat van hátra, meg a legépelése, és gyakorlatilag van egy hetem rá. Szeretem a lelehetetlen...

Alliteráció mind fölött. Igyekszem most nem elvinni a posztot abba az irányba, mikor ötletelés vagy kifejtés alatt álló írásaimat reklámozom. Bár… lehet, hogy mégis az lesz a vége. Szeretek az alkotásaimról beszélni, még akkor is, ha nagyon kevés látszata van. Mondjuk most a “Valóság, ami…”-val egész jól haladok, fenn van a második része és természetesen írom tovább, úgyhogy be lesz ez fejezve! Nem idén, de be lesz. Idénre, egészen pontosan az adventi - karácsonyi időszakra, Van Egy Tervem. Így, csupa nagybetűvel. Ugyanis én szeretem a karácsonyt. Tudom, tudom, nem kell mondani. A családi állapotok erre sem ideálisak, úgyhogy mindenkit meg tudok érteni, hogyha amiatt utálja, én nem fogok köveket dobálni. Nálunk is ugyanúgy megvan a vita, a veszekedés, meg a kölcsönös haragszomrád, de nem is azért szeretem. Hanem gyakorlatilag minden más miatt. Először is ott vannak a barátok, akik toronymagasan vezetik ezt a listát. Ilyenkor talán jobban is ki tudom fejezni, hogy menny...

Nem szokásom a blogon politizálni. Mondjuk az egészbe igyekszem minél kevesebbet beleártani magam, azon egyszerű elv alapján, hogy a kutyaszart is kikerüljük. Igazából őszintén remélem, hogy ez lesz az első és utolsó ilyen jellegű poszt itt, de nem tudok szó nélkül elmenni eme csodálatosan demokratikus választási eredmény mellett. Nagyon úgy fest, hogy a világ egész egyszerűen elhatárolódott a józan észtől. Vagy pont fordítva, a józan ész határolódott el a világtól. Más magyarázatot szerény személyem nem tud kitalálni, teljesen értetlenül és ledöbbenten állok az előtt, hogy miképpen történhetett meg ez. Egy olyan államban, ahol kétszer egymás után is fekete bőrű elnököt választottak, legalizálták ötven tagállamban a melegházasságot, most egy vérbuta, rosszindulatú, gonosz, gyűlölködő, homofób, rasszista humanoid került hatalomra. Arról nem is beszélve, hogy nincs is tapasztalata a vezetésben, egyszerűen csak sikerült neki meglovagolni neki egy olyan hullámot, amit kis hazá...

Az a nagy helyzet, hogy kicsit összejöttek a dolgok itthon. Egyrészt a wifi is érdekes mintázatokban van, másrészt meg a családi helyzet is kissé… bonyolult. Persze ami nem öl meg, az megerősít, és hát igazából a legnagyobb problémám, hogy egyszerűen nincs olyan légkör, ami elősegítené az alkotást. Egész jó kifogás a lassúságomra, nem? De, én is úgy vélem, hogy egész szép. Persze, azért igyekszem kiküszöbölni, megoldani valahogy, csak elnézéseteket kérem, amiért képtelen vagyok normálisan írni és frissíteni. Bár van egy olyan érzésem, hogy soha nem leszek a gyakoriság és a rendszeresség mintaképe, de talán egy nyugodt hely mégis jobban hozzásegíteni az alkotás nehézségeinek leküzdésére. Nagyon remélem, hogy jövő ilyenkor már ezt elértem. Van egy haditervem, hogy megoldjam, és hát a szükség már eléggé rákényszerít a lépésre, és hát amúgy is az a normális, hogy az ember saját életet kezd. Ok, önsajnáltatásból elég ennyi, fordítsuk érdemire a szót. Mad kitalálta, hogy minde...

Volt egy hetem. Egy szubjektív szempontból nézve nagyon is kemény hetem, amiből két dolgot tanultam meg. Egy az, hogy olyan gyorsan dobbantanom kell itthonról, amilyen gyorsan csak lehet. Másodszor pedig azt, hogy sokkal keményebb vagyok, mint hittem. Ez nem jelenti azt, hogy ne ültem volna néha itthon iszonyatos gyomorgörccsel, mert de, hanem azt, hogy éreztem magamban végbemenni a változást. Tulajdonképpen nem rossz dolog ha az ember ismeri önmagát, még akkor se, ha úgy látja, hogy átlagos. Ismerni az erősségeid valamint a gyengéid nem egy hátrányos dolog, mert így könnyebben tanulsz meg a hátrányaidból is előnyt kovácsolni. Mondjuk nem könnyű dolog, és nem is zökkenő mentes, de nem is lehetetlen. Nekem azt hiszem most ért be igazán, ami nem jelenti azt, hogy én akkor most hirtelen felnőtt lettem, mert nem. Csak annyit, hogy tisztábban látom magamat, és ez segít a nehézségek leküzdésében, mert azért hamarabb megtalálod a sérülési pontot és gyorsabban be tudod tapasztani. V...

Még nem a karácsony, egyelőre csak a Mindenszentek/Halloween - ki, mit ünnepel -, viszont idén úgy döntöttem, hogy tényleg időben nekiállok az ajándékoknak, mert így is el fogok csúszni. Komolyan, különleges tehetségem van hozzá, hogy alaposan elhúzzam a dolgokat, és mindennel csak az utolsó utáni pillanatban legyek kész. De mindig megígérem magamnak, hogy idén aztán másképp lesz. Ami a furcsa, hogy kezdem úgy érezni, hogy idén talán időben végzek, de ezt gyorsan lekopogom. Összeszámoltam hány embernek kell karácsonyi ajándék, és már megint el fogok jutni tíz emberig. Max nyolcig, és nem értem, hogy csinálom. Év közben ugyanezen szám három-négy, csak ilyenkor, az ünnep közeledtével hízik fel. Nem panaszkodom, mert királyság, hogy van ekkora a baráti köröm, csak szolid értetlenséggel állok az ügy előtt. De hogy aztán ki mit kap?! Az egy jobb kérdés, mert csak pár embernél tudom biztosan, és még náluk se érzem azt, hogy ez így korrekt. A problémát nehezíti, hogy nincs kézügyessége...

Amitől a kislámpám úgy megijedt, hogy nem csupán kiégett, hanem egyenesen elszakadtak a vezetékei. Úgyhogy most gyakorlatilag vakon gépelek, csak a laptopom ad némi fényt, mert bár már lett másik lámpa, csak nincs hova bedugni. Kívülről nézve ez vicces lehet, de én nem élvezem annyira. Mert így aztán csak még lassabban haladok bármivel is. Főleg az írással, amikhez megint lett egy rakat ötletem. Rossebb, hogy ezek csak jönnek és jönnek, de alig tudok belőlük valamit felmutatni. Bár, most már lement az őszi mondocon is, amiről meglehet, hogy érkezik egy beszámoló is, még meglátom, mennyire lesz kedvem bepötyögni, vagy csak megemlékezek róla annyival, hogy egész jó volt. Nem a legjobb, de nem is a legrosszabb. Mondjuk én a végére annyira kimerültem, hogy még a táskám is táskás volt. És ezt én még nem pihentem ki, de bojkottálom a szombati munkanapot, és itthon maradok. Aludni akarok, legalább kilenc órát, nem hiszem, hogy ez olyan nagy kérés lenne. Mondjuk, ez nem azt jele...