Szigorúan Nyilvános

Hogy én milyen boldog voltam, hogy sikerült megúsznom a zombiapokalipszist! Már a cuccom is összekészítettem, hogy csatlakozom Deaconhoz, mert én is immúnis vagyok, aztán... aztán tessék. Utolért. Hétfőn úgy kibontakozott rajtam a nátha, mint az újonnan felfedezett szigeten az oda behurcolt agresszív növényfaj. Az egyik nap még boldogan mászkáltam a ballon felső részén, mit sem törődve a körülményekkel, másnap meg már csak úgy zubogott belőlem a takony. Egy egész százas zsepit elhasználtam egy nap alatt és még a szám felső ajka is kisebesedett. Plusz ráment a fülemre, mert hát olyan rohadt kicsi az a terem, hogyha nincs nyitva az ablak akkor egyszerűen megfulladnánk. Az ajtót meg ugye nem lehet mindig, mert szünetbe halljuk a srácokat kint tombolni. Akiket amúgy a rendszergizda, aki az online alapismeretek tanítja nekünk, egyszerűen majmoknak nevez... Kedvelem a felvilágosult fejét. Szóval muszáj nyitva tartani az ablakot, csakhogy a cúg pont rám jön. És mivel mégsem ülhet...

Egészen biztos vagyok benne, hogy már mindegyikőtök hallott már olyan teljes hangerővel, kedélyesen magyarázó úriembert vagy hölgyet, aki épp azt ecsetelte, hogy ezek a mai fiatalok már attól is öngyilkosok lesznek, hogyha nem kapják meg az áhított telefont. Személy szerint a falat tudnám kaparni az ilyen és ehhez hasonló állításokról, mert egészen nyilvánvaló, hogy az illetőnek erőteljes tévképzetei és tudásbeli hiányosságai vannak.  Ilyenkor oda lehet menni és vitatkozni vele, de van egy olyan erős sejtésem, hogy nem éri meg, mert sajnos itthon a legtöbben a vitát nem a vélemények és eszmék cseréjének tartják, hanem sárdobálásnak, és az egész nagyon hamar átmegy személyeskedésbe. Amiből aztán persze te jössz ki rosszul. Nekem az egyik tanárom kezd rá folyton egy hasonló szövegre, amitől már legszívesebben laposra fejelném az IBM monitorokat. A tudatlanság dühítő, ahogy az a megvetés, ami azokat az embereket övezi, akik elmennek pszichológushoz, szakemberhez, hogy valahogy...

Rájöttem, hogy csillagidőt nem érdemes használni, mert az csak összezavarna mindenkit, ráadásul nekem sincs sok türelmem, hogy folyton átszámolgassam. Arról nem is beszélve, hogy úgyse egységesen használják ezt a fajta időmérést, így aztán végképp nincs értelme, hogy bevezessem. Ragaszkodjunk csak ehhez, amit itt használnak. Azt is sajnálom kedves utasaim, hogy ezen a héten sem sikerült írnom. És nem arról van szó, hogy nem akarnék időt szakítani rá, csak mire odajutottam, hogy akkor most igenis utánajárok pár dolognak, elment minden energiám. Okosabban kéne gazdálkodnom az erőmmel és az időmmel, de továbbra sem tudok rendes időbeosztást csinálni. Rainer már-már elvesztette a türelmét, amiért képtelen vagyok tartani magam a megbeszéltekhez. Pedig még egy táblázatot is elkezdtem, és magamnál hordok egy kis jegyzetfüzetkét, hogy biztos azt csináljam, amit kell, de valahogy sikerül folyton elkallódnom. Persze, mikor felvetettem neki, hogy nem direkt csinálom, pusztán több időre v...

Annyira tudtam, hogy ez lesz belőle! Hatalmas lendülettel megígértem magamnak, hogy most aztán minden héten lesz friss, erre tessék. Két nyavalyás poszt született ebben a hónapban és egyik sem nevezhető igazán érdeminek. Ok, igazából az első másfél hét a hónapból az a magamhoz térésről szólt. Akárki találta ki, hogy teljes munkahéttel kell kezdeni az évet, aztán bedugnám a kettőhúszba pár menetre. Meg az események úgy döntöttek, hogy deus ex sasokat játszanak, vagyis csoportosan támadtak, némileg fájnak, de hosszútávon azért hasznosak lesznek. Ehhez meg vegyük hozzá, hogy nulla életkedvem is volt, és meg is van a tökéletes kifogás. Reménytelen eset vagyok. Mondjuk arra már rájöttem, hogy van egy aranyos kis szorongásom, ami főleg az otthoni viszonyok miatt alakult ki, de azért megtanulom kezelni, csak néha nagyon tetőzik és akkor aztán létezni is alig tudok. Nagyon szeretnék már pattanni itthonról, igen. No, mindegy srácok, azért tartom magam, csak néha vannak hullámvö...

Azt hiszem ez a gif tökéletesen jellemzi a hozzáállásomat az évhez. Nem csinálok visszatekintőt, mert úgyis minden összefolyik minden a fejemben, meg amúgy is, mindent vissza lehet keresni. Ígéretet sem teszek, mert végül úgyse sikerül betartanom. Ez a poszt így egy jó hosszú locsogás lesz arról, hogy miket tervezek. De mielőtt belevágnék, szeretném megköszönni minden olvasómnak, követőmnek, véletlenül idetévedőnek, hogy hozzám csapódott akár egy csésze teára, akár hosszabb utakra! Túlzás nélkül állíthatom, hogy nélkületek vajmi kevés értelme lenne ennek a blognak. Az elkövetkezendő időkben is igyekszem odafigyelni, hogy megugorjam a magam által felállított  szintet és ne kövessek el olyan borzalmakat, mint amiket az adventi időszakban műveltem. Örülök, hogyha esetleg valakinek tetszenek, de én látom a hibáit és korántsem vagyok megelégedve velük. Úgyhogy lassan fogok dolgozni, továbbra is, de így legalább olyanokkal fogok előállni, amit én ugyan gyűlölök - mindegyik elké...