#27 - Útirány? Előre!

Azt hiszem ez a gif tökéletesen jellemzi a hozzáállásomat az évhez.

Nem csinálok visszatekintőt, mert úgyis minden összefolyik minden a fejemben, meg amúgy is, mindent vissza lehet keresni. Ígéretet sem teszek, mert végül úgyse sikerül betartanom. Ez a poszt így egy jó hosszú locsogás lesz arról, hogy miket tervezek.

De mielőtt belevágnék, szeretném megköszönni minden olvasómnak, követőmnek, véletlenül idetévedőnek, hogy hozzám csapódott akár egy csésze teára, akár hosszabb utakra! Túlzás nélkül állíthatom, hogy nélkületek vajmi kevés értelme lenne ennek a blognak. Az elkövetkezendő időkben is igyekszem odafigyelni, hogy megugorjam a magam által felállított  szintet és ne kövessek el olyan borzalmakat, mint amiket az adventi időszakban műveltem. Örülök, hogyha esetleg valakinek tetszenek, de én látom a hibáit és korántsem vagyok megelégedve velük. Úgyhogy lassan fogok dolgozni, továbbra is, de így legalább olyanokkal fogok előállni, amit én ugyan gyűlölök - mindegyik elkészült művemet gyűlölöm - de mégis érdemesnek tartok a megtekintésre.

Mert hát attól, hogy ez egy kicsi hajó, még nem kell igénytelennek lenni.

Na és miket fogok szállítani?
Először is érkezni fog a “Valóság az, ami megtörtént” következő része, hiszen most kezdenek csak el igazán zajlani az események! Valamint nagyon élvezem, hogy egyszerre foglalkozhatok Crow emberi és démoni oldalával, de ezek mégis külön-külön futnak ezek a szálak. Szó szerint.

Ráadásul van benne Crevin is, sőt csak az, mert az angyalokat ebből kiiktattam. Van velük sok sztori így is.

Viszont a végével meg kell küzdenem, igaz az már csak az én bajom. A lényeg, hogy élvezem írni és hozni fogom.

Aztán belevágok a sci-fi AU-mba. Amúgy remélem vágjátok, hogy a sorit magát nem nézem, max Mark hangja miatt kimazsolázom azokat a részeket, amikben szerepel. Ennek ellenére lelkes megátalkodottsággal alkotok benne.

A lényeg, hogy ebbe is belevágok, mert végre van egy Módszerem, aminek segítségével össze tudom állítani, a munkavázlatom és így majd meg tudom írni. Amit bizton ígérhetek, hogy a buzibunker meglesz (aka Destiel, Sabriel és Crevin), és nagyon kalandoznak, totális nő uralom lesz a legfontosabb, legnagyobb, leglegebb csatahajón és normális normális storylinet meg főellenséget.

Nehezen lehetnék ennél is büszkébb erre az ötletemre.

Aztán a steampunk AU-t is rendbe vágom, de tényleg, csak ez is úgy kinőtte magát, hogy száradna el.

Meg volt néhány sarkalatos kérdés, amire csak nem rég találtam választ, és ezek hiányában nem lett volna kerek, koherens a történet. De még így is erősen kidolgozásra vár, szóval aki esetleg ette volna a kefét érte, nos, az ne tegye. Ami biztosan várható az egy kalóz!Crowley, feltaláló és Mary és Chuck meg hát a viktoriánus öltözködés. Párosilag vagy csak Crevin, vagy buzibunker.

Tudom, ez fandomilag egészen egy síkú, de ennyi a Nagy Projektjeim, amikre egész évben számítani lehet, mert ezeken filózok a legrégebben és van koherens történetük, a többi pedig csak ötlet szinten mozognak.

Az egyik egy 12 Monkeys/Gravity Falls regényféle, de momentán csak addig jutottam, hogy nyírják le Ramsay haját.
A másik egy Gravity Falls kisregény, aminek nincs konkrét története, csak össze akarom hozni Dippert és Pacificát valamint Billt és Mabelt, hogy aztán szembeterelhessem a két párost. Csak kéne hozzá egy normális történet is, amivel majd szépen bemutathatom ezt.

A harmadik meg egy Jurassic World/Marvel crossover, ahol a raptorok egy elit alakulat, majd egy ponton tényleg raptorokká változnak. Valamint Tony készíti a kütyüiket és az ellenfelük egy Hattyú álnevű illető. Ennek sincs koherens története, az a nagy helyzet, de egyszer majd csak lesz!

Novellai körökben van elkezdve egy SPN/DW crossover, ami Crevin, mert még mindig megveszekedetten imádom ezt a párost, és mert messze túl keveset foglalkoznak azzal, hogy milyen tünetekkel jár, hogy félig-meddig emberré tették aztán bezárták egy pincébe. Egyáltalán messze túl keveset foglalkoznak a legösszetettebb karakterrel és unom már azt is, hogy nekem kell normális csatajeleneteket írni neki a forgatókönyv írók helyett. Jó, ez most lényegtelen volt, csak futottam egy kört a mániám körül.
Amúgy meg könnyed kalandozásnak szánom, mert én élvezem ezeket és asszem jól is mennek.

Van egy Bill/Mabel crack fici, aminek nagy mondanivalója nincs csak Mabel, Bill és matricák. Valaki említette, talán Mad, hogy amúgy Bill tart Mabeltől, és ez nekem azóta kedvenc headcanonom.

Az, hogy ezeken kívül még mi fog érkezni, az egy nagyon jó kérdés, mert én sem tudom. Ha mások nem, akkor újrafeltöltések, azokból még van egy jópár.

Szeretnék inkább arra ráállni, hogy lassan, de rendszeresen frissítsek, valamint a szabad időmet, ne gameplayek nézegetésével basszam el, hanem heves és lelkes kommenteléssel. Mondjuk hetente két kommentbe nem szakadnék bele.

A ficiken kívül pedig egy saját regényen is dolgozom. Megleltem a Módszert amivel felállíthatok egy munkavázlatot, úgyhogy most már tényleg csak az van, hogy leülök a seggemre és felépítem a sztorivázat. Aztán meg megírom, de én még mindig nem vagyok a fejbentartós fajta, úgyhogy nekem az a végső lépcső.

Ezt a sztorit már több éve hurcolom magammal, és rengeteget változott közben, de úgy fest, hogy végre megért. Persze iszonyatosan tartok attól, hogy maradnak kicseszett nagy logikai bukfencek, a karakterek kétdimenziósak lesznek, a cselekmény pedig unalmas. De nem hagyom ez lebegjen  a szemem előtt!

Műfaját tekintve urban fantasy megspékelve egy kis sci-fivel, majd valamikor egyszer lesz benne steampunk is. Igen, én szeretek ötvözni dolgokat.
Magyar helyszínen fog játszódni, de nem Budapesten. Komolyan, emberek Magyarországon nem csak az az egy város létezik ám!

Szerelmi szál sem lesz benne, mert herótom van a YA-ba beleszuszakolt instant szerelemtől. Meg amúgy is, aki arról akar olvasni talál x meg egy kötet a romantika műfajában, nekem ne kelljen már olyan érzelemmel foglalkoznom, ami alig-alig érdekel, és nem is tudnám hitelesen ábrázolni! Arról nem is beszélve, hogy van elég szép és felemelő érzés, ami nyugodtan átveheti a központi érzelem szerepét.

A női főszereplőt nem tudtam levetkezni, bár nem lesz egy nőies nő, de ez se érdekel, mert úgyis heves szemrángást kapok ha valamit a nemekkel jellemeznek. A “szép” jelző a “nőies/férfias” meg skatulyázás.

Most, hogy elvesztettem a leendő olvasóim jelentős hányadát, röviden összefoglalom, hogy mi a storyline. Vagyis megpróbálom. Sose tudtam normálisan összegezni.

Nos, Hollósy Rebeka Szenderesen tölti a nyári szünet pár hetét, de a várt barátokkal való lógás helyett mitikus lények elől menekül, és nagyon nem érti, hogy mikor fordult át a kellemes pihenés élet- halál hajszába. Mindeközben pedig még a Sorsával is szembe kell néznie.

Közhelyes? Az biza!

Talán segít a dolgon, ha elárulom, hogy szerepet kap benne egy punk démon, aki kénytelen lesz védelmi szerepet ellátni Rebeka mellett.

Nyugi, nem csak kliséparádé az egész, de nem tudom, hogy beszéljek róla anélkül, hogy lelőném az összes poént. Így viszont csak annyit kérek, hogy bízzatok a stílusomban, ami egyesek elmondása szerint, eléggé olvasmányos.

Aztán meg folyamatosan nézegetem a pályázatokat, hátha van valami, amire én is tudok alkotni. Még ha nem is leszek döntős, gyakorlatot mindenképpen ad, ami soha nem lehet elég.

Most is várok egy eredményhirdetésre, talán nem basztam el teljesen és legalább az antológiába bekerülök.

Oh, gyerekek, majdnem elfelejtettem!

Nem tudom közületek, kit érdekel a könyv kiadatás, saját kötet megjelentetése, de ide tolok az arcotokba egy fantasztikus lehetőséget: Magyar Irodalmi Ház

Ti nem tudjátok elképzelni, hogy micsoda örömvisongást csaptam, mikor megjött a nyitásáról a hírlevél! Nem, ha mondom!

Ugyanis ez végre valami olyan kezdeményezés, ami hosszútávon kilökheti egyeduralmi helyzetéből az Aranymosást. (Tudom, hogy vannak kezdeményezések, de most fanolok). Amit kínál az lényegében közvetítő szerep, ami annyit tesz, hogy nem kell kiadóknál kilincselned, hanem elég ide feltöltened és máris gyorsabban és könnyebben megtalálja a műved a maga platformját. Ráadásul nevetségesen olcsó.

Persze, én is elkezdtem keresni a csapdát, de nagyon úgy fest, hogy nincs. Az mondja ezt, akinek pár éve egy keresztúti démon a lelkitársa, úgyhogy érdemes elhinni.

Szóval, ha van valamid, kéziratod, színdarabod, dokumentációd akkor vedd igénybe a honlapot! És számolj be tapasztalataidról, mert nekem még nincs olyan művem, amit fel tudnék mutatni. Oké, hogy lehet beküldeni félkészet, de én még ott se tartok.

Tehát, ha azt látjátok, hogy nagyon nincs semmi a blogon, az nem azért van, mert egy tunya rohadék vagyok, hanem azért, mert éppen nagyon dolgozom azon, hogy legyen,

Ráadásul ott van a másik két blog, amivel szintén törődni kellene. A Könyvturi most kicsit életre kapott az ünnepek alatt és nagyon szeretném, ha ez így is maradna. Alapanyagból nem szenvedek hiányt, csak valahogy az ajánlók nem akaródnak legépelődni. Ki kéne találni valami szisztémát, amivel megerőszakolhatnám magamat és rendszeressé tudnám tenni őket.

Esetleg kiaknázni a Facebook nyújtotta lehetőségeket és mindig beszámolni arról, mit olvasok/nézek éppen.

Ezt fogom csinálni.

Meg mondjuk a tumblira kiírni az aktuális idézeteket, mert a twitter erre nem alkalmas, blogra az ajánlóba később tudnék belőlük szemezgetni. Ez nem is rossz ötlet, de valószínűleg kéne neki egy új, hogy ne vesszenek el a rózsaszín nyáladzások közepette.

Miért érzem úgy, hogy lassan megint csak kicseszek magammal?

Viszont egy próbát megér.

A Kelléktár Írói Műhely viszont már kicsit rágósabb falat, kicsit a torkunkon is akadt, de megbeszéltük Candyvel, hogy lassan megközelítjük újra, másfelől a problémát. Ez de képzavar volt jesus!

A ficieimet egyértelműen nem akarom odavinni, a blog nekem tökéletes platform, viszont van pár téma, aminek talán ott jobb helye lenne. Erről azonban még tanácskoznom kell Candyvel, úgyhogy egyelőre ez ennyiben marad.

Térjünk át a social mediara, amibe úgy belefolytam, mint az ürülék a csatornába, csak hogy szép és nőies hasonlattal éljek. Áttekintés jelleggel sorba veszem őket, mert ha már lúd, legyen kövér

Facebook: Itt leginkább rövidebb helyzetjelentések vannak, hogy mikor nem futja ilyen szép hosszú posztokra, akkor is tudjátok, hogy azért élek és csinálom. Valamint egyéb  “hun a rosebbe járok” alapon is működik. Az írói álnevemen meg lehet találni, ha valakit érdekelnék.

Ask.fm: Kérdezz, vagy rugdoss verbálisan, amelyik neked szimpatikusabb. Viszonylag aktív vagyok vagyok rajta, úgyhogy nyugodtan hagyd meg a fiókod, mert szeretném ismerni az olvasóimat, követőimet.

Tumblr: Féktelen rajongásom helyszíne. Valahogy a következőképpen fest: Mark Sheppard, Mark Sheppard, Mark Sheppard, Mark Sheppard, random rajz, Crowley, Crowley, Firefly, Mark Sheppard, Mark Sheppard, Star Trek, Cornetto… Azt hiszem értitek a lényeget. Nem tudom, ha fan vagy, akkor talán értékeled. Hamarosan pedig lesz egy másik, amit meg majd idézetekkel pumpálok tele és a Könyvturiról lesz elérhető.

Instagram: Szétfilterezett szelfik, pillanatképek amelyekkel elkeseredetten próbálom meg visszaadni azt a nagyon művészi beállításokat (Tudjátok mikre gondolok), meg hát cosplayes megmozdulásaink. Amúgy ez a “van mert jópofa” elv alapján létezik.

Pinterest: Bevallom, nagyon kis szerény a felhozatal, mert még én se tudtam, hogy mit kezdhetnék vele, de ez meg fog változni. Először a ficijeimhez lesznek majd táblák, aztán a saját írásokhoz is.

Twitter: Még nem tudom, egyelőre kísérleti fázisban van, bár az is igaz, hogy lelkesen használom.

Már csak a Snapchat meg a Youtube hiányzik és teljes lenne a képlet, de az már tényleg sok lenne. Így se fogom fel teljesen, hogy mi a fenének nekem ennyi minden, főleg úgy, hogy rendszeresen megilletődök, mikor valaki bekövet. Mintha nem azért csinálnám, hogy közönséget szerezzek!

Ezt az önellentmondást meg kéne már szüntetnem.

Természetesen nem csak az interneten és az irodalom világában vannak terveim, hanem a valóságban is. Először is el kéne már rángatnom Candyt színházba, hogy legalább két napig egybefüggően lássam. Meg jávoromat is, de neki most érettségije van, szóval ez rizikósabb. Ez így a szórakozás része, vagyis annak egy kicsi szeglete.

A komolyabb dolog az, hogy nagyon elköltöznék már itthonról. Az ember, mindegy mennyire szereti, vagy nem, a családját, attól még saját életet kell élnie, amihez pedig el kell költöznie otthonról. Persze, tudom, hogy ez nehéz, de hát az élet sem egy habostorta, így lépni kell. És tudom magamról, hogy lehetek akármilyen szerencsétlen, esetlen, rövid memóriájú, és néha utálhatom akármennyire azt, aki vagyok, attól még tudom, hogy képes vagyok rá. A magam módján, de ez a lényegen nem változtat. Nagyon régóta tervezem ezt és még így sem fog máról-holnapra menni, de menni fog.

Szerzek egy normálisabb munkát is és kirepülök. Tudnom kell, hogy miként működik ez a saját élet dolog.

Meg mondjuk elkezdek valami tanfolyamot, ami érdekel, és némileg piacképesebbé tesz, úgyhogy rajta vagyok én ezen.

Azt nem mondom, hogy nincsenek félelmeim, kétségeim, mert vannak, szép nagyok, de nem hagyhatom, hogy ezek megbénítsanak. Nem lesz egyszerű, sem könnyű, de azért sikerülni fog. A barátaim is hisznek bennem és ennél nagyobb lelki támogatást nem kaphatok.

Van még pár célom erre az évre és egyiket sem áll szándékomban feladni. A kínai horoszkóp szerint ez ráadásul a Kakas éve, úgyhogy még a csillagok is az én oldalamon állnak. (Bár nem nagyon hiszek ezekben, de a Kakas jegy félelmetesen illik rám, sokkal jobban, mint a Vizöntő)

Sok sikert, szerencsét és erőt kívánok nektek, és érjétek el a célotokat, valósítsátok meg az álmotokat és persze:

Legyetek rosszak!

U.I: Még ilyen retek hosszú posztot… elolvasta ezt egyáltalán valaki?