#30 - Elmélkedés a szorongásról

Egészen biztos vagyok benne, hogy már mindegyikőtök hallott már olyan teljes hangerővel, kedélyesen magyarázó úriembert vagy hölgyet, aki épp azt ecsetelte, hogy ezek a mai fiatalok már attól is öngyilkosok lesznek, hogyha nem kapják meg az áhított telefont. Személy szerint a falat tudnám kaparni az ilyen és ehhez hasonló állításokról, mert egészen nyilvánvaló, hogy az illetőnek erőteljes tévképzetei és tudásbeli hiányosságai vannak.
 Ilyenkor oda lehet menni és vitatkozni vele, de van egy olyan erős sejtésem, hogy nem éri meg, mert sajnos itthon a legtöbben a vitát nem a vélemények és eszmék cseréjének tartják, hanem sárdobálásnak, és az egész nagyon hamar átmegy személyeskedésbe. Amiből aztán persze te jössz ki rosszul.

Nekem az egyik tanárom kezd rá folyton egy hasonló szövegre, amitől már legszívesebben laposra fejelném az IBM monitorokat. A tudatlanság dühítő, ahogy az a megvetés, ami azokat az embereket övezi, akik elmennek pszichológushoz, szakemberhez, hogy valahogy dűlőre jussanak a problémáikkal. Csak tudnám miért baj, hogy valaki ugyanúgy törődik a mentális egészségével, mint a testivel?

Személy szerint én is szívesen elbeszélgetnék egy jó szakemberrel, mert meg lett állapítva jávorommal, hogy én is küzdök az anxiety egy formájával, vagyis szorongásom van, ami az utóbbi pár napban megint kinőtte magát. Nekem meg elegem lett belőle, így három nap után, hogy egy problémahalmaznak érzem magam, szóval úgy döntöttem, hogy kiírom magamból.

            Ez nem lesz egy hivatalos cikk, nem fog tartalmazni csodamódszereket és az sem biztos, hogy a felsorolt tippek–trükkök másoknak is bejönnek majd. A saját véleményemet, benyomásaimat szedtem egy csokorba, és bár nem ez a legvidámabb téma így (léghajó)szülinap közelében, de szerintem fontos és megéri beszélni róla.

Mi is az a szorongás?

            A szorongás alapvetően nem valami betegség, hanem egy átfogó megnevezése azoknak a reakcióknak, amiket testünk produkál egy vészhelyzet, krízis, változó helyzetek során. Te is szorongsz, mikor a tanár feleltet, vagy a főnököd behív egy beszélgetésre. Nem tudod, hogy mi fog történni, nem vagy tisztában a következő lépéssel, hiányzik az érzelmi biztonság, és ennek testi jelei vannak.

Ami aztán elmúlik mihelyt a bizonytalanságot, krízist szolgáltató tényező eltűnik, és te megtudtad, hogy hányast kaptál, vagy a főnök közölte, hogy fizetésemelést kapsz. Vagyis már visszaszerezted az érzelmi, lelki biztonságot, ami nem feltétlen egyenlő azzal, hogy nyugodt vagy. Hanem, hogy tudod mivel nézel szembe. 

A krónikus szorongás, na az nem ilyen logikus. Az akkor is megjelenik, ha nincs semmi olyan inger, ami normális esetben kiválthatná a szorongást, vagy csak nagyon enyhék ezek az ingerek, de a tested mégis halálos veszélyként reagál rá. Nálam ez általában a családi vitáknál szokott kijönni, mikor édesanyám felelti az öcsémet. Ugye ebben nincs semmi válságos, ha nem is tudta éppen a testvérem a leckét, akkor majd még átnézi, de ennyi. Rám nincs közvetlen hatással, ennek ellenére képes vagyok mégis egy jól fejlett gombóccal a gyomromban ülni az ágyamon.

            Számos egyéb fajtái is vannak még, amiket most jelenleg nem kívánok fejtegetni, mert kevés hozzá a felkészültségem és nem tudnám hitelesen és korrekten fejtegetni őket, de akit érdekel, annak itt van egy kiindulási link, nézegesse, tanulmányozza nyugodtan.

Mitől alakul ki?

            Mint általában a mentális betegségnek ennek is több oka van, hogy miért jött ez létre, alakult ki, és nem lehet egyetlen egy okot ráhúzni, hogy na ezért szorongsz te. Nyilvánvalóan nem olyan egyszerű, mint hogy elvágod az ujjad és vérzel. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne akkor az életünk! Elég lenne rá egy sebtapasz és magától szépen behegedne.

De sajnos nem így megy. Sok–sok dolog vezethet ehhez, és van amelyikre segítség nélkül nem is jönnénk rá, de ha éppen van elég időd és erőd, akkor el lehet gondolkozni afelett, hogy életünk melyik aspektusa hozhatta magával ezt a krónikus szorongást. Az már önmagában fél siker, ha rájössz, hogy mi okozta, hiszen könnyebben nézel szembe vele. Én most adok pár tippet, ahonnan ki tudsz indulni:

– Öröklött tényezők: Van a családban valaki, az édesanya vagy édesapa, aki esetleg hasonló típus volt? Kicsiként könnyen kihathatott ránk az ő idegessége, ami aztán később nálunk is tünetté nőtte ki magát.

– Veszteségek: Volt valami fontos személy, akit elvesztettél? Talán a munkahelyeden alakult ki olyan helyzet, akár az elbocsátásod, vagy áthelyezésed miatt, ami okozója lehetett?

– Nehéz anyagi körülmények: Azt hiszem ezt nem kell magyaráznom. Az anyagi biztonság hiánya könnyedén kiválthatja ezt.

– Tartós stressz: Szintén nem szorul bővebb kifejtésre, mind tudjuk, hogy az állandó nyomás korántsem hat üdítően a szervezetünkre.

– Társ, intimitás hiánya: Esetleg túl messze vannak a barátaid és régen láttad őket? Vagy a családoddal nincs olyan kapcsolatot, ami biztonságos érzelmi hálót alkothatna körülötted?

– Alacsony önértékelés: Úgy érzed, hogy téged senki nem szeret, mert semmire nem vagy jó? Mindegy mit teszel az úgysem lesz elég?

– Életkori válságok: Éppen most kamaszodsz? Vagy esetleg változó korba léptél? Vagy magad sem tudod, hogy a korodhoz képest, hogy kéne viselkedni?

Ezek a tényezők minden embernél másként játszanak közre, van amelyik egyáltalán nem is esik bele a kialakulásért felelős okokba, ezért aztán mindenképpen szükségeltetik egy kis önismeret ahhoz, hogy eredményesen lépj fel ellenük.

Ez nem éppen egyszerű dolog, vagy éppen fájdalommentes, mert szembenézni a hibáinkkal nem épp egy vasárnapi piknik. Mégis elengedhetetlen, hogy ezekre a kérdésekre választ találjunk, mert csak így tudunk továbblépni, változtatni vagy éppen elengedni. A krónikus szorongás is betegség, és mint minden betegséget csak úgy lehet hathatósan kezelni, valamint megakadályozni, hogy újra kialakuljon, hogyha ismerjük a kiváltó okot.

A fentieken kívül persze még akadhat száz egy másik, ami okozhatja, és ami specifikusan csak rád jellemző, valamint ezek keverednek is, szintén személyre jellemzően.

Milyen tünetei vannak?

            Az anxiety, ami nem más, mint az angol megfelelője a magyar szorongásnak, mint azt megtudtam, testi és lelki tünetekkel is jár. Ahogy a kiváltó okoknál, úgy itt sem kötelezően fognak jelentkezni mindenkinél ugyanazok a tünetek. Ráadásul azok is változó mértékben, hogy igazán személyre szabott legyen ez az egész.

           

            Testi tünetek: torokszorítás, gyomor – és bélrendszeri problémák, vérnyomásproblémák, szívpanaszok, álmatlanság, derékfájás, izompanaszok

            Lelki tünetek: indokolatlan szomorúság, örömtelenség, kilátástalanság, pesszimizmus

És ez csak tényleg pár tünet, itt van egy másik oldal, aki még szeretne utána olvasni. Nálam például az összeszorult gyomor, a torokban lévő gombóc volt a testi tünet, lelkileg pedig legszívesebben bebújtam volna a legkisebb egérlyukba is, csak hogy ne vegyenek észre.

            Gyakran kíséri még az a képzet, hogy nem felelsz meg a barátaidnak, családodnak, hogy te mindent elhibázol és egyáltalán semmi keresnivalód itt az életben. Nem mersz írni senkinek, mert nem érzed úgy, hogy kíváncsi lenne a társaságodra, vagy a mondandódra, félsz megosztani velük az ötleteidet, mert úgy véled, hogy csak kinevetnének érte. Holott ez nyilvánvalóan nem igaz, csak azok a bizonyos hangok a fejedben akarják, hogy elhidd.

            Ezenkívül kihatással van még a testképedre is, ami viszont már súrolja az anorexiát és a bulimiát, úgyhogy ebbe most nem megyek bele mélyebben.

            A lényeg, ahogy a kialakulásának okai is úgy a tünetek is rendkívül változatosak lehetnek, bár abban mind kiegyezik, hogy olyankor is pánikot, félelmet érzel, amikor nincs rá semmi okod.

Mit lehet tenni?

            Nyilvánvaló a legideálisabb megoldás az, hogy szakemberhez fordulsz, aki megfelelő támogatást és segítséget tud neked nyújtani abban, hogy leküzd ezt a mentális zavart. De ha nem vagy olyan anyagi helyzetben, vagy esetleg társadalmi, családi okok miatt nem tudsz elmenni egyhez, akkor van pár „trükk” amivel kicsit csökkentheted magadban.

Ezek még mindig nem százszázalékos csodaszerek, csupán pár olyan dolog, ami nekem ilyenkor bevált, mivel az én krónikus szorongásom az enyhébbek közül való, illetve időszakosan tör elő. Főleg akkor, mikor menstruálok, mert hát akkor alapból is megzavarodnak a hormonok meg a hangulat.

– Önismeret: Ha tudod, hogy hol gyökerezik a probléma könnyebben is meg tudod szüntetni. Én kellemes órákat töltöttem el, hogy ízekre szedtem a belső világomat, majd szépen összeraktam. Azt nem állítom, hogy teljesen ismerem magam, de van egy stabil önképem, ami még ha néha el is halványodik a különféle viharok során azért ott van.
Hidd el, az sem baj, ha csak egy tégla vagy a falban, mert már ez is sokat ad ahhoz, hogy eredményesen győzd le magadban a szorongást. Mert amikor a hangok túlságosan is hangosan pampognának mindig marad egy józan részed, ami megakadályoz abban, hogy hülyeséget csinálj.

– Kultúra: Ebbe belefér minden a könyvtől kezdve a zenén át a színházig minden. Javaslom, hogy ne feltétlenül a nagyon vidám fajtából való, hanem inkább az elgondolkodtató darabok közül válogass. Tapasztalatom szerint ilyenkor a nagyon boldog, habos–babos cukormázas dolgok csak még mélyebbre löknek a mocsárban. Ellenben a sötétebb alkotások végigvezetnek egy olyan úton, amibe könnyedén belehelyettesítheted a saját érzéseid, gondjaid, bajaid és így a végén te is kapsz egyfajta lezárást. Személy szerint nagyon ajánlom a Fantastic fear of everythinget, ami egy zseniális alkotás Simon Peggtől, és kiválóan mutatja be a pánikbetegséget. Vagy az Augusztus Oklahomábant, ami szintén elég sokféle betegséget, mentális zavart megemlít.

– Barátok: Ha közel vannak, akkor kérd meg valamelyiküket, hogy találkozzatok és beszélgessetek személyesen. Nem kell feltétlen, hogy szó essen a szorongásról, a lényeg, hogy kialakuljon egy olyan hangulat, amiben biztonságban érzed magad, és úgy érzed, hogy feltöltődtél. Ha távol vannak, akkor csak írj rájuk, és szintén beszélgessetek. Meséljetek neki a legújabb ötletetekről, filmről, amit láttatok, vagy arról, hogy mostanában nem vagytok a toppon, mindegy. A lényeg a kommunikáció, hogy te is érezd, hogy a barátaid tényleg a barátaid, és fontos vagy nekik.

– Önbecsülés fejlesztése: Szerintem ez az egyik legnehezebb dolog. Az ember alapvetően is elégedetlen magával, de mikor szorong akkor aztán minden apró hibáját alaposan fel tudja nagyítani, ami pedig csak még tovább növeli a szorongás mértékét. Tegyük fel, hogy leejtesz egy poharat, ami bárkivel megesik, fogyóeszköz, de te mégis úgy érzed, hogy te vagy a világon a legszerencsétlenebb, legrosszabb ember valaha, hogy még egy poharat sem tudsz rendesen fogni. Holott ez nyilvánvalóan nincs így, pusztán az anxiety csinált a bolhából elefántot. Fontos megtanulnod elfogadni a dicséretet, majd emlékezni és felidézni mikor nagyon mélyen vagy. Tudnod kell, hogy igenis vannak pozitív tulajdonságaid, még ha most nem is látod tisztán a helyzetet. Afféle gyertyaláng ez a sötétségben.

Úgyhogy mikor a barátod azt mondja, hogy igenis jó vagy ebben meg ebben, akkor hidd el neki.

– Pozitív megerősítés: A barátok bíztatása, a kellő önismeret mellett még az is jól jöhet, hogy arról, amit csinálsz azonnal érkezzen a pozitív megerősítés. Nekem például most a programozás elkezdése az, ami megadta ezt. Van egy FreeCodeCamp nevezetű oldal, amit szerintem kezdő angolosok is bátran használhatnak, én legalábbis elboldogulok vele. Szóval itt azonnal érkezik a feladatra a válasz, ha jól csináltad, hogy igen, szép munka, és ez nagyon sokat hozzá tud tenni ahhoz, hogy ne érezd magad olyan rosszul.
Vagy csinálja valami olyat, amiben tehetséges vagy, és mutasd meg másoknak is.

Nos, ez csak néhány dolog, ami esetleg neked is segíthet, és még mindig sajnos neked kell kitapasztalnod, hogy mi működik és mi sem. Egy komolyabb szorongásnál lehet, hogy ezek már kevesek. Ilyenkor érdemes egy pszichológushoz fordulni, vagy ha nem lehet, akkor egy ingyenesen hívható segélyvonalhoz.
Valamint az is segíthet, hogyha rendszeresen iszol vizet, kerülöd az izgatószerek úgymint kávé, energiaital és kóla fogyasztását, és valamit mozogsz. Jó, hát ebben én pont nem vagyok követendő példa, bár nem tudom a napi összesen negyven perc rohamgyaloglás minek számít, ráadásul kávé nélkül képtelen vagyok funkcionálni.

            Ezzel el is értünk ennek a véleménynek a végére. Remélem, hogy segíthettem, és hogy nem bánjátok, hogy ez érkezett szülinapi posztként. Miután jómagam három napig szenvedtem ebben az öngerjesztő mizériában, úgy érezte, hogy ideje kicsit szembenézni vele. Ha van valami tapasztalatotok, véleményetek, nyugodtan vegyétek használatba a Hozzászólás szekciót, valamint:

Legyetek rosszak!

U.I: Eskü igyekeztem írni egy humorosabb blogbejegyzést, de ez lett belőle.