Szigorúan Nyilvános

Annyira tudtam, hogy ez lesz belőle! Hatalmas lendülettel megígértem magamnak, hogy most aztán minden héten lesz friss, erre tessék. Két nyavalyás poszt született ebben a hónapban és egyik sem nevezhető igazán érdeminek. Ok, igazából az első másfél hét a hónapból az a magamhoz térésről szólt. Akárki találta ki, hogy teljes munkahéttel kell kezdeni az évet, aztán bedugnám a kettőhúszba pár menetre. Meg az események úgy döntöttek, hogy deus ex sasokat játszanak, vagyis csoportosan támadtak, némileg fájnak, de hosszútávon azért hasznosak lesznek. Ehhez meg vegyük hozzá, hogy nulla életkedvem is volt, és meg is van a tökéletes kifogás. Reménytelen eset vagyok. Mondjuk arra már rájöttem, hogy van egy aranyos kis szorongásom, ami főleg az otthoni viszonyok miatt alakult ki, de azért megtanulom kezelni, csak néha nagyon tetőzik és akkor aztán létezni is alig tudok. Nagyon szeretnék már pattanni itthonról, igen. No, mindegy srácok, azért tartom magam, csak néha vannak hullámvö...

Azt hiszem ez a gif tökéletesen jellemzi a hozzáállásomat az évhez. Nem csinálok visszatekintőt, mert úgyis minden összefolyik minden a fejemben, meg amúgy is, mindent vissza lehet keresni. Ígéretet sem teszek, mert végül úgyse sikerül betartanom. Ez a poszt így egy jó hosszú locsogás lesz arról, hogy miket tervezek. De mielőtt belevágnék, szeretném megköszönni minden olvasómnak, követőmnek, véletlenül idetévedőnek, hogy hozzám csapódott akár egy csésze teára, akár hosszabb utakra! Túlzás nélkül állíthatom, hogy nélkületek vajmi kevés értelme lenne ennek a blognak. Az elkövetkezendő időkben is igyekszem odafigyelni, hogy megugorjam a magam által felállított  szintet és ne kövessek el olyan borzalmakat, mint amiket az adventi időszakban műveltem. Örülök, hogyha esetleg valakinek tetszenek, de én látom a hibáit és korántsem vagyok megelégedve velük. Úgyhogy lassan fogok dolgozni, továbbra is, de így legalább olyanokkal fogok előállni, amit én ugyan gyűlölök - mindegyik elké...

Én meg teljesen pánikban vagyok. MÁR. El. Vagyok. Késve. Én nem tudom, hogy csinálom. Illetve igen, csak nagyon nem tetszik. Úgyhogy lehet, hogy ezentúl úgy veszem ezt, mint egy képességet. Beza. Megvan az a laza arc, aki a legnagyobb veszélyt beharangozó hírekre is legyint? Inkább elmegy kocsmázni, filmezni, ledől egyet szunyálni, és amíg a többiek idegbajt kapnak a felgyülemlett feszültségtől, ő csak így elvan a maga dolgaival. Aztán mikor már nagyon beüt a krach, feláll, odabattyog a csapathoz, majd jóóóól agyonveri a támadó alieneket. Úgy döntöttem, hogy én leszek ez az arc. Mert az menő. Viccet félretéve, én teljesen le vagyok sokkolódva, hogy jövő héten már advent. Advent. Csak engem akaszt ki, hogy az advent első vasárnapja előbb van, mint december elseje? Bizonyára. Mert nekem van egy futó pályázatom, amit már nagyon meg kéne már írni. Igazából csak egy munkavázlat van hátra, meg a legépelése, és gyakorlatilag van egy hetem rá. Szeretem a lelehetetlen...

Alliteráció mind fölött. Igyekszem most nem elvinni a posztot abba az irányba, mikor ötletelés vagy kifejtés alatt álló írásaimat reklámozom. Bár… lehet, hogy mégis az lesz a vége. Szeretek az alkotásaimról beszélni, még akkor is, ha nagyon kevés látszata van. Mondjuk most a “Valóság, ami…”-val egész jól haladok, fenn van a második része és természetesen írom tovább, úgyhogy be lesz ez fejezve! Nem idén, de be lesz. Idénre, egészen pontosan az adventi - karácsonyi időszakra, Van Egy Tervem. Így, csupa nagybetűvel. Ugyanis én szeretem a karácsonyt. Tudom, tudom, nem kell mondani. A családi állapotok erre sem ideálisak, úgyhogy mindenkit meg tudok érteni, hogyha amiatt utálja, én nem fogok köveket dobálni. Nálunk is ugyanúgy megvan a vita, a veszekedés, meg a kölcsönös haragszomrád, de nem is azért szeretem. Hanem gyakorlatilag minden más miatt. Először is ott vannak a barátok, akik toronymagasan vezetik ezt a listát. Ilyenkor talán jobban is ki tudom fejezni, hogy menny...

Nem szokásom a blogon politizálni. Mondjuk az egészbe igyekszem minél kevesebbet beleártani magam, azon egyszerű elv alapján, hogy a kutyaszart is kikerüljük. Igazából őszintén remélem, hogy ez lesz az első és utolsó ilyen jellegű poszt itt, de nem tudok szó nélkül elmenni eme csodálatosan demokratikus választási eredmény mellett. Nagyon úgy fest, hogy a világ egész egyszerűen elhatárolódott a józan észtől. Vagy pont fordítva, a józan ész határolódott el a világtól. Más magyarázatot szerény személyem nem tud kitalálni, teljesen értetlenül és ledöbbenten állok az előtt, hogy miképpen történhetett meg ez. Egy olyan államban, ahol kétszer egymás után is fekete bőrű elnököt választottak, legalizálták ötven tagállamban a melegházasságot, most egy vérbuta, rosszindulatú, gonosz, gyűlölködő, homofób, rasszista humanoid került hatalomra. Arról nem is beszélve, hogy nincs is tapasztalata a vezetésben, egyszerűen csak sikerült neki meglovagolni neki egy olyan hullámot, amit kis hazá...