#06 - Új év, új hisztiroham

Ez egy hiszti lesz.
Tessék úgy olvasni, és nem komolyan venni. Még tart a lendület, szóval kihasználom, amíg van, és most rátok zúdítom azt, amit négy fal között a többieknek szoktam előadni. Vicces lesz, mert ők már megszokták, én meg jövök és elborzasztom az olvasóközönségemet. (Van olyan egyáltalán? Jobban jelen kéne lennem, de ez most egy másik téma.)
Szóval nem titkolt álmom, hogy én egy nap szeretnék író lenni, és ezt már a másik blogomon is kitárgyaltam párszor, de sosem tudok eleget pofázni erről. Könnyen meglehet, hogy titokban hiszek abban, hogy minél többször elmondom, annál hamarabb fog teljesülni. Persze, ez csak babona, mert ahhoz, hogy teljesüljön, meg is kell szenvednem érte. Na, meg egyáltalán rászánnom magam arra, hogy elkezdjem. Illetve, el van kezdve, de rendesen foglalkozni kéne vele, amiben sikeresen megakadályozom magam. Mert hát mindig akad egy kifogás, nem igaz?

Jó, ez az út sem fog sehová vezetni, le is térek gyorsan róla. Vannak ilyen végtelenített szalagjaim, amiket bárhol és bármikor elő tudok húzni, és bekapcsolni, bár legalább mostanában odáig eljutottam, hogyha észreveszem magam, hogy már megint itt tartok, akkor gyorsan lecsapom magam, mert a rinya nem visz sehova.

Ennek ellenére kifejezetten szeretem alkalmazni a hisztit, valahogy energiát nyerek abból, hogy alaposan bepörgetem magam, a rutinos ismerőseim, már csak legyintenek ilyenkor, és gyorsabban haladok. És bár a hiszti azt sugallja, hogy figyelmet követelek, valójában nem, csak hely kell, hogy felszívhassam magam. Mint például most is.
Nos nekem van három kötetötletem, amitől sírva rohannék ki a világból, mert így egyikkel sem haladok, ráadásul az utolsó elég friss, és szó szerint csak megálmodtam a dolgot. Bár, ha jobban belegondolok a regényötletem is egy álommal kezdődött. Hm... ideje lesz tisztáznom a címeket, hogy ti is tudjátok melyikről picsogok éppen. Van a regényem az „Én a lázadókkal vagyok” és ennek lesz egy másik címe, mert irritál, hogy nem tudom normális párhuzamot vonni a regény tartalma és a címe között. Pedig rohadt jó cím, és nem akarom elpazarolni, ráadásul egyelőre nincs más. A második a novelláskötetem, aminek viszont kifejezetten büszke vagyok a címére, „Milennehák avagy Nézőpontok abszurd sokkjai”. Jó, kis csúsztatás ebben is van, de a lényeget fedi, miszerint igyekszem kicsit új szemszögből vizsgálni egyes kliséket. A harmadiknak pedig címe sincs, igaz története se nagyon, szóval ezt csak így fogom emlegetni.

Ami még úgy, ahogy kidolgozott, és a leggyorsabban tudnék vele haladni, az a Milennehák, mert bár novellákból áll, de mégis könnyebb több, különálló sztorival foglalkozni, mint egy nagy regénnyel. Mert a Lázadókkal az egy nagyon komplex sztori, abban az értelemben, hogy nem csak egy világot kell kidolgoznom, hanem kettőt, plusz egy teremtéstörténetet is, mert valahogy, valamikor ez a sztori kijelentette, hogy ő márpedig többkötetes akar lenni, és én nem tehettem semmit. Amúgy ez a történet nagyon önálló és makacs, csak épp íródni nem nagyon akar. Mert nincs kidolgozva, úgyhogy ez érthető is tőle, de akkor mit pofázgat arról, hogy ő többkötetes akar lenni, meg, hogy akkor a démon az így kvázi emelkedjen fel? Idegesítő kis ribanc. Igen, ez a könyvem határozottan nőnemű, meg ne kérdezzétek, ez csak úgy jött. Talán azért, mert a szerelmi szál az leszbikus szerelem, és az is így csak megtörtént, hogy akkor a két főhősnőm összejön. Én nem vitatkoztam, csak a fejemet fogtam, hogy ne már gyerekek, én nem akartam romantikát! Plusz egyre többet aggódok amiatt is, hogy tudok-e én egy rendes, erős, női karaktert összehozni! Hát még kettőt! Hát még sokat! Ahahahahaaaaj, nem is tudok írni!
Mindenesetre az SW VII. ebben a kérdésben segített, és hálaimát zengek Reyért, mert így már nekem is könnyebb valahonnan kiindulnom. Természetesen nem lemásolni akarom, csak végre van valami, hogy hogyan is működik egy jó női karakter. De ettől függetlenül még mindig csak reménykedem, hogy sikerülni fog megalkotni, olyanra, amilyenre én szeretném. Ez egyike a fent említett szalagjaimnak, úgyhogy ugrok is.
Maga a története szerintem nem olyan nagy szám, de ha mindent beleadok, akkor még lehet szórakoztató. Mert tudom magamról, hogy nem tudnék, legalábbis a jelenlegi tudásommal nem, egy jó kis összeesküvés elméletes sztorit összehozni, jobban fekszenek ezek a kalandozós, kicsit mágiás, humoros, laza történetek. Komolyan, még az se bánt, hogy esetleg ifjúsági fantasy sikeredik belőle, mert hülyének azért nem nézem az olvasót. Igen, rád is nézek Five!

És még valami steampunknak is kéne benne lennie! Mondjuk Elsabeth világát ebbe képzeltem el, mert szerelmes vagyok abba, hogy esernyővel és sétapálcával vívnak. Ha valami, akkor az aztán elegáns! Legalábbis számomra, bár ebből a világból is ki kéne kupálódnom. Hjaj, de sok munkám van még ezzel! Világok, karakterek, történet! Ideje lesz belevágnom valahol. Kaptam Candytől egy nagyon pöpec kis jegyzetfüzetet, úgyhogy már csak ezért is muszáj lesz valamit kezdenem magammal, meg ezzel a történettel.

A novelláskötetek ennél egy fokkal jobban állnak, mert megvan, hogy hány történet lesz bennünk, tíz vagy tizenegy, ez nálam már egy pontos szám, hagyjatok. Mikor Olívnak tálaltam, hogy mik is lesznek benne, megjegyezte, hogy elég gyakran szerepel a világvége. Ha nem mondja, nekem fel se tűnik, így viszont percekig röhögtem, hogy jé tényleg! Ami viszont jobban kétségbe ejt, hogy kettőnek is hasonló a kiindulási pontja, ráadásul kevés benne az agyfasz, amihez talán a legjobban értek. Én egy nagyon mazochista alak vagyok.
A harmadik történet, meg hát csak van, ami szintén kikövetelte magának, hogy foglalkozzak vele. Igazából csak egy álomból indult az egész, amire hatással volt a Full metal alchemist – Brotherhood, ami igazából az egyetlen anime, amit négyszer is végignéztem, annak ellenére, hogy nem vagyok rajongója ennek a műfajnak. Úgy vagyok vele, mint a sitcomokkal, hogy tök jó, hogy létezik, biztos remekek, de valahogy nem nekem valók, és csak néhanap kívánok rájuk. Ebből azt akartam kihozni, hogy a fejemben megmaradhatott Edward piros köpenye, ami összekeveredett jávorom folyamatos pörgésével az SW–ről, mi másért kevergett volna az álmomban egy rohamosztagos? És így lett az, hogy volt két oldal, amik közül az egyik kék köpenyt, a másik meg vörös köpenyt hordott, gondolom mindenki számára értelemszerű, és én eleinte kék köpenyt viseltem, de aztán a másik oldal kiválasztott magának, és akkor én átálltam, de tartottam a kapcsolatot a másik oldallal, viszont többet nem tudok, mert felébredtem. Viszont azok a köpenyek megtetszettek, és így azóta is gondolkozok, hogy vajon miként tudnám felhasználni, és már körvonalazódik bennem valami, de még túl sok a kérdés.
Úgyhogy ezekkel kéne valamit kezdeni. Plusz a bloggal. Plusz a hszekkel. Meg minden mással. Úgyhogy ezt ennyiben hagynám, és hozzá is látnék, hogy rendbe vágjam ezt a rakás szerencsétlenséget.