#93 - És az élet továbbmentében

 

Az a nagy helyzet, hogy hirtelen egy kicsit lecsillapodtak a dolgok, és nem történt semmi olyasmi, amiről be tudtam volna számolni, de aztán csak találtam valamit, amiről beszélhetek nektek! Én abszolút örülök ennek a ténynek, hogy ti mennyire fogtok, azt nem tudom, de ha van valami problémátok, akkor ott van a megjegyzés szekció, használjátok nyugodtan. De általában is használjátok nyugodtan, bár tudom, hogy a blogok aranykora véget ért. 

Amit nyilván kicsit sajnálok, mert hogy nyilván egy meghatározó korszak volt az életemben és hiába békéltem meg az egésszel, azért egy picit mindig visszasírom, mikor eszembe jut. Emlékszem, hogy volt bennem egy olyan, hogy valamiféle blog-perszónát ki kéne alakítanom, mert mindenkit nagyon irigyeltem, aki akár youtube-n, akár máshol jött velem szembe, és nagyon sajnáltam, hogy nekem semmi nem jutott eszembe. Arról már fogalmam nincs, hogy egész pontosan minek akartam ezt, valószínűleg valami köze lehetett az önbizalomhiányomhoz, meg az elfogadás iránti vágyakozásomhoz, de őszintén: most már fogalmam sincs. Csak úgy eszembe jutott, hogy volt egy ilyen korszakom is. 

Most meg már csak naplónak használom ezt a helyet, és néhanap kitakarítok rajta. Ilyenkor mindig megpróbálok újabb dizájnt keresni, ami ingyen van és a hozzám hasonló technikai analfabéták is ki tudnak igazodni rajta, de aztán valahogy mindig ott kötök ki, hogy jó lesz nekem a gyáriak közül is valamelyik! Úgyse történik itt nagyon semmi! Bár, idehozhatnám a fényképeimet, tekintve, hogy az Instagramm is lassan TikTok akar lenni, holott mindenki jobban járna, hogyha megmaradna csak Instagrammnak. De hát mind tudjuk, hogyha valamiben üzlet van látva, ott ki lesz dobva az ablakon az, ami tényleg működik. 

Illetve többet is beszélhetnék itt róluk. Na, ezt majd még meggondolom. 

Az viszont tuti, hogy az írásaimat nem hozom vissza. Fél másodpercre elgondolkodtam ezen, és azon nyomban eszembe jutott az összes horror, amit a blogspot elkövetett a formázás ellen, és nagyon gyorsan lebeszéltem magam. Nem a plusz munka zavar, hanem az, hogy nem tudom megjósolni, hogy milyen lesz a végeredmény. Teljesen random betűméret-és stílusváltások, abszolút széteső tördelések, hiányzó és teljesen máshol megjelenő enterek, még a tagolás maga is teljesen inkonzisztens tudott lenni, és hiába variáltál akár a sima szerkesztőbe, akár a HTML-be, az istennek nem tudtad megtalálni a hibát. Vagy csak nekem nem sikerült, de hogy nekem aztán rohadtul nem sikerült! És a legszebb az volt, mikor letöröltem, úgy ahogy volt, majd újra feltettem, és így: ugyanaz a hiba, de teljesen máshol. 

Nem, köszönöm, nem kérek belőle, semmi értelme. Bár azt el kell ismernem, hogy soha nem voltam közelebb a kódolás megtanulásához, mint akkor. XD

De aztán majd még meglátom, hogy mi lesz ebből az ötletből, mert hogy nem tudom milyen minőségben kezeli a blogspot a képeket, és nem akarom, hogy túlságosan lebutítsa őket. Oké, hogy a rajzaim nem ilyen mesteralkotások, de a fényképeim egész baszók, és nem akarom, hogy elbassza őket. Az Instagramm is csinál olyanokat, hogy teljesen random levágja a széleket, amit nem tudok hova tenni, se megszokni. Még mindig nem tanultam meg, hogy ellenőrizzem, főleg akkor, hogyha több képet töltök fel, szóval simán benne van, hogy ez az én hibám, de úgy döntöttem, hogy az alkalmazást hibáztatom. 

Az enyhe stílusváltás mellett kisöpörtem a linkes oldalt, és olyanokat hagytam benne, akik tavaly még posztoltak, de mindenki más ment a levesbe. Nekem határozottan jólesett, hogy kitakarítottam azt a sarkát a blognak is, és simán lehet, hogy elindulok egy vadászatra a facebookon, hátha vannak még kint hozzám hasonló őskövületek. Vagy őrültek. Vagy mindkettők, esetleg valami teljesen új kategóriák. 

Bár persze ehhez először a facebookon kell megtalálnom a hasonszőrűeket, és ez nekem valamiért nagyon szenvedős, de nem tudom, hogy pontosan miért. Lehet, hogy csak maga a facebook kialakítása és a híre az, ami miatt nem szívesen használom, pedig most már csináltam egy külön profilt az írói énemnek, amire felettébb büszke vagyok. A fene se akarja összekeverni a valódi életét a cshaláddal meg egyebekkel! Bár lehet, hogy azért arra is rá kéne néznem, de eh, annyira nem vonzz. 

Jó, igazából így most már két profilt nem használok :D 

Amit viszont lehet hogy még be kéne izzítani az a threads és/vagy a bluesky. Azt hiszem, hogy így írják, és mindkettőhöz van profilom, de hogy valahogy nem ugyanolyanok, mint a twitter volt. Hiányzik a twitter, de az elonmusk előtti fajta, mert hát na, az volt az igazi. Kicsit úgy érzem magam, mint az alkoholista, akinek lebontották a kedvenc törzshelyét és máshol meg már nincsenek olyan jó verekedések. Bár ez is aztán igazából csak a nosztalgia miatt hiányzik, mint bármi másból, mert azért na, örülök, hogy nem kell hetente végig hallgatnom, hogy a hunglish hogy öli meg a magyar nyelvet, és az egyéb visszatérő témákat. Na meg aztán én is kinőttem valahol az efféle drámákból. Olvasni meg nézni szeretem őket, de hogy yt-n könnyebb elsétálni a drámától, ha nem tetszik, mint aktív résztvevőként bármelyik platformon, hiába is érzem úgy, hogy elég volt srácok, lefújhatjuk a bulit. Bár sajnos a másik fél nem feltétlenül érezte úgy, hogy ideje feladni a szék-és asztaldobálást, és átmenni a következő nyitva tartó fogadóba. De hát ez igazából már az ő problémájuk volt, nem az enyém. 

Nem tudom, hogy még mi lesz ebből, egyelőre csak ötletelek. 

Uh, valamerre szerettem volna ezzel kilyukadni, de az a helyzet, hogy közben aludtam egyet és most már fogalmam sincs a gondolatmenet irányáról. És kivételesen visszaolvastam, de hát abból se jöttem rá. Úgyhogy megyünk a következőre, aztán majd meglátjuk, hogy sikerül-e valahogy visszatalálnom ahhoz, amit azokból akartam kihozni. 

Még mindig munkakeresésbe vagyok, de kedden lesz próbanapom, amit nyilvánvalóan várok, és remélem, hogy jól fog menni, és felvesznek, mert na, azért mégiscsak pénzből él az ember. Főleg most, hogy elkezdtem végre kivizsgáltatni magam, hogy mégis mitől van túlsúlyom, meg hogy mitől szőrösödőm, és eddig a legjobb tipp a PCOS, de ez még nincs megerősítve, helyette viszont vannak más problémáim. Olyanok, amikre álmomban nem gondoltam volna. Elsőként ott van, hogy iszonyatos mértékben inzulinrezisztens vagyok, ami így: tessék? Én erre nem készültem ám fel, tisztelt doktor úr! Aztán ugyanennyire vas- és vérhiányos vagyok, ami megmagyarázza a fáradékonyságomat, meg a sápadtságomat. Bár szerintem alapvetően csak ennyire fehér a bőröm, de a többivel nem vitatkozom. 

Nagyon örültem, hogy ott volt mellettem Mena, aki nagyon okosakat kérdezett, és abszolút felnőtt volt helyettem is és segített az értelmezésben, meg lelkileg is támogatott, és egyáltalán. Ő már ilyen rutinos orvoslátogató, én meg csak most kezdtem ezt az egészet, úgyhogy nyilván kihasználom a tapasztalatát! Kellett is, mert nyilván én egy kicsit lefagytam, és alapjáraton se vagyok jó abban, hogy ilyenkor kitaláljak bármit, ami megközelítőleg is kérdésre hasonlít, mert nem tudom, hogy mit kéne kérdeznem. Vagy legalábbis nem azonnal, mert azzal vagyok elfoglalva, hogy megemésszen. 

A lényeg, hogy így megtudtam, hogy szinte az összes értékem out of place ilyen-olyan mértékben, pontosan az inzulinrezisztenciámnak és a vérhiányomnak köszönhetően, amibe beletartozik a pajzsmirigyem is, amiről legalább sejtettem, hogy lehet vele valami.

Bár az első reakcióim belül az volt, hogy az istenbe lehet vérszegénységem ilyen attitűd mellett?

Igen, eszembe jutott, hogy vérszegénység és nem vérhiány, de a jövőben is össze fogom még téveszteni párszor, magamat ismerve.

Nyilván az egészet nem úszhattam meg anélkül, hogy ne kapjak étkezési tanácsokat, de szerencsére nem volt fatphobic és nem vágott hozzám semmilyen inzultust, amiket megszoktam és amikre valahol számítottam is, csak szimplán javaslatot adott. Mondjuk kiröhögtem, hogy így is csoda, ha eszek napi háromszor, amit kemény munkával értem el, úgyhogy ne is számítson arra, hogy akkor én most itt hirtelen diétázni fogok. Szerencsére nem is, de azért kijelentette, hogy akkor le fog fogyasztani, amiért szintén kiröhögtem, de legalább nem azt éreztem, hogy a súlyomat kiinduló oknak tartja, sokkal inkább okozatnak, ami valójában is az. Mert hogy a szervezetem nem úgy működik, ahogy kéne. Szóval lehetne sokkal, de sokkal rosszabb, én még legalábbis nem problémázok vele, nem érzem furának, bár az is benne van a pakliban, hogy csak simán elmennek a szubtextusok az autista fejem felett.

A lényeg, hogy nem kellett olyan faszságokat hallgatni, amik még ilyen helyzetekben is kihozzák belőlem a gömbhalat, és az asztalborogatás rendkívül csábító ötletét suttogják a fülembe. Sőt! Kaptam még gyógyszereket is, amiket még aznap kiváltottam, és most ezt nézzük, hogy vajon mennyire hatnak és hogy segítenek-e. Őszintén remélem, hogy igen, mert azért csak jobb lenne jobban lenni!

Nyilván elindult bennem egy gondolatsor, hogy ennek előbb is utána járhattam volna, de hogy gyorsan lelőttem, mert más dolgaimmal voltam elfoglalva, és másokat kellett először rendbe hoznom, szóval efféle önvádolás teljesen felesleges.

Viszont most már, hogy eltelt pár nap így a diagnózis megadása óta, leülepedett bennem az egész, és úgy vagyok vele, hogy azért jó érzés, hogy tudom, hogy mi az isten bajom van, még ha csak részben is. Mert így nem az van bennem, hogy akkor én csinálok valamit rosszul, hogy kevesebbet kéne ennem, vagy mást - ami meg egy iszonyatos hátralépés lenne, főleg most, hogy sikerül napjában háromszor étkeznem. 

Ne tudjátok meg, hogy nekem igy mennyire bizarr volt hallani, hogy emberek büszkék rám, amiért rendesen eszek, én meg ott állok, hogy... de hát te nem látod, hogy túlsúlyos vagyok? És azt mondod, hogy nem baj, hogy eszek? De mégis miért?

Mert nyilván egész életemben azt hallgattam, hogy kevesebbet meg ne annyit egyek, és mozogjak többet, és egyáltalán. Ennek köszönhetően aztán volt olyan korszakom, mikor csak egy szendvicset tudtam letolni a torkomon, azt is bűntudattal telve 

Meg még van, hogy ma is meg kell kérdeznem a többieket, hogy nem bánják, hogy ennyit eszek? Mert kell a megerősítés. 

De hogy most így lassan, apránként végére lesz járva a dolgoknak, 

Azt meg még mindig hihetetlen, hogy anyámnak soha a büdös eszébe nem jutott volna magától, hogy valami probléma van a szervezetemmel, amíg meg nem halt valami barátja a családnak, aki nagyon túlsúlyos volt, és ki nem derült, hogy valami teljesen más baja volt, és a súlya tünet volt, nem okozat. Ez, ez volt a katalizátor, ami elindította benne a dolgokat. Magától eszébe nem jutott volna. 

Ami nem csak azért idegesít, mert ugye mindenki jön egyből a "foggyále" dologgal, hanem mert hogy ő így az anyám. Értitek. Akinek elvileg gondoskodnia kellett volna rólam, meg ilyenek. 

Hát, rohadtul nem sikerült. 

Mondjuk most már nem vagyok annyira mérges, mint mikor ez először feljött, de hogy azért esz még mindig az ideg. 

De most már kivizsgálásokba meg gyógyszerszedésekbe vagyok, szóval majd csak rendbe billen a szervezetem! Már amennyire ez lehet. 

Munka téren próbanap történt velem, amiről még nem kaptam visszajelzést, de nem adom fel. Maga a hely nem volt rossz, igazából élveztem, az egyedüli problémám hosszútávon valószínűleg a beosztás lenne, de hát majd kiderül. Nyilván máshova is megyek még interjúra, és megnézem magamnak. Most leginkább arra megyek rá, hogy legyen egy hely, ahonnan kapok pénzt, nem utálom és mellette el tudom végezni a targoncás tanfolyamot. Mióta rájöttem, hogy vannak olyanok, amik hétvégén oktatnak, azóta ezt dédelgetem. Mert ha valamit el akarok érni az életben így munka terén, az az, hogy legyen targoncavezető jogosítványom. Thats it, ennyi az összes elvárásom efelé. 

Ez viszont azt jelenti, hogy lehet le kell mondanom a Művészetek Völgyéről. Elég pénz ment el most a kivizsgálásomra, mert magánba mentem el, hogy minél hamarabb a végére járjak, és ha már elég papír lesz a kezemben, akkor visszamehetek oda. Plusz még úgysincs lefoglalva a sátorhelyem a Völgybe, mert hát nyilván az, hogy kabint találj az egyenesen lehetetlen. Nem is értem miért, mert tavaly voltak valami harmónikaházak(? talán így hívták őket), és az nekem elég is lenne, de hát nem. Jó, maga a sátor se lenne annyira problémás, mert beszerzek egy normális, kétszemélyes, vízálló sátrat és csókolom, de hát az is pénzbe kerül, és még nincs meg, plusz munkakeresés van.

Kicsit deja vum van tavalyról, de hát tekintve, hogy tavaly is megoldottam, ezért aztán nem izgulok. 

Plusz elég szeszélyes az időjárás, és oké, hogy akkor veszek magamnak egy jobb sátrat, de hogyha öt napból hárman esik? Nem, azt hiszem jobb, hogyha eladom a jegyemet, és akkor helyette mondjuk elvonulok ősszel afféle writing retreatre. 

Ez most jutott eszembe, és igazából nem hangzik nagy hülyeségnek. Nyáron úgyis el vagyok foglalva azzal, hogy pusztán életbe maradjak, mert hát nem az én testalkatomra szabták azt a dolgot, de ősszel már nincsenek ilyen gondjaim. Meg még az is lehet, hogy szárazabb lesz, mint amilyen ez a május, de hála a klímakatasztrófának ezt nem nagyon lehet megmondani. Az viszont mindenképpen igaz, hogy lemegy a turnusszezon és nem lesz annyi turista, se külföldről se belföldről, úgyhogy nyugodtabban lehet nézelődni. Nem mintha olyan nagyon vonzana az, hogy körbejárjak helyeket, de a csend az nagyon vonzó. Valószínűleg olyan helyet fogok nézni, ami lehetőleg erdő és/vagy víz mellett van. Vagy pedig mindkettő, mert hogy azokat nagyon szeretem, és bevallom, hogy rohadtul élem azt is, hogy zöld van az albim előtt. Meg a vonat. Nagyon cozy művészlak feelingje van. De hát azért mégse egy komplett erdő! 

Volt egy hely, ahol még fiatalkoromba voltunk a családdal nyaralni, és iszonyatosan szerettem, csodálatos kilátás volt egy erdőre, és pont egy tó mellett volt, amiben lehetett fürödni, meg vizibiciklizni is. Ez utóbbi mondjuk annyira nem végződött jól a család többi részének, mert felborultak vele és azt hiszem csak anyám tud úszni. Senkinek nem lett semmi baja az ijedtségen kívül, az úszómester, vagy hogy hívják azt az alakot, aki felügyeli az ilyen strandolós részeket, na, szóval az az alak gyorsan reagált, és kimentette őket. Némi köhögéssel meg is úszták, én meg távolról néztem az egészet, mert nyilván nem mentem be, örültem, hogy kicsit egyedül lehetek. 

Ennek ellenére jó hely volt, a kaja is finom volt és egyáltalán nem spóroltak rajta, plusz emlékszem, hogy egy délután hosszú UNO játszmába bonyolódtunk egy másik ott nyaraló családdal. It was fun, actually. 

Szívesen visszamennék, de ha jól tudom, akkor már bezárták. Ami nagyon szomorú dolog. 

A másik nagy problémám, hogy az üdülőknek valami igazán specifikus baja lehet azokkal, akik egyedül akarnak menni kikapcsolódni, mert mindenki a két főt veszi alapjáratnak. Mintha csak két főtől érdemelnéd meg a pihenést, vagy nem tudom. Bár meglepni nem lep meg, mert a kormány se szereti elismerni, hogy vannak egyedülállók és a közvélemény is furán néz rájuk. Meg nyilván ha egyedül élsz, akkor már nincs is életed, ami nettó faszság és nem is megyek bele, mert úgy fel fogom húzni magam szükségtelenül, hogy a fal adja a másikat. 

Csak azért hoztam fel, hogy rámutassak egy nagyon specifikus problémámra. Persze, valószínűleg akadnának olyan emberek, akik szívesen eljönnének velem - mert fura emberekkel barátkozom, azért -, de hogy én meg egyedül akarok menni. Kezdek gyanakodni arra, hogy introvertált vagyok. 

És egyedül szállást találni? Hát, good luck with that, loser.

A másik, amit mindenképpen szeretnék az ilyen félpanziós ellátás, de legalább reggeli, mert hogy na. Ha már nyaralok, akkor igénylem a svédasztalt is. 

Itt kezdem azt érezni, hogy mintha irreális elvárásaim lennének efelé az egész nyaralási dolog felé. 

Aztán ott van a másik, hogy kifejezetten írni szeretnék alatta, illetve ha lehet akkor fürdőzni, de ez igazából csak másodlagos. Így olyan helyet kell néznem, ami nem nyüzsög az emberektől, és nem vonja el a figyelmemet. Az internet elérést még nem tudom, hogy igénylem-e, de tekintve, hogy a 4thewordson tervezek első sorban, ami meg csakis és kizárólag website, ezért aztán nem árt ha van. Csak oda kell figyelnem, hogy ne menjen el görgetéssel az idő. Meg akkor viszem mellé az összes füzetem, hogy akkor belevessem magam a kézzel írásba, meg szerintem a sketchbookomat is, mert rajzolgatni mindig jó. Ezt a hobbimat se akarom elhanyagolni, és nyilván igazán jó lenne, hogyha én is valami Ghibli filmbe érezném magam. 

Biztos van valami ilyen hely az országban! Mert minél többet gondolkozom ezen, annál jobban hangzik őszintén szólva. Plusz ilyet még úgyse csináltam ilyet, és valahol azért hiányzik ez a fajta kimozdulás. Tök régen voltam nyaralni, de hát családdal nincs az az isten, hogy megyek, most, mikor végre nem kell! Barátokkal meg még egy szerepjátékos délutánt is maga a halál leszervezni, mert mindenki tanul és/vagy dolgozik, meg mások a szociális energiái, plusz akkor olyan helyet is kell találni, ami mindenkinek jó, meg szállást, meg mittudomén, és őszintén szólva én ehhez kevés vagyok. 

Meg kedvem sincs.

Bár, mondjuk fun lenne akkor eleve olyat szervezni, hogy mindenki writing retreaten van, és akkor meg van szabva, hogy mikor írunk, meg ilyenek. Tök buli lenne, kivéve, hogy abból aztán minden lenne, csak írás nem. Ismerem én ezt már, egy író minden alkalmat megragad arra, hogy ne kelljen írnia. 

Úgyhogy maradok annál, hogy csak én megyek. De hogy hova, arról még fogalmam nincs. A Bakony egy jó választásnak tűnik, ott már voltam többször és magáról a helyről sincsenek rossz emlékeim. Vagy valami tó mellé, ami nem a Balaton. A Balaton úgyse létezik. És így is túlárazott.

Összességében még gondolkozom rajta, hogy mi és hogy legyen, de egyre jobban tetszik. 

Ami meg az írós összejövetelt illeti, volt egy olyan ötletem még valamikor a télen, hogy nálam lehetne tartani egy éjszakai írást, amin én személy szerint nagyon szerettem mindig, még akkor is, hogyha a közepén úgy bealudtam, ahogy a nagykönyvben meg van írva, mert nem vagyok éppen éjszakai bagoly alkat. De hogy együtt voltunk, írtunk, jól éreztük magunkat, volt nasi meg üccsi, és néhányunk még actually írt is. És be kell vallanom, hogy hiányzik, szóval kigondoltam, hogy mi lenne, ha meghívnék magamhoz, öt-tíz embert egy éjszakai write-inre. Mert hogy így annyian még elférnek nálam kényelmesen, tekintve, hogy körülbelül annyian voltak itt a lakásavatómon is. És végre lenne alkalmam meg nyomás arra, hogy igazán beleálljak a sütisütésbe! 

Egyetlen egy baj van ezzel a tervvel: fogalmam sincs mi fog történni novemberben, mert a NaNo gyakorlatilag tökön lőtte magát. 

Abban nem kételkedek, hogy tervezünk valamit, mert hát nem sajátították ki maguknak a kihívást, csak hát a nüanszok ugye. Meg a részletek, amikben az ördög lakozik. Jó, nyilván nem akadályoz meg semmiben ez, főleg nem abban, hogy tartsak éjszakai írást, ha akarok, csak nyilván jó lenne, ha kicsit hivatalosabb esemény lenne. A kicsi gülü lelkemnek határozottan jól esne. 

A másik, amin gondolkodok, hogy érdemes lenne idén is bevállalni novemberbe a zónát. Nagyon szeretem, de hogy egyrészt szeretném letisztázni a trilógiámat, és nem tovább bővíteni, másrészt meg nyilván azért a kevés visszajelzés is olyan, hogy elveszi az ember kedvét. 

Bár igazából ezen nem picsoghatok, mert én választom rendszeresen zónaírásra azt a hónapot, mikor a legintenzívebb írás folyik, úgyhogy ez ilyen abszolút tátott szájjal a faszerdőbe dolog, de azért kicsit fáj. 

Meg amúgy is, olyan kevés visszajelzést kapok, hogy kezdem azt hinni, hogy egész egyszerűen olyan niche storykat írok, hogy kis közösségben lehetetlen neki olvasót találni, de még ha angolul írnék, akkor is ugyanilyen nehéz dolgom lenne. Persze, lehet azt mondani, hogy hát az ember írjon magának, meg hogy nem lehet hatással a közvéleményre, és én ezt teljesen megértem, de közben meg tök jó lenne, hogyha kapnának az én sztorijaim is figyelmet. 

Oké, lehet, hogy velem van a baj, hogy eleve lassan írok, mert megfelelő tervezés nélkül nincs sztori, aztán nem tudom reklámozni, és valószínűleg amúgy se tudom megülni azokat a hypehullámokat, amiket meg kéne ahhoz, hogy tényleg felkapjanak. 

Igen, még mindig fáj, hogy az én sztorimat gyakorlatilag csak az ajándékozott olvasta, és senki más, holott voltak hasonló hosszúságú sztorik. És még csak nem is volt olyan horror! Oké, hogy televágtam trigger warningokkal, de közben meg annyira nem lett vészes, és hiába írom le, hogy amúgy ez a helyzet, mindenki elkerüli. 

Közben én meg ott próbálkozom, hogy mindenkinek a lehető legtöbb kommentet hagyjam, mert pontosan tudom, hogy milyen, amikor az írónak hiányzik ez a fajta támogatás. 

És tudom, hogy nem lehet mindenkinek a kedvére tenni, meg hogy mindenki azt olvas amit akar, de közben azért rosszul esik, hogy egyetlenegy ember kommentált. Jó, az igazsághoz hozzátartozik, hogy én se vagyok túlzottan elégedett azzal, amit írtam, mert nem sikerült mindent beletennem, amit szerettem volna, illetve nem is sikerült úgy végigvezetnem, és simán lehet hogy saját magam bátortalanítok el másokat, de azért na. 

Kicsit fáj. 

Majd elmúlik, de azért most még fáj. 

Útközben, hogy eltereljem a figyelmem, megkerestem az egyik kedven összeesküvés elméletes weboldalam, és meglepően hamar megtaláltam, és örömmel vettem tudomásul, hogy van tumblija is! Meg facebookja is! Nyilván mindkettőt bekövettem, mert én ezeket nem akarom elveszteni, hát olyan fantasztikusan elborult az egész! Csodálatosan kreatív, de hogy tényleg, ha megírná egy urban fantasy könyvnek - természetesen megfelelő korrektúra után - akkor csak úgy kapkodnák le a polcról! Én biztosan, hát ennyi hülyeséget kitalálni egy ültő helyünkben nem lehet, úgy hogy az ember még el is higgye! Csak tudnám, hogy honnan találja ki ezeket, hát én író vagyok, és úgy érzem feleannyira se vagyok kreatív, mint ez az ember. 

Úgy szeretnék én is ekkora faszságokat kitalálni, mint a gyapjas alakváltó, meg hogy a Belső Föld lejárata a Pillangó utcai metró megállónál van! This is just pure imagination, én mondom nektek. És sajnos iszonyatosan irigy vagyok rá. Honnan lehet összeszedni ennyi hülyeséget? Lehet, hogy ezért nem vagyok még sikeríró, mert hogy én nem tudok ekkora szamárságokat kitalálni. 

Sad times emberek, sad times. 

Mondjuk nekem sose ment ez az összeesküvés elméletezés, mert olyan nyílt hülyeségnek tűnik az összes! Vagy csak az autizmusom ment meg attól, hogy bele tudjak keveredni ezekbe a vesztőhelyekbe. Kivéve a Balatontagadás. Az az egyetlen amibe ilyen pure fun alapból beleállok, mert na. Mindenkinek jár egyetlen ilyen elmélet amibe szabadon hihet! Én ezt választottam. (És csak a tisztázás végett: természetesen tudom, hogy a Balaton létezik, ez csak a saját magam szórakoztatása.)

Útközben, eszembe jutott az is, hogy talán csinálni kéne egy saját discord oldalt a különféle agymenéseimnek meg jegyzeteimnek és főleg a neveknek. A neveket már most is leírom a kuckómba, de hogy szinte alig tüzöm ki és aztán kereshetem vissza. De most már azt se csinálhatom, mert a desktop verziója a discord keresőnek egész egyszerűen nem hajlandó működni. Meg vagyok győződve arról, hogy csak engem akar bosszantani, és sajnos sikerül is neki. Szóval ha lenne egy hely, ahova elmenthetem, meg ahova bedobálhatom a random ötleteimet és egyebeket, anélkül, hogy tartanom kéne attól, hogy esetleg elveszik a beszélgetésekben, az egész jó lenne. Aztán persze nincs kizárva, hogy ez is csak halogatásként működne, de mit csináljak, ha képtelen vagyok megtalálni a megfelelő tervezési segítséget? Így is van már egy digitális meg egy kézzel fogható jegyzetfüzetem, és így is se tudok rendet tartani, szóval még egy plusz felület mit árthat? Legalább ott csatornánként tudnám csoportosítani az ötleteimet, és szépen felosztva lenne. Oké, ezen még gondolkozni fogok egy darabig, úgy érzem, meg kikérem a T. Közösség véleményét is ezügyben, hátha valaki tud valami okosat mondani nekem. 

Vagy akár segíteni nekem abban, hogy megtervezzem, mert sajnos minél többet gondolkozom rajta, annál jobban tetszik ez az egész. 

Jaj, visszatérve kicsit az összeesküvéselméletekre, képzeljétek, megtaláltam a kedvenc összeesküvés oldalamat! Fogalmam sincs, hogy anno miként botlottam bele, de hogy olyan szinten agyfaszt kaptam tőle, amit azóta egyetlen más hasonló műfajban futó dologtól se sikerült megkapnom. Puszta elborultságban nem tudja felvenni vele a versenyt, és van egy olyan sejtésem, hogy igazából nem hisz ezekben. Vagyis inkább remélem, mert hogy akkor komolyan aggódnom kéne a mentális egészsége miatt. Ismétlem, ez nem a szokásos laposföldhívő, meg nem-volt-holdraszállás és az oltásban mikrochippet helyeztek el, bár ezek is benne vannak a mixben. Nem, ez olyan szinten tolja, hogyha egy kicsit lecsiszolná a mágiarendszert, tenne bele főszereplőket, simán ki tudná adni könyvként. Én meg az első lennék azok között, akik megveszik, mert egyszerűen hibátlan. 

Kezdjük mindjárt a legütösebb dolognál, és ami még mindig nincs megmagyarázva a kedves szerző által, és ez nagy lyuk az egész lore-ban. Pedig engem komolyan érdekelne, hogy mi az isten van az egész gyapjas alakváltó dologgal. 

Úgy van, gyapjas alakváltó! A hüllőemberek elbújhatnak, itt van az emlősök ideje! 

Bár biztos vagyok benne, hogy azok is ott bujkálnak valahol az árnyékban, de nem ők a főellenség, hanem ezek a mamutszerű izék. A gyapjas stimmel, az alakváltásra nem láttam még példát és azt se tudom, hogy mi a bajuk úgy a világgal, de valami iszonyatosan bassza őket. 

Ja és vannak boszorkánymestereik. Hogy mit csinálnak? I have absolutly No Idea. Az a lényeg, hogy iszonyatosan veszélyesek és világuralomra törnek, de pánikra semmi ok, mert a Dobogói Négyek - többek között - megakadályozzák a támadásaikat. Nyilván mivel magyar, ezért aztán át van itatva azzal, hogy a magyarok a superior nép, ami nem áll távol az átlag mélymagyar dologtól, mert a patrionizmus faszság, azért. 

Sajnos nem sikerült rájönnöm, hogy pontosan hogyan működnek és kik ezek a Dobogói Négyek, de rendesen mágikusak, valami közük van a Belső Földhöz, és valamiféle rónákkal meg energiákkal dolgoznak, amit épeszű ember aztán fel nem foghat, hogy miként működik. De hát egy jó bétával és szerkesztővel valószínűleg sikerülne neki letisztáznia ezt az egészet, és abszolút sikerlistás lehet. 

Ja meg ott vannak a Bájeni iratok, amit rendszeresen Bájernek olvasok, amin egyáltalán nem segít semmin. Ezek valamiféle szent szövegek a Belső Földről és eskü szépen van megfogalmazva. Azt nem állítom, hogy érthetően, de az biztos, hogy szépen és nagyon szeretném érteni, hogy egész pontosan mi történik, de hát amíg nem szerez maga mellé bétázókat és szerkesztőt, addig erre még várnom kell. Pedig valszeg egy előzménysztorinak elmenne az egész.

Az is nagyon tetszik, hogy egyáltalán nem fél berakni az abszolút eszement dolgait magyar környezetbe, így tudtam meg, hogy van valami a budapesti katakombákban. Sajnos azt nem tudom, hogy pontosan mi, mert friss poszt volt, szóval még várok a nagy leleplezésre, de őszintén szurkolok valami istenesen baszó dologra. 

Illetve a Pillangó utcai metrómegállónál van az egyik lejárat a Belső Földhöz, amit simán el tudok hinni. Igazából bármelyik metrómegállóról el tudom hinni, hogy van ott egy lejárat a Belső Földhöz. Főleg a Mexikó úti megállóról, attól a helytől a hideg is kiráz. 

Meg a Balatonba is él valami lény, ami amúgy tökre barátságos és segítőkész, bár csúnya, úgyhogy valószínűleg őt is a belső értékeiért szeretjük. Jó, ez csúnya volt, beismerem. 

Vannak képek is, sajna az újabbak AI-al készültek, amin nem lepődök meg, csak őszintén sajnálom, mert máskülönben meg olyan kreatív! Eskü ha tudnék olyan szinten rajzolni, még illusztrálnám is. Szeretném jelezni, hogy az a meggyőződésem, hogy mindezek csak kitalációk és nem hisz bennük komolyan, csak fenntartja ezt az álcát, mert mindenkinek kell egy hobbi. 

Az egyetlen őszinte problémám az vele, és ez elég nagy probléma, hogy antiszemita, oltásellenes, bevándorló ellenes, és ha egy tippem lehet, akkor még queerfób is, bár ez utóbbinak még nem láttam nyomát, de az előtte elhangzottak is elegek ahhoz, hogy ne igazán akarjak vele közösködni. Körülbelül úgy figyelem, mint valami egzotikus rovarfajt, mert azért ilyennel ritkábban találkozok a sima laposföldesek között. Akik meg csak simán ostobák. 

Hmmm... akartam még valamit mondani? Nem, nem hiszem, jelenleg ennyi történik az életemben. 

Óh, majdnem elfelejtettem! Az megvan, hogy a facebook most már fel akarja használni minden ott és az instagrammon lévő adatodat és dolgodat, amit megosztottál egy AI-hoz? És az megvan, hogy legszívesebben belehúznék miatta egy katódsugárcsöves monitort Cukorhegy fejébe, meg minden techdudebroéba, akik fantasztikus ötletnek tartják ezt az egészet. Szerencsére lehet tiltakozni, de hogy nem ez az alap, hogy azt használják fel, aki kéri? Hanem hogy még te magyarázd meg, hogy miért nem akarod, hogy elrabolják tőled a szellemi tulajdonodat, amiért megdolgoztál. 

Komolyan. 

Húzzanak a faszukra erős pistával kenegetett kaktuszt. Meg azok is akik kitalálták, hogy jaj de jó ötlet lopott művészeti alkotásokra alapozni egy túlhájpolt adatgyűjtési programot. Mert maga az AI egy remek tool, sok mindenre lehet használni, ami megkönnyíti az ember életét, de MÁSOK MŰVÉSZETI ALKOTÁSAINAK ELLOPÁSA ÉS LEMÁSOLÁSA KURVÁRA NEM TARTOZIK KÖZÉJÜK. Őszintén remélem, hogy vannak odakint olyan emberek, akik kitalálták, hogyan lehet elbaszni az egész lopási programozását, vagy legalább olyan faszságokkal megetetni, hogy pár hónapon belül egy használhatatlan borzadvány legyen, amihez soha, senki nem akar hozzányúlni. Mert én legszívesebben ezt csinálnám, de a programozási készségem az kimerül az alkalmankénti HTML szerkesztésben. Emberi szavakkal kifejezhetetlen az a mértékű düh, amit az AI lopása miatt érzek, meg azok miatt, akik leadták a gerincüket a csalás oltárán. 

És hogy mennyire odavannak maguktól, hogy pár kattintással "alkotnak". Holott csak megvárják, amig egy program kidob nekik valamit, aminek nagyjából annyi köze van a művészethez, mint a Temunak a minőségi termékhez. De azért úgy védik, mintha az életük múlna rajta. 

Eskü, az egész Wonka fiaskó egyenesen következett ebből, mert hát nyilván az összes techdudebro meg NFT-s idióta új földet talált magának. Az a nagy helyzet, hogy nem vagyok hajlandó nyugodtan és megfontoltan hozzáállni ehhez a kérdéshez, minekutána én vagy lassan tizenhét éve írok folyamatosan, belerakom az időt, munkát, vért, verítéket, fejlesztem magam és egyszerűen elképzelhetetlennek tartom, hogy ne alkossak, erre valaki, akinek kevesebb képzelőereje van, mint egy multis kiégett középvezetőnek, bepötyög pár szót egy generátorba, és máris azt hiszi, hogy ő művész. Hát szarják le a galambok minden reggel a kocsiját. 

Meg amúgy is unom már, hogy mindig nekem, és úgy általában az áldozatnak, kell lennie a nagyobb és belátóbb embernek, miközben az ilyen nyomorultak meg megússzák és még csak az se érdekli őket, hogy közben kiket károsítottak meg. 

Nem, nem vagyok nyugodt. 

Amin nem segít, hogy belefutottam a TikTok scamekbe, és két napja nem bírok napirendre térni afelett, hogy vannak olyanok akik olyan vizespalackot adnak el, amik hidrogenizálják a vizet. 

A vizet.

Hidrogenizálják. 

Mert nincs benne elég. 

Elnézést kérek a keresetlen szavakért, de mégis mi a búbánatos öregördög seggén éldegélő pestises bolha nyáladékába törölköző vérhasos öreganyád szájából kiesett varacskos béka reggeli böffenetét értesz azon, hogy nincs a vízben hidrogén? H2O a vegyjele! Ott van, két hidrogén! Ha még egyet hozzáadsz, az már akkor nem is víz! És ami a legrosszabb, hogy emberek ezt megveszik. Én...én nem. Én csak nem. 

Persze, nyilván megvan az, hogy a suliba mi is előszeretettel hangoztattuk, hogy soha nem fogjuk használni, amit ott tanítottak, és hogy egyáltalán nem is az életre készítenek fel, de hogy azért ennyire ne legyenek meg az alapok. És én még azt hittem, hogy az volt a legalja, amikor SóbertNorbi feltalálta a cukor vegyjelét, de hát ahogy a mondás is tartja: mindig van lejjebb. És ez apparently az, hogy a víz képletét se tudjuk. De hogy nem lehet tudni a víz képletét? És ha még nem is ugrik be, hogy az istenbe nem esik le az, hogy az egész scam? H o g y. 

Nem, sajnos ezt képtelen átfogni a tudatom. 

A másik ilyen, ami felett szintén nem bírok nyugalomra térni, az a Temuról rendelt fogápolási eszközök és illegális fogászati beavatkozások végzése, mert "aki körmöt el tud készíteni, az fogat is." 

Kuruzslók, egész egyszerűen csak kuruzslók. És pont azokat használják ki, akik amúgy se biztos, hogy meg tudják engedni maguknak a megfelelő beavatkozást, because fuck America healtcare. Már amennyire ezt care-nek lehet nevezni. És akkor ezek a greedy majmok meg előadják, hogy jaj ők majd megcsinálják, és nyilván elég meggyőzően mosolyognak a kamerába ahhoz, hogy valaki higgyen nekik. Aztán meg szerencsétlen nyomorult mehet a szájsebészetre, hogy valahogy helyrehozzák, azt amit elbasztak. 

Csak idő kérdése, hogy valaki belehaljon egy ilyen "eljárásba." De még remélhetőleg azelőtt megszűnik ez az egész faszság, még mielőtt ez megtörténne. 

I really hate TikTok. 

Tudom, hogy nem a platform tehet róla, hogy ilyenek megjelennek, mert nyilván ez a legfelkapotabb platform és a leginkább befogadható, de közben meg őszintén örülnék neki, hogyha ezeket páros lábbal rúgnák ki a picsába. 

Mondjuk én amúgy is túl boomer vagyok hozzá, egyszerűen fizikai rosszullétet produkálok, ha több shortot meg kell néznem egymás után, és abszolút benne van, hogy ez pszichoszomatikus, de ez történik velem. Meg amúgy is, jobb szeretem a hosszabb időintervallumú videókat, mert sokkal jobban meg tudom emészteni. Szóval nekem aztán pont rohadtul nem befogadható. És úgy érzem, hogy ennyit megengedhetek magamnak, hogy komplett előítéletes legyek az egésszel szemben, mert hogy eddig nem győzött meg arról, hogy olyan kurva jó találmány lenne. 

Igen, igen, tudom, legyek mérges a gyilkosra, ne a pisztolyra, de azért én mindkettőre szeretnék jelen esetben egyformán mérges lenni. 

Nincs hidrogén a vízben, Kálid Artúr ne hagyd el kicsi, gülü lelkemet! 

Úgy érzem ez a poszt kezd eléggé szomorú lenni, és nem akarom így itt hagyni, szóval gondolkodom, hogy milyen pozitív dolgot mesélhetnék nektek. 

Ó, azt hiszem meg is van! Valószínűleg itt még úgyse meséltem, hogy a Squad tartott nekem egy késői szülinapot, és elvittek a Star Wars kiállításra! Olyan jól éreztem magam, és ők is, és olyan fasza diorámákat meg modelleket láttunk! Meg mindenféle hitelesített dolgot is! Tényleg kitettek magukért, és még ilyen játék fénykardot is lehetett tapizni, nagyon jó volt. Ja meg voltak életnagyságú bábuk is, amik szintén ilyen Minőség TM-ek voltak! De hogy ilyen iszonyatosan élethűek, nyilván imádtam mindet! És még tudtam villogni az indokolatlan mennyiségű tudásommal is, illetve ismét gyökeret vert bennem a gondolat, hogy talán el kéne kezdeni SW videójátékokkal is játszani, mert azok eddig még kimaradtak az életemből. 

Szóval abszolút színes-szagos volt. 

Utána meg elmentünk gofrizni, és életemben először ettem sós gofrit, amire meghívtak, és őszintén szólva rohadt finom volt. Aztán lezárásképpen fagyiztunk és végig ilyen abszolút nyugodt hangulat uralkodott, és bár nem voltam abszolút hiperaktív rajongói állapotban, nagyon jól éreztem magam! Meg amúgy is meg lettem nyugtatva - megint -, hogy lehetek akármennyire cringe, sőt, ezen a napon kötelező is. Egyszer egész biztosan megbarátkozom ezzel a gondolattal, főleg mert folyamatosan bátorítanak és nyugtatnak, szóval már csak idő kell ahhoz, hogy gyökeret is verjen bennem. 

Ezen kívül még ajándékokat is kaptam! Ezen is őszintén meglepődtem, de nyilván abszolút örültem is nekik! Kaptam egy ilyen régi kiadású, Baljós Árnyak illusztrált kiadást, ami valami fantasztikusan retró, abszolút szerelmes vagyok belé, a gyűjteményem egyik legjobb darabja, az már biztos. Kaptam egy Star Warsos tolltartót is, így most már mindenféle tollam és ceruzám különféle tolltartókban pihen. Illetve, ami a legelképesztőbb volt mind között, az egy Discworld útmutatót, a becsületes nevén a The Ultimate Discworld Companiont, ami egy fantasztikusan részletes név- és tárgymutató, benne minden karakterrel, hellyel, meg fontosságokkal és még rajzok is vannak benne a hivatalos illusztrátortól! Az egész nagyon brutális, imádom, olyan haldokló fókahangokat hallattam neki! A Discworld egy fantasztikus dolog, és abszolút alvó ügynökként viselkedek vele kapcsolatban. Általában nem szoktam sokat beszélni róla magamtól, de ha meghallok valamit, amiről következtetni tudok, vagy valami idézetet, vagy hasonlót, akkor azonnal aktiválódom. Őszintén hiányzik Sir Terry Pratchett. Nagyon elkéne a világnak.

Ha kaptam még valamit és nem emlékszem, akkor itt is elnézést, nem azt jelenti, hogy nem értékelném, hanem hogy rövid a memóriám. Illetve így is annyi mindent kaptam már tőlük, hogy nehéz számon tartani, hogy mit mikor és mire. A lényegen meg úgyse változtat, hogy nagyon jó és nagyon nyugodt szülinapom volt.

Már Teóé is meglepően nyugodt volt, ami betudható annak, hogy se Mort, se Mad nincs már közöttünk, így nem kell mindig ad hoc pszichológiai össztanácskozást tartani. Mármint élnek, csak nem tagjai a körnek, és őszintén szólva jobb is így, bár még mindig fura tud lenni, hogy nem érkezik több embertől reakció egy-egy posztra. De ez már csak afféle megszokás és nem kötődik hozzá érzelmi reakció, egyszerűen csak nézem, hogy miért ilyen kevés az emojik száma? Aztán rájövök. De hogy sokkal nyugodtabb így az egész, és sokkal egészségesebb is. Néhanap persze jön a többiek lecsekkolják, hogy mi van, de hát nem sok történik velük. Főleg Maddel, ami azért valahol nagyon szánni való. Szoktam mondogatni, hogy nincs életem, de hozzá mérve valóságos extrémitásokba vagyok. Talán szomorúbb lennék, hogyha lett volna vele mélyebb kapcsolatom, de így? Semmi. Ami meg Mortot illeti, néha eszembe jut, ha az internet elém dob egy-egy animét, de ennyi az egész. Most már amiatt se vagyok kiakadva, hogy megosztottam vele valamennyire a Clone Warst. Abszolút nem érdemelte meg. Az nem kifejezés, hogy elárulva éreztem magam, azonban nem emésztett fel, nem zárkóztam be, csak megtanultam, hogy pontosan hol is van egy nagyon fontos határom. De igazából ennyit erről, meg aztán nem is érdemes többet beszélni róla. 

Oké, tudom, hogy azt mondtam, hogy pozitív módon akarom lezárni, de eszembe jutott még valami, amin nyíghatok, úgyhogy ezt még gyorsan beiktatom, aztán lezárom, mert már megint hatezer szónál járunk. 

Mint azt már elmondtam párszor, tervezek egy Dinfield ficit, ami az első angol ficim lesz. Ez utóbbi nem változott, csakhogy az előbbi igen. Mert én nekiindultam úgy, hogy jaj, hát az egyik kedvenc rarepairem, jaj de jó lesz velük írni és amúgy is, minden szép, minden jó. Neki is álltam tervezni, és ahogy az már csak lenni szokott a karakterek úgy döntöttek, hogy tőlem függetlenül hoznak létre kapcsolatokat, és egy cseppet sem zavartatják magukat attól, hogy én mit szólok ehhez az egészhez. Persze már megtanultam, hogy ilyenkor ezt engedni kell, de ez nem jelenti azt, hogy ne panaszkodhatnék, mert értitek: mégiscsak én lennék itten az író! 

Na, de a lényeg, hogy a vázlatból kijött egy Din/Luke/Migs trió, amit valahol megértettem, de közben meg volt az egésszel két hatalmas problémám. Egy: nem akarok Groguval dolgozni. Nem tudom, hogy csak kifejezetten erre a ficre vonatkozik ez az érzés, vagy úgy általában se érzem ezt a karaktert, de majd a későbbiekben úgyis ki fog derülni. Kettő: egyáltalán nem érzem a Luke/Din párost. Logikusan persze megértem, hogy miért olyan népszerű, de hogy nekem egyáltalán nem olyasmi, amivel szívesen dolgozom, mert egész egyszerűen nem érdekel. És ez a két dolog egész biztos, hogy közrejátszott abban, hogy végül a történet triója visszaredukálta magát egy párossá és egyáltalán nem a Dinfieldé. 

Nem.

Nem Migs/Din páros lett a vége, amit eredetileg írni akartam, hogy Luke/Migs. 

Az, hogy rarepair, az nem kifejezés, gyakorlatilag senki másnak nem jutott még eszébe, és amit valószínűleg ha három ember elolvas, akkor már szerencsésnek mondhatom magamat. És tudjátok, hogy mi a legrosszabb az egészben? Hogy működőképes. Ahogy elkezdtem gondolkodni azon, hogy akkor őket ketten mik is köthetik össze, mi a dinamikájuk és egyáltalán, erre nem nekiállt működni? A cseresznye pedig a hab tetején, hogy elkezdtem ugyanazt Dinnel meg Lukeval és semmi. Abszolút semmi. I'm to aromantic for this shit. Valószínűleg belejátszik az is, hogy semmi kedvem a Luke/Din párossal dolgozni, de hogy ettől függetlenül abszolút kikérem magamnak a dolgot. 

Plusz a sztori is abszolút működik. Elmegyek kisszéket faragni. 

De igazából teljesen felesleges úgy csinálnom, mintha nem élvezném, és nem mennék rá direkt arra, hogy egy kicsit megforgassam a szabályokat. Az egyik írós szabályom, hogy nézzük meg mi a legrosszabb, ami történhet, és írjuk meg azt, a másik meg az, hogy a szabályok azért vannak, hogy gondolkozz mielőtt megszeged őket. Az elsőt valamelyik random yt csatornán hallottam, és azóta igencsak magamévá tettem, a másikat meg Terry Pratchettnél olvastam, szóval naná, hogy az élet minden területére viszem magammal! Az írás sem lehet kivétel alól, ami a fenti nyígásokkal és sírásokkal jár, de közben meg nem tudok nem így gondolkodni. Valószínűleg, ha nagyon gyakorolnám, akkor le tudnék szokni róla, ám azt meg minek tenném? Ha szenvedek akkor is szórakozni akarok közben!

Így jutunk el a tipikus "csakazértis" ötleteimhez, mint ahhoz, hogyha egyszer írnék egy Star Wars/Avatár: Az utolsó léghajlító AU-t, akkor ott egész biztosan Anakin lenne a levegőhajlító és Obi-Wan a tűzhajlító. Obi-Wan amúgy is nagyon Uncle Iroh coded, úgyhogy magától értetődő, hogy neki adom a tűzhajlítást. Anakin igazából csak azért kapná a levegőt, mert nagyon zavar, hogy a levegő az soha nem kap igy igazán pusztító szerepet a médiában, vagy csak nagyon ritkán, és ezt szeretném helyrehozni. Plusz a Force-choke is remekül kicserélhető arra, hogy egyszerűen csak kiidomítja a levegőt a tüdejéből. Plusz volt egy olyan eszmefuttatásom, abszolút félálomban, hogy a levegőidomárok képesek lehetnek a különféle sugárzások idomítására, mert ha már mindegyik más elem kapott valami fancy alelemet, akkor a levegőnek is jár valami! Az esetlegesen idetévedő tudósok legyenek szívesek nem megverni, én is pontosan tudom, hogy nem így működik, a különböző fanok pedig nézzék el, ahogy egyszerre két fandomot mészárolok le. De hát adnom kell darth Vadernek valami sickass powert!

A gyógyítást meg odaadtam a tűzhajlítóknak, mert miért is ne? Jó, nem minden betegséget tudnak gyógyítani, a felszíni sérülésekkel abszolút nem tudnak mit kezdeni, de az ilyen vírusos megbetegedések és járványok ellen rohadt hatásosak. Szó szerint kiégetik a betegséget az ember testéből. Igen, mindezt a láz létezésére alapozom.

Megírni nem fogom, mert nem fogom, de ilyen eszmefuttatásnak abszolút tökéletes. Ha valakinek meg mondjuk véletlenül megtetszene, akkor ne fogja vissza magát!

Na, de most már tényleg lezárom ezt az egészet, mert már megint hatezer szónál tartok. Egész egyszerűen fizikailag képtelen vagyok rövid dolgok írására.

Az Erő legyen veletek!

Ui.: Pride month van, és belegondoltam, hogy gyakorlatilag én vagyok az adult queer a tumbli posztokból, és ez egy nagyon jó érzés. Illetve csináltam magamnak egy írós discord szervert, és indokolatlanul ideges vagyok miatta.