#77 - Chaos is rising

 

Hazugság a cím, mert már eddig is bőven történt a káosz, de most meg még rá is lesz téve egy lapáttal. Már ha természetesen minden jól megy, de ez majd kiderül csütörtökön, mert ugye akkor megyek vissza pszichiátriára. 

Magamat ismerve sokkal nyugodtabb lennék, hogyha egyáltalán tudnám, hogy zajlanak egymás után a folyamatok, mikor mi történik és hogyan, de hát ilyesmit ne várjak el. Bár ez már ilyen újabb időpont, amit azután kaptam, hogy nyáron odamentem, hogy sziasztok, problémáim vannak, segítsetek. Szóval most már kell kapnom gyógyszert is, elméletileg, gyakorlatilag meg majd ott helyben ki fog derülni. Mondanám, hogy nem izgulok, mert még ráérek, de igazából néha eszembe jut és akkor azért csak elkap az, hogy jó, oké, mindjárt itt van, mi lesz, hogyan, stb… De már megkérdeztem ki ér rá kísérgetni engem a Squadból. 

Nem mintha egyedül nem mennék el, vagy félnék, csak jobb ha elkísérnek. Megnyugtat, meg ilyenek és én is kezdek rájönni, hogy ez nem gyengeség, meg ilyenek, hanem támogatás, ami bármelyik korban jólesik az embernek. Csak nyilván meg kell tanulni ezt is. Az a nagy helyzet, hogy huszoniksz év rossz mintáit meg berögződéseit sajnos nem lehet máról-holnapra ledolgozni, és úgy fest, hogy egyik évről a másikra se. Na, de remélhetőleg kapok hozzá segítséget és sikerül egyről a kettőre jutnom magammal kapcsolatban. 

Mondjuk nagyon várom, hogy engem hogy borít meg a gyógyszer. Eddig mindenkitől azt a tanácsot kaptam, hogy vegyek ki legalább egy hetet, amíg alkalmazkodik a szervezetem, de hát természetesen bennem van az, hogy hát végigcsináltam már ilyet, meg hogy azért ne essen már ki egy éjszakás hét azért, mert nem vagyok a toppon, de még meglátom. Mindenképpen meg fogom kérdezni ott helyben, hogy mire számítsak és akkor ugyan már írjon nekem valami igazolást. Jó, tényleg nem tudom mi fog történni, meg hogy működik ez az egész, és akkor a háziorvosom is hajlandó-e kiírni akkor is, ha esetleg nincs olyan tünetem... Túl sok a változó ebben a történetben ahhoz, hogy nekem tetszen. 
De már csak pár nap és kiderül minden. 

Ó az éjszakás héthez visszatérve, megint változtattak az egész beosztáson, de legalább ez tetszik is! Két hét éjszakám lesz, egy hét délutánom és egy hét délelőttöm, ami rohadt jó! Persze, átforogni egy halál lesz így is, mert átforogni mindig egy halál, de hogy egy délelőttöt felváltott egy éjszakás! Ami sokkal jobban fizet és amúgy is sokkal jobban szeretem az éjszakás műszakot, mert így bedugom a fülemet és gyakorlatilag hat órán át csakis és kizárólag podcastet hallgatok. 
Úgyhogy remélem, hogy így maradhatok jó ideig, ha már úgyis elvették a szombati túlórákat. Mert hogy kÖlTsÉgCsÖkKeNtÉs. De igazából csak egyszerűen nem akarnak fizetni a munkásoknak, ha engem kérdeztek. 
Cserébe meg bevezette azt, hogy lehet tizenkét órázni, de úgy, hogy délelőttös műszakban hajnali kettőtől délután kettőig, a délután műszakban meg délután kettőtől hajnali kettőig. És mi meg néztünk, hogy ki az a balfasz, aki ezt így bevállalná? Eleve kiesnek azok akik messziről járnak be, mert hát nekik ugye a műszakokhoz van igazítva a bejárós busz, ami összeszedi őket innen-onnan. Úgyhogy ők eleve elesnek a pluszpénztől. 
De akik Pestről járnak be, nekik se jobb feltétlenül, mert hiába járnak éjszakai járatok, annyira kiesik a gyár, hogy sokat kell gyalogolni mire találsz egy olyan buszmeget, ahol megáll egy éjszakai járat. 
Meg egyáltalán ki a fenének van kedve felkelni éjfélkor, azért, hogy beérjen hajnali kettőre? Na ugye, hogy senkinek. 

Meg akinek még van autója is, annak se biztos, hogy lehetősége van rá, vagy szeretne, vagy máshova kell a kocsi, meg amúgy is üzemanyagárak. Persze igy is van néhány, aki bevállalja, for reasons, de hogy közben meg ez így akkor se elég. Arról nem is beszélve, hogy a pályák se mennek akkor teljes hatásfokon, mert a plusz négy óra nem színtiszta plusz négy óra termelés. Mert ahhoz, hogy így haza tudjunk menni, ahhoz legalább egy órával előbb befejezzük az anyagok feltevését, tehát onnantól kezdve az nem egy teljes termelési óra, hanem csak fél. És akkor az megint csak kiesés a cégnek. 
És nyilván meg minél lassabb a pálya, annál előbb kell leszedni, hogy be tudjuk fejezni a műszakot. Tehát nem az történik, mint amit várnak, hogy akkor a két pálya megy folyamatosan tizenkét órát, hanem az, hogy maximum tíz-tizenegy órát mennek összesen, ami tiszta termelés. 
De természetesen erre így nem gondoltak, vagy nem tudom, abban se vagyok biztos, hogy egyáltalán szoktak-e gondolkodni. Abban azonban biztos vagyok, hogy egyik se ismeri pontosan a gyártási folyamatokat, meg nem tudja, hogy mi miért történik, akkor miért ugat bele? 

Tudom, azért mert ő a főnök, de hogy ezt is lehetne sokkal logikusabban csinálni! Mondjuk attól kezdve, hogy van kommunikáció a különböző részlegek között, van rendes szakszervezet, aki rá tud koppintani a főnökség orrára, hogy figyi, ezt így rohadtul nem kéne, meg rendes technológus, aki így tényleg odafigyel a gyártási folyamatra, de túl sokat várok el megint. Pedig közben olyan egyszerű lenne összehozni egy működő céget! Oké, emberekkel dolgozni maga a halál, és nem tudod kiszámolni, hogy ki hogy viselkedik, de közben meg ha folyamatosan forceolva van, hogy kommunikálj, mondd el, menj oda, akkor előbb-utóbb csak rá lehet venni őket, hogy akkor így csinálják. Meg azt is jó lenne kigyomlálni, hogy akkor mindenki úgy félti a tyúkszaros állását, hogy azt sem jelenti, ami tényleg hiba, mert hát jaj, mi lesz. 
Értem, hogy jogos félelem, mert én is féltem a saját kis tyúkszaros állásom, de közben meg tudom, hogy simán megmondanám a főnöknek, hogy mondjuk, figyi mi lenne ha nem kéne egy abszolút hibásan működő műszerrel rétegvastagságot mérni? Meg ilyenek. Mert ha már annyira érdeklik azok az értékek, akkor igenis adjon hozzájuk rendes műszert. Szép és jó dolog a költségcsökkentés, de csakis és kizárólag akkor lehet valóban olcsóbban kijönni, ha először befektetünk a megfelelő gépekbe, amik aztán hatékonyabban dolgoznak. 

De már megint nekem lóg a bilibe a kezem. Pedig ha rendbe lenne az idegrendszerem, meg lenne bennem ilyen, hogy feljebb akarok lépni a ranglétrán - nem jut eszembe ennek a dolognak a rendes neve, nézzétek el -, akkor isten bizony megpróbálnék főnök lenni. Mert hát a bar is low, és nem lenne nehéz megugorni.
Főleg úgy, hogy a többiek azt mondták, hogy mennyivel jobban járnának azzal, ha én lennék a technológus, nem a jelenlegi, mert hogy engem tényleg érdekel az, hogy mi merre hány méter.
Meg Erika is mondta, miután elmeséltem neki, hogy mit találtam ki az egyik anyaghoz, amit valami istentelen rossz felrakni, meg folyton eltörik a pálca, na és Erika is megdicsért, hogy tök jó ötlet, adjam be. 
Szóval most majd be kell adnom, csak előbb meg kell írnom, meg ki kell derítenem, hogy hol lehet leadni ezeket a fejlesztési ötleteket. 

Bár aztán a fene tudja, hogy tényleg érdemes-e beadni, mert amit még Doloressel találtunk ki, és vagy egy hónapja bent csücsül lassan valahol a rendszerben, arra se mondtak még semmit. Azt se tudom, hogy egyáltalán látták-e. Meg elvitték azt a kis dobozkát is, amibe bele lehet dobálni, úgyhogy végleg el vagyok veszve ezzel az egész rendszerrel kapcsolatban. 
Aztán az se jelent semmit, hogyha bekerül a rendszerbe, mert akkor meg azzal dobják vissza, hogy nincs rá keret. Miközben senki le nem jött megnézni, meg tesztelni, és egyáltalán, nem arról van szó, hogy rendeljenek be száz darabot, hanem mondjuk csak ötöt, és azzal nézzék meg. Aztán nem tudom, ha nem válik be, akkor eladják a MÉH-nek, úgyis van telepük a közelükben. 
Csak hát valószínűleg a drága jó Pamuk Bálint, aki amúgy már nincs a cégnél, de még ma is kisért, ezt elrontotta, mert neki volt szokása istentelen mennyiségű pálcát berendelni, anélkül, hogy rendesen letesztelte volna őket, és aztakurva. Ott aztán voltak gyönyörű balesetek. De Pamuk Bálint amúgy is egy balfasz, úgyhogy annál csak jobban lehet csinálni. 
Csak megint ott tartunk, hogy mi, ilyen huszadrangú, noname Gipsz Jakabként a porszóróba, ami valamiért amúgy is egy mostohagyerek, megpróbáljuk mi megoldani az egész cég problémáit. Holott nem nekünk kéne, és ha mondjuk is, akkor se hallgatnak ránk sokan, mert hát így működik. De drága Karen, hát pont azért működik így, mert mindenki ráhagyja, hogy ja, hát ez így működik!
Az "okos enged, szamár szenved" meg a "ne foglalkozz vele, egyik füleden be, másikon ki" hozzáállás rég lejárt lemez és rohadtul nem viszi előrébb a helyzetet, mert csak bebetonoz egy káros status quót, ami aztán csak annak jó, aki a tetején ül az egész piramisnak. És az okos szenved, a szamárnak meg úgyis abszolút minden mindegy. 

Csak egyszer ne lennék ilyen világmegváltós haragokba. De hát ha egyszer felbasz? 
Ebből amúgy még az, ami igazán dühít, hogy én világéletemben azt hittem magamról, hogy humán beállítottságú vagyok, mert így írok, meg szeretek olvasni, de közben meg egyáltalán nem vonzz semmilyen bölcsészszakma, nem érdekel semmi, ahol így kreatívnak kéne lenni, mert hát értitek, én a hobbimba akarok kreatív lenni, nem a melóba, meg amúgy is, tök jó érzés volt, hogy összeraktam egy működő dolgot. És mindez kézzelfogható, ami meg aztán sokat segít az egészben. 
Úgyhogy volt egy heveny realizációm, hogy bár a szöveges feladatok továbbra is felgyújthatják magukat, és bele tudok keveredni a számokba, de sokkal jobban érdekel és vonzz a műszaki terület, mint a humán. És erre huszonkilenc évet kellett várnom, mert hát otthon is ugye azt hallgattam, meg akkor a suliba is ment ez, hogy vagy az egyik, vagy a másik, tendencia, meg átfedés, meg skála az nem létezik. 
Sose fogom megérteni, hogy miért kell kényszeresen mindent két darab dobozba bepakolni, ami a skála két végén helyezkedik el, holott az égadta egy világon semmi nem így működik. Mert például ha tudtam volna, hogy létezik olyan, hogy valaki akkor is jobban tendál a reál tárgyak felé, ha amúgy a kétszer kettőt is számológépen számolja ki, akkor máris boldogabb lenne az életem. 
Jelenleg úgy nézek ki, hogy a hobbim az írás - az olvasás nem hobbi, hanem elkötelezettség, hogy be is fejezzek valamit -, és nagyon szívesen tanulnék ilyen mitológia dolgokat, meg loret, meg az urban legendsek mikéntjéről és hogyanjáról, de munkába meg inkább ilyeneket tolnék, amit meg tudok fogni és látom, hogy mi miért történik és hogy. Kézügyességem nincs, de hát azt mondják ez is tanulható, és ez a technológus dolog is biztos érdekes lehet. De nem megyek annak, legalábbis most hirtelen nem látom ezt így magam előtt. Csupán elgondolkodtam így az egészen. 

Meg körbe kérdezgettem pár embert, hogy mégis milyen volt a targoncás oktatás, és hát elég lesújtó véleményeket hallottam. Eleve az, hogy nem is a cég telephelyén belül van az oktatás, hanem valahol kint Mucsaröcsöge után kettővel, ahova még tömegközlekedéssel is nehéz eljutni. Ami pedig nekem nagyon nagy hátrány. Ráadásul még az oktatásnak is inkább színvonaltalansága volt, mint bármi más, márpedig nekem is elment x évem feleslegesen az oktatásba, úgyhogy nem akarok már ilyen látszat üldögéléseket csinálni. Ha egyszer tanulok valamit, akkor csináljam rendesen, mert hülyeségekre nekem nincs időm. 
Úgyhogy vagy megnézem hogy lehet ezt magánba elintézni, vagy keresek egy olyan céget, ahol normálisan oktatják, mert továbbra is nagyon szeretnék megtanulni targoncázni. Bár nem tudom a rendes nagyhoz feltétel-e a kocsira érvényes jogosítvány, mert akkor beszoptam, de ha nem! De ha nem! Akkor megnézzük, hogy tudnám letenni. 
Légyszíves ne kérdezzétek miért vonzz ennyire ez az egész, mert sima jogsit egyáltalán nem akarok letenni, mert elmondani nem tudom, hogy mennyire nem érdekel, a járművek felé sincs semmiféle rajongásom, úgyhogy teljes rejtély számomra honnan jön hogy én ennyire targoncázni akarok. Valószínűleg onnan, hogy látom, hogy mennyire zseniálisakat driftelnek a raktárosok, és én is akarok zseniálisakat driftelni. Meg a kis kézi békázást is nagyon szeretem, napom fénypontja, ha tudok békázni. 
Srácok, jól jegyezzétek meg, hogy néha a legváratlanabb dolgokban is megtalálhatjátok az örömet. 

Na, amúgy tegnap voltam pszichiátrián, és képzeljétek! Végre kaptam gyógyszert! Meg a pszichológus számát is, úgyhogy telefonálgathatok, amit hihetetlenül utálok. Mármint telefonálgatni, mert így akkor mit mondjak, meg hogy jelentkezzek be és akkor még a telefonom is szokott szarakodni, hogy így én hallom a túlsó oldalt, de a túlsó oldal nem hall engem, és az összes többi ilyen csoda. De muszáj vagyok, és megoldom, csak végig gyűlölni fogom. Aztán valószínűleg annyi lesz, hogy jó napot xy vagyok, pszichológushoz szeretnék időpontot kérni, és aztán adnak egy időpontot és vége is van. De aztán ki tudja. Nem tudom, a telefonhívások ilyen rejtett aknamezők. 

Anyway a jó hír az, hogy átverekedtem magam a rendszeren és már csak egy kis lépés hiányzik ahhoz, hogy teljes legyen a siker. Mondjuk kicsit szégyellem valahol, hogy ez ennyi időbe telt, de hát ez ennyi időbe telt, és nem feltétlenül az én hibámból. Legalábbis próbálom ezt hinni. Mondjuk az tény, hogy pesti lakcím nélkül ez szinte lehetetlen lett volna, magánba meg hát, inkább hagyjuk is. De lett pesti lakcímem, ideiglenes nyilván, és aztán mentem a háziorvoshoz, hogy szia, egyrészt legyél te a háziorvosom, másrészt meg adj nekem beutalót a pszichiátriára, mert öngyilkos gondolatok. És a háziorvos azt mondta, hogy szia, leszek én a háziorvosod és adok neked beutalót a pszichiátriára. 
Aztán elmentem egy napra rá, vagy legalábbis pár napra, már nem emlékszem, és ott adtak nekem egy időpontot, ami szeptember 15.-re szólt, reggel nyolc órára. Mázlim volt, mert pont délutános hétbe voltam, úgyhogy igazából a legfájdalmasabb dolog az egészben az volt, hogy hajnali fél hétkor kellett felkelnem azért, hogy beérjek nyolcra. Nem a közlekedés miatt, hanem magam miatt, mert nekem szükségem van legalább egy órára, hogy megtudjam, merre vagyok egyáltalán fejjel előre. 
Meg aztán mind tudjuk, hogy úgysem jutsz be időben, mert magyar egészségügy, és igazam is lett, bár csak negyed órát késtünk. Az, hogy mégis ott voltam két órát az igazából annak köszönhető, hogy más betegeket is elláttak, én meg addig tesztet töltöttem, meg vártam, meg akkor a beszélgetés is biztos volt vagy fél óra, úgyhogy igazából egész jól jöttem ki az időmmel. 
Meg mindenki nagyon rendes volt velem, és szerintem nem is a múltkori megkérdőjelezhető asszisztenső foglalkozott velem. Nem mintha annyira emlékeznék, de tekintve hogy nem tett hülye megjegyzéseket, úgy döntöttem, hogy ez nem ugyanaz a nő volt. Meg a pszichiáter is tök rendes volt, mindent elmondott, bár az is igaz, hogy a keresztnevemet egy beszélgetésen belül én még nem hallottam ennyiszer. De ez is csak nekem volt fura és nem azért, mert a nő volt fura, értitek. 
Aztán a végén kaptam leletet, felírtak nekem gyógyszert, úgyhogy most már tényleg az van, hogy elkezdtem lépéseket tenni a jobban levés irányába. Bár it's getting worse before getting better, mert hogy így két hét kell, amíg a beáll a rendszer, és a szervezet se kezd el pánikolni, hogy úristen! Dolgok, amikből eddig nem volt ennyi! De aztán majd stabilizálódik, csak addig ki kell húzni. 
Izgalmas lesz, én tudom. Bár van elég izgalmas dolog így is az életemben, de ez legalább a pozitív izgalmas dolog. 
Innentől kezdve már csak annak kell szurkolni, hogy a pszichológusom is rendes ember legyen majd, mert én úgy örülök, hogy átverekedtem magam a rendszeren, nem akarok még azzal is kínlódni, hogy queerfóbhoz kerültem.

Természetesen ezt a posztot is napokig írtam, mert hát nyilvánvalóan nem is én lennék, hogyha valamit befejeznék így egy nap alatt, mondjuk. Szóval azóta szedem a gyógyszert, és ez a puszta tény is annyira boldoggá tesz! Hogy így egyáltalán van gyógyszer, amit szedhetek! Rendszeresen! Igaz, öt napig csak fél tablettát veszek be, és amikor megszólal az ébresztő - mert nyilván állítottam be neki ébresztőt, ne hülyéskedjünk -, akkor így pislogok félkómásan, hogy mi, merre vagyok arccal előre, oké, jó, gyógyszer, de hogy az istenbe vágok félbe egy kisujjkörömnyi tablettát? Szóval az mindig egy érdekes történet. Ahogy az is, hogy miután lenyeltem el kell gondolkodnom, hogy vajon tényleg lenyeltem, vagy véletlen beleköptem a palackba? De lenyeltem, csak olyan pici, hogy idő kell az agyamnak, mire felfogja. Aztán utána úgyis megyek vissza aludni. De hogy ezek mit sem változtatnak azon a tényen, hogy gyógyszert szedek! 
Annyira jó!

Akartam én még valamiről beszélni? A fene tudja, úgyhogy még egy kicsit fosom a szót, hátha rájövök. 

Végre itt van az ősz, ami teázásokat, meg forrócsokizásokat, meg hosszú ujjú ruhák hordását jelenti, meg horrorfilmeket. Vennem kell szoknyákat srácok, mert ha már nyáron nagyon éltem a toppokat, akkor most ősszel kipróbálom a szoknyákat is. Csak tudnám hol találok a méretemben normális áron, normális kinézetű szoknyákat. Tudom, tudom, turkáló, de a turkálóhoz sokkal több idő és erő kell, ráadásul ott ha valami tetszik, abból csak az az egy méret van és nem tudok úgy válogatni. 
Meg kell akkor már rendes, vastag harisnya, és bakancs. Ez utóbbit tuti, hogy a Sinsaybe fogok venni, mert hogy az a papucsuk, amit vettem, az nagyon meggyőzött engem. 

Meg szeretnék valami dekort is beszerezni őszre, meg majd tököt is faragni, és remélem összejön egy közös halloweenezés a Squaddal. Na, erről csak eszembe jutott, hogy mit akartam még mesélni! Vettem egy air fryert és a hétvégén ki is próbáltam és jelenleg fogalmam nincs hogy élhettem nélküle. Xiaomi márka, mert én azt szeretem és megbízok benne és hát eddig nagyon hülyebiztos a kezelése. Próba sütöttem ki benne ilyen előkészített kakaóscsigát meg sültkrumplit - nem egyszerre -, és mindegyik zseniálisan sikerült. Úgyhogy tudok most már sütit sütni benne! Jó, az ilyen tepsis dolgokat nem látom teljesen hogyan lehetne benne megoldani, de valszeg az adagok felporciózása és a sütőpapír meg fogja oldani ezt a gondomat. Minden mással meg annyi lesz a teendőm, hogy elosszam. Kicsit lassú lesz, de legalább lesz. Most már csak recepteket kell gyűjtenem. Meg esetleg ilyen formákat, amik beleférnek. 
De majd csak a kövi hónapban, erre már elköltekeztem. De ez akkor is életem egyik legjobb befekqtetése lesz. 

Jó, hát igazából szerintem tényleg kifogytam a mondókából. A sztorikkal továbbra se haladok, az egyikkel azért nem, mert túl sok vele a munka és nem akaródzok nekiállni, a másikat teljesen át kell gyúrnom, vagy legalábbis szinte teljesen, minden más meg a tervezési fázisban van. De igyekszem rávenni magam. Addig is: 

Az Erő legyen veletek!

U.I: Lidérckének is válaszolnom kéne, meg elbandukolnom a bankba, hogy sziasztok, mi van az új kártyámmal? Dolgok, mindig csak a dolgok.