Szigorúan Nyilvános

  Ha valaki meg tudná nekem magyarázni, hogy mégis hova ment el az év első fele, azért nagyon hálás vagyok, mert esküszöm, hogy tisztára olyan érzésem van, mintha csak tegnap lett volna április. Erre fel már megint hőhullámok, melegfrontok és harmincöt fokok árnyékban, amitől még az életkedvem is elmegy, az alkotóiról meg nem is beszélve. Őszintén irigylek mindenkit, akit nem szív le ez a hőség, mert hogy nekem a létezés is kínszenvedés ilyenkor. És ha ehhez még hozzáveszem az utolsó hónapnyi próbaidős pánikot, akkor meg aztán végképp visszavonulnék egy finom, hűvös barlangba és átaludnám az egészet.