Szigorúan Nyilvános

Igazából én nagyon nem akarom elhinni, hogy 2025-t fogunk írni, amikor ez az évszám a sci-fi könyvekbe tartozik, nem pedig a naptárakra! Az a tény, hogy még 2030-t is meg fogom érni, olyan szintű valószerűtlenséget dob rám! Ki találta ezt ki srácok, kicsoda? Szeretnék beszélni vele. Nem az a problémám, hogy öregszem, ezt a részét kifejezetten élvezem és szeretem, hanem az, hogy ez ilyen teljesen valószerűtlen. És még csak nem is menő. Légszennyezés, klímakatasztrófa, gazdasági összeomlások, háborúk, hogy csak néhány csacskaságot említsek, és sehol nincsenek ilyen cool technológiai, biológiai dolgok, csak önjelölt techdudebrok villognak faszságokkal, amik jóesetben is életveszélyesek. És hadd ne beszéljek a genAI-ról, ami remélem most már kínok között hal meg, mert rohadtul unom és gyűlölőm, sok mindenkivel egyetemben.

  Gyerekek, el nem hiszitek, de olyan karácsonyi hangulatba vagyok már legalább két hete! De hogy nem csak ez az általános, ó jön a december, advent, karácsony, forralt borral és sütikkel, hanem ilyen hardcore karácsonyi hangulatba vagyok. Olyannyira, hogy önként és dalolva hallgattam végig egy tipikus hallmark karácsonyi sztorit, mármint hangoskönyvben, de hogy amúgy filmeket is nézek. Én. Aki ugyan nem Grincs, mert szeretem a karácsonyt - csak éppen a családi hisztit nem -, de hogy én nem vagyok ilyen hallmark típus. Erre tessék. 

  Hányszor lehet büntetlenül újrakezdeni egy blogposztot? Nem és nem sikerül magammal elégedettnek lennem, úgyhogy mindig visszatörlöm és aztán elkezdem újra, mondván, hogy na majd most! És a nagy számok törvénye alapján egyszer csak tényleg el kell érkeznie annak a pontnak, amikor eljön az a pont, hogy eljön az a pont. Jó lenne több posztot hozni, nem csak egyet egy hónapban, vagy kéthónaponként, de hát arra még nem sikerült rájönnöm, hogy miként kéne.  Szóval csapjunk is bele a lecsóba!

  Nyilván sokadszorra kezdem el a bejegyzést, mert egyszerűen csak nem voltam vele elégedett. Jó, persze, ez csak egy napló, nincs semmi más célja, csak hogy leírjam mi történt velem, mit szeretnék, meg hasonló, de ettől még van úgy, hogy egész egyszerűen csak nem érzem az igazinak. A helyzeten pedig az se segít, hogy rámolvad a billentyűzet.  Gyűlölöm a nyarat. 

  Az a nagy helyzet, hogy hirtelen egy kicsit lecsillapodtak a dolgok, és nem történt semmi olyasmi, amiről be tudtam volna számolni, de aztán csak találtam valamit, amiről beszélhetek nektek! Én abszolút örülök ennek a ténynek, hogy ti mennyire fogtok, azt nem tudom, de ha van valami problémátok, akkor ott van a megjegyzés szekció, használjátok nyugodtan. De általában is használjátok nyugodtan, bár tudom, hogy a blogok aranykora véget ért. 

  Valószínűleg mondanom se kell, hogy ezt a posztot is vagy háromszor kezdtem újra, mert hát egész egyszerűen nem sikerült befejeznem, meg történtek új dolgok és hát amiről beszélni akartam, azt is átértékeltem, és végül az egészet töröltem és újrakezdtem. Ezen nem segít, hogy ezek a '20-s évek olyan átkozottul eseménydúsak! Nem tudom, hogy ki dugta fel a zabszemet a seggébe, de hogy ki is vehetné onnan, mert hogy ez már nem állapot. 

  Berúgtuk 2024 kapuját, és el kell, hogy áruljam: én iszonyatosan át lettem verve. A melóhelyen mindenki beszaratott, hogy a december majd ilyen húzós lesz, meg hogy olyan brutális lesz, és senki nem mehet majd szabadságra, meg hogy lehet, hogy túlórázni is kell majd, amit ráadásul ilyen tizenkét-tizennégyórázásnak kell elképzelni. Aha. Aha. Nem. De hogy így nagyon nem. 

  2024 van folks! Ahogy egy tumblr poszton láttam, ez nem is egy valid évszám, hanem egy időpont jelző egy sci-fi regényben, és minél többet gondolkozok ezen, annál inkább kezdem belátni, hogy teljesen igaza van. Ami a bolygó meg a társadalom általános állapotát illeti, igazából tökéletesen bele is illik bármelyik apokaliptikus regénybe, már ami a kezdeteket illeti. Személy szerint egy földönkívüli megszállásnak jobban örülnék, és már a zombiapokalipszis túlélő csapatom is megvan a fejemben, de hát az ember nem kaphat meg mindent amit akar.