#90 - Tervek és álmok

 

2024 van folks! Ahogy egy tumblr poszton láttam, ez nem is egy valid évszám, hanem egy időpont jelző egy sci-fi regényben, és minél többet gondolkozok ezen, annál inkább kezdem belátni, hogy teljesen igaza van. Ami a bolygó meg a társadalom általános állapotát illeti, igazából tökéletesen bele is illik bármelyik apokaliptikus regénybe, már ami a kezdeteket illeti. Személy szerint egy földönkívüli megszállásnak jobban örülnék, és már a zombiapokalipszis túlélő csapatom is megvan a fejemben, de hát az ember nem kaphat meg mindent amit akar. 

Ami viszont abszolút hihetetlen és kicsit feldolgozhatatlan számomra, hogy vannak terveim! Mert az egy dolog, hogy ilyen általános végítélet történik, de én nem végre nem csak azt érzem, hogy túlélek, hanem azt is, hogy élek! És szeretnék dolgokat csinálni és elérni! Teljes sokk. Ha ezt a gimis énem látná, valószínűleg hisztérikus röhögésben törne ki, hogy mi a fasz. 
És mivel nem tudok leszokni az indokolatlan hosszú bejegyzésekről, ezért itt egyszerre fogok beszélni a terveimről, meg arról, hogy milyen jó dolgok történtek velem tavaly. Mert ha már nekem a traumáktól olyan lyukacsos az emlékezetem, mint egy farostlemez, ezért aztán legalább az internet emlékezzen helyettem. 

Na meg azok a papírcetlik amikre felírom azon frissen az élményeimet. Azt hiszem még pinteresten találkoztam ezzel a tippel, hogy írd fel egész éven át azokat a dolgokat, amikre emlékezni akarsz - és nyilván érdemes az örömet okozókat, mert minden mást úgyis rád dobál az agyad, különösen amikor aludni szeretnél -, gyűjtsd bármibe, amibe csak akarod, majd év végén vedd elő és olvasd el a cetliket. 

Azt hiszem, hogy ez lesz a harmadik évem, hogy csinálom ezt, és meg kell mondjam, hogy nagyon jó cucc, mert így egyrészt segít emlékezni, hogy nem csak kín és fogcsikorgatás az élet, ez a blogposzt pedig afféle archívumként meg is őrzi nekem. És nem lesz az, mint a régi füzetjeim esetében, hogy egyszerűen kidobom őket. Amit néha megbánok, főleg akkor hogyha furán néznek rám, hogy de hát miért csinálok ilyet, na meg akkor amikor valaki más előszedi a régi írásait, nekem meg nincs mit bedobni a közösbe. 
Másfelől viszont többnyire nem jutnak eszembe, és mivel költözködő életmódot élek legjobb akaratom ellenére is, ezért aztán minél kevesebb olyan dolgot akarok magamnál tudni, amit általánosságban csak porfogóként titulálnék. 

Na, de azt hiszem a legjobb az lesz, hogyha elkezdjük a tavalyi jó emlékeimmel. Ezúttal kicsit szabályszegő leszek, mert nem írok be mindent, amit felírtam, mert hogy vannak olyan dolgok, amikről azt hittem, hogy jó lesz in fact végül nem lettek jók. És egyáltalán nem akarok olyasmiket ide leírni, amik csak felidegesítenek, annak ellenére, mert valószínűleg úgyis leírtam őket, na meg aztán felbaszni bármikor máskor is fel tudom magam, de most maradjunk pozitívak!
(Mindig meglepődőm, hogy az örömládikámban - ez pont úgy hangzik, mintha szexjátékok tartanék benne, pedig nem -, van egy Alvin és a Mókusok pengető és mindig megörülök neki, hogy még megvan)

Új munkahely - Mint azt tudjátok tavaly év elején felmondtam a Festónál, és egy-két balkanyart, meg egy elég erőteljes nyári depresszív epizódot nem számítva most már van egy rendes, emberi, normális munkahelyem! Ráadásul még élvezem is azt, amit csinálok! Életemben nem hittem volna, hogy be lehet menni úgy munkahelyre, hogy nincs rajtad egyfajta unottság, hogy csak legyél túl rajta és kész, hogy a kihívásokat élvezni fogom és még többet akarok tanulni arról, amit csinálok, és fejlődni benne. Nem, szó sincs semmiféle vezetőségi pozícióról, mert tudjátok, hogy kinek hiányzik az a fajta nyomás! Nem nekem abban egészen biztosak lehettek. Viszont kiderült számomra is, hogy a kémia tényleg érdekel, leköt és még meg is tudom érteni, szóval szeretnék még többet tudni. Akár valami sulit is megnézni, mert bár a vizsgák és számonkérések nem hiányoznak, de sokkal érdekesebb és számomra kifizetődőbb ha van egy keret ami rám erőlteti a haladást. Meg azért nyilván jólesne egy papír is, hogy bizonyíthatóan tudjak dicsekedni. Abszolút jól érzem magam, még az időnkénti súrlódások ellenére is, mert hát mindenki nagyon ciszhet, de hát sajnos ezt nem tudom kikerülni és még így is bőven a legnormálisabb hely, ahol valaha dolgoztam. 
Kicsit úgy is érzem magam, mint aki egy hosszú, abuzív kapcsolatból került be egy egészségesbe. 

Pride és Draq Queen show - A tavalyi évben, és tavalyi év, akármennyire is szeretnék ideit mondani továbbra is, Mena munkahelyével voltam közösen, mert hogy Mena mondta, hogy jöhetnek külsősök is. Így aztán a nano szerverről jópáran velük mentünk, meg ne kérdezzétek, hogy kik, mert hol emlékszem én már arra? Aztán egy pont után úgyis leváltunk, mert meg kellett keresni azt az egy darab kocsit, ahol jó zene szólt, miközben megterveztük, hogy jövőre most már tényleg elfoglalunk egyet és MI fogunk zenét választani, mert nem igaz, hogy nem lehet olyan zenét hallgatni ami nem szolid, fogrezegtető tucc-tucc az alapvetően is fejrobbantó migrént okozó nyári hőségben. Végül kikötöttünk a Kétfarkú Kutyapárt kocsija mellett, ahol így tényleg zene szólt, szóval ha eleddig nem rájuk akartam volna szavazni, pusztán ezért nekik adom. Ott nagyon éltem a party hangulatot. 
Na meg ugye rendesen felkészültem: víz, fagyasztott víz, mert kell egy, amit tudok inni, és kell egy ami puszta hűtésként szolgál, aztán valami citromos lónyál a cukorpótlásra, fájdalomcsillapító, az elmaradhatatlan silk powderem, ami elsőrangú munkát végez abban, hogy ne dörzsölődjön ki az összes lábam, legyező és természetesen az ötven faktoros naptej, mert alább nem adjuk. És egész jól túléltem a sétát, igazából meg is lepődtem, hogy milyen hamar végére értünk, mert nem mentünk át a vízen. Persze így is izomlázam volt másnap, mert nem szokta a paraszt a szántást. A sminkem meg nyilván lefolyt rólam, mert hőség. 
Nyilván voltak ellentüntetők, mert mindig vannak, de hát olyan elanyátlanodva álltak a kis kerítésükben, hogy már-már megsajnáltam őket. Az, hogy számbeli fölényben voltunk, nem is kifejezés. Ráadásul mindenki, aki elhaladt előttük vígan rikoltozott. Esélyük nem volt. 
Aztán Menáékkal mentem haza, mert voltak olyan aranyosak, hogy némi lábpihentetés és általános nyöszörgés után, hazavittek, ahol kidőltem az ágyba. 
Aztán megébredtem és rávettem Bandit, hogy rugdosson meg, mert együtt mentünk életünk első draq queen showjára! Csak nehéz volt elindulni, de aztán rohadtul megérte, mert hogy olyan kurva jó élmény volt! Fogalmam se volt, hogy miként képzeljem el, mégis mi fog történni, de legalább Bandinak se nagyon, úgyhogy ketten voltunk fogalmatlanok. 
Aztán persze kiderült, hogy az egész egy hihetetlen nagy party és olyan táncokat toltak le a színpadon, olyan sminkben és szerelésben, hogy az összes gay és gender pánikot kaptam egyszerre. 
Na meg természetesen el is döntöttem, hogy én is akarok ilyet, én is akarok így táncolni, meg részt venni ebbe a nagyon extravaganza showban. It was so fucking good! Meg Bandi pár munkatársa is részt vett, és hát ők is hibátlanul fantasztikusak voltak, imádtam az egészet! 
Arról nem is beszélve, hogy olyan baszó zenék szóltak! És még ismertem is néhányat az Eurovízióról! Szót a Queen of the Kings meg az Unicorn is és ez utóbbi személyes véleményem szerint egy asexual anthem. 
15/10-s élmény, idén is megyek. 

Kiolvastam öt könyvet Vinniéknél - Tudni kell, hogy hozzájuk már szinte hazamegyek, és nagyon relaxáló náluk lenni, és nagyon szeretem őket is, meg természetesen a cicáikat is, és nagyon szeretek náluk lenni. Már csak azon puszta tény miatt is, hogy legalább addig se kell a saját háztartásomat vezetnem. Én vagyok az a pingvines mém, hogy vállalok én bármit, ami nem felelősség! De viccet félretéve, nagyon nyugodt és pozitív az egész otthonuknak a légköre. 
A másik, amit tudni kell, hogy egyrészt istentelen sebességgel olvasok ki egy könyvet, már ha van rá elég időm. Meg energiám és tényleg semmi más tennivalóm nincs mit olvasni. Ilyenkor aztán egy átlag vastagságú könyv simán lecsúszik egy nap alatt,  már ha nem borzalmas a stílusa, mert akkor tovább eltart, és az is simán lehet, hogy megunom az egészet és félrerakom a fenébe. 
Amikor még suliba jártam, sokkal több energiám és időm volt olvasni, és szinte belélegeztem a könyveket. De ezt nyilván most már ritkán esik meg. És nagyon hiányzott már az az élmény, hogy egész nap csak olvassak, amihez csak kedvem van. És erre Menáéknál került sor. Körbenéztem a könyvespolcukon és úgy döntöttem, hogy akkor ezek engem az ifjúsági könyvek érdekelnek, amik megvannak nekik, úgyhogy leültem a fotelbe, és igazából enni, inni meg WC-re menni keltem fel. Ó, és cicát simogatni természetesen, mert az is fontos. Egy hétvége alatt öt könyvet kiolvastam és olyan jólesett a lelkemnek! Remélem idén is lesz ilyesmire majd lehetőségem. 

Szívküldi - Most már lassan hagyomány lesz a hunó szerveren, hogy februárban afféle történetajándékozást tartunk, és ez minden évben nagyon jól élmény. Már csak azért is mert a végére lesz egy befejezett sztorim. Vagy kettő, ha nagyon ügyes vagyok. Ami nem csak nekem okoz örömet, hanem másnak is, hiszen eleve másvalakinek írom! Meg olyan jó plotokat szoktam találni, hogy gyakorlatilag a horror-antológiámba is onnan választok történet alapanyagot. 
Meg alapvetően nagyon izgalmas rálátni a másik stílusára, nagyon jó olvasni a többiektől - főleg akkor ha rá tudom venni magamat, hogy olvassak már végre -, meg nyilván a visszajelzés se kutya! És én is olyan jó sztorikat szoktam kapni! I just love the whole event és annyira várom, hogy idén is legyen! 

Budapesti Comicon - Idén is kimentem a conra, bár az tény, hogy úgy kellett noszogatni. Oké, igazából az történt, hogy én a szobámba kornyadoztam, mikor kapom Vinnietől az üzenetet, hogy láttak egy Thrawn cosplayest, én meg már öt perc múlva az utcán voltam és rekordsebességet értem el a trolira való kiérésig. 
Mit mondhatnék? Megkaptam a megfelelő motivációt. 
És az a Thrawn cosplayes nagyon kis cuki volt, én meg felettébb normálisan viselkedtem. Mármint tényleg, csak akkor álltam le hülyén vigyorogni, mikor már nem látta. 
Ez szombaton volt, vasárnapra pedig már raktam fel rendes sminket, ha már másra nem is futotta. És még Padmé Amidala is megdicsérte a kék rúzsomat, úgyhogy I feel blessed egész nap. Meg nyilván végig fényképeztem az összes Star Warsos cosplayest, mert na, mégis rólam beszélünk, és biztos történtek még dolgok, de hát nekem úgyis csak annyi maradt meg, hogy láttam egy Thrawn cosplayest és Padmé megdicsérte a rúzsomat. Csak a lényeg fiaim, csak a lényeg. 
Idén meg szeretnék egy Kylo Ren cosplayt összehozni, mert apparently senki nem beszélt le. (Nem mintha akarnám, hogy lebeszéljenek tho.)

Cicasittelés Viniéknél - Van egy olyan érzésem, hogy ahány verziója lehetséges Vinnie nevének leírására, én már mindent kipróbáltam. És az a helyzet, hogy ez továbbra is így marad. Anyway. Nem csak szállóvendégként vagyok jelen náluk, hanem cicaszitterként is. És nagyon élveztem! Persze, állatokra vigyázni egy felelősségteljes feladat, meg mellette nyilván magára a házra is felügyelek, de hogy nekem ez így olyan, mint a nagymamáknak az unokázás. Egyáltalán nem megterhelő és nagyon élvezem, és természetesen igyekszem a tőlem telhető legjobban teljesíteni. És mindig örülök, amikor felkérnek erre, meg én is el tudok menni. Erről jut eszembe, hogy megint megyek majd és fel kell írnom a naptáramba is, nehogy elfelejtsem. Illetve arról se felejtkezzünk meg, hogy mivel nekem nem lehet saját háziállatom, mert nem engedi a főbérlő, ezért aztán egy időre legalább úgy tehetek, mintha lenne :3

Mary Poppins musical - Avagy a Madách színház redemptionja a szememben. A Madách a Squados köreimen belül afféle hírhedt színház, mert mindannyiunknak, vagy legalábbis majdnem mindannyiunknak volt már vele egy borzalmas élménye. Nekem a Macskák volt, valamelyik szülinapomra vagy karácsonyra kaptam rá jegyeket, mert hát a Macskás egy nagy musical és őszintén imádom, és nagyon izgatott voltam az egész miatt, aztán ugyanekkora csalódás is volt az egész. A hangosítás valami tragédia volt, recsegett szerencsétleneknek a mikrofonja, hol indokolatlanul halk hol meg túl hangos volt, aztán volt egy jelenet, ami így nem volt benne az eredeti Broadway musicalben, amivel nyilvánvalóan semmi baj nem lett volna, hogyha értettem volna akár csak egy pillanatot is abból, ami történik a színpadon. A szavakat nem lehetett kivenni, a zene túl kaotikus volt, a színpadképről nem is beszélve. De a legnagyobb szálka a szememben, hogy valaki hihetetlenül jó ötletnek találta azt, hogy valamelyik nagy rockzenekar énekesét betegye arra, hogy elénekelje Mefisto dalát. Az, hogy kínos volt, az egész egyszerűen nem kifejezés. Elhiszem, hogy van énekhangja, elhiszem, hogy van színpad jelenléte, de egy koncerten! Nem egy színházi előadáson! A kettő teljesen és tökéletesen más, és aki jó az egyikben az nem lesz jó automatikusan a másikban! Annyira kilógott a Macskák alapvető hangulatából, de hogy aztán a színészek közül is, észrevehetően nem nagyon volt sok fogalma hogy kell színészkedni, és így üvöltött, hogy mindenki más terelgeti, hogy hova álljon. Fúha, még mindig felbasz az egész. Szóval érthető, hogy kétkedésekkel fogadtam, mikor anyám felvetette, hogy valami csapattal mennek megnézni a Mary Poppinst és ha van kedvem, akkor csatlakozhatok. Én meg úgy voltam vele, hogy hát végül is miért ne? Régen voltam színházban, amúgy is jó lenne kikapcsolódni, menjünk el. Persze mikor megtudtam, hogy a Madáchban van, felhúztam az összes létező szemöldököm. De végül adtam neki egy esélyt, és annyira jól tettem, hogy adtam neki! Olyan jó élmény volt! A zene, a világítás, a díszletek, a táncosok, a szereplők, a m i n d e n, annyira nagyszabású és fantasztikus volt! Imádtam! Tényleg beleraktak mindent a díszletekbe, meg a jelmezekbe, és ahhhh, hát tökre elmennék rá még egyszer! Oké, új fordítás volt, szóval a szuperkálifrádzsilisztikexpialidózus helyett valami másabb volt, amit nem jegyeztem meg, de hogy teljesen érthető volt, megfelelően bonyolult és fülbemászó. 
Ja meg volt egy indokolatlan horror beütésű jelenet az egészben, amire csak néztem, hogy wow, erre nem számítottam, de go on! Több horror kéne a színházakba, ha engem kérdeztek. De hogy nagyon jó volt, nagyon látványos, nagyon élveztem. 

Szabadulószoba és Wasabi étterem - Megvan az első olyan pont amin komolyan elcsodálkoztam, hogy ez tavaly volt? És ha igen, akkor mikor? Fogalmam sincs, az van meg egyedül, hogyha nagyon megerőltetem magam, hogy hideg volt, de ilyen tél féle hideg, szóval valószínűleg év elején lehetett valamikor. Öcsém kapta ajándékba a szabadulószobát, és hárman voltunk, öcsém, a barátnője meg én. Nyilván én jártam utána az egésznek, meg választottam ki, és rendeztem le, mert hogy valamiért az otthoniak közül nálam van a braincell, ami egy nagyon fárasztó dolog tud lenni. 
De a szabadulószoba nagyon cool volt, több szobából állt, megfelelően nehéz is volt, meg kellett dolgozni a kijutásért, és csak azt hiszem háromszor kellett segítséget kérnünk, és még időben is kijutottunk! A kedvenc részem az volt, amikor meg kellett fejteni a raptorok hívószavát - ne kérdezzétek, csak fogadjátok el -, és öcsémnek sikerült megoldania, minek eredményeképpen olyan fülsüketítő és magas frekvenciájú hang szólalt meg, hogy kiugrottam a gatyámból is. Ezek tényleg fogták és beletették azt a jellegzetes raptorhangot a játékba és nem spóroltak a hangerőn! 
Természetesen az volt a következő reakcióm, hogy jó, ezt akkor még egyszer! 
Imádtam. 
Nagyon jó volt az egész, nagyon hangulatos, és kijutottunk időbe! Amiről nem hittem, hogy sikerül, de meglett! Szóval nagyon király szórakozás volt, nagyon élveztem, meg nyilván öcsém is, elvégre mégiscsak ő kapta ajiba! 
Aztán elmentünk a kínai étterembe, ahova öcsémék meghívtak, és fú gyerekek, rohadt jó volt az is. Olyan dolgokat sikerült megkóstolnom, amikről nem is gondoltam, hogy valaha meg fogom! Vagy egyáltalán tudtam, hogy léteznek. Az egyik ilyen volt egyfajta almaleves, aminek olyan zöld színe volt, hogy attól jobb képregényekben szupergonoszok vagy halottak lesznek az emberek. De olyan íze volt, mintha csak valami limonádét innék, nyoma se volt a szokásos, általam megszokott gyümölcsleves behatásnak. Rohadt finom volt és én is meg akarok tanulni ilyet készíteni, mert hogy ez egy egészen új szinte a leveseknek. 
Aztán ettem kagylót! Azt hiszem, hogy kagyló volt, az alakja alapján, és őszintén szólva finom volt. Nem nagyon hasonlított semmi máshoz, amit ettem, kivéve természetesen a tenger gyümölcseit, de hogy kifejezetten finom volt. Mármint nekem, aki imádja a tenger gyümölcseit. Damn, nyilván meg is kívántam őket, de hát olyan rohadt drágák :( Szóval marad az, hogy belekapaszkodjak ennek az emlékébe. 

Béka szülinapja - Hu, na hát ez se tudom, hogy mikor volt és amúgy miként történt. Oké, valószínűleg a jövőre való tekintettel azt hiszem, hogy le kell írnom dátumot és helyszínt, mert hogy most teljesen black page a fejemben. Nagyon kínos fiaim, nagyon kínos. Az természetes megvan, hogy mindig élvezem, mikor a Squadnál szülinap - vagy bármilyen más ünneplés - történik, és nyilvánvalóan jól érzem magam, szeretet meg világbéke, de hogy ez hol volt? Mikor? Mi történt azon kívül, hogy valószínűleg abszolút megváltottunk két világot is közben? I have no idea. Szégyellem is magam rendesen! Mondanám, hogy majd lehet később beugrik és akkor visszajövök és kijavítom, de mind tudjátok, hogy soha nem olvasok vissza. Szóval ne haragudj Béka, I love you, I enjoying your company, de hogy semmire nem emlékszem. 

Beetlejuice sminkpaletta és sminkkellékek - Fontos megjegyeznem, hogy nekem a musical a nagy kedvencem, a rajzfilmet megnéztem, kedveltem és ennyi, a filmet meg ignorálom. A musical nekem a superior. Na, most hogy ezt megbeszéltük, abszolút nyilvánvaló, hogy miért örülök ennek a sminkpalettának. Annyira gyönyörű színek vannak benne! És csillogósok is, meg mattak is, mindez nyilvánvalóan egységesítve, és annyira szép, és úgy imádom! Aztán meg lettek rendes sminkkellékeim is, meg más palettáim is, bár nyilvánvalóan erre vagyok a legbüszkébb. Olyan jó, hogy legyőztem a vonakodásom és azt, ami visszatartott - i guess a megszégyenítéstől való félelem -, és kipróbáltam! Annyira nagyon élvezem! Oké, úgy sminkelek, mintha minimum egy space opera háborújába készülődnék, de mit tehetnék? Ezt élvezem. Szeretem, hogy élénk, erős és feltűnő és ennél jobban már csak annak örülnék, hogyha lennének tartós rúzsok extrém színekben. A rúzsaimat mindig sikerül leennem a számról, de valszeg azért, mert ilyen random kínai minőség. Mert csak a random kínainál van kék színű rúzs. Ami meg nem tartós. 
Anyway. 
Élvezem, szeretem és ha minden jól megy anyámból tényleg ki tudom szedni egy tanácsadás árát. Természetesen ő utálta rajtam, és bohócnak nevezett, de a barátaim, leginkább Tika, segített a magam javára fordítani a helyzetet, de ki tudja, hogy tényleg hajlandó lesz kifizetni nekem. Yepp, jól sejtitek, az anyámmal való kapcsolatom egy szükségszerűen elviselt idegenéhez hasonlít, és inkább azokra hallgatok, akik őszintén támogatnak és segítenek. Nélkülük egész biztosan nem vágtam volna ebbe az egész bele, és most jóval kevesebb lennék. 

Weird KFC - Valamelyik nap úgy tavaly, talán nyárfelé? Fogalmam sincs srácok, az idő csak egy szociális konstrukció és amúgy sem működik rendesen. Szóval az a lényeg, hogy elmentem Teóval találkozni, abszolút ad hock jelleggel, mert szüksége volt társaságra, én meg úgy voltam vele, hogy ráérek, megyek, minden fasza lesz. 
Végül fasza is lett, beszélgettünk, meg minden, miközben Gábort vártuk a kávézóban, hogy végezzen a műszakjával. Aztán amikor már zártak, átmentünk Teóval a szomszédos KFC-be, ami szintén elég üres volt, és nyilvánvalóan ezzel már el is nyert egy kicsi liminal space jelleget, de a fura dolog nem ez volt egyáltalán. A fura dolog az volt, mikor bejött egy csoport fiatal srác, és az egyikük, ki tudja miféle indíttatásból, de meg akarta venni Teó szívószálát. Meg ne kérdezzétek, hogy milyen színű volt az a szívószál, ki emlékszik ilyenre? 
De a srác nagyon akarta azt a szívószálat, még fizetni is akart érte, de hát az Teó szívószála, és amúgy is, lépjen le! Végül ez meg is történt, de hogy olyan ideges lett a csávó, hogy az valami hihetetlen. Mi meg hasonló mértékben voltunk értetlenek. Valószínűleg ezért is írtam fel. A tanulság az srácok, hogyha KFC-be mentek, akkor vigyázzatok a szívószálaitokra!

A szülinapom - Annak aki nem tudná, annak mondanám, hogy tavaly lettem harminc éves! Megértem! Nagyon menő vagyok! Emlékeim szerint valahol le is írtam, hogy mi volt, részletekbe menően. Ne kérdezzétek, hogy egész pontosan melyikben. De nem baj, mert most megint leírom! 
Két kérésem volt: 1) foglaljanak le egy mozitermet és nézzük meg közösen a Sithek bosszúját és 2) legyen egy tortám. Nos, bizonyos körülmények és emberek miatt sajnos nem sikerült októbernél előbb összehozni - februárban születtem -, de hogy így is abszolút megérte rá várni! És természetesen senkit nem hibáztatok, hogy későn lett megünnepelve, egyáltalán nem, hiszen bőven kárpótolva lettem érte, sokkal inkább arról van szó, hogy jó lett volna, ha kevésbé történtek volna a dolgok. De hát sajnos nagyon történtek dolgok, viszont így is abszolút megérte rá várni, és örökké hálás leszek a barátaimnak azért, amiért ezt leszervezték, lehetővé tették na meg azért mert, hogy végül tényleg abszolút felejthetetlenné tették. A Thrawn a tortáról még mindig megvan, pedig valahányszor benézek a hűtőbe, mindig elgondolkodom azon, hogy amúgy most már tényleg meg kéne ennem. 
A legjobb módja volt a harmincadik szülinapom megünneplésének, ami számomra egy nagyon fontos dolog. 

Ahsoka sorozat - Nézzük szembe a ténnyel, hogy ezt a sorozatot csakis és kizárólag azért vártam, mert hogy Thrawn. Meg Rebels karakterek. De főleg Thrawn. Meg Hera. És Ezra. És Thrawn. Oké, Sabine-nek is örültem, de hogy Thrawn. Aki végül fantasztikusan nézett ki, imádtam, szerettem, és biztos szólt valamiről ez az évad, de úgyis csak pár dolog maradt meg. És mind karakterekhez köthető, hogy mennyire csodálatosan néznek ki és mennyire szeretem őket. Borzalmasan undorítóan olcsó rajongó vagyok, és tudom, hogy nem szabadna mindent megvennem kérdés nélkül amin rajta van a Star Wars logó, mert felelős fogyasztóság, és kritikus gondolkodás, de közben meg: Star Wars. Menthetetlen vagyok. És amúgy is: Thrawn. (Tényleg fogalmam nincs egész pontosan mi történt a sorozatban.)

Eurovízió - Ez egy olyan esemény volt, amit így félig-meddig figyeltem, aztán teljesen el is vesztettem az érdeklődésemet, mikor kiderült, hogy mi már nem küldünk ki senkit, ami egy merő faszság ha engem kérdeztek és még azt se tudom, hogy miért történt. Szóval így semlegesem éreztem az egész iránt, egészen addig amíg Maiev el nem kezdett róla beszélni, meg mutogatni a számokat, és megjelentek mások is, és az egész lelkesedés átragadt rám is. Elkezdtem meghallgatni a dalokat, voltak kedvenceim, és a döntőt végül együtt is néztük. Mármint online együtt, mert másképpen úgyse működött volna, de hogy nagyon szórakoztató volt, hatalmasat partiztam a kanapémon. Közben beszélgettünk, meg sírtunk azon, hogy mi az istenért van ennyi ballada. We don't need ballads! We need weirdos! És az a tény, hogy a lehető legátlagosabb popsong nyerte meg az egészet az az igazságtalanság manifesztációja. 
Mikor ott volt egy Queen of the Kings! Meg a Who the hell is Edgar? Meg az a nagyon weird paródia song! Meg a Blood and Glitter! Hogy az istenben nem voltak ezek győztesek? 
Ennek ellenére I love it, lettek új kedvenc számaim, és idén is tervezek részt venni az őrületben. 

Mentsd meg Junipert! - Hát erről el is feledkeztem, hogy felírtam! Mondjuk így belegondolva logikus, csak nem számítottam rá, hogy az olvasási élményeim között találok egy wattpad regényt, de hát here we go! Ez Viv regénye, go check out in Wattpad, esküszöm megéri, meg egyáltalán minden cuccát csekkoljátok le Vivnek, iszonyatosan jól ír, és mindig képes úgy gyomorszájon találni! Igazából nem nagyon volt fogalmam, hogy egész pontosan mibe fogok belecsöppenni, annak ellenére, hogy nagyon jó tartalmat adott hozzá, és természetesen azt vettem észre, hogy hát ez fáj! De közben meg annyira writer friendly, hogy az hihetetlen. Nem sok olyan olvasmányom van, ami tényleg ennyire központba helyezné az írást, és az egész regény-szerző kapcsolatra koncentrálna. Közben meg nyilván forradalmi dolgok történnek és az egész egy cheff kiss. Nem is csoda, hogy felírtam, ha már ekkora hatást tett rám, szóval lehet elkezdem majd újra elolvasni, ti pedig kezdjétek el olvasni! I promise it is great!

GWIC - Ez egy nanowrimo keretein belül rendezett virtuális program, és egy betűszó, de fogalmam nincs a teljes kifejezésről. Meg amúgy is kibicnek hívom a fejemben, szóval igazából ez mindegy is. A lényege az, hogy a különböző nanos régiók összegyűlnek egy szerverre, és mindegyik régiónál két órát töltünk, amit beszélgetésre, írásra, és a mi esetünkben zenehallgatásra is szolgálunk. Remek alkalom, hogy megismerjük a különféle régiókat, szokásokat, országokat, embereket és általánosságban nagyobb skálán jól érezzük magunkat. 
A magam részemről talán két év elkezdtem azt csinálni, hogy random magyar dalokat linkelek be nekik, mert hát buli van Aprajafalván! Igyekszem olyat, amihez van angol felirat is, de hát ez természetesen nem mindig jön be. Viszont így is élvezik, még akkor se ha valszeg nem sokat értenek az egészből, és olyan hatalmas dicséret nekem, mikor így külön mondják, hogy írás helyett az általam linkelt zenéket hallgatták! És tetszett nekik! 
Nem is tudom miért kezdtem el ezt csinálni, de most már mások is beszálltak, és volt egy pont amikor bekövetkezett az elkerülhetetlen: kaptak mulatóst is a nyakukba XD Bár arra már a modjaink is szóltak, hogy ne okozzunk mindenkiben kultúrsokkot. 
Jó móka volt na. 

DND film Wisppel - Komolyan kezdek meglepődni, hogy mennyi minden történt velem tavaly. És hogy mindez egy év alatt, pedig minimum háromnak éreztem az egészet. Anyway. Ez a film valami fantasztikus volt, szórakoztató, érdekes, LEHETETT LÁTNI HOGY MI TÖRTÉNIK A SÖTÉTBEN, egy igazi élmény volt, hangosan nevettem, meghatott, a karaktereket szerettem és a plot nem hogy Chekov pisztolyát hajlandó volt használni, de hogy egy egész fegyvertárat hozott magával! És pontosan tudta, hogy mit akar, amikor kellett akkor vicces volt, amikor kellett, akkor megállt és engedte, hogy átérezzük a dolgok súlyát, a vizualitás páratlan volt, és mondtam már, hogy LÁTTUK, HOGY MI TÖRTÉNIK ÉJSZAKA? Hihetetlen, hogy nem csak úgy funkcionált, mint egy normális film, de még a története is abszolút fantasztikus volt. 
Az meg, hogy megoszthattam ezt az élményt Wisppel az külön fantasztikus. Nagyon örülök, hogy elmentünk rá, és hogy moziban néztük meg, és rendkívül jól szórakoztunk. Wisp amúgy is egy zseniális fazon akivel élmény bármiféle időt eltölteni, és ez csak emelte az egésznek a fényét :3

Megnyertem a nanót - Ezt a szót is annyiféleképpen írom le, ahányszor csak emberileg lehetséges, és legalább ugyanennyiféle variációba is ragozom, és az öregördög tudja, hogy amúgy melyik belőle a helyes. De megnyertem! Hetedszerre! Keményen megdolgoztam érte, valahogy rögösebben is ment, mint amire számítottam, a fene tudja miért, de megnyertem! Hetedszerre! Fantasztikus vagyok, virágokat és csokoládékat az öltözőmbe. 
Ezzel együtt befejeztem a Star Wars trilógiám, és elkezdhetem átdolgozni, és ebbe lassan bele kéne gondolnom, de valami hihetetlenül nem akarok még, mert valami monumentális munka lesz az is. 
De megnyertem!

Jávor szülinapja - Mondtam én nektek, hogy szeretem a szülinapokat! Ez is nagyon jó volt, bár a fene tudta, hogy külön kell mondani nekik, hogy az alsó terembe szeretnénk helyet foglalni. Szóval nem tudtunk lemenni az alsó terembe, bár lehet, hogy jobb is, mert eléggé kelet-balkán az egész. Nyilván ez is ilyen beszélgetős, kávézós délután volt, mert ezek a mai fiatalok már csak így tudnak élni. És szeretnék flexelni azzal, hogy ajándékoztam neki egy rajzot! Egy év óta rajzolok, nagyon durván másfél éve, és hogy ő az első, akinek mertem adni egyet, és azt is Teó megerősítése és bíztatása után, mert a tény az, hogy Bandinak alapos rutinja meg saját stílusa meg tapasztalata van, szóval elég erőteljesen úgy éreztem magam, mint az a mém, ahol a random fantasy lovag átadja a kardot a random sötét fantasy lovagnak. De tetszett neki! Úgyhogy abszolút siker. 
De azt hiszem a jövőben még maradok egy ideig a keresztszemesnél, mint ajándéknál. Azonban azért büszke vagyok az egészre, természetesen. És a rajzomra is. 

Mandalorian nézés Vinniéknél - Oké, ez így pontosan mi is volt? És mikor? Komolyan el kell kezdenem dátumot írni, vagy bármit ami segít behatárolni. Komolyan el kellett gondolkoznom, hogy mik voltak a körülmények, mármint azon a nagyon nyilvánvaló dolgon kívül, amit ez a pont takar. Talán a harmadik évadot kezdtük el együtt nézni? Azt hiszem. Tényleg nincs sok emlékem, csak benyomásaim, hogy együtt töltöttünk minőségi időt, és még mindig nagyon kitartóan tolerálva van a hiperfixációm. Szóval apparently ez is történt, hogy Mandaloriant néztünk Vinniékkel. It was good, és azt hiszem ennél több kontextust úgyse tudok előkotorni, úgyhogy ugorjunk is. 

Chihiro Szellemországban nézés Silverrel - Úgy fest, hogy jópár filmet láttam tavaly, ami egy jó dolog. És főleg barátokkal! Mert nyilván elmegyek én egyedül helyekre, de sokkal jobb, ha az élményt meg is tudom osztani. Ezt a nem-fog-eszembe-jutni-és-nem-is-keresek-rá moziban adták, és voltak mások is, de ahogy megláttam, el is döntöttem, hogy erre megyünk, főleg mert nagy komfortfilmem és Silver még úgyse látta. Úgyhogy mentünk, láttunk, szerettünk, és nagyon jólesett ezt is nagyvásznon látni! Na meg nyilván az is jólesett a lelkemnek, hogy Silvernek is tetszett. Mindig bennem van a bizonytalanság, hogy nem fog tetszeni nekik, amit mutatok, ami rendben van, hiszen különbözőek vagyunk, különbözik az ízlésünk, csak nyilván ez az alapbeállításom, hogy biztos csak nekem tetszik az, amit mutatok másoknak, és hogy annyira nem is jó. Ami meg valószínűleg a szorongásom, vagy valami egyébhez kapcsolódik, de szerencsére ez most már csak a háttérben fut. Mondjuk nem jó, hogy ott is fut, de hát baby steps. 
A nap végén úgyis az számít, hogy Silver nagyon élvezte, és megbeszéltük, hogy még máskor is megyünk oda moziba. 

Szilveszter a Squaddal - Kicsit elgondolkoztam, hogy melyik szilveszterre gondolhatok, de az ideire, mert más színű post-it cetlire írtam az év végi dolgokat, mint a többit, úgyhogy az ideire. Röpke kérdés: ti hogy mondjátok ezt? Amikor még ilyen közel van egymáshoz a tavalyi és a jelen év? Tavaly szilvesztereztetek vagy idén? Én azt mondom, hogy idén, de nyilvánvalóan 2023.12.31. gondolok, de olyan összezavaró tud lenni. Az idő is egy nagyon összezavaró dolog. 
Akárhogy is legyen mondva mások által, ez is egy nagyon jó összejövetel volt. Tartottunk egy ppt estet, meg Teó és Bandi kapott egy csomó Forma 1-s kártyát is többek között, mert nagyon benne vannak a Forma 1-ben, és indokolatlanul jó mulatság volt közösen felfedni, hogy kit és mit rejtenek az új kártyák. Hirtelenjében csináltam is egy képzeletbeli csapatot, meg egy erősen self-insert romantikus sztorit, mert hogy így én ezt nagyon sokáig nem engedtem meg magamnak, és most NEM megyünk bele ebbe az egészbe, mert hogy hosszú és bonyolult, de hogy mostanság megengedem magamnak ezt a játékot, és nagyon élveztem. 
Teó nem is ppt-t csinált, persze a formátum az volt, de hogy közben meg egy kvíz! És győztem! És tök jó volt, hogy emlékeztem egy csomó dologra, amit Teó mesélt nekem. Még ha nem is feltétlen számszerűen, de emlékeztem! 
Ó, meg cicáztunk, mert már van cicájuk! Kis fiatal energiabomba, de hogy valami végtelen cuki és aranyos, és teljesen odavolt Békáért. Meg Béka bőröndjéért. Meg Békáért. De azért egy kicsit az én ölemben is aludt. 
Az egyetlen fura érzés az volt, hogy négyen ünnepeltünk, azért ami történt nyáron, és hogy még mindig várom, hogy több legyen a reakció, meg még emberek írjanak. Leginkább afféle fantomfájdalomhoz tudnám hasonlítani az egészet. De hát ez van, és majd meg lesz szokva. A lényeg pedig úgyis az, hogy jól szórakoztunk, megajándékoztuk egymást, beszéltünk a special interestjeinkről, néztünk az ablakból tűzijátékot, cicáztunk és valamikor nagyon hajnalban lefeküdtünk kicsit aludni. Tökéletes szilveszter volt. 

Starkid musicals - Ezt teljesen random találtam meg, pusztán azért mert a YouTube nagyon dobálta elém a The Guy Who Didn't Like Musicalst és nem értettem, hogy egész pontosan miért. I definitly LOVE musicals, és valószínűleg azért tolta az arcomba az algoritmus. Én meg egy ponton felsóhajtottam, hogy jó, akkor nézzük meg mi az isten ez és megnyitottam. És ezzel találtam magamnak egy újabb nyúlüreget. 
Évek óta sírok azon, hogy több horrort kellene a színházaknak használni, és most, és most végre teljesült a vágyam! Azt sajnálom, hogy nem ismertem őket előbb, mert hogy fantasztikusak. Mint kiderült a Very Potter Musicalt is ők csináltak, amiről nekem nulla fogalmam volt, a létezéséről se tudtam, és most is csak azzal a tudással vagyok gazdagabb, hogy létezik, mert abszolút kívül esik az érdeklődési körömön. És amúgy is minek néznék bármi mást, amikor ott van a Hatchetfield trilógia? Meg a Nightmare Time! És olyan deep lore van és olyan fájdalmas az egész és olyan jó, és olyan baszott zseniálisak a dalok! Az meg valami különösen hibátlan, hogy a Dark Lords olyan neon színekben pompáznak, hogy kiégnek szegény kicsi gülü szemeim. És valami fura oknál fogva a Willy songok a kedvenceim, és fel vagyok háborodva, hogy nem lehet kapni Wiggly dollt. Yepp, persze, hogy a Black Friday az ultimét kedvencem, bár erős versenyben van a The Guy Who Didn't like musicalst, és azt hiszem nem is kell jobb bizonyíték annál, hogy nagyon mélyen benne vagyok, hogy már két rajzom is lett. Go and watch Starkid musicals!  

Lord of the Dance - Na, ez kivételesen nem az a helyzet, hogy fogalmam nincs mikor volt, mert úgy ronggyá áztam mire odaértem, hogy egy stadiont meg lehetett volna tölteni a ruhámból kifacsart vízzel, hanem az, hogy alig találtam meg a helyet! A Puskás Stadionban tartották. A Puskástól egy villamosmegállóra lakok. Gyalog tíz percre. Ennek ellenére pont odaértem a kezdés időpontjára, amitől számítva még úgy tíz percig bámultuk a színpadot. Mert természetesen egy előadás sem kezdődhet időben. 
De hogy eltévedtem odafelé menet. 
GPS-sel. 
Adok nektek öt percet, hogy ezt megemésszétek. Addig én mesélek tovább, take your time.
A jegyet Menától kaptam, mert nem számoltam azzal, hogy egy egyszerű kérdésre adott válaszom idáig vezet. Meggondolatlan voltam :D Az egyik ottalvásom során mesélték, hogy mennek megnézni, én meg természetesen abszolút irigy lettem, a jó értelemben, hogy uramég, én is akarok menni, hát vagy hússzor megnéztem DVD-n kamaszkoromban! Erre Mena rám néz, hogy akarok-e menni. Mire én, persze! Mire ő, jó, akkor veszek neked jegyet. És mire összekaparhattam volna az akkor ébredt lomha kis agysejtjeimet, addigra ő már vett nekem jegyet. Én meg néztem, hogy wait, what, what, please slow down, én erre nem állok készen!
Hihetetlen milyen pánikot tud okozni az a puszta tény, hogy emberek ilyen értékes dolgokat ajándékoznak nekem. 
Maga az előadás, nos kisebb szabású volt, mint amire az ember számítana egy világkörüli útnál, de hogy közben meg jó mulatság volt, a zene meg a tánc nyilvánvalóan fantasztikus volt, még ha Michael Flatley nyomába nem is nagyon léphet senki. Illetve alapvetően nekem magával a székekkel volt problémám. Az egy dolog, hogy rohadt hideg volt, mert megértem hogy nem fűtik ki, de hogy közben a székek mértani pontossággal voltak elhelyezve, hogy még véletlenül se legyen kényelmes. És akkor én még csak egy átlagos méretű egyén vagyok, míg szegény Vinnie alaposan megszenvedett. 
Összességében élveztem, nyilván megint meg akartam tanulni táncolni utána. És a színházszerető énem is nagyon elégedett volt utána. 

Pszichológus - Ez egy Nagyon Fontos Tény az életemben, és olyan istentelenül sokat javult tőle az életminőségem! Komolyan srácok, járjatok terápiára, it's good for you, good for your friendship, and good for economic! Nagyon jólesett kibeszélni magamból és rájönni, hogy aztakurva, tényleg elbaszták a nevelésem, és hogy nem problémás vagyok hanem tramutizált, és hogy in fact teljesen jogosan fájnak régi dolgok. Nagyon sokat segített és nagyon jó eszközöket adott a kezembe. Meg gondolatokat, amiken töprenghetek, és azért különösen jó, mert magamtól is tudok fejlődni, mert sokkal jobban ismerem magam és a traumáim, és értem mi miért van. Többnyire. És most már kevesebbet is nyígok azon is, hogy miért vannak egyáltalán érzelmeim, ki szerint volt ez jó ötlet? Ja, meg ami nagyon durva, hogy van jövőképem! Aktívan meg akarok érni dolgokat és csinálni, és csak általánosabban van "összeomlik körülöttem a társadalom", mert hogy gyakorlatilag összeomlik körülöttem a társadalom. De hogy közben akarok dolgokat csinálni, és elérni. Nagyon durva. És nagyon örülök is neki. 
A másik nagy kedvenc jelenségem, ami kialakult ebből az egészből, hogy találtunk egy megszemélyesítést az egész szorongásos depressziómnak, traumáknak, meg úgy általában a whole messnek, ami a fejemben van, és természetesen Palpatine lett. 
Ezt elmeséltem az írós társaságnak is, természetesen. 
Majd Tika mutatott egy mémet, aminek az volt a lényege, hogy a színész, aki játszotta Palpatine–t, nem tudott szépen, méltóságteljesen megfordulni azzal a böhöm nagy szék thingy thingyvel úgyhogy úgy kellett lassítania saját magának, és a csattanó a "scooch-scooch" hang volt, és Tika azóta, ha valami nagyon szorongásos codedet írok, akkor csak így beírja, hogy scooch, scooch, és így: oké, right, igazad van, ez nem én vagyok, csak a traumáim, mindjárt összeszedem magam. 
Illetve a másik nagy stratégiám, amit megbeszéltük a pszichológusommal, hogy vegyek magam mellé egy alakot, aki így hát megvéd. És mivel már meséltem Maulról, hogy mennyire self-insert, ezért aztán Maul lett az, aki vigyáz rám. És amikor lemegyek falura, vagy úgy érzem, hogy kell magam mellé egy figura, aki megnyugtat és vigyáz rám. És ez hol Maul, hol Thrawn, hol meg Cody, szituációtól függ, de általában Maul az. 
És használ. 
Még nekem is fel kell ezt dolgoznom, hogy ez egy abszolút valid módja a szituációkkal való megküzdésnek. 
Egyszer valahol azt mondtam, még a pszichológushoz való járás meg az aktív segítség előtt, hogy úgy érzem a szorongásommal való küzdelmem, mintha csak egy fakarddal hadakoznék ellenük. Próbálkozom, próbálkozom, de nem ér semmit. 
Most már lézerkardom van. 
És még Yoda mester is büszke lenne rám. 

Barbie film - Hát ha ezért nem kapják meg az összes Nobel-díjat, akkor tényleg nincs igazság a világon. Egyszerűen fantasztikus volt. És természetesen mivel nők játszották a főszerepet, és mivel alapos szatíra volt, és elég sok emocionális dolgot tartalmazott, az összes dudebro felháborodott rajta. Innen, meg onnan, hogy az összes queer imádta, már előre tudtam, hogy ez egy jó film lesz. És az volt. Uramég de jó film volt! 
Az írós barátaim egy részével láttam, természetesen kiöltözve, meg kisminkelve, mert hát Barbie film! Meg kell adni a módját! És szerencsére mindenki más is így gondolta, és mindenki viselt valami rózsaszint, és ez olyan jó közösség érzetet adott! Meg hát a film is fantasztikus volt, annyira erős mondanivalója volt, és annyira jól nézett ki, és olyan szines volt, és egyszerűen csak fantasztikus film volt. 
Határozottan hiányzott egy ilyesmi az életemből. Még sokszor vissza fogok hozzá térni, mert hogy határozottan olyasmi, amit újra és újra meg kell nézned. Ráadásul egy remek checkpoint, hogy kivel érdemes barátkozni, mert aki lehúzza, az azonnal megkapja a red flag jelzőt. Sajnálom, nem én hozom a szabályokat. 
És nyilván az is nagyon jó volt, hogy ezt is barátokkal láttam. 

Átrendeztem a szobám - Ez határozottan az "élet apró örömeihez" tartozik, és roppant büszke vagyok arra, hogy egyedül végig vittem! Az ágyam a szoba közepén volt, ami nem tudom, hogy miért volt jó ötlet, vagy hogy miért volt kényelmes az előző lakónak, de én határozottan kényelmetlennek találtam. Úgyhogy fogtam magam és átrendeztem, és neki toltam a falnak, így most normális helyen és pozícióban van. Illetve több mozgásterem is lett, meg feltettem az összes Star Wars poszterem, úgyhogy végre egy kényelmes fészek benyomását kapta a szobám. 

Silverrel közös paralel play - Silverrel valamikor megbeszéltük, hogy átjön hozzám, hogy megnézze a Karácsonyi lidércnyomás/karácsonyi filmek behatású karácsonyi dekorom. Aztán természetesen jól elfelejtettem, mert igazából minden is történt, de szerencsére ő emlékeztetett, úgyhogy azelőtt a nap előtt, mielőtt még lementem volna falura, átjött, és filmeztünk, beszélgettünk, ő ajándékot is csomagolt, és általánosan jól éreztük magunkat. Neki is megmutattam az egyik Starkid musicalt, egész pontosan a Black Fridayt, és ő is nagyon élvezte! Vannak átfedések az ízlésünkben, na. 
Szeretnék idén több programot tölteni vele, már amennyire ez lehetséges, mert hát tudjátok, nem én szervezem a programjaim, a programjaim szerveznek engem. 
Ó, cserébe Silver megmutatta nekem egy intrót, talán az volt a címe, hogy Birdboy? Talán? Nem tudom? Kicsit aggódtam, hogy az ilyen fura animációs stílusa lesz, ami mellett én nem tudok meglenni, és a Gravity Fallst is csak azért tudtam végignézni, mert nagyon megragadott a történet. Azt leszámítva elégettem volna. 
De ez jól néz ki! Leginkább az Over the Garden Wallhoz hasonlít, és olyan weirdnek tűnt, mint egy China Miéville regény, úgyhogy meg kell néznem! Lehetőleg együtt! Csak ahhoz még ki kell lovagolnom az internet sötét és veszélyes sztyeppéire. 

Teó olvassa a Thrawn könyveket - Tudom, hogy ez magáért beszél, de muszáj körbe ugrálnom ezt a tényt, hát nem is tudjátok hogy örülök neki! Az elvtársam olvassa az egyik kedvenc sorozatom a Star Wars univerzumomon belül! Mondjuk főle gazért, mert úgy reklámoztam be neki, ami amúgy abszolút igaz, hogy nem kell egyáltalán tudni semmit, minden megmagyarázódik a könyvben. És elvitte az első részét! És szerette! És szerinte is abszolút gay couple Eli és Thrawn. Most már a második része van nála, és őszintén remélem, hogy a harmadik részét is elolvassa, és utána odaadhatom neki az előzménytrilógiát, amiben Thrawn még egy kicsit fiatalabb volt és a chisseknél játszódik. ANNYIRA SZERETEM THRAWNT!  És annyira boldog vagyok, hogy ő is élvezi, amit én is. 

Kick-off - Ez a nano hivatalos kezdő eseménye, és ott tudtam lenni az élőn! Olyan boldog voltam neki! Szeretek az írós társasággal lenni, és nagyon jó látni az új generációt :3 Akkor is, hogyha nagyon nehezen jegyzek meg neveket, mert teljesen megbénít a sokk, hogy embereknek van olyan, hogy születési neve, mert hát hogy merészelik! Aztán nyilván a neveket össze kell egyeztetni az arcokkal, és az így aztán meg végképp nem megy. De a lényeg, hogy ott voltam a nyitó eseményen, és ez egy nagyon jó esemény volt, és lehetettem az ember aki mindenkit túlkiabálva csendre inti a többieket, hogy legyenek szívesek figyelni a segítőkre. Tudjátok hogy van ez: jó társaság, érdekes témák, persze, hogy mindenki ide-oda csapong és vissza kell téríteni őket a csapásba. 
Megkaptuk persze a szokásos kezdőkittet, és ezúttal egy kis zöld táskába pakoltam, amire rárajzoltam Wigglyt, és egész jól sikerült. 
Ó, meg a közös emlékkönyvükbe is rajzoltam egyet! Hadd örüljenek! Szóval abszolút jól telt az egész esemény.

WIP-person vagyok - Ez most arra vonatkozik, hogy Bandiék lakását is én láthattam először, ugyanúgy ahogy Vinniék lakásában is én jártam először! Megelőztem mindenki mást, és ezekre hihetetlenül büszke vagyok, nagy flexeim ezek. És meg kell mondjam, hogy nagyon lakályos kis lakásuk van, és annyira örülök, hogy Bandi megTeó is együtt lakik! Annyira megérdemeltek már egy saját helyet! Ahol csak ketten lehetnek és lehet saját életük. Mindig öröm és boldogság az ilyen. Azóta meg lett egy cicájuk is. De mondtam már, hogy én jártam először a lakásukban? 

Karácsonyi lakásdíszités Vinniéknél - Ez is eléggé magáért beszél, de hát nem is én lennék, hogyha nem fűznék hozzá néhány szót. Például azt, hogy meglepően tovább tart és több energiát igényel kidíszíteni egy több szobából álló lakást. Tudom, tudom, abszolút sokkoló tény, nekem is az volt. De a végeredményért abszolút megérte. Olyan karácsonyi hangulatú lett a nappalijuknak is, többek között! Nagyon büszke vagyok az egészre, nagyon jó móka volt, és nagyon élveztem, legközelebb is megyek majd. 

 

Nos, hát ennyi lett volna, és meglepően kevés volt benne a duplikáció. Azokat kiszedtem, amikor azt hittem, hogy végre van úgy munkám, és kiderült, hogy nem nekem való, és leléptem. Nagy győzelemnek tartom, hogy képes voltam elmenni onnan, ahol láttam már pár nap után, hogy ez nem fog működni. 
Oké, a második helyről elküldtek, ami úgy utólag visszanézve egy jó dolog volt, mert túlstresszelt, és csak az az egyetlen előnye volt, hogy megtudtam, hogy amit bármilyen feleltetős dolog közepette átélek az pánikroham. Egyedül máig az zavar, hogy olyan kurtán-furcsán váltak meg tőlem, meg még másoktól is, és oké, hogy nem kötelesek megindokolni, hogy miért, de közben azért normálisabban is mondhatták volna. 
Jobb nekem nélkülük!

A másik aminek nagyon örülök, hogy nem találkoztam olyan cetlivel, amire Morttal töltött időt írtam volna fel. Nem tudom, hogy egyszerűen azért, mert elfelejtettem, vagy azért, mert minden két éve történt, vagy egyszerűen csak öntudatlanul Erőt használva beleláttam a jövőbe és rájöttem, hogy felesleges bármi ilyesmit leírnom, de hálás vagyok, hogy nem történt semmi ilyesmi.
És nagyon ügyes vagyok, önuralmat tanúsítok és elengedem az automatikus idegességemet, ami természetesen még mindig bennem van ezzel az egész helyzettel kapcsolatban. Tudom, hogy lehetne egészségesebben csinálni, de ott még messze nem tartunk. 
A lényeg, hogy nem futottam bele ilyenbe és így végül keserű szájíz nélkül írhattam le mindent. És most újra üres a kis dobozkám, úgyhogy elkezdhetem újra megtölteni jó emlékekkel. 
Kivéve a pengetőt. Azt otthagytam. Ott lakik. 

Oké, ez a poszt így is hétezer szó, és a blog dizájnja nem éppen szembarát, szóval a logikus ötlet az lenne, hogyha ezt itt és most lezárnám. Így hát nem ezt fogom tenni. 
Különben is megmondtam, hogy hosszú lesz, és hogy szeretnék arról is szót ejteni, hogy mégis miket akarok ebben az évben elérni így írás fronton. Beletenném az élettel kapcsolatos terveimet is, de nem érdemes, mert hogy úgyis ki tudja és hogyan fog megtörténni bármi, ha nem pont egyenesen az ellenkezője fog. 

Aminek tudok címet, azt címmel fogom, mert rá kéne magam szoktatni arra, hogy a címeiken hivatkozok másoknak a sztorijaimra. 

Ott van a Három óra, harminchárom perc, ami egy horror-antológiám, és sikerült megírnom az első novellámat belőle és publikálnom is. A másodikat, az Ajtók köztes terekre, elkezdtem tervezni, és nano alatt úgy a háromnegyed százalékát sikerült is kidolgoznom. Januárban erre kéne fókuszálnom, hogy ezt befejezem és elkezdem megírni. Már csak azért is, mert Maiev promptja volt, és szabadrablással magamévá tettem, de hogy már mondogatom egy ideje, hogy haladok vele. 
És haladok, csak nyilván van valahol egy rög az egész gépezetben, ami miatt valahol megakad az egész és nem úgy működik, ahogy kéne, de majd addig kopogtatom és forgatom, amíg ki nem derül, hogy mégis mi a fene van.
Mondjuk az, hogy háromnegyede megvan, egész jó jel, de mindenképpen vissza kell majd olvasnom, hogy meglássam mi történik és hol vagyunk. Aztán persze jön a "futás meg a sikítás" oké, igazából csak az első meg a második meg a sokadik draft, aztán majd bétázástatás meg ilyenek, de a januári programom, hogy legyen belőle egy normális vázlat, amiből tudok dolgozni. 

Aztán amit még mindenképpen szeretnék tető alá hozni, az az első angol nyelvű ficim. 
Tavalyra terveztem, de hát tavaly megint minden történt, és még csak a vázlatig se jutottam el. Még csak címe sincs, ami nálam egy fontos lépés ahhoz, hogy egyáltalán kész legyen bármi is. 
A sztori megvan, egy Din/Mayfeld/Luke páros lesz, mert hogy természetesen miért is ne lenne egyből polyship? Pedig én annyira nem is vagyok benne a Dinluke párosban, mert hogy így annyira nem fogott meg. 
Maga a sztori olyan lenne, hogy Migs kiköt azon a random bolygón, ahol Luke tanítja Grogut, és minden ellenkezés ellenére, Luke segít Migsnek túlélni, mert hát na, egy golden retriever a szívem. Migsnek meg emiatt ugye dealelnie kell a saját rohamosztagos múltjával, amihez valahogy hozzájárulna az is, hogy random megnémulna. Még nem tudom, hogy ez valamiféle betegség miatt történne így, vagy egyszerűen csak lennének ilyen non-talkativ epizódjai, amilyenekkel személyesen is van tapasztalatom, vagy esetleg mind a kettő, hogy ne legyen neki egyszerű. 
Ebbe a képbe jönne be Mando, aki igy tök türelmesen bánna Migsel, és többet is lenne nála, hiszen Luke-nak figyelnie kell Grogura is. Akárhogy is, Migs rohadtul nem örül annak a fejleménynek, hogy emberek őszintén törődnek vele. Választása nem lenne, és idővel rájönne, hogy ez amúgy neki jó és happily ever after, mert természetesen mi más is lehetne a vége? 

Itt a kihívás nem csak az, hogy angolul fogom írni, hanem hogy romantikusnak is szánom. 
Nálam a karakterek nem beszélik meg velem előre, hogy ki jönne össze kivel úgyhogy mindig meglepődőm és jókora hattyú halálát csapok körülötte, mert hogy ez egy fontos része az írói processzemnek. Most viszont kifejezetten romantikust akarok írni, ami nem tudom hogyan megy, azt se tudom, hogy maga a romantika hogy működik, hát aroace vagyok, az Erő áldjon meg mindenkit!
De talán az egy jó jel, hogy már a daydreaming közben is elment egy teljesen új irányba, mert hogy úgy lett polyship, hogy ahhoz nekem nem sok közöm volt. Nem mintha panaszkodnék miatta, tho! 
Szóval januárban jó lenne ennek is kidolgozni a vázlatát, természetesen magyarul, mert hogy azt könnyebb követnem, mikor esetleg nem fogja fel az agyam az angolt, mert még nem ébredt fel. 

Aztán februárban, legalábbis remélhetőleg februárban, ott lesz a Szívküldi. Még pontos dátumot nem tudunk, előzetes felmérés volt, hogy mi volt a tapasztalatunk, mit szeretnék változtatni, szóval a szokásos visszajelzős, kívánságfelmérés, és még nagy tervezésekbe vannak, de már nagyon várom! Mindig nagyon fun szokott lenni, és nagyon élvezek válogatni a különböző plotok között, meg akkor másnak írni, és akkor én is kapok, fú nagyon jó móka az egész. 
Onnan van például a horror-antológiámba tervezett sztorik promptjának erős háromnegyede. 
Még nem tudom, hogy én idén milyen promptokat dobálok be, de ez nem állít meg abban, hogy nagyon várjam! 

Ez azt is jelenti, hogy a februárom, és jó eséllyel a márciusom is le lesz foglalva ezzel, amit nem bánok, mert egy kész novellám tuti lesz a végére, és öröm és boldogság. Tavaly egyet sikerült írnom, de talán idén megint sikerül a kettő. 

Aztán aminek a vázlatát mindenképpen szeretném letudni, az a Csillagok útját keresvén. Ez a Star Wars sequel újraírásom sorozatneve, mert nyilvánvalóan kellett neki adnom egyet. 
Már rengeteg kutatómunkát beletettem, és el is kezdtem vázlatolni, de hogy ahhoz, hogy elkezdjem írni, ahhoz kell egy átfogó, az egész trilógiára kiterjedő vázlatom, hogy legalább azt lássam, hogy honnan indulunk, min megyünk át és hova jutunk. Eközben meg nyilván elég flexibilisnek is kell lennem ahhoz, hogy változtatni tudjam, amikor az szükséges lesz. 
Könnyebb lenne, hogyha közben tudnék koncentrálni csak az első kötetre a Szélviharidézőkre, amit próbáltam, de nem nagyon sikerült. 
Mentségemre legyen mondva, hogy ez az első ilyen nagyszabású dolgom, amit komolyan a tető alá akarok hozni, és tényleg trilógiának szánom, és fogalmam sincs, hogy mi ehhez a megfelelő módszer. Biztos vagyok benne, hogy vannak a neten ehhez segítségek, de hogy még nem nagyon keresgettem, mi az, ami nekem is beválik. Útközben meg eszembe jutott a segítségkérés a communitytől, ami remélem beválik. 

Magát a sztorit Reylónak szeretném, mert azon kevés hetero páros közé tartozik, akiket shippelek, és nagyon jó lenne ha ki tudnám hozni végjátéknak, de hát mind tudjuk, hogy ez nem feltétlen ilyen egyszerű. Aztán meg úgyse hetero senki akit írok alapjáraton, plusz itt jókora személyiség átszabásokon megy át mindenki, mert ha ilyen hosszan tervezek velük együtt dolgozni, akkor ahhoz nem árt, hogyha kedvelem is őket. 
És ez sikerült is, de hogy nem számoltam azzal, hogy Kylo ennyire a szívemhez nő. Idióta Disney princess a szentem, és ezt remélem sikerül megtartanom.

Ó, és amit azonnal elvetettem, hogy nem fog megtörténni, hogy Palpatine lesz a főgonosz, mert hogy így az nettó faszság volt és visszamenőleg lenullázta az egész eredeti trilógia minden erőfeszítését. That was bullshit. Szóval nálam Palpatine nagyija lesz a főgonosz. 
Trust me, működni fog.

Amit még el akarok kezdeni, hogy akkor most, hogy megvan a zónám lezáró része is, akkor átolvasni, kijegyzetelni és megpróbálni összerázni egy koherens formába, hogy akkor az is publikálható legyen egy napon. Őszintén bevallom, némileg fáj a fejem attól, hogy mennyi mindent kell majd kibogoznom. Nem mintha nem élveztem volna a megírását, vagy a karaktereket, de hogy tele van dobálva olyan dolgokkal, amik csak kifejezetten azért vannak benne, hogy én jót szórakozzak. Nem is vagyok benne biztos, hogy ezt igazából más értette, és most több, mint valószínű, hogy ki kell szednem a háromnegyedét, hogy használható sztorit kapjak. 
Lesz egy munka srácok, szóval itt valószínűleg csak annyi lesz a célom, hogy befejezzek egy tisztázott vázlatot. Azt nem tudom, hogy miként fogom újraírni, mert a hagyományos módszerem itt nyilvánvalóan nem fog működni. 
Ó és kell a sorozatomnak egy átfogó név is, mert én szeretem a sorozatneveket. 

Ennyi is elég sok munkának hangzik, de hát mind tudjuk, hogy az embernek nem lehet elég projektje és nem lehet elég dolgot elkezdeni, szóval valószínűleg megpróbálkozom még a buzi táltosaimnak egy végső sztorivázlatot adni, ami egész eddig még nem jött össze, mert ezen a ponton az isten se tudja, hogy egész pontosan mi nem stimmel, de valami egész biztosan nem. 
Az nem segít a helyzeten, hogy ez is trilógiára nőtte ki magát. 
Mert nem volt jobb dolga. És persze, hogy beletettem egy másik szívküldis novellám, és amiből lett egy random kalandzóna is, de hogy ez így space opera akar lenni.
Rakjátok össze a random varázslókat, meg az űrt, és nézzétek, ahogy beállok a sarokba, mert nyilván olyan erős Star Wars áthallások vannak ebbe is!

Azt nem tudom, hogy segít vagy nehezít az egészen, hogy van egy karácsonyi horror novellám, ami szintén ugyanebben az univerzumban játszódik, mert rájöttem, hogy a) nincs kedvem hozzá nagyon kitalálni egy abszolút új mágia rendszert, mert akkor soha a büdös életben nem fogok vele végezni, és b) talán ha elkezdem használni azt a világot, amit szintén nem találtam ki nagyon, egy másik novellában, akkor lehet, hogy valahogy megvilágosodom. 

Szóval jelenleg továbbra is egy afféle limbóba van az egész, és próbálom kiemelni onnan, amin talán segít az, hogy trilógia lett, talán nem, de hogy egy próbát megér.

Aztán szintén egy abszolút vázlatolás lesz csak egy, hát egyelőre négykötetetes sztorihoz, ami a Szabadnak Születtek sorozatnevet viseli, és lehető leglilább címeimet kapták az egyes kötetek, amik egyrészt egy rakat retelling lesz: Pán Péter, Alice Csodaországban, Ariel és egy saját OC, aki történetesen a Krampusz leszármazottja, és természetesen lesz itt horror, Cshapat meg világmegmentés. 
Vannak itt is ötleteim, hogy pontosan mi fog történni, és eddig azt hiszem azon a vonalon fogok haladni, hogy az egyes kötetek bemutatják a különböző főszereplőinket, akik amúgy összejöttek egy olyan gyerekkori barát kedvéért, akit hátrahagytak az évek folyamán. 
Ennek az egésznek van egy kis IT áthallása, legalábbis a fejemben, és csak a könyvre. És úgy fog majd kinézni, hogy Ariel, aka a hátrahagyott barát, lesz a főgonosz, de közben nem, vagyis igen, de tényleg csak azért tette, hogy megvédje az egykori barátait, meg a Földet a Gonosz TM-től. Aztán persze a barátok a kezükbe veszik a dolgot, és győznek, és lesznek itt mindenféle érzések, meg elengedések, és valószínűleg rengeteg side-track, mire odaérünk a célhoz. 
Meg anime boss fight a végén, mert why the heck not? 

A problémáim itt többek között az, hogy az eredeti könyveket használhatom, és I Have No Fucking Idea, hogy van magyarul elérhető az eredeti Pán Péter, ami nem a Disney féle átirat, másrészt pedig az, hogy ez is ilyen összefüggő cucc, és fogalmam nincs hogy tervezzem meg. 
Ezen a ponton komolyan elgondolkodom, hogy odamegyek Soman Chainanihoz, hogy szia, nagy rajongód vagyok, also amatőr író, kérlek segíts már ki szerkezeti tanácsokkal! Lehet ilyet csinálni? A fene tudja, bizarrnak tűnik, de hát tényleg fogalmam nincs, hol és hogy álljak neki. 

Miért nem faragok inkább kisszékeket. 

Ó, és közben bejött még egy ötlet, amit eredetileg le akartam passzolni másnak, de hogy aztán a nép közbeszólt, szóval lehet, hogy meg kell írnom. Vagy bedobom Szivküldire promptnak, és akkor valaki más megírja nekem.
Még gondolkodom, hogy melyik legyen.
Persze, attól, hogy bedobom, még nem akadály, hogy aztán később én is megírjam, már ha odajutok. A változatosság kedvéért ez egy standalone regénynek néz ki. És hogy mi a sztori? Oké, kapaszkodjatok meg. 
Charlie és a csokigyár cyberpunk környezetben, ahol Wonka csokigyára csak a felszínen édességgyár, amúgy a korrupció és a legmenőbb és legújabb dizájnerdrogok melegágya. És úgy dönti el, hogy ki legyen az utódja, hogy afféle próbát szervez a legjobbak legjobbjainak, ahova Charlie is beférkőzik, hogy bosszút álljon Wonkán, amiért az tönkretette az életét. 
Abszolút unhinged, imádom. 
A horror átírások úgyis túlértékeltek, itt az ideje, hogy az összes punk alzsánerben gondolkozzunk!

Mondom ezt úgy, hogy én is horrorban gondolkodom, meg amúgy nagyon szeretnék ezekben is alkotni, mert nagyon izgalmasok és imádom, szeretem, de aztán mindig ugyanott lyukadunk ki, úgyhogy ez van srácok, ezt kell szeretni. 
És mellesleg olvastam Christina Henrytől, és természetesen az összes írói irigység elfogott, mert olyan piszkosul zseniálisak voltak azok a könyvek, SEMMI joga nem volt ennyire jónak lennie, de hogy semmi, hát ott haltam meg. Fantasztikus író, olvassatok tőle! Nem tudom, hogy lefordították-e magyarra, vagy sem, szóval angolul van, de esküszöm, már ezért az élményért megérte magamra szedni a tudást. 
De közben az összes írói féltékenység. 

Oké, azt hiszem nagyjából ennyi volt, fogalmam sincs, hogy tényleg elolvasta-e valaki idáig, ha igen, akkor a) are you okay sweetie? You need some water or snack? b) köszönöm szépen, remélem találtál valami érdekeset és szórakoztatót! 
Az Erő legyen veled!

Ui.: Csináltam facebook és bluesky fiókot, majd alkalomadtán bedobom, meg kaptok egy új dizájnt is, szerintem