#95 - Ez már Halloween!

 

Hányszor lehet büntetlenül újrakezdeni egy blogposztot? Nem és nem sikerül magammal elégedettnek lennem, úgyhogy mindig visszatörlöm és aztán elkezdem újra, mondván, hogy na majd most! És a nagy számok törvénye alapján egyszer csak tényleg el kell érkeznie annak a pontnak, amikor eljön az a pont, hogy eljön az a pont. Jó lenne több posztot hozni, nem csak egyet egy hónapban, vagy kéthónaponként, de hát arra még nem sikerült rájönnöm, hogy miként kéne. 

Szóval csapjunk is bele a lecsóba!

Kezdjük a Libris pályázattal, amire most már olyan hatvan százalék az esély, hogy nem tudok végezni. Oké, még vergődők kicsinkét, mert azért amit lehet, azt bele akarom adni, hogy legalább abból ne táplálkozzon a bűntudatom, hogy lusta dög voltam. Mert bűntudatom az így is egész biztosan lesz, vagyis hát pontosabban szólva önvádam. 

Mert tök jó lehetőség, még úgy is, hogy amúgy nem egészen kaptam meg minden információt amire szükségem lett volna, és kicsit úgy érzem, hogy nagyon ellensúlyozni akarják az egykori Aranymosást, de kicsit túllőttek a célon. Persze ez csak saját eszmefuttatás, mert hogy nyilvánvalóan ki tudja, hogy miért hirdettek meg valójában szinte csak szépirodalmi zsánereket, de nekem nagyon ez érződik. Na meg ott van a novelláskötet, amire én mennék, nyilvánvalóan, de nem tudom, hogy várnak-e horrort is. 

Illetve, hogy én tudok-e horrort írni. Vagy egyáltalán úgy írni, hogy az megjelenthető legyen, vagy legalábbis érdeklődve felvonják a szemöldöküket. De erre nem hiszem, hogy most kapok választ, mert nagyon elbasztam az időmet. 

Eleve augusztusban hozták oda a hunó szerverre, hogy srácok, van egy ilyen, én meg nyáron nem tudok írni, egyszerűen nem működnek az agysejtjeim, a kreatív energiáim meg aztán még úgyse. Plusz ott volt az is, hogy először és nagyon sokáig, egy olyan novellát akartam megírni, ami egész egyszerűen csak nem állt össze. És még most se áll össze, és fogalmam sincs, hogy egész pontosan miért. Valami hiányzik belőle, valami, amiről azt hittem, hogy hamar rá tudok jönni, de nem sikerült, és nagyon sokáig tartott elfogadni, hogy ezt bizony nem tudom időre összeácsolni. 

Amire meg váltottam, annak a vázlatán szintén dolgozni kellett, még úgy is, hogy azért könnyebben összeállt, és mire elkezdtem addigra meg már elment szeptember első hete. Most vagyunk a másodikban. Nem tudom, hogy a poszt mikor fog kimenni, de hogy amikor ezeket a sorokat írom, akkor a második hétben járunk, és talán a sztori negyede van meg. 

Ami csak az első draft lenne, amiből kell egy második draft, amit meg aztán elküldhetek bétáztatni. És nincs az az isten, hogy ezt én két hét alatt megcsinálom, mert hát szeptember harminc a határidő. Vagy harmincegy. Vagy bármi ami szeptember utolsó napja. És akkor kérnek még szinopszist, meg önéletrajzot, amin szeretnék egy kicsit sírni, mert milyen önéletrajzot akarsz te tőlem? Minden más ehhez képest szép és jó, de ez? De ez? Milyen önéletrajz? Adok én neked szakmait, de nem hiszem, hogy értékelnéd. 

Amiért ez piszkál, hogy közben meg nem nagyon találtam se GYIKot, se semmi egyebet, ami kifejezetten arra van, hogy az ember kérdéseket tegyen fel. Jó, nyilván simán lehet, hogy egész egyszerűen csak én nem találtam meg, de hogy én kifejezetten nem találtam meg. Nem tudom, hogy ez kiről és mit árul el, szóval ezt döntsétek el ti.

A fontos nyűgöm úgyis az, hogy nem fogok végezni, és már most bánt, hogy nem tudtam belerakni mindent, amit valószínűleg bele tudtam volna rakni, és nem tudom azt se eldönteni, hogy simán lusta voltam, vagy csak tényleg nem tudtam írni, mert meleg és általános energiahiány, meg egyéb faszságok a munkahelyen, vagy mi az isten. A lényeg az, hogy természetesen istenesen zavar és utálom, hogy nem tudok gyorsabban írni.

Tudjátok, vannak azok a képzések, yt videók, meg ki tudja mik még, hogy hogyan tanulj meg gyorsabban olvasni. Na, én szeretnék egy olyat, hogy mégis miképpen lehet gyorsabban írni. Az olvasásom elég gyors, ha van időm és az autizmus istenei is úgy akarják, akkor egy nap alatt simán kiolvasok egy hatszáz oldalas könyvet még most is, és ez tényleg értő olvasás. Azt nem állítom, hogy a nevekre emlékezni fogok, mert a nevekre nehezen tudok emlékezni, de máskülönben minden rögzül, és sokáig emlékezek is rá.

Úgyhogy nem az kell nekem, hogy valaki megmutassa hogyan találjak ki egy könyvet, vagy hogy miként plotoljak hatékonyan, mert Kálid Artúr se tudja megreformálni nekem a káoszos plotolási rendszerem, amit még én se látok át, de egyszerűen nem megy másként. Hanem azt, hogy amikor leülök a Word elé, végre-valahára, akkor mégis miként írjak gyorsabban. Fizikailag.

Lehetséges, hogy az időbeosztásomon kellene dolgozni ehhez igazából, meg azon, hogy akkor leüljek és tényleg írjak.

Nem tudom.

És nagyon bosszant az egész.

Odáig még nem jutottam el, hogy esetleg ahhoz van köze, hogy az agyam is úgy neurodivergens ahogy az meg van írva, de hát nem lehet, hogy mindent erre fogjak/vezessek vissza! Enyhén szólva is kifogáskeresésnek érzem, mert az ember nem foghat minden arra, hogy hendikepes! Szóval maradok annál, hogy egész egyszerűen nem vagyok képes annyi időt és energiát belefektetni, amennyit elvárok magamtól.

Így pedig eljutottunk vissza, hogy rohadtul nem leszek kész, még az első drafttal se a határidő végéig, teljesen mindegy, hogy tudok-e hétvégén kétezer szó fölött írni, vagy nem. Oké, megpróbálok haladni, de közben meg nyilvánvalóan nem leszek kész, és úgy érzem, hogy a) valamiért én nem is akarok igazán megjelenni, mert még az ilyesfajta lehetőséget se használom ki, amit az ölembe dobtak és b) nem tudok eléggé küzdeni azért, ami fontos számomra, nem feszegetem a határaimat, és nem adok bele mindent, amit beleadhatnék.

És nem tudom eldönteni, hogy hol végződik az, hogy a körülmények se ideálisak és hol kezdődik az, hogy valami a saját hibám. Erről azonban a pszichológusommal kell elbeszélgetnem.

Az az egy reményem van, hogy jövőre is megrendezik az egészet, mert nem tudom, nagy lesz az érdeklődés, és mivel harmincöt a korhatár, ezért aztán még mindig lesz időm arra, hogy nekifussak. Plusz addigra lehet, hogy többet fogunk tudni arról, hogy mégis miként működik ez az egész, meg elhagyjuk a kezdeti döccenéseket és, ami talán a legfontosabb, hogy addigra már lesz készen több novellám is.

Oké, most eszembe jutott, hogy lehet nem is rendezik meg jövőre megint, vagy egyáltalán nem is rendezik meg, és az egyetlen lehetőségem a hagyományos kiadatásban is elszállt. De ez csak egyfajta katasztrófa gondolkodás, ami pusztán azért jött elő, mert késő van, és munkanap végén vagyok, úgyhogy el is rakom a fenébe. A lényegen mit sem változtat, hogy így is, úgy is lesz egy kész novellám a végére. Rendesen lebétázva meg a lehetőségektől mérten leszerkesztve. És ezt most így hagyom is, mert hogy nincs értelme tovább rágódni ezen az egészen, vagy legalábbis itt nincs.

De azért maradjunk a történeteknél, mert hogy nyilván, NYILVÁN, vannak a háttérben dolgok, amiken dolgozok! A daydreaming is dolgozásnak számít, ezt bárkivel, bármikor hajlandó vagyok lemeccselni. Meg mindjárt itt az október, vagyis a preptober, aztán meg a HuNoWriMo!

Mert nem adjuk fel, lol.

Bár Kilby (not her real name), erősen megnehezíti a dolgunkat, hogy élvezni tudjuk az őszt. Mert nem fogja be, ezen a ponton valószínűleg képtelen rá, és be kell bizonyítania, hogy itt igazából ő a legnagyobb vesztes, neki fáj minden a legjobban és hogy mi mennyire gonoszok vagyunk, és ableistek meg ki-tudja-még-mik. Az egész olyan agyfasz, hogy azt se tudom, hogy egyáltalán bele akarok-e kezdeni. Nem mintha nem lenne miről beszélni, ó dehogyisnem, csak beszélnivaló van, de hol lehet ezt elkezdeni? Ezt csak ezen a ponton folytatni lehet igazából.

Azért ajánlom a NaNoWrimo subredditet, az összes létező információ, társalgás, pletyka, és kiakadás ott van fent, mert valamiért a youtube nem hajlandó felkapni a témát úgy, ahogy azt fel kéne, mert hogy azért voltak itt csodás dolgok! Hirtelen számba se tudnám venni, és bizonyítékot se feltétlen tudok hozni, mert Kilby (not her real name) delete-happy, úgyhogy ha nincs róla screenshot, amikor megtörténik, akkor később már csak hitelre megy az egész. Úgyhogy marad a reddit, meg a különböző, volt nano régiós discordok, ahol az emberek kiadják az aktuális agyfasz felett érzett dühüket, és nagyon szívesen felvilágosítanak mindenkit mindenről. Vannak direkt összefoglaló posztok is, hogy senki ne érezze úgy, hogy kimarad bármiből is. 

Már csak azért is, mert nagyon gyorsan haladunk a Föld középpontja felé, egymás után hagyjuk el a különböző rétegeket, és az embernek csak arra van ideje, hogy regisztrálja hol tart, aztán már ott se vagyunk. 

A legújabb agyfasz, hjaj gyerekek, kapaszkodjatok meg, üljetek le, tegyetek le bármit ami a kezetekbe van és készüljetek fel. A NaNoWriMo, a nemzetközi írószervezet, Az Írói Kihivás, amit befutott és híres írók támogatnak, amit én is lelkesen reklámoztam boldog-boldogtalannak, támogatja a generativ AI-t. 

Jól olvastátok. 

A NaNoWriMo támogatja a generativ AI-t. 

Azt a genAI-t, ami az egyik legmocskosabb, legundorítóbb, legpofátlanabb eszköz a techbrok, és minden besavanyodott idióta kezében, aki anélkül akar alkotni, hogy valóban alkotna. Azt a genAI-t, ami szégyenteljes lopásra épít, amit mindenki torkán lenyomnak, mint a legújabb technológiai fejlődést, mintha amúgy nem csak egy túlságosan felmagasztalt, rosszul összerakott randomszógenerátor lenne. Igen, azt a genAI-t. 
Miközben mindenkit ableistnek és classistnek hív aki ellenkezik és kritizálja, mert hát szegény, szerencsétlen, bármilyen módon hátrányos emberek, nem tudnak csak úgy alkotni! Hát kell nekik a genAI, mert az csak egy eszköz! Ami segít! 

Számba hányok. 
Igaz, hánynék én Kilby (not her real name) szájába is, de az az egy szerencséje van, hogy rohadt messze lakik tőlem. Meg ha a New York Times újságíróinak se sikerült elérniük, valószínűleg nekem se sikerülne. De azért elképzelni még lehet. 

És akkor nyilván, NYILVÁN, te vagy a szar ember, amiért rámutatsz arra a nyilvánvaló tényre, hogy a genAI, nem egy eszköz, soha nem is akart csak egy eszköz lenni, hanem helyettesítés meg lecserélés, hiszen olcsóbb, meg gyorsabb, és ezek után nem kell megfizetni azokat a pesky artistokat! Kapitalizmus as it finest. 
De ettől még ne kritizáld, csak fogadd el az új idők szelét, és állj be a sorba, mert mi tudjuk, hogy mi jó neked, és mire vagy képes, és hát hogy nem látod, hogy ez jobban fáj nekik, mint neked, de hát ezt kell tenni!

Nem tudok, fizikailag képtelen vagyok annyi szarkazmust belepréselni a mondatokba, amennyit igazából szeretnék, és amennyi visszaadná az érzéseim. Azért próbálkozunk, próbálkozunk. Mondom srácok, menjetek redditre, csodákat találni. 

Csak azért nem mondom, hogy az eredeti webhelyre, mert én azon nem voltam úgy rendesen, mióta töröltem a fiókomat, és csak a linkeket szoktam megnyitni, úgyhogy mi van fent és mi nincs, azt nem tudom egészen biztosra mondani, csak azt, hogy előszeretettel tűnnek fel és el dolgok, meg rohan az egész a pusztulás utáni megsemmisülésbe. 

Napközben eszembe jutott Böszörményi Gyula is, akivel én egyszer találkoztam élőben, még a levelezős táltosképző dolog kapcsán - ami egy nagyon jó gyerekkori emlékem -, és teljesen ledöbbentem, hogy kerekesszékben ül, a tollat se tudta megfogni rendesen, amivel autogramokat osztogatott, és még ki tudja milyen fogyatékossága lehetett. És ezzel együtt tinikorom legsikeresebb könyvsorozatát adta ki, közösséget épített, és élete végéig aktív és sikeres író maradt. Nem azt állítom, hogy jól öregedtek volna a Gergő könyvek, mert nem, de a tény, hogy mindezt létrehozta, és ennyi mindent ért el, és ez kibaszottul lenyűgöző, azt igen. És az a tény, hogy Kilby mindezt a munkásságot, erőfeszítést, kreativitást és örökséget szembe köpi miközben a rokkantsággal és általában a disabilityvel takarózik, az egész egyszerűen vérlázító. Szívem szerint felpofoznám ezt a nőt, az összes gyűrűmmel a kezemen. 

Nem tudjátok milyen dühös vagyok. Persze, a Rémálom könyvek az összes edgyness, a Gergő sorozatok nem jól öregedtek, arról az ikres dologról nem beszélünk, valamint személy szerint a Leányrablás Budapesten-nek inkább egy hangulatos, békebeli utazókönyv lehetett volna, semmint regény, de ezek mind szubjektív olvasásélmények, és semmit, de semmit nem von le abból az objektív tényből, hogy egy egész ország vadult meg a könyveiért. Teljes joggal. Ha nincs Böszörményi talán soha nem akarok író lenni, sose lesz egy abszolút meghatározó és jó ifjúkori emlékem, tapasztalatom és meg merem kockáztatni, hogy sokkal rosszabb mentális állapotban lennék most, mint alapjáraton. Nem csak inspiráció, de menekülés is volt, amire most már természetesen nem gondolok túl sokat, de azért időről-időre eszembe jut, és bárakármennyit is ekézem a könyveket, attól még fontosak. Erre jön egy ilyen senkiházi siralomszajha, és nekiáll egyszerre szégyent hozni minden fogyatékosággal együtt élő alkotóra, mert valaki hozzávágott egy rakás pénzt. 

Eddig is vörös posztóként lengett a szemem előtt, de most, hogy beugrott ez az egész, vért kívánok. Remélem csúfos és látványos bukása lesz, remélem, hogy mindent, amit nyerni akart, elveszít és még annál is többet, és eszébe se jut másik nonprofit szervezet közelébe menni. Remélem, hogy fájni fog neki, ahogy kicsúszik minden a keze közül és belefullad a saját kapzsiságába. Ha tehetném, én lennék a karma, ami megfizet neki, de sajnos erre semmi esély, úgyhogy marad a manifesztáció. 

Közben aludtam egyet, ami azt jelenti, hogy nyugodtabb vagyok és hajlandó vagyok elengedni a bosszúvágyat egy időre. A lényeg úgyis, hogy mivel az egyik szponzor hozzácsapta a genAI featuret, és akkor Kilby kitolta magából a genAI mosdató posztot, amit szerintem amúgy senki nem kért tőle. Ha meg igen, akkor is minek? Emberek nem értik, hogy de hát nem egyeztetett a PR emberekkel? Én meg ülök itt, hogy tényleg azt hiszitek, hogy van ott bárki használható? Vagy olyan, aki hajlandó visszafogni Kilbyt? Tényleg? Tényleg ezt gondolod? Kérlek, adj már nekem is a szerből, mert hatékonynak tűnik. 

Persze, az is lehet, hogy egész egyszerűen csak nem követik az elejétől kezdve a drámát, mint ahogy én, és le vannak maradva, hogy micsoda sebességekbe képes kapcsolni Kilby hülyesége. Pedig érdemes lenne felzárkózni, mert teljesen fel vagyok háborodva, hogy nincsenek két órás videóesszék az egészről. Lehet nekem kell megcsinálnom, de kicsi vagyok az egészhez, és amúgy is, én azt akarom, hogy legyen, nem pedig azt, hogy én készítsem el. 
Ha pedig már kezdetek, akkor, amennyire tudom, egy ML se kapta még vissza a rangját, mióta kitették. És két hónap múlva már november. Őszintén kíváncsi vagyok, hogy miként akarják összefogni az embereket, vagy miként akarják levezényelni a helyi programokat, és elintézni azt az ezer meg egy egyéb dolgot, amit az ML-k csináltak eddig? 

Egyáltalán hány régió maradt? Vagy marad ez a régió dolog? Aztakurva, belegondoltam egy fél másodpercig és megszédültem, hogy mennyi mindent nem tudunk, hogy miként lesz levezényelve. Nem mintha ez a mi problémánk lenne, lévén elhajóztunk szebb vizek felé, de hogy aztakurva. Azért elég meredek visszanézni rá, és valószínűleg aktív látogatója leszek a redditnek, meg bárminek, ahol ezeket kibeszélik, mert már most látom, hogy égni fog az egész, és mindenki katasztrófaturista lesz. 

Kicsit vicces, hogy Kilby ezekről nem nyilatkozik semmit, csönd és hullaszag lep be mindent, ami effektíve a szervezéshez köthető, és nem lehet elintézni homályos ígéretekkel és különféle hülyeségekkel, amiket még csinálni szokott mostanában a netsztyeppén. Már most tudom, hogy ki fogok lenni idegileg, miközben fent fogok ülni az összes magas lovon, mert hát nyilvánvalóan, mi vagyunk itt a superior csoport kéremszépen!

Ebből a szempontból nagyon nem irigylem a kapitányunkat, aka Menát, meg a segítőinket, hogy akkor mi mindent kell hirtelen összerántaniuk a fő szervezet nélkül, elvégre valamiféle támpontot csak adtak. A másik, amit meg mindenképpen hiányolni fogok, az a gratuláló videó, ami mindig megadta a "győzelem és elégedettség" érzését. Mindegy milyen állapotban voltam, mennyire facsart ki a writing progress, amikor megláttam azt a videót, azonnal meghatódtam. Nekem az volt ami igazán megadta a közösség érzését. Mert hát angolul lassan tanultam meg, és nem volt önbizalmam, hogy használjam is, úgyhogy ezért is kimaradtam a fórumokból. A helyzeten nem segített, hogy kvázi használhatatlan volt az egész, most meg ki tudja, hogy egyáltalán hozzá lehet-e férni. A kihívások meg ugye régióra voltak szabva az ML-ek által, így hát igazából az egyetlen valódi "valami nagynak vagyok a része" a gratuláló videóból jött. 
És az, hogy idén ezt nem kapom meg, abszolút kizökkent a sodrásomból. 

Úgyhogy sajnos nem mentem haza. Mert amig befejeztem ezt a gondolatot, elért az a realizáció, hogy igazából közösségen belül vagyok, és simán meg lehet csinálni a magunk gratuláció videóját! Csak egy kamera, egy vágáshoz értő ember, meg lelkes résztvevők kellenek, és kész! Meg egy jó szöveg, de hogy az aztán végképp nem okoz gondot! 
Úgyhogy fel is vetettem Maievnek, aki szintén lelkesen fogadta az ötletet, és továbbította is a jelenlegi szervezőcsapatnak! Nyilván ezt én megcsinálom, csak emberek kellenek hozzá, meg egy szabad hétvége októberben. Mert hát ennek késznek kell lennie novemberre! Elvégre akkor le is kell igázni a kihívást! 

Van már egy koncepció a fejemben, csak még csiszolgatnom kell, meg aludnom rá egyet-kettőt, mert jelenleg még csak a paci szaladgál velem körbe-körbe a naplemente előtt, ami nagyon lelkesítő, meg minden, de attól még nem éppen az átgondolunk-mindent állapot. Jelenleg ami eszembe jutott az az, hogy egy idézéssel kezdünk. Körbepakolunk különféle plüssöket - amikért senkinek nem kell a szomszédba mennie -, és felrajzolunk valami letakarítható felületre egy pentagrammát.

Faszt, kartonlapra rajzolunk. Az is van bármelyik háztartásban, de ha kell, akkor tudok hazahozni melóból is, elvégre afféle raktárban dolgoznék, mint csomagoló. Lefestjük az egészet, hogy ne legyen olyan feltűnő kartonlap színe, és rárajzoljunk valami pentagrammát, idézőrúnát, vagy ha különösen szemét akarok lenni mindenkivel, akkor a Fullmetal Alchemist: Brotherhoodból a humán transzmutáció körét. Sajna ez csak fejben hangzik jól, mert amúgy meg felénél elunnám a rúnák rajzolgatását. Meg amúgy is, érdemesebb megmaradni valami könnyebben beazonosítható dolognál, szóval pentagramma it is. 
Vannak gyertyamécseseim, fancy kis üvegtartóba, úgyhogy azokból lerakhatunk párat. Azt még nem tudom, hogy meg is gyújtjuk-e őket, valószínűleg jobb ha nem, mert dolgok fognak röpködni, és nincs nagy helyünk, meg amúgy se lenne biztonságos. Vaaaagy először hajigálunk és utána gyújtogatunk, de igazából ez pontosan olyan mikrotervezés, amit majd jóval később kell kitalálnom. Egyelőre még ott tartok, hogy azt kell kitalálni, hogy igazából mi is fog történni. 

Meg a hosszát. Az valszeg olyan egy-két perc lesz, mert hosszabbat nem érdemes csinálni, és valszeg egy hétvége alatt úgyse lehet nagyon lehet. Mondjuk semmi tapasztalatom sincs forgatásban, rendezésben, vágásban, de hát ezért vannak az embernek barátai. 

Na, de visszatérve a tervre, azzal kezdünk, hogy kell egy pentagramm, gyertyák, meg plüssök, mert hát azok fontosak! Nincs mögöttük több szimbolizmus, csak annyi, hogy a plüssök idézik meg a bármit. Meg a plüssök cukik. Aztán behajigálunk középre dolgokat, mint például papírlapokat, esetlegesen kinyomtatott dolgokat, ez is majd később kerül eldöntésre. Meg esetleg alaposan lekupakolt kis üvegben paradicsomlét, vagy valami piros színű lét, mert hát a vért is szimbolizálni kell. Az izzadságot még nem tudom, hogy megoldjuk-e, meg esetleg a koffeint is közé kéne dobni, mert hogy az se maradhat el a megidézésből, mert hát novemberben mindenkinek koffein folyik az ereiben vér helyett. Valszeg erre egy Mizo coffee is megteszi, amit nyilván előtte megittunk, mert hogy így nem fogjuk azt kockáztatni, hogy esetleg szétfröccsenjen és összekoszoljon bármit is. 

A lényeg úgyis ott van, hogy így bedobálunk dolgokat. Amivel megidézünk valakit/valamit, ez még tisztázásra vár, aki igy elkezdi az egészet azzal, hogy gratulál mindenkinek és berúgja az ajtaját az egész videónak. Aztán ahogy megy a szöveg, váltunk másokra, más környezetre, és mindenki különböző zsánert képvisel - vagy legalábbis ez a cél -, valaki fantasyt, valaki sci-fit, valaki random, hétköznapi ruhákban, meg lehet, hogy egy pár is kéne, hogy szerencsétlen romantika se maradjon ki. És mindenki mondd valamit, még nem tudom, hogy mit, de majd ki fogom találni. Majd összegyűlünk, valszeg mindenki megfog egy plüsst, de igazából csak azért, hogy a) ölelhessenek plüsst, ami jót tesz a közérzetnek és b) komfort a kamera előtti szereplés után. Meg mert most ez az eszembe jutott, és ennél többet még mindig nem kell többet belegondolni. De ha nem fognak plüsst, igazából az se gáz, az a lényeg, hogy mindenki egy helyen legyen és elhangzanak a végső mondatok, valószínűleg közösen, majd egy utolsó, nagy gratuláció a résztvevőknek, és felvétel vége. 

Ez így a fejemben úgy néz ki, hogy eléggé működőképes, és kivitelezhető. Meg nagyon bonyolítani se akarom, mert pontosan tudom, hogy szegény az eklézsia mindenkinél, meg amúgy is, nagyon prototípus ez még, úgyhogy ki kell tapasztalni, mégis mi működik. Meg egyáltalán tetszik-e az embereknek, értékelik-e, vagy megvonják a vállukat, hogy jól van, ügyesen kihülyéskedtétek magatokat, most már szeretnénk ledőlni az ágyunkra, hogyha ezt szabad már csinálni. Mert nem tetszhet minden mindenkinek, és ez teljesen rendben van, itt is csak úgy hangzik el, hogy azzal is számolni kell, hogy nem fog sikert aratni. 

Aztán majd januárba, vagy valamikor a jövő évben elő lehet venni újra és ki lehet kérni emberek kritikus véleményét, hogy miként kéne másként csinálni, mit lehet fejlődni, és a többi és a többi. 

Nagyon nehéz nem folyamatosan előre szaladni a jövőbe, mert nyilván ezerrel tervezek, és soha nem mentem haza, ezért aztán a tervezésbe se csinálok ilyet, és bármibe kezdek ott már öt éves terveim vannak. Kivéve, hogy nagyon rossz vagyok time managementbe, de talán azt is egyszer megtanulom.

Visszatérve a gratulációs videóra, Maievet tuti felkérem, mert neki vannak olyan ruhái, hogy instant elf hercegnő lesz bennük, ami soha nem árt, hogyha éppenséggel zsánereknek készülsz beöltöztetni embereket. Én maximum az urban fantasy részleget tudnám megszemélyesíteni :"D
A helyszín nem tudom hol lenne, valakinél, akinek elég nagy a belső tere, hogy elférjen benne egy tucat ember, és engedélyt ad arra, hogy kikerüljön a netsztyeppére a szobabelsője. Nyilvánvalóan senki olyat nem akarok belevonni, aki nem akar szerepelni, talán kivéve a kamerát kezelő egyént, de egyelőre nem tudom, hogy kik és hogyan lesznek benne, szóval kényelmesebb azzal számolni, hogy egy ponton mindenki lencse elé kerül, és mint ilyen okés kell, hogy legyen ezzel a ténnyel. 

Aztán ott van maga a szöveg. Lehet érdemes lenne visszanézni néhány régi nanos videót, hogy kapjak még egy kezdőlökést, de nem akarok semmiféle módon nézettséget adni annak a csatornának. Abba se vagyok biztos, hogy október végén elő tudom-e venni a tradicionális nano paródia listámat, amik mindig meghozták a kedvemet a kihíváshoz. Amit nagyon sajnálnék, mert hogy azok is hozzátartoznak évek óta az őszömhöz, és nem akarom, hogy kibaszott Kilby mindent elvegyen tőlem, és nyoma se maradjon a szép dolgoknak, csak az emlékeimben. 

Tényleg fel fogom pofozni azt a nőt. 

Valamit kezdeni kéne az első, megidézett dologgal, aki amúgy magának az írásnak és az írói kihívásnak a szellemét hivatott megjeleníteni, és hogy utána jönnek a zsánerek, majd végül az utolsó, közös gratuláció. A zsánerekhez nagyon szeretnék kimenni erdős területre, meg esetleg valami romhoz, meg nyilván csak akad olyan hely Budapesten, ami megfelelő háttérrel szolgáltathat egy sci-fisebb kinézetű embernek. Ha más nem, akkor valamelyik építkezéshez kivonulunk, és ráfogjuk, hogy disztópia, ami sci-fi alzsáner. 

A következő kérdés, hogy amúgy meg miként oldom ezt meg? Egyáltalán érdemes ezt így közölni magába a beszédbe? Vagy mindenki vonja le magának? Mondjuk kicsit megtörné a ritmust, hogyha elkezdenének bemutatkozni, szóval valószínűleg ezt csak a forgatás kedvéért teszem bele, hogy mindenki tudja kicsoda és mikor kell megszólalnia. 
A többi magyarázást meg beletehetem a kísérőszövegbe, ha esetleg úgy döntök, hogy az jól nézne ki mellette. Vagy egész egyszerűen úgy döntök, hogy akkor mindenki értelmezze úgy, ahogy csak akarja, elvégre ne csak mi dolgozzunk. 

És ha belegondolok, hogy októberből már eleve két hétvégém foglalt, egy kicsit kedvem támad sírni, de hát értitek, miért is mennék haza, hogyha elrohanhatok a világ végére is az ötleteim hátán? 

Aztán ott van még az, hogy én egy éjszakai write-int is akarok szervezni, mert hogy nekem az is hiányzik, és rájöttem, hogy le is tudom szervezni a saját albimba. Ugyan maximum tíz ember fér el nálam kényelmesen, de azt a tíz helyet meg meccseljék le egymás között. Na meg úgyis ott van a discord szerver, szóval online is szépen le fogom tudni vezényelni. Tervezek sütni pár sütit, amihez szerintem igénybe fogom venni Vinniék konyháját, mert ott van rendes, emberi méretű sütő. Szeretem a kis Air Fryerem, de ilyenkor azért nagyon hiányzik egy normális sütő. Meg igazából egy normális konyha, de hát ez van, ezzel kell gazdálkodnunk. 

De az, hogy csinálok sütit, az alap, az nem ügy, és nem is ezért tépem a hajam, meg fonom be a szemöldököm, hanem azért, mert tervezek egyfajta kaland-játék-kockázat dolgot. Ami abszolút kívül esik a zónámon, és mindenki automatikusan részt vesz benne, aki éjszakázik, illetve nem lesz olyan, hogy rossz és/vagy szomorú végkimenetel, mert abból alapjáraton is sok tud lenni. Na meg azért is, hogy kíméljem az agyam, ami valamikor hajnali kettő és három között úgyis le fog állni magától. Az is csoda lesz, hogyha nem dőlök ki aludni egy ponton, ami felettébb megalázó lenne, tekintve, hogy én leszek a házigazda. 

Be kell szereznem egy adag cold brewt, és egy stratégiailag jól kiválasztott időpontban elfogyasztani, majd imádkozni, hogy actually hasson, és ne csak anxiety attackot kapjak tőle. Mondjuk a cukor is segíteni fog abban, hogy ébren maradjak. 

Na, de visszatérve a játékra, amit szintén ki kell fejtenem, és amivel szintén nem tartok sehol. Lehet ezen a ponton csinálnom kéne egy külön fájlt a 4thewordson ezeknek a dolgaimnak. 
Csak annyi van meg, hogy az Írás Múzsáját fogjuk kiszabadítani közösen. Valószínűleg úgy lesz, hogy kapunk egy üzenetet, majd elindulunk egy erdőbe, ahol különféle akadályokkal szembesülünk. Ez hol az lesz, hogy akkor egy óra alatt közösen(!) megírunk x mennyiségű szót, vagy hogy posztolni kell részletet, abból amit írtál, vagy hogy akkor írj le öt mondatot csukott szemmel, esetleg végezz el egy tetszőleges feladatot a bingódról. A lényeg, hogy olyanokat fogok kitalálni, ami mindenki számára egyaránt végrehajtható, és senki nem fogja úgy érezni, hogy kihagytuk valamiből. 

Pont ezért nem fog csatlakozni semmilyen értelemben a zónámhoz, hogy akkor mindenki tudja követni, meg ki tudja hol fog tartani a sztorim, és kinek hogy lesz ideje olvasni. Nem fogok így kicseszni senkivel. 

Az van bennem, hogy ez az egész olyan hat órát fog felölelni az egészből, és köbö este kilenckor kezdünk, aztán tart, ameddig tart. Mert simán lehet, hogy rájövök félúton, hogy nem fogom tudni végigvinni, és felfüggesztem az utolsó, győztes üzenettel, vagy a többiek jelzik, hogy jó mulatság, férfimunka volt, de hogy most ez már kicsit túl sok a jóból. Alapvetően ezt tervezem, de hogy rugalmasra akarom, hogy tudjon alkalmazkodni az aktuális körülményekhez majd. 

A játék szövegét, mint a sztorit, mint az aktuális feladatot majd külön posztolom discordra is, az odavágó csatornába, hogy akkor meglegyen. Az van bennem, hogy felolvasom, de ki tudja, hogy mibe lesz éppen a laptopom hangszórója, meg alapvetően se szeretem úgy a discord hívást, mert hogy tud recsegni, és elrontja az egészet. Szóval valszeg csak a jelenlévőknek fogom elolvasni, de hogy aztán ez lehet a későbbiekben még változni fog, egyelőre ezzel tervezek. 

Magában a lebonyolításban szerintem Sybilltől kérek majd segítséget, akinek egy rakás tapasztalata van tizenkét órás, meg huszonnégy órás írásmaratonok levezénylésében, szóval egyrészt tuti tud szolgálni hasznos tippekkel, és lehet, hogy esetleg megkérem, hogy legyen a hátországom, hogyha bármi történne, akkor ne vesszen kárba az egész. 

A bármi történne alatt főleg az elalvást értem, ami továbbra is nagyon kínosan hangzik, tekintve hogy még mindig én leszek a házigazda. Nem szorít pisztolyt senki a fejemhez, hogy akkor ezt csináljam meg, és bármikor mondhatom, hogy sorry guys, túlértékeltem a teljesítőképességeim határait, és mégse fog beleférni, de ilyesmi megfutamodást nem csinálunk. Kitaláltam, hogy szeretném, szóval meg is csinálom. Úgyis jeleztem már a különféle csatornákon, meg engedélyt is kértem rá, hogy hivatalos legyek, szóval visszalépni kicsit seggfejség lenne. 

Meg őszintén: én itthon leszek, és csakis és kizárólag felnőtt barátaim meg írótársaim vannak, akik megértik, hogyha valaki kidől. A felnőttet itt elsősorban érzelmileg és értelmileg érettként értem, nem pedig életkorilag felnőttként, de hát mind tudjuk, hogy az életkor amúgy is csak egy szám. 
A lényeg, hogyha azt mondom, hogy srácok, nekem most vízszintes testhelyzet kell, akkor rábólintanak, és engedik, hogy akkor vízszintesbe legyek. Elvégre mi abban a móka, hogyha valaki feleslegesen kínozza magát? Mondom ezt én, de hátha egyszer csak eljut az én tudatomig is ez a tény!

Fúha, mit is tervezek még? Ó, megvan, egy Halloween estet! Ez ilyen öltözz-be-ahogy-szeretnél, baráti, lazulós este lesz, ahova szintén sütnöm kell dolgokat, ismét Vinniék konyhájában. Szerintem ezen a ponton mindannyian jobban járnánk, ha hozzám vágnának egy pótkulcsot, hogy akkor kedvemre (értsd: előzetes egyeztetés a felbukkanásomról) járhassak. De hát fel van ajánlva nekem mindig, hogy nyugodtan süssek a konyhájukban, szóval itt az ideje élni is az ajánlattal. De az időpontok meg a többi részlet itt is kidolgozásra vár. 

Közben megnéztem, és a horrorcon, amire szintén szeretnék elnézni, októberben lesz, hétvégén, úgyhogy itten komoly tervezésekre lesz szükség, ha mindent be akarok zsúfolni ebbe a hónapba. És sajnos mindent bele akarok zsúfolni ebbe a hónapba, mert még nagyon magabiztos vagyok azzal kapcsolatban, hogy minden menni fog, mert el szoktam felejteni, hogy a terveim és az energiaszintem nem feltétlenül járnak kéz a kézben, mert még mindig heti öt napot kell dolgozni, ami felettébb felháborító. Igazán bevezethetnék a négy napos munkahetet, természetesen ugyanannyi pénzért, és akkor végre lenne több időm mindenre, amit elterveztem, és egy ponton talán még a pihenés is beleférne. 

Eddig az októberem úgy néz ki, hogy 5-6 cicaszittelésbe leszek Vinniéknél, ami abszolút chill, móka és kacagás, úgyhogy ki is kell használnom, feltöltenem az elemeimet, meg tartalékba is eltenni, mert a hónap többi része bizony igencsak megterhelő lesz. Már csak azért is, mert 12-13 lemegyek pofavizitre Barbacsra. Nem nagyon várom, de muszáj vagyok megmutatni magam, hadd örüljenek a fejemnek. Ha meg nagyon rákezdenének a faszságokra, akkor egész egyszerűen eljövök a legközelebbi járattal, mert tudok kinek van ehhez türelme! Harmincegy éve hallgatom a faszságaikat, szóval kicsinkét elegem van belőle, még ha ők ezt nem is fogják fel. Jó lenne, ha meg tudnám velük értetni, de nem látok erre esélyt a közeljövőben, szóval hagyom a fenébe. De legalább mindig én vagyok az, aki bezárkózik, meg a saját világában él, meg nem hajlandó megérteni, és a többi, és a többi. 
Néha én is szívesen élnék ilyen mértékű deluluban, de hát sajnos már túl sokat tudok. 

Anyway ha más nem, akkor lesz jó kaja, meg kiscicák, plusz megdézsmálom anyám keresztszemes készleteit, már ami a mintákat meg az anyagokat illeti, mert azokból nincs elég. Kíváncsi vagyok, hogy vajon megvannak-e még a régi keresztszemes újságok. 

Aztán 26-n meg horrorcon, már ha sikerül eljutnom oda ugye, és akkor Halloween est, meg valamikor tuti lesz egy kick-off is. Oké, ez a legutolsó nem ezer százalék, mert nem tudom, hogy mit terveznek a szervezőink, csak a hét évnyi rutin beszél belőlem. Fúha meg még pipa vagyok, amiért porig rombolta az egyik nagy és fontos eseményt. 
De azért érdemesebb azzal számolni, hogy lesz valamiféle megnyitási esemény. Ez a mondat tök úgy hangzik, mintha valami múzeumot avatnánk fel, de nem jut eszembe másik szó. Maradok a kick-offnál, és a lényeg úgyis az, hogy akkor azt is bele kell vennem majd a terveimbe, hogy lássam mégis mennyi időm van bármire. Valószínűleg jóval kevesebb, mint ahogy gondolom, de azért meg kell próbálni a lehetetlent. Meg mondjuk ha nekiállok ennek a két dolognak így szeptember utolsó két hetében, akkor az alapokat össze tudom szedni, és októberre már csak a kivitelezés marad. 

Ja meg hát októberben ezen kívül a zónámat is meg kell terveznem! Mert természetesen ha november, akkor kalandzóna! Ehhez is abszolút hozzászoktam azalatt a pár év alatt, mióta csináljunk. Jó, mindig, minden egyes alkalommal beiktatok egy nem-olvas-senki tizenkét hattyú halálát, annak ellenére, hogy pontosan tisztában vagyok vele, hogy mindenki mást is lefoglal az, hogy megnyerje a kihívást, meg hogy ott az élete. Azonban ki kell panaszkodnom magam, mert azért csak nekem is megy ugyanúgy a kihívás és ugyanúgy teperek az ötvenezer szó felé, és nyilván belőlem is kivesz, és egy ponton eltör a mécses. Amit meg mindenki más problémájává is teszek, de azért igyekszem mindenkiben tudatosítani azt is, hogy senkinek nem rovok fel semmit, csak ki kell akadnom. Aztán megyünk tovább, és az első adandó alkalommal beírjuk magunkat a jövő évi novemberre is. 

Úgyhogy bele kell húznom, hogyha mindezzel időben végezni akarok. Szóval megyek is, és kezdek magammal valamit. 

Az Erő legyen veletek!

Ui.: Pszichológushoz is el kell jutnom, remélem sikerül elérnem őket telefonon.