#98 - Lets get started

 

Őszintén örülök, hogy elkezdtem új helyet nézegetni, mert hogy a melóhely megint kimutatta a foga fehérjét. Na, nem annyira, mint az "elvesszük a karácsonyi jutalmatokat, mert nem dolgoztatok elég jól, annak ellenére, hogy nem mondtuk meg, mit takar a jó fogalma, és a beigért jutalomnál se mondtuk, hogy nézni fogjuk a teljesítményt, ja és meg se mondtuk azoknak, akik mondvacsinált oknál fogva nem kapnak, mert fuck you, thats why" incidens, de hogy azért megálltam kicsinkét a fejlődésben. Persze jobban örülnék ha nem kéne, és ellehetnék itt még pár évig, mert maga a munka nem nagy szám, és közben hallgathatok audibookot. Ez egy nagyon fontos kitétel, mert hogy belém annyi ambíció se szorult, amivel egy hangya jóllakna, úgyhogy az, hogy kvázi zavartalanul működhetek, nekem tökéletesen megfelel. Csak hát sajnos a melóhely úgy döntött, hogy nincs szüksége olyan hülyékre, akik boldogan csinálják ugyanazt napi nyolc órában, a hét öt napján. 

#97 - Új év, új tervek, régi én

Igazából én nagyon nem akarom elhinni, hogy 2025-t fogunk írni, amikor ez az évszám a sci-fi könyvekbe tartozik, nem pedig a naptárakra! Az a tény, hogy még 2030-t is meg fogom érni, olyan szintű valószerűtlenséget dob rám! Ki találta ezt ki srácok, kicsoda? Szeretnék beszélni vele.

Nem az a problémám, hogy öregszem, ezt a részét kifejezetten élvezem és szeretem, hanem az, hogy ez ilyen teljesen valószerűtlen. És még csak nem is menő. Légszennyezés, klímakatasztrófa, gazdasági összeomlások, háborúk, hogy csak néhány csacskaságot említsek, és sehol nincsenek ilyen cool technológiai, biológiai dolgok, csak önjelölt techdudebrok villognak faszságokkal, amik jóesetben is életveszélyesek. És hadd ne beszéljek a genAI-ról, ami remélem most már kínok között hal meg, mert rohadtul unom és gyűlölőm, sok mindenkivel egyetemben.

#96 - December in da house

 

Gyerekek, el nem hiszitek, de olyan karácsonyi hangulatba vagyok már legalább két hete! De hogy nem csak ez az általános, ó jön a december, advent, karácsony, forralt borral és sütikkel, hanem ilyen hardcore karácsonyi hangulatba vagyok. Olyannyira, hogy önként és dalolva hallgattam végig egy tipikus hallmark karácsonyi sztorit, mármint hangoskönyvben, de hogy amúgy filmeket is nézek. Én. Aki ugyan nem Grincs, mert szeretem a karácsonyt - csak éppen a családi hisztit nem -, de hogy én nem vagyok ilyen hallmark típus. Erre tessék. 

#95 - Ez már Halloween!

 

Hányszor lehet büntetlenül újrakezdeni egy blogposztot? Nem és nem sikerül magammal elégedettnek lennem, úgyhogy mindig visszatörlöm és aztán elkezdem újra, mondván, hogy na majd most! És a nagy számok törvénye alapján egyszer csak tényleg el kell érkeznie annak a pontnak, amikor eljön az a pont, hogy eljön az a pont. Jó lenne több posztot hozni, nem csak egyet egy hónapban, vagy kéthónaponként, de hát arra még nem sikerült rájönnöm, hogy miként kéne. 

Szóval csapjunk is bele a lecsóba!

#94 - Szabadságra mentem

 

Nyilván sokadszorra kezdem el a bejegyzést, mert egyszerűen csak nem voltam vele elégedett. Jó, persze, ez csak egy napló, nincs semmi más célja, csak hogy leírjam mi történt velem, mit szeretnék, meg hasonló, de ettől még van úgy, hogy egész egyszerűen csak nem érzem az igazinak. A helyzeten pedig az se segít, hogy rámolvad a billentyűzet. 
Gyűlölöm a nyarat. 

#93 - És az élet továbbmentében

 

Az a nagy helyzet, hogy hirtelen egy kicsit lecsillapodtak a dolgok, és nem történt semmi olyasmi, amiről be tudtam volna számolni, de aztán csak találtam valamit, amiről beszélhetek nektek! Én abszolút örülök ennek a ténynek, hogy ti mennyire fogtok, azt nem tudom, de ha van valami problémátok, akkor ott van a megjegyzés szekció, használjátok nyugodtan. De általában is használjátok nyugodtan, bár tudom, hogy a blogok aranykora véget ért. 

#92 - Változások. Már megint

 

Valószínűleg mondanom se kell, hogy ezt a posztot is vagy háromszor kezdtem újra, mert hát egész egyszerűen nem sikerült befejeznem, meg történtek új dolgok és hát amiről beszélni akartam, azt is átértékeltem, és végül az egészet töröltem és újrakezdtem. Ezen nem segít, hogy ezek a '20-s évek olyan átkozottul eseménydúsak! Nem tudom, hogy ki dugta fel a zabszemet a seggébe, de hogy ki is vehetné onnan, mert hogy ez már nem állapot. 

#91 - So far, so good

 

Berúgtuk 2024 kapuját, és el kell, hogy áruljam: én iszonyatosan át lettem verve. A melóhelyen mindenki beszaratott, hogy a december majd ilyen húzós lesz, meg hogy olyan brutális lesz, és senki nem mehet majd szabadságra, meg hogy lehet, hogy túlórázni is kell majd, amit ráadásul ilyen tizenkét-tizennégyórázásnak kell elképzelni.
Aha.
Aha.
Nem.
De hogy így nagyon nem.