#23 - Mindennapi nehézségek

Az a nagy helyzet, hogy kicsit összejöttek a dolgok itthon. Egyrészt a wifi is érdekes mintázatokban van, másrészt meg a családi helyzet is kissé… bonyolult. Persze ami nem öl meg, az megerősít, és hát igazából a legnagyobb problémám, hogy egyszerűen nincs olyan légkör, ami elősegítené az alkotást.

Egész jó kifogás a lassúságomra, nem?

De, én is úgy vélem, hogy egész szép.

Persze, azért igyekszem kiküszöbölni, megoldani valahogy, csak elnézéseteket kérem, amiért képtelen vagyok normálisan írni és frissíteni. Bár van egy olyan érzésem, hogy soha nem leszek a gyakoriság és a rendszeresség mintaképe, de talán egy nyugodt hely mégis jobban hozzásegíteni az alkotás nehézségeinek leküzdésére. Nagyon remélem, hogy jövő ilyenkor már ezt elértem. Van egy haditervem, hogy megoldjam, és hát a szükség már eléggé rákényszerít a lépésre, és hát amúgy is az a normális, hogy az ember saját életet kezd.
Ok, önsajnáltatásból elég ennyi, fordítsuk érdemire a szót.

Mad kitalálta, hogy minden nap ezer karaktert ír, amihez én szolidarításból csatlakoztam. Lehet tippelgetni, hogy meddig sikerült betartani.

Mindenesetre magát az elvet megtartottam, igaz némi átalakításokkal. Heti négy nap foglalkoznom kell a műveimmel, és ezer karakter alatt nem zárhatom be a doksit.

Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz belőle. Remélem tudom tartani, a fizikailag is lassú írásom ellenére is. Mármint gépelni úgy gépelek, mint a veszedelem, de mégis eltart egy óráig mire teleírok egy oldalt. Ok, másfelet. Mert hát közben visszalépek, javítok, bővítem, kitörlöm meg minden szar. Én sajna nem tartozom azon írói csodák közé, akik elsőre képesek jól megírni valamit és végig, majd csak aztán térnek vissza javítani, nekem muszáj közben is szerkesztenem. Még akkor is, ha éppen jól jön az ihlet.

Szerintem a Múzsám egy német SS tiszt lehet, amilyen aprólékosan megtervezem a műveimet, meg magát a folyamatot. Hmmm… asszem tényleg egy ilyen alak lehet. Hosszú bőrkabát, monokli, természetesen ezüst láncon függ, tányérsapkája van, meg vonalzóval szerkesztett arcvonásai. Szigorú tekintete, valamint rövid, fekete haja van, és kínosan ügyel, hogy az arca mindig bársonysima legyen, a csizmája pedig tükörként csillogjon. Nem igazán kedveli a székeket, inkább enyhe terpeszben áll, vagy az asztalon ücsörög. Szerintem még senkit nem láttatok ilyen komoly képpel asztalon ülni, mint Rainert. Ez a neve. Rainer.

Abban azonban nem vagyok biztos, hogy vannak e érzelmei, de az biztos, hogy higgadtan viseli a legrosszabb hisztijeimet is, és mindig képes valami logikus kérdéssel vagy meglátással a helyes irányba terelni. A többi karakterrel nem közösködik, a “bagázs”ként emlegeti őket. Bár van neki saját irodája, szép, nagy mahagóni asztallal, hogy kényelmesen tudjon ücsörögni rajta, jah meg nekem egy kanapé.

Igazából nem is ezt akartam kihozni belőle, de akkor most legalább kapott nevet és alakot a Múzsám. Térjünk vissza arra, amit valójában mondani akartam.
Hogy tudniillik nekem van három füzetem, két jegyzettömböm, valamint egy mappám, és még mindig nem érzem úgy, hogy kellően fel lennék készülve. Kéne egy parafatábla, ahova felfüggeszthetnék dolgokat, elsősorban a szereplők neveit meg egy térképet, hogy ne tévedjek el véglegesen. De ez még a jövő zenéje.

A füzeteim aszerint vannak megkülönböztetve, hogy ficit, blogos dolgot vagy nonficit firkálok beléjük. Gyűlölöm ha keverednek, mert utána alig tudom kibogozni és folytatni, szóval inkább legyenek külön. A jegyzetfüzeteknek nincs ennyire megszabott feladatuk, mindent beléjük firkantok, főleg neveket, történetvázlatokat, kérdéseket tartalmaznak, röpke ötleteket. Mondjuk a piros bőrkötéses, Katrinának nevezett, jegyzetkötetkém még komplett történetvázlatokat is tartalmaz, valamint két, indokolatlan és barlangrajzszerű, Billt. Jah meg Anthony Sheenardtól egy autogrammot. Szeretem Katrinát. (Egyszer összeshippeltük jávorom NotEsterével - remélem, jól írom -, és még valami fanartokat is rajzolt. Jó kis este volt).

Érdekes rigolyám még az is, hogy szeretek kézzel írni. Ezt minden karácsonykor megszívja az összes barátom, mert kilométer hosszú leveleket kaparok le nekik, amiken aztán alig győznek kiolvasni. Szépen írok én, csak olvashatatlanul, főleg ha sietek.

Én persze ki tudom bogozni, de mások számára ez már maga egy titkosírás. Mindenesetre én nem fogok leszokni róla, mert segít felépíteni a történetet, jobb rálátást ad a részletekre, és segít felfedni a hibákat. Ez az első munkavázlatom. Aztán jön a második, aminek során részletesebben is kifejtem, alaposan, épp, hogy csak a párbeszédek hiányoznak belőle, majd ennek alapján megírom a novellát. A novella írása viszont már csak Wordbe megy, mert ott jobban látom a mennyiséget, meg a fene sem akarja átgépelni még egyszer.

Nem tudom pontosan miért alakult így, de ez a módszer vált be leginkább, még akkor is ha lassú. A jó munkához idő kell, ezt szoktam mondogatni magamnak néha, de sajnos tudjuk, hogy a rosszhoz is. Önbizalom a köbön emberek, önbizalom a köbön.

Amúgy a “Valóság az, ami megtörtént” egész szépen haladgat, annak ellenére, hogy azzal folytattam, hogy kitöröltem ötszáz karaktert, mert nem éreztem jónak. Most meg lett egy merengős/filozofálós Samem, egy duzzogós Deanem és köbö csak ennyit mondhatok, mert Kevin még ezután lép színre. És aztán majd lesz egy BillCrowunk is, és alig várom már, hogy írhassak vele! Remélem sikerül majd átadnom a tömény őrületét, valamint Crow helyzetét a buborékban. Kaptam néhány jó tanácsot is, amit igyekszem megfogadni és kamatoztatni.

A következő tervem, ami most birizgál az egy nagyobb lélegzetvételű regény, vagy kisregény, és crossover. M e g m a g y a r á z h a t a t l a n  a vonzódásom a fandomok keresztezéséhez. Ezúttal a 12 Monkeyst akarom ötvözni a Gravity Fallsal, mert akkor jöhetnek a zombiszellemcápamajmok és Mabel leborotválhatja Ramsey haját. Igazából ez a két dolog inspirál nagyon, meg az, hogy Bill itt is mindenre magyarázat.

Nem lesz rövid, mert nem akar rövid lenni, szóval erre is várhattok egy jó ideig még.

Annál is inkább, mert ott van még a sci-fi AU-m, aminek mostanában akarok megint újra nekiesni, hogy az is készüljön, és erről már éppen eleget regéltem, úgyhogy többet nem is mesélnék, most már jobb szeretném, hogyha a fejezetek beszélnének helyettem.

A többi novellámról inkább nem mondanék semmit, majd egyszer csak felkerülnek, vagy ha azok nem, az újrafeltöltések biztosan.

Ezek mellett pedig vannak olyan elgondolásaim, hogy van pár téma, amit szívesen kibontanék, többek között a testalkatról, az írói önbizalom(hiány)ról, a rajongásról, csak ezekhez még a gondolataim is össze kell kapargatnom, hogy ne legyen az, mintha én most mindenkinek megmondanám a tutit.

Jah… van pár projektem, és megfigyeltem, hogy újabban az összes blogposztom ilyen jellegű, de hát nem győzök szabadkozni, meg mondani, hogy dolgozom, ötleteim is vannak, csak kibaszott lassú vagyok.

Óh és megyek PlayItre! Nem nagyon vonz továbbra se a gamer kultulkör, biztos nagyon laza, vagány és menő, de nem az én világom. Most se azért megyek, hanem mert ott lesz Mad meg elvileg Bia is, és hát a jávorom, jah, meg akkor vasárnap ott lógok Candynél és akkor körbebarátozok mindenkit.

Valamint karácsony is közeleg, de jobban izgat, hogy két rész és vége a Fireflynak. Gorram. Zárom is ezt a posztot, hogy kikeseregjem magam.
Legyetek rosszak!