#24 - Don’t panic?

Nem szokásom a blogon politizálni. Mondjuk az egészbe igyekszem minél kevesebbet beleártani magam, azon egyszerű elv alapján, hogy a kutyaszart is kikerüljük.

Igazából őszintén remélem, hogy ez lesz az első és utolsó ilyen jellegű poszt itt, de nem tudok szó nélkül elmenni eme csodálatosan demokratikus választási eredmény mellett.

Nagyon úgy fest, hogy a világ egész egyszerűen elhatárolódott a józan észtől. Vagy pont fordítva, a józan ész határolódott el a világtól. Más magyarázatot szerény személyem nem tud kitalálni, teljesen értetlenül és ledöbbenten állok az előtt, hogy miképpen történhetett meg ez. Egy olyan államban, ahol kétszer egymás után is fekete bőrű elnököt választottak, legalizálták ötven tagállamban a melegházasságot, most egy vérbuta, rosszindulatú, gonosz, gyűlölködő, homofób, rasszista humanoid került hatalomra. Arról nem is beszélve, hogy nincs is tapasztalata a vezetésben, egyszerűen csak sikerült neki meglovagolni neki egy olyan hullámot, amit kis hazánk (rabló)vezérei már csaknem egy évtizede aknáznak ki.

Az emberi sötétség, ostobaság és gyűlölet ugyanis olyan tőke amit nagyon könnyű kiaknázni. Pontosan nem ismerem Trump kampányát, nem néztem utána, de ahhoz eleget találkoztam vele a hírportálokon, hogy lássam mennyire rosszindulatú és kártékony.

Ehhez képest mégis ő nyert.

Nem azt mondom, Clinton se lett volna tökéletes, de hát két rossz közül még mindig ő lett volna a kisebb. De hát nem. És már reggel óta azon pörgök, mint olyan sokan, hogy vajon mégis honnan mászott elő az a sok idióta, aki Trumpra szavazott. Miként történhetett ez meg?

Nem tudom, lehet olvasgatni a témában, utánajárni, tuti született már egy csomó tanulmány, kimutatás, én itt most csak a saját fejtegetésemet osztanám meg. Amihez hozzákapcsolódik egy másik kérdés is: Miért történhetett meg a Brexit?

Mert szerintem a kettőnek köze van egymáshoz. Nem földrajzilag, inkább lélektanilag.

Nekem szilárd meggyőződésem, hogy mindkettőben ugyanaz a pár tényező játszhatott közre, amivel a józan ész egyszerűen nem tud mit kezdeni.

A világ egyre veszélyesebb körülöttünk, elég ha csak a terrortámadásokra, a rengeteg menekültre, a Közel - Keleten folyó harcokra gondolunk. Egyre nagyobb teret nyernek maguknak a szélsőséges nézetek, és ha az egyszerű ember körülnéz azt látja, hogy minden, amit ismer leomlóban van. És mit tesz ilyenkor az egyszerű ember? Pánikba esik. De minimum, hogy félni kezd attól, hogy esetleg az ő házát is felrobbantja valami elvakult hívő. Úgyhogy elkezd menedéket keresni, ahhoz fordul, aki menedéket és biztonságot ígér. Nem akar tudni róla, nem akarja hallani, neki csak egy fal kell, ami mögött ugyanúgy élheti tovább a saját kis életét.

Nem ez a reakció az elítélendő. Ez is a túlélés egyik eszköze, hogy elzárkózni attól, ami megrémiszt, hiszen az akár meg is ölhet! Márpedig én élni akarok!

A gond ott kezdődik, amikor ezt az ösztönt kihasználják, kiforgatják a végletekbe kergetik, és ebből születnek meg a kerítések a határokon, ebből a tömeghisztéria valamint a Trump-félék is. Hiszen mi sem egyszerűbb annál, mint a végletekig felhergelni az embereket, majd menedéket kínálni nekik. Az se számít, hogyha nem ért a vezetéshez, hogyha köröm nagyságú elfogadás sem szorult belé, ha agresszívan törtet előre, nem az ország, nem az állam, nem az emberek, de a saját érdekében.

A félelem az egyik ok, ami miatt győzni tudott, és ez az érzelem is beletartozott a Brexit meglépésébe.

A másik a butaság.

Ne legyenek illúzióink, az ember ritka sötét és ostoba tud lenni. De nem is velük van most elsősorban a gond, hanem a funkcionális analfabétákkal. Magyarországnak mintegy negyven százaléka küzd ezzel a problémával, ami annyit jelent, hogy a nevét talán még képes leírni, bár az sem biztos, de az elé tett, száz szónál hosszabb szöveget már képtelen összeadni, az alap matematikai műveletek is nehézkesen vagy sehogy nem mennek neki. Mivel a rendőrségen dolgozom, ezért aztán nem egyszer láttam, ahogy jól szituáltnak tűnő ember alig bírt összekaparni egy aláírást. Nagyon riasztó szembesülni azzal, hogy egy olyan ember szavazata, aki egy fél oldalas újságcikket se tud értelmezni, egy szinten van a tieddel. És Amerikában körülbelül 42 millió ember küzd hasonló problémával.

Az ilyen ember legtöbbször a tévéből tájékozódik, vagy a rövid üzenetekkel operáló közösségi médián, ami mint tudjuk nagyon is torz képet tud adni. Ahogy kivettem Trump is kifejezett előszeretettel használta a Twittert szavazói megszólítására, pontosan ezért. Szerintem ugyanis Trump sem hülye, a szó hétköznapi értelmében, csupán kihasználta ezeknek az embereknek a tájékozatlanságát, valamint a fent említett pánikot és bumm! Így lett a Chocapic.

Hadd emlékeztessek mindenkit, hogy a Brexitre szavazók nagy aránya azt se tudta, hogy miről szavaz tulajdonképpen.

Persze, biztos akadtak olyanok is szép számmal, akiknek ez imponált, és úgy vélték, hogy végre egy igazán erős személyiség, aki majd rendet vág, hogy a nyerészkedőkről ne is beszéljek. De én úgy vélem, hogy elsősorban az egyszerű emberek választották meg, akik annyit fogtak csak fel a világból, hogy valami nagyon nincs rendben. Őket pedig inkább csak szánni tudom, így az első haragom után, hisz ők is ugyanúgy megisszák már annak a levét, aminek mi már jó pár éve isszuk.

Mit is tehetünk mi ilyenkor? Egyáltalán érdemes vele foglalkozni? Hiszen olyan távol van.
Nem igaz. A mai korban átalakultak a távolságok, és mindaz ami Amerikában történni fog, itt is érezteti majd a hatását. Annál is inkább, mert Trump ugyanazt a zsigerekre ható gyűlőletpolitikát fogja alkalmazni, vagy legalábbis meg fogja próbálni, ami itt nálunk megy. Ráadásul senki nincs elzárva egy külön szigetre/barlangba/bolygóra, az egész világ összekapcsolódott és egy olyan nagy befolyásokkal rendelkező hatalom, mint Amerika, egész biztosan hatással lesz a gazdaságra és minden másra.

Elsősorban tehát ne dugjuk a homokba a fejünket. Nem segít az elzárkózás, a lerázás, egyedül a megértés és az utánajárás. Nem fogod tudni egyedül megváltani a világot, de minél inkább utánajársz, minél jobban beleásod magad, annál többet fogsz tudni, és másoknak is többet mondhatsz el. Azoknak is, akik funkcionálisan analfabéták, de nem is tudod róluk, hiszen titkolják, mert szégyellik. Így viszont ők is könnyebben megérthetik, hogy mi történik és esetleg másként döntenek majd.

Tudjátok a tudás hatalom, így alaposan tárazzunk be tudásból!

Másod sorban pedig legyünk nyitottak. Bármit hallunk, látunk, tapasztalunk ne csak egy oldalról közelítsük meg. Nem lesz könnyű, hiszen az ismeretlen félelmetes, valamint ugyancsak reménytelen a sok hülyével vitatkozni. De példát kell mutatni, hogy így is lehet, nem csak elzárkózva, mereven megtagadva mindent.

Harmadszor pedig ne féljünk. Oké, könnyű ezekkel a szavakkal dobálózni, de az is bátorság, amiről nem is gondolnád, hogy az. Például felvállalni a véleményed, vagy akár egy mély levegőt véve nem egyből elutasítani embertársad, hanem megbeszélni vele, hogy miért olyan kártékony a legelemibb ösztönöket meglovagoló nyerészkedés.

Trump alaposan gyomorba vágott mindenkit, és a legszívesebben én is üvöltenék kint a pusztában a tehetetlen dühtől, de pont ez az, ami nem szabad hogy eluralkodjon rajtunk. Mi itt kis ország vagyunk, kis emberek, kis véleménnyel, de tudjuk, hogy mi sülhet ki még ebből. Szóval a legkevesebb, amit megtehetünk az ez. És némi reménykedés.

Ha pedig még valakit érdekel egy másik, szerintem nagyszerű, vélemény, akkor fáradjon erre a HVG-s linkre.
Én befejeztem mára, köszönöm mindenkinek, aki végigolvasta, még akkor is ha a vége némileg szentimentálisra sikeredett.

Legyetek rosszak!