Szigorúan Nyilvános

  Én ezt a posztot elkezdtem múlt héten, de olyan szinten zagyva lett az egész, hogy inkább újrakezdtem, mert azért nem voltam hajlandó vállalni a felelősséget. Nem mintha olyan összeszedett és rendezett lennék ezekben a bejegyzésekben, de hogy az még azokhoz képest is összevissza volt.  Oh boi, azt se tudtam merre vagyok fejjel előre. 

  Hazugság a cím, mert már eddig is bőven történt a káosz, de most meg még rá is lesz téve egy lapáttal. Már ha természetesen minden jól megy, de ez majd kiderül csütörtökön, mert ugye akkor megyek vissza pszichiátriára. 

  Szerintem mindenki egyetért velem abban, hogy most már igazán lehetne hűvösebb, vagy legalább eshetne valami eső, mert ezek áldatlan állapotok, hogy ilyen finoman fogalmazzak. Már csak azért is, mert képtelen vagyok kialudni magam rendesen, mert nincs egy normális függönyöm és az ágyra süt a nap, és felébreszt. 

  Összegezve: történtek velem dolgok. Munkahelyen főleg, meg úgy a magánéletben is, és nyilvánvalóan ezt a posztot is körülbelül hetek óta próbálom fedél alá hozni, de hogy azt hiszitek sikerül?  Egy frászt sikerül. Megint az van, hogy van vagy időm, vagy energiám, vagy ihletem, de valami mindig hiányzik és sose fejezem be, ha meg minden összejön, akkor meg inkább szerkesztek, hogy egyszer tényleg legyenek készen dolgaim és publikálhassam végre őket. 

Az öcsém azt mondta, hogy ez a 2022 idáig messze nem más, mint 2021 stáblista utáni jelenete, és az a szomorú igazság, hogy így van. Én nem tudom, hogy mi a fene baja van ennek a hónapnak, ki bántotta és miért, de egy folyamatos szopórollernek tűnik. Nem csak nekem, hanem úgy an block a környezetemnek is, ami meg aztán nyilván engem is megvisel, mert az ember azért csak aggódik meg együttérez, főleg ha a barátairól van szó.  És mindenkinél szinte beütött valami kisebb-nagyobb szarság, és valahogy mindenkinél egyszerre és így nézünk egymásra, hogy jó, akkor igazából ebből elég is volt ennyi, köszönjük, lemondanánk a próbaidőszakot. 

  Onnan tudom, hogy öregszem, hogy már én is kezdem megérezni, hogy egyre hamarabb érkezik a karácsony, és valamikor az évben ki is csúszott a számon, hogy "Mindjárt itt a karácsony!" Ősszel.  Meg is álltam egy pillanatra a növésben, hogy én ezt most tulajdonképpen miért is mondtam? Hát én szoktam ezellen a legjobban ágálni, mert mi a fenének siettessünk mindig mindent? Majd odaérünk, ha odaérünk. I have an anxiety, így is épp elég dolog miatt aggódok feleslegesen meg hamar elvesztem a kapcsolatot a valósággal, szóval amit lehet, azt igy igyekszem kicselezni.  Sajnos ennek ellenére tényleg iszonyatosan gyorsan ideért.