#76 - Jöhetnél már ősz

 

Szerintem mindenki egyetért velem abban, hogy most már igazán lehetne hűvösebb, vagy legalább eshetne valami eső, mert ezek áldatlan állapotok, hogy ilyen finoman fogalmazzak. Már csak azért is, mert képtelen vagyok kialudni magam rendesen, mert nincs egy normális függönyöm és az ágyra süt a nap, és felébreszt. 

Ki kéne cserélni, de szerintem az még odébb van egy kicsivel, mert először még más dolgokat szeretnék elintézni a lakásban, mondjuk egy őszi nagytakarítást, amire csak remélem, hogy lesz időm. 
Olyan bolondokháza van a melóba, még mindig és már megint, hogy az hihetetlen. Lassan már az lesz a fura, hogyha valami rendben megy. Ráadásul mindig sikerül rálicitálni magukra.
Kitalálta valamelyik zseni - szerintem a német főnökünk -, hogy ne legyen szombati túlóra, hanem cserébe tizenkétórázni lehessen. Vagyis ha délelőttös vagy, akkor gyere be hajnali kettőre és maradj ott délután kettőig, vagy ha délutános, akkor délután kettőtől legyél ott hajnali kettőig. 
Mi meg így néztünk, hogy akkor most mégis mi a fasz bajuk van? Hiszen így nem csak a távolról bejárós embereink esnek el pluszpénztől, de gyakorlatilag bárki, akinek nincs autója, mert megnéztem, arra még éjszakai buszok se járnak! Nem is tudom mit gondoltak, hogy ezt ki fogja bevállalni. 
Inkább átfordulok hétköznap, hogy rendesen éjszakázzak, semmint ilyen faszságokat csináljak. 
Remélem inkább ez lesz, vagy akkor átmegyek három műszakba, mert igenis kell az a plusz pénz, sajnos maga az alapfizunk nem annyira jó, hogy megengedhessem magamnak, hogy ne túlórázzak. 
Csak azzal meg egyrészt az a bajom, hogy az átfordulások rohadt rosszak, és nem viselem jól, plusz most benne vagyok a legjobb műszakban, és nem akarom őket lecserélni őket az idiótákra. Főleg nem mondjuk egy Lacira meg egy Anikóra. 
Fuj. 

Mondjuk nekem így is, úgy is tizenkétóráznom kell az elkövetkezendő hónapokban, mert három napot így kértem ki szabinak, hogy legyen egy hét szünetem november első hetében. Mindig elmegyek egy hét szabira novemberben, hogy meg tudjam tolni a nanót rendesen. Csak most elherdáltam három napot, mert a háziorvosi rendszer is pontosan ugyanolyan értelmesen és logikusan működik, mint bármi más ebben az országban. És kissé elvette a kedvemet, hogy azzal próbálkozzak, hogy betegszabira menjek. Na meg a táppénz amúgy se fizet olyan jól. 
Most pedig az a kérdés, hogy akkor két hét alatt le tudom-e dolgozni ezt a három napot. Két délelőttös héten, mert inkább ottmaradok délután hatig, mint hogy bejöjjek délelőtt tízre és este tízig maradjak. Csak mivel rengeteg sok faszkodás van folyamatosan, ezért ki tudja, hogy mennyire jön össze. Ja meg most megy ez a hiszti, hogy jaj csak három ember lehet a pályán, mert hogy a négy az már sok, és ide-oda küldözgetnek embereket. Mert nyilvánvalóan olyan faszok találnak ki dolgokat, akiknek fogalmuk sincs semmiről. 
Azért majd jelzem a szóvivőmnek, hogy így, akkor jövő héten három napot tizenkétóráznék, kedd-szerda-csütörtök, vagy legalább két napot, aztán lesz, ami lesz. Max kiküldenek a sztyeppére, vagy előkészítek. 
Bár ez a három ember is igazából olyan, hogy arra vonatkozik, aki magára veszi, mert például a Zsolt műszakjában simán vannak négyen is a pályán - szóval amennyi embernek kéne ott állnia, hogy normálisan és ne megszakadva menjen. Szerintem simán csak nem akar beállni dolgozni, és inkább leszarja a fritz picsogását, és meghagyja ott a négy embert.
Miközben mi meg a seggünkön vesszük a levegőt, hogy minden meglegyen, minél előbb. Ja meg persze Zsolt egyéb módokon is csal, és ki nem állhatom azt az embert. Mert így akkor meg a mi szóvivőnk van úgy feltüntetve, mint aki nem érti a dolgát, holott Zsolt az, aki nem dolgozik. 

Úgyhogy ja, vannak egy állapotaink. De még nem tervezem a kilépést, mert a munkámat továbbra is szeretem, és nincs vele bajom, meg ez a műszak is abszolút normális, és bele vagyok rázódva a menetbe, meg a hülyeségekbe is, és még mindig nem emberekkel kell foglalkoznom. 
De ha majd egyszer munkát váltok, akkor is gyári munkát szeretnék, meg lehetőleg úgy, hogy többnyire éjszakás és/vagy délutános legyek, mert ez a két műszak az, amit a leginkább szeretek. Rájöttem, hogy meglehetősen utálok hajnalban kelni. 

Nyilván ebből fakadóan még mindig nincs túl sok időm, és nem tudok eleget foglalkozni semmivel. A varrásom most egész szépen halad, de például a paint by number projektjeimet szerintem március óta nem folytattam. Lehet, hogy az összes festékem beleszáradt már a fenébe, ami csak azért nagyon szomorú, mert ezek akrilfestékek, és fogalmam nincs, hogy mivel lehetne visszacsinálni ezt a folyamatot, mert a víz nem megoldás. 
Tudom, próbáltam. 

Az írásaim meg, hjaj gyerekek, szerintem mind tudjátok, hogy így blogposzt írás közben is lelkiismeret-furdalásom van attól, mert nem egy projektemet csinálom. Bármennyire is szeretem a délutános műszakot, az tagadhatatlan, hogy nincs elég időm, se megfelelő hangulatom, hogy kellően belemélyedjek valamelyik írásomba.
Van valami a délutáni órákban, meg az estében - és a hűvös időben -, ami miatt sokkal inkább szeretek akkor írni, mint mondjuk reggel kilenckor. 
Bár, ha ez így van, akkor esetleg használhatnám ezt arra, hogy akkor a délutános műszakban blogposztot írok, munkavázlatolok meg researcholok, és akkor a délelőttös héten meg rendesen haladok a projektjeimmel. Igazából... lehet, hogy ezt most ki fogom próbálni, hátha bejön. Mert így akkor mindig produktív vagyok, és haladok, és talán be tudom csapni az agyamat is, és be fogja fejezni a bűntudatkeltést. 

Márpedig muszáj lesz valami rendszert kitalálnom, mert hogy gyerekek, annyi, de annyi projektem van, és egy sincs, ami húszezer szó alatt lenne. EGY SINCS. 
Vagyis legalábbis azok között, amikkel aktívan foglalkozok. A maradékról akkor fogok tudni nyilatkozni, mire eljutok hozzájuk.
De össze is szedem nektek és igazából nekem is, hogy lássátok, mikkel nem haladok: 

- Aki a tűzből vétetett...: Ez a jedi! Maul ficim második része, és végre second draftolom! Annyira örülök neki! Tudom, hogy nem látszik, és higgyétek el, hogy hihetetlenül zavar, hogy nem látszik, de higgyétek el nekem, hogy olyan tizenötezer szó már készen van. A negyvenezerből. De mondjuk a végére úgyis több lesz. 
Van benne nagyon soft boi Maul, mert úgy döntöttem, hogy művészi szabadság és dolgok, és mert ezt kívánja meg a karakterfejlődés. Nem olyan könnyű a Világos Oldalt követni, na. Bár aminek jobban örülnék, hogy végre megjegyezném, hogy melyik ifjoncom melyik faj, mert egész egyszerűen nem akaródzik befogadni a tudatom. És tudom, hogy vannak a Clone Warsba is ifjoncok, de csak most esett le, mikor már minden mindegy. Nem tudom miért kezdtem el kitalálni sajátokat, amikor vannak canon is, ne kérdezzétek ilyeneket. 
Meg van benne ilyen unexpected friendship Rex és Maul részéről, amire én csak így pislogok, de nem akadályozom. Lelkük rajta. Anakin meg Maul kapcsolata a kölcsönös nem-öllek-meg-mert-neked-is-fontosak-a-srácok egyezményen alapul, de alapjáraton még mindig fújnak egymásra. Bár inkább Anakin Maulra, aztán majd Maulnak is elege lesz belőle, de az már plot, és ha belemennék, akkor soha nem érne véget ez a bejegyzés. 

- Sorsfordultában: Ez még a tavalyi kalandzónám. Kicsit sírva-zokogok a ténynek, hogy hamarosan már a folytatását fogom írni novemberben, szóval egy év alatt se sikerült átírni/second draftolni. Jó, hát egyszer biztos végezni fogok vele, a nagy számok törvénye alapján, de hogy volt rá egy évem. A december nem számít. Decemberben nem írunk. 
A sztori annyi, hogy Jarni Scarsen farmját fel akarja vásárolni egy birodalmi cég, ami egy mérgezéses üggyel sikerül is, de Jarni nem adja fel, és utánajár az egésznek, amiből az lesz, hogy találkozik egy Inkvizítorral, Rexel, Yodánál ő is megkapja a húsz perces jediedzését, meg az indokolatlan báljelenetben összefut JarJarral - mert engem megnyúztak volna élve, ha nem lett volna benne -, és valamiért Hondo egy kalóz tündérkeresztanyánk lett. Az egész ilyen feel good, kalandozós cucc, amit jóval inkább a magam szórakoztatására írtam, mint mindenki máséra, és ez majd a folytatással se lesz másként, de hogy rengeteg pozitív visszajelzést kaptam rá. Ami már csak azért is fura, mert novemberben ugye mindenki a saját projektére koncentrál, és az előző két év során, amikor ugyanígy novemberbe vittem, messze nem kaptam ennyi kommentet és szeretetet és lelkesedést. 
Úgyhogy már csak ez felbíztatott arra, hogy tényleg írjam át rendesen, és azt hiszem olyan húszezer szónál állok az ötvenezerből. Csak megakadtam valami miatt, de majd kibogozom. 

Ez a kettő, amit second draftolok, és most jönnek azok, amik research és munkavázlatolás alatt vannak. 

- Kihalt utcák vándora: A podcastem, mert nem, nem vagyok hajlandó lemondani róla, és a Völgy alatt el is kezdtem dolgozni rajta. Jelenleg próbálom összerakni a sztorit, meg azt, hogy milyen formátumban kéne pontosan írni, hogy ne szopassam mélytorkosra magam, illetve tényleg élvezhető legyen, de hát úgyis biztos valami indokolatlan epikus izé lesz a vége, mert valószínűleg mindenki mást is utálok. Mondjuk az alapsztori megvan, nagyjából, de persze sok ötletelés és tervezés van hátra. De van benne egy fesztiválra menet eltévedt fiatal, egy lidérc, sárkány, meg ha ügyes vagyok némi horrorelem. (Bár most ne menjünk bele abba, hogy mennyire szeretnék horrort írni, és hogy mennyire nem érzem azt, hogy menne, mert mindig elcsúszik akció/kaland műfajba.)
Útközben kitaláltam - mert természetesen ezt is több napon át írom -, hogy fele egy naplóformátum lesz, a másik fele meg párbeszéd, és akkor így bele tudok tenni mindent, amit akarok. 
Ó és persze itt is mindenki queer, mert nekem az alap settingem is az, hogy mindenki aroace és nonbinary, amíg mást nem mond magáról. Csak éppen nem azon lesz a hangsúly, hogy akkor ez most ilyen reprezentációs dolog, hanem arra, hogy történnek dolgok és mindenki rendkívül queer amúgy, mert ebben biztos vagyok, hogy nem mehetek félre. Legalábbis én így gondolom, aztán majd még kiderül. Először is legyen kész, legyen hozzá technikai háttér és helyszín, ahol felvehetem, aztán majd a többin ráérek akkor aggódni, mikor odaérünk. 

- A múlt éjsötét árnyékaiban, a jövő halvány fényeiben III.-IV: Ez a jedi! Maul ficim utolsó két része, és a nagy számok törvénye alapján egyszer el is fogok jutni odáig. A fejemben megvan, hogy nagyjából mit és hogyan meg merre, de aztán a karakterek meg majd úgyis keresztbe húznak nekem mindent, jó szokásuk szerint. A harmadik rész egy hatvanhatos parancsos fici lesz, amit én eredetileg nem akartam írni, csak aztán a sztori úgy döntött, hogy inkább legyen ez. Bár össze kell raknom fejemben rendesen az idővonalat, ami így amúgy nem nagyon létezik. Mert a kezdő szituációm eredetileg a Clone Wars utolsó évadában volt, de én meg aztán abszolút nem onnan építettem fel alternatív timelinet, de most megint arra tartok, úgyhogy kicsit utálom magam. 
Ja meg Anakint eredetileg én meg akartam ölni, for reasons, csak aztán nagyon szépen és bánatosan nézett rám, én meg beadtam a derekam, a megfelelő dráma kíséretében. Ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor az történt, hogy a Kenobi sorozat miatt egy hét alatt iszonyatosan megszerettem Haydent, de hogy így évek során felépülő rajongást hoztam be, és hát sajnos ezek után nem voltam szívem kiiktatni. Meg így sokkal viccesebb lesz az egész, és cserébe "csak" félreértésen fog alapulni az egyik konfliktus. Mondjuk az, hogy Anakin végül mégis beáll sithnek, hogy hogy fogom megoldani, nem tudom, mert amúgy Padmé is rendbe van, bár a kölyköket ugyanúgy el kell rejteni. Nem, nem az Új remény idejében fog játszódni, sőt még a Rebelsnél is előbb, csak... idővonal. Meg cselekmény. Meg ehhez hasonló jóságok. 
Ó, és a harmadik rész kisregény lesz - bár ha mázlim van, akkor megoldom novellában, de nem áltatom magam. Viszont a negyediket rendes regénynek szeretném. Namármost ismeritek az írási tempómat, így hát kijelenthetjük, hogy ez se holnaputánra lesz kész. 

- A csillagok útját keresvén: Hjaj gyerekek, nem vagyok én abszolút normális és nem igazán szeretem magam, mert tudjátok mi ez? Tudjátok? Nem baj, ha nem, úgyis elárulom. A Star Wars új trilógiájának az átírása. Igen, mind a három filmnek, úgy hogy abszolút nem vagyok ismerős könyvsorozatok írásában. Viszont sokkal jobban bosszant, hogy amúgy rengeteg jó ötlet volt benne, csak nem volt egy átfogó történet, meg karakterfejlődés, meg ilyenek, amik fontosak lennének egy trilógia esetében. Ami még jobban feltűnik most, hogy rendesen, odafigyelve és jegyzetelve nézem meg a filmeket. Kettőn már túl vagyok, és holy shit, jaj de sok problémám van mindennel! Meg megvettem a könyveket is, for research reasons, meg azt ígérték, hogy vannak benne plusz kontentek, amit őszintén ajánlok neki. És amúgy is, könyvből könnyebb researchelni, mint megkeresni, hol volt a filmben az adott rész. 
Nincs még sok minden kiforrva, de Kylo itt egy kém, aki azért épült be az Első Rendbe, mert eleget harcoltak a galaxis békéért, szeretné tudni, hogy ki akarja ezt felrúgni a fenébe. Szóval ugyanúgy sith lesz, mert másképp nem menne az egész, és nagyon valószínűnek tartom, hogy neki is teljesen más jelleme lesz, mint a filmekben. Nagyon élem a Disney princess whiningját, de hogy nem vagyok benne száz százalékig biztos, hogy sikerülni is fog. Meg az is egészen biztos, hogy Palpabitchet se hozom vissza, mert az annyira olcsó volt, és annyira feleslegessé tette az eredeti trilógia összes kínkeservét, hogy az nem igaz. Hjaj de felbaszott, pedig én amúgy elvibeoltam nagyjából a dolgokkal. Eddig úgy vagyok vele, hogy a gryskeket hozom be, a Thrawn trilógiából, akik olyan kellemesen erős ellenfélnek tűnnek és meg is magyaráznák az egész Első Rendes fiaskót. 
Rey meg nem lenne Skywalker, mert nem, az olyan random volt, hogy csak nem. Jávornak van egy olyan jó headcanonja, hogy akkor lehetne Kenobi, mert az ott egy szép egyensúly lenne és megvan az ismétlődés is, de nekem ezt se sikerült úgy magamévá tenni. Úgyhogy én megmaradok annál, hogy egy abszolút noname senki lesz, csak megtanulja, hogy nem a vérvonala teszi valakivé, hanem önmagát teszi azzá. És lesz egy normális mentor kapcsolata Luke-val, mert az volt a másik nagy problémám, hogy miként viselkedett Rey-el. Meg amúgy is, azt se értettem, hogy mi indokolta pontosan azt a személyiségbeli változást Luke-nál, bár elfogadtam részeit, de hogy jaj. Miért. 
Szóval azt is kidobjuk az ablakon. 
Meg akkor Kyloval is, aki bár nem feltétlenül jedi - még az is lehet, hogy grey jedi lesz végül, ha abbahagyja a sithnek levést -, de hogy így rendben vannak egymással, csak nyilván titkolniuk kell, hogy Kylo néha elruccan meglátogatni a jedi rokonát. 
Rey meg Kylo kapcsolata egy enemies to friends lesz, és bár én shippelem őket, de ki tudja, hogy amúgy ők mit gondolnak. Nem feltétlenül tőlem függ, hogy amúgy milyen kapcsolati státuszban vannak egymással karakterek. Úgyhogy azt is csak őszintén remélem, hogy Poe meg Finn összejön majd. I love you Rose, de hogy fogalmam sincs, van-e bármi karaktered. 
A másik nagy kérdőjelem Hux. Mivel először, mikor néztem, nagyon élénken élt bennem a Rebels, ezért aztán Hux kihúzta nálam a gyufát, mert egy poorly written Agent Kallus, és még vörös is meg pofaszakállas is, HÁT KI ENGEDTE MEG EZT A SZÉGYENTELEN LOPÁST? Nagyon benne van a bögyömben, szerintem jobban, mint Palpabitch visszatérte, mert láttunk már jónéhány olcsó főgonosz újra felhasználást, de itt egy kifejezetten kedvelt karaktert tettek tönkre. Fúha. Szóval legszívesebben kiírnám, vagy nem tudom, megteszem Kallus fiának, bár nem szoktam csinálni, de akkor legalább lenne értelme a hasonlóságnak, mind külsőben, mint életútban. És akkor ő is az Első Rend ellen dolgozna, csak nem tudná, hogy Kylo is és így nagyon viccesen egymást gyanúsítanák, csak egy ponton kiderülne, hogy hoppá, hoppá, egy csónakban evezünk. 
Nem tudom miért lesz az összes írásomból egy friendgroup adventure, de hát ez van. Még ott tartok, hogy morgok Hux miatt, hogy meg akarják tartani ezek az idióták. 
Az egyetlen dolog, amit meg akartam tartani, az az, hogy Kylo megöli Hant, mert azt nagy kedvencem volt, minden tetszett, a világítás, a fények, a színek, a paralel, a m i n d e n, és nagyon jó érzelmi packeget adott volna Kylonak, de hát nem. 
De hát nem.
Mert hát valószínűleg képtelen vagyok karaktereket megölni, vagy nem tudom. Értem én, hogy jobban vagyok, meg változtam, és nem akarok konstans világvégét - a valóságban sem, csak szeretnék valahogy túllenni ezen az egészen -, de hogy ne tudjak megölni karaktereket. Borzalmas, én mondom nektek. 
Úgyhogy Han Solo is életben marad, de cserébe neki se lesz nagyon jó, mert rendbe kell raknia a dolgokat a fiával. Az összes daddy issuem elő fog jönni, már most lefogadom. 
És azt említettem már, hogy ez egy mém miatt történt?
Mert mindez egy mém miatt történt. 
Illetve történik. 

- Nem eltörölhető: Hát gyerekek, azt hiszem ez a legfurább cím és projekt ebben a listában, merthogy ez nem Star Wars, vagy egy saját írás, hanem egy ATEEZ fanfic. És ez egyedül Teó hibája, na meg nyilván a magamé is, de ha lehet másra fogni, akkor abszolút másra fogom fogni. :D Volt egy ppt est, ahol Teó bemutatta az aktuális brainrotját, egy koreai bandát, és tök érdekes volt az egész, élveztem, még úgy is, hogy maga a zene nem feltétlen a stílusom. De az ötlet maga akkor született meg, mikor Teó panaszkodott, hogy olvasna valami direktbe rossz magyar ficit, ami nem pornó, és nekem az infó "direktbe rossz" része elkerülte a figyelmemet, úgyhogy egy abszolút komoly promptot találtam ki. Ami aztán annyira megtetszett, hogy rövid dráma után úgy döntöttem, hogy megírom. Egyszer még végzek is vele. 
De mondjuk az egész banda nagyon lore heavy, és van egy olyan vonala, hogy az egyik dimenzióban eltörölték a művészetet, mert hogy így akarták megrendszabályozni az embereket, csakhogy a banda ottani alteregói alapítottak egy lázadást a Black Piratet. És engem ez a része fogott meg. Hogy milyen maga a lázadás kialakulása, hogy miként terjedt el a híre, és kiket szerveztek még be, meg hogy egyáltalán ők hogyan élték meg ezt az egészet, meg így általában a művészet az mégis miként maradt meg, hogy használták, és ilyenek. Plusz ugye vannak őrök is, akik fenntartják ezt az egész állapotot, és arra gondoltam, hogy mennyire fun lenne, ha az egyikről kiderülne, hogy az egyik beszervezett lázadónak a testvére is egy ilyen őr. 
Nem, nem bírok kis léptékben gondolkodni, az az én nagy bajom. 

Aztán van még egy futottak még kategória, amibe benne vannak az egyéb ficikezdeményeim, novelláim, meg a buzi táltosaim, amiből egyszer szintén lesz valami. Egyszer. 
De nem mostanában. 
Főleg azért mert nem bírok húszezer szó alatt alkotni, és továbbra sincs elég időm. Sajnos. 

És ha már idő, jaj gyerekek, hát egyszer nem mehet valami logikusan és egyszerűen! Ugye novemberben mindig ki szoktam venni egy hetet, hogy fel tudjam húzni magam nanóban, viszont most nem maradt elég napom erre is, meg arra, hogy két ünnep között kivegyek szabadságot, így hát úgy döntöttem, hogy november első hetében azt a három napot ledolgozósra veszem ki. Úgyis még van addig pár hónap, szépen ledolgozom, nem kell sietnem, nem kell megszakadni, teljesen jó lesz. 
Felvázoltam Margitnak is, mire közli, hogy hát de csak novemberben tudom ledolgozni, amit akkor veszek ki. Én meg így nézek rá, hogy de hát ez mekkora hülyeség már, miért ne lehetne előre ledolgozni? Margit meg néz vissza, hogy jó akkor majd rákérdez, hátha, le lehet előbb, de igazából úgy döntöttem, hogy nem érdekel. Ha hülyék, akkor hülyék, most mit csináljak? 
Mármint azon kívül, hogy rendszeresen és azonnal felhúzom magam. 

Ez az én bajom srácok, meg a nagy red flagem, hogy leállnék vitázni Colin Robinsonnal, hiába tudom, hogy energiavámpír. 
Valószínűleg pontosan ezért nem élnék három napot se a Star Wars világában, mert ott is összevesznék mindenkivel, akivel nem kéne. 
Bár utálom a konfrontációt, de tényleg, a reklamálás meg a karenkedés, meg az ilyenek nem az én műfajom, viszont az összes hülyeségre azonnal ugrom. Meg így az általános néplélek ostobaságaira, mert ha soha nem mondják meg az ostobának, hogy az, akkor honnan tudná, hogy az? Jó, bevallom, nem vagyok a legszofisztikáltabb, de hát én nem is tőrnek hívnám magam, hanem baltának. Amire szintén szükség van, csak hát valószínűleg meg kéne tanulnom, hogy előbb gondolkodjak és aztán beszéljek, de hát értitek, kinek van arra amúgy is szüksége? 

Főleg ilyen melegben nem megy a gondolkodás. 
Az a szép, hogy este, a hőség miatt nem alszok, nappal meg azért nem tudok pihenni, mert valamit csinálnak pár házzal odébb, munkagépekkel meg ilyenekkel. 
Nem is értem. Nyáron, harminc fokba, hőségriadóba, minek állnak neki ilyen munkáknak. 

De mondjuk azóta kussban vannak, csak néha hallom őket, hogy valamit csinálnak, aminek nagyon örülök, mert hát érted, ki a fene vágyik arra, hogy konstans felújítsanak a környékén. Ó, nyilván ezt a posztot is két hete írom, de most azért, mert délelőttös héten inkább second draftolok, és így délelőtt térek vissza ehhez. De ezt mintha írtam is volna, emlékeim szerint. 
Nem, továbbra se olvasok vissza, mert az a gyengék szokása. Vagy legalábbis blogposztot. Élvezzétek a káoszt. 

Megnyugtatok mindenkit, melóba azóta se lett jobb a helyzet, sőt, volt olyan, hogy ketten voltunk pályán. Oké, beállt segíteni Margit, de hát ő szóvivő - oké, teamleader -, szóval van egy rakat másik feladatköre, amit csinálni kell. Nem tud ott lenni mindig, és ez különösen akkor érdekes, ha valami bonyolultabb anyag van, aminek teszem azt mosni kell a dugóját, ami máris plusz rohangálás. Szóval múlt csütörtökön, meg most hétfőn is hát a segglyukamon vettem a levegőt gyakorlatilag. De az is, aki velem volt, meg még Margit is ott morgott, hogy miért nem kapunk embert, meg társai. Teljesen jogosan. 
Meg a másik műszakra, bár az a múlt hétre vonatkozott, mert ott voltak vagy tízen abban a műszakban, ami higgyétek el nekem, hogy bőven elég mind a két pályára, és SEMMIT nem készítettek elő nekünk. Ami kurva szar, mikor pálya mellett, kapkodva kell mondjuk a pálcákat belepakolni abba a rácsos fém izébe, amivel aztán tisztíttatani viszik, mert közben meg cserélni kell a tisztákra. Meg bedugózni, vagy bekampózni, szóval mind olyan dolog, amit így meg lehetne egy embernek csinálni, főleg ha az adott pályán sokan vannak. 

De hát nem. Mert a Zsolt nem gondolkozik előre, sőt abban is kételkedem, hogy a saját műszakjában csinál-e bármit. Végtelenül lusta, és én a személyiségét se bírom - főleg azért, mert nem érzem, hogy megfogná a munka végét -, és mindenkinek mondom, hogy utolsó alak, de hát jön a mentegetés. Aztán csak mindig kiderül, hogy tényleg az, én meg nézek, hogy na akkor ki is a fekete helikopter? 

Ja, vannak érdekes heteink, hogy a fene enné meg. De kapunk új mosót! Képzeljétek el, lecserélik az Atollt! Ami már akkor is elavultnak számított, mikor húsz éve beszerelték, és szeretett kéthetenként egy hétre lerobbanni. De most lesz egy új! És akkor állítólag újra lesz éjszakás műszak, amit nem bánok, csak ne a Lacival és Anikóval kelljen lennem. De ezt már párszor már tuti említettem. 
Filózni annyira nem éri meg, mert még a főnökség se tud semmit, úgyhogy mi se, de ha azt a tendenciát követik, amit eddig megfigyeltem náluk, akkor tuti, hogy pénteken, műszakzárás előtt egy-fél órával találnak ki valamit, és várják el, hogy egyszerre úgy menjen. Ezek se éppen a racionalitásukról híresek. 
Úgyhogy egyszerűbb ha az ember megvárja, hogy mit hoznak ki az egészből. 

Amit viszont év elejétől képtelenek kicserélni, az az egyes gép kazánjánál valami fűtőcső, vagy hasonló. Pontosan nem tudom, hogy mit szeretnének, csak azt, hogy már januárba meghozták azokat a szarokat, ha nem tavaly, hogy majd beszerelik a kazánba, és akkor jó lesz. Eredetileg úgy volt, hogy már februárba meglesz, aztán ez tolódott tavaszra, majd azt mondták, hogy fél éven belül meglesz, de ezen a ponton szerintem nekem kéne nekiállnom, hogy végre eltűnjenek onnan. Nyilván ilyen nagy szarok, amik rendesen foglalnak helyet is, és olyan porosak, hogy nyugodtan rajzolhatsz rá. De hát nem tudom, nem sietős, mert a porszóró ilyen mostohagyerek. 
Jaj, mostohagyerek, erről jut eszembe, hogy MÉG MINDIG nem nézték meg a benyújtott javaslatunkat, azóta is ott hever abban a kis ládában, ahova bele kell dobni, és már Margit is szólt nekik, hogy hahó! De semmi. Csak tudnám, hogy akkor minek erőltetik, hogyha meg se nézik. 
Fura és idegesítő dolgok vannak itt, de legalább már kiismertem a fura és idegesítő dolgaikat. 

Akartam még valamiről beszélni, de miről? Nem biztos, hogy kéne, már így is majdnem négyezer szónál tartok, de hát ha már lúd, akkor legyen kövér. 
Eszembe is jutott, mert körbe hoztam magamnak inni, meg vettem be gyógyszert. Örülök, hogy kezdünk végre hűvösödni, de hogy ehhez miért kell fájnia a fejemnek? Mert frontérzékenység, azért. 
Na, de képzeljétek, elkezdtem fényképezni! 
Követek twitteren egy liminal spaces accountot, és annyira szeretem a képeket, amik felkerülnek, hogy úgy döntöttem, én is kipróbálom magam ebben a műfajban. Szerencsére a telefonomon normális kamera van, és elég rácsapnom egy filtert - aztán szerkesztéskor még hármat, mert nem bírok magammal -, és tessék liminal spaces. Vagy legalábbis valami, aminek van egy hangulata. És nagyon élvezem, mert egyrészt nagyon gyorsan tudok elérni nagyon látványos hatást, úgyhogy instant szerotonin, másrészt meg mindig is vonzott a horror, és jó érzés valahogy hozzátenni a magamét. Meg mert élvezem! A helyeket is keresni, ahol fotózhatok, aztán fényképezni, majd szerkeszteni és körbemutogatni.
Egyedül az instagramtól készülök ki. Annyira confusing lett a felülete, hogy nem csak fotókat mutogat azoktól, akiket követek, hanem úgy néz ki, hogy fotó attól akiket követek, reklám, random videó, reklám, videó, videó, fotó attól akiket követek, reklám, videó, videó... Teljesen összezavar. Tiktok kettő akar lenni, ahelyett, hogy megmaradna Instagrammnak. 
És gyerekek, engem úgy összezavar a Tiktok! Mármint értem, hogy működik, értem, hogy sok hasznos dolog van rajta, meg minden, de egyszerűen ez a short videó formátum, meg valahogy az egész, olyan kényelmetlen érzéseket kelt bennem. Persze lehet azért, mert Muffin volt nagyon ráfüggve, és az agyam hozzáköti, de előtte se voltam nagy fanja az egésznek. Valahogy unsettling és némi hányingert kelt bennem, mint amikor sokáig hajtod le a fejed a buszon és nem látod, hogy mozog a táj, így hányingered lesz. Nem tudom miért van rám ilyen hatással, de ez történik. Egy-egy videó oké, de hogy folyamatosan nézzem? Hát azért már súlyos pénzeket kéne fizetniük. 
Úgyhogy ez az a határ, ahol én meghúzom a magam kis generációs különbség vonalát. 

Ezt leszámítva, hogy az Instagram egy szar, nagyon élvezem a fotózás dolgot, és amikor hazamentem falura, akkor is tudtam fotózni egy csomót. Nem annyit, mint amennyit szerettem volna, de majd legközelebb. Addigra összegyűjtöm hova akarok elmenni, milyen időpontban, és szigorúan egyedül, mert csak úgy érzem meg a hely szellemét.
Most sajnálom még jobban, hogy lebontottak/kivágtak/beépítettek egy csomó helyet, amit anno nagyon imádtam, mert volt egy Hangulat TM-ük és most meg már nincs. Bár nem feltétlen van helyettük ott más, csak eltüntették, for reasons. Mert nem tudom, a pusztaság az esztétikailag kielégítőbb. Például volt egy befalazott ablakú ház, ami szerintem már egy évtizede nincs meg, na, ha valami, akkor az kísérteties volt. Nem voltak róla kifejezetten történetek, csak én költöttem róluk magamnak, a saját szórakoztatásomra, de ha jól tudom afféle silóként szolgált? 
Meg be kéne lógnom este a temetőbe is, mert az is egy izgalmas hely. Vannak olyan sírok, ahol a név kívül van a fejfán, szóval nem a sír felé, hanem kifelé, az út felé, és ha jól dereng ez nem sok helyen dívik már, meg nem is dívott. Nyilván nem fogok random sírneveket fotózni, csak elmeséltem, mint érdekességet. Jó lenne, ha be tudnék lógni a templomba is, de hát zárva van :/ Nem mintha olyan különösen szép lenne, csak az üres templomnak is van egyfajta hangulata. Meg nincs ott a sok hülye, és nem beszél faszságokat a pap. 
Egyszer volt jó papunk, aztán soha többet. Nem mintha vallásos lennék, de kényszerítve voltam, öcsémmel együtt, hogy templomba menjünk, és akkor nyilván jobb lenne olyat hallgatni, aki nem zavarodik bele a saját mondatába, de sajnos nincs ilyen szerencsém. Nem is értem minek csodálkozom a hívők ostobaságán, ha ilyen margarétaszárak magyarázzák nekik a dolgokat. 

Elkanyarodtam. A lényeg, hogy vannak helyek, ahova el akarok menni és el fogok, mihelyt a csillagok állása is kedvező lesz, a végeredmény meg ott van/lesz az instámon. 

Nagyon örülök, hogy rájöttem, hogy kipróbálhatok dolgokat akkor is, ha nem vagyok jó bennük, mert ettől még szórakoztat és ez a lényeg. Nekem nagyon sok mindenre úgy kell rájönnöm, mint arra is, hogy mi az ami tényleg tetszik így öltözködés terén. Meg hogy így kiplakátolhatom a falamat, meg lehetnek dolgaim amik azért vannak, hogy legyenek és ez örömet okoz. 
Kár, hogy hamarosan véget ér a világ, mikor épp megtanulnám jól érezni magam. 

Az Erő legyen veletek!

U.I: Olyan baszó pólóim lettek, ahaha srácok, most már csak szoknyát, meg nadrágot, emg harisnyát, meg bakancsot kell vennem hozzájuk :"D