#78 - Pppppreptober!

 

Én ezt a posztot elkezdtem múlt héten, de olyan szinten zagyva lett az egész, hogy inkább újrakezdtem, mert azért nem voltam hajlandó vállalni a felelősséget. Nem mintha olyan összeszedett és rendezett lennék ezekben a bejegyzésekben, de hogy az még azokhoz képest is összevissza volt. 
Oh boi, azt se tudtam merre vagyok fejjel előre. 

Persze, viszonylag elég sokszor nem tudom, hogy merre vagyok fejjel előre, de múlt héten egy egészen új szinten nem volt róla halványlila fogalmam se. 
Ugye most van két éjszakás hetem - és nagyon szurkoljatok nekem, hogy ez így is maradjon -, csakhogy péntekre ébredően olyan taknyos lettem, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Nem volt még bekapcsolva a fűtés, a tömegközlekedésen is előszeretettel van hideg, úgyhogy naná, hogy rám jött némi takony. Úgy döntöttem, hogy így akar menni dolgozni a halál, inkább kipihenem magam, és nem fertőzöm végig a munkatársakat se. Sikerült elérnem a rendelőt minden gond nélkül, meg aztán ideadták nekem a táppénzes papíromat is, úgyhogy most visszanyertem a hitem a pesti háziorvosomban. 
Van pesten háziorvosom, ezt kapjátok ki!
Meg tök cuki volt, mert így hívom hétfőn vissza a rendelőt és kérdezi a nő, hogy hát hogy érzem magam, meg mikor szeretnék menni dolgozni. Nem ám tudnék, szeretnék! Meg is lepődtem, de válaszoltam, hogy szerdán, mert hát végül is hamar kihevertem a taknyot, és így szerdán mentem is dolgozni. 
Éjszakára ugye, ahogy a beosztásom volt. 
Azt meg, hogy hajnali hatkor nekem írt a főnök, hogy be tudnék-e menni délutánra, kellemesen ignoráltam abból az okból, hogy éppen javában aludtam. Úgyhogy bementem éjszakára, és aztán a főnök csak rábeszélt, hogy ugyan már forduljak át délutánba. Először nem akartam, mert jobban fizet, meg amúgy is teljesen más a délutáni rutinom, mint a délelőttié, de aztán felsorolta, hogy mennyien nem lesznek, és úgy voltam vele, hogy jó, akkor bejövök. 

Hát be is mentem. 
Cirka két és fél óra alvással, mert hát más a rutinom délután, mint délelőtt, ebédelni szoktam, meg dolgok, és gyerekek én azt hittem a meló első négy órájában, hogy ott ájulok el, ahol éppen vagyok. Magamba döntöttem kávét, meg kólát is, úgyhogy aztán végül sikerült nem összeesnem, de hogy aztakurvaéletbe. Ilyet soha többet nem akarok csinálni. Mert délutánból átfordulni délelőttbe, az egy dolog, főleg szombatra, amikor túlórának számít és meg is fizetnek érte. De hogy éjszakásból délutánosba? Hát az egy külön kapitalista pokol, nekem higgyétek el. 
Még pénteken is meg voltam halva miatta teljesen, úgyhogy aludtam is vagy tíz órát így szombatra. Nem mondom, hogy nagyon összeszedtem volna magam, főleg, hogy vasárnap mentem színházba, de most már egész jól megvagyok. 
Így a következő héten. Meg legalább délutános vagyok, szóval így többet tudok aludni, mintha délelőttös lennék, de hogy ettől függetlenül nem szeretnék ilyet még egyszer bejátszani. 

Mondjuk arra kíváncsi leszek, hogy miként fogok állni így októberre pénzügyileg, mert volt ugye most ez a pár nap táppénzem, ami eleve hetven százalékot fizet csak – ne már, hogy egy pillanatra emberileg legyél kezelve -, plusz volt pár nagyobb kiadásom. Nem mintha bánnám őket, egy pillanatra se, csak tudjátok, azért összeomló gazdaságban élni nem csupa napfény és virágszirom. Meg kapok vissza is, úgyhogy rendben leszek, csak közben jön a karácsony is, és amúgy is kell vennem ruhákat magamnak és így: nagyon jó lenne, ha egy fizetésből kényelmesen meg tudnék élni. De hát úgy fest, hogy az nem fog bekövetkezni, másodállást meg vállal a fene. Én már tényleg azt várom srácok, mikor üt be a Mad Max, mert ez a köztes állapot, amíg leomlik a gazdaság, annyira nem adja. 

Állandóan a pénzen sírok, de hát állandóan a pénz okozza a problémáim erős nyolcvan százalékban. Talán egyszer majd nem fogok, ki tudja, még az is megeshet. 
Mindenesetre szurkoljatok, hogy legalább egy, de leginkább két hét éjszakám legyen a hónapban, ha már egyszer elvették a szombati túlórákat. Kurva szájukat, de tényleg. 

Na, de térjünk át kellemesebb témákra, mert hát srácok, október van! Ami azt jelenti, hogy preptober! Készülünk a nanóra, de így ezerrel! 
Meg persze csinálhatnám az inktóbert, de hát tudod kinek van ideje még rajzolgatni is. Nem nekem, az is biztos. Főleg úgy, hogy meg kell ejtenem az őszi nagytakarítást szombaton, és ki kell dekorálnom a szobámat, meg el kell kezdenem gyakorolni a süti sütést, mert hó végén tartunk a Squaddal egy közös Halloweenezést, még akkor is, hogyha Magyarországon csak Mindenszentek van. És mindemellett nekem össze kell állítani egy életképes kalandzónát. 
Az, hogy heti öt napot, napi nyolc órában dolgozom már csak azért számítom hozzá, hogy tudjak sírni, hogy mennyi időm megy el feleslegesen. 
Nem pánikolok, nem, dehogy, nem tudom, hogy miért gondolsz ilyeneket. Olyan nyugodt vagyok, mint hat másik. Ez itt a szememben az összeszedettség csillogása, még véletlenül sem az aggodalom lobogása. 

Mert nyilván most is én viszem a kalandzónát novemberben, ezt már azt hiszem lehet hagyománynak is nevezni, és már ALIG VÁROM! Folytatom a tavalyit, amit persze nem hogy átírni nem sikerült, de félúton jöttem rá, hogy amúgy ki kell bővítenem, szóval visszatettem a tervezőasztalra. Viszont van egy nagyon epic ötletem arra, hogy miként foglaljam össze mindenkinek a történteket, és már hónapok óta überlelkes vagyok az egésznek, és nem mondhatom el senkinek!

Jó, ez hazugság, mert Vinninek elmondtam, mert ő nem követi a zónát, úgyhogy sírhatok neki privátban nyugodtan. És valakinek el kellett már mondanom, és ő is imádta, úgyhogy minden rendben van. Vagyis lesz. Jaj nagyon várom, hogy mit szólnak majd hozzá a többiek! 
Mondjuk az nagyon tetszik, hogy odamentem hozzá egy ötletemmel, hogy légyszi beszélj le erről és fix me, but no, they join my insanity instead. Amit egy percig se bánok, ha nagyon azt akartam volna, hogy térítsen el a szándékomtól, akkor más mindsettel megyek oda, és eleve sikerült volna elvetnem a fenébe. De hát nekem mindig és mindenhol elő kell adnom a tragikus hattyú halálát, mert anélkül nem működik az írói énem. Vinnie meg nagyon jól szórakozott az egészen, és sikeresen supportált, úgyhogy most már csak rajtam áll, hogy sikeresen megoldjam az egészet. 

Az az egy zavar, hogy a lázadás idejére tettem az egészet, mert úgy voltam vele, hogy azt talán mindenki jobban ismeri, mint bármi mást, és nem akartam nagyon olyat hozni, amit csak akkor értesz meg, hogyha láttál öt filmet, elolvastál négy regényt meg láttál egy sorozatot. Bár aztán szerintem így is voltak benne ilyen dolgok, amiket rajtam kívül senki nem értett, de ezen meg nem tudok feltétlenül segíteni, hogyha egyszer két éve ebben a nyúlüregben élek! A lényeg, hogy most már kezdem kicsit megbánni, mert amiket most találok ki, azok sokkal jobban illenének későbbi eseményekhez, de hát ez van. Időugrást nem csinálunk, alapvetően se lenne sok értelme, plusz az SW timeline így is eléggé kaotikus, úgyhogy lehet az időutazás csak segítene rajta, de nem én fogom tesztelni ezt az elméletet. 
Abból dolgozunk, amink van, és rendkívül sokat fogunk sírni azon, hogy nem vagyok benne biztos, hogy sikerül valódi választási lehetőségeket adni. Mert ezen mindig rendkívül sokat tudok sírni. 

Nem beszélhetek itt sokat magáról a sztoriról, mert be szoktam linkelni a blogposztjaimat a hunós discordra, és a végén még valaki elolvasná és lelőné magának az összes spoilert. Azt pedig nem kockáztathatom ugyebár. Meg még nekem is csak ötleteim vannak, a koherencia még hiányzik. 
Mondjuk most felmerült bennem a kérdés, hogy vajon az előző posztjaimban beszéltem-e bármit erről, de szerintem nem. Főleg mert én se tudtam, hogy egész pontosan mit fogok csinálni. Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor még most se pontosan tudom, bár így is több elképzelésem van, mint volt. 
És az egésznek überlelkes vagyok. 
Olyan jót találtam ki az összefoglalásnak, de hogy nagyon jót, és remélem mások is élvezni fogják, annak ellenére, hogy jelenleg úgy érzem sokkal inkább a magam szórakoztatására írom, mint bárki máséra. Mondjuk Vinnienek elmondtam és ő is lelkesedett, szóval mégse nyúltam annyira félre. 
Van egy hónapom összekalapálni az egészet, és ha tavaly sikerült, akkor idén is fog. Annak ellenére is, hogy még javában a pánikolós fázisban vagyok, mert nem lehet anélkül írni, hogy elő ne adnám az összes hattyú halálát. 

És ha már írás, jaj srácok, ne tudjátok meg, hogy mi jutott eszembe egyik hajnalban! Hogy amellett, hogy átszerkesztem a jedi!Maul első részét, még bele kéne tennem részeket a gyerekek szemszögéből. A második résszel se végeztem és oda is akarok még ilyen részeket, de hogy így visszamenni és kibővíteni? Na, az egy egészen más tészta, és még ilyet se csináltam, úgyhogy enyhén szólva is eszem a kefét. Főleg, mert soha végzek semmivel, még akkor se amikor már azt hittem, hogy végeztem vele. 
Agyfaszt kapok. 
Úgy is, hogy tudom, hogy így jobb lesz majd a történetnek is, csak megint rengeteg munka lesz és idő, amit nem tudom, honnan akasztok le. Meg le kell meccselnem magammal azt is, hogy visszatérek egy olyan sztorihoz, amihez azt hittem már nem kell. A visszajelzés nyilván szintén jólesne, de ezt a sztorit akkor is meg fogom írni, ha évekig tart, mert nagyon hozzá nőttem. 
Így is évekig tart, de ahogy mondtam: nagyon hozzá nőttem. 

És valahogy meg kell tanulnom hosszú lélegzetvételű sztorikat írni, ha már röviden úgyse tudok alkotni. Csak jobban örülnék neki, hogyha kicsit gyorsabb lennék az egészben. 

Olyan szempontból is jobb lesz, hogyha egyszer újraírom, akkor letörlöm wattpadról, és rendesen fogom reklámozni. Vannak emberek akik tudnak nekem ebben segíteni, benne vagyok egy-két csoportban is, ahol szintén futtathatom, meg megpróbálkozok az instával, annak ellenére is, hogy az insta mostanában elég összezavaró. Aztán majd meglátom, hogy mennyire sikerül. 
A wattpadot is intenzívebben kéne használnom, de hát ezt most nem ebben a két hónapban fogom helyre tenni. Ahogy az újraírást se, viszont legalább tervbe van véve. Aztán majd jövő évben meg nekilátok ezeknek a projekteknek. Fun lesz, én mondom nektek. 
Ó meg persze ao3-n is frissítenem kell majd az egészet, de az is még a jövő zenéje. 

Hát írásról most nem nagyon tudok mit beszélni, mert mint mondtam, nanóra készülök, és a fő projektemről nem beszélhetek, mellette meg hogy mit írok, hát a franc se tudja még, nem hogy én.
Azt sajnálom, hogy nem sikerült kivennem egy hét szabit, mert elfogytak menet közben a szabadnapjaim, és a maradékot meg két ünnep közöttre tartogatom. Általában itthon szoktam lenni, hogy fel tudjam magam húzni az elején, így amikor visszamegyek melózni, már van előnyöm a szószámokban. 
Gondolkodtam, hogy esetleg kiveszem ledolgozósnak azt a pár napot, ami így mindenszentek meg a hétvége között van, de nem délelőttös leszek, úgyhogy végül is bemegyek. Aztán remélem, hogy tényleg nem leszek délelőttös, mert már megint kezdik ide-oda dobálni az embereket. 
Bár jobban izgulok amiatt, hogy meglegyen a két hét éjszakám, vagy legalábbis egy, mert hát az jobban fizet. Csakhogy ki tudja, hogy lesz-e elég anyag, meg vannak ilyen privilegizált helyzetbe lévő emberek, akik jöhetnek úgy, ahogy akarnak. És hiába vannak a délelőttös műszakban mondjuk csak hatan - mind a két gépre -, este meg egy gépre nyolcan, akkor se mondják senkinek, hogy forduljon át akkor nappalosba. Mert az a Zsolt műszakja, és a Zsolt gyakorlatilag egy biodíszlet, plusz nem érdekli nagyon semmi, vagyis inkább csak az érdekli, ami neki jó, a többiek meg akár fel is fordulhatnak felőle. 
Így hát valahogy mindig úgy jön ki a lépés, hogy nekünk kell adnunk embert és/vagy befordulnunk másik műszakba. Pedig meg lehetne beszélni, és lenne rá ember is, de hát valahogy mégse sikerül ezt így összehozni. 

Szóval most csak remélem, hogy lesz egy hét éjszakám, mert hát itt van már a fűtési szezon, és ki tudja, hogy mennyi lesz a rezsim. Bár őrlángon megy a konvektorom általában, mert egész egyszerűen nincs szükségem arra, hogy feljebb tekerjem. De minden más is egyre drágul, körülbelül egyik hétről a másikra. 
És akkor ne kapjak egzisztenciális krízist. 
Vagy ez már nem is krízis, hanem alapállapot, amin sajnos még a gyógyszer sem segít feltétlenül. De novemberre van időpontom egy gyógyszer check-inre, meg pszichológushoz is, úgyhogy ez is meg lesz oldva idővel, csak hát tudjátok, én is türelmetlen kis nyomorék vagyok, és azt akarom, hogy minden most legyen meg. 
Mondjuk jó lenne tudnom, hogy mik lesznek a beosztásaim arra a hétre, hogy akkor fel tudjam hívni őket, hogy hé figyi, ez most mégse lesz jó, tegyük át kicsit valamikor máshová. De hát majd lassan az is ki fog derülni. Meg emiatt nem idegeskedek annyira, mert hát folyamatban vagyok, benne vagyok a rendszerben, úgyhogy innen már okés leszek. Legalábbis ebben próbálok bízni, meg hé! Van gyógyszerem, úgyhogy határozottan haladunk. 
És rendszeresen szedem is, állítottam be neki ébresztőt is, így egészen biztos nem felejtem el. Erre amúgy indokolatlanul büszke vagyok.
Most már csak azt kéne megtanulnom, hogy nyugodtan vehetek be egy Frontint, hogyha nagyon nem tudnám kontrollálni magam, mert nekem se használ az, hogyha a szorongástól nem tudok semmit se csinálni. De másnak se nagyon feltétlenül. Nyilván elmondta a nő, hogy melyik gyógyszernek mi a hatása és milyen mellékhatásra készüljek, és a Frontin az pont olyan, hogy függőséget okoz és az agyam eldöntötte, hogy jó, akkor minél kevesebbet használunk belőle. De közben meg nincs semmi értelme, hogyha nem szedem azokra a dolgokra, amikre meg szednem kéne, csak az agyam hülye.

Ez mondjuk nem csak erre vonatkozik, a sima fájdalomcsillapitóval is hajlamos vagyok ezt eljátszani. Ami szintén nem a legbölcsebb dolog valaha, úgyhogy most már le meccselem magammal, hogyha rossz és nem tudok funkcionálni, akkor igenis érdemes gyógyszerért nyúlni. És még bőven kevesebbet veszek be az előírt maximális mennyiségnél. 

Nyilván ezt a posztot is napokig írom, amit ezen a ponton már úgyis tudtuk, de én azért szeretem elmondani, főleg mert szószám. Folyamatosan tolom a 4theWordsot, és még mindig ugyanolyan addiktív, mint mondjuk fél évvel ezelőtt, és hát csak úgy haladhatok vele, hogyha írok és a blogposztok tökéletesen alkalmasak arra, hogy fossam a szót.
Jaj hát most nagy élet van ám ezen a honlapon! Lesz majd egyszer csak egy dizájnfelújítás, amit már alig várok, és elkezdték lecserélni a régi artokat újra, és kapunk hozzá loret is! Amit szeretnék annyira követni, mint amennyire nem teszem, csak így a nagy main sztorit ismerem úgy, ahogy, de! Ami a legmenőbb és amit abszolút megkönnyeztem, hogy új nevet kapott az Oge-Mai Valley! Az összes Dust Warrior - beleértve engem is - hősies és kitartó küzdelmének hála a Dust visszaszorult és mostantól már Our Valley a neve! Mennyire menő ez már? 
Olyan közösségi érzetet adott, hogy ihaj csuhaj! Pedig nem gyakran szoktam interaktálni a fórumon, általában csak kérdezem, hogy merre van ez meg az, ha nagyon nem találom. 

Mondjuk a múltkor kaptam egy nagyon hasznos "guglizd ki" választ, én meg ültem, hogy fiam: vagy szólj hozzá rendesen, vagy ne válaszolj egyáltalán. Ezt meg is írtam neki, persze igyekeztem nem ennyire nyers lenni, de nem állítom, hogy abszolút sikerült, mert felhúzott ez a hozzáállás. Különben is szeretek először kérdezni, és aztán rákeresni, mert nem tudok jól keresni, és a google nem feltétlen azt dobja fel, amit én szeretnék, hogy feldobjon. Meg ha most csak ennyit tud hozzátenni, akkor akár csendben is maradhatott volna. 
Igen, ez még mindig indokolatlanul bosszant, de csak azért, mert előtte meg mindenki olyan tündérbogárul válaszolt, hogy nagyon, és fájt, hogy belefutottam egy ilyenbe. És idő, amíg feldolgozom, hogy yepp, itt is vannak ilyen arcok, és ne rontsa nekem el az egész élményt. 
Bár azóta folyamatosan meg van nyitva nekem a 4thewords wiki, mert nyilván ilyen is van. És lassan megpróbálok újra visszamászni a fórumra is, bár még nem nagyon láttam olyan topicot, amihez hozzá tudtam/akartam volna szólni, plusz mivel ez elsősorban egy írós oldal, ezért teljes káosz a fórum része. 

Én nem tudom, hogy mi ez a szokás, de valahány írós weboldalon voltam, ami közösséget is épített, a fórum egy katasztrófa volt. Lehet, hogy csak az írók közös energiája implikálja azt, hogy ilyen átláthatatlan legyen minden. A lényeg az, hogy képtelen vagyok rendesen navigálni és ezért inkább hagyom a fenébe. Viszont közben meg érdekel a közösségi élet - és legalább az angolt is gyakorlom - úgyhogy szerintem novemberre gyönyörű procastinálás lesz az egész. 
Még az se kizárt, hogy jól fog elsülni végül az egész. (Azt most felejtsük el, hogy egyetlenegy Star Wars discord csoportba vagyok benne és még az is némítva van teljesen hónapok óta :"D ) 

Azonban semmi nem von le annak az értékéből, hogy MEGKÜZDÖTTÜNK A VÖLGYÉRT ÉS GYŐZTÜNK! Persze, még sok munka vár ránk, és a küzdelem se ért véget, a kalandokról és utazásokról nem is szólva, de hogy itt vagyok ennél a nagy változásnál, és kivettem belőle a részem, hát ez egészen hihetetlen dolog! Azt nem tudom hogy csinálja, hogy közösségi érzést ad anélkül, hogy bármikor komolyabban ott lettem volna a fórumon, de őszintén hálás vagyok neki. Nagyon menő az egész. 
És ami még inkább azzá teszi, hogy megnyílnak teljesen új területek! Amik nem a Valley részei! És oda is el lehet majd utazni, meg minden! Így is végtelen plusz kettő kontent van ebben a játékban, de hogy ezt még képesek fokozni! Hát eszem megáll és csak ácsorog, de végtelen boldog vagyok!

Néha belém villan, hogy én aztán most minden területet kimaxolok, vagyis minden küldetést teljesítek, de egész egyszerűen ez vesztes játszma, mert annyi minden van ami érdekel, és mindent meg akarok nézni, és mindenben részt akarok venni, hogy nem tudok csak egy területre koncentrálni. Közben nyilván ugye haladni is akarok magával a fősztorival, úgyhogy mindenbe belekóstolok egy kicsit. És még mindig írni kell ahhoz, hogy legyőzzem a szörnyeket, szóval már csak azért sem olyan könnyű az a kimaxolás. 
Hogy ennek ellenére miért nincs több kész dolgom, az számomra is rejtély és ne aggódjatok rendszeresen meg is borulok rajta. Bár tudjátok, úgyis mindig leírom. 

Novemberben pedig - készüljetek fel - jön a Sárkányklán! LESZNEK SÁRKÁNYOK A JÁTÉKBAN! Oké, eddig is csupa kitalált lénnyel dolgozik, hiszen ez egy fantasy világ, de most először - vagyis amióta én játszok - bukkannak fel igazi sárkány sárkányok! És rögtön egy egész klán! 
Valamelyik camp nano alatt volt, hogy felfedeztünk egy láva meg egy jég szigetet és a jég alatt volt egy sárkány, amit felébresztettünk sikeresen, utána meg gyakhattuk le. De kiderült, hogy az egész csata félreértés volt és a sárkány nem akart minket bántani, sőt pont a Dust elől rejtőzött el - ha jól emlékszem, de fenntartom a tévedéshez való jogomat -, de most kiszabadítottuk, és csak az értetlenség miatt támadott ránk. Vagy csak védekezett, mert mi támadtunk. A lényeg, hogy minden oké, és most novemberre visszahozza a klánját is! 
Alig várom, hogy lássam mi sül ki ebből! 

Igen, mert hogy nyilván írós platform lévén követi a NaNoWriMos eseményeket, és minden egyes campnál illetve a rendes, nagy nanónál novemberben van egy hónapon átívelő nagy küldetés, és mindig úgy írják meg, hogy legyen benne azért lore is, meg előremutató dolgok is, meg nyilván fasza lootok, úgyhogy mindegyiket nagyon szoktam élvezni. És most kapunk sárkányokat! Nem tudom, hogy még mi kéne arról, hogy meggyőzzön, hogy használd ezt az írós platformot, úgyhogy meg is osztom veletek a kódomat, amit ha használtok feliratkozáskor, akkor kaptok jóságokat: XULBJ90992
Használjátok egészséggel!

És nem, nem fizet nekem a platform, hogy ennyire toljam, szimplán csak ennyire jó az egész. És extra izgatott vagyok minden újítás miatt, amit láthatok a gülü szemeimmel. 

Meg azért a zónámmal is haladok, kezd összeállni a sztori, bár persze közben előadom azt, amit most már minden évben, mert anélkül úgy fest, hogy nem működök: nem fogok tudni beletenni elég választási lehetőséget. 
Az, hogy eddig mindig megoldottam nem igazán érdekli az agyamat, pánikolni kell fölötte és kész. 
Mondjuk az se segít, hogy indokolatlanul nézem az Once upon a time-t, ami gyakorlatilag egy Supernatural pepitában, és természetesen azonnal a szívembe fogadtam Zörgőfürgét - nekem tetszik a fordítás, go fight to a wall -, viszont minden egyes főgonosz valakinek a valakije. Minden. Egyes. Gonosz. Igaz eddig csak a főkarakterek családi kapcsolataira fókuszáltak, de már kezd előjönni az, hogy minden új karakternek a rokona így vagy úgy a gonosz. 
És sajnos átvettem ezt én is, bár nálam nem a gonosz lesz az, akinek rokoni szálai lesznek fűzve híres karakterekhez. Megpróbáltam persze elengedni, de nyilván nekem is nagyon tetszik és Vinnie később is csak rábeszélt, úgyhogy marad ez a felállás, de közben meg olyan olcsó vagyok, hogy nagyon. 
Az is igaz, hogy néha az ember megengedheti, hogy olcsó legyen, főleg, hogyha jól szórakozik. És én sajnos nagyon jól szórakozom ezen az egészen. 
Remélem, hogy majd az olvasóim is jól fognak rajta!

Nem tudom, hogy mit mondtam az egyéb írási projektjeimről. Arra emlékszem, hogy az előző verzióban biztosan mondtam pár szót, meg mintha itt is derengene hasonló, de ismétlem: csak a gyengék olvasnak vissza! Szóval elmondom még egyszer, hogy nem tudom, hogy mennyire fogok haladni velük. 
A jedi!Maul második részét - aminek amúgy van rendes címe, csak hihetetlen módon képtelen vagyok használni - ilyen lassan, de biztosan javítgatom. Rájöttem, hogy kell bele egy-két plusz rész a gyerekek szempontjából, csak nagyon nem fűlik hozzá a fogam, hogy bővítsem. De nem tudom, hogy mi gátol meg, szóval még arra is rá kell majd jönnöm. 
Valószínűleg tényleg vissza kell mennem az elejére, mármint az előző sztorihoz, és oda is beépíteni pár részt, meg átírni kicsit, és akkor jobban fogom látni a dolgokat. Csak olyan rossz hozzányúlni valamihez, amiről már azt hitted, hogy réges-rég végeztél vele! Nagyon szeretném tényleg végigvinni, és olyannak megírni, amilyennek megálmodtam, csak azt hittem, hogy valamivel könnyebb lesz. 
De be fogom fejezni, ha törik, ha szakad. Márpedig valószínűleg törni is fog, meg szakadni is. 

Amit sajnálok még, hogy a kalandzónámat nem sikerült egész évben tető alá hozni, mert hát jó lett volna prezentálni, de sajnos egyáltalán nem jött össze. Volt egy megakadásom közben, amire nehezen tudtam rájönni, hogy mégis mi a fene okozza, de aztán rájöttem: egész egyszerűen túlságosan nagy plothole-k voltak benne. És egyszerűn újra kell terveznem, betöltve ezeket a gödröket, ami meg azt eredményezi, hogy így egyrészt sokkal hosszabb lesz szószámilag is, másrészt meg megírni is több időbe fog telni. 
De legalább addigra ott lesz a második része, juhé!

És ne feledkezzünk meg arról se, hogy Teónak is ígértem egy ATEEZ fanficet, ami magamat ismerve szintén nem lesz egy rövid dolog, ráadásul plusz kihívás, hogy én nem hallgatom a bandát, mert egész egyszerűen nem stílusom, viszont maga a lore meg pontosan az, ami nagyon meg tud fogni. Úgyhogy lázadásról fogok írni többek között, ami nagyon izgalmas lesz, meg művészetről, és arról, hogy mennyire nehéz is elkezdeni egy lázadást, illetve fenntartani benne a hitet. Meg eljátszhatom azt is, hogy az egyik testvér az egyik oldalon, a másik testvér meg a másik oldalon. 
A legnagyobb rémálmom viszont a nevek ragozása lesz. Az angol meg a fantasy nevekkel se boldogulok, de ezek a srácok koreiak, úgyhogy végképp el leszek veszve. És a többi szereplőnek is ilyen nemzetiségű nevek kellenek, amiben segít ugyan a random név generátor, de hogy közben meg oda kell figyelnem majd kulturális dolgokra. Egy élmény lesz.
Persze, ha az ember előtt nincsenek kihívások, akkor soha nem fog fejlődni. Meg nyilván ha nem élvezném, és nem rágta volna bele a fejembe magát az egész, akkor nem foglalkoznék vele. Ráadásképpen pedig örömet szerezhetek vele Teónak is. 

Pontosan annyira örülök, hogy tele vagyok projektekkel, mint amennyire halálra tud idegesíteni, hogy közben semmivel se haladok. 
Ó meg ott van a Szívküldis novellám, amit nagyon szeretnék regénnyé pofozni, de hát természetesen még ránézni se nagyon tudtam. Pedig az echte sci-fi, nyilvánvalóan enyhe Star Wars beütéssel, mert értitek, mi mással. És nagyon szeretem azokat a karaktereket, meg világot is, csak hát természetesen ott is kidolgozás vár rám kidolgozás hátán. 

Aztán meg nyilván vannak olyan pillanatok, amikor így ülök és azon gondolkozom, hogy mi lesz, ha soha többet nem fog eszembe jutni semmi új ötlet? Nem tudom, hogy ez így honnan jön, azt meg főleg nem hogy miért, amikor gyakorlatilag három szóból is össze tudok hozni egy jelenetet, amiről nem is gondolnád, hogy össze lehet őket kötni. Meg mindenből ki tudok hozni valami történetet, ha mást nem is, akkor valami agyatlanságot, mert hát végső soron szeretek másokat szórakoztatni. 
Ez pedig soha nem fog változni, csak néha ilyen irányba is hülye az agyam. 
Ne is kérdezzétek. 

A lényeg a lényeg, hogy vannak terveim a jövőre nézve is, az írás területén is, csak aztán jussak is oda, hogy teljesíteni tudom őket. Decemberben viszont egy sort se fogok írni, mert ki kell pihenni a novembert, meg úgy általában az egész évnyi intenzív írást is. Jövőre meg ugyan neki nem fogok menni a get-your-words-outnak, mert hogy így nagyon nem jött be. Írok én eleget magamtól is, a teljesítményközpontúság meg a versenyzés ráér azokra a hónapokra, amikor nano van meg camp. Ami meg megadja a közösségi élményt is, amire szükségem van ilyenkor, mert bár élem a versenyzést, de kell mellé a csapat is, akikkel támogatjuk egymást. A gywo-val meg nem kaptam meg ezt az élményt, és az egész olyan monotonná vált. Erről azonban egész biztos, hogy panaszkodtam már, úgyhogy ebbe most aztán végképp nem fogok belemenni még egyszer. 

Azt viszont szerintem nem mondtam elégszer, hogy mennyire várom, hogy kezdődjön a nano! Olyan jó programjaink lesznek megint! Például lesz az én nagy kedvencem, a régiók közötti csetepaté, ami tavaly is volt, és akkor is szép eredményt értünk el. Háborúnak meg mégse nevezhetem, mert elég rosszul venné ki magát, úgyhogy marad a fight, a csetepaté, kedélyes verekedés és barátságos küzdelem, mint szinonimák erre az eseményre. 

Lehet gyengének kéne lennem és csak vissza kéne olvasnom.
Természetesen nem tettem meg. 
Hjaj így is négyezer szónál tart ezt a poszt, és még mindig nem végeztem vele. Persze mondjuk, ha egyszer az életben sikerülne időben befejeznem egy posztot, akkor nem kéne nyújtanom, mint a rétestésztát, mert több részletben meg tudnám oldani. De hát értitek az ilyen lenne, hogy: logikus. 

Anyway, elkezdtem készülődni a halloweenre, és őszintén reménykedem, hogy sikerül is megtartanom. Mert nyilván mindig történik valami, de ez most nagyon jó lenne, ha összejönne, mert már elkezdtem kidekorálni a lakást is! Meg már megvannak azok a receptek, amiket meg akarok csinálni, és még van is rá időm, hogy elkezdjem őket gyakorolni. Persze nem a teljes, előírt mennyiséggel, hanem csak egy kicsivel, és a teljeset majd a buli elött egy nappal. Hogy még minden friss legyen. Meg kekszek, azoknak meg nem árt egy nap állás se. 
Muffint most nem tudok csinálni, mert air fyert vettem és abba hát nehezen tudok belegyömöszölni egy tepsit ugyebár. Bár tuti vannak ilyen különálló formák, amikbe egyenként is tudok sütni, de egyelőre maradok a kekszféléknél. 
Meg a sült almánál. Jó, a sült almát majd a buli előtt fogom csinálni, vagy akkor mikor a társaság megkívánja, mert az melegen jó. 

Lehet, hogy néznem kéne még valami fancybb italokat is, de őszintén szólva úgy érzem, hogy azzal már nem akarok foglalkozni. Majd mindenki hoz magának italt, meg sósat, ezzel hála az égnek soha nincs semmi probléma. Meg rendelni is tudunk magunkhoz. 
Uh, előre félek, hogy mennyit kell még kiadnom kajára, meg egyéb adult dolgokra, de hát ez van. Ez most egy rosszabbul zárult hónap volt, de valahogy majd csak kikalkulálom az egészet. Meg ezek is egyszerű sütik lesznek, úgyhogy egyféle dolog többhöz is elég lesz. 
De igazából ez csak a picsogás része a dolognak, ami mindig feljön. Nyilvánvaló, hogyha úgy érezném, hogy nem éri meg, akkor nem csinálnám, de megéri. Nem pénzben, de érzelmileg és csak ez számít igazán. 
Persze azzal a hazugsággal nem értek egyet, hogy a pénz nem tesz boldoggá, mert az anyagi stabilitás fontos dolog, de ebben a nyomorult világban ha valami segít élni és nem csak túlélni, akkor ott másodlagos a pénz. És az, hogy együtt lehetek a barátaimmal és ünnepelhetünk, az mindent megér. Meg amúgy is, már tervezem ezt is egy ideje, úgyhogy az a legkevesebb, ha beleállok páros lábbal. 
Ha már amúgy is mindenbe szeretek beleállni páros lábbal. 

A szoba pedig egészen pofásan alakul. Sikerült szombaton végrehajtanom egy nagytakarítást, ami egyben az őszi nagytakarítás is volt, és roppant elégedett vagyok magammal, az az igazság. Ami ráadásul egész nap kitart és ezt én nem tudom hova tenni. Nem vagyok én ilyenekhez hozzászokva kéremszépen, mint egy folytonos elégedettségérzet! Lehet, hogy mégiscsak hat az a gyógyszer! 
Sőt még a hajamat is befestettem, valamint a körmeimet is, úgyhogy most a hajam végre újra lila, a körmöm meg szép aranybarna, végtelen őszies, bár persze megint nem volt elég türelmem ahhoz, hogy hagyjam megszáradni teljesen. 
Éhes lettem közben, mit csináljak? 

Történnek még velem dolgok, de azt hiszem lassan kifogyok a mondandóból. Készülök a halloweenre, meg a nanóra, közben dolgozom és igyekszem valahogy mentálisan stabil maradni. 

Az Erő legyen veletek!

U.i.: Számomra is hihetetlen, de még mindig nem kezdtem bele az Andorba. Számomra is felfoghatatlan.