#29 - Rendszerezésbe fulladó káosz

Rájöttem, hogy csillagidőt nem érdemes használni, mert az csak összezavarna mindenkit, ráadásul nekem sincs sok türelmem, hogy folyton átszámolgassam. Arról nem is beszélve, hogy úgyse egységesen használják ezt a fajta időmérést, így aztán végképp nincs értelme, hogy bevezessem. Ragaszkodjunk csak ehhez, amit itt használnak.

Azt is sajnálom kedves utasaim, hogy ezen a héten sem sikerült írnom. És nem arról van szó, hogy nem akarnék időt szakítani rá, csak mire odajutottam, hogy akkor most igenis utánajárok pár dolognak, elment minden energiám.
Okosabban kéne gazdálkodnom az erőmmel és az időmmel, de továbbra sem tudok rendes időbeosztást csinálni. Rainer már-már elvesztette a türelmét, amiért képtelen vagyok tartani magam a megbeszéltekhez. Pedig még egy táblázatot is elkezdtem, és magamnál hordok egy kis jegyzetfüzetkét, hogy biztos azt csináljam, amit kell, de valahogy sikerül folyton elkallódnom.
Persze, mikor felvetettem neki, hogy nem direkt csinálom, pusztán több időre van szükségem egy-egy feladat elvégzéséhez, csak felvonta a szemöldökét és közölte velem, hogyha így kezdek viszonyulni a navigáláshoz, távozik a hajóról. Aztán még egyszer meghagyta, hogy rendszerezzem magam, mert ez így nem mehet tovább.

Igaza van, tényleg nem mehet, csak még nincs Módszerem arra, hogy miként csináljam, hogy mindenre jusson időm, és mégis haladjak. Mert sajnos elveszek a részletekben, nekiállok bogarászni, ami nem minden esetben hatékony. Rainer is megjegyezte már párszor, hogy amit meg tudok csinálni fél-egy óra alatt, arra ne pocsékoljak már többet. Ehhez meglepően nehéz tartanom magam.

De hogy miket is művelek mostanság? Nos, egyrészt szeretnék már egy normális munkahelyet, így nagyon beleástam magamat a különböző portálokba. Nagyon hasznosak, de néha mire betölt egy-egy oldalt! A jóhoz könnyű ám hozzászokni, és mióta rendben megy a jel, azóta kicsit zokon veszem, hogyha valami nagyon lassan töltődik le. Sajnos a családi vérvonalból a forrófejűséget is sikerült megörökölnöm, ami nem tölt el felhőtlen örömmel.

Megint nem tudok témánál maradni, ráadásul fecsegek itt össze-vissza. Mondjuk ez a hajónaplóm, úgyhogy arról beszélek, amiről csak akarok.

Először is a tanfolyamról, ahova járok már egy hete, bár legszívesebben ezzel a kis légikatasztrófával hajóznék oda, mert az út nagyon változatos mintában jeges. Egy részen feltúrták a gyökerek a betont, valamint maga a beton is másfajta lehet, így aztán átmenni ezeken a kis buckákon egy komplett kaland.

 De ez még hagyján is lenne, edzésnek nem rossz, viszont a terem. Illetve a képernyők.
Nos, mint tudjátok, minden kornak megvan a maga fejlettségi foka, ahogy ennek is, és én olyan örömmel hagytam magam mögött az írógépet, hogy ti azt el se tudjátok képzelni. A billentyűzet egy nagyon, nagyon hasznos találmány.
A jóhoz nagyon könnyű hozzászokni, épp ezért alaposan meglepődtem, mikor a tanteremben, kapaszkodjatok meg, IBM katódsugárcsöves monitorok fogadtak.
Azt hittem elájulok. Nem tudom, honnan szedték össze ezeket az ócskaságokat, de ingyen és bérmentve visszaviszem nekik.
Könyörgöm még a rendőrségnél sem használtak ilyeneket!

Mikor leültem elé szabályosan rosszul lettem, mert hát persze olyan közel van, hogy súlyosan súrolja az intim szférát. Éreztem, hogy rongálja a szemem, hátrébb meg nem lehet tolni, mert mögötte már a fal van.

A terem meg kicsi, szűk, levegőtlen, nincs hova akasztani a kabátot, ráadásul tizenhat emberből tíz beteg, én meg úgy érzem magam, mintha egy zombiapokalipszis kellős közepébe csöppentem volna. És még csak egy bakelitlemezem sincs.

Maga a tanfolyam nem annyira vészes, mármint tanultam pár ügyes billentyűkombinációt, amikkel már könnyebben navigálok, és beleszerettem a 2016-os Wordbe. Meg is próbáltam letölteni, másodszorra már legálisabban, de erre közölte, hogy rossz a termékkulcs. Szóval úrinősen csak annyit mondok már ennek, hogy kapja be. Majd lesz, ami lesz...

Pedig olyan szép az egész, nekem nagyon bejött, úgyhogy nagyon nem akarok megválni tőle.

Másrészről pedig alaposan belevetettem magam a nyelvtanulásba meg a programozásba is, lesz ebből még valami. Találtam egy rakat hasznos oldalt, ami ugyan önmagában még nem lenne elég, de lelkesen használom. Úgyhogy ezek miatt nem jutok ide a hajónaplóhoz. És ezeket a dolgokat kéne valahogy rendszereznem.

Ami az írást illeti, nos befejeztem a sci-fi AU-m vázlatát, aminek rettenetes módon örülök, mert bár még sok munkám lesz vele, de legalább tudom, hogy miről fog szólni és hogy az egyes szereplők mikor-mit csinálnak. Remélem, hogy nem lesz halál unalmas, mert a cselekményvezetést ilyen léptékű műfajnál még nem igazán érzem magaménak. De hát valahol el kell kezdeni.
A szereplőkön kívül nem sok köze lesz a sorozathoz, ezt előre megígérem, úgyhogy efelől is nyugodtan lehet olvasni majd. Útközben megpróbálok kibékülni a végével, mert szerintem ritka csillámosra sikeredett.
Rainer igyekezett megnyugtatni, hogy passzol az egészhez, de hát ez nem változtat a szokott felállásunkon, miszerint én hisztizek ő meg tűri.

Ezenkívül nagyon igyekszem befejezni a „Valóság, ami megtörtént” -et, bár közben volt egy vitánk Crowleyval. A végéről. Komolyan, ezek a végek, egyfolytában gondot okoznak, már azzal is, hogy soha nem érek oda hozzájuk.
Vissza ehhez a crossoverhez. Szóval összevesztem Crow-val, mert én tudtam, hogy mit akarok és ő is, de neki nem tetszett annyira, mint nekem. Azóta elrendeztem a dolgot, vagyis megbeszéltem vele, hogy kap egy alternatívot. Spoiler: Nem fog. Nem lesz olyan isten, hogy én két véget írjak egy műnek.

Aztán a saját írásokkal is haladok, mert ebben az évben elő akarok állni egy kvázi elfogadható regénnyel.

Nagyjából most ennyi, amit el akartam mondani, most visszamászok az írós sarkomba és csinálok valami értékelhetőt. Azt hiszem a raktárt is át kéne néznem, régen volt leltár, és a Flottát is bővítenem kell.
A könyvtár friss, nyugodtan szemezgessetek, valamint:

Legyetek rosszak!

U.I: Hát, én igyekeztem ennek valami keretet adni, szerintem nem sikerült, de még talán tudom hova fokozni ezeket a blogposztokat. Majd figyeljétek csak meg, mikor eljön az idő, hogy behozom, milyen mély tartalmú beszélgetéseket folytatok a karakterekkel.