#69 - Egy messzi, messzi galaxisban

Még mielőtt belevágnék, el kell, hogy mondjam, hogy ez a poszt erőteljes SPOILEREKET tartalmaz a Clone Warsra, Rebelsre és a Mandalóriánira nézve, szóval ha még nem láttad őket, akkor egyrészt miért nem láttad, másrészt meg csak óvatosan. Az előzménytrilógiákat meg gondolom mindenki látta, úgyhogy ahhoz nem kell a spoiler tag.
Na, most már elkezdhetjük. 

Az, hogy beleestem a Star Warsba az nem igazán kifejezés. Utolért engem is a karanténok, lezárások, nem-mehetünk-sehova okozta kiégés, hogy nem tudok miből feltöltődni, mert nincsenek baráti összejövetelek, nincs színház és nincs mozi sem, de még csak egy kávézóba se ülhetek be, hogy ott írnák, plusz a munkába is állandó túlórázások vannak.
Szóval a kiégés szélére sodródtam, meg azóta meg is taknyosodtam, köszönöm szépen fűtetlen hajnali és éjszakai járatok a minuszfokokba. Persze, nyilván tök jó, hogy dolgozhatom, van tető a fejem felett, de egy embernek vannak másféle igényei is, és kezdtem becsavarodni az albi-munka-bolt köröktől, úgyhogy úgy döntöttem, hogyha már szilveszterkor ledaráltam a Mandalóriánt, akkor esetleg végignézhetném az egész Star Wars timelinet. 
És nem tudtam, hogy mire vállalkozom. 
Olyan hiperfixációm lett, de olyan, hogy párját ritkitja és gyakorlatilag képtelen vagyok kiszakadni ebből a világból. Na, nem mintha annyira akarnék, de hogy igy még nem sikerült megbeszélnem magammal, hogy nem kell szégyellni valamit, ami szeret és segít. 
Mert a Star Wars tényleg segít. Nem csak egy egész galaxist adott, ahova elmenekülhetek, hanem rengeteg önfejlesztési dolgot és útmutatást. 

A jedik útja például pontosan egy olyan dolog, ami segít eredményesen küzdenem a szorongásommal, meg a depresszióval, meg egyáltalán abban, hogy az érzelmeim ne ragadjanak el, ne essek bele olyan mélyre a gondolatspirálokba. Persze, vannak nagyon szar napjaim, mint mindenki másnak, de hogy nem annyi és nem olyan gyakran, meg segít racionalizálnom, és felállnom a padlóról. Lehet, hogy gyerekes úgy kezelnem mintha egy jedi lennék, de segít, szóval végső soron mégse kell szégyellnem.
Amúgy utálom, hogy a menekülés a művészetbe ilyen megbélyegzett dolog, mikor tök sok gyógyító hatása van. Amellett meg még szórakoztató is.

Már amikor épp nem töri össze a szíved, mint a Clone Wars vagy a Rebels. 
Én ezekről nem is tudtam, hogy léteznek! Senki nem mondta el nekem, hogy ezek a csodák léteznek, és hogy mennyi mindent adnak, meg hogy igazából a végén kitépik a még dobogó szíved a mellkasodból és odavetik a kutyáknak. Főleg a Clone Wars.
A hetedik évadnak a záró epizódjait úgy néztem végig, hogy magamhoz öleltem a plüsseimet, és a közelembe helyeztem a papírzsepis dobozt. Pontosan tudtam, hogy mi lesz a vége, de úgy néztem mintha mégis minden megváltozna, de hát nyilván nem, és azóta se szedtem össze magam. 
Az összes klón GOOD BOY TM és a bátyáim, és senki nem mondhat róluk egy rossz szót sem. Mert nem engedtem meg. (Igen úgy döntöttem egy gyenge és pocsék pillanatomban, hogy a klónok a bátyáim, mert csak, és senki nem kérdőjelezheti meg ezt a döntésem).

De az, hogy képesek voltak egy egész készletnyi kést belém vágni a vihar kitörése előtt, azt nem hiszem el. A 'you're good soldier, Rex" mondat például Grand Canyon mélységű árkot vájt belém. 
És aztán jött az a rohadt 66-s parancs... Ami még mindig nem tudom, hogy működik. Hallanni kell a klónnak a parancsot és akkor aktiválódik benne a chip, vagy esetleg ez központilag aktiválódik és akkor a szóbeli parancskiadás csak megerősíti? Nagyon szeretném érteni, de hát szerencsétlen SW abszolút saját fizikával dolgozik és nem feltétlen értem. 
Ez meg már csak azért is lenne fontos, mert akarok egy klónfelszabadítós ficit irni, mihelyt túllendülök azon a tényen, hogy mennyire self-insert benne a jedi. 

Én nem szántam annak, de aztán mégis az lett, belém meg belém van verve, hogy a self-insert az Mary Sue és nagyon nehéz ezen túlljutni, még úgy is, hogy tudom, hogy amúgy nem.
Mert eddig a jedi zabrak fajú, hát nyilván, kell nekem az a demonic aesthetic, nonbinary as fuck, és nem éppen az a legkiválóbb jedi, meg nem is teljesen jedilovag, mert nem fejeződött be a kiképzése, thank you 66-s parancs. Viszont ő túlélte, és azóta basztatja a Birodalmat, meg úgy döntött, hogy valahol vannak még klónok, akiket esetleg felszabadíthatna, mert hát na, nem ők tehetnek erről az egészről. 
És az első fici nyilván arról szólna, hogy megtalálja a klónokat, nyilván OC-k ők is, mert szerintem ha Clone Wars related cuccot irsz, akkor vannak saját klón OC-id. És a 404-s osztag lettek, mert nagyon viccesnek éreztem magam. 
Ez ilyen jedivadászattal egybekötött önmegismerő túra lenne, aminek a végén nyilván ki lenne szedve a chip a fejükből, és akkor együtt mennének szétrúgni a Birodalom seggét. 
Aztán a második - ne kérdezzétek miért terveztem több részesre, ez olyan dolog, ami csak úgy megtörténik -, az az lenne, hogy találkoznak a Szellem legénységével, mert egyrészt NAGYON szeretem azt a chaotic familyt, még úgy is, hogy Dave Filoni egy kibaszott szadista. Khrmm... és akkor itt a jedim, amúgy Tuan, valahogy bízonyítaná, hogy igenis érdemes jedi. Nyilván megmentene valakiket, mert mélyen belül én is ilyen indokolatlanul hős tipus vagyok. És a végén akkor Kanan jedilovaggá avatná, már ki is találtam hozzá egy szertartást, mert szeretem én a kánont, de szeretek hozzákölteni dolgokat. Meg egyszerűbb kitalálnom, mint megkeresnem. Tudjátok ti, hogy mennyi kontent van az egész Star Warsba? 
Főleg úgy, hogy pocsékul keresek, és amúgy is, miért ne találhatnék ki sajátot, a jedi rend úgyis megszünt, szóval szabad a pálya. 

De először is azt a jedi Maul ficit kéne befejeznem ami teljesen és tökéletesen kiesett az irányításom alól. Mert hogy én amúgy nem tudtam, hogy Maul él, és a Clone Warsba teljesen gyönyörű karakterizációt kapott, imádtam, lenyügőz volt, és nagyon tetszett az, hogy mennyi mindent megjárt, és nagyon szép volt a lezárása is, de hogy az internet elrontott. Valamiért szembe jött velem az a koncepció, hogy mi lenne ha Maul is jedi lenne és nyilvánvalóan azonnal megvett magának az ötlet. 
És jött az, hogy mi lenne ha esetleg tanítana ifjoncokat, mert hogy Maul szerintem pont az, aki mindenkivel köcsög, kivéve a srácokat, és hát el is kezdtem írni, de húszezer szónál tart, úgy hogy talán  háromnegyedénél tartok és akkor rendbe kell még vágnom az érzelmi szálat, az ifjoncoknak kell név és faj, némi környezetleírás se ártana... Ezen a ponton igazából csak azt remélem, hogy ötvenezer alatt megállunk.
Amúgy nagyon szeretem, csak olyan wtf néha! Mert az oké, hogy Kenobi úgy dönt, hogy akkor segít Maulnak meggyógyulni, de közben meg akkora troll, és ráadásul shippeli Mault egy újabb klón OC-mel. De azt is nyilván ilyen abszolút troll módon teszi. Tudom én, hogy Obi-Wan az Ultimét Jedi, de hogy közben meg a galaxis legnagyobb trollja.
Jó, a Klón OC meg Maul nyilván elég erőteljesen húznak a másik felé, csak nem ártana ha meg is irnám, hogy pontosan miért meg hogy meg főleg minek, azon kívül, hogy eldöntötték. 
Ja meg ott van az, hogy egy ponton Maul meg Anakin párbajozni fognak, mert Anakin pissed off az egész szituáció miatt, de ezt is meg kéne alapozni, mert egyelőre csak történnek dolgok, amiket én leirok és nem értek, de elfogadok és jól szórakozok. 
Csak álljon meg ötvenezer alatt. 
Update: Megállt harmincnégyezer szónál, és éppen szerkesztem, de lehet a végére mindenkit megölök egy kiskanállal. 

Igen, ez eredetileg egy rajongok-a-Star- Warsról poszt akart lenni, és nyilván azt is teszem, de ez nem megy anélkül, hogy el ne regéljem, hogy nagyon irok benne. Durván visszacsúsztam a fanficírásba, bár ez nem jelenti azt, hogy akkor mindenki karakterhű maradna, mert igy nagyon nem. De legalább jól szórakozom, és egyszer majd ti is. 

Fix-it nem fogok írni, mert egyáltalán nem szorul ez rá, hogy ilyen helyrehozós cuccokat irjak, mert a sorozatok gyönyörűen kiegészitik és rendbeteszik azt, amit az előzménytrilógia összebarmolt. Kivéve JarJart, de róla nem beszélünk. Még a midiklóriánoknak is több életjogosultságuk van az egészben, mint neki. Igazából bárkinek több életjogosultsága van nála. Nem is értem, hogy minek van.
De szerencsére mindenki más nagyon gyönyörű, és persze, hogy Obi-Wan Kenobi az egyik nagy kedvencem, Kanan Jarrussal megosztott első helyen. 
Mert hogy így Kanan annyira jó jedi, és annyira jó mestere, sőt pót-apja Ezrának, annyira gondoskodó, és annyira jó látni, ahogy ő is fejlődik, tanul és erősebb lesz, és végig utat mutat Ezrának és hihetetlenül jó ember és jedi. Nem hibátlan, mert senki nem az, de folyamatosan tanul és tanítja Ezrát is. És igazából megbocsátom azt is, hogy meghalt -  bár hogy miért borotválkozott le hozzá, örök rejtély marad -, mert utána az Erő részeként még utoljára vezette Ezrát.
Az ott annyira végtelen JEDI volt, hogy én nem tudom nektek elmondani. Oké, hogy a Loth-farkas képében, de hogy igy annyira Kanan volt, és annyira jedi és annyira powerful és vezető, hogy a hideg is kirázott. 
Szóval szeretem én Kenobit, nagyon, a világ összes ölelését odaadnám annak a szomorú embernek, de közben meg Jarrus olyan badass, hogy muszáj kettőjüket az első helyre tennem. 

Persze, Ezrát is szeretem, nem mondom azt, hogy néha nem idegesített, de igazából ő ilyen volt, és tök jó volt látni, ahogy fejlődik, és ahogy Kanan tanitja! Annyira szeretem mikor rendesen oktatnak valakit, nem csak odaadják neki a fegyvert, hogy csináld ahogy tudod, aztán rakd össze. Hogyan fiam, hogyan, ha most fog olyat a kezébe életében először? 
De itt Kanan echte tanította, magyarázott neki, oktatta és olyan jó volt az egész. Meg ami külön tetszett az a brutalitás, ahogy a jedik áttörték a saját gyengeségüket. Ahogy kényszerítve voltak arra, hogy szembenézennek önmagukkal és vagy jobbak legyenek vagy elbukjanak. Nagyon brutális, de nagyon hatékony és felszabadító is.
És nagyon tetszik, hogy a Világos oldalt így gyengének gondolják, mert másként gondolkodnak a jedik, általában magának a világos oldalnak más a filozófiája, amit lehet úgy forgatni, hogy gyenge, és itt meg belerakták, hogy egy lófaszt gyenge. És hogy egyáltalán nem könnyű ezt az utat járni, és ez nekem annyira tetszik. 
Mert tök jó, hogy erőérzékeny vagy, de ettől még nem leszel jedi. Mert attól, hogy van tehetséged, ha nem dolgozol rajta, akkor az soha nem fog magától kiteljesedni. 
Annyi kurva jó tanulság van ebben, annyi kurva jó útmutatás, és egyik sincs így lenyomva a torkodon, hanem szépen belesimul a sztoriba, viszi előre a cselekményt meg a karaktereket, hát rohadt jó. 

Persze vannak hibái, főleg az előzményfilmeknek, és sajnos a rajzfilmek is azzal a hülye, korai 3D-s technológiával készültek, aminél kevesebb rondább style van, de egy idő után túllendültem rajta, vagyis hát elfogadtam, hogy sajnos ezzel kell együttélnem. Nagyon válogatós vagyok az animációs stilusokban.

Meg azt se teljesen értem, hogy vajon a sötét kard hogy a faszba került Gideon Moffhoz, de lehet azt még a Mandalórián megmagyarázza, vagy valahol valaki csinált egy ilyen videót, ahol elmagyarázza. Persze, az is benne van, hogy csak én nem figyeltem eléggé. Mindenesetre ezekkel együtt is nagyon imádtam, és szabályosan szomorú vagyok, hogy haladnom kell a timelinennal, mert én még nem akarom őket elengedni.
Egy kicsit sem.
De muszáj leszek, mert akkor soha nem végzek vele, és egyrészt be is akarom fejezni, de még nem állok készen a haladásra. Annyira baszó epic volt a Rebels lezárása, hogy nagyon, bár hogy miért kellett összetörni közbe, azt továbbra se értem, de igazából nagyon szép volt. 

És Chopper a kedvenc droidom evör. Persze R2D2 ikonikus, BB8-t meg cuki, de egyikük se körözi le Choppert, ezt az igazi bádogrohadékot, aki mindenkivel köcsög, kivétel Hera, mert ő mentette meg, mindenkit zrikál és folyamatosan káromkodik. Persze ő is binárisul beszél, mint az összes többi droid, de hogy igy tudod, hogy végig káromkodik. Imádom. Ő egy őszinte lélek. 
Meg persze Herát is szeretem, annyira jó pilóta és annyira jó space mom, vigyáz mindenkire, meg egyáltalán itt midnenki annyira jó karakter! Még a főellenség is, Thrawn, akitől én rohadtul féltem. Ijesztő az a kék, művészetkedvelő kék köcsög, nekem sokkal inkább ijesztő volt, mint Darth Veder vagy Palpatine. mert ugye őket igy jobban ismered, meg nem is voltak előtérbe úgy. Viszont Thrawn igen, és nagyon okos volt meg ravasz, alaposan megnehezítette az összes lázadó életét, és mindeközben neki is megvolt a saját jelleme. Amitől rohadtul féltem. 

Persze, Palpatine is feltűnt, de szerencsétlent inkább nyugdíjazni kéne, Darth Veder meg akkor fájt igazán, mikor Ashokával párbajozott. Az ott az ütött rendesen. 
Meg nyilván Maul is felbukkan, de érezhető volt, hogy itt azért már eljárt felette az idő és szerencsétlen már csak a végjátékra készül. Ami szerintem nagyon szépen sikerült, először csak gifbe láttam, és bevallom, naivan azt hittem, hogy csak elájult. 
Nem én vagyok a legélesebb kés a fiókban feltétlen. 
De az is nagyon szép rész volt, és mindig öröm Kenobit is látni. 

Faszom, olyan jó sorozat volt, és ha csak fele ennyire jók lesznek azok, amiket beigértek, akkor nem fogunk csalódni. Taikai Waikiti rendezésére külön kiváncsi leszek, mert nagyon szeretem a feral munkáit, amiknél nem tudom, hogy mit is nézek, de rohadt jól szórakozok, és szerintem a Star Wasra is ráfér egy kis lazitás. Én szivem szerint a rohamosztagosokkal néznék meg bármit, ilyen Tíz kicsi rohamosztagos stílusban, de hát majd kiderül. 

Sajnos a Bad Batch annyira nem vonz, mert én nagyon szeretem a regural klónokat, és persze, bele lehet ebbe pakolni érdekes filozófiai gondolatokat, de maga a koncepció akkor se mozgat meg úgy. Ashokával várom, hogy mit kezdenek, mondjuk ő igy elment nekem, inkább felnőttként kedveltem meg nagyon. Persze tetszett a karakterfejlődése, meg minden, és nyilván szívesen nézek vele úgy bármit, de hogy igazából én a Kenobit várom még nagyon.

Meg a Mandalórián harmadik évadát, mert több space westernre van szükségünk. Nekem legalábbis egyértelműen több space westernre van szükségem. 

Útközbe befejeztem a filmeket, két nap alatt daráltam le az eredeti trilógiát, meg a folytatását, és ha őszinte akarok lenni, akkor én abszolút az előzményfilmek világában érzem jól magam. Főleg azért, mert Clone Wars, és alapból is tudtam, hogy annál jobbat nekem nem tud adni az SW, de ettől még egy kicsit kínosnak tartom beismerni. 
Mondjuk az új trilógia se lett olyan katasztrófa, igazából én azt is meg tudom magyarázni, hogy Palpatine még mindig él, elvégre ott az előzményekben magyarázott olyat, hogy egy sith képes volt visszahozni valakit a halálból, szóval én úgy döntöttem, hogy a sithek tudnak ilyet is, de aki igazán hiányzott az Kallus. 
Én nem tudom, hogy miért nem voltak képesek legalább egy darab Rebels kameót belerakni, vagy akkor legalább Huxot lecserélhették volna teljes egészében Kallusra, ha már úgyis Hux olyan poorly-written-Kallus volt, és én végig sirtam az egészet emiatt. Meg egyáltalán az egész lázadás olyan hülyén volt szervezve, hát látszott, hogy kellett volna Hera értő keze, meg inkább megkeresték volna Bridgert, akinek vannak űrbálnapolipjai, amik kenterbe verték volna Palpabitch zombiflottáját.
Nem tudom miért gondolom őket zombiflottának, egész egyszerűen csak olyan benyomásom támadt tőlük. 
És Bridger nyilván azonnal összehaverkodott volna Kyloval, mert hát drága Ezránk borzalmasan rosszul választ barátokat, de lévén, hogy van tapasztalata a Sötét Oldallal, szerintem simán jól kezelte volna az egészet. Nincs nekem bajom Reyel, de hogy Ezrát jobban szeretem és szerintem izgalmasabb lett volna, hogyha arról szól, hogy visszahozzák. 
Mondjuk annyira nem volt rossz, én például jól szórakoztam és meg fogom nézni őket többször is, de hogy igy botrányosan és végletesen hiányzik a Ghost crew az egészből! Meg azt szeretném érteni, hogy a tiszteknél miért van négy toll. Kettőt még megértek, de négy? Nagyon vicces. 
Meg igy mindenki nagyon ideges az Első Rendnél. Nem tudom biztosra, hogy ez valami felvételi elvárás, vagy csak simán mindenki ennyire feszült attól, hogy Kylo nem bírja eldönteni, hogy mit is akar. 

Nem voltak rossz filmek, de nem szabadott volna egyből a Rebels után nézni, mert azért érezhető a színvonalkülönbség. Azért Dave Filoni egy Dave Filoni, és szerintem őt kellett volna megkérni, hogy írja meg a folytatásokat. 
Azóta meg visszatértem a Clone Warshoz, mert így.... Clone Wars. Tudom, hogy iszonyatosan fáj, de közben meg olyan rohadt jól klappol az egész. 

Főleg ebben az időintervallumba van az összes fici is, amit meg akarok írni, a jedi Maul ficisorozat - igen, tervezek még hozzá két másik ficit, ne is kérdezzétek -, aztán egy Tenkes kapitánya AU, ami szerintem a humorom felső határa. És akarok még valamit Plo Koonnal meg a Wolfpackkel, mert hát ők is nagyon egy fluff materiál, és sajnos a sárkány alakváltó klónok ötlete is kezd megvenni magának. A tumblr nem egészen egy biztonságos vagy szép hely, mert ilyen ötleteket szedek össze magamnak.

 

Bennem mindig az élt, hogy a Star Wars fandom az ilyen nagyon problémás, és hogy senki nem utálja jobban a Star Wars filmeket a Star Wars rajongóknál, de arra kell jönnöm, hogy ez egyáltalán nem igaz így, ebben a formában. Mert nyilvánvalóan abszolút megérthető a kritika, meg attól, hogy valamit szeretek, még láthatom a hibáit és lehetek vele kritikus vele szemben. De ez ilyen abszolút alapvető dolog, ami minden mással szemben is igaz, mert hogy a kritikus gondolkodás nem zárja ki azt, hogy valamit szeretünk. A kákán-is-csomót-kereső hozzáállás az, ami nem igazán visz előbbre semmit. 
Meg könnyedén ki lehet kerülni a vitás dolgokat, ott van a némítás meg a tiltás gomb, szóval teljesen jól elvagyok ebben a fandomban. Cserébe az Attack on Titanos fanoknál van valami kurva nagy probléma a fejekben, én nem is értem, hogy pontosan mi történik, de így nagyon wtf és nem a jobbik értelemben, pedig én azt olyan végtelen chillen nézem. A tanulság az, hogy az ember tudja felülbírálni az elképzeléseit, és használja szabadon a némítás gombot, mert bárakármennyire is azt vallom, hogy a hülyékkel harcolni kell, van az a pont amikor nem kell belemenni a dolgokba. Főleg, hogyha te se vagy olyan állapotban. 
A lényeg pedig, hogy kellemesen csalódtam a fandomban, és így végre nem érzem úgy, hogy vadászni kell a kontentre, meg hogy itthon nincs tábora az egésznek és egyedül vagyok, illetve ha épp nem is vagyok egyedül, bár úgy lennék, hanem hogy ez egy tök nagy, kiterjedt világ, ahol én is meg tudom találni azt, amit akarok, meg amit szeretnék. És ez igazából egy nagyon kellemes érzés. 
Az, hogy cserébe az összes szimpatikus crack ötletet magamévá teszem, az csak egy kósza sideeffect. 

És nyilván ez azzal is jár, hogy azonnal meg akarom írni őket, mert ad nekem elég angstot az alapsztori, amit egyáltalán nem bánok, színházba is a drámáért megyek - vagyis mennék, de hát nem lehet -, csakhogy azért kell valami, ami igy megsimogatja a lelkem. És az, hogy Plo Koon matricákat osztogat a fiainak a sikeres bevetések után, és aztán mindenki másnak is, ha megérdemli, és ez szerintem valami végtelen szívmelengető. 
Biztos vannak még, csak hirtelen nem jut eszembe.

A másik dolog, amin szeretek meglepődni, pedig egyáltalán nem kéne, az az, hogy Mault nagyon megszerettem. Nem tudom miért hazudok magamnak, hogy nem értem miért, amikor minden adott, hogy nagy kedvencem legyen és bebúrjam magamnak. Adva van neki a fájdalmas háttér, az, hogy nem igazán volt más választása és később sem tudott igazán ebből kitörni, a démoni esztétikje, meg az az indokolatlanul mély hangja. Yepp, én is tudom, hogy komfort karakterben van egy mintám.  
Mondjuk Crowley egy egészen speciális eset volt, de ettől a minta még ettől passzol, hogy mutatsz nekem egy ilyen karaktert, és egészen biztos, hogy elkezdek kötődni hozzá. 
Most már csak azt kéne valahogy elintézni, hogy ne a "killer kitten" legyen az első ami eszembe jut róla, ha meglátom. 

Oké, lassan lelövöm ezt a posztot, mert kezd eléggé kiterjedt lenni, és nyilván ezt is hetekbe telik megírni. Arra a random SW crackra nincs magyarázatom, bár nem is emlékszem, hogy mikor volt utoljára ilyen, hogy leültem, megírtam éspublikáltam valamit. Ráadásul szerintem nagyon vicces lett, olvassátok. 

Legyetek rosszak és az Erő legyen veletek!

U.I: Azóta rájöttem, hogy Dave Filoni rendezi a Bad Batchet, vagy legalábbis határozottan köze van hozzá, és azóta azt is várom, és feltöltöm a zsebkendő készleteimet. Öcsém meg felvilágosított, hogy a Birodalom hajnalán játszódik, és összetört.