#64 - Itt van az ősz

2020 egy undoritó, és vég nélküli érzelmi hullámvasút, és nem segít az egészen, hogy ezt megint én csináltam magamnak.Bár sejtettem, hogy valami ilyesmi lesz, meg láttam is jönni, de nem nagyon volt eszköz a kezemben, aztán meg el is felejtettem, hogy vannak barátaim, akikkel ezt igy kibeszélhetem. Mental illness te csodás. 

Szóval egy nagyon jó tanács tőlem, nektek, szeretettel: Ha kezeletlen mentális betegségetek van, ne menjetek bele párkapcsolatba, akkor se, ha úgy érzitek, hogy jól vagytok, mert könnyen csúnya sírás lesz a vége. És mind a kettőtöknek fájni fog. 
Yepp. 
De baszdmeg, hogy azért ez mindig ugyanúgy zajlik le. 
Szóval most próbálom ezt feldolgozni, közben meg végre bejutni pszichiátriára, de esküszöm, hogy ez nekem valamiért bonyolultabb, mint másoknak, vagy simán csak ennyire balfasz vagyok, mert nem veszik fel, foglalt, rossz szám, minden is előfordul. Szóval jövő héten bemegyek személyesen az orvoshoz, mert nem hiszem el, hogy nem lehet ezt másképpen. És közben reménykedem, hogy nem lesz baj abból, hogyha nem vagyok és nem leszek bejelentve, mert albit bérlek, csak szobát. Úgy hallottam, hogy ebben rugalmasak, de ha nem akkor ráboritom az asztalt és elbőgöm magam a romok felett, hadd lássa, hogy nagyon kéne. 
Aztán remélhetőleg jobban leszek én is, meg ő is. Addig is tartom magam, amennyire csak tudom, mert az élet megy tovább. Igaz, most megint fogalmam nincs mi lesz velem öt év múlva, de azt eddig se nagyon tudtam, kivétel a nyári hónapok, szóval valszeg megleszek. 

Update: Hétfőn elmentem a háziorvoshoz, és fogalmam nincs amúgy hogyan, de nagyon gyorsan végigrugdostak a rendszeren, meg az épületen, amig a megfelelő helyre nem jutottam. Mondtam, hogy suicide gondolataim vannak, és mint a villám, úgy ment az egész. Ahhoz képest, hogy mennyit szenvedtem azzal, hogy amúgy hova kell menni, mikor, miért, meg az időpontra is foglalj időpontot, vagy rád se néznek. Csütörtökön pedig megyek vissza, immáron a területhez tartozó orvoshoz, és remélhetőleg kapok gyógyszert, meg bármit. Mondjuk kicsit fostam, hogy ugye nem vagyok bejelentve és mi lesz, de igazából senki nem foglalkozott vele különösebben. A rendszerbe is azt irták fel, hogy amúgy albérletbe lakok, oszt csókolom. 

Szóval srácok, fogalmam nincs mi merre hogyan, az biztos, hogy rohadt nehéz hozzákezdeni, és sok lelkierő kell hozzá, és ezt ne szégyelljétek, a magyar egészségügy karöltve a bürokráciával minden, csak nem vonzó, viszont ha egyszer odajuttok az öngyilkos gondolatok felhozása nagyon meggyorsítja a dolgokat. Nyilván nem szabad hazudni, mert ebben meg aztán főleg nem, viszont ha elmondjátok, hogy mi a bajotok, jobb eséllyel lesz ez az egész gyorsabb. De meg ne kérdezzétek hogy mi volt a pontos metódus, kicsit még mindig úgy érzem magam, mint amikor Asterix az A38-s igazolványt keresték.

Mondjuk terveim vannak, a szakemberhez eljutáson kivül is. Például ha már úgyis annyira nagyon rajtam van ez az egész horror/folklore/creepypasta dolog, akkor esetleg tanulhatnám is. És annyira jó lenne bejutni egy levelezős szakra és ezekkel foglalkozni! Jó, nyilván félek tőle, meg fosok, meg minden nyavalya, de hát basszus, ha már egyszer érdekel, akkor miért ne? Nem segit, hogy anyámtól folyton azt hallgattam, hogy munka mellett nem fogok tudni tanulni, de akkor se tanultam valami jól, mert egész egyszerűen nem érdekelt, és csak az hajtott tovább, hogy nehogy megbukjak és otthon megszégyenitsenek. Én voltam a bezzegygerek, de olyan szorongást és önbizalmi problémákat nevelt ez belém! Többek között.
Viszont ezt meg élvezném. Meg igy már megvan, hogy a szakdolgozatomban azt boncolgatnám, hogy miként váltották le az isteneket a városi legendák, milyen szerepet játszott az internet a modern legendák megszületésében, és ezek. Mondjátok, hogy nem zseniális. Nem tudjátok, mert az.
És még az iráshoz is tudnám használni. Csak meg kell találni a tökéletes szakot, és azt, hogy levelező legyen, mert a munkám épp most van rendben márciusig. 

Ja, mert smucig a cég és csak fél évre hosszabbitanak meg. Nem azért mert nagyon megbizhatatlan lennék, vagy egyéb, egész egyszerűen ha elmennék, amig fél éves szerződésem van, akkor nem kell nekik végkielégítést fizetni. 
Nagyon cselesek. Ez még mondjuk annyira nem zavarna, ha lenne visszajelzés, ami nincs. Igaz, most megdicsértek, hogy jól dolgozom és nincs rám panasz, de ezt szeretném gyakrabban hallanni. Zab hajtja a lovat, és nem az ostor. 
Nem mintha annyira el tudnám hinni, hogyha jól dolgozom, vagy bármit jól csinálok, mert igy az él bennem elég erősen, hogy amúgy nem vagyok elég. Rengeteg feldolgozatlan traumám és egyéb vicces kis démonom van, akik kitünően értenek az életem és én magam tönkretevéséhez. 
Nem, igazából én se tudom, hogy vagyok még itt, és egyáltalán, hogy vagyok amúgy jobban. Mert tényleg jobban voltam, most éppen annyira ez nem jellemző, de amúgy fejlődtem. Például az anyámmal kapacsolatos kapcsolati függőségemet szépen viszem egyre lejjebb, meg igy azon vagyok, hogy ne az legyen a fejemben, hogy mindig mindenért lebasz, mert semmi értelme nincs elképzelt vitákat folytatni a fejemben. 
Mondjuk ezen nem segít, hogy ugyanúgy féltem és rágörcsöltem a párkapcsolatra, és aztán pont ezzel rontottam el. Mert láttam, hogy mi van, pontosan láttam, de tenni? Nem sikerült ellenne, és az egész nyilván kisiklott. És az se segít, mikor nyomásként éled meg. Bonyolult ez az egész és igazából csak elegem van magamból, hogy minden ilyet elbaszok. Pedig biztos segített volna, ha nem nézem meg a ló másik oldalát, vagyis a no-sharinget, és nem felejtem el, hogy vannak barátaim. 
Meg hát az, hogy magam elvagyok az éppen aktuális rohamommal, sajnos nem jelenti azt, hogyha más látja akkor azzal tudok mit kezdeni. Mert nem tudok. Igazából csak elegem van. Meg igy most az, hogy azon a szerveren, ahol ő is, meg én is aktiv voltam, mostanában szinte fent sem vagyok, az is tök szar. Mert igy nem akarom kerülgetni, meg azt se akarom, hogy ő kényelmetlenül érezze magát miattam, és esetleg elveszitsen egy biztos pontot, de közben bennem van, hogy minek tarthat most, és az egész csak igy: rossz úgy ahogy van.
Nem értek én a kapcsolatokhoz, pláne nem a feldolgozásukhoz, és igy ha nekem szar az oké, azt leszarom, de most neki is és miattam, én csináltam, és jó, akkor éljünk megint együtt egy újabb bűntudattal. 

Utólag persze mindig okosabb az ember, akkor épp nagyon fuldokoltam, és nem segített semmi, most meg igazából meg már mindegy is ez az ostobaság. De hát én se láttam meg a rózsaszin ködben az erdőtöl a fát, csak amikor már túl késő volt. Szóval srácok ne higgyetek semminek, mentálisan beteg emberrel együtt lenni a lehető legkeményebb meló, és nem feltétlen kifizetődő. 
Úgyhogy most még nagyon sokáig minden nagyon rossz lesz. 

Közben rájöttem, hogy amúgy sharkweek közeledett, most már itt van, de annak mindig olyan az első pár nap, mielött megjönne, hogy borzalmas. Az összes létező mentális betegségemet felcsavarja a maximumra, úgyhogy égett rendesen a fejemben az esőerdő megint. Most már kicsit jobb, de csak azért, hogy tudjam, hogy két hétig megint minden nagyon szar lesz, de legalább annyira, mint a postás létem lehető legsötétebb időszakában. Főleg, ha kapok gyógyszert is, mert azt mondták, hogy ahhoz szokni se épp egy leányálom, közbe én még költözök is, hát képzelhetetitek. 

Feldolgozásképpen elkezdtem olvasni a Végtelen történetet, mert tudtam, hogy a depresszió feldolgozásáról szól, és mert anno nem nagyon tetszett, most viszont úgy gyomron vágott, ahogy az elő van irva. Egész egyszerűen csak tűpontos. Az összes. Minden egyes részéről pontosan tudom, hogy micsoda, mert magam is átéltem. És átélem. 
Ahogy egyre jobban elveszti önmagát, ahogy egyre kevésbé találja a helyét, ahogy egyre jobban eltávolodik Atráskótol, ahogy az önpusztulás felé tart és nem is tud róla, ahogy keresi magát... mindent abszolút és tökéletesen átérzem. De leginkább amikor leszúrta Atráskót. Azt a legjobban. Mert olyat én is csináltam, és nem csak vele, hanem anno jávorral is. Meg még ki tudja kivel, mert az emlékezetem se a legjobb. Abban a jelenetben benne van az összes fájdalom és kín. 
És én is csak remélhetem, hogy megtalálom az Élet Vizét és sikerül talpra állnom. Egyenlőre csak bolyongás van. 

Ezen a héten meg költözés, ami szintén nem könnyíti meg az életem, akármennyire is szimpatikus igaz kisebb helyre költözök. Sajnos nem zöldövezet, nincs annyi pénzem, de hát fontos a közlekedés, igy központibb helyet kellett eleve keresnem. És ott van elektronikus főzőlap, amit már most nagyon szeretek, mert úgy érzem, hogy biztonságosabb és sikeresebb lesz rajta főznöm. Meg sokkal tisztább mint ez, és sokkal könnyebb lesz renben tartanom, meg hát modernebb is. 
Hogy aztán hogyan tovább, nem tudom. Jó lenne esetleg egy saját lakás, de kinek van arra pénze? Nem nekem az is egészen biztos. Mondjuk az se biztos, hogy megélek olyan sok évet, lehet elbasz egy autó, vagy egy random virus, esetleg megöl a globális felmelegedés, bármelyik előfordulhat. Nem én vagyok a legpozitivabb srácok, sajnálom. 
Cserébe legalább megyek tovább. 
Mert ahogy a Firefly mondta: "Ha már nem tudsz tovább futni, akkor kúszol, és ha már kúszni sem tudsz, akkor találj olyan embereket akik visznek tovább"
És igazából csak ez számít nem? Mert sok mindenkit megbántunk akarva-akaratlanul, de mindig akadnak olyan emberek, akik akkor is visznek tovább, amikor te már nem tudnál. És akiket te is viszel, ha ők vannak hasonló helyzetben. Mert a szív fájdalmai mocskos dolgok és soha nem múlnak el, de ennek ellenére nem vagy egyedül és a legkevesebb, meg talán az egyetlen amit megtehetsz, hogy viszed őket, és ők majd visznek téged is. 

Nem, még mindig szarul vagyok, de ez azért jó, hogy eszembe jutott. Ez kicsit segit. 
Igaz sajnos nem vázlatol helyettem, pedig amúgy rohadtul terveznem kéne, meg minden, mert következő hónap november és most mégiscsak preptóber van! És nekem kurvára prepelni kéne!
Mert semmi nem lesz belőlem, még énekes hulla sem. 

Mázli, hogy legalább a projektjeim megvannak, hogy miket akarok irni. 
Kalandzónára, mert hogy nem adom fel a Kalandzónát, a Démonidéző játékok unatkozó fiataloknak cimű regényemnek affél elő- és melléksztorija lesz, ahol Ákos még nem annyira van toppon se a témában, se a saját képességei terén, és még Roberussal is épp, hogy csak összeszoktak. És nyilván különös dolgok történnek, és nyilván Halloween környékén, mert igy jön ki a lépés, és mert igy szeretném. Jaj nagyon bennem van, hogy ez a közhelyes bitch legyek, aki teljes szivvel éli az összes ünnepet, mert egyrészt be kell tölteni valamivel a bennem lévő voidot, és mert amúgy nagyon szeretem az ünnepeket. 
Óh és amúgy az lesz az egészben a pláne, hogy majd az olvasók fogják megszavazni a főellenséget, és ők ezt nem fogják tudni, és majd azt is, hogy mi mennyire leszünk hatékonyak ellene, és azt hinnétek, hogy ez nincs megszervezve, de igazából már tök jól kitaláltam, csak kéne még valami sztori is mellé. Mert addig van meg, hogy szörnyek tünnek el, és Ákos bajba keveredik, aztán nyilván börtönbe is zárják, mert hát mégiscsak ott volt egy gyilkosság mellett, de aztán kiszabadul, epic csata, horror meg a humorom. 
Jaj a humorom. Egyszer meló közben eszembe jutott valami és utána azon röhögcséltem egész nap. Szóval egyszer meg lesz idézve Bloody Mary, mert nyilván meg lesz idézve Bloody Mary, és igy valamit majd kérdezgetnek tőle, és először csak az lesz, hogy Véres Mária, mert sajnos nagyon szeretem magyaritani a neveket, minél furábban hangzik, annál jobb, mert amúgy nagyon nem értek hozzá. 
Utána meg már kifut Rob száján egy Maris, és onnantól kezdve Ákossal azon veszekednek, hogy mi az, hogy Maris, miközben a szellem ott tombol mögöttük. 
Szerintem ez nagyon vicces. 

A fő projektem meg a Prométheusz tüze égett bennünk, amit a Supernatural sci-fi AUmból alakitok át magyar western sci-fivé, mert indokolatlan nagy fanja vagyok a western sci-finek, főleg a Firefly miatt, más indokom amúgy nincs erre, egész egyszerűen csak imádom a koncepciót. És mivel a ficit nem fogom megirni, viszont az ötleteket belőle nagyon szeretem, ezért aztán úgy gondoltam, hogy legyen belőle saját regény, viszont megtartom kicsit a sorozat karaktereit is mellékszereplőknek. 
Bobby például Robi bá lesz, aki majd egy roncstelepet vezet ugyanúgy, és lesz két hülye unokaöccse, akik mindenféle botrányokba keverednek, de soha nem látjuk majd őket, csak igy emlitve lesznek majd. Meg lesz benne Rowena, aki ilyen őrült tudós lett volna és igazából marad is, de még ki kell dolgoznom, hogy pontosan milyen találmányai legyenek, meg hol segítsen. Mert nyilván segíteni fog, elvégre úgy kipróbálhatja a találmányait. Mondjuk az volt a fun, hogy ő meg Bobby barátok voltak. Ne is kérdezzétek, abban a ficiben sok fura barátság szövődött. 
Ja meg hát nyilván a leviatánok, a hatalmas, bolygóevő szörnyek, azok kellenek, és itt is fontos szerepük lesz abban, hogy fenyegetést jelentsenek. 
Meg volt ebben valami intrika, amit amúgy nem sikerült rendesen kifejteni, itt viszont azért kéne, mert na, nyilván csak a szörnyek nem lehetnek elegek. 
Meg akarok bele technotáltosokat, és tündéket, akiktől nem szabad vásárolni, meg űrbálnák, mert nyilván űrbálnák. Mert az űrbálnák bármilyen sci-fibe beleférnek, én mondom nektek, bármilyenbe, és őszintén sajnálom, hogy a mostani sci-fik ezt nem ismerik fel. Az is igaz, hogy nem nagyon nézek mostani sci-fit, mert amelyikbe belefutottam az ilyen nagyon misztikus és nagyon mostani technológiára alapul igazából, és én meg az ilyen régivágásúbbakat szeretem. Az Asimov féléket, és nyilván ez az abszolút személyes hozzáállásom az egészhez, meg az egyéni izlésem, igy olvassátok. 
Mondjuk a Marsit azt szerettem, az szórakoztató volt, meg eléggé tudományos ahhoz, hogy lekössön. A tudomány jó és szeret engem. Viszont aaaa nem tudom, mit néztem multkor, nem az Interstellart, de valamelyik nagy másik filmet, és annyira nem kötött le, te jó ég. Valami olyasmi volt, hogy a srácnak az apja eltünt, és kiderült, hogy valami áruló, és fegyvert készit, vagy mi, és a srác beszélgetett vele, de hjaj, még ilyen porizű semmilyenséget, te, ugh. Nagyon nem tetszett. 

Viszont utána megnéztem két részt az új Majmok bolygója trilógiából - a régit nem ismerem és a könyvet se olvastam, tudom, tök nyomi -, és NAGYON tetszett! Kicsit féltem a géppisztolyos majmoktól lóháton, de hiába, mert minden logikus, érthető és morális kérdéseket boncolgató volt. És az egész hagyott időt arra, hogy megismerd a karaktereket, jól vezette fel a konfliktust, és amikor Cézár megszólalt, na ott, meg kellett állítanom a filmet, hogy azt a kurva életbe, ezt most meg kell, hogy emésszem. 
Meg kéne néznem a harmadik részt is, csak még nem jutottam oda. Pedig szerintem ez egy nagyon jó sci-fi, és nekem ez is sci-fi, mert úgy mesél morális kérdésekről, hogy közben előremutat a jelenlegi helyzetből, és nem olyan elrugaszkodott, meg ilyen fellegzősen üres mondanivalója van, és nem áldozza fel a mély filozófiai kérdéseket a történet oltárán. Mesél és tanit és előremutat és kérdéseket tesz fel, nagyon szeretem.
Nincs nekem már türelmem ahhoz, hogy azt nézzem, hogy blockbusterek hogy próbálják megmagyarázni nekem, hogy mennyire okosak és zseniálisak. Az Us volt az, ami ezt igy végleg elintézte bennem, bár igaz ami igaz, hogy előtte se csiptem, ha lekezelően beszél hozzám egy film és igy körülöttem mindenki azt próbálja eladni, hogy fuh ez zseniális volt. Ami mondjuk igaz is lehet, meg valakinek lehet tényleg ez jön be, de az is biztos, hogy engem aztán végképp olyan hidegen hagynak. És csak felbasznak, amikor beigérnek nekem mindenféle fordulatot, meg agymunkát, és ahogy próbálod elemezni a filmet, rájössz, hogy amúgy egy nagy nulla. 
Vagy novellát. Van egy nyolcszáz oldalas sci-fi novelláskötetem, mert úgy éreztem azt pont megérdemlem, meg igy amúgy is a sci-fihez mostanság több türelmem van, hogyha short storykba kapom, de vannak köztük olyanok, hogy komolyan megkérdőjelezem a szerkesztő izlését. Jó, oké, biztos van valakinek ilyenre is igénye, de néhánytól a hajamat téptem. 

A másik különösen bosszantó, amikor megpróbálnak LMBTQ szereplőket felvonultatni, anélkül, hogy komolyan értenék az egészet. Nincs benne felvezetés, nincsen igy elhintve, egyáltalán nincsenek meg azok a jelek, amikből tudnám, hogy az illető meleg vagy transz vagy akármi. Egyszerűen oda van dobva, de olyan szinten hiteltelen, hogy összefonom a szemöldököm. A kedvencem az, ami lényegében egy pornonovella lehetne, ha a szerző tökösebben állt volna hozzá, és nem hagyja ki a lényeget. A sztori az, hogy a csaj valami közösségben él, ahol több férjet választanak, és ezt valamiért tanulmányozzák és valamiért a csaj nagyon okos, de igazából csak kaját visz a három választott férfinak, összefekszenek és aztán elszökik egy nővel.
De ez igy most mi? Akkor ő most bi, pán, vagy mi van? Mert igy nem értem, de annyira nagyon nem értem, főleg, hogy végig heteronak gondoltam. És az egész csak igy ne. 
Ha már csinálod fiam, akkor legalább csináld rendesen, vagy sehogy.

Jó, vannak köztük jók, de az emberben nyilván az marad meg, ami jobban fájt. Volt egy aminek az volt a címe, hogy a Mémgyáros, és köze sem volt se a mémekhez, se a gyárakhoz, se a kettőnek igy összetéve. Annyi volt csak az egészben, hogy mindenkit születésétől fogva figyelnek és fontos a népszerűség, de a csávó végig egy nő miatt borongott, de igy nulla mém volt benne. Most vagy én értettem félre valamit, vagy a fordítók. Vagy is is
A másik nagyon kínos és kényelmetlen jelenet az az volt, mikor a csávó meghalt és átkerült egy mesterségesen létrehozott Mennyországba, amit nyilván a gazdagoknak tartottak fent, és volt itt mindenféle vélt vagy valós ellentét a halott gazdagok meg az élő szegények között, de ez igazából nem volt úgy kifejtve, ahogy lehetett volna, és nem is az a lényeg. Hanem, hogy a csávó nyilván szeretője volt az ezt a Mennyországot uraló nőnek, és találkozott a vetélytársával, aki nyilván csupa erő, csupa izom, reggel este tejet iszom féle pasas és éppen kilovagolni készülődött, egy gyönyörű ménen. Na mármost ennek a ménnek valamiért ilyen fél merevedése volt, ami nagyobb lett azáltal, hogy a vetélytárs végigsimogatta a ló nyakát.
És ez olyan kényelmetlen, kellemetlen, kínos és zoofil jelenet volt, hogy kisértsen titeket is rémálmaitokban. Hát mi volt ez már? Érdekelt engem? Nem. Vitte valahova a sztorit? Nem. Egyszerűen csak undoritó volt, és ha ezt nem egy white, hetero, ciszhet men irta, akkor kitérek a hitemből. 

Nincs bajom a heterokkal, de ha már hangsúlyozni kell ott igenis vannak bajok. Mert van egyfajta gőggel, lenézéssel telitett viselkedésforma, ami csak ezeknek a sajátja. Akik nem hallgatnak meg, ha nő vagy, ha szinesbőrü vagy, ha gyerek vagy, szóval ha bármilyen kicsit is eltérsz tőlük, akik azt hiszik, hogy minden a világon csakis és kizárólag az ő szórakoztatásukra lett kitalálva, akik uralni akarnak mindent és mindenkit és nem hallgatnak semmire. És mindemellett buborékban élnek, mert nem hajlandóak semmi mást észrevenni, amit mondanak nekik, és mindenhez is értenek. Emellett téged lenéznek, még ha ezt szavakkal nem is fejezik ki. 
És ez megmutatkozik az írásukban is. 

Aztakurvaéletbe, de hosszú lett ez a blogposzt, de ez van, panaszkodok, meg az én blogom, én döntöm el, hogy mégis mi van rajta. És az mennyi. 
Erről eszembe jutott, hogy mennyi ideje igérgetem, hogy rendbeszedem, de azt hiszitek? Mindig akad valami nagyobb, fontosabb és csak addig van az eszembe, amig gépelek, aztán feltöltöm és elfelejtem. Szóval nagyon nagy valószínűséggel most is igy lesz. 
De azt azért még elmondom igy a végére, hogy voltam orvosnál és nagyon ügyesen nem öltem meg, de még csak rá se boritottam semmit, pedig megérdemelte volna. Mert nem úgy jöttem ki, hogy jaj de jó, segítenek a bajomon, hanem úgy, hogy elég komolyan vesznek? És ez a lehető legundorítóbb érzés.
Mert odamentem, a tőlem telhető legtisztábban, legérthetőbben elmondtam a bajom, erre baszki belekötött valamibe, amire azt értette, hogy szálló, meg igy amikor mondtam, hogy van olyan, hogy csak ülök és nem birok megmozdulni, akkor közölte, hogy biztos a súlyfelesleg miatt. 
Magamba pislogtam párat, majd közöltem vele nagyon higgadtan és határozottan, hogy a fizikai állapotom kitünő és mentálisan értettem. Faszom, pszichiátriára jöttem! Meg nyilván ha lefogynék tíz kilót, akkor nem akarnék a Dunába ugrani, mert a soványak mind boldogok és sikeresek. Bullshit. Fatphobia is real srácok. 
És igy végig azt érezni, hogy nem tudom pontosan mit mondjak, nem segit, nem kedves, nem megértő, az annyira nem nyerő. Szóval srácok, maradjatok nyugodtan dühösek, és ne hagyjátok magatokat. A problémáitok valósak, és megérdemlitek, hogy segítséget kapjatok rá. Meg sose lehet elégszer felszólalni faszságok ellen. Meg attól, hogy van egy rakat mentális betegségem, az nem ad jogot arra, hogy lekezelően bánjanak velem, veled, bárkivel. 
Legalább felirt egy enyhe altatót, meg megadott egy szakambulanciának a számát, szóval hivogathatom őket időpontért. Jó lesz. 

Na de most már tényleg befejezem, mert eleget sirtam. 

Legyetek rosszak!

U.I: Ha tudjátok hol lehet ingyen, vagy olcsó horror témát találni/venni a bloghoz, dobjatok már meg vele.