#36 - Lépesméz és bolondgomba
Hát, papuskák, azt se tudom, hogy hol kezdjem. Igen, megint jól eltűntem, tudom, és már megint csak egy blogposztot tudok felhozni a mentségemre. Elég sok minden történt velem, ami miatt nem tudtam hamarabb jelentkezni. Meglehet kissé klisésnek tartjátok már azt, hogy mindig a körülményekre fogok mindent, de ha egyszer így van? Az élet egy nagy kliséhalmaz, higgyjétek el. Először is ott van a munka, ami rohadt fárasztó. Nem fizikailag, hanem mentálisan. Rengeteg ember fordul meg a postán, és mivel pénzzel is dolgozom, ezért nagyon jelen kell lenni fejben, ami azért jól kiszívja az ember erejét. Szóval skacok, soha ne ítéljetek meg egy munkát pusztán abból a szempontból, hogy ülő vagy álló. Mert egy ülőmunka is lehet kimeritő, és egy álló is laza. Én meg rohadtul utálom, hogyha az alapján van könnyűnek bélyegezve egy munka, hogy ülő. Én is ülök, mégis úgy kiszipolyoz! Péntekre már sírni tudnék a kimerültségtől. Persze, lehet van olyan ember, aki ezt könnyedén bírná, de én n...