Szigorúan Nyilvános

Észrevettétek, hogy mennyi v betű szerepel a címeimben mostanában? Mert én igen. Lehet, hogy ez egy égi jel arra, hogy ujra meg kéne nézni a V mint Vendettát. Igen, megint eltüntem, megint nem azt csinálom, amit kéne, és mélyen sajnálom, hogy annyi aktivitást mutatok, mint egy sült hal. Elhiszem, hogy úgy tűnhet, hogy nem foglalkozom eleget a követőimmel, meg a blogommal, és ebben ott van az igazság, hogy korántsem tudok annyit veletek lenni, amennyit megérdemelnétek. Nagyon, nagyon, nagyon hálás vagyok annak a negyvenkét embernek, aki feliratkozott, mert úgy érezték, hogy érdemes követni ezt a rakás szerencsétlenséget. Valamit azoknak is, akik néha-néha bekukkantanak, mert hát miattatok érdemes csinálni. Egy művész a közönség által lesz művész, hogy vannak olyanok, akik kiváncsiak a munkásságára, arra, hogy mit ad magából, a gondolataiból, a véleményéből. Mert lehet az asztalfióknak alkotni, én is voltam így, de egy idő után kell, hogy mások lássák és elmondják, nekik mit a...