Szigorúan Nyilvános

Annyira tudtam, hogy ez lesz belőle! Hatalmas lendülettel megígértem magamnak, hogy most aztán minden héten lesz friss, erre tessék. Két nyavalyás poszt született ebben a hónapban és egyik sem nevezhető igazán érdeminek. Ok, igazából az első másfél hét a hónapból az a magamhoz térésről szólt. Akárki találta ki, hogy teljes munkahéttel kell kezdeni az évet, aztán bedugnám a kettőhúszba pár menetre. Meg az események úgy döntöttek, hogy deus ex sasokat játszanak, vagyis csoportosan támadtak, némileg fájnak, de hosszútávon azért hasznosak lesznek. Ehhez meg vegyük hozzá, hogy nulla életkedvem is volt, és meg is van a tökéletes kifogás. Reménytelen eset vagyok. Mondjuk arra már rájöttem, hogy van egy aranyos kis szorongásom, ami főleg az otthoni viszonyok miatt alakult ki, de azért megtanulom kezelni, csak néha nagyon tetőzik és akkor aztán létezni is alig tudok. Nagyon szeretnék már pattanni itthonról, igen. No, mindegy srácok, azért tartom magam, csak néha vannak hullámvö...

Azt hiszem ez a gif tökéletesen jellemzi a hozzáállásomat az évhez. Nem csinálok visszatekintőt, mert úgyis minden összefolyik minden a fejemben, meg amúgy is, mindent vissza lehet keresni. Ígéretet sem teszek, mert végül úgyse sikerül betartanom. Ez a poszt így egy jó hosszú locsogás lesz arról, hogy miket tervezek. De mielőtt belevágnék, szeretném megköszönni minden olvasómnak, követőmnek, véletlenül idetévedőnek, hogy hozzám csapódott akár egy csésze teára, akár hosszabb utakra! Túlzás nélkül állíthatom, hogy nélkületek vajmi kevés értelme lenne ennek a blognak. Az elkövetkezendő időkben is igyekszem odafigyelni, hogy megugorjam a magam által felállított  szintet és ne kövessek el olyan borzalmakat, mint amiket az adventi időszakban műveltem. Örülök, hogyha esetleg valakinek tetszenek, de én látom a hibáit és korántsem vagyok megelégedve velük. Úgyhogy lassan fogok dolgozni, továbbra is, de így legalább olyanokkal fogok előállni, amit én ugyan gyűlölök - mindegyik elké...