#28 - Hova tűntem és miért?

Annyira tudtam, hogy ez lesz belőle! Hatalmas lendülettel megígértem magamnak, hogy most aztán minden héten lesz friss, erre tessék.

Két nyavalyás poszt született ebben a hónapban és egyik sem nevezhető igazán érdeminek. Ok, igazából az első másfél hét a hónapból az a magamhoz térésről szólt. Akárki találta ki, hogy teljes munkahéttel kell kezdeni az évet, aztán bedugnám a kettőhúszba pár menetre.

Meg az események úgy döntöttek, hogy deus ex sasokat játszanak, vagyis csoportosan támadtak, némileg fájnak, de hosszútávon azért hasznosak lesznek. Ehhez meg vegyük hozzá, hogy nulla életkedvem is volt, és meg is van a tökéletes kifogás.

Reménytelen eset vagyok.

Mondjuk arra már rájöttem, hogy van egy aranyos kis szorongásom, ami főleg az otthoni viszonyok miatt alakult ki, de azért megtanulom kezelni, csak néha nagyon tetőzik és akkor aztán létezni is alig tudok.
Nagyon szeretnék már pattanni itthonról, igen.

No, mindegy srácok, azért tartom magam, csak néha vannak hullámvölgyeim, amik alatt nem nagyon megy az alkotás.
Ez most kicsit hosszabb szakasz lett, talán mondhatom múlt időben és ismét belevetem magam a dolgokba.

Sajnos a frissre még várni kell, mert megszűnt a jó világ.

Nem tudom mondtam-e de eddig a rendőrségnél voltam közfogisként. Mielőtt bárki is beleélné magát: csak aktákat tologattam. A bűnügyön kezdtem, ahol én i m á d t a m. A közösséget, az embereket, azt a felfogást, hogyha kész vagy a munkával, azt csinálsz, amit akarsz. Aztán egy napsütéses vidám napon áttettek a vizsgálatra, ami fizikailag feljebb volt egy szinttel, de én úgy éreztem, hogy a Pokolba zuhanok. Na, ott gyűlöltem lenni.

Nem csak azért, mert teljesen váratlanul ért az egész, szó szerint a munka közepéből rángattak el, hanem azért is, mert iszonyat borzalmas volt a légkör. A főnökasszonyt leginkább a baszatlan banya szókapcsolattal tudnám jellemezni. Se macskája, se kutyája, ráadásul mindenbe beleszólt, ami nem az ő dolga. Kéretlen tanácsokat osztogatott, lecseszett, ha véletlen jól merted magad érezni munkavégzés közben és mondjuk fütyörésztél egy sort. Persze, ha szakmai tanács kellett akkor elküldött melegebb éghajlatra, és még te érezted szarul magad, amiért nem tudsz valamit. Minden volt, csak nem főnöknő.

Plusz ott volt még Trudyka.

Hát ezt az embertípust én első látásra gyűlölöm. Tudjátok, az aki a szemedbe egy ezer wattos mű mosollyal vigyorog, a hátad mögött meg kibeszél. Állandóan egrecíroztat, pattog, játssza a főnököt mindezt tenyérbemászó negédességgel.

Ráadásul állandóan belemászott a személyes terembe, én meg nem győztem hátrahajolni, hogy valahogy legyen már köztünk két centi. Nem egyszer csak a BTK tartott vissza attól, hogy vesén rúgjam a lépcsőn lefelé menet.
Ennek a kettőnek köszönhetően aztán borzalmas állapotok uralkodtak a vizsgálaton. Bár sikerült megtalálni az üresjáratokat, mert nem voltam hajlandó belerokkanni abba az egész cirkuszba amit maguknak építettek. Most pedig már hivatalosan is elmondhatom, hogy egészben húztam ki a fejem az oroszlán szájából.

Helyette most újra beleülhetek az iskolapadba.

Ugyanis egyrészt huszonöt év alatt megszűnik a közfoglalkoztattság, így február végén így is, úgy is búcsút intettem volna Sandfordnak. (A bűnügyes srácokat neveztem el így). Helyette lesz valami Ifjúsági Garancia Program, de nagyon sokat én tudok erről. Úgyhogy kíváncsi vagyok.

Addig is indultak ilyen tanfolyamok a közfogisoknak, és hát engem is elküldtek ilyen infromatikaira, ami most hétfőn kezdődik és március hetedikén ér véget. Kapunk egy ECDL bizbaszt.

Szóval reggel nyolctól délután egyig élvezhetem a Word és az Excel gyönyöreit. Nagyon várom.

Miért nem tanulhatunk programozást? Mióta ráffügtem a gameplayekre, azóta ez is elkezdett érdekelni. Szerintem meg tudnám tanulni. Oké, sose lenne belőlem egy hekker, de nem is akarok ez lenni, csak például milyen menő lenne ha például játékok készítésénél vehetnék részt. Vagy bármi olyasminél, aminek van haszna.
Nem vagyok Eliot, sem Sherlock, de nagy a teherbírásom - a látszat ellenére - és a logikus dolgokat végig tudom követni. Úgyhogy megpróbálok ilyen képzéseket keresni.

Arról nem is beszélve, hogy jól fizetnek az ilyen szakmák. Nekem meg a munkahelyi ambícióim odáig terjednek, hogy a tőlem telhető legjobban elvégezzem a feladatot, aztán csókolom. Egyszerűen semmilyen olyan vágy nem szorult belém, hogy én most a karrierem ápolgassam.
Szégyen, nem szégyen, de megelégszem ennyivel.

Ellenben sokkal jobban megmozgat, hogy minél több programban vegyek részt, megpróbáljak minél többet lenni a barátaimmal, meg hát, hogy minél többet alkossak.

Szeretnék írónő lenni és minél több könyvespolcra eljutni, bár ehhez van még hova fejlődnöm, de hát fejlődni mindig van hová. És most van pár igen ígéretes pályázat is, és igyekszem minden lehetőséget megragadni.

Jelenleg kettő ilyen van, az egyiknek most, hó végén jár le a határideje, a másikra még van egy hónapom.

Ezek mellett folyamatosan írom a munkavázlataimat, csak még ki kell találnom miként tudok többre koncentrálni.

Mert most már befejeztem a “Prométheusz tüze égett bennünk” című SPN sci-fi AU-mat, illetve a gerincvázlatot, de még rengeteg kutatómunka és csiszolás áll előttem, mire ez olyan állapotba kerül, hogy szállítani tudjam. De legalább az megvan, hogy nagyjából miről fog szólni, és mi történik benne.
Ami viszont nagyobb baj, hogy emellett nem tudtam másra koncentrálni, mármint, hogy ugyanígy vázlatot készítsek. A “Valóság az, ami megtörtént” továbbra is kapja a napi ezer karaktereit, vagyis igyekszem, hogy kapja, de a munkavázlat nem befolyásolja azokat, amiket már effektíve írok. Csak másik munkavázlat elkezdésével ütközik.
De most saját írásra fogok ráfeküdni, nem fanficre.

És valamit kezdeni kéne a Pinteresttel is, mondjuk montázsokat csinálni, de annyira nem értek hozzájuk! Valószínűleg én vagyok a legművészietlenebb művészlélek valaha.

Nem nagyon vágom az aesthetic műfajt, a montázsokat, hogy miért jók ezek a virág nő a fejük helyett stílusú képet, és az indie műfajt se érzem magaménak.

Tragédia ez.

Lélekben talán tizennyolc se vagyok, ám valahogy az ízlésem nagyon másfele tendál. Kicsit én is olyan vagyok, mint a steampunk. Kicsit viktoriánus, kicsit sci-fi, de mégsem tartozik igazán egyikhez sem.

Önismereti krízisünket hallották Ladies and Gentleman.

Lassan zárom a soraimat, a helyzetjelentésem mára ennyi. Tegnap elkezdődött a Kakas éve a kínai horoszkóp szerint, szóval mindent meg kell tennem, hogy ez tényleg az én évem legyen.

Legyetek rosszak!

U.I.: Gondolkoztam azon, hogy ezeket a kis blogposztokat megpróbálom gőzvagányosítani, és mondjuk kiírnám felülre, hogy Csillagidő akármennyi, meg mondjuk, ha új fandomot szedek össze, akkor arra is szigetként hivatkoznék, meg ilyenek. Vevők lennétek rá?