#84 - Nyugaton a helyzet fokozódik

 

Végre vége az áprilisnak! El se hiszem! Ti se hiszitek el, mi? Én is alig. De ez nem akadályoz meg abban, hogy megkönnyebbüljek ettől a ténytől. És eddig a május máris sokkal kegyesebb volt hozzám, azt kell, hogy mondjam. Ó, és még mielőtt elfelejtem: May the 4the be with you! És: This is the May!
Mert nyilván, ki tudja, hogy ez mikor megy ki. 
Remélhetőleg mondjuk még májusban. 

Az április hű volt a nevéhez, és olyan bolond volt, hogy ilyet is csak az ellenségemnek kívánok. Nagyon megterhelt, még igazából úgy is, hogy az egyik része nem kifejezetten velem történt, de elég erőteljesen kihatott rám is, illetve közvetetten részt vettem be. Mondanám, hogy okos voltam és leültem feldolgozni, de igazából egyrészt annyira lefoglalt, hogy intézkedni kell és csinálni dolgokat, hogy nem volt időm megállni, aztán utána meg a paci másik oldalát is megnéztem, hogy elegem lett az egész bürokratikus izékből, és nem is akartam hozzányúlni.
A lóra meg egyáltalán nem jutott se időm, se energiám felülni. 

Nem nagyon akarok erről itt beszélni, annak ellenére sem, hogy minden faszságot kihányok ide, mert egész egyszerűen nem, aki tudja, az tudja, a többiek meg örök kétségekben fognak maradni. De legalább a helyzet nagyjából stabilizálódott, és én is megvagyok, aztán egyszer majd csak lecsapódik bennem valahogy! Majd ha éppen lesz rá lehetőségem, hogy megengedjem magamnak, hogy lecsapódjon. Az a helyzet, hogy annak a bizonyos lónak az összes oldalát és dimenzióját körbejártam, de felülni rá nem sikerült és van egy olyan érzésem, hogy lassú galoppban távolodik tőlem a jószág. Vagy a fene tudja. A lényeg, hogy ez így volt vagy van, történik, bár nem velem és nem tudom, hogy milyen igeidőt kéne használnom. 
Az viszont tagadhatatlan, hogy alaposan kimerített mentálisan. 

Amiben meg nem segített, hogy mellette munkát is vadásztam, és gyerekek a munkakeresés egy igazi pokol. Ha nem egyenesen kettő.
Főleg úgy, hogy én azzal a gondolattal hagytam ott a Festót még március végén, hogy ahova megyek az így tök fasza lesz, fizikai munka, de hogy én élvezem a fizikai munkát, szeretem csinálni, estébé.
Aztán ott voltam négy napot és így: jó, hát ezt nem nekem találták ki. Nem azzal volt a bajom, hogy fizikai munka, mert hogy én így szeretek olyat dolgozni, ahol nem kell ilyen hidegháborús problémákat megoldani, meg nincs rajtam stressz. A felelősség meg a stressz nem ugyanaz a dolog, ezt szeretném ha ti is tisztán látnátok. Mert azt meg nem vetem meg, ha tudom, hogy amit csinálok, az fontos és van értelme és megbízhatónak kell lennem, de hogy közben meg legyen mögöttem egy nyugodt munkahelyi légkör. Ahol mondjuk nem mennek az olyan folyósói pletykák, hogy elviszik az egyik porszórógépet, meg hogy így melyik gépet hova viszik el, hány embert rúgtak ki, meg hogy milyen átcsoportosítások mennek és hasonlók. Jó, aztán majd kiderül, hogy itt mennyire lesz érdekes a környezet, meg hány hülye lesz, aztán maximum majd mindenkit becsicskítok. Mert egyszer kinyílt a csipám és azóta nem záródik be.
Persze, türelmes meg aranyos meg cuki vagyok, meg minden, de hogy erőteljesen benne vagyok abban is, hogy meghúzzam a határaim. 

Ez azonban majd legyen az aktívan dolgozni kezdő Márk problémája. 
Egyelőre abszolút örülök annak, hogy van munkám, és valamit mindenképpen áldoznom kell Kálid Artúrnak meg az Erőnek is, mert hát így pont május negyedikén vettek fel, szóval az Erő abszolút velem volt. Amiért iszonyatosan hálás vagyok. 
Meg természetesen a barátaimnak is, akik egész áprilisban végtelen türelemmel hallgatták a panaszkodásomat, hogy még mindig nincs munkám, és ide se vettek fel, és amúgy is, mi az istenből fogok megélni? És mindig jött valaki aki megnyugtatott, meghallgatott, tanácsot adott, vagy egyszerűen csak vállon lapogatott. 
Vinnie kitűnően megjegyezte, hogy igazából csak saját magamnak vagyok kiállhatatlan, amivel ő nem tud mit kezdeni. Utálom, hogy amúgy mennyire igaza van. Mert, hogy nagyon igaza van. Annak ellenére is, hogy amúgy tök sokat haladtam a terápián, és tudom alkalmazni a tanultakat real life is. 

Pedig Palpatine nem enged el olyan könnyen, továbbra is, mert hát értitek, hülye lenne megszabadulni egy könnyű erőforrástól - képtelen voltam más szót találni erre, sorry guys. Viszont én persze bezártam előtte ajtókat, mert hát nyilván erről szól a terápia egyik része is, hogy megtanuljam betegségként kezelni a mentális problémáim, és hogy önbizalmat gyűjtsek, meg áthuzalozzam az agyam, és ne a régi, rossz berögződéseimet vegyem elő. Erre szolgál az, hogy karaktert adtam a szorongásos depressziómnak és jelentem, hogy tökéletesen működik. Vannak amiket már rutinosan rázok le magamról, ami azzal is jár, hogy a megmaradt nyílt réseken kettőzött erővel támad, mert pontosan tudja, hogy ott még eredményt érhet el. És a pénzügyek, meg a munka egy pontosan ilyen nyílt rés, ahol könnyen bespirálozódom, és teret nyerhet magának. Ráadásul a tanult technikák se feltétlen olyan hatékonyak itt még. Hangsúly a mégen. 
De hogy így se volt egy csúnya összeomlásom sem. Összeomlásom volt, mert hát nyilván azt így nem tudjuk kikerülni, viszont nem olyan csúnya, mint amilyenek mondjuk két éve még simán voltak. 
Plusz az, hogy meg van személyesítve azzal az előnnyel is jár, hogy egy konkrét és rajtam kívül álló dologgal veszekszek, és nem közvetlenül magammal. Amire meg szintén szükség van, hogy így kifejlesszek magammal egy törődő hozzáállást, ami nincs meg alapállapotban, mert így traumák és szar gyerekkor. 

Viszont még élek, egyben vagyok és van új munkám is! Egész jónak néz ki, rendes beosztással, megfelelő mennyiségű túlórával - mert pénzből él az ember -, plusz térítik a BKK bérletemet, 100%-ban. Ami azért nem olyan nagyon sűrű, ezt meg kell mondjam. 
A munka maga igy nyugisnak tűnik, megfelelően monotonnak ahhoz, hogy ne készítsen ki mentálisan, de elég változatosan ahhoz, hogy ne unjam bucira a fejem. Jó, mondjuk bármilyen munkába bucira lehet unni a fejet. 
Ez ilyen minőségellenőrzéses munka lesz, tisztatérben, úgyhogy ilyen maszkot, meg ilyesmit kell hordani, ami újdonság varázsával fog hatni, bár definitly nem a maszk része. Természetesen máris elkezdődött bennem, hogy vajon meg fogok-e felelni a melóhelyen, meg jól fogok-e dolgozni, de hát ez így a szorongás része, amit szintén igyekszem lelőni, mert értitek mi a fenét szorongjak olyanon, amihez még oda sem értem? Főleg, hogy tudom, hogy nem is éri meg, és csak feltart abban, hogy tényleg rápihenjek az egészre. 
Hétfőn meg megyek üzemorvoshoz, és szurkoljatok, hogy ne legyen egy faszfej, mert így kicsit elegem van az összes faszfej orvosból. Ha ti találkoztatok egy faszfej orvossal, akkor őt is utálom. Szívesen. 

Illetve azon melegében megkérdeztem a főbérlőmet, hogy akkor lehetne azt, hogy a májusi bérletnek csak a felét fizetem, mert hogy így kicsit pocsékul állok, és akkor majd a következő hónapokkal visszafizetem. Nyilván ezen futottam is egy kört, mert hát így min nem futok egy kört? De legalább viszonylag rövid kör volt, és megint ott voltak páran, akik segítettek megnyugtatni. Mert hogy az az én nagy bajom, vagyis az az egyik nagy bajom, hogy azt hiszem, hogy mások számára végtelenül kiállhatatlan vagyok, és hogy így általában rosszul csinálok dolgokat és felesleges problémákat okozok mindenkinek. 
Aztán közbe meg ennek maximum a fele ha igaz. 
És a főbérlőm is minden probléma nélkül belement az egészbe, úgyhogy most így a felét fizetem a hónapnak, és így szerintem rendben leszek. Főleg, hogy így most már fűteni se kell, ami nyilván a legnagyobb részét vitte a számláknak. 

Olyan nincs mondjuk, hogy ne aggódnék a pénzügyi helyzetem miatt, mert még mindig érdekes időkben élünk, hogy a fene enné meg. Szeretnék kevésbé érdekes időkben élni, vagy legalább varázserőt hozzá és/vagy extrém outfitet. A kettő nem egymást kizáró ok, csak úgy jelezném. 
De hogy nyugodtabb vagyok így, hogy van munkám, és egész jó munkám lesz, és képes leszek csinálni, bár már most érzem, hogy az átforgások meg fognak ölni.
És így lesz pénzem a comic-conra is! Mert megyek megint a budapesti comic-conra! Annyira jó nekem!

Pedig a jegyet is úgy vették meg nekem Menáék, amire csak így néztem, hogy tényleg? Oké, egy ponton majd visszafizetem, de hogy megelőlegezték nekem! És ez annyira végtelen jófejség tőlük! 
A másik ilyen hihetetlen, fogalmam-nincs-hogy-dolgozzam-fel dolog, hogy Mena vett nekem egy jegyet a Lord of the Dance-ra! Mert ők mennek, és nyilván kifejeztem végtelen irigységemet, mert hát így az egyik nagy kedvencem nekem is, és vagy végtelen meg egyszer megnéztem DVD-n, és Mena megkérdezte, hogy akarok-e menni. Én meg így még akkor nem ébredtem fel teljesen, és ezzel együtt nem ébredt fel a szorongásom, meg az ilyenjeim, és rávágtam, hogy aha, persze.
Erre Mena vett nekem egy jegyet. És mázlink is volt, mert volt mögöttük hely és igy a közelükben lehetek. 

Aztán így szép lassan felfogtam, mikor ránéztem az emailemre, hogy megérkezett-e rá a jegy. És így ott volt. Na akkor! Akkor esett le az egész, hogy így vett nekem egy jegyet, ami azért nem igy négyezer pénz és még legyintett is rá, hogy ez ajándék volt. 
Én meg azóta is ülök, mikor eszembe jut, hogy így: well ilyesmi is megtörtént. 
Megyek velük Lord of the Dance-ra! 
Nagyon durva. 
Valószínűleg egy ponton azt is megemésztem, hogy így szeretnek velem időt tölteni, meg még a cicasittingel is megbíznak. Ami amúgy nekem olyan, hogy így: elmegyek unokázni. Szóval tök durva na, de nagyon szeretem. Meg nyilván a cicákat is nagyon szeretem, és a cicák is szeretnek engem. 
Úgyhogy ez így abszolút működik. 
Kivéve az, hogy feldolgozzam, hogy adnak nekem dolgokat, pusztán azért mert szeretnek. Persze, azt se tudom, hogy miért ilyen nehéz elfogadnom ezt a dolgot, amikor fordított helyzetben én is szívesen csinálom ezt, főleg ha van rá pénzem, hogy meghívok másokat, színházba vagy máshova. Ez az egyik szeretetnyelven, szóval nem tudom, hogy miért lepődök meg, hogy mások is alkalmazzák. (Jó, tudom, hogy miért, mert azt hiszem, hogy nem érdemlem meg for reasons. Dolgozunk ezen is.)

Úgyhogy idén menni fogok comic-conra - ez a budapesti, csak a tisztánlátás kedvéért -, meg látni fogom a Lord of the Dancet! A Művészetek völgyébe idén nem jutok el, mert így: pénz, de cserébe történnek ilyen dolgok! Meg egy ponton meg lesz tartva a szülinapi bulim is, amit szintén nagyon várok! Meg türelmesen, mert mindenkivel történik az élet - ez az április egyáltalán nem volt kegyes -, és nyilván leszervezni sok embert egy helyre, alapjáraton is bonyolult, hát még akkor, hogy a körülmények is olyanok, amilyenek. De én tudom, hogy egy ponton meg lesz tartva és meg lesz ünnepelve, hogy harminc éves lettem.

Aztán lehet, hogy idén végre sikerül eljutnom valami élményfürdőbe, vagy valami ilyesmibe, mert nagyon hiányzik az, hogy vízben pancsikoljak. Nem tudok úszni, de nagyon szeretek vízben lenni és csak így létezni, meg játszani, meg néha víz alatt úszni, mert az amit még tudok és szeretek csinálni. Hiányzik a víz, az a helyzet.
Azon gondolkodom, hogy így el kéne menni valami wellness hétvégére, csak nem tudom, hogy mikor lesz rá így pénzem, meg hogy hova is mehetnék, ami igy viszonylag olcsó és jó is. Bár kétlem, hogy bármi ebben a világban bármi is olcsó lenne. Anyway, ha más nem, elmegyek valamelyik pesti élményfürdőbe. De hogy én idén vízben akarok lenni. 
Egyéb tervem így nagyon nincs, de valószínűleg majd úgyis lesznek másnak, amibe esetleg én is csatlakozhatom, ha olyan. Meg szerveznek mások mást, meg most, hogy már levonult rólam a munkakeresési pánik, eljutok végre élő write-inre. 

Amik továbbra is vannak! És persze az egyike voltam azoknak akik nagyon lelkesen beleálltak abba, hogy legyen, mert nagyon szerettem a lezárások előtt a heti write-int, és tökre sajnálom, hogy idén alig jutottam el néhányra. Főleg, mert pénz, meg körülmények, meg valószínűleg maga az élet történt, bár ez nem változtat azon, hogy sajnálom, hogy nem voltam többen. 
Jaj, most eszembe jutott, hogy bezárt a Darjeeling, ahova évekig jártunk, mert szintén nem élte túl a Covid-lezárásokat, és bár kezdem megszokni a CCC-t, de hogy a Darjeeling olyan tipikus teázó volt, és voltak benne kocka alakú, összetolható asztalok! Jó, a világítás csapnivaló volt, meg korántsem volt elég konnektor, de nagyon jó volt a kínálat és nagyon finom is, plusz a dolgozók személyesen ismertek minket, és az egésznek így volt egy klubház jellege. Szerettem és nagyon jó hangulata volt és egy kicsit még mindig morcos vagyok annak, hogy bezárt. 

Fú, de igaza volt Vinnienek, hogy nem tudok elengedni dolgokat. 

Persze, ha többet eljutnék abba a CCC-be, ahova most járunk, akkor azt is elkezdeném főhadiszállásnak érezni, és tudom, hogy élvezném az egészet, mert szeretek az embereim között lenni, csak eljutni. Az nem egyszerű, még akkor se mikor annak kéne. Elkezdeni dolgokat a legnehezebb. 
Ó, és ha valaki esetleg úgy gondolná: nem a CCC mint cipőbolt, hanem CCC mint California Coffee Company. Persze, járhatnák cipőboltba is írni, de az annyira nem lenne eredményes. 

Ha pedig már írás: legyetek rám nagyon büszkék. Megnéztem a Skywalker korát, és kiolvastam mind az Ébredő Erőt, mind az Utolsó Jediket és a Skywalker korát is. És, és nem csak megnéztem illetve elolvastam odafigyelve, de ki is jegyzeteltem! Annyira jó vagyok srácok! Hihetetlenül büszke vagyok én is magamra, de hogy azért ti is legyetek, mert hát nyilván ez azért nem kis munka volt. 
Illetve a dedikációmra, mert fú, azért rendesen megizzasztott. Nagyon szeretem a Star Warst, de hogy befontam a szemöldökömet jó néhány jelenettől és karaktertől és attól a megmásíthatatlan ténytől, hogy valami borzalmasan vannak megírva a filmek. És igen, én is tudom, hogy mind a három filmen más író "dolgozott" és hogy igazából csak még egy bőrt akartak lehúzni az egészről, miután a Disney megvette. Ebbe azonban ne menjünk bele, mert akkor biztos elindulunk arra, hogy a Disney megvette a nosztalgia-vonatot és mindenkit rá akar ültetni, mit sem törődve, hogy a nevezett közönség mennyire akar felszállni erre a vonatra. 
Nem, nem megyünk bele srácok, annyiszor lefutottam már ezeket a köröket, és őszintén szólva csak még nyilvánvalóbbá vált, hogy mennyire rosszul van megírva. Maga a film, a könyvek igazából jobbak, főleg mert megpróbálták a lehetetlent és logikailag összekötni az egymás után történő dolgokat. Ami úgy-ahogy sikerült, és tanultam pár tényleg érdekes dolgokat az univerzumról, meg igy a techno-blabla szótáramat is sikerrel bővítettem, ami mindig jó, mert az a része mindig hiányos az ismereteimnek. 
Persze, mondhatnám, hogy megtudtam dolgokat a karakterekről, de ez a része is legalább olyan következetes, mint bármi más része a filmeknek. 

Felvetődik a kérdés, hogy akkor mi a fenének fektettem ennyi energiát abba, hogy megnézzem a filmeket és elolvassam a könyveket, hogyha azzal indítok, hogy a kilencven százalékát egy szép, íves mozdulattal kivágom az ablakon, míg a maradék tíz százalékot is a legnagyobb művészi szabadsággal kezelem. Nos, egyrészt mert hihetetlenül dedikált vagyok a Star Warsnak, és hajlamos vagyok bármit megnézni, ami magára vállalja a logót, valamint tudni akartam, hogy egész pontosan mivel és mivel nem dolgozom, valamint, hogy miért nem működik az egész, azon túl, hogy borzalmasan van megírva. 
Meg mert eldöntöttem, hogy ez része a kutatómunkának. 

És nagyon jól döntöttem! Mert rájöttem, hogy miért érzem olyan üresnek az egésznek, és mi az ami hihetetlenül hiányzik az egészből. 
A politika. 
Fogalmunk nincs a politikai helyzetről, nem tudjuk, hogy nyert teret az Első Rend, mit csinál az Új Köztársaság, és a könyvekből kiderül, hogy Leiának vannak ellensége, de miért? Hogyan? Mi történik a politikai színtéren? Lehet kedvelni vagy nem kedvelni a politikai részeket, de azt be kell látni, hogy igenis fontos. Sőt, kihagyhatatlan.
A prequel trilógia egy politikai helyzetből indul ki, Palpatine is a politikai hatalmát és befolyását használja arra, hogy Császár legyen a Birodalom élén. Persze, tudjuk, hogy elő kellett vennie a sith énjét, de hogy nem az volt az elsődleges fegyvere, hanem az átverés, hátbaszúrás, politikai manőverek és egyéb hasonló módszerek. Amik tökéletesen működtek! És aki egy rossz szót mer szólni a jedikre, az inkább hagyja el a villát. Ajtót tudja merre van. 

A lényeg, hogy a prequel trilógia, annak ellenére, hogy megvannak a hibái, nem kis hibái, és ezeket bármikor hajlandó vagyok elismerni. Abszolút hajlandó. Minden gond nélkül. És még csak a fogaimat se kell összeszorítanom. Nem is értem miért hiszitek ezt. 
A lényeg az, hogy van egy karakterfejlődés, vagy még inkább karakterbukás, van egy koherens világ, értjük, hogy mi miért történik, és fel van benne vezetve a politikai helyzet is! Ami elengedhetetlen ahhoz, hogy hihető legyen a negyedik részben lefektetett stabil zsarnoki rendszer! Végig van vezetve a Birodalom felemelkedése, darth Vader létrejöttre, meg még egy rakás konfliktus, főleg hogyha láttátok a Clone Warst. Nézzetek Clone Warst, jó lesz nektek. 
A lényeg az, hogy a politika működik, érthető és élvezhető, és átvezet minket a következő trilógiába, ahol már a Birodalom az úr. Ahol szintén van politika! Lévén egy fennálló rendszer ellen harcolnak, ami akár tetszik, akár nem, politikai dolog is! Leia egyenesen hercegnő! Meg szóba kerül a Szenátus is, meg ilyesmik! Meg ott van az a jelenet a Felhővároson! Van itt politika, csak oda kell figyelni!
A vége pedig az, hogy megdöntik a Birodalmat, ami egy hatalmi vákuumot hoz létre, amit ugye az Új Köztársaságnak kell betölteni. 
És ez tökéletesen érthető, követhető, világos és jól lefektetett. 

Aztán jön a sequel, és NULLA POLITIKA VAN BENNE! Amit nem is értek. Mert az addig oké, hogy van egy új zsarnoki uradalom, de hogy honnan? Miként? Milyen manőverek kellettek ahhoz, hogy az űrnácik letaszítsák az Új Köztársaságot? Milyen állapotban van az Új Köztársaság? Mekkora hatalommal bír pontosan? Honnan szerzett pénzt az Első Rend? Mikor, hogyan és hol építették meg a flottájukat? Hogy nem vették ezt észre? És nekem ne mondja senki, hogy a háború és a politika nem jár kéz a kézben, mert őt is kiküldöm azon a bizonyos ajtón. Szóval semmi nincs megmagyarázva, hogy miért van ez az egész, azon kívül, hogy fanservices wink-wink. 
És amíg az eredeti trilógia megáll a saját lábán, mert hogy felvázolja nekünk a dolgokat, hogy tudjuk merre, hány méter. 
A sequel nem teszi ezt, ami már csak azért is olyan bizarr, mert ez egy FOLYTATÁS! Aminek az a dolga, hogy felvegye a szálat, ahol azt letették ha nem is pontosan ott, de hogy akkor magyarázza meg, hogy miért vannak úgy a dolgok, ahogy vannak. Nevezetesen: HOGY AZ ISTENBE SIKERÜLT LÉTREJÖNNIE A BIRODALOM 0.5-NEK? Mert azért 2.0-nak nem mondanám, tekintve, hogy mindenki hihetetlenül inkompetens. Bár kemény munkával megtanultam embereket szeretni, de hogy azt is azért, mert az újraíráshoz őket is át kellett formálnom, hogy tudjak velük dolgozni. 

Remélem értitek, hogy mi a bajom itt. De ehhez át kellett rágnom magam három filmen és a könyvverziójukon, hogy leessen ez a tény. Azt hinnétek, hogy erre ilyen tapasztalt rajongóként már az első nézésnél rájövök, de őszintén szólva annyira zavart minden más és elvonta a figyelmemet, hogy csak most vettem észre, hogy mi hiányzik a szobából. Természetesen a követhető cselekményen, logikus és karakterhű döntéseken és ezernyi más apró hibán túl. 
Az, hogy ennek ellenére van vagy hat könyvem ebből a korszakból, ha nem több, és épp egy teljes trilógiát készülök belőle újraírni, az így számomra is teljes rejtély. 

Kicsit bűntudatom is van az eredeti trilógia felé, hogy őt nem ugrálom ennyire körül. Persze, szeretem, tisztelem, nélküle határozottan nem jöhetett volna létre a többi, amiért küszöböt rágok, de hogy közben meg nem foglalkozom annyit vele, amennyit mindegyik mással. Azt most felejtsük el, hogy Han Solo és C3-PO erősen idegesít, ami nagyon nagyon balszerencsés, tekintve hogy két főszereplőről beszélünk. De hogy értitek, nem adózok neki annyi figyelemmel, mint mondjuk a Clone Warsnak. 
Rossz rajongónak érzem magam emiatt, pedig biztos vagyok benne, hogy ez teljesen felesleges. Úgy érzem magam, mint amikor valaki kimegy egy menő zenekaros pólóban, és a random csávó leszólítja, hogy nevezze meg az összes album összes dalát nevezett zenekarnak, vagy különben nem is igazi rajongó. És közben meg csak egy számát szereti, meg a póló stílusát, amivel szintén nincs semmi baj, de hogy valahogy így érzem magam. 
Pedig nem kéne. 

Tehát így az első teendőim között van az, hogy rendbe hozzam ezt az egészet, és sikerült is kitalálnom, hogy hol kezdjem. Elsőként úgy kell elrendeznem a dolgokat, hogy az Új Köztársaság elég stabil legyen ahhoz, hogy betöltse a hatalmi vákuumot, de eléggé ingatag ahhoz, hogy fel lehessen kavarni. Ami egy nagyon kényes egyensúly, de szerintem meg tudom oldani. Vagy legalábbis jobban meg tudom oldani, mint a sequel írói, ami nem egy magasan elhelyezett léc, de legalább megvan a sikerélmény. Emellett az Első Rend se lesz egy kifejlett zsarnoki uradalom, sokkal inkább egy maradványokból összekapart, lélegeztetőgépen tartott csonka izé, aminek minden izében ott rezeg az igazi Trianon-fájdalom. Ismét: hihetőség. 

Plusz úgy kikapom az egészből Palpatine-t, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Tartom, hogy ez is lehetett volna ez egy felépített és többé-kevésbé normális plot, de hát nem az lett, na meg aztán hihetetlenül erős szembeköpése mindannak, amit végbe vitt az eredeti trilógia. Úgyhogy nem maradhat, mert hogy így nem maradhat. Viszont nyilvánvalóan kell valaki a helyére, és először a grysekre gondoltam, a kánon Thrawn regényekből, mert nagyon érdekes és erős ellenségek, és szeretnék még többet olvasni a Chiss Birodalomról. De elvetettem, mert valahogy nem akart működni a dolog. Ne kérdezzetek konkrétumot, mert már nem emlékszem rá, de hogy így nem állt össze az egész. Aztán támadt egy fantasztikus ötletem, ami először poénnak indult, de aztán valahol rájöttem, hogy tényleg működhet. Ez a baj ezekkel a dolgokkal: eszedbe jut valami abszolút crak ötlet és mielőtt észbekapnál, már komolyan kezeled. 
Így lett nálam a főellenség Palpatine nagymamája. 

Yepp. 
Jól olvastátok. 
Ne, ne tegyetek fel kérdéseket, csak fogadjátok el, ahogy én is teszem.
Az a helyzet, hogy amilyen hülyén hangzik, annyira tudom működőképessé tenni, és attól félek ez többet árul el a source materialról, mint az én írási képességeimről. De hogy értitek, nem csak a Skywalkerek lehetnek azok akik folyamatosan abuzálják a galaxist! Úgyhogy odadobtam a labdát a Palpatine vérvonalnak. For some reasons, amire már pontosan nem emlékszem, úgy döntöttem, hogy legyen akkor a nagymama a gonosz. Egész biztos szerepet játszott ebben az Alphabet osztag, amit szintén folytatnom kéne. 
Palpatine nagyijának kéne egy név, amit majd egy ponton biztos fog kapni, de egyelőre még így marad. És egyáltalán nem lesz Erőérzékeny, viszont határozottan tud dolgokat az Erőről, valószínűleg összejártak darth Plagueissel teázni, vagy valami. Remélem ti is érzitek, hogy ez is egy olyan vicc, amivel most viccelek, de már most gondolkodom azon, hogy igazából van értelme. Illetve bennem van, hogy szimpatikusnak szeretném, akinek megvannak a saját jó indokai, hogy miért teszi azt, amit, még akkor is ha a tettei amúgy rosszak. Nem lesz tragikus háttere, leszámítva, hogy ugye az unokáját ugyanúgy elvitték magukkal a sithek. 
Álljunk meg egy percre és érezzük át, hogy mennyire bizarr, hogy Palpatine-re, hogy valakinek az unokája. 
Illetve el kéne kezdeni használni a keresztnevét, ami szintén bizarr. Viszont legalább megnyugtatóan halott marad. 

Na, de a nagyi egész elégedett volt a háttérben a Birodalommal és egy sóhajjal vette tudomásul, hogy persze, hogy elbukott az egész, és úgy dönt, hogy jó, akkor most ő jön. És elkezdi összeszervezni a kemény magot, meg általában azt, ami megmaradt a Birodalomból, mert... hát még nem tudom pontosan miért, ha csak azért nem, mert rendet akar. Az unokája egész jó nyomon járt, de a végén elbukott, mert túlságosan az Erőre támaszkodott, és elvakította a saját hatalma. Azt hiszem ez meg fogja tenni, aztán majd még úgyis gondolkodom az egészen. 
A lényeg, hogy ő áll az egésznek a hátterében, és elsősorban politikus, úgyhogy kapni fogunk politikát! Nagyon jó lesz! Mert lesznek beépített ügynökei a szenátusban, akiknek így az lesz a dolga, hogy kitapogassák a gyenge pontokat meg nyilván áskálódjanak Leia ellen, mert az egész Új Köztársaság még mindig túlságosan támaszkodik Leiára - ami amúgy egy feszültség Leia és Ben között -, és elérik, hogy végül Leiát árulónak tekintsék. 
Főleg mert Leia így nem bízik abban, hogy tényleg sikerült kitakarítani a Birodalom maradékát, ami ötlet nyilván nem tetszik a szenátusnak, és ez a paranoiát használják fel az ügynökök, úgyhogy amikor Palpatine nagyija elindítja a flottáját, akkor sikerül eladni, hogy azt Leia csinálta mert elpattant nála valami, úgyhogy bezárják, abban a reményben, hogy így akkor megáll a flotta, de persze nem áll meg, Leiát meg megszöktetik vagy megszökik, mert ebben van tapasztalata, és aztán persze hozza az Ellenállást - vagy hogy hívják itt őket -, és azt meg eladják, hogy kalózok, és igazából az a terv, hogy Palpatine akkor fedi fel előttük az egész Első Rendes dolgot, mikor már túl késő. 

Ja, meg benne lesz Snoke, pusztán azért mert rohadtul bosszantott, hogy nem tudtuk meg, hogy mi a faja a filmekből. Csak a könyvekből jöttem rá, hogy egy elbaszott klónja Palpatine-nek, aminek szintén nincs sok értelme. Nagyon sok mindennek nincs értelme itt, de szintén: nem megyünk bele, abszolút nem megyünk bele. 
Viszont ő azért fontos, hogy ilyen csali legyen, még nem tudom pontosan hogyan, de szükség van rá, és mivel Palpatine nagyija együtt teázott darth Plaguise-val, ezért tud Dolgokat. Köztük azt, hogy miként lehet egy átlagos lényből Erőérzékenyt csinálni. Alapjáraton ugye mindenki vérében van valamennyi midiklorián és mindenki része az Erőnek, de ez nem jelenti azt, hogy mindenki érzékeny lenne az Erő jelenlétére, és még közülük se mindenki tudja használni az Erőt. És aki Erőhasználó is, ott is vannak szintek. Ezek persze fejleszthetőek megfelelő technikákkal, de hogy egy Force-nullból nem lesz olyan Erőhasználó, mint mondjuk Anakin Skywalker, de hogy mondjuk könnyebbé teszi az életét, mert mondjuk szerencsésebb lesz az átlagnál. 
Viszont. Viszont vannak olyan ásványok/tárgyak/varázslatok/akármik, amik felerősítik az Erőérzékenységet, és természetesen vannak olyanok is, amik ilyen Anakin Skywalker szintre emelik a használóját. Ennek azonban ára van, amit láthatunk Snoke-n is. Megrövidítik az életét, eldeformálják, ecetetra, ecetetra, majd még pontosan kifejtem. 

És ez azért hasznos, mert Snoke - aki amúgy nem ezzel a névvel indult, csak hát nyilván kopizni akarta a nagyokat -, örül, hogy így he gets unlimithed phowerh, Palpatine nagyija meg azért örül, mert a phower actually not unlhimited, és mikor eljön az idő, könnyű lesz félreállítani, ha bele nem hal előbb. Szóval az így ott rendben van. 
Főleg, hogyha egyszer leülök és rendesen megtervezem az egészet. 

Most eszembe jutott, hogy meg kell magyaráznom Kylo és Rey Erő-kapcsolatát, és itt szeretnék kitérni egy dologra, ami specifikusan felbasz. Főleg azért, mert már nem először tapasztalom egy szeretett univerzumomban ezt a hibát. Sloppy writing, I guess.
Igen, az egész diád dologról beszélek. 
Alapjáraton nagyon tetszik, hogy az Erőhasználat és a hozzá kapcsolódó képességek is ilyen folyamatosan fejlődő dolgok, és hogy úgy fedeznek fel új dolgokat, hogy mire lehetnek képesek, és ezek így lassan beépülnek a közösségi tudástárba, és ilyen például a gyógyítás, meg az Erő kapcsolat. Az Erő egy folyamatosan változó dolog, teljesen normális, hogy a felhasználása is tágul, és nagyon élvezem ezt az egészet, ahogy azt is, hogy más aspektusát használják a jedik és a sithek, azon túl, hogy vannak közös alapok. Az Erő egy nagyon izgalmas dolog, oké? És nagyon szeretek vele dolgozni, nagyon sok mindent megengeded, ha nem egyenesen mindent, és ha jól írod, akkor több lesz annál, mint egy bármikor bevethető deus ex machina. Mert nyilván megvannak a maga hátrányai, de hogy igy egy nagyon rugalmas dolog, amit kedvedre alakíthatsz. 
Na, most itt van ez a végtelen lehetőségekkel rendelkező hatalom, amivel bármit megtehetsz, és akkor előállsz egy olyan dologgal, ami ebben az értelmezésben is TELJES ÉS ABSZOLÚT HÜLYESÉG. 
HOGY.
HOGYAN.
HOGYAN TUDSZ ALKOTNI EGY ERŐ-KÉPESSÉGET AMINEK SEMMI ÉRTELME AZ UNIVERZUMON BELÜL? Mert higgyétek el, hogy semmi értelme a diád dolognak. Megpróbálják megmagyarázni, hogy honnan jön, de szerencsétlen magyarázat belefullad a saját izzadtságába, én meg ott állok, hogy ezt hogy az istenbe sikerült összehozni. Ha megmaradnak ott, hogy az Erővel összekötötték Kylot meg Reyt, azt mondom, hogy cool, okay, maradhat, nagyon tetszik és amúgy is: I ship it. Vagy ha legalább olyan nevet adnak neki, ami nem lóg ki a többi Erő-képesség név közül, ami tudom, hogy abból áll, hogy Erő kötőjel képesség, de hogy van egy folyamata, van egy mintája, felismerhető, követhető, elfogadott, meg minden ilyen. És amikor előállsz egy olyan névvel ami nem cseng egybe az eddigiekkel, és aztán még a magyarázat is olyan, hogy nézel rá, hogy ez most mi a fasz, akkor az erősen felvonásra készteti az összes szemöldököm. Mert ott van egy rendszer, ami mindent megenged neked és TE ERRE ELŐÁLLSZ VALAMIVEL AMINEK NINCS SEMMI ÉRTELME EGY OLYAN RENDSZERBEN, AMI BÁRMIT MEGENGED NEKED? 
MIÉRT. 
HOGY.

Ja, maga a magyarázat az volt, ami amúgy a könyvből derült ki - kitűnő történetmesélés tisztelt film, hadd tapsoljalak meg -, hogy a diád maga afféle etalonja a Kettők Szabályának, AMINEK SEMMI ÉRTELME! Aki nem lenne ismerős a dologgal, ez a sitheknél van, hogy mindig kettő van belőlük: egy mester és egy tanítvány. Ezt a szabályt azért hozták létre, hogy a kultúrájuk fennmaradjon, mert amúgy a saját hataloméhségük kiirtotta volna őket. Ne kérdezzétek, hogy amúgy mi történt a sithekkel, de hogy ez a szabály, egy társadalmi dolog volt, aminek SEMMI KÖZE az Erőhöz! Hogy az istenbe jutott eszedbe pont ehhez visszakötni? Hogy? 
Ezért mondom, hogy inkább meg se akarták volna magyarázni. 

És ugyanez volt az Úr Sötét Anyagai folytatásával, amit én nagyon akartam szeretni, nagyon vártam, imádom azt a trilógiát - a sorozatról nem beszélünk -, de hogy akkora agyfasz lett az egész! Én nem is értem! Ugye ott is fel volt vezetve a multidimenzió, ilyen-olyan kultúrák, mágia, minden amit csak akarsz, angyalok is, meg mulefák, meg daimonok, minden, és ehhez képest, ehhez képest olyan száraz, íztelen, semmilyen, értelmetlen folytatást kaptunk, hogy még most se fogtam fel, hogy hogy történhetett. És ugyanaz írta! Nem történt szerzőváltás, sem semmi ilyesmi, és ehhez képest olyan minőségbeli zuhanás történt, hogy ilyet én még nem értem. Az első kötettel kiegyeztem. Egy ideig. Nem olyan volt, mint amilyet vártam, nem volt ez még konkrét folytatás - az majd a másik kötet lesz -, hanem előzmény, és vibeoltam vele, mert árvíz, tündérek, seggfej katolikusok, maradhat. 
Aztán jött egy pont. 
Jött egy pont. 
És ott néztem, hogy oh boi, de rohadtul nem fogunk jóban lenni. 

Annak aki nem ismerné az Úr Sötét Anyagait, vagy hogy az első könyv címét mondjam: Az Arany Iránytűt, azoknak összefoglalom, mert nagyon szeretném, hogy ti is értsétek a problémám. Ebben a világban az ember lelkének egy része állatalakban van mellette, amik a személyiségének tükröződése. Ezek a daimonok. És vannak szabályok: a daimon és ember nem távolodhat el egymástól pár lépésnél tovább. Fizikai képtelenség. Persze vannak kivételek, a boszorkányok, de hogy az meg van magyarázva, hogy miért, de ez is mutatja, hogy a boszorkányok nem úgy emberek, mint bárki más és Hatalmuk TM van. És a későbbi kötetben elő is kerül, hogy miért van az úgy, ahogy. Plusz az Arany Iránytű egyik központi problémája, hogy lehetséges-e egyáltalán elválasztani a daimont az embertől és hogy annak milyen hatásai vannak, és az egész tök fejlett technológiát követel meg. Amikor pedig összejön, az így felszabaduló energia FELSZAKÍTJA A VILÁGOK SZÖVETÉT! 
Erre mi van a folytatásban, na mi van? Az ember egyszerűen otthagyja a daimonját, MERT NAGYON AKARJA. THIS IS NOT HOW THIS IS WORKS! ÉS TE ÍRTAD A KÖNYVET! SEVEN FUCKING KRIFFING SITH HELLS! 
És aztán a második sequel kötetben is csomó ember van, akit csak úgy otthagyott a daimonja. AMINEK SEMMI ÉRTELME. Nem fektethetsz le szabályokat, és szegheted meg őket anélkül, hogy annak ne lennének következményei! Főleg, ha meg sem magyarázod, hogy ahhoz a folyamathoz, nevezetten, hogy el tudj távolodni a daimonodtól, ipari mennyiségű energia és ugyanilyen fejlettségű technológia kellett, és akkor is belehalt mind a kettő! 
Vagy az, hogy literálisan alámenj az alvilágba és egy ponton egyszerűen csak nem tudott tovább követni a poklokba a daimonod! Meg kellett halnod ahhoz, hogy ezt véghez tudd vinni! És el akarod nekem adni, hogy ez most már csak úgy megy, hogy gondol egyet ÉS MAGA MÖGÖTT HAGYJA A LELKÉT? 
KÁLID ARTÚR GYERE LE. 

ÉS MÉG UNALMAS IS VOLT AZ EGÉSZ!
Ha arról szólt volna az egész, hogy Lyra a gifted childból egy kiégett, depressziós kamasz lesz, akinek meg kell dolgokkal küzdenie, azt mondom, hogy oké, nem bánom, de hogy ez kurvára nem sikerült, de legalább kaptunk helyette pedofil szálat és indokolatlan megerőszakolós jelenetet, AMIKÉRT SZINTÉN MÉRGES VAGYOK!
Értem én, hogy nem lehet együtt Willel, mert nem lehetnek együtt, és hogy Lyrának csak alkalmi kapcsolatai vannak, good for her honestly, de hogy behozni egy olyan "szerelmi szálat", ahol így alsó hangon is évtized van a két karakter között. És nem olyanról van szó, hogy az egyikük harminc éves a másik meg negyven, vagy afölött, ó, nem ám! Lyra legalsó hangon is épp hogy húsz éves, míg a pedofil tanár vagy negyven! Nem emlékszem konkrét életkorokra, de a tanár csávó már akkor folyatta a nyálát Lyrára, mikor Lyra még csak a Jordanban tanult! 
Itt tettem le a könyvet vagy egy hónapra, mert így egyszerűen elegem lett. 

A másik jelenet, aminél úgy éreztem, hogy most fogom teátrálisan kitépdesni a lapjait, papírrepülőt hajtogatni és beledobálni őket a Dunába, amikor Lyra for reasons utazott egy vonaton ami tele volt katonákkal, akik nekiálltak fogdosni, és hasonló dolgokat tenni, amiknek egyértelmű következménye a megerőszakolás, de Lyra kiverekedte magát, és amikor jelentette a tisztnek az esetet, a tiszt azt mondta, hogy nem bünteti meg a katonákat, mert Lyra már úgyis megtette. 
MI.
A.
FASZ.
ODAMEGYEK ÉS ÉN IS MEGMUTATOK NEKED VALAMIT!
Ráadásul, ráadásul, nulla azaz nulla ráhatása volt a cselekményre! Nem kezdtünk vele semmit, nem vezetett sehová, nem tett hozzá magához az aktív cselekményhez, csak benne volt, mert nem tudom, kellett a sok? Amit egy amúgy kevésbé felkavaró, kényes és sokkal több súlyt és hozzáértést és szakavatottságot igénylő akciójelenettel is ki lehetett volna cserélni! De nem, de nem, itt egy megerőszakolós jelenet kellett, FOR NO REASONS! 
Megyek és a szájába hányok. 

El se olvasom a harmadik könyvet, bár a rózsák érdekelnek, hogy mire hozza ki, de egyszerűen NEM ÉRDEKEL, MERT UNALMAS. 
Útközben elfelejtettem kitérni arra a hibára, amire ki akartam és amivel össze akartam kötni a Star Wars sequellel, de most hogy kipörögtem magam ezen, eszembe jutott. Szóval a második kötetben, aminek nem jut eszembe a címe, Lyra felfedez valami alkimista csávót, ha jól dereng, és az egész jelenet, az egész kínlódás olyan semmilyen, olyan unalmas, olyan szürke ahhoz a vibráló, csodálatos univerzumhoz képest ami az Űr Sötét Anyagai, hogy itt nem Lyra fantáziája tűnt el, hanem a szerzőé. 
WHAT. THE. FUCK. HAPPENED? 
Értitek, itt is adva van a multiverzum, egy varázslattal teli világ, hogy az istenbe csinálod, hogy UNALMAS LEGYEN? H O G Y?

Hát baszki előkapom a Wattpadot, megnyitom valamelyik elmentett cuccot, és több életet fogok kapni! I don't care, hogy valami mennyire Mary Sue, meg hogy E/1-ben van írva - pedig szegény szemszög nagyon kezd az idegeimre menni, de ez csak az én bajom -, és több élettel találom szembe magamat! Pedig azt valaki a szabadidejében írta! Mert el akart mondani egy történetet! Mert meg akart mutatni valamit! És teljesen mindegy mennyire kezdő, teljesen mindegy, hogy épp csak belemártotta a kislábujját, vagy már több éve gyűri a billentyűzetet, ott van benne, hogy el akarja mondani, ott van benne a történet varázsa, egy élő világ, amit még lehet nem tud a megfelelő módszerekkel elmondani, de van benne VALAMI. 
És nem érzem úgy magam tőle, mintha salakot kéne zabálnom.
Ami meg nem tetszik, azt áttekerem, mert apparently kinőttem a végtelenül kritikus énemet, és nem kötözködni megyek oda, és megtanultam szűrni dolgokat, meg felnőttem, úgyhogy nyilvánvalóan teljesen máshogy állok hozzá egy Wattpados, ao3-n publikált, bloggeres, ecetetra sztorihoz, mint ahhoz, amit kiadtak, és nyilván én is szeretek katasztrófaturiskáskodni. De akkor is én megyek a katasztrófához! De ez úgy jött ide hozzám! És még mindig hihetetlen zabos vagyok az egészre. ÉS NEM ÉRTEM, HOGY AZ ISTENBE TUDSZ INKONZISZTENS LENNI EGY OLYAN RENDSZERBEN, AMI BÁRMIT MEGENGED NEKED. 

Hhhh, Watpad girlies, rise up, the world needs you. 

Fú.
I'm fine. 
Mostly. 

A lényeg az, hogy az egyik első dolgom lesz rendbe rakni ezt az egészet, és szerintem kidobom az egész diád dolgot. Vagy csinálok belőlük cool Force-kreatúrákat valahol máshol, idk, de hogy ebben a formában, ahogy elém rakták, egészen egyszerűen csak nem kell. A Force-bond dolog maradhat, az tetszett. 
Az a helyzet, hogy én shippelem őket, de már most tartok attól, hogy mi lesz itt, hogyha egyszer elkezdem írni. Srácok, az a nagy helyzet, hogy az abszolút rajtam kívül álló dolog, hogy melyik karakter melyik karakterrel jön össze, hiába vannak nekem terveim. Aztán csak panaszkodok és hisztizek fölötte pusztán a panaszkodás és hiszti kedvéért, mert jobban ismerem azért már a saját metódusom annál, hogy ennél komolyabban pánikoljak. Általában bármennyire is meg van tervezve előre a plotom, mert plot nélkül nem tudok írni, érdemes engedni a karaktereket, hogy menjenek amerre látnak, mert valami olyasmit tudnak, amit én még nem. 

Az írás egy weird hobby srácok, nem tudom, hogy feltűnt-e már nektek. 

A másik, amire abszolút nincs ráhatásom, hogy hányan csatlakoznak a fő karakterekhez, és alkotnak egy csipet-csapatot. Az összes sztorimban kell lennie egy központi baráti csapatnak, akik szétrúgják a helyi kormányzatnak a seggét. Ez egy abszolút klisém, és szintén nem engedtem meg neki, hogy becsipődjön, de nem tehetek ellene semmit. 
Ez nem azt jelenti, hogy nem tudnék mást írni, mert tudok, természetesen, de az esetek többségében ez egy központi szerepet játszó dolog. Ahogy itt is. 
Nyilván a központi hármasom megvan: Rey, Finn és Poe, és nem, nem akadok ki, hogy mindegyiküknek rövid és tök hasonló nevük van, épp eleget akadtam ki már ebben a posztban. 
Aztán ehhez csapódik Ben és/vagy Kylo, attól függ melyik neve jut eszembe, aki doesn't turn to the Dark Side, csak volt egy emo korszaka, amit könnyedén megbocsátok, lévén nekem is megvolt a magam mélymagyar korszaka. És mert ez így logikusabb és ezzel akarok dolgozni, és nem szabad megfeledkeznem az eredeti mémről, amiből ez az egész kirügyezett, azt hogy Kylo darth Vader helyett Padmé Amidalát tekinti példaképének. 
Valahol el van mentve a mém, de nem fogom előkaparni. Szegény ti. 

Aztán ott van Hux. 
Akitől a filmekben kiütéses viszketést kaptam, és át kellett alakítanom a személyiségét, hogy meg tudjam szeretni. Mint mindenki másnak, de vele különösen megküzdöttem, mert poorly written agent Kallus igazából, de aztán rájöttem a tökéletes megoldásra: valójában biológiai gyereke. Nevezett Kallus meg boldogan él Zebbel valahol az Ismeretlen Régiókban. Innentől kezdve adott az, hogy neki is megvan a maga öröksége, érthető, hogy miért kém, valamint az a pofoznivaló vörös haja és oldalszakálla. És az elejétől fogva kém, mert nekem senki ne magyarázza meg, hogy se a Fulcrum, se a többi lázadó kémhálózatból nem maradt fenn semmi az Első Rendbe, és ha nem, akkor miért nem? Ismét: rossz írás. De hogy rajta vagyok az ügyön.
Ó, ó el is felejtettem, hogy a könyvekben is kapott némileg több személyiséget, és ismételten azt kívánom, hogy bár ne tették volna, mert egy hisztis óvodás szintjére sikerült tenni, és egy cseppet se lett se rokonszenvesebb, se érthetőbb, vagy konzisztensebb. Elismerem, hogy a könyvek próbálkoztak, és összekötöttek, és nem az ő hibájuk, de hogy közben meg nyilván ott van, hogy a szarból lehet ugyan várat építeni, csak nem érdemes. 

Azt most felejtsük el, hogy én is azok közé a hülyék közé tartozom, akik megfogták a kalapácsot, és kijelentették: I can fix it. 
Az vigasztal, hogy valahol Dave Filoni nyomdokaiban is járok ezekkel, mert ő is hasonlóképpen áll hozzá az egészhez, ahogy eddig kivettem a sorozatokból, amik mostanság kijöttek. 

Nálam Hux képzett kém lesz, akinek ugyanúgy van valami beefje Kylo-val, mert miért is ne lenne, csakhogy mindketten ugyanúgy az Ellenállásnak dolgoznak. Ezt azonban nem tudják egymásról, és egy ponton persze, hogy kiderül ez róluk, ahogy szemtől-szembe állnak, és néznek egymásra, hogy te is? Ami nagyon vicces lesz, mert hát így egy oldalon állnak és meg kell tanulniuk tolerálni egymást, ami nem megy könnyen, de aztán persze sikerül. 

Alig várom amúgy, hogy az összes tagja a kis csipet-csapatnak együtt üljön egy tábortűznél. Értitek, ott van egy eléggé instabil lelki állapotban lévő Erőhasználó, aki maga sem tudja, hogy jedi-e vagy sith, de cserébe legalább jelentős pozícióban van az Első Rendnél, ott van az ő beosztottja, aki amúgy szintén kém és különböző indokokból ki nem állhatja a nevezett Erőhasználót, egy ex-rohamosztagos, aki mindkettőjüknek a beosztottja volt, egy Ellenálló pilóta, meg egy roncsvadász. Ja meg akár bele is tehetném Luke Skywalkert is ebbe a jelenetbe, mert hát miért ne. 

Ó, ez volt a másik nagy problémám az egésszel, hogy Luke olyan OOC volt, hogy én ilyet még nem értem. Olyan anti-jedi mondatokat adtak a szájába és olyan bosszantóan viselkedett Rey-el, hogy én azt nem tudom tolerálni. Luke egy human shaped golden retriever és ezt a halott, hideg kezeimből se csavarják ki. Nem is értem ki gondolta jó ötletnek, hogy cinikust csináljon belőle, de egy ponton elmegyek az ablaka alá kísérteni. És innentől kezdve egy normális kapcsolata lesz Rey-el, annak ellenére, hogy amúgy Reyből nem feltétlen lesz jedi, viszont Finnből igen! És Finn is egy human shaped golden retriever, mert hogy így minden csapatnak kell egy ilyen, és már most látom, hogy ő viszont Luke tanítványa lesz. 
Kylo meg a végén elindul világot látni, mint gyógyító, mert rájön, hogy tulajdonképpen ez akar lenni, és ez szépen rezonál az eredeti filmekkel. És a gyógyítást mindenképpen jedi képességnek akarom majd. 

Meg egyik este rájöttem, hogy beletehetem Ragnart és Grogut is a sztoriba, mert simán benne lesznek abban az életkorban, hogy aktív résztvevője legyenek az eseményeknek, és amúgy is kell valahonnan erősítést szerezni az Új Köztársaságnak, még akkor is, hogyha Mandalore teljesen semleges az egésznek, és nem is akar belekeveredni, mert így Bo-Katan látott már elég shitstormot ahhoz, hogy felismerje, ha közeleg egy. De persze, aztán végül is megoldják, és Ragnar meg Grogu is beépül a csipet-csapatba, mert miért is ne? A csapatdinamika nem egy olyan dolog, amibe ne lehetne még több embert belevonni. 

Rey meg nem lesz Skywalker, mert hogy nem lesz, és bármennyire is élem Bandi headcanonját arról, hogy Kenobi lehetne, nálam Calrissian lesz. Bízzatok bennem, működni fog. 
A másik variáció az, hogy így plecsniként fogja gyűjtögetni a családneveket. Vagy mindkettő egyszerre. A vázlatolásnak ennek az állapotában még minden is lehetséges és annak az ellenkezője is. 

Azt is mondtam, hogy elkezdtem újratervezni a jedi!Maul ficimet? Valahol mintha említettem volna. Látjátok, hat a gyógyszer, emlékszem dolgokra! Még ha halványan is. 
Amit eddig csináltam vele, hogy a négy kötetről levittem háromra, mert valószínűleg annyi is elég lesz neki, és megváltoztattam a címeket, hogy mindegyikük szépen egybecsengjen az átfogó, nagy címmel. Sorozatcímnek? Fogalmam nincs. De remélem, hogy értitek mire gondolok. 
Plusz ugye az volt, hogy nyolc ifjoncom volt, de a számukat levittem négyre, mert hogy így annyi is elég, és így több ember/lény tud oda is csapódni. Meg így a képességek és tulajdonságok is jobban lesznek elosztva, és jobban ki is tudom dolgozni őket. 
Ó, meg nyilván itt is lesznek ilyen unexpected friendshipek, amik közül az egyik már meg is alapozta magát: Maul és Anakin. Őket ellenségnek terveztem, mert hát úgy akartam végigjátszani a 66-s parancsot, ahogy az történt a Sithek bosszújában, azzal a különbséggel, hogy Maul megvédte volna az ifjoncokat, de aztán ahogy eljutottam a másik sztorihoz, ez a kettő elkezdett bondingolni. Én meg ültem így, hogy oké, rendben, persze, miért is ne? 

Aztán most meg gondolkodhatom el, hogy miként lehetnek barátok és közben mit kezdjek Anakinnal. Mert sajnos megölni nem akarom, mert kötődők ahhoz az idiótához. 
Ja meg Tuant is előbb behozom, mert továbbra is szeretnék egy self-OC-t, és mert a pszichológusom is megerősített benne, és mert ez az egész még mindig egy nagyon terápiás dolog számomra. Ami csak éppen úgy történik, hogy ti is elolvashattok. Nagyon szívesen. 

Nincs elég időm srácok, nincs elég időm. Azt hinnétek, hogy a munkakeresés közben volt, de hogy így dolgok történtek és így nem volt, plusz a stressz miatt se éreztem úgy, hogy tudok alkotni. Vagy legalábbis koncentrálni az írásra. De most már úgy érzem, hogy haladok valamerre, és most a legújabb ötletem, hogy visszaállok a kézzel írásra is. 
Rájöttem, hogy hiányzik, és hogy mennyire jó volt az egész anno, mikor először füzetbe írtam és aztán gépeltem át. Afölött most tekintsünk el, hogy főleg azért csináltam, mert nem volt számítógép, és amikor először lett, akkor is meg kellett harcolnom az öcsémmel meg a szülőkkel érte. Plusz a suliban is elcsatangolt az agyam, és minden füzetbe jegyzeteltem a sztorijaimat, amit aztán később úgy ollóztam össze. Utáltam a sulit, mert nyilván én voltam az, akit mindenki basztatott, de így osztályszinten, nyolc éven át és elég rendesen összeszedtem belőle jó néhány komoly traumát, és hiányzik a fenének, de hogy ez a kis része mondjuk pont hiányzik. 

És kézen meg gépen írni két különböző élmény, meg másként is állsz neki a sztorihoz, és amúgy is ad egy tök jó első verziót az egészhez. Meg a kézírásom is nagyon aesthetic, amivel szeretek villogni másoknak, még akkor is, hogyha utána meg is bánom, mert a nagy sietségbe én se tudom elolvasni a magamét feltétlenül. Ezért is szeretek vékony hegyű tollakkal írni, mert azokkal jobban elválnak egymástól a betűk. Illetve vettem egy rakat barna tollat, mert Lizzy kipróbáltatta velem a múltkor, és megvilágosodtam. A fekete az alapszínem - nem szeretek kék tollal írni, egyszerűen csak nem adja -, aztán valamikor tavaly rájöttem, hogy amúgy a lilát is nagyon szeretem, mint színt, és akkor lilával írtam. Szerintem még mindig vannak lila színű tollaim, mert hát nyilván nagyon nehezen fogynak ki tollak, lévén mindig újakat veszek hozzájuk. 
Aztán be lett nekem mutatva a barna, és holy shit, ez is egy nagy életérzés. Így hát most majd azokkal akarok írni. 

Ahhoz, hogy elkezdjek írni, kell egy vázlat, amit meg szintén nem egyszerű megtervezni. Főleg azért, mert: idő. 
Nagyon nehezen sikerül felfognom, hogy egész egyszerűen a munka miatt nem jut rá elég, és hogy ezért nem én vagyok a hibás, hanem így a kapitalizmus, amit ideje lenne már megszüntetni, mert bár nagyon élem a Mad Max aestheticet, azért nem akarom teljesen átélni az oda vezető utat. Meg hogy senki nem fog lebaszni azért, hogy nem jön semmi időben, vagy hogy egyáltalán nem posztolok, mert hogy így nem jutok oda, hogy írjak. Vagy egyszerűen nem annyit amennyit szeretnék. És amikor meg végre írok, akkor sem feltétlenül azt, amit kéne, hanem amihez kedvem van, ami meg szintén nem feltétlenül ugyanaz a két dolog. 

Erről jut eszembe: lezárult a Szívküldi! És megtudtuk, hogy ki írt kinek! És bár tudtam, hogy én ugyanannak az embernek írtam, aki szintén nem írtam, de hogy természetesen ennél többet nem tudtam, és amikor megkaptam a sztorit, akkor se jöttem rá a stílusból, hogy vajon kitől kaptam, mert nem olvastam a többiektől annyit, amennyit megérdemelnének. De nagyon vicces volt, és nagyon élveztem, mert tőle ilyen urban fantasyt kaptam magyar mitológiával, és olyan kibaszott hangulatos volt az egész! Annyira rohadtul hangulatos! És elvégezte a házimunkát is, mert ahogy olvastam, úgy ütöttem néha az asztalt is, hogy ismerem ezt a mitológiai figurát! Meg a táltosok és az egész felhasználása, és az, hogy egy kis "magyarázzuk-meg-biológiailag-hogy-mi-történik" részletet is kaptam mellé, hát nagyon boldoggá és elégedetté tesz. Fú, rohadt jó sztori volt, imádtam, remélem majd publikálja valahova, hogy a netsztyeppe többi része is láthassa. 

A másik sztori amit kaptam, és amire egyáltalán nem számítottam, az az egy Star Wars sztori volt! Méghozzá Padmé/Anakin párossal! Hát erősen tartottam, hogy most már tényleg feljönnek a szomszédok, hogy mégis mi a fenének sikoltozok! És olyan jó volt, olyan szórakoztató, olyan szerethető, hát csak így tökéletes. Azon kívül is, hogy engem egy kaviccsal meg lehet venni, amire rá van írva, hogy Star Wars. Mert nem volt egy olcsó munka, ó, egyáltalán nem, érződött rajta a munka, a szív, meg a dedikáció és minden egyéb! És természetesen szerverszinten döntöttük el, hogy az ebben szereplő droid is végtelenül imádnivaló és örökbe kell, hogy fogadjuk. Plusz jó vége is lett! És mindenki élt, akinek élnie kellett! És boldog volt és öröm és győzelem! Nagyon éltem, és fogalmam se volt róla, hogy ki írta. De kiderült, hogy Tika! És csak ezért újranézte a Sithek bosszúját! Hogy meglegyen az univerzum-meg karakterhűség! Hát szóhoz sem jutok srácok, szóhoz sem jutok. Azt se dolgoztam, hogy kapok két sztorit, nem hogy az egyik az obsszeszióm lesz!

Abszolút zseniális dolog ez a Szívküldi, és most már alig várom, hogy legyen jövőre is. 

Az pedig, hogy megtörtént a leleplezés, azt is jelenti, hogy kirakhatom a saját novellámat wattpadra! Már megvan a borító, már csak egy tartalmat kell írnom hozzá, ami a trükkös része, mert hogy így azt nem nagyon tudok annak ellenére, hogy több mint egy évtizede gyűröm a billentyűzetet. De majd segítséget kérek a rutinos wattpadosoktól, hogy szép legyen. 
A reklámozásba nem hiszem, hogy sokat fogok fektetni, mert hogy így nem szeretek reklámozni, nem érdekel és amúgy is olyannak érzem, mint ami megöli az egész funt a publikálásban. Mondjuk fent vagyok egy facebook-csopiban, lehet oda kirakom, csak a facebookot nem szeretem, és nem vagyok komfortos az ott létezéssel, úgyhogy marad a discord meg a szóbeszéd. 
Mondjuk van egy nagyon jó módszerem, hogy felhívjam magamra a figyelmet: a kommenthagyás. 

Benne vagyok egy Wattpad Könyvklubb című dologban, aminek nagyjából az a lényege, hogy olvassuk a másikat, és hagyjunk normális és kedves kommenteket. Amit nagyon élvezek, mert visszahozza bennem a blogspotos időket, plusz megismerek egy csomó új és menő sztorit! Amik akkor is menők, hogyha még bébi írók és van hova fejlődniük. Heck, nekem is van hova még fejlődnöm! Mindig van hova fejlődni. És olyan jó látni a következő generációkat! 

Fú geci, gyerekek, öregszem. 
Amivel alapjáraton nincs bajom, csak ilyenkor csap pofán, amikor én is elkezdek ilyen tipikus "boomer" szövegeket használni, amikre csak nézek, hogy amúgy én ezeket nem akarom mondani, mert pontosan tudom, hogy milyen idegesítőek. A nagy ellenségem a "Mindjárt itt a karácsony", főleg amikor márciusban adják elő. Én meg vagyok, hogy most komolyan? Annyi más ünnep van, amik ráadásul előbb is vannak, miért nem lehet őket várni? Miért kell ennyire sietni? Úgyhogy képzelhetitek, hogy mennyire átéltem a horrorok horrorát, mikor az én számon is kiesett ez a mondat. Igaz, valamikor augusztusban, de hogy akkor is! Én ezt nem akarom átvenni!
Az viszont tagadhatatlan, hogy a tizennyolc év körül lévők még erősen babyk. 

Az egyik novellámban szerepeltek ilyen életkorral karakterek, és hát végtelen babyk voltak. Kis fiatalok még. 

Nyugi, senkit nem akarok degradálni, csak azt akarom kiemelni, hogy telik az idő, velem is, és átveszek olyan mondatokat, amikről nem is gondoltam volna, hogy valaha használni fogom. 

Valamit még akartam amúgy mesélni, csak persze nem jut eszembe, hogy pontosan mit. Az írásaimról meséltem, a munkát elmondtam, az egyéb programjairól is ejtettem szót, nem is tudom még mit kéne. 

Ó, talán még azt, hogy egyre több növénynek leszek büszke apja. Vannak aloeveráim, kaktuszaim, valami rózsaszín virágú növénynek, aminek nem tudom a fajtáját, de szép és illatos, és úgy kaptam búcsúzóul. Meg két növényem, aminek tudom a nevét, de nem fog eszembe jutni, de ilyen erős, zöld levelei vannak, éles széllel, és igénytelen. Nem fog eszembe jutni, pedig kettő is van belőle. Ezekhez kaptam három paradicsom, három paprika és két mángoldod, mind palánta, úgyhogy mihelyt az idő is úgy dönt, hogy végre hajlandó több órán keresztül szép, napsütéses lenni, mert azt a tanácsot kaptam, hogy olyankor érdemes átültetni őket. De természetesen akkor van ilyen idő, mikor nem vagyok itthon. 

Azon is gondolkodom, hogy beszerzek egy növénytartót, mert a párkányom kezd kicsit kicsi lenni ahhoz, hogy mindenkit el tudjak tökéletesen elhelyezni és mellette ki is tudjam nyitni az ablakot. Meg nyilván vannak olyan növények, amiknek nem kell tűző nap, meg jobban kedvelik az árnyékosabb helyet, de nyilván azért nem is zárom be őket a szekrénybe. Míg mások kifejezetten szeretik a nyílt napfényt, szóval egy növénytartó határozottan segítene ezen. Majd körülnézek az Ikeába, hogy milyen megoldásai vannak erre a problémára egészen pontosan. 

Ja, meg nyilván vettem nekik tápanyagot is, hogy boldogok és elégedettek legyenek, és eskü úgy válogattam közöttük, mint ahogyan mások választanak a kiskedvencüknek jutifalatot. Mellette vettem balkonládákat, meg földet, kicsi ásót és kesztyűt is, mert ezek közül egyik se volt meg nekem. Sajnos díszkavicsot nem sikerült találnom, pedig azt is nagyon jó lett volna, de hát majd egyszer. Meg amúgy annyira nem létszükséglet, tekintve, hogy csak dekorációs célokra kell. 

Úgy érzem, hogy hivatalosan is beléptem a plant parent gayek sorába, és nagyon kimaxolok valamit azzal, hogy emellett van kardom, színes hajam és még kardom is. Meg hiperfixációm. Ez egész biztosan egy specifikus aesthetic ami így azzal párhuzamosan lockolódik ki, hogy egyre inkább önmagad vagy, mint queer. Legalábbis nekem ez a meglátásom, mert például egyre több színes ruhát hordok - és gyerekek van abban valami nagyon kielégítő abban, hogy csupa olyan ruha van rajtam, amit én vettem magamnak. Meg nyáron is shortokat hordok, annak ellenére, hogy van rajtam túlsúly, de rájöttem, hogy közben meg jól érzem magam rövid dolgokban, és innentől kezdve Palpatine is befogatja a fejemben. 

A Pridera is úgy szeretnék kimenni, hogy összezavarom mindenki genderét és szexualitását. Vannak asex szárnyaim, meg zászlóm, meg sminkem, ruhám, és igazából csak cipő kell, meg egy unikornisos fejpánt. Úgy érzem, hogy ez elengedhetetlen része a szerelésemnek. Meg glittert. 
Meg egy fegyverhordozót, aki hordoz nekem másfél liter vizet, meg egy spriccelős dolgot, azért, hogy ne üssön meg a guta a negyven fokban. Nagyon várom, az a helyzet. 

Meg nyilván vannak még ilyen elgondolásaim, hogy kipróbálom a kontaktlencsét, meg veszek magamnak egy új telót és egy új e-book olvasót, de ezek majd azután, hogy próbaidő után is ott maradok az új melóhelyen. 

Jaj, meg el kell vinnem kereteztetni a dolgaimat, amiket kereteztetni szeretnék, és megbeszélni Sachival, hogy varrja meg a szimatszatyrom szíját, ami elszakadt. Ezért írok blogposztot srácok, mert eszembe jutnak dolgokat, amiket így szeretnék még osszútávon kivitelezni. 
De lassan lezárom ezt a posztot, mert mindent elmondtam, amit szerettem volna, meg ami az eszembe jutott. 

Az Erő legyen veletek! 

Ui.: Rendeltem magamnak a "May the 4th!" alkalmából egy Thrawn paint by numbert és alig várom, hogy megérkezzen.