#70 - Ingyencirkusz

Továbbra sem szeretem a hőséget.
Sem a nyarat.
Meg mondjuk azt, hogy a melóhelyen továbbra sem képesek minimális szervezettséget mutatni. 

Olyan dolgok történnek, de hogy olyanok, hogy konstans facepalmokba vagyok miatta. Nem tudom itt meséltem-e már, hogy bevezették a három műszakot a porszoróba, csak éppen senki nem tudja, hogy minek. Igazából annyi mindenkinek eldühöngtem már magam, hogy szerintem ide már nem jutottam el. Meg ebbe a melegbe billentyűzetet ragadni szinte lehetetlen volt. 
Meg lefoglalt a jedi Maul ficim pofozása, meg úgy általában az írás. És azon gondolkodtam, hogy abszolút át fogom ezt keresztelni személyes blognak, mert meguntam, hogy a blogspot egyrészt mindig szétbassza a formázást, másrészt ao3-ra, meg wattpadra annyival, de annyival könnyebb BÁRMIT felrakni, hogy én nem akarok ezzel már szenvedni. Meg  azt, hogy nem kapok értesítést, ha komment jön.
Szóval az lesz, hogy majd ha bármiből felrakok új részt, vagy fejezetet, vagy novellát, akkor csak egy linket fogok iderakni, aztán az szépen átnavigál titeket egy barátságosabb felületre. 
Nem tudom, hogy ki olvassa ezt a blogot még, de én nem engedem el, mert hogy én szeretem, és igazából ennyi elég is, hogy csináljam. De ezentúl szerintem csak személyes cuccok lesznek rajta. Bár lehet, hogy a "Változás benned van"-t már végig kéne csinálnom így, de NINCS türelmem ahhoz, hogy negyedóráig szenvedjek azzal, hogy méltóztasson végre mutatni a szöveget is. Úgyhogy linket kaptok már a többi fejezethez is. 

Na, nem mintha ebben a kettő-három hétben olyan rohadt sokat írtam volna amúgy, egész egyszerűen nem vagyok túlságosan kompatibilis a nyárral. Meg ezeket a konstans harmincöt fokok, hát köszönöm szépen, hagyjatok elolvadni szépen kussba. Mázli, hogy a legrosszabb része pont beleesett a szabimba, így nyugodtan csinálhattam a semmit. Illetve varrtam - keresztszemes hímzést csapatok -, mert a fonal meg az anyag volt az egyetlen, ami így nem gyulladt meg a kezemben. Egész szépen haladtam a galactic dragonommal, meg elkezdtem egy másikat, ami majd jávornak lesz meglepetés. Most már csak karácsonyra. Vagy lehet, hogy egy abszolút random pillanatban odaadom neki, hogy nesze baszdmeg, örüjjé. 
Mondjuk először legyen készen. 

Anyám mutatott nekem egy másik technikát, aminek fogalmam nincs, hogy mi a neve, de az a lényege, hogy nem kétszer kettes kockákat számolsz, hanem háromszor hármast. Igazából ha rááll a szemed, akkor végtelenül egyszerű, az igazi turpissága az, hogyha egyszer véletlenül elszámolod a lyukakat, akkor aztán keresheted, hogy hol cseszheted el. Mondjuk én eddig csak simán a kereszteket számoltam el. Nem mintha azt annyira élmény lenne visszafejteni. A visszafejtés a legrosszabb része az egésznek, higgyjétek el. 

Még arra szeretnék rájönni, hogy anyámnak mi baja van azzal, hogy csomózom a fonal végét. A hátulját úgyse nézi a kutya se, vagy ha igen, akkor így járt. Visszafejteni így is úgy is fájdalmas, szóval nem értem. Meg én félek, hogy túlhúzom, vagy állásba elkezd visszafejtődni, szóval a csomozás megnyugtat. Na mindegy, ez igazából csak ilyen személyes nyűg. 

Én szépen haladok, az a lényeg. Óh és van egy bálnás fonalrendezőm, ami egy hiánypótló dolog, de kellenni fog majd még egy, mert ez csak huszonegy lyukas, és a sárkányomnak annál több színe van. Meg sajnos szeretem az indokolatlanul bonyolult mintákat, jó nem ez a reneszánsz festmény szintű bonyolultakat, mert ahhoz már türelmem nem lenne, de az ilyen haladó szintű minták jöhetnek simán. Meg úgyis azt hímzem, ami felkelti az érdeklődésem és akkor meg nem érdekel annyira, hogy mennyire van bonyolultnak mondva, vagy mennyire sem. 

Meg van egy hosszútávú projektem, hogy minden barátomnak hímzek valamit, vagy legalábbis a nagyon közeli barátaimnak, csak még nem találtam mindenkinek hozzá passzoló mintát. Meg ez ilyen abszolút win-win szituáció, hiszen én hódolhatok az egyik szenvedélyemnek, ők meg kapnak szép dolgokat. Feltéve ha valaha is készen leszek velük. 

Bár mostanában egész jól megy a dolgok befejezése. Ott van például a jedi Maul ficim, aminek az első része készen van, és már az utolsó fejezet van a bétámnál. Aztán elkezdtem neki a második részét, de sajnos jöttek ezek a hőséghullámok, és minden ihletem, meg motivációm elolvadt a fenébe. 
De most camp van, szóval megpróbálom összébb kaparni kicsit. Már csak azért is, mert van egy rakat ötletem, amik megírásra várnak. Meg a 4theWordson is van event, ami szintén egy indokolatlanul motiváló dolog. Úgyhogy nagyon tervezem ezt csapatni, már a körülmények is engedik. Nem mindig szokták feltétlen. 
Update: Addig engedték, hogy feltettem az utolsó fejezetét is az első résznek, és harmadszorra is elkezdtem munkavázlatolni a második részt. 

Jaj annyi ötletem van és ezeknek az erős kilencven százaléka Star Wars fici. Ami nem tudom, hogy történt, de már megtanultam együtt élni vele, többé-kevésbé. 

Ott van ugye a jedi Maul ficim, ami egy négyrészes sorozat, amit eredetileg csak háromnak terveztem, de aztán jött Anakin és nyilván felforgatott mindent. Ebből amúgy csak egyet tervezek kisregénynek, de tekintve, hogy az első részt is tagolnom kellett, mert negyvenezer szót még én se olvasok el egybe, mindenféle fejezetekre bontás nélkül. 

A második részt írom, és nyolcezer szónál még el is értünk oda, ahol actually elkezdődik a cselekmény, úgyhogy már most szívom a fogam, hogy ezt is tagolnom kell majd. 
Arról nem is beszélve, hogy törölni fogom, mert útközbe rájöttem, hogy ez így mégse lesz jó. mert nem gördül úgy a sztori. Pár részt megtartok belőle, de hogy alapjáraton újrairása következik. 

A harmadik részt még el se kezdtem vázlatolni, mert egész egyszerűen olyan szívösszetörős, hogy én arra még nem állok készen. Nem terveztem amúgy ilyenre, mert eleget bánt az összes sorozat - meg Dave Filoni -, viszont az, hogy én mit akarok írni, és mit gondol a történet arról, hogy mi akar lenni, az két teljesen különböző dolog. De egyszer neki kell ülnöm, bármennyire nem akarom, mert a negyedik részben aztán mindent rendbehozok és nagyon szép vége lesz. Legalábbis remélem, hogy nagyon szép, mert a fejemben így él, de aztán ki tudja. Persze itt is van, ami visszatart, nevezesen az, hogy beledobtam egy saját OC jedit, ami még önmagában nem lenne akkora baj, a younglingsek is OC-k, de ez utóbbi annyira undorítóan self-insert lett, hogy én letagadom. 
Sokat beszélgettem erről a wrimosókkal, és mondták, hogy nem gáz a self-insert, de bennem annyira bennem van, hogy ilyet az ember akkor csinál, mikor még kis tapasztalatlan, és én már magam mögött hagytam azt a lépcsőfokot. Közben meg nagyon szeretném, mert i m á d o m ezt a fandomot, és minél jobban a részese akarok lenni. Csak hát befigyel az önbizalomhiány is, és így nagyon nehéz dolog, úgyhogy rendesen gyűjtöm a külső megerősítést. Fake it until you make it, ahogy a tanult emberek mondják. 

Mert hát Tuan Silani - így hívják a self-insert jedimet -, egy zabrak, és itt kell megállapítanom, hogy ehhez képest nagyon szelíd neve van, tekintve, hogy a Clone Warsba minden zabraknak olyan neve volt, mint akiket az Apokalipszis Lovasainak castingoltak. Aztán nonbinary as fuck, bár male representing, és nyilván, nyilván lila fénykardja van. Anno volt egy olyan elképzelésem, hogy nekem csak azért is piros fénykardom lenne, mert egyrészt nagyon éltem akkor ezt a színt, másrészt meg ki voltam akadva, hogy miért csak a sitheknek lehet piros fénykardja. 
Aztán rájöttem, hogy tulajdonképpen én a lilát egy fokkal jobban élem - vagy csak most van egy olyan korszakom, who knows -, és akkor már miért ne lehetne lila fénykardom? Oké, nyilvánvalóan se én, se a self-insert jedim meg se közeliti Mace Windu badassági szintjét, de közben meg nem mozgatnak meg a common fénykard színek. 

Meg amúgy neki van egy olyan tragic backstoryja, hogy pont akkor tőrt ki a hatvanhatos parancs, mikor a Próbákat ment volna teljesíteni, hogy lovag lehessen, de lelőtték a mesterét - akinek kéne név meg faj, fuj -, így most afféle félig-jedinek tartja magát. És ezzel nyilván a barátai viccelhetnek, mindenki másnak meg leharapja érte a fejét, meg nyilván tök sok problémája van a Sötét Oldallal, de közben nagyon igyekszik, és erős is, csak nem éppen egy túl jól balanszolt személyiség. 
Yepp, very self-insert. Remélem nem lesz full kínos majd olvasni. 

A másik nagy problémám meg úgyis a timeline. Mert a negyedik rész már kicsit belelóg a Rebelsbe, de legalábbis én nagyon szeretnék a Ghost crew-val írni, mert így Kanan my belowed, meg az egész family úgy, ahogy van. Meg Kallus. Jaj nagyon bennem van, hogy Tuan meg Kallus barátok legyenek, mert meg akarom ölelni Kallust. Vannak ilyen vágyaim na. 

Viszont fogalmam nincs, hogy ki hány éves meg ki van életben és egyáltalán. Persze, nagyon fun volt felrúgni az idővonalat, mert nekem úgy volt kényelmes és fun, de most már kezd egy kicsit visszaütni az egész. Mert így is kell valami koherencia, és ezt meglepően nehéz összehozni, mert így inkább a Rebels érába akarom kitolni, de hogy még így éljenek nagyjából a klónok, mert hogy fontosak a plot szempontjából is. Lehet rá kéne néznem mégiscsak arra a timelinera a wookipedián, hátha kisegít. 

Mert ha azt veszem, hogy mondjuk olyan három-öt év telt el, akkor még nincs képben Ezra, bár én nagyon szeretem Ezrát is, de akkor egy fiatal Kanan lesz csak a csapatba. Sajnos kénytelen vagyok meghozni ilyen áldozatokat azért, hogy működjön rendesen a plot. Meg akkor még nem is olyan öregek a klónok, meg nem halt meg mindegyik, úgyhogy az is működőképes. 

Meg játszhatok közbe klónfelszabadítósat is. 

Viszont ahhoz kell értesülés a chipről, és nem tudom, hogy Rex vagy Ashoka merre jár. Oké, hogy bujkálnak, és hát még a lázadás se olyan kiterjedt meg felkészült. 

Jó, ehhez majd leülök, oszt rendesen kidolgozom, de legalább látom, hogy merre akar menni a sztori. 

Azt nem értem, hogy minek tartok ennyire a self-insert dolgoktól, amikor közbe meg olyan kiadott franchise könyveket olvasok, hogy ihaj. Vettem Star Wars könyveket, nem is keveset, jelenleg ha jól számolom akkor tizenkettő könyv van a birtokomban, bár ebből három secondheand. Pajtitól kaptam, mert neki úgyse kellett én meg örültem neki. 

Kicsinkét elütött ez a vonat, na. 

A Republic Commandót azt csakis és kizárólag a klónkontentért vettem meg, és azért annyira, de annyira megérte, hogy ignorálom a frusztrált ciszhetero felét. Én nem is értem, hogy sikerült ilyen idegesítő női karaktert írni, de tényleg. Vannak benne nem idegesítő, sőt kifejezetten menő, női karakterek, de a főszereplő pont nem az lett. Ahhoz képest, hogy az első könyvben tök jó fejlődési íve volt, és hanyagoltuk az idegesítő szerelmi szálat, a következő köttekben ezt így az író kidobta a picsába az ablakon. Én komolyan nem értem, hogy hitte hogy olyan zseniális ötlet teherbe esni a klónnal a háború közepén. Padménál se értettem, de Padménak máskülönben volt esze, meg jelleme, meg kurázsija, és nagyon badass volt az egész Clone Wars alatt, szóval neki elnézem. De ez a csaj, édesjóistenem, de idegesítő. 

Ráadásul mindenkinek van ilyen eröltetett hetero szerelmi szála, amivel engem ki lehet kergetni a világból, és nem értem hogy miért. Minek. Más nem mozgathatja a karaktereket? Például a testvériségük, amit meg tök jól bemutat, és egy csomó dolgot hozzáad a mandalóri kultúrához. Nem értem. A kötetek egyik fele egy abszolút szerethető és jól felépített karakterektől meg világról szól, a másik fele meg ilyen szemtikkelősen ciszhetero. 

Látszik a Karensága a szerzőnek néha. 

Aztán ott van a darth Maul: A vadászó árnyék, amit csakis és kizárólag darth Maul miatt vettem meg. Nem számítottam világmegváltó kontentre, bár kissé szíven csapott az a kicsit döcögős stílus, meg a magyartalan fordítás, és az hogy Obi-Wan Kenobi nevét képes volt Obi-van Kenobinak írni. De ezt még így elengedtem, mert Maul hozta a végtelen dramatic bitch formáját, és az szórakoztatott. Gondolkodtam is, hogy csinálok neki egy kill countot. 

Viszont a főszereplők. Hajaj az a csaj. 

Nem tudom mi van az SW kötetekkel meg az ilyen tipikus "nem vagyok túl jó abban, amit csinálnom kellene" főhősnőkkel, de zavar. Öreg vagyok én már ehhez a tropehoz/kliséhez. És nyilván végtelen szerencsétlen volt, amíg hirtelen már nem, mert megküzdött néhány földalatti szörnnyel - amik nekem nagyon tetszettek, kicsit ilyen életre kelt urban legendák feelingje volt -, és onnantól kezdve már tolta a Jedi TM-t. 

Forgattam a szemem, de hát ez még mindig olyan volt, hogy jó, oké nem érdekel annyira, nem ezért jöttem, tudom ignorálni, de. Itt jön a de. Volt egy másik főszereplőnk, egy meglett férfi, és szerintem már pontosan tudjátok ti is, hogy merre megy ki ez az egész. Ezt a férfit eleinte egész kedveltem, mert volt egy csipős, szarkasztikus humora, meg ilyen tipikus gold hearted tolvajnak tűnt, egészen addig, amig rá nem jött, cirka negyvennyolc órát követően arra, hogy ő tulajdonképpen vonzódik a padawanhoz. 

Aki jó ha alig töltötte be a 19-t. 

Ja és a férfinak már volt egy gyereke, akit a gonosz jedik elvettek tőle és számüzték a templomból, de ez egy másik rage témám. 

És ha mindez nem lenne elég, akkor a csaj is rájött, hogy vannak érzelmei a férfi iránt.

Én meg szerettem volna hányni egyet. 

Mert ez kurvára. Nem. Oké. 

Nem és Nem. 

NEM. 

Nekem egy meglett férfi csak ne tápláljon semmilyen romantikus érzelmeket egy olyan valaki felé, aki alig töltötte be a felnőttkort. KURVÁRA NEM NORMÁLIS ÉS NAGYON NINCS RENDBEN. 

Fogd vissza azt a frusztrált ciszheteroságod, és éld ki a négy fal között. 

A világban amúgy is az a rohadt nagy helyzet, hogy a nők hátrányos helyzetből indulnak, nem veszik komolyan őket, kihasználják őket, kényszerítik, hogy eltűrjék a zaklatást, és ha fel mernek szólalni, akkor ők a hisztis picsák, folyamatosan ki vannak téve zaklatásnak, és akkor ez a nyomorú kis pöcs azt akarja mondani, hogy ja, hát tök rendbe van, mert a nő viszonozza az érzelmeket. 

Nem kicsit akadtam ki az egészen. 

Fuhbaszdmeg. 

Képzelhetitek, hogy mennyire örültem, mikor végre Maul megölte. Megérdemelte az a creepy fasz. 

Mondjuk a könyvet nem adom el, mert I-5-t, a rezidens droid, nagyon tetszett, szerettem azt a karaktert, ő volt az ész a csapatban, meg hát Maul, hozta amit kell, és talán a plusz két novella megérősebb lesz. Meg volt benne fiatal Obi-Wan, szóval nem gyújtom fel az egészet, de rohadtul haragszom rá ezért a húzásért. Nem tudom, hogy ez most ragadozó viselkedés, vagy pedofiliának minősül, vagy szimplán csak egy creepy ciszhet men, de az biztos, hogy cringe és wrong in so many levels. 

A másik, amitől rendszeresen agyfaszt kapok, hogy mindenki hogy ki van akadva, hogy de hát a jediknek tilos a kötődés, akkor biztos az összes egy álszant, uncaring fasz. 

De hogy így amúgy nem? 

Meg a jedik tök nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy megismerjék a saját érzelmeiket, és elsajátítsák azt a gondolkodásmódot, hogy ne hagyják magukat befolyásolni általuk. Hanem csak így tudatosítják és elengedik, ami meg tulajdonképpen egészséges egy dolog, hiszen tisztában van saját magával, a környezetével, és nem ragaszkodik görcsösen a kontrollhoz, és ezáltal sokkal kiegyensúlyozotabb.

Nyilvánvaló, hogy szeretnek és törődnek. Csak nem ragaszkodnak. Mert amihez ragaszkodsz, azt sokkal nehezebben engeded el, és/vagy benned van a félelem, hogy mi van ha elveszted és higgyjétek el nekem, hogy ez kurvára meg tud mérgezni egy kapcsolatot. És nagyon nehezen jöttem rá, hogy az, hogy szeretek valakit, meg fontos az életemben, az nem ugyanaz, mint a görcsös ragaszkodás. Örülni kell a kapcsolatnak, ápolni, megérteni, és jelen lenni, de nem szabad rettegni, hogy elveszted, mert pont attól fog eltünni. 

És annyira jó volt visszakapni ezt a megerősítést a Star Warstól! 

Nem tudom, hogy amúgy mennyit merít ez az egész a buddhizmusból, vagy más vallásokból, de az biztos, hogy nekem nagyon, de nagyon szimpatikus és olyasvalami, ami megérintett és közel áll hozzám, úgyhogy nem kicsit akadok ki minden egyes alkalommal, mikor valaki elintézi annyival, hogy nem kötődhetnek=nem törődnek. 

Lásd már egy kicsit máshogy könyörgöm! Meg az Avatárban is úgy van, hogy Aang csak azután tudta uralni az avatár erejét teljesen, miután elengedte a kapcsolatait. 
Úgyhogy végképp nem értem ezt a nyavalygást. Igen, ez egy teljesen más szemszög, teljesen más, mint amihez te szokva vagy, de légyszives próbáld már meg felfogni, és nem full köcsögnek beállítani a jediket, mert nem azok. 
Ők is hibáznak, ők is gyarlók, persze, de pont arról szól az egész Jedi Rend, hogy jobbak akarnak lenni, hogy felülemelkednek ezeknek, hogy megértéssel fordulnak magukhoz és egymáshoz. És ez nyilván nem megy egyszerre, már csak azért sem, mert az érzelmek és kapcsolatok bonyolult dolgok, és nagyon sokat kell tanulniuk, és én tartom, hogy a fénykard használata is az önismeret és önuralom útja, semmint a vérontásért. Mert a fegyverforgatás rengeteg dologra tanít meg, és nem elsősorban arra, hogy miként szeleteld fel a másikat mértani pontossággal. 
Ráadásul ott van az Erő, aki ki tudja, hogy pontosan milyen mentális teherrel jár, vagy hogy miként változtatja meg az egyént, és egészen biztos rengeteg tanulásra van szükség, hogy ne eméssze fel őket, és ne szálljanak el a hatalomtól, mint ahogy a sithek például megengedik maguknak. 

Mert a sithek tökéletesen bemutatják, hogy milyen toxikus az, mikor engeded, hogy az érzelmeid uraljanak téged. Mikor átengeded magad a gyűlöletnek, félelemnek, a haragnak, és az lassan felemészt belülről. Mert a hatalom iránti folyamatos vágy nem fogja betölteni a benned tátongó űrt, ami nyilván csak még tovább fogja gerjeszteni ezt a negatív spirált. És igen, ehhez hozzájátszik, hogy ragaszkodik a negatív érzelmekhez, vagy csak úgy általában nem képes elengedni, vagy nem is akarja. 
Mert nyilván nem csak személyekhez lehet kötődni, hanem érzésekhez is, és az elengedés nem csak kapcsolatokra vonatkozik, hanem minden másra is. Mert ha nem engeded el, akkor felőröl, és azt mind tudjuk, hogy milyen csúnya tud lenni. 

Na, thank you comig for my TED talk. 

Hű, de elkanyarodtam attól, hogy amúgy azt akartam felsorolni, hogy miket szeretnék írni, de ez most kikivánkozott, mert hogy így bennem volt a tüske rendesen.

Aztán akarok még egy-két Mandalorian ihletésű ficit, mert nagyon imádom a western sci-fit, meg hát Din Djarin egy végtelen chill figura. Az egyik az lesz, hogy Ben Solo doesn't turn to the Dark Side, mert Din Djarin történt, akinek Ben meg tudott nyílni, és elmondta, hogy amúgy még nem is akart eljönni ide, meg hogy a szülei amúgy ilyen átlagosan shitty parentek, és hát a végén Din visszaviszi a szüleihez, és minden happy end.
A másik meg az, hogy Din örökbe fogadja Mault, mert hát Dint megtalálják az Erőhasználó feral childok, és bár Maul annyira nem child, de feral Erőhasználó és határozottan szüksége van egy apára. Din meg igazából egész jól menedzseli, és Maul elkezdi oktatni Grogut, bár nem lesz Groguból továbbra sem egy sith mandalori, mert arra senki nem áll készen, de tanitgatja az Erő használatára. Aztán persze összefutnak mindenkivel is, és valószínűleg nem rúgom fel annyira az idővonalat ebben, mint a jedi Maul ficiben, mert tanultam a hibából, meg mert nincs erre szükség. És a vége az az lesz, hogy Din lesz ugye Mandalore királya, Mault meg felfogadja a testőrségébe.

Huh, elfelejtettem, hogy még mit akartam írni, pedig volt még pár, csak egész egyszerűen olyan fáradt vagyok, hogy nem fog az agyam. Múlt héten éjszakáztam, ami maga még nem is volt annyira borzalmas, de ez az átállás teljesen kikészít. Főleg, hogy úgy mentem Pridera is, ahogy alig aludtam. De arról majd máskor beszélek. 

Azt hittem, hogy sokkal borzasztóbb lesz, mert a sorjázóban rettenetesen rosszul viseltem amikor éjszakába kellett menni. De itt ha akarnál se tudnál egész végig egy helyben ülni, plusz tudom, hogy mit és hogyan csinálok, és ami a legfontosabb, hogy hallgathatok zenét. Mondjuk én nem zenét, hanem podcastot hallgattam, de a lényeg ugyanaz: segített ébren tartani.

Lényegében az éjszakai műszakomat a Magnus Archives támogatta.

Annyira baszott zseniális az a podcast, nem hiszitek el. És annyira büszke vagyok magamra, hogy fejlődött annyit az angolom, hogy simán tudom követni. Nem azt mondom, hogy perfektre értem, de tudom, hogy miről van szó, mi történik, merre hány méter, és ahahaha z s e n i á l i s. Én csak a chill horrorért mentem, de annyival többet kapok! Persze végtelen hangulatos, de emellett nagyon szerethetőek a karakterek - bár legszívesebben bezárnám őket egy szobába, hogy akkor most beszéljétek meg a dolgaitok -, és vannak benne olyan megcsavart urban legendek is, hogy chef kiss az egész. Meg volt hogy szabályosan megugrottam, annyira intenzív volt az egész hangulat.

Mint a természetfeletti horror rajongója én letérdelek ezelőtt az alkotás előtt, és mindenkinek csak ajánlani tudom.

Mondjuk kicsit félek attól, hogy mi lesz, ha elfogy, mert már most a negyedik évadnál tartok és öt évados ez a csoda. Utána meg hát nem tudom, valószínűleg meghallgatom a többi műsorukat, feltéve ha van nekik, mert hát nagyon addiktivak és magas színvonalon dolgoznak. Szerintem még a Patreonuk is meglesem, aztán támogatom őket, ha úgy jön ki a lépés. Mondjuk legalább megfizetnek melóba, és soha nem volt még annyi pénzem, mint amennyi most van. 

Nyilván meg is hozta a kedvem ahhoz, hogy dolgozzam a saját podcastomon, mert én nem engedtem el ezt a dolgot, csak közben nagyon intenziven történt velem egy Star Wars. Félreértés ne essék, most is nagyon intenzíven történik velem, de most már tudok mellette más dolgokat is élvezni, szóval kicsit tolerálhatóbb lettem. Bár ne kérdezz meg róla, ha csak nem akarsz fél órás kiselőadást kapni a nyakadba. 

Nem tudok egy témánál normálisan megmaradni, I'm to queer for that. 

A podcastom amúgy egy történet alapú cucc lenne, természetesen horror, urban legend és magyar mitológia témakörben, bár ez utóbbit még fogalmam sincs róla, hogy miként viszem bele, de bele fogom, mert ha már lúd akkor legyen kövér. Bár nem is ez a fő problémám, hanem, hogy ez egy teljesen más platform, egy teljesen más médium, ahol nem írhatok úgy, mintha egy novellát írnék, és teljesen bizonytalan vagyok abban, hogy ez miként nézne ki jól. Azt már kiokoskodtam magamtól, hogy kevés szereplős kell, hogy legyen, meg naplóformátumot fogok használni, mert abba bele tudok csempészni némi környezetleírást és csak arról kell gondoskodnom, hogy a sztori ne akarja megváltani a világot egyszerre. 

A főszereplőnk Fecske lesz, akinek az a szuperképessége, hogy tud közlekedni a valóság meg a Széttört Birodalom között, amire nagyon régen nem képes már senki emberfia, és nyilván emiatt majd nem kis bajba kerül. A Széttört Birodalom az a szörnyek univerzuma, ami egykor sokkal erősebb volt, még az emberiség hajnalán, meg amikor még nem kényszerült vissza a mágia a sarkokba és az árnyékokba, az épületek tövébe, mint ahogy mostanság van. És nyilván a szörnyek azok tudnak manifesztálódni az embereknél, de sokkal több energiába meg mindenbe kerül, mert meg kell puhítani az embert, hogy higgyjen abban, amit lát. Úgyhogy az, hogy valaki szabadon járkálhat, az nagyon nagy szó. 

Neki lesz egy barátja/segítője/kalauza/idegesítő sidekickje, egy lidérc, aki elő akarja adni a nagy és félelmetes démont, de természetesen ez nem sikerül, mindenesetre Fecskével világi jó haverok lesznek. Neki kitaláltam egy nevet, de fogalmam sincs, hogy hova írtam fel, mert miért is lennének csoportosítva a karakterek nevei, aszerint, hogy melyik sztoriban szerepelnek, elvégre az logikus lenne. 

Aztán van Melanie, aki egy elátkozott baba, aki egy babaházba lakik és bár nem akarja feltétlenül megölni Fecskét, de hogy nem is a barátja azért. 

A főgonosznak egy sárkányt akarok, akinek szüksége van Fecske erejére ahhoz, hogy szabadon átjárhasson az emberek dimenziójába és bosszút állhasson, amiért még azokban a régi-régi időkben megölték a húgát. Oké, tudom, hogy nem a legeredetibb főgonosz sztori, de hát nem is műfajt akarok újítani, hanem csak szórakoztatni. 

Azonban, hogy ez miként fog összeállni, azt nem tudom. Emiatt nehezebben is ülök neki, mert nincs meg a rutin meg az évek. Viszont ha soha nem kezdem el, akkor nem is lesz, úgyhogy muszáj lesz valahogy leküzdenem az aggodalmam és nekiülni. Meg ha már lesz egy scriptem, akkor már csak könnyebben fogom látni, hogy mi a következő lépés! 

Annyi projektem van, és annyira nem bírok haladni rendesen egyikkel sem! Mondjuk nem is tudom, hogy min csodálkozom, amikor ott van az életem, amit menedzselnem kell, meg hát dolgozom is, és az a huszonnégy óra ami a rendelkezésemre áll nem elég mindenre. Főleg ha még pihenni is akarok, de hát ez már igazán csak a szenvedés része, amin nem segítenek ezek a konstans harminc fokok. Én nem erre vagyok ám hitelesítve! 

Huh, akartam még valamiről beszélni? A munkáról való panaszkodás megvolt, az írásról is beszéltem, kidühöngtem magam, azt hiszem igazából ennyi. Nem is nagyon jut eszembe más, igaz emiatt az átállás miatt olyan szivacs a fejem, amennyire az fizikailag lehetséges. Zárom is inkább a soraimat. 

Legyetek rosszak! Az Erő legyen veletek!

U.I.: Igen, muszáj volt odatennem, mert inkább abban a messzi, messzi galaxisban élnék, mint itt.