#67 - Új év, új...?

Én magam nem vagyok híve az újévi fogadalmaknak. Egyrészt mert borzalmasan rossz vagyok a betartásukban, másrészt meg az embernek nem kell különleges dátum, hogy elkezdjen magán dolgozni. Bár az tény és való, hogy a különleges dátumok sokat tudnak segíteni abban, hogy az ember egyáltalán elkezdjen valamit.

Lényeg a lényeg, hogy én nem teszek fogadalmat, inkább afféle célokat tűzök ki, amik felé haladni akarok. A lényeg, hogy nem annyira az a lényeg, hogy teljesítsem, hanem egyáltalán elinduljak azon az úton, ami a cél felé tart. És ha nem is érem el, legalább ott van bennem a tudat, hogy haladok felé. És ez már csak azért is jó, mert hajlamos vagyok túl sok terhet magamra pakolni, meg minden miatt is szorongok, és aztán ha nem sikerül, akkor aztán semmi mást nem tudok csinálni, szóval passzolom a fogadalmakat, és inkább ilyeneknél maradok. 
Meg hát ugye azt se egyszerű elfogadni, meg feldolgozni, hogy a régi hibáink és bajaink ugyanúgy megmaradtak és nem tűntek el az új év beálltával, és ezeken dolgozni, úgy hogy még meg is újuljon nem egyszerű dolog. Úgyhogy valahogy össze kell kombinálni a kettőt, és nem szabad egyből javulást várni, mert ezek hosszú távú dolgok, és nem biztos, hogy két hónap után már olyan változás történik, amire az ember számít. Sokat kell dolgozni, és kitartónak kell lenni, ami meg szintén kimerítő tud lenni. 
Mondjuk ami engem nagyon szokott idegesíteni, hogy egyáltalán nem érzem, hogy változtam volna, holott mások szerint igen, és amúgy is, a depresszió meg szorongás kombó  nem éppen az a fajta dolog, ami segítené az embert, hogy jobb ember legyen. Mondjuk jó lenne, ha végre a rendszer is úgy döntene, hogy jár nekem a gyógyszer, mert lassan két hónapja kinlódok azzal, hogy kezelést kapjak, de egész egyszerűen nem jön össze. 
Úgyhogy ez az egyik új évi célom, hogy kapjak végre ellátást. Mondjuk megvan hova kell mennem, de végtelenül nehéz, és ijjesztő és hihetetlenül szorongok miatta. Még úgy is, hogy már csak az ő visszajelzésükre várok. Már voltam egy interjún, de még nem kaptam visszajelzést, szóval lehetséges, hogy ideje lesz bemennem személyesen is. Bár szerencsétlen betegfelvételis nőnek igencsak elege van belőlem, de basszus, ha nem kapok egyértelmű választ! Mondjuk csekkolnom kéne a másik email fiókomat, de igy ünnepek előtt igazából örültem, ha levegőt tudtam venni. 

Most viszont azonban vegyük sorra, hogy milyen jó dolgok történtek velem 2020-ban, mert bár több volt a hullám, mint a vasút, az nem jelenti azt, hogy egyáltalán ne történtek volna nagyon jó dolgok! Ezeket irni szoktam egy kis dobozkába, és ilyenkor év végén csinálok egy számvetést. Úgyhogy vágjunk is bele!

- A 2019-s szilveszteri buli Sarahéknál: Bár azóta sok minden történt, és változott, nem feltétlen a jobb irányba, ez egy nagyon jó este volt. Finomakat ettünk és ittunk, jól éreztük magunkat, az odafele tartó úton pedig megnéztem a legvicessebb Fun With Geeks videót ever. Szóval bár a kapcsolat nem feltétlen a jó irányba változott, de ettől még ez egy szép emlék volt, és igyekszem igy is visszatekinteni rá. 

- Kijátszottam a Detroit: Become Human játékot: Tönkretett, de valami zseniális volt. Ez volt az első igazi game, amit kijátszottam, és bár anno nem értettem a hájpot, most már tökéletesen meg tudom érteni. Mondjuk én olyan angstot csináltam belőle, hogy párját ritkítja. Voltak túlélők, de összeségében azért rendesen fájt ám. Mert nyilván nekem le kellett lőnöm androidokat is, meg egy forradalmat csináltam a felkelésből, de ANNYIRA megérte! Tökéletes volt az egész, a karakterek, a történetvezetés, a tényleg rengeteg lehetőség és hogy éreztem, hogy az én vállamon van az a súly, amit a játék rám rakott, és mellette meg a mondanivaló! Alapvetően is nagyon szeretem, hogyha elgondolkodtatnak, és ezek a témák, hogy mitől ember az ember, nagyon meg tud fogni. Imádtam, na, és remélem, hogy idén is tudok valami nagyszerű játékkal játszani, vagy legalábbis egy olyannal ami ilyen mélyen érint majd meg. 

- Fun with Geeks: Ez a twitch csatorna rengeteg segített az év folyamán. Daev egy végtelenül kedves és jószívű ember, egy igazi hópihe, a szó minden degradáló utózöngéje nélkül, és annyira örülök, hogy anyagilag is támogathatom. Az, hogy ennyire nyiltan beszél a mentális betegségéről, meg úgy általában ezekről, és emellett végtelenül vicces kontentet is hoz és egy olyan közösség is kialakult körülötte, ahol nyugodtan beszélhetek arról, hogy asexuális és agender vagyok, ez egyszerűen akkora hiánypótlás volt számomra. Mondjuk én még mindig rácsodálkozom arra, hogy az internet mennyire össze tudja kötni az embereket, és hogy a reggeli beszélgetések azok olyanok, mintha mind egy asztalnál lennénk és bár tudom, hogy én csak egy közepesen random ember vagyok, mégis olyan, mintha barátok lennénk. Imádom azt az embert, rengeteg kreativ dolgot csinál, úgyhogy ez igy a reklám helye, kövessétek be, még akkor is ha hunyorítani kell hozzá. Nem bánjátok meg. 

- Újra tagja vagyok a Squadnak: Vagyis újra beszélek jávorral, Teóval, Ágival meg Dorkával is! Az a nyári szerelem katasztrófális véget ért, viszont ez bőven ellensúlyozza. Jávorral vagy hat éve barátok vagyunk, és tartottunk egy szünetet, mert engem enyhén szólva is tönkretett a Posta, és nem voltam olyan jó barát, mint amilyennek kellett volna lennem, meg neki is inkább magára kellett koncentrálnia, de most már újra beszélünk, és ez annyira jó érzés! Jó, hogy újra ott vagyok közöttük, és hogy csinálunk együtt dolgokat! Nehéz elfogadom, hogy szeretnek, és hogy szerethető vagyok, de mellettük komfortosan és biztonságban érzem magam. Megértünk közösen jó pár nehéz helyzetet, és elég jól össze is csiszolódtunk. Az élet ugyan kemény és igazságtalan, de tartozom egy csapathoz és ez mindennél többet ér. 

- Alvin és a mókusok karanténkoncert: Ez a rohadt korona alaposan betett nagyon sok szektornak, és nagyon sok minden elmaradt, köztük a koncertek is, úgyhogy én se tudtam elmenni semmire. Viszont Alvinék tartottak egy karanténkoncertet, akusztikus hangszerelésbe adták elő a dalaikat, és annyira végtelenül jólesett! Nagyon jól is állt nekik ez a hangzás, meg aztán alapvetően is hiányoztak már. Úgyhogy ez egy határozottan pozitiv fénypont volt, és  máskor is vissza tudom hallgatni, ha már egyszer valódi koncertre nem mostanában fogok eljutni. 

- Sybillel közös 2012-s JKSZ film nézés: A Jézus Krisztus Szupersztár akkor lett meghatározó része az életemnek, miután láttam a Gőyri Nemzeti Színházban, addig messziről kerültem. Azóta meg teljesen oda-meg vissza vagyok érte, és minden húsvétkor meg is nézek legalább egy feldolgozását. És idén sikerült rávennem Sybillt, hogy neten keresztül nézzük meg közösen az egyik film feldolgozást, ami szerintem az egyik legkaotikusabb variáció és végtelenül imádom. Nem tudom, hogy egész pontosan mit éreztek a készítése közben, de biztos vagyok benne, hogy valami nagyon jót. És örülök, hogy együtt tudtam megnézni Sybillel. 

- Halloweeni buli jávorékkal, meg a Beetlejuice sminkem: A buli jelen esetben egy kis létszámkörű baráti összejövetel, de ezek is elég jó bulik tudnak lenni és ez is az volt! Mondjuk a végére gyakorlatilag a fülemen fojt ki az agyam, mert mindenki megmutogatta a saját cursed kontentjét, de nagyon megérte. Óh és persze mindenki kicsipte magát valahogy az alkalomhoz, Ági és Jávor azt hiszem, hogy saját OC-nak öltöztek, Dorka boszorkány volt, én pedig Beetlejuice sminket kaptam, ami olyan jól sikerült, de olyan jól, hogy szavaim nincsenek rá. Na, meg aztán végtelenül megnyugtató és relaxáló érzés, mikor sminkelnek, szóval már csak ezért is abszolút megérte, a végeredmény meg egész egyszerűen tökéletes volt. Imádtam. Aztán a gang átment terapeisztikus ülésbe, mint az elő szokott fordulni, és bár volt nem egy vagy két aspektusa, ami azért engem is rendesen pofon vágott, de összességében pozitiv végkicsengése lett a dolgoknak. Nagyon jó buli volt és őszintén remélem, hogy idén megismételjük. 

- Az első közös piknik Jávorral és Teóval a Margitszigeten a mosolyszünet után: Ez azt hiszem valamikor tavasszal volt, amikor még nem tombolt a koronavírus ennyire, de már jó idők voltak és ki tudtunk ülni a Margitszigetre. Nagyon jó volt megölelni őket a szünet után, és annak még jobban örülök, hogy mégiscsak sikerült elég jelentősen pozitiv irányba változnom, hiszen az sem jöhetett volna létre, hogyha nem sikerül fejlődnöm. Jót beszélgettünk és hát igazából ezzel kezdődött az, hogy most már újra csapattag vagyok. It feels so good. 
Meg láttam egy tökéletesen fekete kakast a margitszigeti állatsimogatóban, ahol nem is tudtam, hogy van ilyen létesitmény is. Meg voltak pávák is és nagyon szép kacsák. 

- Az új telefonom: Karácsonyra kaptam egy Xiaomi telefont, mert a régi egész egyszerűen beadta az unalmast. Gyakorlatilag ez az első rendes okostelefonom és imádom. A kamerája egész egyszerűen lenyügőző képeket készít, szerintem több színt is lát, mint én, gyors, erős és felhasználóbarát. Nagyon szeretem, nagyon könnyű kezelni, és rengeteg hasznos dolgot tud, meg még tárhelye is rendesen van, szóval nem kell azon filoznom, hogy melyik, állandóan használt appot töröljem azért, hogy a többi rendesen tudjon működni. Nagyon szeretem, és ha ez már nem fogja birni tovább a gyűrödést, akkor is kitartok emellett a márka mellett. 

- Pride-piknik: Ugye a Pride is elmaradt, köszönjük korona, de talán egyre inkább azoknak köszönöm, akik basznak az előírásokra, és nyifi-nyafognak, hogy nem kapnak levegőt a maszk miatt. Mindegy, ez most egy pozitiv poszt. A Pride felvonulás pótlékaként egy nagy baráti összejövetelt csaptunk a Margitszigeten, ahol végtelenül queeren csevegtünk, beszélgettünk, meg hát teáztunk. Azt a teát amit kaptam, még most is ha eszembe jut, csak vakarom a fejem tőle. Jó mulatság volt ez is, és örültem, hogy annyi arcot láthattam, akit amúgy is régen és/vagy ritkán láttam. 

- Dnd szerepjáték a hunósokkal: A Dnd mindig is érdekelt és tavaly végre jobban bepillantást nyerhettem a világba. Nagyon tetszett, főleg a harc része, meg amikor dolgokat kell megoldani és kisakkozni, viszont szerencsétlen középkori klasszikus fantasy világ nagyon kizökkent az egészből. Ha valami sci-fi lenne, vagy urban fantasy, akkor máris új kedvenc hobbim lenne, de így sajnos csak kóstolgatom, mert nagyon nem fekszik nekem ez a fajta terep. Mondjuk tudomásom van róla, hogy vannak ilyen Pokolban játszódó sztorik, meg egyéb helyeken, csak hát egyszerűbb vizet találni a Szaharában, mint olyan DnD mesélőt, aki nem ebben a settingben tolja. Vagy csak nekem nem sikerül. Mindesetre pro tipp srácok: ha elfoglaltak akartok lenni, akkor legyetek DnD mesélők.

- Kalandzónák: Az Iróbarlang discord szerveren futnak ilyen choose-your-own sztorik, minden hónapban más mesélőkkel. Egyrészt így minden hónapban új hanggal ismerkedünk meg, új sztorikkal, másrészt meg remekül szórakozunk. Mind íróként, mind olvasóként, és bár mindegyik sztori különleges és élvezetes volt, akadt néhány, ami különösen megfogott, mert na, azért mindenkinek megvannak a preferenciái. Meg aztán mindig is szerettem a lapozgatós könyveket is, úgyhogy ez egyértelműen a mérlegen a jobbik serpenyőbe estek. 

- Winnietől kaptam egy nagyon régi DZSK kiadást és az angol Good Omenst, meg teát: A Dzsungel könyve egy olyan régi szerelmem, hogy nagyon. Maugli története mindig valamiféle megnyugvással tölt el, és fontos szerepet játszik az életemben. A musicalt oda-meg vissza tudom, van egy régi kiadásom, meg egy legújabb és Winnietől kaptam egy olyan kiadást, amin még a kiadás éve sincs rajta, a gerince is össze van szigszalagozva, és a fordításán pedig érezni, hogy annál is régebbi, mint ami nekem először megvolt. Igazából eddig csak egy egyszer mertem hozzáérni, mikor átvettem, mert hihetetlenül tartok attól, hogy megsérül. Pedig gyönyörű a maga régies módján. Páratlan ajándék. Persze, az angol GO is gyönyörű ajándék, és a tea is finom volt, de a DZSK kötet az igazi ékszer itt. 

- Doom Patrol Season 2: Már az első évad is olyan volt, hogy teljesen lenyügözött, és képesek voltak megfejelni. Én még ilyen zseniálisan kitervelt, logikus agyfaszt még nem láttam. Az egész egy olyan trip, amit csakis és kizárólag teljesen józanul lehet kitalálni, és közben mindennek van értelme. Nem tudom, hogy csinálják ezt, de a weird műfaj gyöngyszeme, és hibátlan a karakterfejlődés benne, a sztori, a látvány. Az pedig, hogy a queer reprezentáció olyan hibátlan és gyönyörű, az tényleg csak hab a tortán. Láttam már jó néhány reprezentációt, de csak a Doom Patrolt nézve érzem azt, hogy igazán megértenek és képviselnek. Ha kiváncsi vagy egy tényleg nem mindennapi, abszolút agyfasz és mégis érthető szuperhős sorozatra, ami még az LMBTQ reprezentációt is érti, akkor ez a te sorozatod is. Nem fogod megbánni. 

- Hadestown: A musical ami tönkretett. Mindig is imádtam a musicaleket, meg a színházat, de most hogy nem tudtam menni színházba a Spotifyhoz fordultam, hogy enyhítse az elvonási tüneteim, és megtaláltam ezt a gyönyörű ékkövet. Végtelenül fájdalmas, és szomorú, de olyan szép! Nem tudom belőni a műfaját, mert az nem igazán megy, viszont az egészen biztos, hogy ilyet még nem hallottál. A sztori egybefűzi Hádész és Perszephoné szerelmét Orfeuszéval és Euridikével, akinek meg sem próbálom helyesen leirni a nevét. Hádész és Perszephoné kezd eltávolodni egymástól, és a Földön hat hónapig tél, hat hónapig pedig nyár uralkodik, a tavasz és az ősz rég nem létezik. Orfeusz ebben a világban dolgozik egy dalon, ami visszahozná a tavaszt, közben pedig szerelmes lesz Euridikébe, ám a két szerelmes elszakad egymástól, igy Orfeusz leszáll az alvilágba. A sztori megegyezik a mitológiával, de valahányszor meghallgatom, mindig remélem, hogy ezúttal másként lesz. Itt is hagyok nektek egy kis izelitőt a dallamvilágból, nem bánjátok meg. 

- Első vendégként jártam Winninél és Menánál: Winnie és Mena összeköltöztök végre, és ez mindkettejüknek nagyon jót tett. Én pedig elsőként láthattam, hogy pontosan hova, és azóta is voltam már náluk párszor. Vannak macskáik is, és velem is aludtak már, ha úgy hozta a sors, hogy ottaludtam. Nagyon szeretek odamenni, biztonságos, meleg otthon. 

- Beetlejuice, a musical: Ez a másik nagy musicalmániám. Azután találtam, hogy szakitottunk Muffinnal, és tökéletes volt arra, hogy hiperfixálódjam. Segített elfeledkezni a valóságról, meg így felkelni reggelente, és általában a chaotic rat demont végtelenül megszerettem. Meg nyilván mindenki mást is, de Alex Brightmant mint Beetlejuice az egy olyan kiemelkedő pont volt az egészben, hogy nem tudtam elmenni mellette instant rajongás nélkül. Megvannak azok a karakterek, akik számomra azonnal komfortok lesznek, és ő szinte száz százalékosan lefedte ezt, mert a) morálisan nem hogy megkérdőjelezhető, de az értelmező kéziszótárába ez a szó nem hogy nem létezik, de mindenki máséból is kitépi. B) Alvilági figura, jelen esetben ennél alvilágibb nem is lehetne, elvégre démon az istenadta. C) Középkorú férfi, chubby alkattal, mert a body positivityt ez adja számomra. Ne kérdezzétek miért, én se értem, de higgyétek el, hogy szeretném tudni. Emellé meg még a songok is végtelenül is jók, és fülbemászók, és valami végtelen chaotic hangulata van, ami meg aztán csak hab a tortán. Jó, a fandomról nem érdemes beszélni, a háromnegyede indokolatlanul woke, viszont a rajzfilm még egy tök jó cucc. A filmet én a magam részemről, inkább a technikai megoldások miatt néztem, de a musical! A musical hibátlan. Komolyan.

- Az óceánjáró: Az egyetlen színházi előadás, amit tavaly láttam, és erre is úgy mentem el, hogyha én most nem jutok el egy színházi előadásra, itt emberéletekben esik kár. Jávor meg feldobta, hogy Gyászbiéknak van ez az új előadása, és vannak rá jegyek, amire le is csaptam. Szeretem őket, különleges színházat csinálnak, Jászberényi meg Söndi, és eskü egyszer tudtam, hogy mi a társulatnevük, de nem fog eszembe jutni és nem guglizok rá, mert hát minek azt? A darab nagyon tetszett, igazából erősen gondolkodnom kell rajta, hogy ez vagy a Kövek jött be jobban tőlük, de lehet, hogy a vége ennek egy erős döntetlen lesz, mert mindegyiket nagyon szerettem. Ebben egy olyan ember életét mesélték el, aki az óceánon jött világra és sosem hagyta el az óceánjárót. Nagyon izgalmas és érzelmes előadás volt, egyúttal pedig bensőséges is, mert nagyon kevesen voltunk, nagyon kis helyen. De egy pillanatra se éreztem, hogy bármit megbántam volna, sőt igazából ez jól is állt az egésznek. Magát a történetet szerintem létezik filmben is, de erre nem vennék mérget. Remélem látom még ezt az előadást, vagy bármi mást tőlük, már csak azért is, mert megérdemlik, hogy támogassam őket. 

- Lizzyéknél töltött hétvége: Ez azt hiszem valamikor nyáron történt, de nem vagyok benne teljesen biztos, csak abban, hogy tök jó idő volt. Jól éreztem magam, beszélgettünk, filmeztünk, elmentünk Győrbe, ahol ittam egy koktélt is, és nagyon jól éreztem magam. Szeretem Lizzyt is, meg Gyurit, aki most már a vőlegénye, és végtelen egyéniség, imádom. Kellett az ott a lelkemnek, de nagyon. Hiányoznak is, mert a korona miatt ugye hozzájuk se mehettem le már mióta. De azért tartjuk a kapcsolatot amennyire csak lehet.

- Firefly maraton: Ezt is Winniéknél toltuk és imádtam. A Firefly nagyon nagy és régi kedvencem, és tök régen láttam egybe. Na meg aztán annyit reklámoztam, hogy csináltunk egy maratonos hétvégét és olyan jó volt látni, hogy másoknak is tetszik! Mert bennem bennem volt, hogy mi van ha csak nekem tetszik, de amúgy nem is akkora szám, de nem! Mindenkinek is tetszett! És most már még többen átérzik, hogy miért is akkora fájdalom, hogy csak egy évadot ért meg. Az egy jó hétvége volt. Nézzetek ti is Fireflyt, jó lesz az nektek!

- Az első tetoválásom: Bár az SPN sorozatzáró rendesen tett róla, hogy majdnem teljesen megbánjam a tetoválásom, azért mégsem sikerült teljesen elkeserítenie. Mert akármennyire is szembeköpte magát, akármennyire is sikerült kimaxolnia a queerbatinget, azért a "Family don't end with blood" mondat továbbra is rengeteg jelent számomra, és évekig gondolkoztam azon, hogy biztos jó ötlet-e ezt választani elsőként, és igen, határozottan jó ötlet volt. Mondjuk elég sokáig tartott megszokni, hogy nem piszok, meg bogár van a lábamon, hanem tetoválás. Otthon természetesen nem tudják, és nem is fogják egy jó darabig. Meglepően szépen gyógyult, kicsit aggódtam, hogy nem is viszketett nagyon, meg nem is volt vörös, meg se érezte a bőröm. És még árban is teljesen rendben volt. Tökéletes szülinapi ajándék volt magamtól magamnak. 

- NaNos győzelem: Sorozatban negyedszerre sikerült megnyernem a NaNot. Ehhez ugyan ki kellett vennem egy hét szabit, de megcsináltam. A Kalandzónámba mondjuk csak fele anyagot sikerült beleirnom, és igy is olyan négyezres szavas posztokat produkáltam, mint annak a rendje és módja. Nem is tudom, hogy hova sikerült ennyire fosnom a szót. A regényemhez meg kiderült egy csomó új dolog a karakterekről, bár én legjobban azon lepődtem meg, mikor az egészből simán tudtam volna csinálni egy Attack on Titan AU-t. Még a regény sincs kész, sőt a munkavázlat se, de AU-t, azt már tudnék belőle irni. Hihetetlen, de tényleg. Idén szeretném töretlenül tartani ezt a sorozatot, de ne szaladjunk ennyire előre. Egyelőre örüljünk, hogy ez volt a negyedik győzelmem. 

- Karácsonyi ajándékok: Rengeteg jóságot kaptam, de tényleg rengeteget. Egy csomó képeslapot, mert csináltunk a hunósokkal ilyen karácsonyi képeslapcsere partit, öcsémtől egy Vihartörős kulcstartót, mert az egyik Thor film volt az első Marvel, amit együtt néztünk, meg jegyzetfüzetet, de azt hiszem ezeket egyszer már leírtam egy blogposztban, szóval itt nem ecsetelném újra.

- The School for Good and Evil: One True King: Megjelent a sorozat utolsó, lezáró kötete és te jóságos egek, mennyire menő volt már! Nagyon! Szavakkal igy hirtelen ki sem tudom fejezni, hogy mennyire! Az egész sorozatot hihetetlenül szeretem, annyira zseniális és csavaros és olyan szépek benne a karakterfejlődések, és főszerepben kapunk LMBTQ karakterek, és mindeközben úgy, hogy nem az a fő jellemük, hogy melegek, hanem csak egy része a személyiségüknek, pont úgy, ahogy az a valóságban is van. Soman meg egy rohadék. Annyian halnak meg amennyit én nem várnék egy ifjúsági könyvtől. Gondolj egy számra, és vedd a dupláját. Mondjuk ezt szeretem benne, hogy igenis komolyan veszi magát, és a célközönségét is, és olyan szép lett a lezárása! Nagyon, nagyon szeretem az egészet, és remélem, hogy a szerző még rengeteget fog írni. Jön belőle film is, amihez vannak bizonyos fokú reményeim, mert a szerző is közreműködött. És olvassátok el, zseniális feldolgozása a mesehősöknek és leszármazottaiknak, garantálom, hogy ilyen hozzáértéssel ábrázolni ezt a témát, nem sűrün látod. 

- Attack on Titan: Egyáltalán nem vagyok animés, és nagyon kevés az az anime, ami meg tud fogni. Eddig ilyen a Fullmetal Alchemist- Brotherhood volt - sajnálom Bölcsek kövének nyomában, te nekem nem tetszettél -, és a Chihiro Szellemországban volt. Jó, meg a Pokémon, de a Pokémon az régi szerelem, és amúgy abból csak néha fogyasztok mostanság tartalmat. Az AoT-t meg elkezdtem egyszer, de akkor valahogy nem kapott el, viszont tavaly újra rápróbáltam és oh boi. OH BOI. Ennyire oh boi még soha nem volt semmi, mint ez. Annyira komplexen van írva, annyira jók a karakterek és olyan jól adagolja az információkat is! Egyszerűen hibátlanul köti össze a szálakat, és magabiztosan vezeti a történetet, és nem bicskalik meg akkor sem, mikor a világ kitágul, és többé már nem tudod, hogy egész pontosan ki a szörny és ki az ember. Itt nincsenek archetipusok, senki nem tisztán jó, vagy tisztán gonosz, ez a teljes és totális morális szürke zóna, ahol igen nehéz eligazodni, és én imádom ezért. Szeretem mikor egy alkotás olyan szögekbe helyezi a dolgokat, hogy muszáj mindent újraértékelnem magamban. Nem tudom, hogy miként fogja ezt Isamaya lezárni, mert akárhonnan is nézem, ezt bőven epikusabb és nagyobb léptékű, mint amilyenre számítottam, és kicsit félek attól, hogy csak össze fogja csapni, hiába vezette eddig szemrebbenés nélkül az egészet a crescendo felé. Túl sok csalódás ért már sorozat lezárásoktól, és itt is nagyon rövid idő áll már csak rendelkezésére, de hátha mégis képes megoldani az egészet, bár mint író, fogalmam nincs, hogy lehetne ezt az egészet feloldani. Akárhogy is, valami egészen eszméletlen az egész, és tudjátok, hogy mi az abszolút cseresznye a hab tetején? Hogy nincsenek benne idegesítő szerelmi szálak. Nézhetem olyan asex szemmel, teljesen békében és nyugalomban, ahogy még semmi mást. Persze, vannak benne kötödések és barátságok, de nincs az orrod alá tolva a szerelmi szál, nincsenek idegesítő kinlódások, a szeretnemszeret témakörben és ez olyan végtelenül megnyugtató! Sokáig fel se tünt, hogy mi adja ezt a chillt benne, de ez! Egész egyszerűen tökéletes. 

A summer of lovemra most nem térnék ki, nem hiszem, hogy egyelőre képes lennék rá, vagy bármi, mert még mindig túl friss kicsit az egész, és bár nyilván ami jó volt benne az jó volt, de összességében fájdalmas az egész. Arról nem is beszélve, hogy nyilván bennem is bennem van, hogy a szerelem az ilyen hűdemagasztos dolog, és meg tud menteni, de guess what? A szerelem nem ment meg. És minden csak még rosszabb lett. Azt hittem, hogy jól vagyok ehhez, de korántsem voltam jól, és ezen nem segít, hogy alaposan fucked up személyiségem van. 

A továbbiakban pedig megfogadom a Galaxis Útikalauz idevonatkozó tanácsát a szerelemhez: Ha lehet kerüld el. 

Igen, végletekig kiábrándult vagyok ebből jelenleg, nézzétek el. 

De ezzel most tényleg nem vagyok hajlandó és nem is akarok foglalkozni, mert ez a poszt most tényleg arról szól, hogy jó dolgok történtek.

Természetesen idén is folytatom ezt a jó szokásomat, és egy kis dobozkába gyűjtöm a jó emlékeimet leirva egy random cetlire - mert másként elfelejtem -, és máris tudtam bele egyet irni. De ez a poszt mára ennyi,

Legyetek rosszak!

U.I: Még az ugrott be, hogy vajon idén hallgattam-e annyi podcastot, vagy az egy egészen másik év volt? Fogalmam nincs, irnom kellett volna blogposztot tavaly is ezekből.