#66 - I born to rune

 

Lassan vége az évnek, a karácsonyt pedig már letudtuk, legalábbis amikor kimegy ez a poszt, akkor egészen biztosan. Idén iszonyatosan keveset irtam, és még kevesebbet posztoltam, és tudom, hogy ez ilyen nyilvános naplós blog, amit már elengedtem és igazából nem zavar, még akkor se, hogyha a háromnegyed része igérgetés. Mert nem igérgetek, annyira, igyekszem legalábbis kevésbe, és inkább csak mondani, hogy min dolgozom, min szeretnék, meg közbe panaszkodom, meg dolgok. 
Mondjuk most már a blogom kinézete olyan, amivel ki vagyok békülve. Az, hogy a blogspot meg hülye, az nem új probléma. Mondjuk ezekkel a betüméretekkel kezdhetnének valamit, meg hogy lehessen a tabot használni. De ezek csak szolid kívánságok. 
Oké, 2020 egy messze undorító év volt, és mind tudjuk, hogy 2021 se lesz feltétlen unikornishányás meg pillangószárny simogatás, de azért az ember hadd bizzon már abba, hogy tanult a dolgokból, fejlődik és valahogy jobb lesz.  Nem biztos, hogy világszinten is javulni fog a helyzet, de ha az ember saját magában kicsit jobban össze tudja tenni a dolgokat, akkor már csakis nyert helyzetben lehet. 

Az én kedvencem, hogy azt játsszom, hogy egy cyberpunk karakter vagyok és nem a játéké. Hanem úgy általában egy cyberpunk karakter. Egy világjárvány kellős közepén élek, egy olyan országban, ahol a "kormány" azzal baszik ki akivel csak tud, és jelenleg mindent megtesz, hogy a queer emberek jogai minél jobban sérüljenek, a hajam kétoldalt fel van nyírva, a maradék sörényem meg mélylila és igazából szivem szerint tüntetni mennék. Ha ezt megdobom egy olyan este tizenegyórai villamosozással, ahol a villamos istenesen le van pukkanva, csak bizonyos üléseknél van fűtés, és hozzáteszek egy kis metált, akkor ezt én úgy veszem, hogy kimaxoltam. 
Meg tökre jól működő coping mechanizm, hogy egy saját magam által kreált karakterem vagyok. Mert ja, fogadd el önmagad, meg hasonló dolgok, de ez kibaszottul nehéz, mikor egy utolsó szörnyetegnek tartod magad, de igy konstans, aki nem érdemli meg, hogy barátai legyenek, nem érti és nem érzi úgy a szeretet, ahogy illene, és undorítóan toxic tud lenni, akkor ez igy, hogy is mondjam, akadályokba ütközik. Viszont, ha eljátszom azt, hogy én önmagamnak egy olyan verziója vagyok, aki jobb és menőbb, akkor sokkal jobban tudok élni a bőrömben, és jobban tudok gondolkozni, hogy miként oldjak meg dolgokat, mert nem arra megy el az energiám, hogy gyülöljem magam. 
Nem tudom, hogy ez egy jó mechanika-e, de én ezt használom, amíg nincs másik. 
És amúgy is cyberpunk karakternek lenni menő. 

Képzeljétek el, hogy itthon egész normális volt a helyzet. Oké, amikor ezt írom, akkor még javában itthon vagyok, és még bármi történhet még, de bízok abban, hogy nem fog. Nem azt mondom, hogy most már minden unikornishányás és szivárvány, meg hogy hirtelen biztonságba érzem magam annyira, hogy elmondjam, hogy asex és nonbinary vagyok, viszont nincsenek ilyen orbitális nagy viták és veszekedések, és már ez is hatalmas fejlődés. Sőt! Apám jóval, de tényleg jóval kevesebb alkoholt iszik. Nem tudom mi történt pontosan, de bőven normálisabb és elviselhetőbb, mint volt. Oké, megvannak a fura dolgai és továbbra se értek egyet a politikai állásfoglalásával, meg hogy néha le tud csúszni a mélymagyarkodásba, és továbbra is vannak toxic megmozdulásai, de összességében sokkal, de sokkal normálisabb. 
Mondjuk azóta sikerült közölnie, hogy szerinte a feketék rabszolgasága nem létezett, és amúgy is sokkal nagyobb bűn volt az, hogy lemészárolták pár száz keresztényt. Mert mind tudjuk, hogy a keresztes háborúk nem történtek meg. Ja meg így, hogy majd a fejemet kitűzik a zászlójukra, csak azért mert azt mertem mondani, hogy a néger is ugyanolyan ember, mint bárki más. 
Vannak fura dolgai, határozottan, viszont legalább nem lett belőle üvöltve veszekedés, ami viszont mindenképpen haladás. Meg őszintén szólva ha nekem azért szegezik a feemet egy zászlóra, mert humanista eszméket hirdetek, akkor go on. Nem fogom megbánni. 

Meg szerintem az is sokat segített, hogy lett egy afféle háziállatunk. Egy macskánk, akinek az anyja is már ideszokott hozzánk, és hozta a kölykét is, miután lett neki. Na ez a kiscica, ami most már egy ágyugolyó, lett a szobacicánk. Hihetetlenül hatalmas, és nem tudom, hogy nem-e kéne diétára fogni, de igazából amúgy nem tűnik betegnek, csak egy kicsit aggódok miatta. 
Nos, engem is fatshamingelnek, és én is fatshamingelek másokat, még ha az egy macska is, mert nagyon nehéz kilépni a magunkkal hozott és a társadalom által is sulykolt viselkedési formákból. De igyekszem. És amúgy olyan puha! És dorombol!
Igyekszem nem nagyon letámadni, hogy szokjon meg, hogy ott vagyok, és figyelni a jelzéseire, hogy mit szeret, mit nem és szerintem most már haverok lettünk, mert átsétált a laptopomon. Meg vettem neki fincsi kaját és jutifalatot is, mert nyilván veszünk a kisállatnak is karácsonyi ajit!

És ha már ajándékok, uramisten, olyan menő dolgokat kaptam! De tényleg! Kaptam egy olyan illatosítót ami teamécsessel működik, tudjátok, és amellett, hogy eszméletlenül jól néz ki, amellett még működik is és végre jó illat lesz nálam is, úgy körülbelül mindig. Aztán kaptam pár fincsi bonbont, meg kaptam egy Beetlejuices bögrét, mert istentelenül bele vagyok esve a musicalbe, de tényleg. Istentelenül. Undoritóan. És piszok jól néz ki az a bögre.
Meg kaptam Alvin és a mókusok CD-ket, mert őket is nagyon szeretem, és ha már koncertre nem jutottam el, akkor így legyenek támogatva, és amúgy is tökre tetszik, hogy fizikailag is megvannak most már a kedvenc albumjaim tőlük. Meg kaptam teaválogatást, undoritóan szép dobozban. 
Meg China Miévilletől a Krakent, mert nagyon szeretem ahogy ír, és nagyon fel is nézek rá, és a stilusa lehengerlő. De én nem emlékeztem, hogy ez egy hatszáz oldalas szörnyeteg. Nem bánom, sőt kifejezetten imádom, ha egy könyv olyan vastag, hogy embert lehet velet ölni, de azért rendesen meglepődtem. 
Öcsémtől kaptam egy Tekergők Térképés notebookot, és egy Vihartörős kulcstörőt, amit elsőnek Mjölnirnek hivtam, mert hülye vagyok, de tök mindegy, nagyon menő! És azért ezt kaptam, mert a Thor film volt az első Marvel film, amit együtt néztünk. Hihetetlen, hogy erre emlékezett, és imádom. Tökéletes. 
Meg aztán Thor az egyik kedvenc szuperhősöm, akivel nagyon tudok azonosulni. És a halloweeni partyn is azt mondták, hogy ő lennék, amivel én tökéletesen ki vagyok békülve. Szóval így tökéletes az egész. Végtelenül imádom. 
Magamtól meg kaptam egy Városörséges journalt, mert a Városörség a legkedvesebb Discworld alsorozatom, és az eredeti illusztrátor rajzai vannak benne, meg idézetek a könyvekből, és messze tökéletes. Valamint egy Gördülő Köves pólót, aminek az elején a Halál látható a motorján, meg a jelmondata, amit nem tudok mi magyarul és latinul meg aztán végképp nem tudom leirni, szóval elégedjetek meg ennyivel, viszont a háta. A háta miatt vettem meg igazából. Amire az van írva, hogy "Burn to rune" vagyis "Rúnázni születtem", amit én már azóta szeretnék valamelyik felsőmnek feliratul, mióta először olvastam a Gördülő Köveket. Ott egy bördzseki hátán szerepelt, és én bördzsekire is szerettem volna, de ezt nyilván elengedtem, és iszonyatosan örülök ennek a pólónak. 
Mert oké, hogy ezt eredetileg a varázslók viselték, de én úgy értelmezem, hogy általánosságban az írásra is vonatkozhat, és hát senki nem tiltja ezt nekem, úgyhogy végtelenül imádom és élem ezt a pólót. A hajamhoz is tök jól megy. 

Meg a gyűrüimhez. Rendeltem aliról még két gyűrűt, egy pici, fekete hollókoponyásat, meg egy olyat, amin nagyon sok szem van, és szintén ilyen horroros feelingje van. Úgyhogy akár még lehetnék varázsló is, csak akkor nem vennék be a Városörségbe, pedig én inkább ott szolgálnék. Mindenesetre nagyon jó szett ez így. Még mindig nem érzem annyira a ruhatáramon, hogy olyan menő lenne, amilyennek én szeretném, de kis lépések, kis lépések. 

Ja igen, volt nyilván egy ajándék fiaskó is, mert mint kiderült öreganyámék nem birják értelmezni az összecsukható szót egy szennyeskosár esetében, és egy rendeset vettek, de nyilván kihoztak engem fasznak ebbe a sztoriba, viszont legalább egy életre megtanultam, hogy legközelebb csakis pontos linkkel és paraméterekkel vágjak ebbe bele. Pedig én azt hittem az összecsukható elég nyilvánvaló. Nem volt. De erre nem is akarok több szót fecsérelni, menjünk át öcsém ajándékára!

Mármint amit én vettem neki! Olyan böszme jó játékot vettem neki, de olyan böszme jót! Megkapta tőlem élete első legoszettjét, aminek rohadtul nem fogom tudni a nevét, de vannak benne klónok, meg rohamosztagosok és valami harci egységek, és imádta. Nem volt egy végtelen bonyolult szett, mert nyilván arra pénzem se volt, de itt úgyis az volt a lényeg, hogy legyen benne B1-s harci droid, mert imádja őket. És tök jól elszórakoztatott a fake orosz akcentusával, amivel a B1-s harci droidok beszédjét imitálta, és tényleg, tökre szereti őket. Eredetileg csak egy ilyen droidot akartam neki venni Legoból, de az olyan snassznak tűnt, meg kevésnek, hogy kerestem neki valami olcsóbb szettet, amiben ők is vannak, és lett is egy! 
És szenteste ki is rakta egyből, és most már ott állnak az asztalán, és imádja őket. Annyira zseniális dolgot vettem neki!
Meg az Így neveld a sárkányodat irónőjének a legújabb könyvét, mert azt is nagyon szereti. Legjobb ajándékok ever. Úgy szereti őket!

Erről eszembe jutott az a közhely, hogy a karácsony nem az ajándékokról szól, és tök sokat gondolkodtam, hogy miért is ne? Miért ne szólhatna az ajándékokról? Mert ha már egyszer a szeretet ünnepe amúgy, vagy legalábbis az a hivatalos meghatározás, és ha ajándékod adunk annak akit szeretünk, akkor végül is nem kéne annyira szidni az ajándékozást magát, nem? Persze, a kapitalizmus az egy végtelen undorító dolog, és kizsákmányol bármit, amit ki lehet, mert ez a lényege, és nyilvánvaló, hogy fel kell lépni az értelmetlen harácsolás ellen, de ha neked amúgy is az a szeretetnyelved, hogy fizikai dolgokat adsz másoknak, azért nem kéne a Pokolra menni. Meg nem csak fizikai dolgokat lehet ajándékba adni, hanem időt is. Türelmet. Figyelmet. Szeretetet. 
Meg az, hogyha a modern időkhöz igazitasz olyan dolgokat, amiket simán lehet, akkor miért ne tennék meg? Miért nem lehet a szeretet és ajándékozás ünnepe? Amikor gondolunk a másikra, és szeretből veszünk neki, és elképzeljük, hogy milyen boldog lesz. Adni végül is jó nem? 
Szóval utálom, hogy ezt igy sátánizáljuk, holott nem kéne. Maradjunk csak az ésszerűség határain belül. Meg amúgy is az a lényeg, hogy legyél a legkisebb fasz, aki lenni tudsz. 
Jó, ez nekem se sikerül mindig, mert én meg aztán nagyon azon tudok lenni, hogy senkinek nincs joga arra, hogy hülye legyen és beleállok vitákba. Mert fenntartom, hogy azért a hülyék uralkodnak, emrt az okosok hagyják őket győzni. Persze, egy meggyőződéses hülyének hiába magyarázol, de akkor is meg kell próbálni. 
Ez igy hozzátartozik azt hiszem a személyiségemhez, legalábbis nagyon próbálom hozzácsapni, mert tökre élem, és amúgy nagyon megkönnyebülést jelentő dolog volt, mikor rájöttem, hogy nem kell mindent csendben tűrni és kussolni. Rengeteg hibám van, sőt csakis és kifejezetten hibám van úgy érzésre, viszont nem hinném, hogy ez meg kéne, hogy akadályozzon abban, hogy kiálljak a fontos dolgokért, amennyire tőlem telik. 

Nagyon karácsonyi és ünnepi dolgok indeed. Azt nem tudom, hogy mikor csinálok számvetést, hogy milyen örömök értek ebben az évben, mert nyilván irtam megint írtam őket, bár igy év vége felé kicsit el vagyok maradva, mert mindig csak odáig jutottam, hogy jó, jó, majd beleirom, hogy ez a pozitiv dolog történt velem, de aztán sose jutottam el, hogy meg is csináljam. Meg nyilván van benne egy dolog, amiről még nem nagyon akarok beszélni, csak így megemlítem. 
Szerintem csinálok rá egy külön posztot, mert igazából nem akarom hazahozni, mert el akarom kerülni a családi kérdezgetést, mint minden számomra fontos, vagy kényes témában. Annak ellenére, hogy valamivel normálisabbak, még nem nyerték tőlem vissza azt az évtizedek során elvesztegetett bizalmamat, és ha apám így folytatja, ahogy a világlátását, akkor nem is fogják.
Azt se fogják megtudni tőlem, hogy nonbinary és asex vagyok, legalábbis nem belátható időn belül. 
Igazából ezzel el is dölt, hogy másik posztban irom meg. 

Az írásról, hajaj, hát belemenjünk ebbe egyáltalán? Persze, hogy belemegyünk, miért is ne mennénk bele? Idén irtózatosan keveset irtam, mert egész egyszerűen mentálisan sosem voltam elég jól hozzá, hogy belevágjak bármibe is. Srácok, ha bárki bárhol azt mondja nektek, hogy jaj hát a depresszió az inspirálja a művészetet, akkor tegyetek nekem egy szívességet, és kenjétek el a száját. Ez az egyik legkártékonyabb felfogás és a tipikus fogalmatlan romanticizálás. Mert nyilván az írás lehet egyfajta feldolgozási procedúra, de alapjáraton, mikor arra megy el a szellemi energiáid erős hetven százaléka, hogy ne csinálj semmit magaddal, és valahogy elvégezd a napi feladataid, akkor így nem éppen tudsz hatékony alkotni, vagy egyáltalán bárhogy. 
És ez amúgy tök szar érzés, mert büntudatod van amiatt, hogy ezt is irnod kéne, azt is, de nem tudod, nem haladsz vele, pedig amúgy a hétköznapi dolgokon kivül nincs más feladatot, és mégse haladsz. Jó kis plusz nyomást lehet így magadra rakni, ami igazából nem hiányzik. Lehetséges, hogy ez is kéne egy tanulság legyen, hogy ne pakoljak magamra terheket, mert úgyse fog segíteni. És írni se fogok, csak szenvedni. 
Ez nem jelenti azt, hogy legalább blogot ne írnék, mert nagyon szeretek blogolni. Oké, naplót irni, de who cares? 
Na, legyen ez egy célkitűzés, aztán meglássuk mi lesz.

Vannak ettől függetlenül nyilván terveim! Még októberben találkoztunk jávorral - nyilván később is, de most a mi szempontunkból ez a lényeg -, és bedobta, hogy ugyanmár, nem-e akarok valamit kezdeni a podcastommal. Aztán hirtelen elkezdtünk ötletelni, oké, igazából ő dobált be embereket, akik segíthetnek nekem, meg hogy így amúgy ők is szivesen beszállnának, én meg hát annyira belelelkesedtem, hogy ezt így azóta is tartom magamnál.
Itt az első probléma, hogy nincs nagyon sztorim, és ez nálam egyenlő azzal, hogy semmi. Megvan a főszereplő, megvan a hangulat, hogy mit akarok vele elérni, de igy hogy mi fog történni? Hogyan? Merre? Ki tudhassa ezeket? Nekem kéne, ez a baj. Az nem lesz gáz, hogy befejezzem vagy bármi, mert igy a Kalandzónát is meg tudtam csinálni kvázi koherensre. Jó, oké ott rendesen motivált a szószám, meg hogy várják, és szerintem ha sikerül kiforrnia magát ennek az egésznek, akkor ez itt is rendesen fog bennem dolgozni. Nyilván az, hogy számítanak rá. 
De először legyen egy sztori, ami lassan kezd kialakulni bennem. De túl lassan ez a bajom. Legalább címe van, ami szerintem iszonyatosan jól hangzik: Az üres utcák vándora. 
Én nagyon, de nagyon szeretem amikor hazamegyek és sötét van, és minden kihalt, és csak én sétálok az utcán. Imádom azt a különleges hangulatot, mikor csak az enyém, és minden tele van titokkal és sejtéssel, semmi nem érződik teljesen valóságosnak, és amikor bármi megtörténhez. Nagyon, de nagyon tetszik, és szinte csak ezért járok haza. És ezt a különleges érzést szeretném átadni, meglocsolva horrorral, meg a stílusommal. Amiről kezdem elhinni, hogy tényleg létezik. 

Meg ott vannak a táltosaim, akikkel már régóta kinlódom, és nagyon sok ember kiváncsi rá, amitől egy enyhe nyomást érzek magamon, de igyekszek ebbe nem beleállni, mert nincs értelme, és amúgy meg tök sokat fejlődött az egész sztorim! Meg a karakterek is, és igazából hihetetlen, hogy én azt hittem, hogy Andreánál van egy agysejt, ami amúgy igaz, de uramisten! Jó, oké, van az kettő is, de amikor használja! Ajvé. Én azt hittem, hogy Andrea egy higgadt, nyugodt vezető tipus, aki nem veszti el a fejét, erre baszki, már amikor először megjelent, tajtékzott a méregtől, aztán sikerült valahogy lenyugodnia, de mikor megtudja, hogy Erik és Imre mire fogadtak, úgy leüvölti őket, hogy Eriknek szorongás rohama lesz. Aztán meg elver két váltott farkast, mert basztatták Eriket és Imrét. Utána meg kihivta maguk ellen a sorsot, hogy felbőszitette a Táltosok Tanácsának két tagját. 
De amúgy meg igy szeretik, és tisztelik és vezető figura, csak éppen meg kell tanulnia, hogy miként tartsa kordában a temperamentumosságát. Amit nyilván meg fog, csak én így nem számítottam arra, hogy ő ilyen vehemens figura. Mármint nagyon vehemens. Persze a többieknek se kell szégyenkezni, Erik és Imre együtt osztoznak egy agysejten, Andrea végtelenül cinikus tud lenni, Balázs pedig, a csendes, őrszem Balázs, pedig szépen rácáfol minden józanságra, és úgy dönt, hogy igazából a helyi tündérmaffia feje egészen bejövős, és szeretne vele maradni. Nem mellette, mert ettől nyilván még táltos, de így vele. 
Én nem tudom, hogy mi ez a nagyfokú káosz ebben a csapatban, de nem is fogom vissza ezek után, csináljanak csak amit akarnak. Persze, ha lenne mögöttük egy kidolgozottabb világ, az sokat segítene, de egyelőre igy is nagyon szórakoztató. Már ha van éppen időm irni. Vagy időm. 
A másik nagy ötletem, ami szintén novemberbe született, hogy lesz egy szekta, ami ilyen idegen varázslényeket öldös, mert hát hogy képzelik, hogy idejönnek és itt élnek, és még csak nem is a magyar hitvilág részei. Nagyon kevés választ el tőlem, hogy elnevezzem a Mi Hazánk után szabadon A Mi Varázslényeinkre, de kétlem, hogy meg fogom ezt lépni. Annak ellenére, hogy szerintem végtelen vicces lenne, de már így is nagyon politikai állásfoglalásnak is be lehet tudni, már amennyiben az annak számít, hogyha pár fiatal szétrúgja a regnáló hatalom seggét, és közben nagyon chaotic mood az összes. 

Meg ott van a horror novellagyüjteményem, aminek még mindig nincs keretsztorija. Lehet, hogy el kéne ezt engednem, de nem akarom, mert tuti, hogy meg lehet ezt csinálni, csak az agyam egy fasz jelenleg. Bár az mikor nem. 
Meg össze kéne írnom, hogy egyáltalán mik azok a novellák, amiket meg akarok irni bele. Nagyon szeretem a horrort, és van pár ötletem, amiknek kéne egy rendes munkavázlat, mert én nem irok munkavázlat nélkül, abból csakis és kizárólag katasztrófa lesz. Aztán ugye akkor még meg is kell írnom, meg leszerkesztenem, ami szintén nem kis munka. Ez az egyik nagy problémám, a másik maga a választott műfaj. Mert eddig a regényötleteimbe sose sikerült túl jól, vagy legalábbis én nem érzem, hogy ment volna, viszont a novellába meg simán tudom hozni, csak nem olvastam még elég horrort ahhoz, hogy tudjam, pontosan miként működik. Oké, Stephen King könyveiből nekem is nyilván megvan sok, meg olvastam az Írásról című kötetét is, de ennek ellenére szeretnék más szerzőtöl is olvasni. Az Éjféli iskolákat szerettem, de hogy némelyik novella annyira indokolatlanul szexközpontú! Értem én, hogy férfiból van, de el nem hiszem, hogy közel ennyire érdekes lenne a farka, mint amennyi a testiséget választja központi témának. 
Erről megint eszembe jutott pár novella a nyolcszáz oldalas sci-fi antológia, amiben volt még pár példa erre, és a kedveneim amikor igy out of context kiderül a főhősről, hogy amúgy meleg, pán, bi, de addig meg tök heteroként volt ábrázolva, és semmi, de tényleg semmi nem utalt arra, hogy ő akkor most queer. És így köszönöm szépen, de ebből a reprezentációból, én nem kértem. 
Nem ez volt a lényeg, hanem az, hogy nem olvasok elég horrort, és nem tudom pontosan, hogy milyen elemek működnek jól írásban. Ezt most úgy mondom, mintha a többi műfajban ezeket olyan jól kenném-vágnám, bár az az igazság, hogy egész jól fel tudom ismerni, hogy mi a klisé és mi a műfajhoz tartozó elem. De a horrorban ez még nem annyira kiforrott és nyilván pont ezért kéne rendesen is irnom. Meg publikálnom.
Ívós játékot lehetne játszani ezekre a dolgaimra. Játszatok! Igyatok vizet, és maradjatok hidratáltak!

Uh meg hát nyilván ott van a Démonidéző játékok unatkozó fiataloknak, aminek szintén kellene kissé épkézláb cselekménye, de ott se normális senki. Vagy hetero. Jó, biztos vannak benne ilyen karakterek is, de nem érdemes a főszereplők között keresni őket. Ákos például aki mellékesen Éhező, és csak békésen szeretné élni az életét, már amennyire ezt ki lehet vitelezni valaki olyan számára, akit a szörnyek is kinéznek maguk közül és gyülölnek, és az emberek se nagyon fogadják be. De hát ott van neki Roberus, akit Kamilla idézett meg neki, hogy legyen egy barátja. 
Jó hír, hogy Kamillának kiforrt a neve, hogy Kamilla lesz, mert ez a szerencsétlen volt már Klaudia meg Kornélia is. És soha nem tudtam eldönteni, hogy pontosan mi legyen a neve, de a Kalandzóna alatt megállapodott a Kamillánál, és igazából ez is áll neki a legjobban, mert ő ilyen nyugodt, kedves csaj, aki amúgy rohadt erős médium is és mint kiderült, hogy elcserélt gyerek, de nem az akire elcserélték, hanem akit elcseréltek, és random ideig a tündékkel élt, és utálja is őket rendesen. De valahogy pont ezért lett mindenkivel végtelen kedves, és mindenki szereti is. Tényleg. Még a vérengző, bosszúálló poltergeistok is kedvelik, és egy ujjal se nyúlnának hozzá. 
Meg ő az egyetlen, aki tényleg pártfogásába veszi Ákost, és nem csak szánalomból, hanem tényleg kedveli és barátjának tartja. 
Ebbe a mesterhármasba robban be Rebeka, a Leszármazott, aki igy megakadályozná Lilithet abban, amit tervez, aminek még ki kell forrnia, mert eddig csak az van bennem, hogy szét fogjuk rúgni Lilith seggét, mert számomra végtelen irritáló és megérdemli, hogy valaki szétrúgja a seggét. 
Ebben lesz Éva a Pokol Királynője, Lucifer meg majd valahol sirdogál, mert szerelmes volt Lilithbe, de a cafka ávága, ahogy a nagykönyvben meg van írva, és szerencsétlent ezt teljesen tönkretette. Lilith itt meg az angyalokat irányítja, meg a kicsi istennőt, mert nyilván nincs regényötlet istenkép-keresés és értelmezés nélkül. 

Azt hiszem ennyi a projektem, de aztán majd még úgyis kiderül, hogy mi lesz belőle, meg mi nem, meg mi jut még eszembe. Mondjuk mostanában, ebben a december utolsó heteiben eléggé rajtam van az, hogy írnom kéne, alkothatnékom van! És igazából eddig ez a blogbejegyzés született az egészből. Ami nem sok, de legalább van. 

Továbbra is rá vagyok függve a 4zhewordsre, kicsit azért is ilyen terjengősek mostanában már a blogposztjaim, mert hát le kell győzni azt a szörnyet! Igazából átmehetnék másik dokumentumba, de valahogy attól olyan rossz szájízem van, hogyha útközben váltok. Meg ne kérdezzétek, ez nem racionális, csak ilyen vagyok. Mert a 4thwords az egy iszonyatosan függést okozó játék, ami még a szószámot is tolja. 
Valahol valakik fogták ezt a szörnyaprítós, grundolós dolgot, és hozzácsapták ilyen szószám boostolós - biztos igy kell ezt a szót irni? - és bumm! Így lett a Chocapic. 
Érthetőbben: ez egy olyan oldal, ahol azzal ölsz szörnyeket, hogy írsz. Mindegyik szörnyek megvan adva, hogy mennyi szót kel irnod, vagy mennyi percig, és ha megirtad, akkor dob neked cuccokat, amiből aztán tudsz kraftolni. Hihetetlenül sok terület, szörny, küldetés, megszerezhető holmi van, és igazából csak két dolgot tudok felhozni ellene: a fórumján szinte lehetetlen keresni, és a feliratkozási rendszere is lehetne könnyebb. De ezen kívül tök jó holmi, és ha te is hozzám hasonló módon írsz, hogy motivál a versengés, akkor ezt neked találták ki. 

Na, de elég ebből a szófosásból, most már tényleg, mert úgyse mondok semmi újat. 
Legyetek rosszak!

U.I: Tudom, hogy borzalmasan ezen olvasni, de tetszik a dizájn és marad egy ideig. Majd megpróbálok a betüméretekkel, meg ezekkel mókolni.