#60 - Válságos helyzetek

Na srácok, éltek még? Remélem igen, és aki teheti az most otthon marad. Én nem, bár mondjuk rohadtul élnék két nyugis hetet, amit nem a szabinapjaimból vonnak le és még fizetnek is érte, de hát sajnos ez tipikusan a bilibe-lóg-a-kezem eset. Meg mondjuk amúgy nincs bajom azzal, hogy dolgozni kell, legalább van pénz, és nem esz itthon az anxiety, de hát tudjátok milyen ez. Az ember elképzel magának valami ideális állapotot, a valóság meg szemberöhögi.

Ja, mert én amúgy gyárban dolgozom, ami többfele is szállít, és nem nagyon fest, hogy becsukná a kapukat, ami egyrészt jó, másrészt meg tudnék pihenni, de hát ez van fiaim, rendes ember az sosem pihen, ahogy Alvinék is megénekelték. Mondjuk természetesen a cégnek is vannak ilyen megelőző lépései, meg gyakorlatilag minden héten kiadnak egy tájékoztatót. Most járunk a tizenegyediknél, ebben jelenleg a maszkokról van szó. Kapunk fejenként két darab mosható maszkot, de jó lesz nekünk. Amit megengedtek, hogy levegyünk evéshez. Mondjuk ezt csak azért nem vonom kérdőre, hogy miért irták bele, mert el tudom képzelni, hogy vannak olyanok, akiknek ezt magától nem jutott volna eszébe.

Ami még nagyon tetszett - értsd: kisebb agyfaszt kaptam -, hogy kitalálták, hogy ne találkozzanak a műszakok. Ami tök szép és jó, csökkentsünk az érintkezést. A sztorihoz tudni kell, hogy én a porszoróba vagyok, ami egy elég tágas és szellős és levegős hely, és körülbelül annyi időre találkozom a velünk egy műszakban, de különböző területen lévő emberekkel, hogy egy Helló!-t intünk, vagy egyáltalán nem is látom őket.

Na, most ezt a kvázi húsz embert, akik elég jól szét voltak szórva a területen, fogták, és bezsúfolták egy picsányi, levegőtlen, szellőztetés nélküli irodába.

Adok időt feldolgozni.

Szerencsére egy hét után belátták, hogy ez egy egészen kicsit kontraproduktív és nem igazán fedi a kerüljük-a-társasági érintkezés alapelvét. Úgyhogy most már a porszoróba gyülik a nép, ahol legalább el is férnek, és nem egymás hegyén-hátán létezünk műszakkezdésig. Hiába német a cég, a vezetés attól még magyar és ez meg is látszik. Viszont legalább átvett és fizet, szóval nekem oké. A posta úgyis fényévekkel rosszabb volt.

Ja meg van belépéskor kötelező hőmérés, ami ilyen digitális hőmérővel történik, amit odatartanak eléd és aztán leolvassa a testhődet. Mivel a homlokod nem jó, lévén jobban ki van téve a természetnek, ezért a nyak környékét kell szabaddá tenni a méréshez, amitől én mindig úgy érzem magam, mintha önkéntes véradó lennék a hivatali vámpír számára. Nagyon fun.

Meg van még egy rakat másik cucc, amit úgy hittek, hogyha laboratóriumi körülmények között működik, akkor real life is fog, de hát ezeket már megszoktuk.

Mondjuk azóta már hallottam olyan pletykát, hogy a gyár is be fog zárni, de ez csak egy embertől, szóval ennek nem adunk sok hitelt. Majd ha odafentről leszólnak, hogy figyi, holnap már ne gyere. Mondjuk ez rohadtul nem fog jót tenni a szorongásomnak, mert hiába vett át a cég, konstans attól félek, hogy túlságosan rossz munkaerő vagyok és nem fognak megtűrni sokáig. Mert én amúgy igyekszem, de nem érzem, hogy nagyon jó is lennék. Mert van egy olyan kolléganőm, akinek az életét egy energiaital márka támogatja, mert úgy pörög, mint egy bedrogozott búgócsiga. És ettől néha elfog a szorongás, ami nem logikus, de létező dolog. Na, mindegy, remélem, hogy azért látják rajtam, hogy igyekszem, meg csinálom becsülettel, de fogalmam nincs, hogy a tőlem telhető legjobb elég jó-e. Meg amúgy van aminél nem tudok gyorsabb lenni, és nem azért mert nem akarok, hanem I have limit.

Nem, fogalmam nincs milyen rendes önbizalommal és önértékeléssel élni. Sosem fordult még elő.

Csak a pofám nagy.

Tereljük is a témát inkább boldogabb vizekre! Beküldtem egy novellát egy pályázatra! Hogy ez mi a frászért nagy szó? Egyrészt annak ellenére, hogy későn vágtam bele, holott volt rá még plusz két hónapom, sikerült befejeznem és kvázi még jól is sikerült! Ugyan a nyelvtan check nem lett tökéletes, mert szegény bétámnak nem volt alkalmas az idő, én meg hülye voltam és nem kértem meg másokat, szóval ha azon bukok akkor is tudni fogom, hogy az én hibám volt. És útközben kiderült, hogy július elsején lesz az eredményhirdetés, addig szerintem háromszor is elfelejtem, hogy ezen részt vettem. Küldeni fognak e-mailt, ha bekerültem, de igazából nem bazirozok erre, mert nem akarok csalódni. Az lesz a legegyszerűbb, hogyha abszolút nem gondolok rá.

A pályázatoktól azonban nem búcsúzunk el, mint téma, mert össze akarom írni, hogy milyen pályázatokra akarok írni. Valahol legyenek feljegyezve, mert minek a naptár, ugyebár. Ja, mert az is valamilyen fogadalom volt még év elején, hogy megpróbálom minél több pályázatra beküldeni az írásaim. És az első lépést már meg is tettem.

A Preyer Hugo pályázat is létezik, annak május 31.-e a leadási határidő, bár idk, hogy lesz-e rá ötletem. Mostanában nagyon ráálltam a horrorra meg a lore-ra, és ehhez hasonlókra, bár a sci-fit olvasni továbbra is szeretem. De írni? Hát nem tudom. Van ugyan elfekvőbe egy-két gondolatom, de fogalmam nincs, hogy beleférne-e karakterhatárokba. Meg, hogy így érthető-e, szóval inkább azt ott hagyom.

Aztán van egy, ami a klímaváltozással kapcsolatos, a Vihar gyermekei - Az áradás gyermeki néven fut, és augusztus 31. a leadási határidő. Amúgy erre van is ötletem. Arról lesz szó, hogy a megemelkedett vízszint miatt megjelennek a sellők, szirének, még eldöntöm, hogy melyik lesz a kettő közül. Azonban egyértelműen nem lesznek barátságosak, főleg nem az emberekhez, hiszen elvették az életterük, beszennyezték az óceánt meg úgy általában a vizeket, és most ha csak tehetik elragadják őket. Persze néhányan megpróbálnak foglyul ejteni néhányat, és kísérletezni rajtuk, de semmi olyat nem találnak, aminek hasznát vehetnék. A kommunikáció sem jár sikerrel, mert a sellők kifejezetten ellenségesek. Mondjuk az egész egy fiatal kamasz szemszögéből fog játszódni - szerintem ez egy nagyon hülye megfogalmazás, de nem tudom rendesebbre átírni. Mindenesetre remélem, hogy értitek. El lesz mesélve szépen, hogy a sellők ellehetetlenítik a halászok munkáját, folyton ott leselkednek a mélyebb vizekben és íjakkal még a szárazföldi épületeket is megrongálják, amik túl közel állnak a tengerhez. De mivel a tengerszint folyamatosan emelkedik, ezért aztán az emberek is egyre nagyobb támadásnak vannak kitéve. És az egészbe még lehet beleteszem azt, hogy ennek a kamasznak van egy kishúga, akit megtanítanak énekelni a szirének, de aztán úgyis csak azért, hogy elragadják. Szóval szomorúra és depresszivre tervezem.

Létezik még egy teljesen random talált pályázatom a Wayersfantasytól, amiről még soha az életemben nem hallottam, de tetszett a pályázata. A lényege, hogy a fantasy és a sci-fi elemeket vegyítsük, szóval vihetek tündéreket az űrbe. Meg vérfarkast a Holdra. Meg ilyenek. A leadási határidő május 31. szóval ezt is össze tudom hozni. Nyilván könnyebb lenne, ha lenne hozzá sztorim, ami nincs. Mert miért is lenne. Mondjuk ez a tündérek az űrben már régóta foglalkoztat, viszont ha már belekontárkodunk a sci-fibe akkor érdemesebb lenne valami nagyobb, hangsúlyosabb dologgal próbálkozni. Azt hiszem pinteresten olvastam valahol, hogy miért nincsenek ilyen űr legendák, és igazából az rohadtul megragadta a figyelmem, szóval valami olyasmit akarok. Kozmikus legendákat a népnek! És fel lehetne használni a misztikus lényeket, de sajnos ez a történethez nem visz közelebb. Remélem megálmodom vagy valami, mert arra még nem jöttem rá, hogy mi alapján születnek meg a sztorikezdemények a fejemben.

Végül pedig még egy, amit Winnie talált, egy május elsején lejáró pályázat, ahol alternativ Disney meséket kell kitalálni. Ami nem hangzik rosszul, de komoly bajom, hogy 10.000 karakter a limit, és így... you just kidding me. Hát tízezer alatt még el sem kezdődik a sztori úgy igazán, ne röhögtess! Bár lehet, hogy ettől függetlenül megpróbálom, bár nem biztos, hogy arra a horrora kíváncsiak, amit én kitaláltam. Pedig szerintem dark talekre mindig szükség van. Hát majd meglátom, hogy ezzel mégis mi a fasz lesz.

Kicsit updatelem, mert azóta Lara, drága, egyetlen kincs bétám, talált egy olyan pályázatot, amit gyakorlatilag nekem találtak ki. Most ugyan hangyafoci megy a fejemben, és nincs kedvem pontosan utánanézni, de a lényegre emlékszem. Grimm mesét kell kozmikus horrorrá adaptálni lényegében és augusztus 31.-e a lejárati határidőt. A pályázat kiiró pedig végtelenül gondoltak mindenre is, mert megadtak pár helyet, ahol hozzá lehet férni Grimm novellákhoz. Én már most tudom, hogy valami mélytengerit szeretnék, mert az is pont olyan rohadt ismeretlen, mint a világűr. Mondjuk ennél több nincs meg és ez is erősen biztos, hogy változni fog.

Persze most, hogy leadtam egy pályázatot, amit aztán vagy megjelentetnek, vagy nem, ideje lenne valami mással is foglalkoznom, és igazából egy rakat ötletem van, hogy mégis mit csinálhatnék a camp alatt. Merthogy camp is van, de ez annyira nem hoz lázba! Egyszerűen csak nincs meg az bennem, hogy camp van és akkor fuh, toljuk meg. Már csak a saját babonám miatt, mert eddig az összes campet elvesztettem, viszont minden nanot megnyertem. Úgyhogy egyrészt ezért nem töröm össze magam, másrészt meg nincs meg az a tipikus versenyszellem, amit én november szétadok. Jó, nyilván meg is halok, de hát ez is része az egésznek. Hogy meghalj benne. A campbe meg nem szokásom, mert nem tudom. Valahogy nem motivál annyira. Ennek ellenére azért csinálom, és idénre egészen különleges dolgot találtam ki, mert nyilván nincs elég sztori, amit be kéne fejezni, vagy egyáltalán haladni kéne vele.

Podcastot akarok csinálni.

Bezony.

Jól olvastátok.

Nem, köszönöm szépen, tökéletesen tudom, hogy nem vagyok normális. Nem kell újra elmondani, de teljesen rákattantam az ötletre. Az évben elkezdtem rendesen podcasteket hallgatni, és a kedvencem azok, amik egy sztorit mesélnek el, és van köztük olyan is amelyek már majdnem olyan monumentálisak, mint egy rádió dráma. A Welcome to Night Valet még az is ismeri, aki soha nem hallott róla, de higgyétek el, hogy van élet azon kívül, és engem például sokkal jobban inspirált az Alice isn't dead. Egész egyszerűen páratlan hangulata volt annak a roadtripes, szörnyes podcastnek, és nyilván az egy olyan quality, amit egy jó ideig úgysem fogok elérni. Tekintve, hogy csak egy headsetem van, meg egy ötletem. Meg mondjuk egy felvevőprogramom, a vágásra alkalmasat még le kell szednem. Meg amit még nagyon szeretek az az Edge of sleep, ami viszont már nem podcast, hanem rádió dráma, de high quality, meg ugyanattól a gyártótól a The left-right game, mert kilóra meg lehet venni a loreval. És nyilvánvaló, hogy én is loret akarok írni, csak még nem tudom, hogy pontosan hogyan. Mert magyart még nem találtam ilyet, ami nem zárja ki, hogy nincs, de az biztos, hogy én nem futottam bele, ami tök szomorú. Mert bár értek angolul, egyre jobban és jobban, azért jó lenne tudni, hogy digitális honfitársaim hogy álltak neki.

Muszáj lesz mindenképpen kimozdulni a komfortzónából, ez már pusztán azzal megtörténik, hogy vissza kell hallgatnom saját magamat, meg hát az írása se lesz könnyű. Mert ugye egyedül vagyok, és igy egy szereplőt, max kettőt tudok eljátszani, mert hát nem vagyok én szinkronszínész! Csak szeretek ripacskodni. Eddig azt találtam ki, hogy egy srác van a főszerepben, meg a kedvenc elhagyatott kísértetfalum Szenderes. A sztori maga az lenne, hogy eltűnnek a szörnyek, és ez azért baj, mert a szörnyek védték eddig az emberiséget. Az angyalok már rég elbuktak a Névtelenek elleni harcban, akik a világ létrejöttekor léteztek és ilyen nagyon durva szörnyek voltak, de az angyalok legalább sikerrel jártak, szóval az élet megmaradt a Földön. Most viszont a szörnyek eltünnek, és azt pletykálják, hogy feltűnt egy Névtelen, ami egyszerre lehetetlen és végtelen szopás. De amúgy őt is csak manipulálnák, de ezen a ponton már én se tudom, hogy mi a fene van.

Ami ebben nehéz lesz, hogy minél kevesebb szereplősre hozzam le, mert nyilván nem vagyok szinkronszínész hogy csak úgy váltogassam a hangszínem. Meg nyilván egyáltalán nem úgy kell írni, mint egy novellát, vagy regényt, eleve mások a forami követelmények, szóval igazából csak magammal baszok ki. De én nagyon szeretnék magammal kibaszni, mert még az is lehet, hogy simán élvezhető lesz. De ahhoz először szenvedni kell.

Meg az se ártana, ha összehoznék egy működő plotot, és mondjuk elkezdenék gyakorolni is, de hát majd valahogy kialakítom a rendszert. Aztán meg annak is utána kéne nézni, hogy miként tudnék feltölteni Spotifyra podcastot, bár az már nagyon a végleges lépések között van. Amúgy kitaláltam, hogy Steamheart Kft. néven akarom publikálni, mert a steamheart amúgy is a felhasználónevem. Meg lehet csinálok majd neki külön twitter oldalt, de hát ezek már tényleg azok a lépések, amik azután jönnek, hogy actually készen vagyok egy epizóddal. A címe mindenesetre már megvan: Kihalt utcák vándora.

Mert utálok címet adni, de ha egyszer adok, akkor annak rendkívül költőinek és esztétiknek kell lennie. Ebbe meg benne van minden, amit érzékeltetni akarok ezzel az egésszel. Mindig attól félek, hogy nem vagyok elég hangulatos, és mindig mindenkinek meg kell nyugtatnia afelől, hogy de, igen, van stílusom, de hát én azt innen nem látom. A nyelvtani hibák már sokkal súlyosabbak, de hát azért van bétám. Zárójel bezárva. És tök jó lesz, mert beleveszem azt, hogy mennyire végtelenül szerelmes vagyok az üres, kihalt utcákba. Egyszerűen fantasztikusak. Főleg sötétben. Amikor csak a lámpák világítják meg, vagy falun, amikor csak a hold meg a csillagok fénye és friss illata van mindennek, és te érzed magad körül az éjszakát. Na, ezt a hangulatot akarom elkapni, mert szerintem erre mindenkinek szüksége van. Aztán hozzádobom még pár ötletem, amit végül nem tudtam máshol felhasználni, mint például Szenderest és majd valami csak lesz! Meg akarok bele fura szörnyeket. Meg egy amnéziás angyalt. Igazából egyszerre lesz ez végtelenül komfortzóna és valami meredek új dolog. Amin már nem is csodálkozom, valahogy ilyen a személyiségem is.

Egyéb írásokkal is akarok amúgy haladni, főleg mert egy rakat pályázatra akarok beküldeni. Épp itt az ideje, hogy valóban megragadjam ezt az egészet, mert az embernek csak úgy van esélye, ha nem fél élni a lehetőséggel, még akkor is, hogyha nem tudja biztosra, sikerül-e. Meg akarok jelenni, és így tizenakárhány évnyi billentyűzethuszárkodással a hátam mögött már igazán ideje volt ennek az elhatározásnak.

Csapongok, fiaim, csapongok, amin valószínűleg már csak én lepődöm meg.

Szóval ugye nyilván foglalkozni akarok rendesen a buzi táltosaimmal, amiknek összeállt már nagyjából a cselekménye, és azt is megbocsátottam nekik, hogy az egész angst világelpusztítós dologból átfordultunk lázadóba, mert igy tényleg sokkal menőbb lesz. Jobb és gördülékenyebb, plusz ki ne élvezné, hogy egy csapat fiatal lerombolja a picsába a régi, rossz, berögzült rendszert? Na ugye. Persze a fő mozgatórugókat meg tudom tartani, és ha jól csinálom, akkor szórakoztató és izgalmas lesz, amivel végső soron nincs semmi probléma. Csak neki kéne ülni rendesen, ami valahogy sose akar sikerülni, mert mindig bosszant, hogy előről kezdem és megunom egy ponton. Pedig ha azon továbbjutnék akkor szerintem minden beindulna, csakhogy nagyon nehéz túljutni azon a ponton. De valamikor azt is előszedem, mert meg akarom írni.

Óh és ott van egy regényötletem, amit összemostam az Én a lázadókkal vagyok!-al, mert az a szerencsétlen nem akart megállni a saját lábán. Van amikor egyszerűen egy ötlet nem működik, holott tudod, hogy kellően monumentális ahhoz, hogy regény legyen és valami mégse passzol. Úgyhogy hozzálöktem egy másik ötletemhez, és tádá! Siker. Öröm és boldogság, most már csak ki kéne dolgozni azt is. Az új cím pedig az, hogy: Démonidéző játékok unatkozó fiataloknak.

Igen, szerintem ezt nem kell túlmagyarázni. Irtam egy novellát, amit szerintem nem fogok kijavitani, mert nem érzem a motivációt, abban volt egy kissrác, aki képes volt megenni a szörnyet. Nagyon szeretem azt az eljárást, hogy fognak egy klisét és megfordítják. Legalábbis én nagyon élvezek játszani vele. Amúgy a srácot elneveztem bűnevőnek, ami tudom, hogy mit jelent, csak én úgy képzelem el, hogy a szörnyek a bűntudatunkból, rosszabbik felünkből, érzelmeinkből jönnek létre, és a bűnevők képesek ezt meglátni és megenni. Meg nyilván baszó. Na, és ez a gyerek amúgy youtuber, és démoni játékokat próbál ki a csatornáján, mert miért ne. Amik ugye működnek is, hála Roberusnak, a házidémonnak. Ő amúgy a másik regényből érkezett, de így viccesebb lesz. És ide bedobtam végre Kornélia Klaudiát a médiumom, akinek köszönhető Roberus léte. Aztán persze a srácok belepottyannak az egész túlvilági hatalmi harcokba, és megjelenik Rebeka, mint Éva egyenes ági leszármazottja, aki amúgy ebben se akar egyik oldalra állni, mert Éva és Lilith is bekaphatja. Lucifer meg csak csicska és egy ponton meg fogom ölni, mert ki nem állhatom azért. Lilith meg egy nagy ribanc lesz, mert őt se kedvelem. Miért irjon az ember könyvet, ha nem azért, hogy ilyeneket kivitelezzen?

Meg azzal a szerencsétlen sci-fi Supnat AU-val is kellenne valamit kezdeni, mondjuk megírni. Túl sok munkám van benne és túl jó ötleteim, hogy ne irjam meg, de ez annyira ilyen kedvfüggő projekt! Mondjuk hátha segít, hogy most rajtam van, hogy elkezdem előről a sorozatot, mert ennyire gyűlölöm magam és hiányzik Mark Sheppard meg Crowley. Meg elő akarom venni a régi projektjeim és javítva befejezni őket. Nem tudom honnan, vagy miért jött ez a késztetés, de nem akar elmúlni. Ezen nem segített, hogy pár napja töménytelen mennyiségű Gravity Fallsos pintet néztem.

Meg az a GF/SPN crossoverem nagyon szerettem, és még mindig működne a háromnegyede. Mondjuk a shipet tuti kivenném, mert bár nagyon uraltam azt a hajót az is elsüllyedt. Maradok a Deanleynél, mert az úgyis mindig fáj. Bár egy működőképes Cas/Dean/Crowley felállás is csábitóan hangzik, de tudjátok mikor fogok én polyshipet irni! Soha. És ez majdnem száz százalékig biztos. Meg aztán az is lehet, hogy egyáltalán nem lesz benne ship, mert minek azt. Éljenek a friendshipek, a többit meg mindenki találja ki magának. A lényeg az, hogy az alapsztorit akarom, a párossal meg majd kezdek valamit.

Meg ott van a punk!Crowley egyetemista SPN AUm, amit csak azért akarok befejezni, mert punk Crowley. Hiányzik Crowley. Meg így hogy be legyenek fejezve dolgok, mert az olyan megnyugtató dolog, hogyha be van fejezve.

Ajh egy csomó dolog van, amit írni akarok, és túl kevés idő én meg túl lassan irok. Mert amúgy van pár novellám, amit szintén szeretnék megirni, mert úgy érzem, hogy kell az életembe, meg a tiétekbe is. Főleg, hogy novelláskötetet is akarok, ahol lenne egy keretsztori is, amiben evil Disney princessek lennének, többek között, de amúgy fogalmam nincs hogy oldanám meg? Csak így tetszik az ötlet, meg faszán tudnám tematizálni is. Csipkerózsikához jönnének az ilyen elvontabb dolgok, mert hát álmok és hasonló, Hófehérke kapná a kicsit valóságközelibb dolgokat, míg Ariel a mélységgel és űrrel kapcsolatosakat. Mert hát ez a két dolog egyformán ijesztő és ismeretlen. De igy amúgy ez hogy jön össze? Fogalmam nincs.

Az a baj, hogy a fejemben megvannak dolgok, de kifejezni meg leírni nem tudom. Tök jó lenne ha lenne ilyen gondolatolvasó írógép. Bár aztán ki tudja. Lehet, hogy még nagyobb baromság sülne ki belőle, mint amúgy is.

Áhh, legyen elég annyi, hogy csinálok is valamit, meg dolgozok dolgokon és ennek látszatja is lesz. Esetleg még megcsinálhatnám, hogy bemásolom valahova az Ao3-s profilom, miért is ne lenne olyanom? Meg esetleg a twittert, bár ott aztán minden nyenyergés is van. Még eldöntöm.

Amúgy elkezdtem az ajánlós cuccot, de aztán abbahagytam, mert így történt a pályázat és az igy nagyon prioritásba ment, szal azt végképp félretettem. Bár van molyos meg goodreadsos profilom, lehet azokat is kiteszem. Még nem tudom. Majd kitalálom.

Oké srácok azt hiszem egyelőre ennyi, élek, írok, biztonságba vagyok, már amennyire tehetem. Mondjuk az túlzás, hogy nem érint ez az egész, mert de, csak másképpen. És ez épp elég is, hogy száradna össze. De valahogy túl kell élni. Kitartást srácok és ne feledjétek: Legyetek rosszak!

U.I.: Ezt is vagy két hétig irtam, mint az összes többit. Fogalmam nincs miért vagyok ilyen.