#38 - Csak az élet történik

Helló kölkök!

Na, akkor most már ideje lesz elmagyarázni, hogy hova és miért és minek tűntem el ennyire. Szokásomhoz híven ez káoszos és hosszú lesz, szóval mindenki így készüljön fel rá. Mert hát miért is tudnám, hogy hol akarom kezdeni? Az túl egyszerű lenne, úgyhogy most kezdem a legfrissebb emlékkel, aztán majd meglássuk, hogy hova lyukadunk ki. Izgalmas lesz, vágjunk is bele!

Elsőként lefutott a con és amilyen pocsékul indult, olyan jó lett a vége. Igazából az a szombati Sherlock csapat cosplay, nos, az nem várt nehézségekkel startolt, és küzdött olyan csapatszinten, de aztán a nap végére sikerült kicsit felszívnunk magunkat és lettek fényképek is. Jó, igazából nem tudom mire számítottam úgy, hogy se jávorom, se Kisze nem aludt úgy köbö semmit, mert még a cp-ken dolgoztak, plusz nekem is volt egy momentem, amikor táskaörzés közben nemes egyszerűséggel bealudtam. Úgyhogy tudjuk be az összes kellemetlenséget az alváshiánynak, a faszkodós időjárásnak, és lépjünk túl rajta. 

A fényképek nem tudom mikor, egyszer majd csak érkeznek, ne legyünk türelmetlenek, hiszen ma ért véget a con, még mindenkinek ki kell aludnia magát, meg válogatni, meg hasonlók. 

De részemről elégedett vagyok a Lestrade cpmel, és bár nagyon jó fodrászom van, de jávorom is olyan rohadt jól belőtte a frizurám, hogy szabályosan fájt megmosnom a hajam, hogy kijöjjön belőle a szürke hajlakk. 

Szeretem a vörös hajam, de nagyon jól állt. Meg kaptam egy kis kort, szóval kinéztem legalább huszonnégy évesnek :DDD
Óh és hát a fotósunk! Őt imádtam! Nem csak az, hogy nagyon rendes volt velünk, hanem így kérdezgette, hogy mit akarunk kifejezni a képpel, mik a motivációi a karakternek, és ezzel engem kilóra megvett.
Lettek is faszányos képeink! Majd ha megjönnek, és nem felejtem el, megmutogatom őket. Vagyis... frászt. Azért van nekem instám meg tumblim, oda felszórom, arra valók úgyis. De azért majd jelzem, hogyha van valami érdeklődésre méltó. 

A vasárnap nekem csak ilyen nagyon fél nap volt, ráadásul civilben, mert valamikor aludni is kell és kipihenni az egész heti melót, de olyan zseniális vége lett! Találkoztunk ugyanis szombaton egy teljes Gravity Fallsos cp-s csoporttal, akik istentelenül jó fejek voltak, és vasárnap derült ki, hogy mennyire is azok. 

Jávorom ugyanis egy huszonéves Dippert alakított, pofátlanul zseniálisan, amin én már önmagában is istentelenül befanoltam, de aztán megleltük a csoportot, akiket egy Ford, egy Stan, három Bill és a Pines ikrek alkottak. Én megígértem, hogy csendben fogok meghalni, de ez egyáltalán nem sikerült.  
Jávoromat kitörő örömmel fogadták, és nagyon, nagyon, nagyon cukik voltak, de tényleg, ilyen elmondhatatlanul jó érzés volt, még civilként is, ott lenni köztük, és figyelni, hogy mit hoznak össze a kamera előtt. 
Persze, engem se kellett félteni, mert amíg a jávorom a kamera előtt tobzódott én betámadtam szegény Stant. 
Így igyekeztem nem nagyon vállalhatatlanul viselkedni, de olyan rohadt tökéletes volt, én meg olyan rohadt boldog neki, hogy így muszáj volt letámadnom. És ebből az lett, hogy a fejemre rakta a fezt, ismétlem: FEJEMRE RAKTA A FEZT, én meg meghaltam a boldogságtól. És így megkérdezte, hogy nem akarnék-e Soos lenni. De, de akarok. Szóval őszi conom az így: GF. Első nap, vagyis szombaton, Stan leszek, mert Stant nagyon élem és imádom, és vasárnap meg Soos. 
Amúgy erről van fénykép is valahol, valakinél, ami egyszer majd csak hozzám kerül, de nem baj, addig is higgyétek el, hogy körülbelül a hetedik mennyországban éreztem magam miatta. 
És kaptam néhány pro tippet a cp készítéshez is, meg be is jelölt a srác fészbúkon, szóval egyszer majd random ráírok. Csak így: mindent kezdet nehéz. 

Közben meg jávorom megkapta Ford köpenyét, ismétlem: FELVETTE FORD KÖPENYÉT, szóval neki is lett egy nagy momentje és így rohadt pozitívan zártuk ezt a napot. És megérte elmenni conra végül. 

Az meg csak hab a tortán, hogy játszhattam Kisze sorozatgyilkos karakterének az áldozatát. Ripacskodhattam kicsikét, meg amúgy is bakancslistás tételem volt hullát és/vagy áldozatot alakítani. A másik bakancslistás pontom amúgy, hogy zombi legyek a kamerák előtt :”D

Mondom, ha lesznek képeim, akkor majd jelzem. 
És most, hogy ezt elmondtam következik az a rész, amikor nem beszélek a melóról, mert még mindig sok a hülye, és most éppen jó kedvem van, szóval nem akarok elszomorodni. 

Még attól sem sikerült, hogy !SPOILER! a Doktor nő lett !SPOILER VÉGE!
Mert ugyan én se vagyok ettől a fordulattól elragadtatva, és nem is akartam, hogy bekövetkezzen, viszont magát a sorozatot nagyon szeretem és nem akarom elengedni, úgyhogy még szünetet tartok benne, amíg ezt meg nem emésztem és el nem fogadom.
Igaz, még jó pár résszel le is vagyok maradva, mert nem vagyok képes elengedni Capaldit. Egyszerűen még nem vagyok rá képes. 
Crowleyt minden különösebb gond nélkül elbúcsúztattam magamban, komolyan megúsztam az egészet egy fél délutános torokköszörüléssel, amivel a gombócot próbáltam eltüntetni, de Capaldi egészen más kategória. Ő most kapott egy ízig-vérig, csontig-velőig ütős és megrázó és felforgató évadot és így annyira érzem, hogy megint ad nekem valamit ez a sorozat, és annyira zseniális színész, szóval nagyon nem tudom, hogy miként lehetne őt pótolni. 
Mondjuk nem is lehet, és senki nem akarja, de én még akkor se állok készen. 
Úgyhogy addig is próbálom magammal megbeszélni, hogy bár nem vagyok boldog, de képes vagyok elfogadni és megszeretni, hogyha olyan évadot és karaktert kap. 
Ezt viszont mindegyik regenerációtól elvárom, szóval lényegében megleszek én vele is, mihelyt képes leszek józanul látni. 
Nem mondom, én is nagyon ágáltam ellene, ez tény. De megváltoztatni úgy sem tudom, a sorozatot nem akarom elengedni, szóval vagy képes vagyok felülbírálni az álláspontom, és elfogadni ezt a tényt, vagy egy hisztis picsa leszek, amit meg nem akarok. 
Úgyhogy kedves, újsütetű Tizenhármas Doktor: legyél nagyon jó, emlékezetes, karakteres és igazán Doktor. Én pedig megpróbállak minél előbb megkedvelni téged is. 

Amúgy pedig van egy másik nagyon fontos kérdésem, fontosabb, mint a 13. Doktor, méghozzá: Milyen lesz az új companion?!
Ajánlom nekik, hogy ne jelenkori legyen, örülnék egy idegennek, de leginkább egy nagyon múltszázadi skót férfiú legyen kiltben és ijedősen. Tudom, ezt már valamelyik Doktornál elsütötték, de én támogatnám az ötlet újraélesztését. 
De lehet idegen is, vagy bárki csak ne legyen egy döglött lazac. Légyszi. Vérszemet kaptam hahó!

És minden istenekre, istennőkre és egyéb dolgokra kérem, hogy Ne Hozzák Össze Őket. Bár ez is olyan dolog, amit minden regenerációnál kérek. 

Oké, ennyit a DW-ről, más sorozattal kapcsolatban nem tudom, hogy akartam-e bármit is, és a munkáról továbbra se vagyok hajlandó beszélni, bőven elég átélni, bár lehet egyszer még összefoglalom a hülye ügyfelek típusait, de az nem most lesz. Beszélek inkább az írásról, oké? 

Oké, hát!

Nos, egyszer be fogom fejezni a közeljövőben a crossoverem, csak egyszerűen Van Valami, ami miatt nem tudom folytatni. 
Amire útközben már rájöttem, hogy mi is akadályozott pontosan, szóval mihelyt nem lesz olyan idő, hogy rám olvad a laptop, nekiesek és folytatom. Oh, nem nem lesz rövidebb, sajnálom, képtelen vagyok röviden fogalmazni, ráadásul kell a karakterszám, hogy mindent úgy adjak vissza, ahogy a fejemben él. 
Oké, így se sikerül mindig, de totál ismeretlen terepen mozgok, szóval ezt meg lehet bocsátani nekem úgy érzem. 

A késlekedést nem tudom, hogy lehet-e, de Nienornak van egy olyan rokonszenves és találó elmélete, hogyha valamin ennyit kell ülni, az azért van, mert a sztoriban valahol, valami, valamiért nem stimmel és ezt a tudatalattid már érzi, csak te nem látod át. Na, nekem ilyen problémáim voltak, de miután jávoromnak gondolkoztam egy sort, meglett, hogy mi volt a homokszem a gépezetben. 
Magáról a sztoriról nem beszélnék, tessék olvasni, olvasható, nyomokban, komolyan, én meg úgysem tudok róla úgy beszélni, hogy ne lőjek le minden poént. Annyit talán elmondhatok, hogy lesz benne szenvedés, nagyon sok szenvedés, főleg Crow részéről, akinél talán kicsit elvetettem a sulykot, mert nem egyszerű ügy felhozni a végjátékra. Viszont úgy fest, hogy megoldottam, és ha nagyon ügyes vagyok, akkor fájni fog a vége. 

És ha már vég. Végre sikerült lezárnom magam a sorozatot, oké, egy ideje már ez megtörtént, de ide kapcsolódóan elmondom végre, hogy én annyira kibaszottul örülök, hogy sikerült méltón elbúcsúztatni Crowot. 
Persze, én magamban vagy kismillió halálnemet találtam ki neki, amivel kiléphetne és továbbra is fenntartom, hogy messze több dráma és feszültség és harag kellett volna azért ott előtte, mármint úgy le kellett volna ordítani a Winchesterek haját, hogy még a bunker fala is berepedjen, de azért szép volt. Megmentette a világot ez az öltönyös barom, én pedig a körmömet lerágva várom már, hogy miben fog legközelebb felbukkanni Mark Sheppard. 
Azt viszont kurvára szégyellem, hogy ahelyett, hogy a karakter gyászával, vagy a színész elbúcsúztatásával foglalkozott volna a hangos kisebbség (legalábbis remélem, hogy ők voltak azok), máris azt kérdezgették, hogy mikor tér vissza és hogyan Crow. 
Szerencsétlen Mark megmondta nyíltan, kereken, őszintén, tisztelve a rajongókat, hogy NEM fog visszatérni, de pár embernek persze tovább kellett verni a nyálát... Sajnáltam érte az embert, hogy ennyire képtelenek tiszteletben tartani a döntését. 

Ami engem illett én nagyon is jól fogadtam, csak egy fél délután át köszörültem a torkomban a gombócot, mert hát a sorozatot már nem néztem, a karakter is szépen a háttérben simult nálam, úgyhogy csak a nosztalgiavonat csapott el. 
Úgyhogy nagyon nem tervezek már semmit a sorozattal, csak a sci-fi AU-t, mert túl sok munkám fekszik benne, meg max crossoverként tűnhet fel. Mert a crossovereket nem tudom elengedni. 

Amúgy Markról jelenleg annyit tudom, hogy dobol, és remélem, hogy vállal még szerepet valami sci-fiben. Oké, az én vérmes álmom az az lenne, hogyha Edgar valamelyik filmjében szerepelne, de erről még én is tudom, hogy nagyon elfajult képzelgés. Megmaradok annál, hogy remélem játszik még. 

Vissza az íráshoz, ha már elejtettem a sci-fi AU-t, akkor az majd jönni fog, csak még van pár iszonyat nagy kérdés és rengeteg finomhangolás ahhoz, hogy ez tálalható legyen, de nincs elfelejtve, ne aggódjatok. És menő lesz, meg logikus, meg lesz benne űrcsata is. Sokat mondtam, tudom, de még mindig nem tudok rendesen összefoglalót írni anélkül, hogy el ne lőjek minden poént, meg cselekményszálat. 
Hjaj...

Oké, akkor pár szó csak így a karakterekről. Crowley MI aka Mesterséges Intelligencia, Sam és Dean pilótának képződnek, mert még ott a tojáshéj a fenekükön, Cas és Gabe angyalok vagyis nagyon multidimenzionális lények, Kevin a nyelvészgyerek, Naomi a legerősebb anyaűrhajó kapitánynője, Metatron megint az aktuális faszfej, és persze Bobby se hiányozhat a roncstelepével. Futottak még: Charlie, Ash, Rufus, John és Mary Winchester, Azazel, meg még azok akik hirtelen nem jutnak eszembe. Főellenségnek pedig ott vannak a leviatánok, akik ezúttal teljes testi valójukban irgalmatlanul nagy szörnyek. Olyan bolygófalóként nagyok. 
Tudom, hogy ez úgy hangzik, mint valami középkategóriás kalandozós cucc, és nos, valóban nincs semmi magasztosabb célom a szórakoztatásnál, de azt viszont nívósan szeretném.

Főleg, amióta olvastam Anthony Sheenard egyik könyvét. Én nem tudom, hogy tudtam eddig York nélkül élni, de eztán nem akarok. Zárójel bezárva. 

Nos a pályázatokra is össze kell hoznom valamit, de attól félek, hogy nem tudok elég jó lenni. Bár, ha meg se próbálom, akkor valóban nem leszek jó. Úgyhogy nekidurálom magam és írok egy novellát, aztán beküldöm. Ha nem is nyer, legalább lesz egy kész anyagom, amit majd még alakíthatok, máshova is feltölthetek, meg ilyenek. 

Van rá még egy-két napom, szóval ráfekszem a saját novellák írására is, aztán lesz, ami lesz. 

A regényemmel amúgy kezdek egész jól haladni, szerintem lassan fel fogom használni a wordpresses oldalam arra, hogy ott telespammeljek vele mindent, mert egyrészt reklám, másrészt meg kedvcsináló. Jó, pontosan még nem tudom, hogy ezt hogy képzelem, de majd kialakul. 
És szerintem feladom az elveim és megpróbálom betolni majd Aranymosásra. Oké, sokat szidtam őket, és nem hinném, hogy alaptalanul, de érdekel, hogy az enyém átjutna-e a szűrőn. Urban fantasy, talán ifjúsági, megszórva némi sci-fivel és steampunkkal, bónuszként jár hozzá alternatív teremtéstörténet. Jó kis egyveleg, működőképes, csak kérdés, hogy én meg tudom-e írni, ahogy azt kell. 

A ficiket, pedig hogy miket tervezek hozni? Hát, ezt magam se tudom egyelőre, de mihelyt kitalálom, tájékoztatlak titeket. Én pedig lassan megyek, mert ki kéne aludnom magam végre. 

Legyetek rosszak!

U.i: A dizájnal egyszer csak lesz kezdve valami. A zene meg csak azért, mert én megkedveltem őket, és ez az új himnuszom.