#18 - Magánéleti- és bloggertervek

Húúú, gyerekek, azt se tudom hirtelen hol kezdjem. Nem mintha általában szoktam volna tudni hol kezdeni, mindenesetre megpróbálom.
Nos, majdnem katona lettem. Nem röhög ki, mindig is vonzott ez a pálya, de sajnos a szemem túl erős ahhoz, hogy felvegyenek. Eléggé letörtem miatt, mert amúgy meg tudtam volna csinálni, de hát ugye a szemüvegem miatt ezt bebuktam. Szóval keresgetek más melót, mert azért valamiből meg kell élni, de hát jó lett volna.
Egyetlen pozitív dolog azért mégis lett az egészben, miszerint nekiálltam edzeni és hát fogjuk rá, hogy fogyókúrázni. Apám hajlandó velem súlyzózni és kettlebellezni, plusz van néhány tornászdévédénk, amiktől ugyan kiugranék az ablakon, de remélem, hogy azok is segítenek valamit. Emellé még igyekszem visszaállni a napi két étkezésre, és kerülni a nassokat. Mondjuk úgy, hogy reggel fél nyolckor eszem reggelit: joghurtot, zabkekeszet és kávét, mert a kávéról nem vagyok hajlandó lemondani, aztán meg pontban délben ebédet és utána semmit, kicsit érdekes. Estére már azért érzem, főleg, mikor apámék főznek valamit. De erős vagyok én, mint a kád széle! Mondjuk kiváncsi vagyok, hogy lesz-e ennek valami látszata :"D Nádszál nem leszek ez mondjuk biztos.
Amúgy meg, ez azóta, hogy elkezdtem ez a posztot - nagyon darabkákba haladtam vele - azóta kiderült, hogy bizony délelőtt is kell valami tízórai, meg kettőkor valami kevés, mert így könnyebben bírom, és itthon se érzem azt a késztetést, hogy feltúrjam a hűtőt. Mondjuk ha valami olyan van, amit nagyon, nagyon, de nagyon szeretek abból persze eszek egy keveset, de nem zabálom tele magam. És ez használni látszik, mert jobban érzem magam a bőrömben :3

És most valami egészen más:
Valamelyik héten annyira őszt éreztem, hogy elkezdtem azon gondolkodni, hogy ki mit kap karácsonyi ajándéknak. Aztán arra is rájöttem, hogy még az se körvonalazódott, hogy egyáltalán kik lesznek azok a szerencsétlenek, akik majd kibogarászhatják a kézírásomat. Megmagyarázhatatlan rajongás köt a kézzel írt levelekhez, ami csak azért kifejezetten szar ügy, mert bár a kézírásom szép, de szinte elolvashatatlan. Mármint a normál, mert ilyenkor azért igyekszek figyelni, hogy nagyjából olvasható legyen.
De ha már rajongás, készülök egy retek hosszú poszttal arról, hogy miért szeretem Mark Sheppardot, mert már unom, hogy a barátaimat is folyton elárasztom rózsaszín nyállal, valahányszor szóba kerül. Mondjuk mindig bocsánatot kérek, mert bosszantóan szemellenzős tudok  lenni, de hát ettől még zavar. Úgyhogy úgy döntöttem, hogy kiadom itt magamból. Vicces lesz :"D
Aztán érkezni fog majd még egy kirohanás, mert a múltkor rájöttem, hogy az rendben van, hogy én nem vagyok kibékülve az alakommal, de a mainstream filmgyártás se foglalkozik a telt lányokkal. Gabival megosztottam eme ötletemet amiből hirtelen ellenpéldák felsorakoztatása lett, mert bár a filmek elhanyagolnak minket, de a képregények és rajzfilmek már másként állnak hozzá. Úgyhogy remélem az én kis kifakadásom másnak is segít majd, hogy megbéküljön magával. És Amanda Waller. Aki nem ismeri őt, az most menjen és nézze meg a Suicide Squadot, vagy kérdezze ki róla képregény fan ismerősét, mert ő az a karakter, aki után az egész posztban sírtam.
A Kelléktárba is illene már valamit dolgozni, ha már egyszer belementem, és igazából azon gondolkodok, hogy amíg nem tudok oda egy sztorit vinni, addig valamiféle véleménnyel próbálkozok meg. Már a témám is megvan, a másolásról szeretnék eloszlatni néhány tévképzetet, és ha megüt a mennykő, akkor még a Mary Sue jelenségre is kitérek. De ez még bizonytalan.
A Könyvturira meg kénének már ajánlók, ha más nem, filmeké, de... nyeh :"D Inkább az összeset egy posztba szedem, mert akkor nem fogok lelőni semmi poént, meg lesz is valami. Na, meg is van, így fogom csinálni. Csak rohadtul össze kéne szednem, hogy miket láttam és leírni, mert valami folyton kimarad.
Ééééés még mindig mennem kellenne véleményezni. Nagyon. Sürgősen. De asszem majd a héten elkezdem, úgyis olyan retek unalmas a meló. Amúgy valamiért azt hiszem, hogyha fizikailag aktívabb leszek, akkor virtuálisan is. Érdekes elképzeléseim vannak, bezony. Ami a vicc, hogy úgy tűnik, beválik.
Na, de ami ezt a blogot illeti, ide is vannak ám ötleteim!
Mert vázlatolok azért, és próbálom magam felhozni, hogy ne csak mindig az újrafeltöltések legyenek, meg ezek a blogszöszök, de mindig annyira belelovallom magam abba, hogy nem tudok írni, hogy végül tényleg nem lesz semmi belőle. Tényleg nagyon ügyes vagyok.
Mindegy, a lényeg, hogy dolgozom, írok, a fizikai aktivitástól szellemileg is kicsit feljavultam, már ami azt illeti, hogy kevesebbet nyavalygok mielőtt belekezdenék. Ez szerintem már haladás.
Nos, de mit is körmölök, gyerekek, hát ez megkíván egy hisztérikus nevetést.

Akartam én egy elmegyógyintézetes SPN AU-t, de miután másfél oldalon át csak szenvelegtem, mikor a frissen magamévá tett Gravitiy Fallsból, továbbiakban GF, átsétált Bill, majd lazán, két mondatban megmagyarázta azt ami nekem addig nem sikerült. Én meg csak így pislogtam arra a nyamvadt sárga háromszögre, hogy de mégis mikor engedtem meg neki, hogy közbeszóljon? Egyáltalán nem engedélyeztem neki! De hát most nagyon nem tudok mit tenni, mert már kész az egész munkavázlat, fel van építve a regény és már van 1500 karakterem is lepötyögve, úgyhogy marad a drága, viszont rájöttem valami másra.
Hiányzik Castiel.
Az elején még megvolt, ott lébecolt a srácok körül, bár sok vizet nem zavart, és aztán egyszer csak Hopp! Sehol sincs. És erre akkor jöttem rá, mikor már megvolt a munkavázlat fele, és elkezdtem magamban pörgetni a címkézést majd azon belül elértem a párosokhoz ahol illeszteném be hogy Destiel, de... nincs Cas. Sehol. Egy árva Cas sem dugta elő a rosszul megkötött nyakkendőjét, hogy hahó itten van! De mivel a sztori nem kívánta meg a jelenlétét, és kifogástalanul működik minden nélküle, ezért aztán az elejéről is kihúztam, mert utálom a slendriánul elvarrt szálakat. Így persze elvesztettem egy olvasócsalogató párost, de hát istenem! Ha nem kell a történetbe, nem fogom pusztán ezért beleszuszakolni. Épp csak furcsálltam ezt a teljesen önkéntes lelépést, mert a pszichopata és/vagy sötét karaktereimet meg úgy kell elrugdosni a fenébe, hogy ne nyüzsögjenek már.
A lényeg azonban az, hogy elkezdtem és igyekszem folyamatosan írni, hogy minél előbb tudjam nektek hozni. Ami az érdekes, hogy egész könnyen belerázódtam. Jó, a "hogyan kezdjük el?" hiszti az megvolt, de utána meg szépen gördültek a mondatok, ami mindenképpen jó jel.
De, hogy ezután mit fogok írni? Arról halványlila gőzöm sincs.

Pedig kéne, hogy legyen, mert ez is motiváció, meg segít, hogy csináljam, hiszen van még következő állomás! Az hiszem valami Deanley lesz, mert mostanában sorra köszönnek vissza a szerepes korszak Deanley dalai, meg a Görbe Tükör egyik dala is megihletett. Ami ebben a csavar, hogy Gabi egyszer már ajánlotta őket, de akkor nem igazán jött be, pedig Imrénknek szép énekhangja van, csak hát az történt, hogy nem a jó időben talált meg. Viszont a Radioaktív, hát az egy hatalmas siker lett nálam, és arra is akarok majd egy nonficet alkotni, de most nem arról beszélek. Hanem egy régebbi számukról, ami akkora Deanley, hogy összefacsarodott rajta a szívem. Szóval ideje lenne titeket is megríkatni vele. Már egy ideje forgatom az agyamban, hogy lenne jó, de ami eddig megszületett, az inkább csak az asztalfiókba való, mert túl OOC még magamhoz képest is. Igyekszek finomítani rajta, bár sajnos még mindig inkább a cselekményközpontú történetek vonzanak, azokban érzem magam jobban otthon.

Amire jó példa egy újabb crossover. Meg vagyok én áldva ezekkel, de hát ha egyszer szeretem bemutatni egymásnak a fandomjaimat! Ezúttal egy SPN/DW, mert még a múltkor sikeresen ráébresztett egy klipp, hogy mennyire jót tenne annak a depresszív mocsárnak amit Supernaturalnak is hívnak egy tűzről pattant menyecske, név szerint Donna Nobel. Azt hiszem többet nem is érdemes mondani, mert ez a vörös hajú forgószél alaposan rendbe tesz mindent és mindenkit. Párosilag főleg Crevin, mert túl kevés fici van velük, amit csak nagyon lassan ellensúlyozok. Olvasócsalógatónak talán Destiel vagy Sabriel, még meglátom, melyik angyalka lesz közreműködőbb. Remélem az már nem is szorul kijelentésre, hogy a 10 Doktor fog rohangászni A-ból B-be  a cybermaneket üldözvén. Nem nagy cucc igazából, de emellett legalább szórakoztató.

Amin még úgy érzem, hogy dolgozni kéne az a steampunk SPN AU, ami sajnos még nem öltött koherens jelleget, de egész sok részlet megvan már belőle, csak össze kell kapirgálni, meg adni valamiféle gerincet az egésznek, mert oké, hogy nekem van egy elképzelésem, hogy ki, mit, hol, miért ez még akkor is nagyon kezdetleges.
És kell valami Loki. Jávorom múltkor aszonta, hogy én szeretnék egy újságárus crack Thorkit, és igaza volt, csak ebbe azóta se jutottam tovább.
Viszont lehet, hogy spontán megírom a flatmate AUnk következő rám eső részét, szimplán szivatásból. (Tudom, hogy rengeteg dolgod van, hidd el, de már egy ideje a fejemben van, hogy kéne és a Nienoros hétvége csak rátett erre)
Egyelőre ennyi nagyjából ami az írás részét illeti, ami tudom, hogy kevés, de sajnos most csak ennyit tudok félig-meddig biztosra megigérni. Meg azt a pár újrafeltöltést, amiket constans elfelejtek.
De addig is: legyetek rosszak!