#16 - Megint random

A napokban elővettem a régi blogom és teljesen ledöbbentem, hogy mennyit frissítettem, igaz, gyakran csak pár bekezdéses szöszöket, hogy hol vagyok, mit csinálok éppen. A másik igazi meglepetéssel szolgáló dolog, hogy mennyit fejlődtem, változtam, mennyire nyitott lettem, mióta elkezdtem a blogolást. Sokkal elfogadóbb lettem, és lekerült rólam a szemellenző is, szóval random köszönöm mindenkinek, aki tudatosan vagy öntudatlanul is a segítségemre volt ebben. Mondjuk az spec nem látszik, hogy érettebb lennék, de higgyétek el, hogy így van, mert már lelkeket is sokkal jobban szerzek meg.

Most pedig visszatérek az első ponthoz, a gyakori frisshez, vagy legalábbis életjelekhez. Régebben mindent először megírtam kézzel, aztán gépeltem csak át és úgy érzem, hogy visszacsámborgok a járt útra. Így biztosan hatékonyabb leszek majd, arról nem is beszélve, hogy a munkavázlataimat eleve csak kézzel tudom leírni, mert jobban összeszedi a gondolataim és könnyebben vezetem végig a sztorit , ráadásul mikor elkezdem átgépelni, akkor jobban látom, hogy honnan, mi hiányzik. Szoktam használni diktafont is a felesleges blabala rögzítésére, de azt nem lehet gyakran, mert egyedül kell hozzá lennem, és az nem fordul elő olyan sokszor.
Most random rájöttem, hogy hiányzott a hozzátok való beszélgetés is.

Ha valakit érdekel, hogy minek túrtam fel azt a porosodó ládát, elárulom, hogy készülök egy hosszú kirohanásra arról, hogy miért az őszinte szerelmem/lélekállatom/nyugibogyóm/életem értelme Mark Sheppard. A jávorom lelépett barátnőzni egy hétre, aminek nagyon örülök, persze, menjen csak, érezze jól magát, csak a hirtelen hiánya belelökött valamiféle depresszióba. Mindennapos kapcsolattartás után azért éles váltás ám! Úgyhogy három napig délutánonként paneleket nézegettem, mert kellett valami, ami életben tart.
Túlreagálom?
Teljes szívvel és lélekkel.
Viszont mellékesen kiújult a rajongásom, amit kezdek őszintén szégyellni, mert minden barátomat halálra idegesítem vele, szóval itt fogom magam kiélni blogon. Vicces lesz, mert nem tudok úgy beszélni róla, hogy ne csússzak bele némi önismeretbe.
A régi blogom meg úgy jön ide, hogy meg akartam nézni, mikor kezdtem el a Supnatot nézni, de persze azt nem jegyeztem fel. Úgyhogy ebből tanulva álljon itt jövendőbeli énem számára, hogy a Gravity Falls nevezetű istencsapását július utolsó heteiben daráltam le.

Igen, igen, engem is megvett az őrület.
Egy ideig idegenkedtem tőle, mert olyan fura a rajzolása, ami tőlem kicsit távol áll, de annyit mondogatták, annyiszor jött velem szembe, hogy megadtam magam.
Aztán felrobbant az agyam.

Ez a legszebb, leglogikusabb, legőrültebb, az írói önbizalmat legjobban tönkretevő, legbrilliánsabb dolog, amihez a Hyperion óta szerencsétlenségem volt. (Ennél nagyobb dícséretet nem tudok mondani, mint hogy a sci-fi Gyűrűk Urájához hasonlítom. Nem és kész).
Annyi utalás, annyi kis részlet és annyi nyom van benne, annyi abszurd dolog, hogy én még azóta sem szedtem össze az állam a padlóról. Ott gubbasztottam éjfélkor a telefonom felett, remegve izgulva Gravity Falls sorsáért - mellesleg a "Vondd vissza a zuhanást!" egy annyira bizsergető felkiáltás, hogy szívem szerint kiállnám üvöltözni -, és a kispárnát a szám elé gyűrve szidtam Alex összes felmenőit. Az, hogy másnap a szemeim alatt lévő táskákkal verekedni lehetett volna, nem érdekes.
M e g é r t e.

Minél többet foglalkozom a fandommal, annál több minden finomság kerül elő, és én csak nézek magam elé és érzem a teljes megsemmisülést. Alapból is imádom a fura dolgokat, amik már áthajlanak a bizarrba és WTF-el csókolóznak, szóval már ezzel megfogott, de az utalás az utalásban, nyom a nyomban dolog! Egyszerűen ferge-most figyelj-teges! Menj és nézd meg. Nem érdekel mit csinálsz, menj és nézd meg.

Billt, mint mindenki más, én is bebúrtam a pszichopatáim közé, nem hiányozhatott a díszes társaságból. Az a sárga háromszög az maga az alkotó, senki és semmi nem tud meggyőzni az ellenkezőjéről.

Az, hogy kiket shippelek, még nem tiszta előttem, ahhoz még rá kell próbálnom, hogy melyik jön be. Rendben ott van a BillDipp, mert szeretjük az ön-és másokat pusztító kapcsolatokat (Lsd: Frostiron), viszont a Dipper-Pacifica is a kedvemre való. Nekem nagyon rokonszenvesek voltak, és előre látom, hogy ezzel a hármassal én még kezdeni fogok valamit. Ez még bizonytalan, akárcsak a legtöbb tervem, de most bennem van, hogy akarok egy Gravity Falls/Night Vale crossowert, bár a rádióadásból eléggé kiestem. És már jó ideje nem is néztem felé, de az életembe kell egy Billtől megszállt Carlsberg, és attól a ténytől kibukó Bill, hogy ő itt nem is annyira abszurd. (Most elkezdtem Carlsberget és Andersont shippelni, mert szeretem a két végletű karaktereket, na)

Egyszóval beleszerettem a fandomba.
Olyannyira, hogy egyszer mindenképpen akarok egy Stan cp-t, mert Stan a legbadasabb. Nem tudom, hogy miért utálom magam. Mondjuk egy Bill cp is érdekes lenne, de ahhoz nincs meg a kellő tudásom, így hát marad Stan. legalább fogjukráhogyöltönyt visel.
Nem szeretem magam. Nem  és kész.

Mert a cpzésben is elkapott a gépszíj, Én lettem volna a legutolsó ember, aki azt mondja magáról, hogy elkapja a cosplay-láz, de tévedtem magammal kapcsolatban. Igaz én csak ilyen turis cp-ket tolok, mert a kézügyességem olyan pocsék, mint a nagyon, de meg akarok tanulni géppel varrni, csak valaki kéne aki mutogat, és türelmes hozzám. Mert gép az van, ha jól dereng.
Emellett meg vannak terveim, komolyan, én se értem, hogy mi történik, de az nagyon. Még megfigyeléseket is tettem, hogy előszeretettel választok sötét, alvilági, középkorú, lehetőleg arcszőrzettel rendelkező férfiakat. Igen, Mark Sheppard, köszönöm, tudom én is, de ezt most hagyjuk. Inkább arra szeretnék rámutatni, hogy eleve szeretek olyan karaktert választani, akihez alkatilag is hasonlítok, így a női karakterek erős kilencven százaléka kiesett, mert a filmkészítők szeretik elfelejteni, hogy nem csak az ötvenkilósoké a világ. Meg ki nem állhatom a szoknyát.
A melleim is bosszantanak néha, oké, elég gyakran, de hát ez van.
A férfiak közül is kiesik egy szép nagy hányad a testsúly miatt, és ez csak lehet, hogy nekem a heppem, de nem tudok vele mit kezdeni.
A következő szempont, hogy a testi kinézet mellett, akkor a lélekben is hasonlítsunk, és nem zavar, hogy épp most találtam fel a spanyolviaszt. De hát nyilván nem fogok beöltözni olyannak, akinek a bőrében nem érezném jól magam. Ripacs vagyok, nem színész.
Harmadszor meg, meg tudjam venni a ruházatot. Mondtam, hogy nem tudok varrni.
Ezeknek a kritériumoknak nagyon kevés felel meg, meg aztán szeretem a körszakállat, vagy legalábbis az arcszörzetet.
És bár szombaton nem akartam Crowley lenni, de kitaláltam, hogy egy kis csavarral talán mégis. Angyal!Crow leszek, vagyis nagy valószínűséggel fehér ruhában leszek, de még nem tudom pontosan, hogy akkor mindenből kell-e fehér, vagy zakóból jó lesz esetleg a fekete és a kabátból, meg cipőből is. Mert akkor kvázi mindenem van, csak egy szegfű kell még.
Vasárnap meg Deacon leszek a 12 Monkeysból - ha valaki nem tudná, és valószínűleg nem tudja, akkor erre van hozzá útmutató -, és igen szintén pszichopata, alig láttam, de már shippelem Crowval, mert ah, nagyon jó páros lehetnének. :3 Oké, ez mellékvágány.
Egyébként szeretnék még Tad Cooper is lenni, a sárkángyík a Galavantból, kóbor steampunk Trekker, meg Darcy, és ha be tudom fűzni magam mellé Candyt egy fem!Lokira, akkor rohadt jó vagyok. Meg szeretnék még Gabival Cornettot cpzni még egyszer valamikor, ha épp nincs jobb dolga.

A cp-ken való kattogásnak azonban volt még egy mellékhatása. Elkezdtem azon filozofálgatni, hogy milyen női karakter bőrébe bújnék bele szivesen, és arra jutottam, hogyha találni nem találtam, kivéve Darcyt, akkor írnom kell egyet. Ez mind szép és jó, csakhogy az nálam nem úgy megy, hogy jó, akkor most lesz egy ilyen női karakterem, hanem ki kell találni, hogy akkor hova is illene, meg rendesen beleépíteni valahova, vagy adni neki egy egész sztorit.
Az összkép érdekében tudni kell, hogy van nekem egy erősen kezdetleges cyberpunk novellám, ahol Ádám és Éva egy laborkísérlet lesznek, még nem tudom miért, vagy hogy hogyan, de jönne a képbe a fent leírt karakterem, aki így lazán átverne mindenkit, de a végén azért csak a jó oldalon állna. És öltönyt hordana, az biztos, és az egész nőt ilyen halál lazának képzelem el. Pedig még neve sincs. De bezzeg az egésznek a zárójelenete már itt van a fejemben! Hihetetlen komolyan mondom, semmi nincs, de már tudom miként zárom le. "vesz egy mély levegőt és csak legyint magának"
A másik, ha már saját novellákat nevelgetek és van egy másik, ami szintén bibliai vonatkozású, és amiből szintén nincs meg semmi, de az már biztos, hogy Éva lesz a Pokol Úrnője.
Túl sok Mark Sheppard/Crowley, túl sok, valamint nagyon bizarr a saját nevedet viszontolvasni, leírni pedig még inkább. De nem tehetek róla! Egyszerűen nagyon birizgál az egész Tudás gyümölcse dolog, meg, hogy Éva az ősbűnbak, és aajjjjjhh...egy nyomorult trilógia tehet az egészről különben, ami magyar, kedvenc szerzőm alkotása, de sajnos a vége random dühkitörést okozott, és soha nem sikerült teljesen feldolgoznom. Szóval meg kell mutassam a világnak, hogy azért ő sem olyan ostoba. Ezért megtettem a Pokol fejének. Ezek szerint Lucifer a férje? Ezen még nem gondolkodtam, hogy vele mi is van. Nem, nem lehet a férje, de megtűrné maga mellett. Lucifer úgyis Lilithel fekszik össze, de egyéb cselekményem még mindig nincs, csak megpróbálok jó női karaktereket összehozni. "gúnyos röhögés és egy Úgyse fog menni! a háttérből"
Mostanában újra elkapott a késztetés, hogy saját novellákat írjak, talán a sok pályázatböngészés miatt, meg hogy ott lett a Kelléktár, amivel szintén nagyon foglalkoznom kellene, szóval lehet, majd oda is kitalálok valamit.

Na, de akkor mi a helyzet a ficikkel?
Hát, köszönik szépen jól érzik magukat. Hirtelenjében nem is tudom, mihez lenne kedvem, a sci-fimen csiszolgatni kéne, jóóóó sokat, meg van most egy elmegyógyintézetes Supnat Au-m, meg Lokikámra is rá kéne már nyitni az ajtót.
Vagy van egy új elmebajom, sajnos nem tudom magamat lebeszélni, szóval valaki tegye meg helyettem. Egy Spn cast Au, nem tudom van-e erre külön megnevezés, mikor magával a stábbal, és nem a soribeli szerepeikkel akarsz dolgozni, szóval Pellegrino egy nyomozó és Mark sorozatgyilkos.
Egen. Mondtam, hogy nem stimmel valami velem.
Más fandomban, hát a Gravity Fallsal kéne megismerkednem, meg visszarázódnom a Sherlockba és nyahahaj, egy nyomorult lajhár vagyok.
Úgyhogy ez a helyzet. Nem sok, de legalább van.
Legyetek rosszak!