#10 - Tájkép csata után

Kezdjük akkor a rossz hírekkel, hogy minél előbb túl legyünk rajtuk.
Lesz SPN pult a conon, de én már nem vagyok benne és ami azt illeti még néhányan nem. Volt egy irgalmatlan csörte a főszervezők és köztünk, amit szerintem én lobbantottam be. Mert én már csak egy konfliktusgenerátor vagyok, vagy mi szösz, és szerintem ez van olyan szép szó, mint a fluxuskondenzátor.
Nem óhajtom, és nem is fogom itt ecsetelni a lényeg, hogy szétváltak útjaink. Ez a helyzet, de remélem, hogy minden oké velük, és a pult is biztos jó lesz. Csak éppen külön leszünk.
Mondjuk én maradok Crowley, mert szeretem ezt a karaktert, és mert nem fogom a terveimet a kukába dobni emiatt. Különben is végre van hozzá fekete nyakkendőm. Körülöttem Sherlock karakterek fognak rohangálni, lesznek Holmes tesók, Watson, Moriarty, nem is akármilyen Moriarty, hanem a special Moriarty. Bezony. Aki látta, tudja mire számíthat.
Vasárnap pedig Cornettozunk.
Nem tudom, hogy mennyit rajongtam itt nektek, de gyanítom, hogy túl keveset. Főleg azért, mert az egész annyira összetett és sokrétű és annyira céltalan fangörcsölés lenne a vége, hogy inkább hallgatok, míg összekaparok egy rendes ajánlót. Lehetőleg ebben az évezredben.
Mindenesetre azt akarom kinyögni, hogy Gabival megbeszéltük, hogy ő Gary King lesz, én pedig Andy Knightley. És utólag kiderült, hogy Dóri lesz Shaun, és Lizyt sikerült beszervezni Ómennek. Akarom mondani Olivernek. Csapatban támadunk, oh yeah! Nagyon brittek leszünk.

Legalább ennyire

A második rossz, hogy végleg szakítottam az SPN-nel.
Tizenegyedik évad tizenötödik részének hat percének nyolc másodpercénél azonnali és visszavonhatatlan hatállyal befejeztem a hiábavaló kapaszkodást a fandomba. Én tényleg kitartottam ameddig lehetett, túlléptem tűrőképességeim határait, viszont a sorozat semmibe vette erőfeszítéseim és sikeresen elvette a kedvem a folytatásától. De még ha csak a folytatásától vette volna el!
A továbbiakban némileg spoileresen elmagyarázom, hogy miért döntöttem úgy, ahogy.

Tehát én eddig is már csak Crowley miatt néztem és bár már Rowena kiiktatásánál gyanakodnom kellett volna, nem tettem. Megjegyezném, hogy Rowena kiírása is értelmetlen volt, és nagy összegeket teszek arra, hogy azért történt meg, mert dolgozni kellett volna a karakterével. Aztán következett három rész üresjárat, amelyek közül egyet fizikai szenvedés volt végignéznem, a másik kettő pedig csak ment a háttérben és néha rájuk néztem, de így is kiválóan értettem, hogy mi folyik bennünk. Amikkel még nem is az a bajom, hogy maga a rész unalmas, csak az időzítése rossz, de az aztán nagyon.
Az ilyesfajta szörnyölős, nyomozgatós részek elmentek az első évadokban, vagy az évadok elején, amikor még épp, hogy csak kóstolgatják a problémát. Remek feszültségbehúzó, figyelemfelkeltő az elszórt információmorzsákkal, kiválóan beválnak ahhoz, hogy kitágíts egy univerzumot, de! Amikor már benne van mindenki a sűrűjében, amikor leszakadni készül az ég, amikor kinyílik a lábuk alatt a föld, akkor ne menjenek már csak el így nyomozgatni! Tessék fiúk a fő problémával foglalkozni, és nem elintézni annyival, hogy kijelentitek, hogy hetek óta bent ültök a bunkerban, mert ezzel nemhogy nem mutatjátok meg, és így a kutya nem fogja elhinni, hogy nem pornót néztetek, hanem pluszba még elveszik az a kevés feszültség, amit két rész alatt felkapartatok. Nem pörög semmi, a problémák elsikkadnak, és az emberben ott marad rengeteg kérdés, és a feszültség, amit se nem oldanak meg, se nem építik tovább és évad közben ez a lehető legrosszabb, amit tehetnek. Ráadásul úgy, hogy semmiféle módon nem kapcsolódik a fő konfliktushoz, nem tesz rá egy lapáttal, egyáltalán semmi, csak úgy lóg a levegőben, és ha egy rész lenne, még elnézném, de nem! Három nyomorult részen keresztül ment ez! Én nem is tudom, hogy mit mondjak erre.
Főleg úgy, hogy mellette ott van az, hogy Castielt megszállta Lucifer, - még mindig nem emésztettem meg ezt se, - ráadásul Crowley ott maradt vele a Pokolban, és frászt se tudtunk, hogy mi van.
Értitek. Ott van a Pokol királya, éppen megölte az anyját a szeme láttára a Sátán, és valószínűleg Crowley élete is csak egy hajszálon függ, és akkor mi van? Nyomozunk! Kurvajó! Három. Teljes. Részen. Keresztül.

Remélem kapizsgáljátok már.
Aztán végre jött a tizennegyedik rész, aminél már éreztem, hogy megindulnak alattam a sziklák, és erősen remegett az ökölbe szorított kezem, de még talpon maradtam. Csak azért, hogy a tizenötödik rész bebizonyíthassa nekem, milyen amikor háromtonnás kövek temetik el a legutolsó kis reményed is. Az, hogy teljesen kiverte a biztosítékot, nagyon enyhe kifejezés.
Ez már nem vicces, kínos, röhejesen szánalmas, hanem egyenesen undorító volt, amit tettek vele. Jó, Misha remekül játszott, és Lucifer az egyetlen karakterhű szereplő, valamint Mark is változatlanul hozza a színvonalat, DE! Az, hogy felnyalatta Crowval a trónterem padlóját! "mély levegőt vesz, tart öt perc szünetet, és folytatja" Ez az íróktól a lehető legaljasabb húzás volt és én komolyan azt hittem, hogy elhányom magam.

Objektívan nézve ezzel tökéletesen bemutatták, hogy Lucifer mekkora egy rohadék, viszont az is hozzátartozik, hogy ezzel sikeresen elintézték, hogy nem hogy királyként, de még démonként se tudjon ránézni az ember, valamint ezt a dolgot, hogy megalázzák, már láttuk vagy háromszor, évadonként minimum egyszer. A karakter ugyanazokat a köröket futja, csak mindig mélyebben, és ez egy idő után nemcsak rohadtul unalmassá válik, de maga a karakter is elveszíti a motivációit. Ami pedig minden nézőpontból szép mennyiségű hátrányt jelent.
Én Crow helyében már rég rágyújtottam volna a Poklot az egész bagázsra. (Nem tudjátok milyen lelki balzsam volt a lelkemre az a fic.)
Vagy egyáltalán! Csináljon valamit, szövetkezzen az angyalokkal, kutassa fel Amarát, akármit, csak ne jöjjön megint ez a reménytelen küzdelem a trónért!
Valahányszor megszerzi magának, jön valaki, aki letaszítja, aztán fél évad elmegy azzal, hogy összeszedje magát és visszaszerezze, mire megint akad egy újabb trónkövetelő és az egész kezdődik előröl. Ez egy idő után nem csak értelmetlen, fárasztó, hanem idegesítő is, hogy megint ezt a kört játszatják vele végig, csak még belekevertek néhány plusz kínzás kártyát, és hiába kaparintotta meg Crow azt a botot, hiába vitt be egy ütést Lucifernek ugyanúgy bujkálnia kell.
És tudjátok milyen kibaszottul fáj ezt néznem?

Hogy egy ennyire dinamikus, stílusos, erőteljes, kompetens karaktert leredukálnak egy komplett bolonddá?! Aki néha-néha a fandom józan esze szokott lenni? Aki ráadásul egy igen jelentős, fontos, és szeretett karakter számomra, mert sok barátomat köszönhetem neki szerepjáték útján, akivel kapcsolatban elgondolkodtam önmagamról, hogy miért pont az ő bőrébe bújtam a játékok alatt, hogy ez mit árul el rólam, rengeteg tervem és elképzelésem csak azért született meg, mert valaki egyszer kitalálta a karakterét, Mark Sheppard fantasztikusan előadta, én meg úgy megszerettem, hogy kipróbáltam magam a bőrében, és működött. Basszus, rosszabb napjaimon úgy vigasztaltam magam, hogy Crow is keresztúti démonként kezdte, még nekem sincs veszve semmi!
Azt hiszem érthető, hogy nem vagyok hajlandó tovább asszisztálni a lecsúszásához.
A vicces a történetben az, hogy végül is a részből kimazsolázgattam azokat a jeleneteket, amikről azt mondták, hogy happy end lesz nekem.
Nem. Lett. Az.
Csak még inkább elkeserített. Nem szokásom olyat mondani, hogy hozzák vissza a karakter egy régebbi önmagát, de most hozzák vissza Crow régebbi önmagát! Azt a profi kínzómestert akarom látni a játékban, aki pofátlanul flörtöl, és szólogat be, akiben egy pillanatra sem bízhatsz, de aki mindig tud egy új tervet, aki mindig ott van, ahol a baj, vagyis ő maga a baj, aki mindig a saját céljai érdekében szövetkezik másokkal, de akiben azért van érzés is, hiszen azért én sem akarom az egész karakterfejlődést kidobni a kukába! De könyörgöm vegyék már észre, hogy ebben a karakterben ennél jóval több van!
Én vissza akarom kapni ezt:

Meg ezt:

És ezt is:

Egye fene még ezt is:

Ez a karakter rengeteget szenvedett azért, hogy elismerjék végre, hogy komoly játékos legyen, olyan erő, amivel számolni kell, mert soha, semmire nem volt kiválasztva, mint a Winchesterek vagy Castiel. Igen, mint tudjuk, hogy milyen volt embernek, csak egy nyomorult, lecsúszott senki, elvesztette a fiát, de basszus, a végén a Pokol királya lett! Hahó! Emberek! Ez azért nem egy hétvégi víkend megszervezése! Miért kell belőle mégis újra és újra hülyét csinálni? Átverekedte magát az egész rohadt poklon, minden különösebb küldetéstudat nélkül, pusztán csak azért, hogy megmutassa, hogy képes rá! És ez volt az, ami igazán megragadott benne, hogy lehetsz te akármilyen közönséges, tönkremehetnek körülötted a dolgok, akkor is képes vagy uralni a helyzetet! Emiatt volt számomra az egész több, mint egy sorozat, és most ezt az élményt vágják keresztbe egy műtőasztalon és boncolják fel élve.
Huuuuuuh....lehiggadtam.
Ezekből ennyi elég volt, bár szeretném hozzátenni, hogy valaki odamehetne Amarához és szépen, logikusan elmagyarázhatná neki, hogy a világon még rengeteg pasi van, és ha abbahagyná a hisztit,akkor találhatna magának egy helyes, megértő férfit, aki biztosan leszoktatja a makacskodásról, és megfekteti.
Jó, abbahagytam.

Térjünk át valami másra. Valami szórakoztatóra, vagy nem is tudom. A bejegyzés elején még tudtam, hogy mit akarok még mondani, csak közben kicsit elkanyarodtam.
Szóval írjunk.

Nos, kezdjük ott, hogy akarok kezdeni valami egészen menőt a bloggal. Mivel halványlila elképzelésem sincs, hogy mi lesz ez a nagyon menő, így aztán egészen biztos lehetek benne, hogy nem lesz belőle semmi. Az elején még volt egy olyan ötletem, amit elegánsan vágtam ki a kukába, hogy akkor ezt talán nem kéne, mert mindenki kiszeretett a fandomból, meg én se tudtam, hogy hogyan oldjam meg, és csak hisztiztem, de nem haladtam. Úgyhogy abból már nem lesz semmi, viszont szeretnék valami igazán egyedit kihozni. Megcsinálhatnám azt az ötletet sima fanficként, de olyanokkal meg tele van a net. Nem bántom őket, mert én is szeretek elszórakozni rajtuk, és ez is csak egy lépcsőfok, amit mindenkinek, aki író szeretne lenni, meglép és nincs is ezzel semmi gond. Mondjuk, leszámítva a kezdő hibákat, amik viszont gyakorlással kijavíthatóak, de most nem erről akarok beszélni.
Hanem arról, hogy szeretném valahogy egyedivé tenni. Tudom, írjak és hszeljek másoknál, tudom, tudom. Nagyon jól tudom. Valamint ott van az ask.fm, instagram, meg a többi, csak igy nincs koherens ötletem, hogy mit is lehetne vele kezdeni. Esetleg lehetne, hogy ilyen viktóriánus stilusban írnám, de igazából úgyse birom ki enélkül a rendes dumálgatás nélkül, úgyhogy ezt így buktam. De mégis szeretném, ha valamit tudnék ezekkel kezdeni. Mert jó lenne. Szirmai urat néztem és mindig megkívánom tőle, hogy csináljak én is valami igazán ütőset ezzel az egésszel. Szóval nem is tudom, talán átveszem tőle azt a módszert, hogy mennek a rendes dolgok, fanfic, versek, ilyenek, és közbe meg valami a háttérben. De micsoda? Vagy hagynom kéne? De nem akarom hagyni. És másolgatni se szeretnék nagyon senkit. Szóval nem is tudom. Így is szoktam magammal beszélgetni, talán lehetne ezzel kezdeni valamit. Nem, vagyis nem igazán jó ötlet. Jó, most semmi nem fog az eszembe jutni,
"egy mosogatásnyi idővel később"
Oké, mégis eszembe jutott, és annyira egyszerű, hogy én nem is értem miért nem gondoltam erre eddig. Nem kell semmi különösebbet tennem hozzá, ráadásul simán hozzá tudom kötni a bloghoz, Hogy megértsétek, el kell mondanom, hogy akartam egy olyan verziót, ugyanúgy élőszereplősen, hogy nem effektive a sorozat idejébe, hanem csak az univerzumba helyezném bele. De a sorozat történései után jóval későbbre datáltam volna, és így már tudtam volna vele dolgozni, ám így sem volt az igazi. Most azonban beugrott. Mi van, ha megfordítanám ezt az egészet. Csak én kerültem ide a sorozatból? Az attitűdök megvannak, csupáncsak egy kicsit jobban rá kell gyúrnom, és tádám! Kész is. A blog marad ugyanígy, csak némileg átfogalmazom, és meglesz az érzés is, hogy egy kicsit kimutat az átlagosból.
Pacsit ide!

Oké, akkor most jöjjön az írás! Úgysem tudok rendszeres lenni, mert mihelyt kitűzök magamnak valamit, attól már el is tértem. Még a heti egyet sem tudom tartani! Úgyhogy inkább felhagyok ezzel, és csak a gyakoriságra törekszem. Tehát, ami érkezni fog az a flatmate első része, mihelyt Gabi szerkeszt hozzá képet. Rövidke, alig kétoldalas szösz, de végre elkezdtük! Óh, és vagy két órán át dumáltuk, hogy ki melyik részt fogja írni, és gyerekek: nagyon tuti lesz.
Aztán elkezdtem egy mese AU-t, Crevin, haladok vele, csak attól tartok, hogy nagyon gejl lesz az egész. Én úgy érzem, hogy egész könnyen jött a nyelvezet, bár hogy honnan, azt én se értem. Pedig nagyon jó lenne ahhoz, hogy gyorsabban zökkenjek vissza a történetbe, de ha nem, hát nem. Az meg már csak a hab a tortán, hogy szerintem iszonyat gejl, és megint hosszabb lesz annál, mint amennyire számítottam. Áh, majd ti eldöntitek.
Aztán elkezdtem a scifimet, munkavázlat, de gyerekek annyi kérdés és logikai hiányosság bukkant fel igy hirtelen, hogy Dunát lehetne vele rekeszteni, szóval arra még várni kell, jókorát, de igyekszem, ahogy tudok.
Más projektem, azt hiszem, most per pillanat nem áll kidolgozás.... óh dehogyisnem! Készül egy SPN/DW crossowerem, mert találtam egy Donna/Crowley videót, ami botrányos módon jól volt összevágva, és bár nem kezdtem el őket shippelni, de maga az ötlet megfogott. Donna életenergiája, vitalitása csak hasznára lehet mindenkinek, és amúgy meg látni akarom, ahogy kiosztja a fiúkat.
Más projektem most úgy igazából nincs, kivéve az ajánlók, de azokat meg még én se tudom, hogy hol lesznek. Szóval asszem most egyelőre ennyi, emésztgessétek.
Legyetek rosszak, ciao!:*