#08 - Hétköznapok indoklás nélkül

Múlt héten nem tettem fel frisset, mert ellustultam a dolgot. Ez nagyon zavaró érzéseket indukált bennem, amik csak abból a szempontból hasznosak, hogy kezdek rászokni a rendszerességre és zokon veszem magamtól  ha ellógom a dolgot.

Kárpótlásul a hetekben feldobálom az összes, és vállalható, Sherlock BBC-s írásomat. A jávorom felfedezte magának a Sheriartyt, és olyan lelkesedéssel zúgott bele, mint én a Star Warsba.

Igen, én is láttam, és felébredtem bennem az Erő. Igaz, még mindig inkább Trekker vagyok, de megértettem, hogy miért is van ennek az egésznek, ilyen kiterjedt rajongótábora, és én is ott csápolok a tömeg szélén,

Én egy vörös fénykardos jedi leszek.

Eszembe jutott a klasszikus hasonlatom arra, hogy miért nem hasonlítok össze ilyen kiterjedt univerzumokat, mert annak annyi értelme lenne, mint a metált a szimfonikus zenét összerakni  csak aztán eszembe jutott, hogy létezik szimfonikus metál. Nem crossowert akarok, csak kifejezni  hogy korántsem olyan lehetetlen mind a kettőt egyszerre szeretni.

Kylo Ren pedig kimeríti a badasság fogalmát,

Most, hogy ezt leszögeztük, közlöm, hogy haladok az írással is. A steampunk fici kezd koherenssé válni, annak ellenére, hogy egy ponton elszaladt velem a fehér seggű csillámló, de sikerült visszaösztökélni, és lett egy-két igazán jó ötletem, amire büszke vagyok. 

Aztán sikerült felidéznem azt a mesét, amit jávorom faunos sztorija ihletett és elalvás előtt jutott eszembe, és csak azért nem veszett kárba, mert jegyzetfüzetnek néztem a csetablakunkat és felskicceltem. Nem is tudom, miért nem írtam meg utána egyből, de a héten ő is kapott egy vázlatot, és már csak a hangulatra várok, hogy elkezdhessem írni. Ez egész sokat elárul rólam.

A flatmate–ficibe is bele fogok kezdeni, mihelyt Gabi rendesen felskicceli az alaprajzot. Egy vázlatot már kaptam, és kellően rá is csodálkoztam, mert ez én fejemben valamivel kisebb verzió élt. Viszont így sokkal logikusabb, hogy miért olyan drága. Szeretem, hogy Gabi olyan alapos. (Erről a mondatról eszembe jutottak azok a pálcikaemberek, amiktől már instant gutaütést kapok, de ez is csak divat, majd le fog csengeni. Csak addig kell kibírni.)

A ficik mellett azonban a saját novelláimmal is foglalkozom, mert találtam két pályázatot. Rendben, mások mondták, én pedig úgy döntöttem, hogy ezeket nekem is érdemes lenne bepróbálni. Jó, a határidők még mindig nem a legjobb barátaim, sőt, kifejezetten ellenségesek vagyunk, de annak mindenképpen jó lesz, hogy felidézzem milyen, amikor saját világban kell alkotnom. A sci–fi–re megírom az egyik, már előre eltervezett novellámat, a másikra, amire igazából csak egy kulcsszó van megadva, egy agyfaszt fogok alkotni. Sajnos a sci–firől nem tudok úgy beszélni, hogy ne lőjem le a poént, ezért csak mondom, hogy beküldöm, hátha. A másik meg egy szellem szemszögéből mesél el egy horror sztorit, valahogy így:

25. nap

Új zárakat szereltek fel. Kezdhetem előröl az egészet. Ráadásul papot akarnak hívni. Ez persze elismerés, de ki nem állhatom azokat az fennkölt idiótákat.

Egész péntek délután és szombaton horrort néztem, holott abszolút nem szokásom, de valahogy rájuk kívántam. És rájöttem, hogy a megszállt házak a zsánereim, eddig a Babadook vitte a pálmát, attól még rémálmom is volt, és valószínű, hogy újra fogom nézni. Az Insidiousok is tetszettek, nagyon hangulatosak. Megnéztem a Sinistert is, ami tíz perccel hosszabb volt a kelleténél, akadt jó néhány kérdésem, és a gyerekszínészek egy tánccsoportot jutattak eszembe. Nem tudom miért. Jah, meg a Démonok között is felkerült a megnézettek listára, és nagyon bejött, volt egy jelenet, amiért tényleg megérte. (Bár most sehogy se jut eszembe, hogy melyik volt az.) Pluszba igaz történet alapján íródott, ami meg a gyengém. Következtetésképpen vannak olyan horrorfilmek, amik nekem is bejönnek, a ZS–s szörnyfilmeken kívül.

Csak még ezekhez is hangulat kell.

Az írói projektjeimről nagyjából ennyik, na meg az ajánlók, amikhez sosem jutok oda, DE! tervezem, hogy nem csak írott szöveggel hajtom uralmam alá az internetet, hanem videókkal és képekkel is. Csak programjaim nincsenek.

Tegnap este Grenmát hallgattam, és olyan jó klip ugrott be a blogregényemhez! De anyagom sincs.

Jól kezdődik, mi? :”D
Kéne egy olyan videó szerkesztő, ami könnyen kezelhető, nem igényel különösebb számítástechnikai bravúrokat a letöltése, a gépigénye se verdesi az egeket, és egyből látni, hogy mit csináltál. A pixlr videó szerkesztő testvérét szeretném. Nem kéne, hogy ekkora igényeim legyenek.

A másik,hogy regisztráltam instára. Kemény öt percig csak azért, hogy legyen, aztán elkezdett zavarni a funkció nélkülisége, szóval kitaláltam, hogy mit csinálok vele. A legszebb kézírásommal leírok néhány sort az épp készülő novellából és felteszem. Valamint inspirációs képeket. Meglássuk mi lesz.

Óh és tervezem elszakadni komfortos kis világomból, hogy hozzászólásokkal dobáljam meg a klubtársak bloghajlékait.

Láthatjátok tervekben nem szenvedek hiányt, már csak az kéne, hogy ne lógjam el.

No, valahogy azt is megoldom. Egyelőre ennyi hölgyek, urak, szörnyek, nyulak, még találkozunk. Addig is legyetek rosszak!