#95 - Ez már Halloween!

 

Hányszor lehet büntetlenül újrakezdeni egy blogposztot? Nem és nem sikerül magammal elégedettnek lennem, úgyhogy mindig visszatörlöm és aztán elkezdem újra, mondván, hogy na majd most! És a nagy számok törvénye alapján egyszer csak tényleg el kell érkeznie annak a pontnak, amikor eljön az a pont, hogy eljön az a pont. Jó lenne több posztot hozni, nem csak egyet egy hónapban, vagy kéthónaponként, de hát arra még nem sikerült rájönnöm, hogy miként kéne. 

Szóval csapjunk is bele a lecsóba!

#94 - Szabadságra mentem

 

Nyilván sokadszorra kezdem el a bejegyzést, mert egyszerűen csak nem voltam vele elégedett. Jó, persze, ez csak egy napló, nincs semmi más célja, csak hogy leírjam mi történt velem, mit szeretnék, meg hasonló, de ettől még van úgy, hogy egész egyszerűen csak nem érzem az igazinak. A helyzeten pedig az se segít, hogy rámolvad a billentyűzet. 
Gyűlölöm a nyarat. 

#93 - És az élet továbbmentében

 

Az a nagy helyzet, hogy hirtelen egy kicsit lecsillapodtak a dolgok, és nem történt semmi olyasmi, amiről be tudtam volna számolni, de aztán csak találtam valamit, amiről beszélhetek nektek! Én abszolút örülök ennek a ténynek, hogy ti mennyire fogtok, azt nem tudom, de ha van valami problémátok, akkor ott van a megjegyzés szekció, használjátok nyugodtan. De általában is használjátok nyugodtan, bár tudom, hogy a blogok aranykora véget ért. 

#92 - Változások. Már megint

 

Valószínűleg mondanom se kell, hogy ezt a posztot is vagy háromszor kezdtem újra, mert hát egész egyszerűen nem sikerült befejeznem, meg történtek új dolgok és hát amiről beszélni akartam, azt is átértékeltem, és végül az egészet töröltem és újrakezdtem. Ezen nem segít, hogy ezek a '20-s évek olyan átkozottul eseménydúsak! Nem tudom, hogy ki dugta fel a zabszemet a seggébe, de hogy ki is vehetné onnan, mert hogy ez már nem állapot. 

#91 - So far, so good

 

Berúgtuk 2024 kapuját, és el kell, hogy áruljam: én iszonyatosan át lettem verve. A melóhelyen mindenki beszaratott, hogy a december majd ilyen húzós lesz, meg hogy olyan brutális lesz, és senki nem mehet majd szabadságra, meg hogy lehet, hogy túlórázni is kell majd, amit ráadásul ilyen tizenkét-tizennégyórázásnak kell elképzelni.
Aha.
Aha.
Nem.
De hogy így nagyon nem. 

#90 - Tervek és álmok

 

2024 van folks! Ahogy egy tumblr poszton láttam, ez nem is egy valid évszám, hanem egy időpont jelző egy sci-fi regényben, és minél többet gondolkozok ezen, annál inkább kezdem belátni, hogy teljesen igaza van. Ami a bolygó meg a társadalom általános állapotát illeti, igazából tökéletesen bele is illik bármelyik apokaliptikus regénybe, már ami a kezdeteket illeti. Személy szerint egy földönkívüli megszállásnak jobban örülnék, és már a zombiapokalipszis túlélő csapatom is megvan a fejemben, de hát az ember nem kaphat meg mindent amit akar. 

#89 - Ha eljő szép karácsony

 

Igazából fogalmam sincs, hogy miért hiszem azt, hogy majd idén nyugalmas és lassú lesz a december, és lesz időm kiélvezni a dolgokat, amikor eddig még soha nem volt nyugalmas vagy lassú a karácsony előtti időszak. 
A karácsony meg amúgy is mindig őrültekháza, főleg a szüleimnek köszönhetően. Igaz, főleg anyámnak köszönhetően, meg az anyai ági rokonoknak, akik a hangosabb idióták a családban. Apám meg amúgy is inni fog, mint mindig, hiába esküdözik anyám, hogy most már kevesebbet teszi, amikor most is vannak érdekes húzásai. Főleg azért, mert baszik enni az alkoholra. Mondanám, hogy nem olyan vészes, mint amilyennek ezt leírtam, de... igazából pontosan olyan pocsék. Oké, mostanság már nem kell azon gondolkozni, hogy vajon mennyire tudom gyorsan tárcsázni a rendőrséget, ha eldurvulnának a dolgok, de nem érzem, hogy olyan nagy fejlődések történtek volna. Kivéve engem. Én elég nagyot változtam. Mázlimra. Úgyhogy idén azon leszek, hogy az energiáim ne arra menjenek el, hogy egy hologramot tartok fent nekik, hanem arra, hogy a saját pajzsaimat erősítsem. Ami egyáltalán nem ugyanaz! Érdekes lesz, ez biztos. 

#88 - It' terror time again!

 

Végre megint október van! Túléltem a nyarat! Meg a munkakeresési depressziót is vele együtt! És most már megint hordhatok ruhákat! És tudok aludni normálisan! Már amikor nem ébredek fel teljesen indokolatlanul hajnali egy órakor és nem bírok visszaaludni. De ezt ráfogom az időjárásra, mert az amúgy is egy fasz mostanság. Köszönjük klímakatasztrófa, és multimilliárdosok, akiknek nem igénye megváltoztatni a rendszert, hiszen ők a nyertesek. 
De egyszer majd úgyis felgyújtom a kapitalizmust és minden sokkal szebb lesz, meglátjátok.
Addig is, ebből a helyzetből igyekszem kihozni a legtöbbet.